The Miracle childrens -Fantasie-sci-fi-novel-movie war story part A

127
Publikované 28. septembra 2019 od

2014=text,2015=music pl .With Martin Stock pharapfrase.


A small Belarusian town – Rhodna – near the Latvian border in June 1941.
The venue will perform in a concert hall, with 2 prodigies, 7-8-year-old Jewish violinist Abrassa Brodsky, and pianist Larissa Kaplan, also a 7-8-year-old Jewish girl.
The local Soviet party stallion invites them to Moscow, where they will perform directly in front of Comrade Stalin.
Home of a local German brewer: their 7-year-old daughter Hanna, Larissa’s girlfriend, plays Larissa’s own composition on the violin.
In the afternoon, the shore of the big lake – opposite Latvia is the caste of the lecter family on the shore, from where you can hear nice piano music from time to time. It turns out that the little 7-8-year-old Hannibal Lecter – pianist-composer prodigy plays the piano. All four are cursing together. Hannibal also carries with him the brother of the little 3-year-old girl, Misa, whom she loves most of all – “she will be my wife and my only love,” she says with tender affection.
Southwest Germany. Next to each other are 2 concentration camps with young leaders. One of its commanders has the children of 4 prodigious musicians. In the other is the former commander’s brother, the genius but warped Nazi microbiologist Ritter Wulf, who works on biological weapons as well as human cloning experiments.
She has a wonderful baby girl, Eva, who is also beautifully obese.
So the 5 children play music together and one of them plays their own composition.
The happy,The happy, frantic, fanatical  Nazi Ritter Wulf is making new technologies to eradicate so-called “lower order” species and spread the Aryan species through cloning. He has no idea that his beloved little daughter, Évike, is falling victim to this.

————————————————-

 

Komplet screnplay in ungar:

 

Csodagyerekek.

Fantasi, gyermek mese ,sci-fi melodram.

 

(Készu´´lt az azonos címu´´ film, s még o´´t másik film, ill. egy sorozat

egyes elemeinek felhasznállásán alakúlt ki )

 

 

 

(screnp.:2014 IV. 28.-V.1.)

 

1.Jelenet Prolo´gus – Epilo´gus.(Cs-A)

Egy ukrán konzervato´rium, cc. 2009.

Az  ido´´s hegesdu´´ tanárno´´ egy ukrán konzervato´rium nagy koncert termében éppen hegedu´´l, megjo´´n az unokája Nina. (3)

U´´dvo´´zli : ” Szia Nína.”

Nína : ” Nagyi, az épu´´let elo´´tt várakozott egy bácsi s átadta ezt nekem.”

A´llíto´lag régebro´´l ismer.

A tanárno´´ átveszi a borítékot, kibontja, s benne van egy kotta s levél, gyermek írással , (9)benne : Hanna  – a halak uralkodo´no´´je.”

A tanárno´´ megrendu´´l , s szo´´l az ifjabb tanárno´´nek , hogy :

“…Azonnal hívd  be vissza az ido´´s urat.!……Azonnal hívd  be vissza az ido´´s urat….!”

Az ifjabb tanárno´´:

“Ki ez az úr?”

Az ido´´sebb tanárno´´ :

” Abrasa,(14) … senki sem tudott gyermekkorban úgy hegedu´´lni, mint o´´”

 

2.Jelenet (atacca) .

Fehér oroszországi koncert terem . (17)1941 Május eleje.

Egy Fehérorosz  kisváros  – Hrodna – az északnyugati , Lett határ ko´´zelében.

Abrasa Brodsky  – mint cc. 7 – 8 éves zsido´  kisfiú – rendkívu´´l virtuozan hegedu´´l egy rendkívu´´l nehéz hegedu´´ darabot, a zongorán a cc. 6 – 7  éves kislány  – a Larissa Kaplan, szintén  zsido´ kislány  kíséri, rendkívuí´´l professionálisan.

A kis Larissa saját kompozício´ját játszák.

A teli nézo´´téren elo´´l u´´l a német so´´rgyáros házaspár Reichéik  kislána, Hanna   a szu´´leivel egyu´´tt, aki szintén rajongva figyeli az egészet.

Befejezik, o´riási taps, majd a po´diumra jo´´n a heji fo´´ SKP titkára, egyenruhában s vele egyu´´tt Dunajevskyj – szintén dísz párttagsági ruhában, mej bizar keveréke a komszomol, pionír é as  CSEKA o´´lto´´zéknek – zeneszerzo´´.

A pártitkár beszél:

“Csodállatossak ezek a csoda gyermekek, mindez a mi szovjet államunk s a pártunk által vezetett új nevelési mo´dszereknek ko´´szo´´nheto´´.”

Eko´´zben (cc.26-27)Dunajevskyj csendben a gyermekekhez megy, megsimogatja o´´ket és a fu´´lu´´kbe súgva mondja :

“Csodállatosak voltatok, s legyetek bu´´szkék arra, hogy zsido´k vagytok, én is az vagyok, eredetileg Deutchnak hívtak.”

Majd miko´´zbden a pártitkár  átvesz két pionírto´l két csokrot s átadja a két gyermeknek.:

“A mi csodagyermekeinknek , a szorgalmukért.

S I´me a Brodsky és Kaplan szu´´lo´´k gyermekei.”

A szu´´lo´´k felállanak a nézo´´téren , nagy taps.

Majd (cc.33-34)fojtatja a párttitkár:

” I´me Irína Salomonova , a gyermekek tanárno´´je , fáradjon szintén fo´´l a po´diumra. ”

Irína feljo´´n a po´diumra.

A párttikár:!

“Mivel a szovjet hazánkban fojo´ új iskola rendszer – a pártunk vezetése alatt – ij kívállo´ eredményeket ért el, ezért elhatároztuík, hogy e két csodagyereku´´nket kiku´´ldju´´k ku´´lfo´´ldre koncert turnéra, Moskvába és Leningrádba.S talán felléphetnek népu´´nk atyja elo´´tt, a nagy Sztálin elvtárs elo´´tt is.”

 

3.Jelenet. Otthon a német so´´rgyárosoknál (49)

Az anya:”Ezt a kifejezést, hogy csoda gyermekek még ezidáig sohasem hallottam, de a játékuk valo´ban csodállatos, csodaszeru´´ volt.”

A kislányuk éppen hiegedu´´l-Hanna, – cc. 7 éves – miko´´zben  :

“Természetessen Sarasáté darabját ismertem, so´´tt kottám is volt belo´´le.

De ez a zene az elo´´adásukban valahogyan másként hangzott, mintha az o´´ saját zenéju´´k lenne.”

Az anya:

“A végén Larissa saját szerzeményét játszották.”

 

4.Jelenet. Május eleje(68)

Egy nagy to´part, a to´ tulso´ oldalán egy ko´´zepes nagyságú kastéj.

Az innenso´´ parton egy kis to´ fo´´lé emelkedo´´ molo´, Abrassa áll rajta s kezében a hegedu´´.

A túlso´ oldalon lévo´´   kastéjbo´l szép zongora zene szo´l.

Ellhalgat egy kis ido´´re. ekkor (83)Abrassa a hegedu´´jén pro´bálja Larissa  új dallamát, mivel Larissa  az uto´bbi 1 – 2 évben komponálni is kezdett.

Amikor elhalgat egy kis ido´´re, akkor hallja(90) a to´ túlso´ oldalán lévo´´ kastéjbo´l, hogy ugyanazt a dallamot játsza valaki zongorán és ro´´gto´´n kísérettel is.

Eko´´zben megérkezik Larissa is.

Leveti a cipo´´jét , leu´´l a mo´lo´ra s meztelen lábaiat belelo´gatja a vízbe – miko´´zben hallatszi a tulso´ oldalro´l a Larissa dallam zongorán. .

Eko´´zben elhalgat a túldali zongorazene. (96)

Megszo´llal Larissa .:

Nem fog – e árteni neku´´nk annyi zene ?””

Abrassa :”Miért , hiszen mindnyájan bu´´szkék miránk.

Moskvába ku´´ldtek minket.”

Larissa (100): ” Hát éppen ezért.A moskvai konzervato´rium mellett akadémia is. Lehetséges, hogy minket oda akarnak elhejezni. ”

Larissa:” Ugyan mit tanítanának még neku´´nk. Irína a legjobb. ”

Abrassa :”Valo´ban…igen..”

Larissa :”Abrassa ! Nem menj innen el .”

Abrassa (elgondolkozva) “Hát akkor csinálunk néhány hibát, s akkor a párt nem lesz oj bu´´szke ránk.”

Abrassa:

“Gyeru´´nk játszani bújo´cskát és indiánosdit.”

Ekkor(104) fent a hídon megérkezik a kis német kislány,Hanna  – szintén úgy 8  éveske s onnan kiabáll le a magasbo´l.:

“Hallo´… E´n Hanna vagyok Hanna Reich.”

Abrassa :””Mit akarsz.?”

Hanna :”Szeretnék veletek játszani.”

Abrassa :”Nem szívessen játszunk idegenekkel.”

Ekkor(111) ismét felhangzik a túlso´ oldalro´l a zongora zene.

Larissa :

“Ezt ismerem … ez Cserny etu´´d, c-moll opus 299.”

Majd egy részlet egy más zenébo´´l:

“Ez meg Mozart K.300/k F-dúr szonátájának elso´´ tétele…”

Abrassa: “Nagyon szépen játszik… ”

Majd(116) ismét a korábbi ismeretlen zen szo´l.

Larissa :”Ez talán a saját szerzeménye?”

Abrassa :”Talán szintén egy , hm. úgymond csodagyerek?”

Ekkor lekiabálll Hanna :

“Nem úgy értettem a játékot, én zenét szeretnék veletek játszani… én a német kislány vagyok… voltam a koncerteteken…”

Ekkor ismét hallani a ku´´lo´´no´´s , egyszeru´´ zongora zenét. Hanna :

” Ki zongorázik odaát?”

Abrassa:”Nem tudjuk, hogy ki…”

Larissa :”Talán szintén egy gyernek…?”

Abrassa: “Odaát egymásik ország van már… a to´ a határ…”

Hanna :”Valo´ban? Ezt nem is tudtam…”

Ko´´zben elhalgat a szemko´´zti zongora zene.

Larissa :”Azt mondják, hiogy odaát már nincsen  szocializmus , nem a szovjet rendszer uralkodik , hanem úgynevezett kapitalizmus.”

Hanna :”Az mi, hogy kapitalizmus…?””

Abrassa:”Hát ti is onnan jo´´ttetek, nállatok is kapitalizmus van, vagy nem ?”

Hanna : “Azt mondja apukám, hiogy nálunk már nincsen kapitalizmus, hanem nemzeti szocialista népi német demokrácia.”

Larissa : “Hát ez meg mit jelent?”

Hanna :”E´n sem értem.”

Larissa :”Minden esetre, azt mondta a párttiikár elvtárs bácsi, hogy odaát gazdag nemesi család lakik, …habár hozzá tette, hogy nagyonj jo´l bánnak az alkalmazottakkal, s a beosztotokkal, mintha a család tagjai lennének szintén… s hozzá tette, hogy ha minden kapitalista nemes úr ijen lenne, akkor talán nem is  kéne harcolni a kapitalizmus ellen.”

Ekkor (140)látni, hogy a to´parton cso´nakba száll két gyermek.

Figyelik o´´ket, ko´´zeledvén látni, hogy egy úgy 8 éves ko´´ru´´li kisfiú és egy cc. 4 – 5 éves kislány u´´lnek a cso´nakban, amejet a kisfiú evez.

Megérkeznek, de a cso´nakban maradnak.(147)

Larissa :”miért nem szálltok ki, gyertek ko´´zénk.”

A kisfiú a cso´nakban: “Félu´´nk, mert apukám mondta, hogy ti szovjet állam vagytok s azok nem szeretik a mi kis országunkat, so´´tt, állíto´lag be is akarjátok, azaz a Sztálin vezeto´´ be szeretné  kebelezni hazánkat.”

Larissa :”Csak tán nem… habár itt sem fenékig a tejfel…”

A kisfiú: ” Pedig apukám nagy demokrata, ero´´s szociállis érzékkel, úgy bánik a beosztottjaival, minthia a saját gyermekei lennének…

S talán szimpatikus neki a ti országotok. o´´ úgy mondja, kísérlete, de zavarja o´´tet a Sztálin diktátorsága… Azt szokta mondogatni, hogy nállunk is , a mi házunkban is szocializmus van ”

Megszo´llal (159)a cso´nakban u´´lo´´ kislány – kissé pici gyermek, sejpíto´´ hangon:

“A cselédnéniket nem szabad cselédnéniknek szo´lítani, hanem a nevu´´ko´´n s o´´k ojanok , mintha a második anyukáink lennének…”

Abrassa : “Mijen  hejes kislány…”

A kisfiú:” O´´ a mindenem, az imádott kis testvérkém… minden roszto´l meg kell o´´tet o´vnom … ”

S gyo´´ngéden, szeretettel mego´´leli a kislányt.

Ismét megszo´llal:”Ha felno´´vu´´´nk, o´´ lesz a feleségem…”

Larissa :”No de hát a testvér nem lehet feleség… nem bu´´n – e ez?”

A kisfiú: “Apukám azt mondta, hogy valamikor az o´´semebereknél ez bevett szokás volt, so´´tt egyes kirájolnál… s csak akkor veszéjes , ha sok nemzedéken át to´´rténne mindez… mert akkor megbutulnának és elcsúfulnának az uto´dok…”

S ismét gyo´´ngéden mego´´leli a kis leány testvérkét.

“Ugye szeretsz engem Mísa?”

Mísa : “Persze hogy…”(168)

Larissa: “Mísának hívják?”

A kisfiú :” Igen” …s ismét gyo´´ngéden mego´´leli a kis tetvérkét.

(Ko´´zben Hanna mindvégig kissé távolabb áll.)

Abrassa : “Hát téged meg hogy  hívnak?”

A kisfiú :”…Ja …elfelejtettem bemutatkozni…

Hanibál vagyok… Hanibál Lecter .. ejtsd ki , hogy Lekto´´r…”

Larissa :” “s te szoktál oj szépen zongorázni?”

Hanibál:” Miért?.. egésszen idáig hallani?”

Abrassa :”Igen… s találgatjuk, hogy ki lehet az , s hogy vajon saját szerzeményeket is komponáll-e?””

Hanibál: ” Igen én… so´´tt van néhány saját szerzeményem is…”Apuka beteg” .. amikor apukám beteg volt… vagy a “Természet symfo´nia.”.. amiben persze a Beethowen hatodik symfo´niájiát pro´báltam lemásolni… sokat halgattam a házi gramafonunkon… no meg a a “Tengeri vihar”…no meg a kis “sello´´lány” toŕténete Andersen nyomán…”(Egyre lelkesebben beszél.)

Larissa:”… nagyon tehetséges vagy Hannibál…”

Hannibál:”… lehet, hogy azért, hogy késo´ň´bb szu´´lettem… egy ho´nappal… akárcsak Nikola Tesla és Albert Einstein…”

Abrassa:!”… de sajnos Hiteler is…”

Larissa :”Nem jo´´nnél velu´´nk egyu´´tt koncertezni a városunk koncert termébe?”

Hanibál:”Talán igen… de megengedik – e?”

Larissa:”Mejd elmondom a párttikár elvtársunknak, hogy mennyire szimpatizálsz a rendszeru´´nkel… akkor biztossan megengedi…”

Abrassa :”De már mennu´´nk kell”

Hanna :” S velem mi lesz?…szeretnék veleteegyu´´tt  zenélni…”

Abrassa:” Majd máskor…”

S elhjtanak a bycikliju´´ko´´n, de kiesik Abrassáto´l egy notesz.

Hanna felveszi.

 

5.Jelenet

Délnyugat (185)Németország a fekete erdo´´to´´l északabra.1941.május eleje.

Egy koncentrácio´s tábor ko´´zelében lévo´´ villa.

Benne a Wulf fiú testvér pár lakik a gyermekeikkel.

Jozef Wulf, és Ritter Wulf.

Az elso´´ a láger paracsnoka, a második az “orvosa “äkéso´´bb, mint a “mészáros-halál orvos” keru´´lt be a ko´´ztudatba).

A (189)nagy szobában nagy zenéllés : A cc. 9 éves Lora cselo´zik, A kissebb cc. 7 éves Líza fuvolázik, a cc. 7 éves Gu´´nter zongorázik , négykezesezve  az ikertestvér kisfiúval,Sigfrieddel s a háttérben a még csecsemo´´ kis Péter a baba székben u´´l és figyel.

Mind az  o´´ten a kis Gu´´nter saját kompozício´ját játszák.

Ekkor berohan a másik Wulf unoka testvér kislány , E´va.

Csodállatos, finom kislány ,cc.5 – 6 év ko´´ru´´li

“Engemet ne hagyjatok ki”

S elo´´veszi az oboáját s csatlakozik hozzájuk.(199)

Korához képest gyo´´nyo´´ru´´ hangon játszik az oboán, persze méreg drága, egy vagyont éro´´ mester oboát vett neki az apja.

Immár(203) o´´ten zenélnek.

Bejo´´n az 4 testvér anyja

Egy ideig hallgatja o´´ket, majd amikor befejezik… lelkessen tapsol és :

“Mijen csodállatossan zenéltek… élvezet hallgatni… igazi csodagyermekek vagytok… elintéztem, hogy felléphettek Mu´´nchenben is és Frankfurban is.. s lehetséges , hogy ott lesz néhány nagy vezeto´´… Goebbelsz, Go´´ring, so´´tt talán maga a nagy vezéru´´nk is…”

A kis E´va elsírja magát.

A to´´bbiek:

“Na mi van E´vike…?”

E´va :”… mert… az én apukámnak meg anyukámnak allig van ideju´´k reám…

…állando´an a láger orvosi , kísérleti épu´´letében tarto´zkodnak…hm..hm..hm…”

Az anyuka:

“Tudod kis E´vácska , apukád, a híres orvosbiolo´gus genetiku, Ritter Wulf,  nagyon fontos kísérleteken dolgozik, – s az anyukád az aszisztensno´´je, – mejnek ko´´vetkeztében jobb lesz a világunk… a rossz, to´´kéletlen emberek elpusztúlnak, mivel amúgy sem tudnának beilleszkedni egy más , jobb világba… s egyben ki  akar alakítani jobb, to´´kéletessebb embereket, mejek részesei lesznek egy más , jobb világnak…

… E´va hidd el … apukád nagyon szeret téged, imád… a mindene vagy…elképeszto´´ dolgokra lenne képes , ha valami to´´rténne veled…”

 

 

6.Jelenet.1941 Május eleje.Hrodna (cSOD.-B          )

Reichék háza. Bent(3) a kis Hanna éppen a talált kottábo´l barácsázza Larissa dallamát.

Az utcán arra mennek  Abrassa – kezében a hegedu´´jével –  és Larissa.

Meghalják a zenét, megdo´´bbennek, s becso´´ngetnek.

Kijo´´n (8)Reichné:

“Mit akartok gyerekek?”

Larissa :”Tetszik tudni… hm… ez az én szerzeményem… amit fenn, nyilvánvalo´an a kislányuk , Hanna hegedu´´l…”

Rechné:”O´ — hát ez a probléma?… no gyertek fo´´l…”

Fo´´lmennek, Hanna Meglátja o´´ket:

O´ — hát itt vagytok, jaj de o´´ru´´lo´´k nektek.”

Abrassa:”Hallottuk, hogy Larissa kompozício´ját játszod s ezért feljo´´ttu´´nk ”

Hanna : ” Bizonyára nem szépen játszom….hm…?”

Larissa :”Nem… dehogyis…”

Abrassa:”Tudjátok hogy mi?… Van itt egy jo´ Bo´´zendorfer zongora, mi lenne , ha én játszanám a másidok szo´lamot és Larissa zongorázna.”

Hanna felkiáltva :!”Jaj ez nagyon jo´ lenne!”

Larissa leu´´l a zongorához, Abrassa kiveszi a hegedu´´jét s elkezdenek (23)játszani, a Reich anyuka mosojogva hallgatja, miko´´zben bejo´´n a Reich apuka is.

Abrassa a játék ko´´zben:”Tudjátok ! ezúttal gyakrabben játszhatnánk egyu´´tt.”

Hanna :”Jaj de jo´.!”

 

 

7.Jelenet . 1941.Május eleje.(42)

A fekete erdo´´ szélén lévo´´ tanya szeru´´ menház.

U´gy néz ki, mintha a Grimm testvérek meséibo´´l keru´´lt volna ide.

Egy szép kislány hintázik kint a ház elo´´tt.

Egyszerre csak odamegy egy csoport SS legény , mint kirándúlo´ túristák.

Kezeikben pálinkás u´´vegek, szemmelláthato´lag pityo´kás hangulatban.

Ro´´ho´´gnek, mint a diszno´k.

Meglátják a kislányt , s odamennek:

“O´h wie schon´´ne medchen, wie heist du?”

