The Prefect Caligula -Liberation of the Jewish Nation -opera2013 Act 1

2013.6.-8. text:Székely János (Peter Ličko)

See the original text of János Szekler …
and the texts added by the author in Hungarian:

 

A zsido´ nép szabadsága –

Caligula helytarto´ja .

 

Opera három jelenetben.

Székej jános szo´´vege alapján .

(A zene s az eredeti szo´´veg részleges átdolgozása: LP)

 

1Jelenet- cc.id. 37-ben. Színhej: Jeruzsálem.

Petronius:

“Ennek tehát most meg kell lennie. Gondoljátok meg: egy ijen szobornak nem a beléje olvasztott arany , még csak nem is a mu´´vészi u´´gyesség adja meg súját és becsét ,

hanem az , amit ábrázol s jelent, Caligulát, urunkat, Istenu´´nket ábrázolja – Ro´mát jelenti.

Tetézi súját  három légio´m is, mej útra kellt, hogy idáig kísérje.

Ehez képest kétség és vita nélkuí´´l a templomban kell elhejeznetek.”

Agrippa :

“Tisztelt és nemes pártfogo´nk!

Míg jo´´tto´´d vártuk – mert akármijen villámgyorsan sikeru´´lt itt teremned,

a híred azért megelo´´zo´´tt – szo´val míg jo´´tto´´d vártuk, volt alkalmunk arra , hogy találgassuk szándékaidat, minden leheto´´t számba vettu´´nk – ezt is.

Hallgasd meg hát a zsido´k válaszát. ”

Barakiás :

Amit kívánsz, az nyilvánvalo´an lehetetlen, mégsem akarván megtagadni a ko´´telezo´´ engedelmességet, mejjel a gyermek a szu´´lo´´nek, a gyenge az ero´´snek tartozik, úgy do´´nto´´ttu´´nk, hogy  to´´bbet és nagyobbat kínálunk fel, mint amit kérni fogsz.

Tehát uram, a békesség nevében felajánljuk, hogy ittléted alatt felségjelednek tekintju´´k a szobrot, és ku´´lo´´n szentéjt állítunk neki. ”

Pet.: A templomban kell.

Bar.: Mondjuk szembe véle.

Pet.: Bent a templomban.

Bar.: Nem lehet Uram.

Bánom is én, akár mijen zugojban. Csak odabent legyen.

Júdás: Hiába fontos, mihejst lehetetlen.

Pet.: Véggbe vinni a lehetetlent, ez épp a hatalom becsvágy. Rec: így gyo´´zo´´dhet meg o´´nmagáro´l. voc.:Ha már mindenképpen meg kell lennie, akkor már jobb o´´ro´´mmel tenni meg. rec.: A atemplomban kell elhejezni, ha érvekkel is koptatom a számat, azért teszem, hogy megko´´nnyítsem azt.

Bar.: Ha ez a cél, tedd meg de nélku´´lu´´nk.

A nép: Ne tedd, ne tedd, irgalmazz, irgalmazz, lehetetlen, lehetetlen, irgalmazz,irgalmazz,rec.: ne tedd, (fenyegeto´´en, suttogva) ne tedd!

Pet.: A atemplomban kell elhejeznetek! Meglessz zsido´´k!?!

Bar.: Nem tehetju´´k Uram.

Pet.: Nos rendben van. A gyu´´lést berekesztem.Te csodarabbi, ero´´s érveiddel, te itt maradsz. A to´´bbi elmehet!

Rec-kiabálva: Kergesd ki o´´ket Lúcius!

Voc.: U´´lj le rabbi, ne félj, u´´lj le, ne fé-lj.Mond kérlek, mi ez? Ez a cso´´ko´´nyo´´sség? Ez az o´´szvéri makacsság!?Mit akrnask, vérfu´´rdo´´t, nemzetírtást?

Bar.: Miért volna muszáj Uram?

Pet.: Hát ide hallgass! Itt van ez a nagy, ez a már-már túlságossan hatalmas birodalom, Ro´-ma-  ko´´zo´´s hazánk. Rec: Nos birodalmunk ho´dításon nyugszik , csak addig áll fenn, amíg no´´vekedni tud.  Voc.: Ho´dítás által épu´´lo´´ világban élu´´nk Rec.. (suttogva, vagy kiabálva:) Elgondolni i irto´zatos, hogy egyszer o´´sszedo´´lhet, a barbárság , a kháosz jo´´nne el.