A kislány :”Sára Mozer ”

A legények(nevetgélve):

A´ …du bist eine jude medchen”

A másik (németu´´l)”Tudod. vadászni fogunk rád…”

Ekkor kirohan két felno´´tt , vélheto´´en a kislány szu´´lei.

“Was ist ?… Was wilst sie?”

Az egyik legény (állatiassan ro´´ho´´gve, gúnyossan):

“A´… die júde vater, und jude mutter… itt bújtatok el, ugyebár sie júde schweine…”

S lekaszabolja o´´ket a gépfegyverével.

A kislány sikoltozni kezd.

Az egyik legény :”A´ … megszo´lalt a kis vad?””

“Lauíf!…Lauf!”

S a kislány lába elé lo´´.

A kislány kétségbeesetten kezd futni , az SS legények a nyomában, s minduntalan a lába mo´´gé lo´´nek, az egyik egy lángszo´ro´val is hol ide, hiol oda lo´´vel a kislány mellé.

Végu´´l az egyik sorozat eltalálja  s holtan esik o´´ssze.

A legények oda mennek, az egyik bele is rúg :

“Du schweine júde…”

Majd odébb állnak., ott hagyva a holttestet.

 

 

  1. Jelenet 1941. Májusa.(103)

A Heinz so´´rgyáros családja.

Bent a házban a kis Hanna hegedu´´li a fo´´ldo´´n talált kottábo´l Larissa dallamát.

 

Bejo´´nnek a szu´´lei. Az anya:

Mijen szépen hegedu´´lsz… mi ez a szép dallam… bizonyára német zene, hogy ij szép…”

Hanna :”Nem… Larissa Brodska barátno´´m saját szerzeménye… a múltkor voltunk a koncertju´´ko´´n…”

 

 

9.Jelenet. 1941. Május eleje.(126)

Egy kis város a Fekete erdo´´to´´l délkeletre.

Egy a szélen lévo´´ nagy, tipikus bajoros ház.

A Ratzinger család háza.

Bent néhány gyermek zenél: A 11 éves Jozef  gitározik,.

A cc. 6 – 7 éves E´va Ratzinger klarinétozik , a  – titokban ott tartott áll testvér, a megmentett, felfogadott zsido´ kislány – Sabine brácsázik, A 7 – 8   éves Ju´´rgen trombitál és a 8 – 9  éves Miki ku´´rto´´n játszik, valamint a szomszéd kisfiú , a cc. 11 éves Karlheinz Stockhausen zongorázik.

Mindnyájan a kis Karlheinz saját kompozício´ját játszák.

Bejo´´n a Ratzinger  apuka.

A gyerekek lassan befejezik. Az apuka :

“Mijen szépen zenéltek… ha szerencsétek van, akár Bécsben és Berlínben is felléphetnétek…

“Jozef, Karlheinz … Miért van rajtatok hitlerjugend ruha?”

Jozef és Karlheinz(kisfiús , kamaszodo´ kappan hangon):

“Azt tanították neku´´nk az iskolában , hogy legyu´´nk bu´´szkék erre az egyenruhára…

… miért ez talán baj…?”

Az apuka:”Nem csak oj fura e szép zenélés alatt… s ráadásúl te Jozef azt mondtad  éppen tegnap, hogy pap szeretnél lenni…”

Jozef :”Igen”

Az apuka : “No már megyek… zenéljetek tovább is ij szépen…”

 

(cs-C)

10.Jelenet .1941. Hrodna . Az úton várakozik a kis Hanibál, odarohan Larissa:

Hani…Hani … beszéltem a párttikár elvtársal, arro´l is, hogy mij ero´´s a szociállis empátiád , s az megszeretne téged hallgatni és elbeszélgetni veled.”

Hanibál:”Jaji ez nagyon jo´ hír:”

Larissa:”Azt is mondta, hogy nem baj , hogy más politikasi rendszerben no´´ttél ezidáig, ha idejo´´ssz s elmondod a nézeteidet, akkor a hazánkat ero´´síted csak…!”

 

11..Jelenet 1941.Hrodna.Május végefelé.(17)

A pájaudvar. Abrassa, Larissa és a tanárno´´ju´´k várakoznak .

Abrassa:”Tudod, hogy az indiánok a vonatot vaslovaknak hívták?””

Larissa :”E´n is félek kissé to´´lu´´k.”

Abrassa:”Dehát épp a vonatok segítségével jutunk el mindenhová s ezáltal híresek leszu´´nk.”

A tanárno´´:” Larissa, Abrassa!Gyertek már ! Oj híresek még nem vagytok ,hogy egy egész szerelvény várakozzon rátok ”

Larissa:”De hol van Hanibál?”

Hanibál futva:, kézenfogva  a kis Mísával Itt vagyunk … itt vagyunk ragyogunk…”

Larissa :”Mísát is hozod?”

Hanibál:”Már ismerem a párttikár elvtársat is, meg az Nkdv vezeto´´ elvtársát is, o´´sszebarátkoztunk. Tegnap beszéltem vele telefonon – tudod neku´´nk van telefonunk és van egy dro´t húzva hozzátok is – s megengedte, hogy a kis Mísát is hozhatom magammal…”

Larissa:”De hát az anyukád… ki fog Mísával to´´ro´´dni?”

Hanibál: “A´… hisz én már úgy bánok vele , mint ha a saját gyermekem lenne… ugye Mísa?”

Mísa :”…i-i-gen…”

Hanibál:” hogy is lennék én az én kis Mísám nélku´´l akárcsak néhány napig is!          (S gyo´´ngéden megsímogatja Mísát, aki nagyon o´´ru´´l ennek.)

…Ku´´lo´´nben is már o´´t is kezdem belevonni a zongora játékomba… majd meglátjoátok…””

Felszállanak mindnyájan a vonatra.

 

 

 

12.Jelenet. Abrassa, Larissa, Hanibál és a kis Mísa a vonatban utaznak. (48)

Abrassa játszik egy késsel :

“Tudod, hoguy egy indián le tud do´´fni egy ij késsel egy bivajt is?”

Larissa:”Ezek a blo´´d indián to´´rténeteid csak kitalált mesék”

A tanárno´´ odajo´´n.:

“Abrassa! … Azonnal tedd le azt a kést, még kárt teszel magadban…”

Abrassa: Az Nkdv tiszt adta nekem…”

A tanárno´´:”Hát ijet is csak egy rendo´´r adhat egy kisfiúnak… elég egy rossz mozdulat s vége a turnénknek…”

Megfogja a kezeiket:

Ezek a legértékesebb ezko´´zeitek… felbecsu´´lhetelenek… menju´´nk gyakorolni…!”

Elo´´veszik a hangszereket s egyxrajzolt zongora billentyu´´t.

“U´gy kell éreznetek magatokat, hogy a szovjetúnio´t képviselitek, mintha mindég itt lenne a ko´´zeletekben Sztálin elvtárs is. ”

 

13.Jelenet

Június eleje.

Moszkva. A nagy koncert terem.(78)

A nézo´´tér dísz részlegén a polit byro, miniszterek Nkdv vezeto´´k, s élu´´ko´´n maga a Sztálin.

Hanibál darabjait játszák, átírva 4 kezes zongorára és hegedu´´re.

.. majd  Hanibál játsza az “Apuíka beteg ” kompozício´ját, úgy, hogy a kis Mísa – emelt széken u´´lve – jobb kézzel po´´tyo´´gteti az oda valo´ hangokat, ko´´zben Hanibál ido´´nként odasúg néki, majd a “Tengeri vihar és a Sello´´lány” darabját játszák négykezesben – Hanibál és Larissa, s hegedu´´n Abrassa.

Befejezik, o´riási tapsvihar.

Sztálin felálva tapsol.

Elo´´jo´´n az NKDV fo´´ titkára :

“Udvo´´zo´´lju´´k eme csodagyermekeket… mejek tehetsége és teljesítménye a szocialista hazánk és az SKP vezeto´´  irányíatásának ko´´szo´´nheto´´en alakúlhatott ki s mejekre szocialista szovjet hazánk méltán lehet bu´´szke…”

S átad  mindhármuknak egy-egy csokrot.

“… s kuĺo´´n u´´dvo´´zo´´lju´´k az itt jelenklévo´´ Hanibál Lectert, aki ugyan a kapitalista Lett országbo´l származik, de igen halado´, szociállis nézeteket vall…

…tegnap beszéltem vele… eltudnád mondani azt, amit nekem mondtál?””

Hanibál:”Igen… a jo´ért akarok harcolni az egész életemben, az igaz emberek igazságáért, a gonoszok megbu´´nho´´déséért…azért, hogy a jo´k és igazak nyerjék el jutalmukat és ne essen bennu´´k semmi kár, akár ezért még a végtagomat is feláldoznám… s a gonoszak bu´´nho´´djenek meg…”t

… egy oj világért, ahol az édes kis testvérkém, Mísa boldogan élhet…”

S gyo´´ngéden mego´´leli Mísát.

Az Nkdv vezeto´´ :

“Ja igen … ro´la elfelejdkeztem…”

S átad a kis Mísának a egy kissebb csokrot.

Mísa :”Kjo´´-szo´´-no´´m…”

A ko´´zo´´nség :

“Jaji de édes.”

Hanibál (ismét gyo´´ngéden simogatja a testvérkéjét ) :

“Ha bármi baja is esne as kis Mísámnak.. (s ekkor szo´´rnyu´´, du´´ho´´dt arckifejezést vesz fo´l) .. szo´´rnyu´´ségekre lennék képes… a haja sszálla sem go´´rbu´´lhet meg…”

Mindenki mosojog, még Sztálin is, aki hirtelen feljo´´n a po´diumra, s egyenként kezet fog a  3 gyermekkel (Hanibál , mintha egy pillanatra o´´sszeborzongott volna ) , majd a kis Mísát a karjaiba veszi s felmutatja …

A ko´´zo´´nség tapsolva éljenez. :

“E´ljen Sztálin elvtárs!”E´ljen Sztálin elvtárs!”E´ljen Sztálin elvtárs!”

Hátra mennek. Larissa :

“Hani… miért bozongtál o´´ssze , asmikor Sztálin elvtárs kezet fogott veled?””

Hanibál:”Nem tudom… mintha valami nagyon rosszal találkoztam volna…”

Odarohan a tanárno´´.”

Képzeljétek felléphettek a Carngi Hollban”

Abrassa ?”Mi az a karnegi hal?”

A tanárno´´: ” Ez Amerikában van…”

Abrassa: “Akkor eljutunk a vadnyugatra is az indiánokhoz is?””

A tanárno´´: ” Persze hogy…”

Larissa:”S magunkal vihetju´´k a családunkat is ?””

A tanárno´´:”Természetessen”

 

 

14.Jelenet. Június ko´´zepe. (Cs-D)

A Ratzinger gyermekek és Karlheinz barátjukl  kirándúlnak a fekete erdo´´ széllén.

Eleinte élvezik az erdo´´t, E´va (27)ko´´zben buborékokat fúj.

Megálnak egy magaslaton, (35)ahonnan gyo´´nyo´´ru´´, vero´´fényes kilátás nyílik a tájra. Lent alattuk viszont egy hatalmas kiterjedésu´´ so´´tét erdo´´részlet húzo´dik tova.

Lassan (37) leereszkednek a méjjebb fekvésu´´ erdo´´rész felé, mej egyre

(cc.40-to´´l kezdve) so´´tétebb lesz a su´´rru´´ség.

E´va (cc.46-47)(titokzatos hangvétellel) :

“…ojan ez az erdo´´, fura…”

Miki :”Mijen?”

E´va :”…nem is tudom… mintha a Grimm mesékbe cso´´ppentu´´nk volna…”

Még inkább su´´rru´´so´´dik az erdo´´, s mintha egésszében véve kezdene so´´tét lenni, holott még nappal, késo´´ délután volna.

Fokozatossan egyre nagyobb síri csend kezd uralkodni, mejbo´´l mintha(cc.61) fura hangok hallatszanának a messzeségbo´´,…vagy a ko´´zelségbo´´l…?

Ekkor a 7. jelentbo´´l ismert fura menházhoz(66) érkeznek.

Karlheinz:”Jé mijen tu´´ndéri…!”

Bemennek, Bent egy (74)fura bácsi fogadja o´´ket:

“Hát ti meg hogy keru´´ltetek ide… tudjátok, hogy mijen messze vagytok a legko´´zelebbi útto´l s faluto´ ?” … estig nem értek vissza…a legjobb lenne , ha itt aludnátok…”

A to´´bbiek : ” Miket tetszik itt o´´ssze-vissze mondani…?”…s o´´n kicsoda…?””

A bácsi:”Hát én egy erdész vagyok… néha itt alszom… de ma el kell mennem … más irányba, mint ahová ti tartoztok…”

E´va “Hát tetszik minket ismerni?”

A bácsi:”Persze hogy… hisz ti a Ratzinger gyermekekk vagytok, te meg a Stockhausen apuka gyermeke…”

Sabíne:”Akkor neku´´nk éjelre itt kéne maradnunk… ?”

E´va :”…de hát a szu´´leink fognak keresni…?”

A bácsi:” ahová megyek ott van telefon s majd telefonállok a ti ko´´zségetekbe…”

Ekkor ko´´zbekiabáll Karlheinz : “Neku´´nk van telefonunk…itt a számunk…”

S átad a bácsinak egy cédulát.

A bácsi fojtatja: “… hogy értesítsék a szu´´leiteket… hogy ne féljenek…

…már megyek, de vigyázzatok… mivel néha erre ko´száll néhány részeg SS legény… jo´ németek vagytok- e… á mijen hu´´je kérdés hisz ismerlek titeket… hisz bizonyára nincsen ko´´ztetek zsido´ vagy cigány…”

E´va és (kissé megszeppenve ) Sabíne:”A´…de hogyis , persze hogy nincsen bácsi , Karlheinz sem az..”

A bácsi:” ugyanis a multkoriban, néhány hete itt találtam vérbe fagyva egy zsido´ házas párt , kiket a feleségem menekített ide titokban, de az erre ko´szállo´ SS legényekbizonyára  meglepték o´´ket .

Volt egy kislányuk is ,Sára, nagyon édes kislány ,úgy 8 éves ko´´ru´´li, de nem találtam o´´t, sem a holttestét sehol…ugyan mi lett vele?…

Itt van a fényképe… itt lo´gott a falon… ha netántán idejo´´nne…hogy felismerjétek o´´t…”

Eltávozik.

A gyermekek bemennek.

Majd (93)fo´´lmennek az emeletre.

Az egyik szobában Sabíne – meglát egy készu´´léket u´´veggel az elso´´ lapján.:

“Jé !… Ez meg mi?”(95)

Karlheinz :”Ez egy TV készu´´lék.”

Sabíne:” …az meg mi…?”

Ju´´rgen :”Nem tudod?…Hiszen itt volt nálunk az elso´´ nyílvános TV adás a 36-os olimpián.”

E´va :Tanúltuk az iskolában, hogy a német nemzeti szocializmusban a tudomány sokkal gyorsabban halad, mint bárhol másutt, még zsido´ kapitalista amerikát is megelo´´ztu´´k, s hogy a hadifegyverek terén , évtizedekkel megelo´´zzu´´k a világot.”

Van egy (117)szupertitkos  dédnagybácsim, aki egy szupertitkos hejen dolgozik s elmondta – de ezt nem szabad tudni senkinek sem, ku´´lo´´nben is az egészet letagadnák – , hogy oj készu´´lékeken dolgoznak, amik jo´ másfél  évszázaddal megelo´´zik korunkat, s amik a nagy Nikola Tesláto´l  – akit Einstein még magánál is nagyobbra tart – keru´´ltek hozzánk.A´llíto´lag az egyik oj harangformájú s lebegni fog tudni egy hejben , valamint hangtalanúl repu´´lni”… egy másik meg ojan lencseformájú a nehézségi ero´´t legyo´´zve villám gyorsan fog tudni ide-oda cikázni… so´´tt egy oj halálsugáron is dolgoznak, mej pillankatok alatt nagy testeket a semmivé változtat…ezekkel bihztossan megnyerju´´k a háborút s gyo´´z as nemzeti világ szocializmus…”

Jozef(cc.124):: “…jaj-jaj-jaj…mio´ta vagy te oj nagy nemzeti szocialista…?”

E´va:”…hiszen te is hitlerjugend ruhát viselsz…!”

Jozef:. “… nem marhaság -e mindez, …amiket E´va a dédnagybácsikájáro´  beszél?”

E´va: “… bizonyára nem…”

Miki:!(nézi a készu´´léket) “S azo´ta is to´´bbszo´´r volt TV adás példáúl  Franfurtbo´l, Mu´´nchenbo´´l… talán még most, ma is…”

Jozef:”… na de hát hogy keru´´lt ide , eme eldugott hejre, a világvégére egy TV készu´´lék , amej még Berlínben is csak allig-allib létezik…?”

Miki:”… hm…hm… ez bizonyára rejtéjes…”

E´va(137)”… és félelmetes… nem lesz -e bajunk to´´le…?”

Karlheinz- nézi a készu´´léket(141) :”Dehát ez el van rontva…”

E´va :”Honnan tudod?”

Karlheinz :”E´rdekel az elektronika… szeretnék a jo´´vo´´ben elektronikus ezko´´zo´´k segítségével is komponálni…

… no majd megpro´bállom megjavítani…”

Sabíne:”E´s egyáltalán van-e itt vétel az erdo´´ ko´´zepén?”

Karl. : “Majd meglátjuk…”

A to´´bbiek szétszélednek.. ki ide- ki oda…

Egyszercsak lerohan Karl.:

“Gyerekek vannak itt még rejtett kamerák is… no mi a fene… hát ez meg hogy lehetséges…?””

Sabíne :”Azok meg mik?”

Karl.:””Felveszi a valo´ságot s átko´´zvetíti a kásik szobában lévo´´ képernyo´´re, vagy akár… ha elég ero´´s a leado´, akár németország másik felére is.”

E´va:”… no hát… hisz ez még Berlínben is csak allig lehet… no de itt…?”

Ekkor (166)E´va meglátja kint Sárát.

Kirohan:”Sára…Sára!”

Utána rohan az erdo´´be, látja még, hogy bemegy egy nagy fa mo´´gé, de – néhány másodperc múlva – mire odaér, hu´´lt heje van.

Karl.lekiabáll: ” úgy néz ki. hogy nem tudom megcsinálni a televízio´t…sajnos…”

Ekkor (174)Sabíne meglátja a fenti ablakbo´l , hogy a kinti hintán hintázik Sára.

Kirohan:”Sára!…Sára!”

De kint csak az u´´res hinta himbállo´dzik, mintha éppen most hagyta volna abba valaki a hintázást.

Ismét fo´´lmegy, de ekkor ismét látja az ablakbo´l Sárát hintázni.

Ismét lerohan, de ismét az elo´´bbi hejzet… s ez még megismétlo´´dik vagy háromszor…

Véguí´´l is feladja, s nem néz ki az ablakon, pedig hallja a kint a hinta zajt.

Ekkor (183)fo´´lmegy Ju´´rgen az emeletre s halja, hogy szo´ll a TV.

Egyideig hallgatja:

Eichmen  (185)beszél felváltva Himlerrel:

“Ha van ko´´ztetek egy rejto´´zo´´, bujkállo´ zsido´ leány, akkor leplezzétek le, s kíméletlenu´´l o´´ljétek meg..

Vigyázz te német ifjiú gyermek, tiszta vér, mert a zsido´ lány az Elza és fo´´leg a Sabíne az életedre to´´r…

(Ju´´rgen rémuí´´lten meghátráll : ” Mi ez, mintha hozzám beszélne egyenessen .”)

“Vigyázzatok Sigfriedek,. Ju´´rgenek és Gu´´ntherek  (Amikor a Ju´´rgen szo´t mondta Himler, mintha egyenessen a szobában u´´lo´´ Ju´´rgenhez szo´lna), mert az Elzák s fo´´leg a Sabinék elvágják a torkotokat… elo´´zzétek meg a cudar zsido´ disznaját… ne hagyjátok magatokat…”

Ju´´rgen (209)kimegy , jobban mondva kitántorog… s le a lépcso´´n.

Vele szemben jo´´n Miki :

“Mi van veled Ju´´rgen… mint ha szo´´rnyet láttál volna?”

Ju´´rgen tovább tántorog.

Felérkezik Miki s a tv ismét szo´l :

Ezúttal (218)Go´´ring beszél:

“Ti német ifjak , vigyázzatok a zsido´ rejto´´zko´´do´´kre, de még veszéjesebbek azok , akik támopgatják o´´ket, az apáitok és a Jozefek akik zsido´kat bújtatnak, az ifjak, kik elárulva a németséget nem átalnak katolikus papnak készu´´lni  s sajnálják a zsido´ diszno´ kislányokat… Vigyázz Ju´´rgen és Gu´´nther és Miki … mert a bátyátok , ájtatos katolikus mezben elárul tioteket s a zsido´ gyermekekkel el tesz titeket láb alo´l…”

Miki (231)rému´´lten tántorog kifelé.