Bar.: Uram , nem tudsz elképzelni egy láto´szo´´get, amejbo´´l ez a roppaant, ijeszto´´-, khá-o-sz szabadságnak látszik?  Rec: (kiabálva, o´´nkívu´´letben:”)

A szabadság! és igazság! mejet elhoztak neku´´nk a csillagokto´l az U´r ko´´vetei az égi szekereiken , A´brahámnak,Illésnek, Mo´zesnek és Dávidnak!

Pet.: Becsu´´lek rabbi, bátor vagy , de tévedsz.Ro´´-ma- hozta el nektek is a rendet, a- békét, a atu´´relmet.Belso´´ egységet kell te-remteni, mej szilárd és oszthatatlan. E´rted már rabbi?

Bar.: E´rtem és borzadok. Mert hát ide halgass hejtarto´. Az én népem azáltal nép, hogy o´´si szo´´vetség fu´´zi az U´-rho–z. Rec.: Egy igaz  Isten, ero´´s, bosszúállo´, félelmetes! Voc.: (egyre inkább o´´nkívu´´letben:) A´brahám, Izák, Illés, Jáko´b, Mo´zes, Dávid I-stene, o´´ az egyetlen és szabad Isten! Re.: (o´´nkívu´´letben:) Mejnek ko´´vetei elhozták  néku´´nk a csillagokto´l az igazságot!(Gúnyossan:) A ti Isteneitek csak szánalmas, egymás ellen acsarkodo´, szánalmas báb figurák , mejek az o´´si gonosz képviselo´´i. (ssuttogva:) Ezért szét fog hullani a Ro´mai birodalom, mivel nincs benne magasabbrendu´´ eszmei , elvi tartás, irányvonal. Néku´´nk van magasabbrendu´´ erko´´lcsi célu´´nk, mej minket a mindenség igazsága  felé visz.

Voc.: Na most már ez a mindenhato´ I–ste—n kivállasztotta né–pe–m , hogy mibennu´´nk jusson érvényre a- fo´´ldo´´n a szabadság, igazság, és a vé–gtelen sze-re-te-t. Ez az U´r láthatatlan ábrázohatatlan és végtelen. Fo´´ parancsa: Ne légyenek te néked idegen Isteneid, az én színem elo´´tt! Ne csinálj magadnak faragott képet .Ne imádd, ne tiszteld azokat! Rec.: (hangossan:) S akkor te jo´´ssz és elkívánod to´´ĺu´nk,hogy templomába, ahol az o´´ neve lakozik, egy ateremtménye képmását állítsuk. (suttogva, halkan , félelmetessen:) Mert ahogy bevisszu´´k, az U´r onnét eltávozik, marad az u´´res csarnok, . (méginkább suttogva, félelmetessen:) s hejette valaki más ko´´lto´´zik oda.

Pet:: Mit gondolsz, mejik sújosabb: a te  lehetetlened, vagy az én muszájom!

Bar.: vigyázz Uram! Nehogy mego´´ld az Istent! A lehetetlen to´´bb , mint a muszáj! U´gy véled lehet Istenet konstruállni?

Pet.: Most ezek után már csak az hiányzik hogy nyíltan szemembe vágd, tegyu´´k államvallássá A´brahám hitét.

Bar.: Egyszer még az is eljo´´het. So´´tt! El is fog jo´´nni!

Pet.: elég! Micsoda marhaság!

Lúcius:Uram! To´´meg gyu´´lt odakint a térre!

Pet:: Zsido´k?

Lúc.: Igen. Oszlassam szét?

Pet.: Ne még!

Bar.:(fojtatva az elo´´bbi eszmefuttatást:) Mert itt van birodalom, mejnek nincs Istene, s itt van egy Isten mejnek ni-ncse-n birodalma. Szinte kiálltoznak egymás után!  Mi volna ha o´´sszefogva o´´sszeraknánk o´´ket? Rec.: (Elragadtatásban, o´´nkívu´´letben:, kiabálva:) s így megvalo´súl az U´r csillagko´´veteinek akarata: birodalmi vallássá vállik az egyisten hit. (egyre nagyobb o´´nkkívu´´letben, a leheeto´´legnagyobb elragadtatásban:) So´´tt! az egész világon elterjed, minden nép átveszi, a legnagyobb világvallássá vállik az A´brahám hite, Ro´ma Euro´pa, messzi kelet, messzi nyugat, mindenu´´tt, minden részlet viszáj ellenére gyo´´zni fog az U´r fo´´ldi országa.
Pet.:! Rec.:(halkan:) O´ te naív o´´regember, o´ te sszegény o´´regember.

Bar.. Mond , mijen ember o´´, a császár ?

pet.. Kissé talán féktelen.

Bar.: Hatalma meddig térhet? Mit parancsolhat?

Pet.: M indvégig. Bármit.

Bar.. Azt is o´´ld meg apád?

Pet.: Mego´´lném , vagy o´´nmagam.

Bar.: Gyakran parancsol effélét?

Pet.: Példáúl a legujjabb szenátor egy lo´, egy cso´´do´´r!

Vagy úgy látta jo´nak , leo´´letni néhányat ko´´zu´´lu´´k , ko´´ztu´´k apámat, s másnap nevu´´ko´´n szo´llította o´´-ket, eljo´´tt a halotti torra, egész éjjel a pofámba vigyorgott, mondván, hogy felvidítson engem.

Bar.:(Nagyn szomorúan.) A hatalom természetes , végso´´ határa az a pont , ameddig az alatvalo´k hu´´sége kitart. Ha nincs ijen pont, mélto´ságát  veszti  az ember élet. szégyen lesz leélni.

Mert ahogy ti a parancsáto´l fu´´gto´´k, úgy fu´´gg parancsa to´´-letek.

E´s nem parancsolhatna bármit.

Pet.: Vagyis szegjem meg hu´´ségemet? Tagadjam meg hazámat?  E´s a császárt, csak hogy ne kelljen bevinni a szobrot ?

Bar.. Irgalmazz! Nem szabad bevinni!

Pet.: Fe-lfogod mi su´´l ki ebbo´´l?

Bar.: Ellened fordúl, halálra kerestet,  de te ne félj , melletted leszu´´nk.

Pet.: Hát azt hiszed az életemet féltem?

Bar.: egy van belo´´le. Miért ne féltenéd.

Pet.: Tudod ha megszegem parancsát mi su´´l ki belo´´le?

Polgárháború!!

Bar.: Két háború ko´´zt vállaszthatsz. Emez talán meghozná a császárváltozást.

Pet.: De hát jo´ember, van neked fogalmad, mi az hogy pogárháború? Országok, népek mennek abban to´´nkre!

Bar.: (Pet.-ra mutat) Egy ojan tisztességes ember , a-z ro´mára is á-ldás le-nne.

pet.: Megháborodtál? Polgárháború!?!  Pucs, lázadás és polgárháború!

Hát semmi sem túl drága ahoz,

;rec.. (kiabálva, gyorsan:)  hogy megvédd azt a rohadt templomodat?

Bar.: N e beszélj így Uram, az I–ste–nt védem.

Pet.(bejo´´n Lúcius) Már megint Lúcius? Miért nem hagytok magunkra?

Lúc.. elnézést Uram. Most már megszálták a teret.

Pet.: du´´ho´´ngenek?

Lúc.:E´ppen, hogy nem. Megu´´lnek az utca porban , mint a verebek. Letépik szakálluk és marokszám hintik feju´´kre a port. S mindezt síri csendben. Deru´´lsz Uram, de annyit mondhatok, hatásosabb egy rablázadásnál.

Pet.: Szo´val afféle néma tu´´ntetés?

Eredj kérdezd meg mi bajuk.

Lúc.: Uram kérdeztem már , a papért ko´´nyo´´ro´´gnek. Azt kérik Uram, engedd szabadon.

Pet.: Hallod zsido´, kiállanak érted. Akkor hát siess, mutasd, hogy szabad vagy.

Bar.: Szabad vagyok-é, szabad vagyok – é?!

Pet.: Szabad vagy,szabad vagy, szabad vagy, szabad!

A to´´meg éljenez( énekbeszéd ), gyorsan, extátikussan.

Majd hymnikus , extátikus éneklésbe kezd :

 

“Mi júda szabad népe,

Izraelnek igazsága,

Hírt adunk a világnak,

a mi Urunk igazáro´l,

 

Elterjesszu´´k a világon,

A´brahámnak igaz hitét,

Megkapja a szabadságot,

világunknask minden népe.