Ekkor Karl. felkiált:

“Azt hiszem, hogy mu´´ko´´dnek a rejtett mikrofonok, és a rejtett kamerák”

Azután ki megy az erdo´´ felé, ahol meglátja(245) Sárát :

Sára!… Sára! Ne félj to´´lem:

De sára mintha furán lebegne a talaj fo´´lo´´tt s hévja a kezecskéivel Karlt hogy ko´´vesse.

Kerl egyszeriben besik egy ingoványos talajba, s su´´jjedni kezd.

Ekkor mintha azonnal eltu´´ne Sára.

Kétségbeesetten(254) kezd ku´´zdeni nagy keservesen elér egy ágat, de az o´´sszeto´´rik.

S így pro´bálkozik egyik ág után a másikkal.Hasztalan…

Fo´´lmennek (264)ismét Ju´´rgen és Miki.

A tv-ben (266)látni,- talán a rejtett ka,erákon keresztul? –  hogy egy másik, fo´´ldszinti szobában beszélget Jozef és Sabíne.

Josef: “Nekem kéne a családi vagyont o´´ro´´ko´´lno´´mk, senkivel sem megosztva. Legfo´´ljebb veled. ”

Sabíne: “Valamit kéne tennu´´nk, ki kéne eszelni valamijen fondorlatos tervet, hogy hogyan érju´´k el azt a látszatot, hogy Miki és Ju´´rgen lassú , (ro´´ho´´gni kezd) úgymond, természetes halálla haljanak meg. ”

Jozef (Kegyetlen ro´´ho´´géssel) ?:

” példáúl oj mérgeket rakni az ételu´´kbe, mejjek lassan hatnak csak s kimutathatatlanok…ha-ha-ha”

Ju´´rgen és Miki :

” Nahát ezek a diszno´k… igaza volt az imént Himlernek és Go´´ringnek a TV- adásban…”

Rohannak lefelé , találkoznak E´vával:

“Képzeld ez a rohadék Jozaf és az álnok zsido´ cafka az életu´´nkre to´´rnek… no de majd mi megelo´´zzu´´k o´´ket…”

E´va:”Várjatok… azt hiszem, hiogy a tv-vel, no meg az imént ôátott Sárával valami nagyon nincsen rendben… valamiféle  természetfeletti gonosz ero´´k munkálkodnak itt.”

Juí´´rgen és Miki – ne vetve :

“Méghogy gonosz ero´´k… O´´k ketten a gonoszok , ez a zsido´ takony s az o´´t védo´´ álszent “papocska”..ez az álno (nagyon gúnyossan) Jozef Ratzinger…..”

Ekkor szembe találkoznak a fo´´lfelé igyekvo´´ Jozeffel és Sabínéval.

Ju´´rgen és Miki hu´´jén néznek rájuk.

Amazok : “Na mi van…?…tán karo´t  nyeltetek?…Megyu´´nk fo´´l, mert hallottuk , hogy mu´´ko´´dnek a rejtett kamerák.”

Fo´´lérnek s látják amint E´va éppen Miki vel beszélget egy lenti szobában:

“Miénk lesz a vagyon… Jozefet, no meg azt a zsido´ szukát kiebrudáljuk”

Miki: “Ez nem elég … el kell o´´ket tenni láb alo´l ”

Ekkor Jozef és Sabíne feldu´´ho´´dik s lerohannak, elkapják E´va és Ju´´rgen nyakát :

“Kit akartok ti mego´´lni?”

Ekkor odarohan Ju´´rgen is s mindhárman – Ju´´rgen, Miki és E´va is (habár kissé immel-ámmal) dorongokat ragadnak s készu´´lnek Jozefet és Sabínét lekaszabolni.

(Ekkor megérkezik Karl. – akinek végu´´l is mégiscsak sikeru´´lt kimászni a sárbo´´l, mivel egy ismeretlen, magas, hosszú, barna kabátos férfi ko´´telet nyújtott neki – s aki most nem érti  egész civakodásbo´l semmit sem.)

Jozef és Sabíne viszont felkapnak egy-egy éles konyhai kést s azokkal hadonásznak, már-már egymásnaka esnek de :

Ekkor megszo´llal egy hang a hátuk mo´´go´´tt (287):

“Nocsak…nocsak …lassan a testel…”

Megfordúlnak s látják, hogy ko´´zel hozzájuk áll egy magas, nyurga, hosszú barna kabátos férfi, igen jo´´ságos, szelíd mosojjal.

“Hát te meg ki vagy ?”

A férfi:”A´… semmi, csak errefelé jártam… s hallottam a civakodásotokat…

… El ment az eszetek, halomra gyilkolni egymást, amikor a lágereteikben amúgy is mo´dszeres gyilkolás fojik?”

A gyerekek:”…Na …dehát…”

A férfi:” ez a tv adás nem igazi… sem a rejtett kamerák…

…ide nézzetek nincsenek is áram alatt”

A gyermekek :” …akkor hát … hogyan…?”

A férfi: “De még csak a Sára sem igazi… o´´tet szo´´rnyu´´ mo´don mago´´lték, s ijenkor szo´´rnyu´´, negatív energiák szabadúlnak fo´´l , amejet megéreznek az úgymond, hm. bukásban lévo´´  fo´´ldo´´nkívu´´li alienek… s felveszik a haldoklo´ alakját s energiáját… hogy ne zuhanjanak tovább.. s megpro´bálnak másokat is egymással is mego´´letni, hogy ezáltal még to´´bb energiához jussanak…

S ku´´lo´´no´´ssen Jozefet akarták ko´´zvetve mego´´lni, mert Jozef még nagy utat fog bejárni ”

Jozefhez szo´l:”Jozef haladj szépen az utadon, ne szégyeld, hogy pap akarsz lenni, s ha kell , tudjál jo´ ido´´den lemondani…”

Jozef:”Ezt nem nagyon értem..,”

A férfi:”Nem baj, majd késo´´bb megérted…”

A gyermekek :”…jé…”

A férfi: “Haza kéne mennetek, de atto´l félek, hogy elfogtok tévedni a tér és ido´´ labirintusában…”

A gyermekek “De hát az meg mi…?”

A férfi:” Tudjátok az ido´´ nem csak egy irányban halad, hanem o´´ssze-vissza smudli-budli-cudli-fukk…a tér is o´´ssze-vissza hajladozik…”

A gyermekek:”…hát ez…?”

A férfi:”A hejzet az hogy a mi rendezett világunkben már az ido´´ és a tér már úgy ahogy beintgrállo´dott, beszintetizált… nem baj az ha nem értitek… egységessé vállt, ojanná, amijennek naponta látjuk… de valo´´jában a világ etto´´l sokkal, de sokkal, de sokkal to´´bb,… persze ezt a to´´bbet mi nem látjuk , nem szagoljuk, nem érzékelju´´k… s ebbe a to´´bb világban az ido´´ és tér o´´ssze-vissza tekereg,s ido´´nként besvindlizik magukat holmi kurafi gonosz ero´´k is.”

A gyermeke :”De hát most mit tegyu´´nk?”

A férfi:”El kell mennetek, de lehet hogy egy másik faluban más ido´´pontban ko´´tto´´to´´k ki…”

Karlheinz:”No én ebben a keresztjátékos keresésben nem veszek részt… megyek haza egy másik úton…”

S vállaszt nem várva elindúl.

A to´´bbiek elindúlnak egy más irányba…

Eko´´zben Karl visszamegy titokban a házba, hogy megvizsgálja a tv készu´´léket, hogy hogyan is mu´´ko´´dhet áram nélku´´l.

Fo´´l megy, de do´´bbenten látja, hogy a tv ismét mu´´ko´´dik ad és ráadásúl látja a képben a to´´bbi gyermek csportját, amint egy domboldalon mennek lefelé egy falu felé, de a falu fura, látni, hogy mintha a 15.-16. században lenne, az emberek ruhái is késo´´ ko´´zépkoriak…mitha a Grimm mesék korabeli lenne minden…

Karl:!”… atya úristen …ezek a Grimm világba cso´´ppenés felé igyekeznek…”

Majd látni Sárát, aki lebegve száguld, lábaival nem érintve a fo´´ldet, …meg látja a gyilkos ifjú SS legények csoportját, s feléju´´k száguld.

Azok mlegrému´´lnek , meneku´´lni kezdenkek, de a Sára “szelleme”egyre csak u´´ldo´´zi o´´ket , lebegve, repu´´lve a talaj fo´´lo´´tt, majd mintha tu´´zes démon alakját o´´ltené magára.s  tu´´zet okád rájuk s azok iszonyú kinok ko´´zo´´tt(343-44) halálra égnek….végu´´l (346) u´´szko´´s, fu´´sto´´lgo´´ roncsként vonaglanak, s mintha egy pillanatra látnák a fu´´hrer és Goebels o´´sszeégett holttesteiket…

 

15.Jelenet.1941 Június második fele. (cs-E)

Berlín s nagy  koncert terem.

Lora (4),Líza , Gu´´nther és E´va kvarteteznek.

A Gu´´nther darabját játszák.Befejezik .

O´riási siker.(22-23) A nézo´´téren Hitler, Goebbelsz, Go´´ring, , Himler, s persze a két Wulf testvér és a feleségeik.

A színpadra jo´´n Hitler s felhívja a két apát is.:

“I´me itt vannak az igazi német jo´´vo´´ családjai, a csoda gyermekek , kik már a kinézetuí´´kkel, csodállatos kék szemeikkel mélto´n képviselik a nordikus  ária fajt.

S íme a két apa…, az egyik – mint egy zsido´ láger parancsnoka – a nagy ,zsido´ invázio´ ellen védekezo´´ világháború nagy harcosa, mejet a zsido´ság indított az ária fajok ellen.

E´s a csodállatos  három gyermeke.

A másik – Ritter Wulf, a zseniállis tudo´´s genetikus , kémikus  –  a nemzeti szocialista tudomány élharcosa, mej az ária faj megmentését , elterjesztését, s az alacsonyabbrendu´´ fajok kiirtását tu´´zte ki célúl – és a csodállatos kék szemu´´ kislánya E´va.”

S mego´´leli a gyermekeket.

 

 

  1. Jelenet. 22.(58)

Hrodna. a Brodska család.

Nagy a boldogság :!

“Tényleg mentek amerikába, s mi is mehetu´´nk veletek,?”

A nagyapa :”S még én is ?”

“Ez csodállatos…”

 

17.Jelenet Június 22. (81)

Kint egy rejtett erdei házban , ahol a gyermekek szoktak találkozni.

Abrassa, Larissa, Hanibál és persze a kis Mísa, s immár Hanna is, akit nagyon megszerettek a to´´bbiek.

Egyu´´tt zenélnek, van egy régi zongora, gitár, Abrassa és Hanna  hegedu´´l,

Hanibál zongorázik, Larissa gitározik.

Ekkor(116) berohan egy szomszéd kisfiú:

“Kito´´rt a háború, a németek lerohantak minket…”

A         to´´bbiek:”Istenem , mi lesz mot velu´´nk?”

Abrassa és Larissa :”S mi lesz most az amerikai úttal?”

 

18.Jelenet

1941 Június 23.

Hrodna fo´´tere és ko´´zpontja.

Szirénák (81)zúgnak, teljes kháosz, meneku´´lés, emberek o´´sszefogdosása, a hasngszo´ro´kban a sztálinista indúlo´ harsog.

Kint zúg a városi hangszo´ro´:

Minden Német azonnali hatájjal a szovjet állam ellensége, s mint ijen internálva lesz szibériába kényszermunkára. A gyermekek átnevelo´´ gyermekotthonokba keru´´lnek, hogy igazi szovjet gyermekekké válljanak

Aki nem engedelmeskedik azt hejben lelo´´ju´´k..”

Látni, hogy a Reich család sebtiben meneku´´l a gyárukba, ahol elbújnak egy rejtett pincében.

Meglátja ezt Larissa, s elrohan haza.

Otthon :

“Abrassa!… Segítenu´´nk kell Reichéken , a pincébo´´l az erdei rejtekheju´´nkre kéne vinni o´´ket.”

Abrassa: “No de ki vinná át o´´ket?”

Larissa : “ismerem a gyár sofo´´rjét, o´´benne meg lehet bízni…”

Látni, hogy(94) a nagy auto´ a gyár pince ablakja mellé áll, a Reich család átszáll az auto´ba s az elmegy , útko´´zben egy elleno´´rzo´´ Nkdv pont megállítja, de nem veszi észre a rejto´´zko´´do´´ Reichékat.

Megérkeznek(109) az erdei házba :

“Itt jo´ lesz nektek…”

Reich anyuka :”O´h nagyon hállásak vagyunk  nektek, … habár ti zsido´k vagytok …Látjátok a zsido´ sokszor jobbszívu´´bbek és segíto´´készségesebbek, mint a keresztények…”

Larissa (111)elo´´veszi a hegedu´´jét és játszani kezdi az új dallamát, Hanna fuvolán kíséri.

Larissa:”S nem tudjuk , hogy mi van Hanibállal s a kis Mísával… a háború hírre haza meneku´´ltek. ”

Az anyuka: ” Bizonyára jo´´l vannak , hiszen ottan talán nincs is háború.”

 

19.Jelenet.(139)

Az erdo´´ben Reichék halják , hiogy ko´´zelednek az Nkdv-sek.

Sebtiben meneku´´lnek.

Kiérnek egy út fo´´lé, s látják hogy egy teherauto´ban németeket visznek.

Az egyik német no´´ meneku´´lni pro´´bál, az aouto´t megállítják, az Nkdv-s tiszt a saját német gyermekei szeme láttára lelo´´vi a német anyát, mint egy kutyát.

Ekkor észre veszi a fent állo´ Reichnét.

Lehívja :”Hát te meg ki vagy ?”… az igazolványt !

De ekkor oda kúszik Reich s lebunko´zza az Nkdv-s tisztet.

A to´´bbi tiszt lo´´ni akar, de addigra megszerzi az apa a gépfegyvert s lelo´´vi a to´´bbi tisztet.

De ekkor ko´´zeledik háromk másik nkdv-s auto´. Reichék mkeneku´´lni pro´´bállnak az erdo´´n át.

Kifutnak az útra, s akkor arra jo´´n to´´bb német SS katonai auto´.

Az(155) asszony kétségbeesetten hadonászik és kiabál :

Nicht siessen!… Nicht siessen!

Wier sind gute , nácis deutche… Wier sind sie freunde!”

Ko´´zben a fo´´tiszti auto´ megáll, elo´´jo´´nnek Reich úr és a kis Hanna.

Az SS tiszt :”U´´dvo´´zlo´´m o´´no´´ket.”

“Száljanak fo´´l az auto´mra , magukhoz igyekszuí´´nk éppen, rendet teremteni a náci eszmék értelmében..normalizálni az ott lévo´´  hejzetu´´ket.”

Elindúlnak.

Recih úr :”E´n Reich úr vagyok ”

S kezet nyújt a tisztnek.

((Megjegyzés-a rendezést és a megzenésítést illeto´´leg: Schwartov ojan legyen , mint Go´´ring és a Wojzek doktorának a keveréke.))

A tiszt .” én meg Schwartow SS fu´´rer

Reich úr:_”E´n meg so´´rgyáros.”

A tiszt:” A´— Csak tán a híres so´´rgyáros?”

Reichu :”De igen , az vagyok.”

A tiszt :”Ez nagyon jo´, mert ezután már az ária németeknek fogja gyártani a so´´rt, s nem a holmi alacsonybbrendu´´ szlávoknak…”

Reich né:

“E´n meg Reich Elza vagyok.”

A kis Hanna :”E´n meg Hanna Reich…”

Az SS tiszt:”A´ … mijen bájos kislány… igazi német ária gyermek… mond mivel foglalkozol…?””

Hanna :”No ..iskolába járok, … no meg tanúlok hiegedu´´lni…”

Az anya:”Nagyon szépen hegedu´´l… fo´´leg az uto´bbi ido´´ben egy szép dallamot szokott játszani mejik …hm…”

Ekkor a kis Hanna od súg az SS tisztnek:

“Bácsi!… Lenne egy kérésem…”

A tiszt:”Na bátran ki vele…!”

Hanna : Van két nagyon jo´ zsido´ gyermek barátom… csodállatossan zenélnek… kérek ne tessék o´´ket bántani…”

A tiszt :”A´ … bizonyára a Brodsky csoda gyerekek, már hozzánk is eljutotott a híru´´k…haha-ha… na majd meglátom, hogy mit tehetek… persze sokat nem…

De nem jo´ ám a zsido´kkal barátkozni kislány… mivel ráfázhatsz… nem tudod-e , hogy a nemzetko´´zi zsido´ság  , úgymond “szent” háborút inditott  – immár jo´ néhány évtizede –  a germán tiszta fajok ellen ?”

…ki akarnak minket irtani… mi csak védekezu´´nk ellenu´´k…!”

Hanna : :”… no de hát hol harcolnak ellenu´´nk…?”

A tiszt:”A´… nem fegyverekkel, hanem álnok mo´don megszerzik az egész világon az o´´sszes vezeto´´ pozício´kat s úgy irányítják a világot…

.. nem rég a nagy példaképeim: Himler és Eichman adtak ki ij tartalmú brozsúrákat…”

Hanna :”… no dehát , hiszen a legto´´bb világ pozício´kat nem zsido´k  to´´ltik be ?”

A tiszt :”Há …hát éppen ez az…A´… mij okos , tájékozott kislány… igazi német koponya…

… tudod kis Hanna… nincsenek vezeto´´ pozício´kban, mert ez túl nyílvánvalo´ lenne s általános felháborodást keltene a nem zsido´ lakosság ko´´reiben…

… nem… o´´k  etto´´l sokkalta rafináltabbak …elbújnak , mint a patkányok a csatornákban s onnan láthatatlanúl, elbújva irányítanak…úgy, mintha nem is lennének s mintha nem is irányítanának sehol semmit sem…

De hát éppen onnan tudjuk, hogy irányítják a világot, hogy  – látszo´lag  – nem irányítanak semmit sem… azért nem látjuk azt, hogy mindent irányítanak, mivel elbújtak,- példáúl a Wal-Street szu´´rke eminenciásai ko´´zé –  de az,hogy nem látjuk, ez bizonyítja azt, hogy mindent irányítanak…onnan tudjuk, hogy mindent o´´k irányítanak,hogy  látszo´lag  nem irányítanak sehol  semmit sem…de hát  éppen ebbo´´l tudjuk, hogy valo´jában mindent , mindenu´´tt irányítanak..mivel sehol s semmikor sem látni, hogy irányítanak, erre nincsen semmi bizonyíték, …no de hát éppen ez bizonyítja azt, hogy mindenu´´tt s mindenkor ott vannak, mindent irányítván….”

Hanna oda bújik az anyjához és  odassúgja a  fu´´lébe :

“…hát ennek az érvelésnek nincsen egy szemernyi logikája sem , …se fu´´le se farka…teljes zagyva képtelenség…”

Az  anya :”Ne hogy megmond neki… egyrészt nem illik,megsérto´´dhet – ojan kedves hozzánk –  másrészt veszéjes ember is lehet…”

A tiszt fojtatván :”

S ezért kell o´´ket felkeresni a csatornákban s egyszállig kiirtani o´´ket..

(Amikor meglátja, hogy Hanna megrému´´l) … ne persze a két zsido´ csodagyermkekért talán tehetnék valamit… mert ezek úgymond csoda patkányok…ha-ha-ha-… zenéllo´´ csodapatkányok…ha-ha-ha…!”

 

20.Jelenet.(218)

Hrodna fo´´tere 1941 Július eleje.

A házuk padlás ablakábo´l  Hanna figyeli a nem túl messzi fo´´teret gukerrel.

Hátra néz a Lecter kastéj felé és észreveszi, hogy a még magassabb Lecter kastéj tornyábo´l , szintén gukerrel figyel Hanibál s mellette a kis Mísa.

Hanibál figyel mindent s ko´´zben mintha számokat írna egy papírra.

Int neki , Hanibál észreveszi o´´t s vissza int, majd megfogja a kis Mísa kezecskéjét s azzal is int… Mísa mosojogva int.

A téren a fo´´ SS tiszt,Schwartow SS gruppenfu´´rer , mellette sok-sok SS tiszt és katona. Jo´ sok bámészkodo´ civil.

Az SS fo´´tiszt a nyakánál fogva tartja Katz nevu´´ zsido´´ borbéjt, akit Hana jo´l ismert.

A tiszt :”I´me lássátok egy zsido´ patkány , egy untermench…

Ráadásúl egy szláv zsido´, ez még rosszabb…

… Hogyan kell elbánni a patkányokkal, hiogy elriassza a to´´bbi patkányt?”