 

Mi Mo´zes szabad népe,

Gyo´zedelmes Dávid vére,

Jáko´b és Illés, Izák,

Dávid király ivadéka,

 

A´brahámnak igaz hite,

elterjed az egész fo´´ldo´´n,

Dávid király ero´´s szíve,

fo´´ldgolyo´nkat beragyogja.

 

(vége az elso´´ jelenetnek.)

 

 

2.Jelenet. Ugyanott – allig késo´´bb.

Pet.. Mekkora az én hatalmam?

Pro´bus: Ahol sereged van , hatalmad is van.

Pet.. Korlátlan úr vagyok?

Pr.: Feltétlenu´´l.

Pet.: Bármit parancsolhatok? Azt is, hogy o´´ld meg apád?

Pr.: Mego´´lném magam.

pet.: Vagy elszo´´khetnél a császárhoz panaszra. Látod ez a bo´´kkeno´´: E´n kihez mehetnék?

Látszat és csalár az én híres hatalmam semmihez sem hasonlít jobban, mint a szolgasághoz, …mint a szolgasághoz.

A hatalom természetes, végso´´  határa az a pont, ameddsig az alatvalo´k  tu´´relme- kitart.

Csak hogy nem így van!

Az alatvalo´k kis tu´´relmét egy polgárháború kilátása a végtelenbe nyújthatja-.

Rec.: (kiabálva, ingeru´´lten:) A császárnak korlátlan, végtelen  hatalma van.!

Décius: S találd ki, hogy mit akar velee. Felmérni, hogy meddig mehet el az ember. A lehetetlenet kísérti.

Pet.: Rám is du´´ho´´ng?

Dec.. Rád is du´´ho´´ng. Túl messze vagy, ku´´lo´´nben már nem élnél.

Pet.: Mi baja velem?

dec.: Du´´ho´´ng. dorgállást ku´´ld fortissimmo´ban, megtu´´zdelve számos, ko´´nyo´´rtelen fogadkozással  a jo´´vo´´re nézve, ha haboznál a szobrát Jeruzsálemben felállítani.

Pet.: Nem állítom fel, ez csak ostrom árán érheto´´ el.

Décius.: (Nézi Caligula szobrát) A kis csizmás, egy féleszu´´.

pet.:” (Egy kissé torz hangal, staccato:) Egy bolond bolondokat parancsol, – de aki végre hasjtja , a konzulto´l az utolso´ lakájig, so´´tét gazember!

Ki áll mo´´go´´tte?

Dec.: Sajnos Memmius.

Pet.: E´rtem, akkor hát inkább beviszem a szobrot.

Júdás (berohan, kiabállva:) (voc.:) Mego´´lo´´m!, Mego´´lo´´m!

Agrippa és Barakiás: Kit?

Júd.: O´´t a ssátánt. (s rámutat a stávolabb látszo´ Petro´niuszra)

Bar.+Ag.: Elment az eszed?  Ro´´gto´´n kidobni!

Júd.:! Ti do´´go´´k! Elárultátok az u´´gyu´´nket!

Pedig én az U´r keze vagyok!  Re.: ähalkan, suttogva:) U´´zenetet kaptam álmomban.

Bar.+Ag.: Kidobni- O´´nként kiadni!

Kitaszigálják Júdást. Júdás ko´´zben :

A´rulo´k!  Isten gyilkosok!

Júdás egyedu´´l marad egy hátso´ hiejségben, fojoso´n. :

Hitvány, diszno´ zsido´k!

(hialkabban:) Pedig én is az vagyok. So´´tt! A´rulo´!

Elárultam o´´t, hogy beteljesíthesse a pro´féciár.

Pedig én értettem o´´t meg igazán. Rec: Aki a legfelso´´bb U´rto´l származik

O´, aki egységbe hozza a teremto´´, fénythiozo´ Istenfiú alkotását!

Ekkor látni, hogy hátulro´l figyeli egy másik férfi. Júdás észrevesz o´´t.

A másik férfi: Hát nem akasztottad fo´´l magad?

Júd.: Mint látod, nem…

A másik férfi: Rec.: Kérlek ne szidd a zsido´kat, mi is azok vagyunk.

O´ is védett minden nemzetséget. I´gy is támadni fognak minket  évezredeken át –  – ahogy azt o´´t megjo´´vendo´´lte – o´´lni, fullasztani, elégetni…

Júdás.: Már elhiszed, hogy nem hallt meg?