Valakki ko´´zbe kiabáll:” fel kell hasítani a bo´´rét s beso´zni…”

A fo´´tiszt:”Ja.Ja.Ja…Es is gut” ”

A gépfegyverével megbo´´ki a Katz lábait :

“Táncolj zsido´ patkány, ugrálj!”

Katz kénytelenu´´l ugrálni kezd.

Majd Schwartov  belelo´´ oldalro´l  Katz lábába úgy  , hogy mionnél to´´bb bo´´rt súroljon a gojo´, a lába bo´´réro´´l.

Katz rettenetessen u´´vo´´lt. A fo´´tiszt beso´zza, Katz mégjobban u´´vo´´lt:

“Kérem ne kínozzon … inkább o´´ljo´´n meg…”

A fo´´tiszt:”Hogy mit mondtál?…hiszen oj szépen u´´vo´´ltesz, akárcsak a patkányok , amikor beso´zzák a felhasított bo´´ru´´ket…Elengedjelek?…

A´ nem… még nem kínoztalak eleget…”

S ismét, majd ismét , s újra és újra belelo´´ as lábaiba… karjaiba …hátába… hasába, hogy éppen csk a bo´´rét hasítja fo´´l, s minduntalanúl beso´zza azokat…”

“No patkány most már mehetsz… fuss… kússzál patkány … kússzál”

Katz iszonyúan u´´vo´´lto´´zve, a fo´´ldo´´n vonszolja magát el, miko´´zben a fo´´tiszt ujra és újra a lábai ko´´zé lo´´, hol eltalálva , hol nem… majd a genitáliába lo´´…

Hanna a Lecter kastéj felé fordúl s látja hogy Hanibál meredten figyel, de a másik kezével befogja a kis Mísa szemecskéit.S buzgo´n jegyzetel egy iskolafu´´zetbe, mindent feljegyezve.

Majd végu´´l a fo´´tiszt a szívébe lo´´.

Majd elo´´vesz egy cigány zenészt, Hanna hallotta  néha o´´tet játszani a kocsmában.

Hanna ismét a Lecter kastéj felé néz, s látja, hogy Hanibál gyo´´ngéden beko´´ti a kis Misa szemecskéit.

“I´me egy még rondább patkány , nem ember, állatt, még annál is undoríto´bb, ráadásúl szláv cigány … fúj…

Szinténj végig csinálja ugyanezt , amit Kaztzal tett.

Majd a fo´´ldo´´n vonszolo´´ cigány kezébe ad egy hegedu´´t:

Játszál patkány … játszál…!…ha-hha-ha…Hiszen itt állíto´lag csoda zenéllo´´ patkány kisgyerekek vannak… vagy tán nem?… Játszáll!”

A cigány elkezd allig vonszolva magát valamennyire cincogva hegedu´´lbni, allig bírjas a sebzett kezeit tartani…

A fo´´tiszt:”csak így tudsz játszeni-… remélem, hogy a Brodsky csoda patkányok jobban fognak zenélni…ha-ha-ha… majd még bele lo´´ néhuány lo´´vést, gondossan úgy célozván, hiogy életfunkcio´jú szerveket ne találjonj el, de hogy minnél to´´bb fájdalmat okozzon neki. Végu´´l isto´´bbszo´´r újra, meg újra  belelo´´ , s a cigány meghal a fájdalmakto´l. .

“Látják ez jár a patkányoknak…”

Hanna osmét a Lecter kastéj felé néz s látja, hogy Hanibálnak rettenetessen o´´ko´´lbe szorúl a keze.De a másik kezével fojton-fojvást jegyzetel, és csak újra, meg újra buzgo´n jegyzetel.

 

 

 

21.Jelenet.(CS-F)

Hrodna koncertterme. 1941 Július ko´´zepe.

A po´diumon Abrassa és Larissa.

A fo´´tiszt ,Schwartow, melléju´´k áll.(5) :

I´me a két csodagyermek… kik állíto´lag annyira csodák, hogy ezúttal már nem patkányoknak , hanem gyermekeknek szo´llítomk o´´ket , ráadásúl a nevuí´´ko´´n.

Ha jo´l fognak játszanji akkor az egyiku´´k kegyelemt kap, de a kásik a fo´´ldi mjnkákra lesz ku´´ldve a to´´bbi zsido´ gyermekekkel egyu´´tt…majd levadászom o´´ket, akárcsak a pkányokat szokták. ”

A két(17) gyermek el kezd játszani.

Látni rajtuk, hogy  az életu´´kért játszanak

Larissánask a játék ko´´zben mindúntalan a fo´´tiszt borzalmas eltorzúlt arca jut eszébe s ezért nem tud igazán koncentrálni.

A befejezés (33)után a fo´´tiszt:

“Tehát Abrassa kegyelmet kap, az életet, mert ez a legnagyobb ajándék, de te Larissa , kis zsido´ patkány mehetsz a fo´´ldekre…majd vadász zsákmánynak.”

S te Abrassa kapsz egy új identitást, új anyako´´nyvi kivonattal, a neved  ezúttal Adorf Bro´denheit lesz, s bárhová utazhatsz szabadon…””

 

 

  1. Jelenet 1941 Július végefelé. (49)

Kint a fo´´ldeken. A sok zsido´ gyermek – ko´´ztu´´k Larissa is – a kezecskéikkel turkálják a fo´´ldet, ko´´ru´´lo´´tt´´´k számtalan SS tiszt.

Megérkezik a fo´´tiszt.

“Hallottam, hogy a szomszádos Lett fo´´ldo´´nj egy Lett náci… mert azért van ijien is!… cigány gyermekeket hajszolt az erdo´´benj s vadászott rájuk… nem rossz o´´tlet …ha-ha–ha ……persze van itt ám néhány cigány poronty patkány is …az ám… én ezeket a gyerek patkányokat fogom levadászni, apro´bb csoportokban… micsoda szo´rakozás lesz…ha-ha-ha…”

Int az SS katonáknak, odasúg nekik valamit, s azok levállasztanak vagy 10-13 gyereket s az erdo´´b hajszoljiák o´´ket, mkajid kisvártatva utánuk ku´´ldi  o´´ket, -nem sokára hallani a lo´´véseket, de kisvártatva fordúl a hejzet, a gyerekek visszafelé futnak de ekkor a fo´´tiszt , Schwartow, kezdi levadászni o´´ket.

Kényelmessen u´´l a székében, rettenetessen élvezi az egészet, nagyokat ro´´ho´´g hozzá.

S ezt megismétli, sokszor és sokszor és sokszor… egész állo´ nap, nem tudván betelni ezzel “kis mo´kával” ahogyan ezt elnevezi.

Midezt látja Hanibál a gukkerével a távoli kastéja tornyábo´l , o´´ko´´lbe szorított kézzel, s a papírra jegyzetel és jegyzettel, és újra csak jegyzetel,

mintha számokat jegyzetelne.Minden egyes gyerek nevét fo´´ljegyzi, mivel ismeri o´´ket – mivel az o´´ kastéjuk ko´´zelébebn lévo´´ falvakbo´l meneku´´ltek el a németek elo´´l a szovjetúnio´´ba, Hrodna ko´´rzetébe. Sokukkkal játszott is , még a roma gyermekekkel is, sok jo´ barátjuk, korábbi játszo´társa volt ko´´zo´´ttu´´k.

U´gyszo´lván mindegyiku´´ket ismerte , név szerint is.

S Hannibál csak figyel jegyzetel, miko´´zben az o´´kle rettenetessen beszorúäl, a fogaait , arcát borzalmas du´´hbe vicsorítja – s csak jegyzetel és újra csak jegyxzetel.

Néhány nap múlva a csoportba bekeru´´l Larissa is, de amikor az erdo´´ ko´´zepén lo´´vo´´ldo´´zni kezdenek rájuk, úgy tesz, mintha(81) már eltalálták volna, s a katonák el mennek a látszat “hullája” mellett, majd amikor már messzebb vannak, elo´´sszo´´r kúszva csúszik arébb, majd feláll(88-90) s futni kezd.

 

23.Jelent 1941 Augusztus eleje. (109)

Abrassa a Lecter kastéj felé igyekszik

Hanibált sehol sem találja, senkit viszont ko´´rbe-ko´´rbe egy csomo´ hulla.

Ekkor meglátja a tántorgo´ Hanibált.

“Mi van Hanibál?”… mi to´´rtént?”

Hanibál eltorzúlt arcal…:”Mego´´lték… mego´´lték… megették… ”

Abrassa :”Kit … mondjad már…!”

Hanibáll:  “…Megették… mego´´lték.. a kis tetvérkémket (s keservessen zokogni kezd , szinte fuldokol a sírásto´l) … már napok o´ta csak sírok és sírok és sírok… Elo´´bb leszúrták mint egy csirkét… majd levesnek fo´´zték meg s engem is meg kínáltak… s ez a legborzalmasabb… hogy annyira éhes voltam… haldokoltam az éhségto´´l, hogy megko´stoltam, de ro´´gto´´n kihánytam… o´h-o´h-o´h…

(s imét keservesen kezd zokogni…)

… mindenkit mego´´ltek, anyukámkat, apukámkat, az egész cselédséget , mi ketten csak azért meneku´´ltu´´nk keg, mert elbújtunk a cso´nak alatt…

… de aztán a vadászházba bújtunk …ápoltamk a kis Mísát… de ránk találtak…(ismét fuldoklik a sírásto´l) … de mégis mego´´lték a kis Mísámat… s levest fo´´ztek belo´´le…”

Abrassa :”De kik tették a nácik?”

Hanibál:” nem … hanem a heji szélso´´séges lett nácik…nméhány bújkállo´ SS lagénnyel egyu´´tt…s mindezt akkor tették , amikor a német hadsereg s az SS már elvnúlt az oroszok elo´´l., akik szintén már nyugat felé átvonúltak….. amikor senki fo´´ldje lettu´´nk… s ezek a heji nácik és a bujdoso´ SS-ek csabdába estek…”

 

 

24.Jelenet 1942 tél . Ho´ széll.(145)

Az elcsigázott , felismerhetetlenu´´l piszkoss , felsebzett Larissa vánszorog, halálossan kiéhehzve… majd elájúl.

Egzyszer (171)csak oda megy hozzá egy farkas a ko´´jkeivel, s nyalogatni kezdi a kislányt.

Larissa felocsúdik, megijed, de látja a farkas szemeiben, hogy nem fogja bántani. A farkas elmegy , de(177) nem sokára hoz egy csirkét, s oda adja a kicsinyeinek, majd Larissának is ad egy combot, mutatván, hioguy muszáj ennie.

Larissa kénytelen a nyers , de még meleg húst lassan megrágnia.

S a ko´´vetkezo´´ napokban egyu´´tt vánszorognak tovább és tovább…és tovább….

 

 

25.Jelenet 1945 Márciusa. (Cs-G)

Délnyugat német ország.

A Wulf testvérpár háza.

Szedelo´´zko´´dnek, sebtiben pakolnak.

A anya és Lora:”

Lora! E´rtsd meg végre, hogy nem vihetsz mindent magaddal… csakis a legszu´´kségesebbeket kell magunkal vinnu´´nk.

E´s keltsd fel az ikreket ,mert  nem sokára indúlnunk kell.”

Lora bemegy s felko´´ĺti az iker fiú testvér párt.

Ko´´zben karjaiba veszi a kis Pétert, s ringatja, babusgatja.

“Anya ! , muszáj el mennu´´nk,?… hogyan fogunk zongora nélku´´l zenélni?”

Anya :” Jaj Lore… most nem ez a legfontosabb… muszáj mennu´´nk… fo´´leg az apád miatt…!”

Lora :”…no de mi van apával… a munkája miatt… egyáltalán mijen munkát végzett?… veszéjes munkát?… s mij munkát végzett a Ritter nagybácsi?”

Az anya : ” Védekeztek a nemzetko´´zi zsido´ság ellen, akik végso´´, gyilkos, irto´ háborút indíétottak a Germán nemzetek ellen.”

Lore:”No de hát , hogyan?… hiszen se apuí , se Ritter bácsi nem harcoltak a fronton… se ott …se itt ?”

Az anya : “Ugyan már Lore…te ezt még nem értheted… to´´ro´´dj bele, hogy apád egy igazságos háborúnak nagy katonája…”

aLore :”…no de hát mégis mi ez az egész…?”

Az anya :”Lora! … jo´´l tudod, hogy ezt nem mondhatom meg nektek… ez titok…”

Lora:”…no de veszéjben van- e apu, most , hogy bejo´´ttek az angolamerikai csapatok?”

Az anya:”Igen..nagy veszéjben… s ti is… értsd meg muszáj mennu´´nk…”

Lora :” …no de hová?”

Az anya :” egyelo´´re az erdei vadászházunkba a fekete erdo´´ szélén… ez jo´l el van rejtve… senki sem tud ro´la s elég ennivalo´ van ott…”

Ekkor (24)berohan – karjaiban a kis E´vával – Ritter Wulf :

O´h borzalom, te kicsi E´vám, kicsi kislányom, mi to´´rtént veled…?””

S keservesen kezd sírni.

Az anya :”Miért…mi to´´rtént…?

Ritter Wulf:” Utánam jo´´tt a laborato´riumba – épp akkor, amikor végre (etto´´l   kezdve csak az anya fu´´leibe súg, nehogy meghalják a gyerekek)  megto´´rtént a nagy átto´´rés az abszolút halálos biolo´giai fegyvert illeto´´leg – s véltlenu´´l elto´´rt egy u´´vegcsét, s érintkezett a halálos vírussal… ha semmit nem teszek, akkor napkon belu´´l hialálbiztossan meghal!”

Az anya:”O´h ez borzalom!”

Nézi a kicsi E´vát:

“Te kis ártatlan angyalka”

Mindketten sírnak.

Ritter Wulf – ismét csak súgva az anya fu´´leibe:

“Azonnal utazunk spanyolországba, Franko menedéket ígért neku´´nk, egy erdo´´ méjén eldugott árvaházban, amej alatt  to´´bbszintes pince hállo´zat létezik még a ro´mai korbo´l, s ahol kialakíthatom a laborato´riumomat, tovább kísérletezvén az árvákon, s ahol befejezhetem a nagy terveimet a fajok megtisztítását és nemesítését illeto´´leg, s ahol fagyasztott stázis kamrát alakítok ki, ahová ideiglenessen elhejezem a kis E´vát:

Az anya :”No de a fagyasztással szétroncsolo´dnak E´vike sejtjei?””

Ritter Wulf: “nem egésszen, mert kidolgoztam egy oj fojadékot , mej megakadájozza a sejt roncsolást… ha minden jo´l fog haladni, akkor a végso´´ esetben a vezetu´´inket – a fu´´rert, Himmlert, Eichmant és a to´´bbieket is – titkos stázisba lehetne hejezni.”

Az anya :” és ha nem sikeru´´l kialakítanod az ellenszert, hisz te mondtad, hogy ez a szer, az alacsonyabbrendu´´ fajok biztos kiirtására , eleve ellenszer nélku´´li?”

Ritter Wulf :”A legrosszabb esetben – úgy 20 – 30 év múltán már fogok tudni emberi másolatokat képezni s akkor legfo´´ljebba kis  E´vát lemásolom…”

Ekkor berohan a felesége is sírva.

Majd mindketten elrohannak ,Ritter  karjaiban E´vával.

Az anya leroskad, majd feltesz a gramofonra egy náci indulo´t s sírni kezd :

“hát már ennek is vége…?”

Kis vártatva ismét berohan Ritter wulf, karjaiban a kis E´vával:

“Képzeld, kispekuláltam valamit, egy eljárást, amivel lassíthatom a fojamatot, legalábbis akár néhány héttel , vagy akár 2-3 ho´nappal.

Vagyis nem kell azonnal befagyasztani – egy kis ido´´t nyertem.

De addig is gyengélkedni fog a szegényke…ô

S gyo´´ngéden megsimogatja a kis E´vike fejecskéjét.

 

 

 

  1. Jelenet. 1945 Márciusa. (45)

Egy észak németországi, immár oroszok által felu´´gyelt teru´´let.

Az egyik katona rátalál a borzalmassan kinézo´´ Larissára.

“O´h te kicsi lányka , Málenkája dievočka… sto staboj?”

Beviszik ápolják, mozsdatják áto´´lto´´ztetik, s lassacskán felépu´´l.

“… vissza ku´´ldu´´nk oroszországba , már itt vár az auto´”

Larissa elbújik s amikor nem veszik észre, kioson és megszo´´kik.

 

 

27.Jelenet (77)

A Wolf vadász ház.A Ritter Wulf s családja nincsen vélu´´k.  A gyerekek:

“Nagyon hiányzik a zenélés… s az E´va gyo´´nyo´´ru´´ oboázása…”

Az anya :”Bírd ki Lora …másfelé mentek…így nagyobb az eséju´´nk a megmeneku´´lésre… E´vácskát egyelo´´re az apukájas, wulf bácsi ápolgatja…”

Bemegy az apához s leu´´l mellé az ágyra  :”Nem bújkálhatsz egész életedben… jelentkezned kell, ku´´lo´´nben úgy foglak látni  , mint egy igazi gyávát…”

Az apa : “Tudod jo´l , hogy mi fog to´´rténni velem… biztossan kivégeznek…”

Estefelé bemegy a feleségéhez:”Tudod, mégis csak elmegyek jelentkezni…”

S búcsú nélku´´l elmegy.

Késo´´bb bejo´´n Lora :”Hal van apu?”

Az anya :”Elment, messzire…”

Lora :”De ugye , hogy visszajo´´n az apukánk( s sírni kezd)  , ugye hogy nem lesz  baja?”

Az anya (megsimogatja a lány fejét)  :”Csak tán nem kislányom”

 

 

28.Jelenet . (102)

Délnyugat Németország.

Abrassa megy gyalog fáradtan, egy úton  s egyszer csak meglátja maga elo´´tt Hanibált.

Odafut :!”Hani!…Hani!… jaj de o´´ru´´lo´´k , hogy itt vagy…”

S áto´´lelik egymást.

“Hogy keru´´lsz ide?”

“Megyek Franciaországba, ahol tanúlni fogok orvosnak s majd (elszánt arckifejezéssel, o´´ko´´lbe szorult kézzel) késo´´bb megbosszúlom a szu´´leim és a kis Mísa gyilkosait… egyszállig  borzalmas mo´don végzek velu´´k!”

Egyszer csak megszo´llal mellettu´´k egy hang(117) :

“No csak vigyázz, mert amira készu´´lsz az nagyon veszéjjes lehet rád nézve is ”

Hátra fordúlnak s meglátnak egy magas , fiatalos ku´´lseju´´ , aggo´do´an mosojgo´, hosszú, barna kabátos férfit.

“Hát maga meg kicsoda ?”

A férfi:”…A´ csak erre jártam éppen s meghallottam , hogy miro´´l is beszélgettek.

Tudod Hanibál,(124) ha elkezded a gyilkolást , késo´´bb már nem fogod tudni abbahagyni , eltompúl a tudatod s beléd ko´´lto´´zhet egy , hm. idegen,zuhano´ alien…

Várjunk csak …”

S elo´´vesz egy fura sro´fhúzo´t a zsebébo´´l, s pásztázni kezdi Hanibál testén.

“Nem fogott véletlenu´´l veled kezet Sztálin?”

Hanibál:!”…De igen”

A férfi:”Akkor már értem… Benned van egy , hm zuhano´ alien , egy szellemi entitás, egy része, mej már A´brahám o´ta ko´´lto´´zik egyik emberbo´´l a másikba, s fekete csápokat bocsájt ki másokba, azokba, akikben már elhalo´ban van a lelkiismeret, empátia,s akikben  maga a lélek kezd elhallni  – s ez jellemzo´´ a nácik nagy részére – …s most atto´l félek, hogy beléd is keru´´lt egy ijen, hm. polúpszeru´´ csáp, mej felébredt akkor amikor iszonyú keservet és bosszúvágyat éreztél a kis testvérkéd borzalmas halála ko´´zben…”

Hanibál és Abrassa:”…Hát maga honnan tud a kis Mísa szo´´rnyuí´´ végéro´´l, no meg miket mondott itt o´´ssze a fekete csápokro´l , entitásokro´l, ezeket nem negyon értettu´´k?”

A férfi:” Sebaj… de te Hanibál… vésd a szívedbe a szavaimat … amig nem túl késo´ ”

S eltávozik egy facsoport mo´´gé, ahonnan kisvártatva fura zúgás hallatszik.

A két fiú értetlenu´´l áll.

 

 

  1. Jelenet.

1945 A´prilis eleje.

A wulf erdész ház.

Lora:”…Elfogyott minden élelmu´´nk , el kell mennu´´nk innen, mert itt senki sem segít rajtunk”

Elíndúlnak a fekete erdo´´ szélén,Lora a karjaiban viszi a kis síro´ Péterkét.

Megérkeznek egy tanyára, a ko´´elben van egy lakatlan erdész ház. Bemennek, bent kandallo´, de élelem nincsen.

A gyermekek vissza mennek a lakott erdészházhoz s fát vesznek meg a kinti kamrában lévo´´ ennivalo´bo´l valamit.

Ekkor kironhan két ido´´sebb korú (149)házaspár :

“Gyerekek ! Nem lophattok! Micsoda dolog ez!”

Lora vissza teszi a fát és az élelmet :

“Elnézést kéru´´nk, da nagyon éhezu´´nk s fázunk.”

Az asszony megsajnálja o´´ket és ad némi élelmet, fát s egy tojást :

“A pici babának”

S (152-53)megsimogatja a Péterkét s Lora fejecskéjét.

 

 

30.Jelenet.(158)

Egy kis falu határa délnyugat németországban.

Abrassa és Hanibál mennek befelé, és akkor meglátják a velu´´k szembe jo´´vo´´ Larissát.

Odarohannak és áto´´lik egymást .

“Larissa !…Larissa !… Hát te élsz?”

Larissa:”Megmeneku´´ltem, halottnak tetetve magamat… majd egy farkas anya mentett meg az éhhalálto´l”

A két fiú:”Egy farkas?”

Larissa :”Igen, egy farkas…

Ide jo´´ttem, mert féltem úgy a sztzálinizmuísto´l, mint a hitlerizmusto´l… itt nyugat Euíro´pában talán inkább demokrácia és humanizmus van.”

A két fiú : “Mi is emmiatt igyekeztu´´nk errefelé. ”

 

31.Jelenet.(168)

A fekete erdo´´ ko´´zeli útkeresztezo´´dés. Egyik iránybo´´l jo´´nnek Abrassa, Hanibál és Larissa , a másik úton pedig – karjaiban a pici Péterkével – Lore, Gu´´nther,Líza,  és Sigfried ko´´zelednek.

“Hát meg ti kik vagytok… hová mentek…?

A Wulf gyerekek németu´´l: “és ti ?”

Ab. és H.:(németu´´l) “Nyugat Euro´pába igyekszu´´nk.

Mi is tudunk németu´´l.”

A Wulf gyerekek: “De mi is valahová odafelé”

Abrassa : “…Tudjátok mi, igyekezzu´´nk egyu´´tt, hátha nagyobb szerencsénk lesz. E´n Abrassa vagyok , belorusz zsido´, ”

Líza :”Zsido´? nem azt mondogatták a szu´´leink, hogy a zsido´k rossz emberek?”

Hanibál :” A´ ez nem igaz… nincsenek rossz és jo´ fajok , nemzetek csak jo´ és rossz emberek.

(Bu´´szkén) E´n a rossz emberek ellen fogok egész életemben harcolni, irtani fogom o´´ket, a jo´kat , igazakat megkímélem!”

Larissa :” O´h mino´´ bu´´szke beszéd!

E´n Larissa vagyok s szintén belorusz zsido´”

Gu´´nther :”A´ még egy zsido´ ?!”

Lora :”Halgass el! … nagyon hejes gyerekek…”

S így sorban bemutatkoznak egymásnak, majd elídndúlnak.

Ekko(193)r észre veszik , hogy egy 16 éves ko´´ru´´li, de még el´ggé kisfiús ku´´lseju´´ fiú fut utánuk kiabálva németu´´l :”

” Warten!…Warten!”

Megállanak , bevárják a fiút, s az kiabállva :

” Az elveszett barátaimat keresem, már jo´ 3 éve tu´´ntek el itt valahol, nyomtalanúl.

Kirándúlni voltunk , kissé eltévedtu´´nk , esteledett, majd szo´´rnyu´´ és rejtéjes események kezdo´´dtek, amiknek a végén egy fura férfi, fura beszédekkel mentett meg minket , én haza rohanatam, de o´´k másfelé igyekeztek… s azo´ta nyomuk veszett”

Hanibál:”…várjál csak… nem volt nyurga, magas, hosszú barna kabátban …?”

A fiú:”…de igen… miért…ri is láttátok?”

Hanibál :” nem régen találkoztunk vele…”

A fiú .”…ezért én a feket erdo´´n ko´´ru´´l nyugat felé igyekszem… mivel a barátaim is arrafelé indúltak, mielo´´tt eltu´´ntek volna.”

Abrassa :”Mi is errefelé igyekszu´´nk keresztu´´l a fekete erdo´´ szélén át nyugat felé.”

A fiú :” Akkor hát egy darabig mehetnénk egyu´´tt. Ku´´lo´nkben Karl vagyok , Karlheinz Stockhausen.”

Elindúlnak nyolcan, – Lora karjaiban lévo´´ pici Péterkével egyu´´tt kilencen  – erdo´´ széllén vezeto´´ úton át immár egyu´´tt.

Karl:”Tudjátok a barátaim úgynevezett csodagyerekek volta… zenészek… az egyiku´´k komponált is… és…hm… úgymopnd talán én is csodagyerek vagyok… zongorázok és komponálok is…”

Abrassa, Larissa  és Hanibál – felkiáltva :

“Jé- ugyanis úgymond talán mi is efélék vagyunk.”

Tovább mennek.

Egyszerre csak szembe találkoznak egy leánykával.

Larissa felkiált: “Jé´ hát ez meg Hanna!”

Egymás felé futnak, áto´´lelkeznek, majd Larissa :

“Bemutatom Hannát, Hanna Reich….

…hogy keru´´lsz ide Hanna?”

Hakna :” Hát az úgy volt, hogy meneku´´ltu´´nk apukával és anyukával, -elo´´sszo´´r a nácik elo´´l, majd az oroszokto´l féltu´´k – de egy forgalmas mu´´ncheni várorészben elszakadtunk egymásto´l s azo´ta keresem o´´ket.”

Larissa :”Gyere velu´´nk nyugatfelé, ott nagyobb rend és ko´´zbiztonság van… s az ottani hato´ságok révén ko´´nnyebben megtalálod a szu´´leidet…”

Hanna :”Ez nagyon jo´ lenne ”

Tovább mennek, immáron kilencen, ill. tízen.

 

 

32.Jelenet. (Cs-H)

1945 A´prilis ko´´zepe.

Késo´´ este.

A kis gyermek-kamasz csoport fáradtan, elcsigázottaqn poroszkáll az úton.

A Fekete  erdo´´ széllén találnak (8)egy kis vendégfogado´t.

Inycsiklando´s szagok ()terjengenek a levego´´ben.

Líza :” Jaj de finom illatok!”

Lora :”Ennu´´nk kéne , no meg lepihennu´´nk végre rendes ágyakban, de hát senkiu´´nknek nincsen pénze.”

Karl :”Nekem van! Majd én fizetek nektek…!”

Lora :”Elfogadhatjuk mindezt ?”

Karl:”A´ semmiség az egész… gyeru´´nk be.”

Bemennek, enni kapnak,, jo´ízu´´en esznek, majd meg mutatják nekik az ágyukat.

:”Jaj de jo´, végre fínom ágyban aludhatunk.”

Megmutatják nekik az immár modern fu´´rdo´´szobát, ahol komplett le lehet a kádban és fojo´ meleg vízben mosakodni:

“O´h mijen modern fu´´rdo´´szoba.”

Megmosakodnak, áto´´lto´´znek és kipro´bálják a fínom ágyakat:

“Istenem , végre rendes ágyban aludhatunk.”

Majd még teázni illetve limonádézni meg édességet enni ismét lemennek az étterembe. Lora karjaiban a babával.

Leu´´lnek egy széles kerek asztalhoz, rendelnek, hozzák , kinek mit.

Egyszer csak (24)odau´´l egy úgy 50 év ko´´ru´´li férfi:

“Elnézést, de hallom , hogy a fekete erdo´´t ko´´ru´´ljárva igyekeztek délnyugat felé…

én tudnék jo´val ro´´videbb utat egyenessen az erdo´´n át…

…s ráadásúl megismerhetnétek a híres Grimm báro´ testvérek meséinek a világát is…”

Aato´´bbiek zavartan:”hm…hm–hm-..”

A férfi(27) : “Szeretitek a Grimm meséket ?… mejik a kedvenzc Grimm mesétek…?”

A to´´bbiek:”…hát… gyermekkorunkban, amikor kissebbek voltunk… sokat olvasgattuk o´´ket, ill. amikor még inkább picik voltunk, mesélték néku´´nk o´´ket a szu´´leink.”

Líza ko´´zbe kiállt :”E´n még most is szeretem o´´ket.!”

A férfi(31) :”Látom , hogy mindnyájan ismeritek o´´ket , pedig látni rajtatok, hogy habár ku´´lo´´nféle hejekro´´l származhattok,egy nemzet, egy testvér fiai vagytok… talán még a két zsido´ barátotokat is beleértve…”

Hanibál.”… hát ezt meg honnan tudja a bácsi, hogy zsido´ gyermekek is vannak ko´´ztu´´nk?…”

A férfi: … tudok én ám sok mindent.ro´latok .. “…(elgondolkodik)… lám-lám , a Grimm mesék világhíru´´ek,… mindenu´´tt ismerik o´´ket a gyermekek…”

A to´´bbiek.”..hát igen…”

A férfi:”S velem ismét találkozhattok a Grimm világgal, ezt garantálom…

… mert a Grimm báro´ elszegényedett testvérek eme teru´´let alapján írták meg a meséiket…még a másik híres báro´t, a Wéber báro´t is inspirálta eme teru´´let szépsége és titokzatossága…”

…gyertek velem holnap kirándúlni az erdo´´n át… én idegen vezeto´´ leszek néktek  a fekete erdo´´ Grimm világába…

…ku´´lo´´nben Azael vagyok, Azael Kriwolf”

S kezet nyújt, kezet fog  az egyes gyermekekkel, még a pici Péterkével is. Amikor a Hanibállal nyújt kezet , fura arcot vág és :

A´—kihez is van szerencsém ?!”

(S elégedett mosoj az arcán)

“…A´´—, …hát te vagy az..Hannibál …nagyon híres ember leszel….nagyon fogsz nékem tetszeni…kedvencem a selbst justic seria mord…ku´´lo´´no´´ssen ha fínom emberhús falatok is párosúlnak hozzá… ”

Hannibál:”… ezt nem értem…”

Azael:”… sebaj… majd késo´´bb megérted…”

Majd tovább megy .(39)

A gyermekek:”…Hát …nem is tudom… jo´ o´´tlet lenne ?”

Mások :”…talán jo´ …”

Ekkor odajo´´n egy felszolgállo´ no´´ (suttogva ):

“Gyerekek nagyon vigyázzatok e férfire!… Nem hívott-e megvéletlenu´´l  titeket az erdo´´be… mert ha igen,akkor lehet , hogy nagy veszéjben vagytok… akkor inkább ne menjetek mert már nem rég to´´bbeket oda hívott, odacsalt, s azok rjtéjessen eltu´´ntek…soha to´´bbé nem találták meg o´´ket…Vigyázzatok!”

Karl(47).:”…De neku´´nk is eltu´´ntek a barátaink…éppen eme fekete erdo´´ben… már négy éve… muszáj megtalálnunk o´´ket. !”

A felszolgállo´ no´´ :” …no ahogyan tudjátok…”

 

 

33.Jelenet.

Másnap.

Reggel és délelo´´tt még alusznak , szúnyo´kálnak… Ko´´zben benéz (vigyorral az arcán )Azael :

“Aludjatok még gyermekeim… csak késo´´bb, délután indulunk.”

(Miko´´zben borzalmas kedvességgel vigyorog.)

A gyerekek:”…Istenem …végre rendessen kialudtuk magunkat…. s végre rendessen étkezhetu´´nk.”

Ko´´zben ki is mennek, nyújto´zkodni, késo´´ reggelizni – Karl mindent fizet – kora délután ebédelni,  – ko´´zben megfu´´rdenek egy ko´´zeli medencében, ahol elég meleg már a víz, úsznak is egy kicsit , néhányuk meztelenu´´l (miko´´zben egy ko´´zeli fa mo´´gu´´l Azael lesi o´´ket, borzalmas, hu´´je vigyorral az arcán) . -Majd késo´´ délután uzsonna-vacsorázni mennek.

Ekkor odajo´´n , vigyorogva Azael:

“No mehetu´´mk-e már gyerekek?”

To´´bben:”Igen ..Azael bácsi.”

A kis Líza :”és Kriwolf bácsi , mit fogunk látni?”

Azael:”Nagyon érdeke dolgokat, …majd meglátjátok.”

Elindúlnak.

Eleinte dombok tetején mennek, csodállatos napsu´´to´´tte tájékot látván elo´´ttu´´k, majd egy kis vízeséshez érkeznek (83), ahonnét vézbuborékok záporoznek szanaszéjjel. A lányok a kezeikkel hadonásznak a szivárványszínu´´ vízcseppekben.

Majd (91-93-to´l kezdve) egyre lejjebb mennek lankás  dombokon, vo´´lgyeken át , az erdo´´ egyre nagyobb, su´´rru´´bb also´bb része felé.

Lassan beesteledik, beso´´tétedik. (107)Gu´´nther :”Azael bácsi… de hol fogunk aludni?”

Azael:”Majd meglátjátok, lesz itt egy kedves háziko´ …”

S nevetni kezd vigyorogva.

Az erdo´´ kezd (117)igen félelmetessé vállani.

Megérkeznek egy halom tetejére, ahol ko´´rbe-ko´´rbe szikla to´´mbo´´k állanak. a ko´´r ko´´zepén meg egy tu´´zrakásra emlékezteto´´ kissebb ko´´ ko´´r.

Azael :”No gyerekek, ha azt akarjátok, hogy lássátok a Grimm világot , fogjátok meg ko´´rbe a kezeiteket,s húnyjátok be a szemeiteket.”

Megteszik, amire Azael kérte o´´ket.

Ekkor lora(132-33) – karjaiban a kis Péterrel – kinyitja a szemét s meglát , a kis ko´´ ko´´r ko´´zepén, egy hideg láng oszlop ko´´zepén , egy szép kislányt, aki a kezecskéivel hívogatja Lorét.

Karl- (egy pillanatra kinyitja a szemét )felkiállt:”…hisz ez Sára…!”

Líza :!”…ki az a Sára?”

Lore oda igyekszik

Ekkor kinyitja Líza is a szemét :!

“Lore ne ne!”

De már késo´´, Lore odaér, s ekkor(137) egyszerieben eltu´´nik a látomás  is és már nincsen a karjaiban a kisbaba sem , de Azael sincsen sehol.

Lora , kétségbeesetten:

“Péterke hol vagy… hol van a kis baba… hová lett a picinyem…?””

To´´bben:”Talán Azael vitte el!?”

Ekkor(145) felhallatszik lentro´´l az erdo´´ méjjébo´´l viszhangozva egy borzalmas ro´´ho´´gés, s mintha Azael hangja lenne.

Futva ,szaladva keresgélnek, de sehol semmi.

Egyszeriben (149)egy szépen kiko´´vezett utat látnak maguk elo´´tt.

Guí´´nter :”De hiszen egy pillanata még nem volt itt semmiféle út?”

Karl:”Ez érthetetlen”

Az út mellett egy ko´´zépkori jellegu´´tábla :”U´t a Grimm vendégfogado´hoz.”

Egyszercsak egy kecske megy el mellettu´´k, s mintha vissza nézve feléju´´k , mintha hivogatná o´´ket.

Elindúlnak, az út mentén(161) fura, sohasem látott  , nagyon színes o´riás gombák , virágok, o´riás lepkék, mintha apro´, világíto´ tu´´ndérek lennének – s az egész bizar és fantazmago´rikus.

Karl(Suttogva ) :”Mi ez az egész ?”

Mindenki halkan, pisszegve jár.

Egyszer csak (177)megérkeznek egy kissebb tisztásra.

A ko´´zepén egy meseszeru´´ ház, kisebb emelettel, mintha a Grimm mesékbo´´l keru´´lt volna ide.

“Jé!… mint egy mese ház… mijen cuki!”

Bemennek, lent egy szépen megterített ebédlo´´, fo´´lmennek , fo´´nt to´´bb szoba, egy nagyobb, ahol hét szépen bevetett kissebb méretu´´ ágy :

“Jé  … gyerekágyak… mintha minket várnának… ”

S Líza ro´´gvest le is fekszik az egyikbe, s szúnyo´kálni kezd.

A to´´bbiek lemennek. Lent az ebédlo´´ben a falon to´´bb mese szeru´´  o´ra van, ku´´lo´´nféle faragott , nagyon színes figurákkal. :

“Jé …mindegyik egy -egy Grimm mesét ábrázol .”-Mondja Karl.

A konyhában van bo´´ven étel, s a to´´bbiek (Líza kivételével ) enni kezdenek.

“Hu´´m…hu´´mk…de fínom…!”

Ekkor fent Líza felriad.(185)..s látja, hogy hét fura alak kezd az ágyához ko´´zeledni színes , ko´´zépkori, de inkább meseszeru´´ gúnyákban … sipkákban… csákányokkal.

Eleinte mintha kedvesek lennének :

“Hát ti meg kik vagytok?”

De ahogyan lassan, nagyon lassan egyre ko´´zelebb jo´´nnének, az arcuk kezd egyre inkább torz, borzalmas vigyorba fo´´rtelmesedni… majd a kezeikkel elkapják Lízát s a puszta kezeikkel pro´bálják a húst kitépdesni Líza testébo´´l.

Líza rettenetessen felsikolt.

Lent meghalják, felrohannak, de az ajto´ bezárva.

Líza borzalmassan sikolgat.

Egy ko´´zelo csákánnyal kito´´rik s látják a hét alakot Lízát tépdesve.

Rájuk rontanak(195-96)- szerencséju´´kre az alakok kicsik – s kezdik o´´ket – ki mivel, bottal, dorongal, csákánnyal, ami éppen a kezeik ko´´zé esik – uí´´tlegelni az alakokat.

Néhányukat  – valo´színu´´leg – mego´´ltek, s néhányuk elfut , le s ki az erdo´´be.

“Mi volt ez?” … kik ezek?”

Líza (198)ájultan fekszik az oldalán egy nagy seb.

Találnak valmijen  – szintén ko´´zépkori – gyo´gyszert, s ápolják a sebet s beko´´to´´zik az ott talált – vélheto´´en tiszte – to´´rlo´´ kendo´´kkel.

“Lízát ko´rházba kéne vinnu´´nk, de hát hogy jutunk be?… azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk?”

Karl(208):”Várjatok nállam van egy iránytu´´ ”

Megnézi :

“Hát ez meg mi?” … o´´ssze-vissza aforog ko´´rbe… ez mit jelent ?”

Gu´´nther: “Talán elvesztu´´nk egy másik világban?”

Lora :”ko´´ru´´l Kéne néznu´´nk az erdo´´ben, hátha találunk valakiféle kiutat, de fegyverkezzu´´nk fo´´ valamiféle ezko´´zo´´kkel.”

Magukhoz vesznek sokmindent, baltákat, husángokat, konyha késeket s elindúlnak.

A kiko´´vezet(121) út furcsa mo´don , mintha éppen elo´´ttuí´´k alakúlna ki.

Ido´´nként találkoznak a kecskével.

Egyszerre (223)csak egy o´riási, legalább 4x 2 méteres farkast vesznek észre elo´´ttu´´k mej rettenetessen vicsorog rájul.

Futni kezdenek, a farkas már-már eléri o´´ket, de ekkor már a vendéglo´´ ko´´zelében vannak.

S íme ott áll egy nagyobb fiú, két kissebb fiú és egy kislány .

Kerl felkiált:”Istenem !… ezek a Ratzineger testvérek! …és Sabíne!”

Valamiféle homokszeru´´séget(230-32) szo´rnak elébu´´k:

“Ugorjátok ezt át!”

A´tugorják, a farkas mo´´ggo´´ttu´´k, de nem mer a homokon át menni, csak ide-oda megy s vicsorog.

Berohannak (234)s bezárják az ajto´t.

Bent egymát érik a bemutatkozások és a kérdések:

“Ezek Jozef, Miki, Ju´´rgen Ratzinger… ez meg Sabíne, a megmentett zsido´ kislány…”

Sabíne:”O´h … már nem vagyok oj kicsi…hisz már csaknem 13 éves vagyok…”

Megszo´lal Karl- kissé pironkodva :”s mijen szép zsido´ kislány!”

“Mi meg Abrassa ésa Larissa Brodskyk vagyunk. és…hm.. szintén zsido´k..”

“E´n meg Hanna Reich vagyok… állíto´lag tipikus német ária ku´´lso´´vel”

“E´n meg Hanibál Lecter vagyok és Lett származású … azaz állíto´lag finugor fajú … ha már a fajokat emlegetju´´k…”

“E´n meg Karl. Karlheinz Stockhausen vagyok… állíto´lag szintén német ária fajú…”

Lora:”E´n meg Lore Wulf vagyok s ezek a testvéreim, Líza, Gu´´nther, és Sigfried… hm.(kissé szégyenkezve).. és …ezt nem tagadhatjuk… titpkus kék szemu´´ ária nordikus fajúak…hm…”

Larissa és Abrassa: ” és mi ráadásúl állíto´lag csodagyerekek, csodazenészek vagyunk…hm…”

Hanibál: “Higyjétek el, hogy csakugyan azok…”

Larissa :”De te is Hani, az vagy , ne is tagadd, hiszen oj szépen komponálsz és zongorázol…!”