A másik férfi: Igen.

Júdás: De áldozatot ko´´vetelt to´´lem. Mindent o´´sszezavart ko´´ru´´lo´´ttem.! Gyilkosnak érzem magam!

A másik férfi: Nyugodj meg.

Eltávozik. ekkor bejo´´n egy 35-40 év ko´´ruí´´li igen szép asszony, kezeiben fogva két csodállatos ike párossal, egy hat-hat év ko´´ru´´li kisleánnyal és kisfiúvasl.

Júdás Te itt?

A no´´: Te itt?”

Júdás: Ezek az o´´ gyerekei?

A no´´ : Igen.
Sajnos el kell válnom to´´lu´´k. Azt álmodtam, hogy nagy veszéjben vannak. Tegnap éjjel felkeresett egy furcsa sférfi, hosszú berna kasbában, s azt mondta, mentsem meg a két gyermeket, mivel, hogy ez fix ido´´pont.

Nem nagyon értettem. S hogy az emberiség jo´´vo´´jének kulcsa fu´´gg etto´´l. Rec.: Nem nagyon értettem.

Júdás: Már mennem kell, mert u´´ldo´´znek. Rec: (a gyerekekhez:) Hogy hívnak titeket?

A kisfiú: E´n Hanibál vagyok.

A kisleány: E´n meg Misacha.

Júdás: szeretitek egymást – é?

A két gyerek: Nagyon! A kisfiú: Annyira szeretem az én Misámat, mit nem tudnék tenni, ha valami baja esne. O´ lesz a felességem!

Az asszony. búcsúzzatok el.

A két gyerek: Szervusz bácsi.

Júdás. viszlát a feltámadásko-r.

Mindhárman eltávoznak, s Júdás egy másik irányba.

Ismét Petro´nius és Agrippa, valamint Barakiás.

pet.: AS szobrot most már bevisszu´´k.

Barakiás: Nem erro´´l volt szo´ Uram.

Pet.: Amíg lehetett, halogattam, most már nem lehet tovább.

Asagrippa: Hejtarto´ kérlek ments fel a felelo´´ségto´´l.. Nem vállalom az elko´´vendo´´ szo´´rnyxu´´ségeket.

Pet.: Lemondassz?

Bar.: Agrippa! Nem szabad!

ASg.. Nézzétek, megtettem mindent, hogy mego´vjam ezt a népet. , és a te-mplo-mo-t. De most elvész minden.

Pet.: Megrendítessz, kiráj,…(de) nem tudtatok volnas ellenkállnio… sem akkor, se-mk most…

Ekkor fo´´lhasngzik kintro´´l a zsido´ ének, zsido´ zsoltár.§

 

Nagy inségu´´nkben hozzád kiáltunk Uram,

mert parancsoltad, hogy keressu´´nk meg téged,

Védj meg minket, o´ na-gy Jehova,

O´vjál minket, a mi nagy inségu´´nkben.

 

Sokszor imétlik eme zsoltárt a háttérben miko´´zben az elo´´térben :

petr.: (kinéz) Nagy ég! Hiszen itt vannak negyvenezren:

Bar.: Még csak arra kérlek, to´´ro´´lj el minket irgalommal.

Pet.: Hát nem! még sem vagyok én bako´!

Vagy Ro´ma hull szét, vagy ti mentek to´´nkre.

Harmasdik eset az, hogy félre állok, de legalább megmentem, megmentem a lelkem.

Bar.: Jaj Uram, ne hidd , hogy alélek ily ko´´nnyen mentheto´´ lenne.

Nem cselekszel, cselekszik majd más is. Ne hagyj cserben minket.

pet.: Tehát a szobrot vigyem be. ? Tehát indítsak polgárháborút?

Bar.: (Megfogja Petr. kezét s halkan, suttogva mondja:)

(Zsollozmázva, egy hangon:)

A´lmomban meglátogatott egy fura, hosszú, barna kabátos férfi s azt mondta , hogy semmiféleképpen ne engedjek, mert hogy a mi hitu´´nk mindenféleképpen gyo´´zni fog az egész világon.

Pet.. Hát akkor mégis mit tegyek?  mire a ashatalom, mej ko´´ru´´lvesz és o´´sszezúz.

Bar.: A hatalom fele hatalom, fele szolgaság.

Pet.: Jo´´l van  – eltu´´no´´k .