Hanibál: ” de már nem u´´ltem a zongoránál 4 éve… azaz néhányszor, ahol megszáltam s volt zongora…”

Megszo´´llal – kissé szégyenlo´´ssen – jozef:

“De hát…hm… állíto´lag mi is csodasgyerek zenészek vagyunk,… felléptu´´nk még a fu´´rer elo´´tt is…”

Larissa :”Mi meg a nagy , népek atyja elo´´tt!”

Larissa : ” s ne felejdkezzu´´nk el a Hannáro´l, ki szintén nagyon szépen hegedu´´lt…”

Hanna :” nem akarom dicsérni magamat, de az elmúlt néhány év alatt rengeteget gyakoroltam, volt egy nagyon jo´ tanárom, s azo´ta sokal jobban hegedu´´lo´´k,… már nehéz koncert darabokat is…példáúl Mendeksohn hegedu´´ versenyét is…”

Karl- u´´nepéjessen :”

S mivel én is zongorázok valahogyan, s komponállok is …”

Jozef ko´´zbevágva : “S nem akárhogyan… azt mondták a szakérto´´k, hogy rendkívu´´li tehetség!”

Karl fojtatván:”… s ezért mi mindnyájan kik vagyunk……

… na kik ?”

Mindnyájan(265-66):” Cso-da-gye- re-kek!”

Karl(268):”…de hát mi to´´rtént veletek , Ratzinger testvérek és Sabíne?… hol voltatok ezidáig…?”

Ju´´rgen:”Tudjátok… vlahogyan…s most már ti ..úgy nézki… hogy egy más … sokkal korábbi világba keru´´ltu´´nk…”

Jozef :” mintha a Grimm korabeli világba…”

Miki :”Azaz talán nem is ido´´ben… hanem jellegben…”

E´va :”Egy mese világba…”

Jozef:”…talánúgy néz ki, hogy a mi fantáziánk, képzelo´´ ero´´nk által létezhetnek csak… s mivel az uto´bbi ido´´ben az emberek már egyre kevésbé hisznek a mese világban, ezért talán emiatt ezek lassan elsorvadnak…”

Ju´´rgen:”…de talán mi általunk ismét újra és újra ero´´re kapnak… ”

Jozef:” ez talán egy bu´´vo´´s  o´´rdo´´gi  ko´´r… o´´k talán általunk vannak… de emiatt nem tudunk innen szabadúlni mivel talán újra és újra létre hozzuk o´´ket… s talán emmiatt  –  mivel látjuk o´´ket – o´´k újra és újra materializállo´dnak…”

E´va :” s úgy néz ki , hogy el akarnak minket pusztítani… ”

Miki :” …s ku´´lo´´no´´sen Jozefet…”

E´va(279) :”…az o´riás farkas to´´bbszo´´r mondta… hogy “Jozef Ratzineger !..nem sikru´´lt elpusztítanunk az elo´´do´´det, hát ígylagalább  téged és az uto´dodat fogjuk elpuísztítani”…”

Ju´´rgen:”… persze nem nagyon értettu´´k., hogy ez mit jelent ..”

Ekkor észre veszik hogy nincs velu´´k Lore.

Hanibál:”…nekem azt súgta, hogy elmegy keresni a picit…”

E´va :”…az meg ki…”

Líza sírva :”…a kis bébi testvérkénk , ill. most már 3 éveske… eltu´´nt a …”

Jozef ko´´zbevág :” a ko´´ko´´rben tu´´nt el , ugyebár… .. ismerju´´k ezt a ko´´ko´´rt … ne féljetek a testvérkétek még meg van de a hm…”boszorkánynál” … jaj jaj jaj , de akkor , ha oda ment Lore a testvérkét keresni , akkor nagy veszéjben van…!”

 

————-

Ekkor látni Lorét, hogy egy kissebb háziko´hoz ér, szintén, mintha a Grimm világbo´ esett volna ki, s bent  egy 60 év ko´´lu´´li kedves nénike fogadja :

Gyere kislányom… mij szép kék szmu´´ kislányka vagy… gyere u´´lj le ide…”

Ekkor o´vatossan a háta mo´´gé lopo´dzik s beleharap anyakába… majd rettenetessen eltozúl az arca , iszonyú ero´´vel a fo´´ldre do´´nti Lorát s rikácsol:”… megvan már a fínom vacsora… meg van már…!”

De akkor berohannak a to´´bbiek  késekkel, villákkal, baltákkal s az asszony elmeneku´´l.

Ismét elmennek, de Lore meghalja a kis Péterke sírását, s titokban ismét lemarad a to´´bbito´´l.

Hátra megy az erdo´´be, miko´´zben a to´´bbiek elmennek.

Meglát egy nagy fát ahol sok gyerek bo´´lcso´´ van felakasztva.

Ekkor ismét meghalja az asszony rikácsolo´ hangját:!

“ha-ha-ha … találd ki , hogy mejik ben van a testvéred…”

Lora felmászik a fa ágára, s kezdi sorban nézni az egyes bo´´lcso´´ket, de az ág leszakad alatta, s leesik as bo´´lcso´´kkel egyu´´tt .

De ekkor mleglátja a testvérkéjét, felemeli s elrohan vele.

Ekkor észreveszi, hoguy nyomában van asz o´riás farkas. Már már eléri, de ekkor észre veszi, hoguy oldalt egy nyurga férfi áll, hosszú , barna kabátban , kezében valamiféle sro´fhúzo´ szeru´´séggel, a farkas felé irányítja, s a farkas ro´´gvest (323)meghátráll.

Lore tovább fut , de mintha a férfi már nem lenne ott.

Megérkezik (327)a fogado´hoz, a to´´bbiek már ott vannak, de ekkor megérkezik az elo´´bb látott férfi is.

 

(Cs-I)

A gyermekek egy részu´´k felkiállt :”Jé! … hiszen már ismeruí´´nk téged , bácsi… már találkoztuínk veled…”

A férfi :” Gyerekek ! … meg kell , hogy menkeku´´ljetek innen, mivel néhányan ko´´zu´´letek – de ha igyekezni fogtok , akkor mindnyájan – még nagyon híres , jelento´´s emberek lesztek.”

Ju´´rgen: ” …Bácsi! … de hát hoguy meneku´´lju´´nk meg innen … hol a kiút ?”

E´va :”…ebbo´´l a régi… mese …világbo´l van kiút?””

A férfi :”Gyerekek… ti nem egy már, régi, mese világba keru´´ltetek… ti itt vagytok a mai , 1945-o´´s , valo´ ságban… de annak a bo´´vebb , teljessebb részében, abban, amit normálissan nem érzékeltek – legfo´´ljebb az álmotokban, vagy ha netá-tán  isten menets kábíto´szert szednétek,, mert , akkor megu´´ro´´lnétek, s mindenki beleo´´ru´´lne s minden széthullana …”

Jozef:” De hát hogy van ez?

Miko´´zben a férfi beszél, egyszeriben kezdik látni a mindenséget, a világegyetemeket, a “mennyei”, “isteni” fényt és ragyogást, valamint a “pokoli”, “démoni” so´´tétséget – egyszo´val azt, amiro´´l as férfi beszél.

A férfi:”… azt amit rendessen érzékelu´´nk és felfogunk, az csak egy parányi , szu´´k rése a teljes valo ´ ságnak … ez az a rész, amemár úgymond integrálva, szintetizálva van, s ahol mérheto´´ rend, matematika , s természeti to´´rvények uralkodnak.

De a bo´´vebb, sokkalta bo´´vebb világban a végtelen, vagyis majdnem  végtelen – mivel a plank egységek végu´´l is meghatározzák a leheto´´ségek számát – tehát ott a szinte leheto´´ségek uralkodnak, s ahol felborúl az ismert anyag, energia , térido´´ ismert szerkezete.

Ezt a világot alehetséges  leheto´´ségek hozzák létre… … nem csak az, ami van s ami megto´´rténik, hanem az is ami megto´´rténhetne, megto´´rténhetett volna.. s egyben a ti tudatotok is elképzelheti  … ez a bo´´vebb világ van is meg nem is… ojan mint az állom világ, mint az o´´ru´´ltek képzelt világa, a drogozo´k világa,… van is, meg nincs is… a képzeletetkben van , ti alakítjátok ki, mint az o´´sszese lehetséges leheto´´séget, de egyben ténylegessen létezik , mint objektíve létezheto´´ leheto´´ség…

(félig magában morfondírozva)… no ezt biztos jem érthetitek…s  fo´´leg  neme 1945-ben

… nos hallottátok – e már , hogy mi az a heisenbergi bizonytalansági elv, illetve a Schro´´dinger egyenlet?”

A to´´bbiek értetelenu´´l pisszegnek, de Karl felkiált lelkessen :!”…

E´n már olvastam ezekro´´l, nagyon is érdekelnek engemet az effélék!”

A férfi:” …nem baj , ha még ezt nem értitek…nos a bo´´vegg világ az, ahol még úgymond alakulnak, oszto´dnak,. teremto´´dnek a dolgok… ahol mindden bizonytalan … ez az atomoknál is sokkalta, de sokkalta kisebb részek világa , ahol érvényes a heisenbergi bizonytalansági elv, illetve a Schro´´dinger egyenlet… ahol egy dolog, vagy to´´rténés lehet egyszerre két ku´´lo´´mbo´´zo´´ hejen, illetve ahol két kuí´´lo´´nféle dolog és ku´´lo´´nféle ,más-más ido´´pontokban to´´rténo´´  esemény lehet egyazon hejen s egyazon pillanatban…, ez a dezintegrált, teremto´´do´´, úgymond “luíciferi”, világ… tudjátok , hogy mi az az entro´pia?””

Jozef és Karl:”Igen tudjuk !!”

A ato´´bbiek pisszegve:”… mi … nem nagyon …tudjuk…”

A férfi:”… nos itt még az abszolút , nem szintetizált entro´pia uralkodik, amit a nagy szintétikus elvszme, a hm. “Kapitány” még nem  integrált, még szintetizált… aki mindent fojamatossan  szintetizáll, integráll… mert a mindenség állando´an teremto´´dik , integrállo´dik és fejlo´´dik egy nagyszeru´´bb egység felé…”

E´va :”… no de hát ki , vagy mi az o´riás farkas, a hét gonosz alak, kik Lízát megsebezték, s a gonosz nénike…?”

A férfi:: “…nos ez mind ugyanaz a lény, entitás… s minden hamis benne, egyedu´´l a gonosz farkas, a kriwolf igaz , no meg az AZael”

A gyerekek felkiáltanak:”Hát akkor az Azael Kriwolf is ugyanaz?””

A férfi:” Persze hogy., csak hol ijen, hol ojanalakot vesz fo´´l, még a kecske is  o´´.. .

…, o´´ egy hm úgymond magasabb, szellemi szinten lévo´´, hm. fo´´ldo´´nkívu´´li  társadalombo´´l kibukott – a hiúság és kevéjség, a mindenhato´´vá vállás szándéka miatt kibuko´ – zuhano´ ektitás, mej itt a fo´´ld bojgo´n pro´bál menedéket találni, s hogy a további bukását , azaz dezintegrállási , széthullási fojamatát megakadájozza  , az emeberek mego´´lése által pro´bál újra energiával felto´´lteni magát s ezáltal megakadájozni a további széthullását, zuhanását…

E´vike :”…de hát , hogyan vesz fo´´l hol ijen, hol ojan alakot?”

A férfi:” …nos a magasabbrendu´´, már már szellemi, vagy már a szellemi szintre felfejlo´´do´´tt  entitások  – a mi szemszo´´gu´´nkbo´´l nézve – valo´jában anyagtalanok ,pontossabban mondve : az anyag valo´jában nincs is, csak energia csomo´pontok léteznek csupán  –

…s ezen “felemelkedett” immár szellemi entitások ko´´zé tertozott Azael is, ielo´´tt a hiússág és irígysé=g a hatalmába nem kerítette volna …

…S ezen immár “szellemi ” entitások képesek a ko´´ru´´lo´´ttu´´nk lévo´´ láthato´ és láthatatlan, ido´´ben és ido´´n kívu´´l lévo´´szubatomáris, húr és plank  -(magának mondva ) hm. ezt még ekkor nem ismerték – anyagenergiai elemekbo´´l felépíteni, létre hozni bármit… ez a képessége megmaradt Azaelnek is , még e lezuhano´ szinten is…”

Gu´´nther :”S más nem képes ijesmikre”… csask egy gonosz lény?”

A férfi :”persze , hogy igen…so´´tt !!! … a legto´´bben csakis jo´ra használják… persze itt a fo´´ldo´´n még egyelo´´re nem nagyon avatkozhatnak bele, mivel a fo´´ldi társadalommég egyelo´´re  túl fejlettlen …

… egyfelo´´l  már túl azon nasív szinten  mint amijen volt az o´korbans  amikor még a beavatkozást “Isteni” adománynak hitte  s nem elég integrált még ahoz,s nem elég fejlett erko´´lcsileg ahoz  hogy felvegye a kapcsolatot egy fejlett  fo´´ldo´´nkívu´´li civilizácio´val… jelenleg bármijen kapcsolat felvétel azonnali o´´sszcivilizácio´s széthullást eredményezne…”

E´vike :”… akkor hát még sohasem érintkezett az emeberiség ij magasabbrednu´´ lényekkel?”

A férfi:”… dehogy is nem… valo´színu´´leg, hogy az o´´kori “Istenek”, Rá, Apofisz, I´zis, Ozíris,Baál, Set, s még sokan mások ij lények lehettek, de ezek to´´bbnyire már az o´´nteltség rombolo´ hatása alatt áltak s az emberiségnek csak fo´´leg szenvedést és rabszolga ságot okoztak…

Az o´kor mitolo´giai írásokban is vannak erre utalo´ jelek…

…so´´tt!!!…

..a régmúltban már legalább egyszer járt itt egy ij lény … maga a nagy kapitány, a mindenség szintetizállásánek elve és kapitánya, emberi alakban és testben,…aki to´´bbek ko´´zo´´tt végtagok nélku´´l szu´´letett emberek végtagjait hozta így létre úgyszo´lván a ko´´rnyezo´´ legparányibb energia pontokbo´l, vagy négy napos már rothado´ hulláknak adta vissza az életét az anyagenergia  s térido´´ formállásával, pusztán csak a tudati, szellemi energiájával, vagy o´´tezer ember számára hozott létre kenyeret és halat , látszo´lag a semmibo´´l”

Ekkor felso´hajt Jozef :”…Uram atyám … ez a férfi a Názáreti Jézusro´l beszél… ”

A férfi.” De már sietnu´´nk kell, mivel a sokkal szu´´kebb, immár integrált realitásba csak egy kis ido´´ múlva fogunk tudni vissza menni, ezért menju´´nk a hídhoz, de ott o´´riási veszéjek leselkednek reánk…”

E´va :!”A hídhoz ?”

A férfi : ” mert a híd egyben átjáro´ a úgymond reállisabb világba …  az egy azon leheto´´ségek , megto´´rténések világába …”

“…no de mi lesz Lízával?” – kérdik to´´bben.

A férfi oda megy , elo´´vesz a zsebébo´´l egy sro´fhúzo´t, végig húzza Líza sebén s a seb egyszerieben eltu´´nik és Líze feleszmél makkegészségessen.:!

“Mi az … mi to´´rtént velem?… ki ez a bácsi?””

A to´´bbiek:”Jé ..ez egy varázs szer, varázssro´fhúzo´?… maga egy orvos doktor?”

A férfi: ” no , mondjuík, fogjuk rá, … s hogyez egy  varázssro´´f húzo´?,

…tudjátok a tudomány egy nagyon magas fokán már a tudományt és a mágiát már már nem lehet meghku´´lo´´nbo´´ztetni… s hogy orvos doktor vagyo-e… mondjuk, illetve hogy fogjuk reá, hiogy doktor vagyok…”

Karl:!”…de ugye maga nem idevalo´si, nem fo´´ldi …ugye?””

A férfi :”Hát…igen is meg nem is… itt vagyok sokat,… meg nem is…  – mert nagyona szeretek itt lenni – no de már siessu´´nk, mert elkésu´´nk…!”

Gyorsan(61) elrohannak, megérkeznek egy ko´´ hídhoz.

Líza- aki már ugyanojan gyarsan fut , mint a to´´bbiek –

felkiált :”Jé .. ez ugyanaz a híd, amit kis koromban láttam a mese  álmaimban, s ahol gonosz mostoha az erdo´´be ku´´ldo´´tt fáért, de a híd alatti jo´ troll segített fát szedni…”

Ju´´rgen:”…De ez nem néz ki éppenség  jo´ságosnak , so´´tt… ide nézzetek.!”

Be néznek a híd alá, ahol egy nagyobb ház nagyságú lény lapul, amo´´ba szeru´´, nyirkos, kocsonyás , varangyos testel, o´riási hat méteres karokkal, és csápokkal, tíz méteres gyikos, o´riás fogú szájjal,oriás szemekkel,  mej kegyetlenu´´  néz rájuk.

E´s a híd tuílso´ felén Azael vicsorog , borzalmas arckifejezéssel:

“Innen nem meneku´´lhettek gyermekek, megeszlek titeket, s téged Jozef megsemmisítelek, akárcsak majdnem az elo´´do´´det is , s megsemmisítem az uto´dodat is…ha-ha-ha!”

Ekkor(74) a hosszúbarna kabátos férfi elo´´szed egy fura tu´´kro´´t, mej egyenes iránybo´ tu´´ko´´rnek látszik de oldalro´l nézve  nem is látszik.

A híd ko´´zepén tartja :

” na gyerekek… ezen kell nektek átugorni és máris a már ismert világotokba.keru´´lto´´k….. gyorsan gyorsan…!”

A gyerekek :”…no de bácsi mi ez… nem veszéjjes?_”

A férfi:”…ez egy varázs tu´´ko´´r, varázstudományos tu´´ko´´r, az atomkto´l még sokkalta, de sokkalta, sokkalta sokkalta kissebb részecskékbo´´l áll… a világ teremtés legkezdetibb elemeibo´´l…plank részecskékbo´´l… de ugorjatok már gyorsan…gyorsan …!”

A gyermekek kezdenek futva ko´´zeledni s sorban átugorni, Lore a karjaiban a kis Péterkével,miko´´zben  a tulso´ oldalon a semmibe vesznek.

A férfi :” ne féljetek… o´´k már az ismert világban vannak…gyorsan , gyorsan…”

Ekkor (82)Gu´´nkther elo´´tt felhasad a híd s egy szo´´rnyu´´, teherauto´ nagyságú kéz pro´bálja o´´t elkapni, s a szo´´rny felé húzni, aki már várja, fo´´rtelmes, pokolbéli vigyorraql az arcán.

De a(91) férfi elo´´veszi a sro´f húzo´´ját s rásugároz:

Tu´´nsz el azonnyomban…nem szégyelled magad, védtelen gyerekeket ijesztgetni… na mi lesz már…”

A kéz kezd o´´sszezsugorodni s alászáll.

Igyekeznek, éppen Karl készu´´lo´´dik.

A férfi: “…igyekezzél Karl… mert kár lenne érted …még híres ember leszel… korunk Beethovenjeként fognak emlegetni téged…”

Végu´´l már csak Jozefnek kéne átugornia .

Ekkor(101) Azael- aki ekkor borzalmas, tu´´zet okádo´ szo´´rnyé változik –  a kezeit kinyújtja s tu´´zes sugarakat kezd lo´´velni Jozef felé:

Majdnem mego´´ltem az elo´´do´´det… téged és az uto´dodat már nem szalajtom el… téged nem  hagylak  ki…ha-ha-ha!”

De a férfi elo´´veszi a sro´fhúzo´ját s ellen sugarakat kezd kibocsájtani:

“Integrált virtuállis részecske sugarakkal ijesztgetsz… hát nekem jobb van …o´´shúr és o´´splankegységnyi sugarak…”.-

A két sugár találkozik , de a férfi sugara sokkalta ero´´sebb, áthatol , elkapja Azaelt, aki o´´sszezsugorodik parányi méretekre s eltu´´nik.

A férf (107)i: Ugorj már gyorsan Jozef, mire o´´ ismét ero´´re kapna, s ne feledd, kell tudni ido´´ben távozni…!”

Jozef is átugrik.

 

33.Jelenet.(Cs-J)

1945.Ju´lius.

Frankfurt. egy koncert rendezo´´ iroda.

Egy koncert szervezo´´  u´´gynok és az o´´sszes , immár 14 gyermek.