Bar.. Isten ments  Uram. Nem mert sajnálnánk – pedig sajnálunk, hanem mert ránk sem hárulna ebbo´´l  semmiféle jo´. A császár parancsát kell kivédenu´´nk.

Arannyal, befojással!

pet.: (déciushoz:) lehetséges ez?

Décius: lehetséges.

Pet.: Akkor indúlj agrippa, szerezz aranyat, foszd ki a templomot.

Pet., Bar., Agrippa kirohannak a néphez s ko´´zlik :!

Megegyeztu´´nk, tiszta marad a satemplom!

A nép: E´ljen éljen!

majd énekelni kezdenek:

 

a ko´r. egyik része: ill. a 267-274 u´´t ism.esetén elo´´sszo´´r:

 

Meghallgattad hát nagy fohászunkat, Uram,

mert parancsodat teljesítju´´k miondvégig,

O´vtál minket, védted a népedet,

Igazságod behállo´zza a fo´´ldet.

 

a ko´´r. másik része: ill. a 267-274u´´t. ism. estén másodszor.

 

Vallásunk gyo´´z majd az egész világunkban,

A´brahám hite példát ad a fo´´ldu´´nknek,

Minden népet JHV szelleme,

átjár fényben, szeretettel s békével.

 

( Vége a 2. Jelenetnek.)

 

 

3.Jelenet. Ugyanott, de cc. 3-4 év múlva- cc. 40-41-ben.

 

Lúcius: Visszajo´´ttem. U´gy látom ko´´vet jo´´n ro´mábo´l.

Pet.: Ku´´lpo´´nfutár? Ez meg mit jelent?

L/úc.: Mindent csak jo´t nem.

Décius: Petro´nius, keserves hírt hozok.

Visszavonta az elo´´bbi parancsát, miszerint nem kell bevinni a templomba a szobrot. Rec.. Visszavonta végleg.

Pet.: Rec.. Végleg?” Ijet o´´ nem ismer. Ehez o´´ túl szasbad.

Visszasvon és újra visszavon. A legokosabb, ha kibo´´jto´´lju´´k amíg ezt is visszavonja.

Décius:Rec: Igazad lehet, csakhát a téboly oj ko´´vetkezetlen hogy már-már ojkor ko´´vetkezetes.

Bar..(bejo´´n) voc.: Hívtál Uram , arcodat lôátván nek jo´hoz.

Pet(továbbra is vcal:) Neml bizony. Baj van zsido´k. Császárunk minden ajándék és ko´´zbenjárás ellenére visszavonja az…, már visszavont… az elo´´bbi parancsát…

Bar.:rec.:  Ezt nem értem. .

Pet.: voc.: A szobrot be kell vinni.

Bar.. E´ppen három éve, hogy ezt az emberséget, tu´´relmet csodáltuk hejtarto´nkon.

E´n akkor megmagyaráztam miért lehetetlen, ami-t kíván – s úgy látszott megérti.

Most mit mondhatnék újjat? Nem tu-dom.

Talán csak annyit, ne kíméljetek. Egész nyugodtan o´´ljetek le halomra-.

Ojan világot értu´´nk meg Uram, hogy ezt csak as gazember élheti túl.

S aki túléli, mind gazember. Hát jo´´jjo´´n a nemzethalál.

Pet.: Várj csak még. Mondanék valamit, a legfontossabbat.

AS te premisszád hamis, miszerint van egy úr mej nektek és az emberiségnek nagy jo´´vo´´t igért.

Nincs ijen Isten! Rec.: De te ezt nálam is jobban tuídod.

Voc.: Csak természeti to´´rvények véletlenszeru´´ és vak halmaza.

Nincs Isten, sehol! A mi isteneink sincsenek. Minden további ko´´vetkeztetés hamis. Lakatlan terem , lakatlan égbolt alatt.

Bar.: Lehet, hogy igazad van , lehet, hogy nem.

Mivel is képtelen vagyunk felfogni a természet s a természetfo´´lo´´tti egységét, – az anyag és a sszellem , a materia s az Isten egységét.

Rec.: Vagy perzonifikált Istent képzelu´´nk, vagy materia to´´rvények szu´´kségszeru´´ségét.

Voc.: Megleheet, hogy o´´ csak as tudatunkban él.

Isten, vallás, belso´´ nyelvezet, képes beszéd.

Leheet, hogy voltaképpen nincsen. De amit jelent, az már nagyon is van.

Tudod mit jelent? a Né–pe–t. A népet, mej kimuínkálta o´´t.

Ijen a- nép.Amej létrhozta.  Tudod ki o´´?  A nép kifejezett akarata s nem tu´´no´´ reménye-. Ezért a templo-m a nép szelleme, lakheje.

Aki idegen Istent vinne be, a népet lakoltatná ki o´´nmagábo´l.

E´pp úgy van o´´, ahogy van o´´ntudat.

pet.: Meggyo´´ztél zsido´. E´rveid hatalmasak és védhetetlenek. Isten az ember o´´narcképe! Mej erko´´lcsét és a szellemét   formálja és ja-vítja s húzza o´´t egésszen a csillasgokog !  Rec.. (hangossan kiasbálva, úgy, hogy a kint lévo´´k is hallják:)

Nem viszem be a sszobrot! So´´tt! Kivonom  csapataimat Júdeábo´l!

Décius: Ember Mego´´ru´´ltél?

Pet.: Hagyd. Hisz te magad neveztél embernek.

Mond meg – mifélle Isten arc modelje lehetu´´nk mi , ha hitványságok árán vásároljuk meg puszta életu´´nket. ?

Bar.: Uram, felfedted néku´´nk  a legnagyobbat, … a legtitkosabbat. :

Feltaláltad a tétlen hatalmat.  Az egyetlen jogost és mentheto´´t.

Megmentette a világot, valashányszor mind veszve volt.

Berohan egy katona: Uram.!

Pet.: Tudom, tudom…

A katona: Uram!

Pet.: Meg kell o´´lno´´m masgam.

A katona: Uram!

Pet.: El vagyok rá készu´´lve…

Uram!!! Meghasllt a császár! Szitává szabdalták , takonnyá taposták katonái.

Pet.: Micsoda o´´rdo´´gi iro´´nia!

Ko´´zli mindenkinek, Barakiással eggyuí´´tt:

Minden megoldo´dott!

A nép. vallásunk gyo´´zni fog,

világunkat befonja,

A´brahám o´´s hite,

Minden népek igazsága.

 

Pet.: (egyedu´´l marad, szkeptikussan:)

Az alastvalo´k egyetlen mentsége, az , hogy túlélik a császárt.

Mert voltaképp ott van szu´´kség mentségre, ahol már nincs mentség.

 

(2013 VIII.12.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kaligula hejtarto´ja – hozzáadott                                    szo´´vegek:

1/ (244 u´´temto´´l – )(hangossan) “…So´´tt! – el is fog terjedni ! ”

(257 u´´temto´´l-) (o´´nkívu´´letben kiabálva) “…S így megvalo´súl az U´r ko´´veteinek az akarata :  -Birodalmi vallássá vállik az egy Isten hit. !!”

(260 U´´temto´´l – egyre nagyobb o´´nkívu´´letben:)

“…So´´tt! Az egész világon elterjed A´brahám hite,  az araboknál , Ro´mában, messzi keleten, messzi nyugaton, mindenu´´tt, s minden átmeneti viszály ellenére – s így megvalo´súl az U´r fo´´ldi országa.!”

(után, ko´´zben:) “…A´brahám, Jáko´b, Izák, Mo´zes, Dávid Istene….

…. Megragadhatatlan, megfoghatatlan…”

(225-to´´l-suttogva:)”… de valaki más ko´´lto´´zné belé…”

(Az 1.Jelenet végén a  néo – amikor kijo´´n Barakiás:) ä(tumultuo´zus kiabállás, éljenzés:) “…E´ljen , Barakiás fo´´rabbink szabad, szabad, szabad!””

(Záro´ko´rus, hymnuísz:)

 

“Mi júda szabad népe,

Izraelnek igazsága,

Hírt adunk a világnak,

a mi Urunk igazáro´l,

 

Elterjesszu´´k a világon,

A´brahámnak igaz hitét,

Megkapja a szabadságot,

világunknask minden népe.

 

Mi Mo´zes szabad népe,

Gyo´zedelmes Dávid vére,

Jáko´b és Illés, Izák,

Dávid király ivadéka,

 

A´brahámnak igaz hite,

elterjed az egész fo´´ldo´´n,

Dávid király ero´´s szíve,

fo´´ldgolyo´nkat beragyogja.

 

(2013.VII.20.)