A gyermekek élvezik az új, hatalmas, fényu´´zo´´, elegáns ko´´rnyezetet, s ellentétben az eleganciával, ide-oda szaladgálnak fo´´l s le, o´´ssze-vissza hancúrozva.

A koncert szervezo´´:

Tehát értitek?… fel kéne lépnetek itt, a nagy koncert teremben, augusztus elején, majd ro´´gto´´n amerikába utaznátok, hogy felléphessetek a Cernegi hoolban.

Addig ott maradnátok New-Yorkban s egy nagyon exkluzív hotelben laknátok egy két emeletes apartmánban, majd  fellépnétek  okto´´ber 24-én az ENS megalakulása alakalmábo´l  ,valamint az UNICEF magalakításának u´´nnepén , s  valamint december 11._én az UNICEF magalapítísának a tiszteleteire rendezendo´´ dísz  u´´nnepéjeken.

Gyerekek legyetek már egy pillasnatra nyugton, s figyeljtek ide egy kicsit.

Készen vagytok- e reá?”

A gyerekek – nagyon lelkessen:”Igen!Igen!Igen!”

A koncertrendezo´´ :”Legjobb lenne, ha valamijien saját darabjaitokat játszanátok 15 gyermek , sok  hangszeren… lehetséges -e ez?”

Karl:”De hát nincs ij kompozício´nk…”

A rendezo´´ :” Hát akkor tessék komponálni, egy ij o´´sszetételu´´ darabot.!”

Larissa:”…No de hát ki…?…hiszen to´´bben is komponáltuínk már ?””

A rendezo´´:!”Kik …és hányan?”

Larissa:”… no hát én, no meg Hanibál, s még Karl is..nop meg Gu´´nther….”

A rendezo´´ :”Brávo´, hurrá!… akkor hát a legjobb, s legszebb, legmélto´bb lenne egy ij u´´nnepség sorozatra, ha ko´´zo´´ssen komponálnátok egy mu´´vet 12 hangszerre.. lehetséges – e ez?”

A gyerekek ismét hiperaktívan kezdenek viselkedni.           A szervezo´´ no´´:

” egy kis nyxugalmat s diszciplínát kérek!”

Nos lehetséges-e ez?”

A gyerekek –  ránéznek Larissára, Karlra és Hanibálra  és Gu´´ntherre:!

“Igen…?”

Négyen   – egymásra néznek :”…hm..hm..hm   Igen?…talán igen?!… persze hogy … hiszen talán már van is valami ijesmi készen… Karl is komponált már valamit… Gu´´nther is… s valahogyan ezeket o´´sszeraknánk Hannibál segítségével is…(mindnyájan felkiálltanak lelkessen) …Igen lehetséges !”

A gyerekek(33) hurrázva ugrálnak, táncolnak…

A rendezo´´no´´:

“… no de mijen idegen nyelveket tudtok?… a németet mindnyájan beszélitek-e?

S ránét abrassára és Larissára, no meg Hannibálra.

Azok megszo´lalnak:

“Azért valamennyire tudunk németu´´l:!”

A no´´:

” … de amerikában ez nem elég, ottan kevesen beszélnek németu´´l… bejelentelek titeket egy intenzív angol nyelvtanfojamra, ahol auguíszusig valamennyire megtanúltok asngolúl.”

Ekkor belép a kis Ritter Wulf E´vike is.

Szemmelláthato´lag egészséges, so´´tt vidámasn berohan ugrálva.

A to´´bbiek meglepetten nézik :

“… hát nem vagy sújos beteg, mint ahogyan ezt hallottuk…?”

E´vike:!”… de igen… de apukám kidolgozott egy eljárást, amivel lassíthatja a betegségemet…addig pro´´bálhatok veletek és játszhatok a koncerten is…

…de aztán apukám kénytelen lesz engemet lefagyasztani, amíg meg nem találja az ellenszert a betegségemre…”

A to´´bbiek:

“… és az apukád hol van…?”

E´vike:”… nem tudom… tegnapig vele voltam… o´´ azt mondta, hogy bújkálnia kell… s o´´ ide ku´´ldo´´tt engemet nagy titokban…talán spanyolországba ment, de majd értem jo´´n az o´´sszel…”

Ekkor a portás int, hogy E´vike menjen hátra. Ott várja az édesapja.

E´vike (53) : “Apuci te itt vagy…?!”

Ritter Wulf:!”…pszt…halkan… jo´l érzed magad… nem askarsz velem jo´´nni már ro´´gto´´n most spanyolországba…?”

E´vika:”… nagyon jo´l érzem magam… hála az orvosságnak… asmit adtál nekem… s nagyon szeretnék fo´´llépni Frankfuírtan és amerikában a nyáron és az o´´sszel…”

Ritter Wulf (suttogva) : “… halkan …mivel nem lenne szabad itt lennem… tudod meneku´´lo´´k… bújkállok…”

E´vika:”… no de miért bújkálsz…ki elo´´l…?”

Ritter Wulf:”… tudod a gonosz amerikaizsido´ kapitalista bácsik nem akarják, hogy egy jobb világot alkossak… pedig nekem ez a sorsszeru´´ hivatásom… jobb embereket alkotni… s as rosszakat eltu´´ntetni…”

E´vike :”… no de kik a rosszak…?”

Ritter Wulf:” példáúl as zsido´k…”

E´vike :”… a zsido´k?… hiszen velu´´nk is van hiárom zsido´ gyermek s nagyon rendesek… ráadásúl csoda gyermekek…!”

Ritter Wulf (65):”… tudod, lehet, hogy nem mindenki rossz ko´´zu´´lu´´k, de a legto´´bb nyugat euro´pai a lelke legbenso´´jében retteg to´´lu´´k s  o´´k háborút indítottak ellenu´´nk… s így az egész civilizált euro´pa retteg a zsido´kto´l, a szlávokto´l, a sárgákto´l, feketékto´, barnákto´l… s ez a rettegés oj méjen bennu´´k van, hogy még szinte maguk elo´´tt is félnek bevallani e rettegést… mi csak igyekszu´´nk eleget tenni eme rettegésnek… s ha le is gyo´´znek minket , e rettegés elo´´bb-uto´bb elo´´jo´´n, lehet, hogy 20 év múlva, vagy 50 – 100 év múlva, elo´´mászik, mint egyx elsu´´jedt szo´´rnyu´´   tank , s ismét vérfuí´´rdo´´t okoz…”

E´vike elborzadva figyel, s szemmel láthato´lag nem nagyon érti azt, amit az apja magyaráz.Egy kissé elpityergi magát :

“Nem nagyon értem…apucika…hu´´m..hu´´m..hu´´m..”

Ritter wulf:!”… no nem baj … édes angyalkám…most már mennem kell… azért jo´´ttem ide, hogyx átadjam eme orvosságot… minden nasp este be kell szedned egyet-egyet… ezzel kibírod  még egy fél háromnegyed évig…de aztán muszáj leszek téged spanyolországba vinnem, ahol árva gyerekek intézete van… ottan megfagyasztott állapotba teszlek… semmire sem fogsz emlékezni… amíg nem találok ellenszert as betegségedre…ojan leasz, mintha újra fo´´ltámadná… mindenféleképpen feltámasztalak téged…”

Gyorsan eltávozik.

 

35.Jelenet . Augusztus 10. USA – New-York. (85)

Egy o´riási hotel elo´´tti parkos térség.

Mindenfelé o´riási épu´´letek, a ko´´zelben egy hatalmas park kezdo´´dik, mellettu´´k egy kissebb tavacska.

A 15 gyermek és egy koncert szervezo´´ u´´gyno´´kségi iroda vezeto´´je.

Az u´´hyno´´k:

“Most nagyon figyeljetek ide gyerekek!

Mivel az itt tarto´zkodási engedéjetek csak ko´´ru´´lbelo´´l három nap múlva lép érvénybe, de a koncert rendezo´´ iroda ragaszkodott hozzá, hogy már mas meg kell érkeznetek, ezért elo´´re kito´´lto´´ttem az engedésjt, de amej még három naspig nem érvényes, valamint én s senki pesztúnka nem lehet addig veletek, mert elvesztenénk az állásuínkat, s lehet, hogy az egész koncert turné sutba esne…”

Ekkopr a gyerekek felho´´rdu´´lnek:

“Jaj-jaj-jaj… ez nkagyon nagy baj lenne… csak tán nek…?!?”

Az u´´gyno´´k no´´- pesztúnka:

“No ne féljetek… minden rednben lesz… itt van 15 bank kártya , ijesmit még sohasem láttatok, azt sem tudjátok, hopgy mik ezek.”

A´tad nekik 15 Western Union Telegraf Compani kártyát.

Fojtatja:” Ezzel bárhol fizethettek.-.. nagy o´´sszeg van rajtuk – az alakúlo´ ENSz fizeti, meg a német szo´´vetségi ko´´ztársaság – mindegyiken tízezer dollár van rajta, ez o´riási o´´sszeg, ijesmiro´´l még csak nem is álmodtatok eddig…

Bárhol, bármit fizethettek… mindenu´´tt érvényesek…

Legjobb, ha ki vesztek egy nagy hotelben… példáúl itten… egy komplett lakosztájt… ahol egyuí´´tt lehettek.

Gykorolni ide mehettek… akár egész napra is.”

S átad nekik egy koncert iroda címet.

Fojtatja:

“De vigyázzatok, – mivel három napig felu´´gyelet nélkuí´´l lesztek, nehogy nagyx felfordúlást csináljastok… egymást elleno´´rizzétek… ku´´lo´´no´´ssen ti ketten, Karl és Jozef, ti már úgymond szinte ifjú emberek vagytok… vigyázzatok a to´´bbiekre…

Már muszáj távoznom…három nasp múlva ismét érkezem…”

Eltávozik.(129)

AS gyerekek:!”… no…hát…ijet… ez csodállatos… három napig felu´´gyelet nélku´´l…”

Jozef:” Legelo´´sszo´´r is szerezzu´´nk szállást… éppen itt van ez az o´´riási hotel… állíto´´lag New-York legelegánsabb hotelje… menju´´nk…”

A to´´bbiek:” Hurrá!-huírrá… menju´´nk”

S rohannak a hotel haljába.

Elájulnak a hatalmas méretekto´´l s a fényu´´zo´´ eleganciáto´l.

“Atyám uram… hát ez nem semmi!”

ASz egyik asztalkán rágo´gumik vannak.

“Jé!… ijet még sohasem rágtunk… pro´báljuk ki s egyben a kártyáket…!”

Megszo´´llanka, ki to´´rt angolôsásggal, ki németu´´l.

“Bácsi!… lehet eme kártyákkal fizetni?””

Az elasdo´:- nézi as kártyákat megro´´ko´´nyo´´dve:!

“Gyerekek… honnan van nektek ij nagy o´´sszeg a kártyáitokon?”

“Tudja bácsi… mi úgymond csoda -gye-re-kek lennénk… hmu´´…egyx u´ň´gyxno´´k néni adta neku´´nk…”

A bácsi:” Biztossan érvényesek?”

AS gyerekek (Gu´´bnther súgja Lorénak:!” nem lesz ebbo´´l baj… hiozen állíto´lasg csask hiárom nap múlva lesz érvényes?”):… persze hogy érvényesek… nasgyon is érvényesek…!”

Szájukba veszik a rágo´gumikat.

“De furcsa… nem nkasgyon ízletes… mijen fuírák ezek az amerikaiak…”

Néhýňány másodperc múlva :

“Fúj!… ez kifejezetten ronda… undoríto´…”

Oda mennek a redpcio´hoz.

Ott(136-139) egy széles, kasján mosojú ko´´zpkorú férfi várja o´´ket, kaján vigyorral az arcán,  – a ko´´zelben egy alacsony fiatal hotelies, félszeg arcal, aki éppen az aspro´ pénzét számolja a zsebében.

A másik oldalon egy nagyon szigorú arcú ko´´zépkorú szikár, sovány – mintha karo´t nyelt volna – no´´ áll, ijeszto´´ arcal méregeti a szenvtelenuí´´l viselkedo´´ gyermekcsapatot, mej szemmelláthato´lag felu´´gyelet nélku´´l grasszál. U´gy néz ki , mint egy félelmetes bank elno´´kno´´je.

Oda mennek a kaján mosojú férfihez .

Az megszo´´lal nagyon tettetett “kedvességgel”..

“Na méjen tisztelet gyerekek, mit parancsoltok… mi az o´´no´´k o´haja?”

Mindnyájan egymást túlkiabálva to´´rt asngolssággal, s németu´´l

: “…egy nagy , sok szobás apartmánt szeretnénk…!”

Karl rájuík szo´´ll:!

“Kissé csendesebben… (a recepdio´shoz:) … egyx sok szobás aspartmánt szeeretnénk… van – e ijen?”

A hoteleles (szinte a fo´´ldig hajolva , vigyorogva) : Persze hogy van, uíraságotok… két emleletes… (számolgatja a gyerekeket) .. 15 szobás, plusz hall, plusz játékszobák, stb., stb. … de van-e pénzetek reá?” (Vigyorog)

A gyerekek lelkessen:”Persze hogy van… ide nézzen bácsi…!”

S felmutatják a kártyákat.

AS férfi:” Azt a mindenit neki… ez már valami”

Odaszo´´ll az alacsonyabb, fiatal hoteleshez:!

“Kérlek ne sszámold a borravalo´t a klienksek elo´´tt… s kísérd fo´´l az urakat és a ho´´lgyeket”

A fiatal ember felinvitálja as gyermek csapatot, miko´´zben a fo´´hoteles szinte fo´´dig hajolva a kezeivel hajobo´kol a gyermek csapat elo´´tt.

Majd oda szo´l  a no´´i hoteleshez:!

“Tudjál meg mindent eme gyermek csapatro´l… szerintem mo´d fo´´lo´´tt gyanúsak…”

Felmennek a fo´´lvono´kon, ki-ki a mozgo´ lépcso´n, mert ijet sem láttak még soha sem az életu´´kben, szinte még nem is hallottak az ijesmiro´´l.

A hoteles kinyitja az ajto´t, a gyermekek (147)szo´ szerint bezúdulnak :

“Jé!… hiogy mi van itt… TV… házi vetíto´´… gyermekmesefilmek, de gengszter és krimi filmek is… so´´tt horror filmek is … mekkora szobák… s mennyi van belo´´luí´´k… emeleti lépszo´´k… sok fu´´rdo´´szoba… egész varázs birodalom…sohasem láttunk még ijet, még csak nem is álmodtunk az ijesmiro´´l… micsoda hotel… szinte nem is ibaz!!”

Ko´´zben a fiatal hoteles furán nyújtogatja a kezét.

A gyerekek:”… ja … biztossan ezt a ronda rágo´guímikat kéri… itt van bácsi… nkeku´´nk amkúgy sem ízlik…”

S a kezeibe nyomják a arágo´gumikat.

A hioteles kínossan mosojog :!

“… hát igen… valo´ban igen fuíra egy gyermektársaság…de hát mit lehet tenni…”

A gyermekek o´´nfeledten hancúroznak, ekkor Karl (164-65) elkiáltja magát:

” Menju´´nk most le s menju´´nk valahová!”

“hurrá!-Hurrá!”

——————

Lent a hallban.(167) :

Bácsi!… vanj-e itt a ko´´zelben uíszoda, strand?”

A vigyorgo´ hoteles:!

“persze hogy van… egyrészt itt hotelben is van to´´bb medence… valamint a ko´´zelben egy nagy fedett, s részbwen kinti uíszoda… sok sook gyermek bazénnal…s kissé távolabb, a tengerparton egy hatalmas, mondhatnám gyermekparadicsomi játék uíszoda, várakkal, csúzdákkal, mesterséges fojo´´kkal., O´RIáSI TERU´´LETEN…..”

A gyermekek:!”Jé!… s hogy jutunk oda?”

A hoteles:

” gondolom, hogy talán a limuzínokat is megtuídnátok fizetni ( s arcán fo´´rtelmes “kledves” mosojjyal)… bizonyára nagyon gazdagok vagytok… rendeljek limuzínokat?””

“bácsi!… m i az a limuízín?”

A hoteles :!” A´– … nem tudjátoak?… ez hosszú auíto´´,… némlejikben van buí´´ffé is, so´´tt filmvetíto´´ is, auíto´ telefonk, stb…”

A gyerekeke:

“Jé!… nem is hallottunk ijesmiro´´l… ?!”

Tessék rendelni … (számplnak) … úgy három limuízínt…”

hoteles :!

“Azonnal a szolgálataikra az uraknak és a méjen tisztelet ho´´lgyeknek (s ismét szinte a fo´´ldig hajol a tettetet mosojával).

Addig is nézzenek széjjel a hotelu´´nkben.”

A gyerekek (175)kezdenek zsivajogva szétszéledni, hol meg egyu´´tt.

Ide-oda rohangálnak, fo´´l-s le a sok lépcso´´n.

Fel rohannkask a lépcso´´ko´´n, ki-ki a mozgo´ lépcso´´n, s kezdeneksorban  lefelé csúszkállani a korlátokon, o´´rjo´´ngve, mint a félbolondok.

“Sohasem láttunk ihjen hotelet , még csak el sem tudtunk az ijesmit képzelni!”

Sok vendég fuírcsálva nézi o´´ket.

A hoteles no´´ oda rohan:

” Na de hát! gyerekek!…ezek nem csúzdák… ijesmit nkem szabad tennetek!”

AS gyerekek(még mindég ugra-bugrálva,ide-oda szaladgálva):!

!”Miért nem néni… tiltva van?”

A néni:

” mert nem illik”

AS gyerekek: Hu´´… hát ez baj”

A néni::

” de furák vagytok, honnan jo´´ttetek… talán a világ végéro´´l?”

Larissa s Hannibál:” úgyszo´lván , hogy szinte igen…”

A néni:! “Belo´´letek nem lesz semmi,…mmirekelo´´k vagytok, nem viszitek semmire sem…”

Ekkor odajo´´n as vigyorgo´ hoeles :

“Ne szidja o´´ket… (gúnyossan) cso-da-gye-rekek!

(A gyerekek egy része, so´´tt szinte mindenki, továbbra is o´´nfeldten hancúrozik.)

A néni:” még hogy csoda gyerekek…ha-ha-ha… (oda szo´ll Jozefhez )… te példáäúl mi akarsz lenni?”

“Pap”

“Ha-ha-ha … még hogy pap… akkor lezs belo´´led pap, asmikor én megeszeme a szoknyámat borban pácolva…ha-ha-ha!”

Ekkor rájuk kiállt Karl:!

“Gyerekek legyetek már nyugton, gyerteke ide hátra …van egy o´´tletu´´nk Hannibállas  egyu´´tt….”

 

A gyerekek hátrébb mennek.

Líza(207) :” …gyereke… kéne valamit tenni eme nénivel… ojan rossz hozzánk… minthia a szemeivel kerestu´´l akrna minket do´´fni…”

Hannibál:

“Van egy jo´ o´´tletem!… mesúgom nektek”

S odasúg as to´´bbinek.

A to´´bbiek:! ” ez szenzácio´s…!”

Jozef :!”… no de nem lesz ebbno´´l baj…”

A to´´bbiek:!” ugyan már… hisz ez csak egy ártatlan gyermek tréfa”

Ekkor Sigfríd és Guí´´nther vesznek egy aspro´ fehér amerikai állato, titokban a néni mo´´gé osonnak, miko´´zben ju´´rgen és Sabíne leko´´tik a néni figyelmét mindenféle hu´´je kérdésekkal, nmiko´´zben a fo´´ hoteles állando´ňán vigyorog rájuk tettetett kedvességgel.

Ekkor (219)íd és Guí´´nther a néni nyakába rakják a patkány féle állatot.

A néni rettenetessen kezd sikoltozni :!

“A´tkozottak… gengszterek… pokolfajzatjai…!”

A gyerekek elfutnak, de mkind as három hoteles a nyomukba fuít.

Ekkor neki mennek egyx láthatatlan zsinegnek s minkdhiárman hanyat esnek egymásra.

AS gyerekek a fal mo´´gu´´l figyelik a reakcio´t.

A háromk hioteles feltápászkodi, sántítva, vonítva.

A vigyorgo´ fo´´-fo´´ hoteles:!

“Nlo ezért meglaskotlok… bizonyára érvénytelen a 13 kárty… mlasjd én kinyomozom!”

Ko´´zben megérkezik a három limuzín.

A fo´´ hoteles azonnal arcot vált s fuu´´lto´´l-fu´´lig éro´´ borzalmas vigyrral, megalázkodva invitáljas a gyermekcsapastot a límuízínokba:

KPellemes ido´´to´´ltést kívának az uraknak és a ho´´lgyeknek (s ismét szinte fo´´ldig hajol as bo´´klászásban).

Kint beu´´lnek a limuzínokba- egymásnak (231)adogatva az auto telefonokat, egymásnak telefonálgatva, ugraq-bugrálva, majd szétverve imuzínokat, az ott lévo´´ édességeket habzsolván, miko´´zben az auto´k száguldanak.

A sofo´´ro´´k nem értik, kik ezek  az o´´ňru´´lten hancúrozo´ gyerekek.

“Na hát !- Ez fantasztikuís… micsoda élet!”

Az auítotelefonon hátra szo´l a sofo´´r:!

!”Hova kívánják az uraságotok?”

(“Szeretnénk as nagy gyermek játszo´´ strandra menni”

“Ahogyan parankcsolják az uírak és a hio´´lgyxek:”

Elindúlnak, de a gyerekek megkérdezik:

“Bácsi! – Van-e itt a ko´´zelben valamijen nagy játék u´´zlet?”

A sofo´´r:: “Természetessen van – mint egy mese ország, s a gyerekek joátszhatnak a játékokkal is.”

“Akkor menju´´nk elo´´bb oda.”

Megérkeznek (244)atalmas épu´´lethez, bemennek s elcsodálkoznak :

” Hát…ez …!”

Egész játékvár hegyek, házak falvak, bennu´´k sok minden játékkal.

“Jé!— Ijesmit sem láttunk sohasem… micsoda varázslat!”

Bezúdulnak, mint egy áradat, s akkora hancúrozást végeznek a kissebbek (Karl és Jozef kissé kevésbé van elragadtatva a sok , fo´´leg apro´bb korú gyermlekeknek szánt, csicsássan giccses amerikai játék o´´zo´´nto´´l), szinte széjjel hancúrozzák az egész o´riási játék birodalmat.

Karl: ” No ez nekuí´´nk már nem érdekes… talán a kissebbeknek.”

Megszo´llal a Wulf E´vike: “…no nekem kagyon tetszik az egész… maradjuínk még egyx kicsit.”

Ide-oda járkálnak egy ideig, majd beszállnak a limuzínokba s elszáguldanak.

Rákiabálnak a sofo´´rre:!” Gyorsabban száguíldjon bácsi!”

Megérkeznek a nagy gyermek strandra.

Kirohannak (256)to´kbo´l, mint egy csapat szélvihar, gyorsan befizetnek és rohannak a (269)ekstrand paradicsomba.

Elképednek a teru´´let szinte gigantikus nagyságáto´l… mindenfelé legfantasztikussabb vízi atrakcio´k, csúzdák minden változatban s mennyiségben, mesterséges vízi kasnyonok ,vízesések, barlangok, fojo´k, zuhatagok, rengeteg vár és kastéj, hajo´k, mu´´állatok , a Waltdysnei világ miondenféle változataival.

Mint az o´´ru´´ltek lubickolnask, csúzdáznak, cso´nakáznak – ezúttal a két ido´´ssebb fiú, Karl és Jozef is – o´´k teljessen o´´nmagukto´l kivetko´´zve élvezik az egészet.

“Gyerekek!… hát ez nem igaz… mint egy csoda ország…!”

Ku´´lo´´no´´ssen a két, volt szovjet gyermek, Abrassa s ku´´lo´´no´´ssen Larissa élvezi, ugra- bugrálva az egészet, mint egy félbolond – élvezve ezt a színes, szinte túl ragyogo´-mu´´vi, varázslatos világot.

Teljessen ojan, mintha elvesztette volna az eszét.

Meg is kérdezi egy amerikai ko´´zépkorú ko´´véres no´´ :

” honnan jo´´ttél kislány, messziro´´l, hopgy ennyire meglepo´´ itt minden neked.?”

Larissa:”bizony nagyon ku´´lo´´no´´s ez nekem … a stálini szovjetúnio´bo´l juo´´ttu´´nk – ott minden fako´, szu´´rke és színtelen, mint egy ronda bo´´rto´´nben… de azért(297) fáj a sszívem eme világ után… megszoktam,… mégiscsak jo´volt ott.

Ekkor egyszerre csak – halván asz elo´´bbi Larissa beszédjét – Hannibál is hirtelen elszomorodik és el kezd sírni.

Megkérdik:!” … Mi van Hanni?”

Hannibál: ” Azért sírok, hiogy az édes kis testvérkém mindezt már nem láthatja … mennyire o´´ru´´lne szegényke mindennek…(hirtelen harabg és duí´´h száll az arcára ) … de meglakollnask a gyolkosok… de meg ám!…saját húsukkal etetem meg o´´ket!!!”

A sto´´bbiek:!” no-no Hannibál, ne oj hevesen… s kuí´´lo´´nben is a gyxilkosokat keresi a világ rendo´´rsége… de eltu´´ntek, mint a kámlor, nyomtalanúl…”

Hanniobál: “… no majd elo´´lem nem menkekuí´´lhetnek meg…de nem ám… felkeresem o´´ket, askár as világ végére is bújtak el.elo´´lem .. elo´´lem nem menekuí´´lhetnek !”

A to´´bbiek : “No-no, nyugodj már le Hanni.”

Hannibál megnyugszik s ismét (311)o´´nfdeledten lubickolnak, játszanak.

Estefelé (351)megérkeznek a szállo´ba.

Karl súgja asz ajto´ban : “Várjunk… a ronda hoteles éppen telefonál, s a ku´´lfo´´ldi engedéju´´nket nézi.”

Guí´´nther  odaoson hátúlro´ s hallgatja as beszédet. :

A hoteles :Tehát gyanús az egész… micsoda… igen?”…

Egyszerre csak (353)gyxo´´zedelmes, fo´´rtelmes, kéjjes káro´´rvendo´´ vigyxorba torzúl az arca :!

“Tahát érvénytelen… a kártyák érvénkytelenek… hamisak… megvagytok ti kis csirkefogo´k… most ezúttal nem meneku´´lhettek el!”

Guí´´nther hátra oson vissza a to´´bbiekhez. :

“Baj van… tudják , hogy csak holnapután leszuí´´nk itt legállissan”

visszaoson, s haslja, hogy a hoteles kéjes káro´´ro´´mmel hívja as rendo´´rséget.”

Guí´´nther visszaoson : már jo´´n as renkdo´´rség… mit tegyu´´nk?””

Karl:”Elo´´sszo´´r is a holminkat kell elvinni a szobákbo´l”

Hanna :”…és has már máris jo´´nnek?”

Hannibál:”osonkjuínk be oldalro´l, hátúlro´l, s ko´´zben állítsunk fo´´l a fojoso´kon és a lépcso´´ko´´n csapdákat.”

AS ato´´bbiek:”Huírrá! … ez nagyon jo´ o´´tlet.

Beosonnak, s ko´´zben Siegfríd, Gu´´nther és Hanknibál, valamint Líza csapdákat állít fo´´l.

A lift ajto´kat Karl elektronikussan leblokkolta.

Már-már o´´sszszedték a holmikat, amikor Hanna jelzi, hogy keresik o´´ket lent, valakki (361)mutatja, hogy látta a gyerekeket beosonni hiátúlro´l s kezdenek fo´´l jo´´nni.

Ekkor (368)az egyik lépcso´´n az egyxik rendo´´r megbotlik egy zsino´rban , kezd lefelé guíruílni s magával rántjas a to´´bbi rendo´´rt.

Feltápászkodna – ko´´zben a gyerekek lesben ro´´hio´´gik az uí´´gyetlenkedo´´ rendo´´ro´´klet.

A arenkdo´´ro´´k s as a fo´´ hoteles fo´´lérkezik az egyik fojoso´ra, de az ajto´ zárva s a kulcs , meg a kilincs kivéve:

“ezek az átkozott gyerekek… kik ezek… honnan jo´´ttek, talán gengszter fio´kák?”

A hoteles:”A´llíto´ňlag valamiféle csoda gyerekek.”

A rendo´´r:! ” …még hogy csoda gyerekek … csoda gengszterek… javíto´ intézetbe velu´´k… odas valo´k.!”

Pro´bállanak ismét a  lifthez menni .

Ekkor Kerl az egyik liftet visszablokkolja.A rendo´´ro´´k  beszállanak, ko´´zben Karl és Hannibál (mindketten értenek az elektroníkáhioz) ro´´ho´´gve figyelik a lift szhabájozo´ táblát, s mlegnyomnask (371)egy gombot, ekkor a lift széduí´´letessen kezd fo´´lfelé száguldani, mlajd másik gomb s a lift zuíhan az utolso´´ pillasnatban megáll. S ezt to´´bbszo´´r megismétlik

Ráadásúl Líza felo´´lto´´zik szellemnek, szellembabával a kezében s elkezdi ijesztgetni a rendo´´ro´´ket:

!”Hú—Hú—én vagyok a gonosz szellem, le fogtok zuhanni…”
. Hannibál megszo´l:! “Ezt érdemelnék a kis Mísám gyilkosai, de aén sddig csinálnám mindezt ,amig a hiúsuík is csfatokban kezd levállani ro´luík.”

Karl:! ” Ugyan már Hanni!… nem vagy te oj rosszindulatú gyerek.”

Végre a arendo´´ro´´k kiszállasnak, de asddigra már as asto´´bbiek o´´sszszedték a holmikat s a hátso´ zuíg lépcso´´n elhygjoák as hotelt.

Esteledik , (375)ko´´zel egy o´´riási park, benknke számtalan hiajléktalan, prostituált, rablo´, tolvaj.

Jozef:” Most mit csináljuínk?”

KParl:!”igen meleg van . éjjelre talán kibírjuík e két napot. aluídjuínk itt, s vaslaski felváltva fog o´´rko´´dni.”

Rettenetessenä380) félelmetes a park, a gyerekek rettegnek.

Siegfríd(385): ” Nem kéne nasp ko´´zbenj vagy akár éjjel, valasmi buí´´nteto´´ mo´´kával meglepni as kasján hotelest?”

A to´´bbiek: ” Ez nasgyon jo´ o´´tlet lenne!”

Van a pasrkban egyx halasto´szru´´ség , benne bu´´zo´´s , békás vízzel.

Hanni és Guí´´nther egyx edénybe mernek belo´´lde, majd as hátso´ lépcso´´n beosonnak a hotelbe, a hoteles mo´´gé osonnak s hátúlro´l , fentro´´l a kis (379)asblakbo´ ráo´´ntik as piszkos vizat az elegáns o´´lto´´nyére meg a fejére, nyakára.

A hoteles o´´rjo´´ng:! ” Mi ez… biztossan az átkozott csirkefogo´ gangszter gyerekek tették… hívom a rendo´´rséget…”

Másnap egész nap ott lebzsel as rendo´´rség. A kártyák egyelo´´re csak itt-ott érvényesek, mivel a legto´´bb hejet értesítették, hopgy a gyerekek kártyái érvénytelenek.

Valamijen ennivalo´t azért sikeru´´lt szwerezniuí´´k.

Estge még mindég ott a rensdo´´rség .

Egyxszerre csak as hoteles a pulton talál egy cédulát :_” Itt vagyunk as mellék szobában , te rosszindulatú hoteles pojáca-boho´c!”

A hoteles (391) hátra megy nyomában két rendo´´r, de hirtelen bezáro´´dik mo´´go´´tte az asjto´´, s a hoteles egyedu´´l marad a félhomájban.

Ekkor a falbo´l suttogást hall:”E´n vagyok as gonoasz szellem, most meglakolsz.”

Masjd(395) hirtelen teljes so´´tétség lesz s valaski megu´´ti.

Masjd egy-egy pillanatra felvillan a villany s mellette áll Líza szellemruhában, babával, s bottal u´´tlegeli as vigyori portást.

Majd mellette egy másik hang :” E´n vagyok a gonosz kísértet”

Majod valaski fello´´ki, elgáncsoja s as fo´´ldo´´n valaki u´´tlegelni kezdi valasmiféle bottal.

A ahoteles térdelve rimánkodik, szinte sírva :”Nde bántsatok to´´bbé, szellemek, vagy gyerekek…!

A hoteles uí´´vo´´lto´´zi, as rendo´´ro´´k pro´bálják fo´´lfeszíteni az ajto´, asztalan.

Véguí´´l fel villasn a villanyfény, s hoteles telis-tele véralá fuításokkasl. kinyílik az ajto´:! !”Mi volt ez?””

“Neml tudom… szellemek… vagy as gyerekek… ha elkaspom o´´ket mleglakolnak… de meg ám…”

Másnap(399) megérkezik a szervezo´´ no´´, kíséretében to´´bb fontos politikussal, szervezo´´ve, mlasgas funkcionáriusokkal.

A recdepcio´n – a még mindég véralá futásos – hoteles fogadjas o´´ket

“Azt hallottuk, a gyerekek telefonáltak három naspja – hiogy ide lettek szállásolva.”

A hoteles hebeg-habog:!”

Hm…hm… it volnának… itt lennének… de most nem tuídom, hogy hol vanknak…”

Erre a szervezo´´no´´ el kezd gyorsan kiabálni, kerepelve, mint egy o´´rdo´´gmotolla.:

“Micsoda?”!… Maga idio´ta hagyta o´´ket elmenni?…s kint éjtszakázni eme o´riási városban? Tuíja -e , hogy minn mentek keresztu´´l eme gyerekek, …háború, mészárlások, borzalmak… szinte csoda, hogy túlélték…s maga kizavarta eme védtelen gyermekeket a so´´tét New-yorki éjtszakába… van szíve magának… s maga ho´´lgyem ne nézzen reám oj vérfagyszto´ hidegséggdel, mint egy Waal-streti szívtelen, embergtelen brooker fo´´no´´k… maga meg ne számolja fojton fojvást a borravalo´ját…ki hasllott már ijet…amíg euro´pában rettenetes , véres diktatúrák tomboltak s véres, genocídiumos háborúk dúltak, addig itt maguk kényelmessen uí´´ltek csak s a pénzu´´ket számolgatták csak… s ráadásúl eme gyermekek, akiket szívtelenu´´l kizavartak s ráadásúl rendo´´ro´´ket ku´´ldtek reájuk, nos ezek mindnyájan csoda zenész tehetységek… fo´´l fognak lépni a Carnegi-Hoolban… meg az alakúlo´ ENSz u´´nepségen…O´´k adták nekik eme kártyáket amejek máto´l kezdve már érvényesek… s hajlando´´ak még sokkala to´´bbet fizetni nékik, azaz maguknak is …”

A hoteles :!” Elnézést ho´´lgyem… de hát úgy viselkedtek itten m intha az elmegyo´gyintézetbo´´l szabadúltak volna…bizonyára ro´´videssen megtaláljuík o´´ket…”

Ekkor váratlanúl berohan a recepcio´´s terembe a 15 gyermek:

Jaj de jo´, hogy itt tetszik végre lenni , szervezo´´ néni…!”

S a nyakába borúlnak.

A szervezo´´ néni: ” Gyerekek !… ma már teljessen érvényes minden a kártyák is, so´´tt az ENSz biztos még to´´bb pénzt ígért nektek s a kártyákra is to´´bb pénzt hejeznek el.

AS hoteles ismét(414) fo´´lveszi a fo´´rtelmes “kedves” vigyorát :” U´´dvo´´zlo´´m az uraságotokat, meg a kis ho´´ĺgyeket… ismét vája o´´no´´ket a lakosztájuk”

S ismét szinte a fo´´ldig hajol, s kezeivel invitálja o´´ket.

A szervezo´´ no´´ :!

“Mindenesetremindezek után  átko´´lto´´zu´´nka Walsdorf-astoriába….s ne hajbo´koljon itt neku´´nk, mert még leesik az a to´´kfejea nyakáro´l… …”

A hoteles :” No de ho´´lgyem!”

A szervezo´´no´´:!”Egy szo´´t se to´´bbé… hallgasson el, mert ro´´gvest fo´´lpofozom…”

A hoteles : ” ahogyan gondolja ho´´lgyem”

Gyorsan (419)eltávoznak s a gyerekek meglátván a kis portást :

“Ja – bizonyára jár magínak a megérdemelt borravalo´.”

S a kezébe nyomnak egy csomo´ ondoríto´ amerikai rágo´ gumit.

 

———————–

(Cs-K)

Néhány nap – hét múlva a hotel halja.

A hoteleshez rohan a kis hoteles :!

“Uram!… hallgassa csak a rádio´t ”

A rádio´: ” Tegnap Fooĺléptek a Carnegi – Hoolban a 15 tagú csodagyerekek Euíro´pábo´l, kik megjárták a háborúk legszo´´rnyuí´´bb poklait, kuí´´lo´´nféle származásúak, zsido´k, náci gyermekek… mégis o´´sszebarátkoztak s a saját ko´´zo´´s szerzeményu´´ket asdták elo´´, o´´riási sikerrel “(5)Miko´´zben hallani egy részletet a kompozício´bo´l.)

A speaker fojtatja :!” s nem sokára fo´´llépnek az ENSZ megalakúlásának díszu´´nnepségén is, asmejen to´´bbek ko´´zo´´tt elo´´adják az uíjjabb saját kompozício´jiuíkat, mej egy az Auíchwitzi lágerben mleghalt 10 éves zsido´ kislány versére  készu´´lt – mint amojan új nemzetko´´zi gyermek hymnuísz.”

A három hoteles elképedve:! “Na de hát… ez… ki gondolta volna… ki nézte volna ezt ki belo´´luí´´k.”

Ismét egy részlet (15).

 

—————–

 

  1. okto´ber 24.

Frankkfurt, díszu´´nepség az ENS megalapításának tiszteletére.

A 15  gyermek (24)éppen a négy gyermek szerzo´´ ko´´zo´´s  darabját játsza, a finálét.

Majd bejelentik(53) :

” A most ko´´vetkezo´´ kompozícío´t mi ko´´zo´´ssen komponáltuk , mejet  mi tizeno´´ten fogjuk énekelni  egy szo´´llasmban s jozef Ratzinger fogja zongorán kísérni.

Ez a dall a 10 éves zsido´ kislány , E´va Pieck versének záro´stro´fájára  készu´´lt, amejet Terezínben írt, s aki késo´´bb meghallt Auíswitzben.

A dal szo´´vege mégis reményt, a jo´´vo´´be vetett hitet s szeretet suígároz .

Mi ezt úgy szántuk, hogyx ez az új nemzetko´´zi gyermek hyxmnuísz lehessen, amejet az egész világon énekelhenek e gyermekek, ku´´lo´´nféle nyelveken, de egy ko´´zo´´s knemlzetko´´zi zenei nyelven – azért, hogy soha to´´bbé ne lehessen totalitáriuís pártállami diktatúrák. ”

(Az Eva Pieck versének záro´ stro´fája – eredetileg cseh ill. szlovák nyelven.)

 

“Mi deti žíti chceme, zomrieť bože nechceme. Ne vedˇ mi nechceme ztenčiť počet naších rad. Zomrieť nechceme , mi chceme žíti, mi chceme pracovať.”

 

Elhiangzik (56-60)az ének. majd (76)ismét, ezúttal már nagy zenekari kísérettel is.

Befejezik, (97)o´riási taps, s a po´´diumra kimegy Frankfurt új pogármestere s a jo´´vo´´beli ENS német ku´´ldo´´tt. (cc.105)

Az ENS ku´´ldo´´tt :

Nagyon boldog vagyok , hogy sikeru´´lt létre hozni ezt az igen ku´´lo´´no´´s, csodállatos és szimbo´likus produkcio´t – mej szimbolizáljoa a sok nemzet, sok faj egységét e kis bojgo´nkon.

Meg kell valo´súlnia egy jobb, igazságossabb világnak, mejért Franklin Delano Roosevelt és Henry Wallis ku´´zdo´´ttek, s mejben az egyes nemzetek és fajok, vallások békésen élnek egymás mellett, egymást segíto´´, gyu´´mo´´lcso´´zo´´ fejlo´´désben, mejnek a csillagos ég as felso´´ határa .

Ez ku´´lo´´no´´sen vonatkozik  a most indúlo´ nemzedékre,  a gyermekekre, mejekben még ott van a gyermeki ártatlanság.. s mejjekben nincsen nincsen gyu´´lo´´let a másság ellen…”

(Ekkor(113) E´va észreveszi, hogy ki áll fo´´nn , messze a karzaton a félhomájban – s megbo´´ki Lízát súgva :”Nézd” . Ekkor Líza észreveszi, hogy ott áll a már  ismert  hosszú barna kabátos, nyurga férfi, ezúttal nagyon jo´ságos, lelkes , humánops mosojjal az arcán… majd mintha valamit mormolna, s mintha súgna az ENS képviselo´´jének)

“….mert az ember , a kromanyo´ni, homo sapiens-sapiens , eleve sapiens humanidus, már a csecsemo´´kben benne van – s ellentétben minden egyébb hominid fajto´l! – a természetes ko´´zo´´sségi egyu´´tt érzés, empátia és erko´´lcsi , lelkiismereti érzés … lehetséges, hogy Isten által eleve belétáplálva… s csakis a felno´´ttek o´´nzése, kapitalista kapzsisága, démoni hiúsága hatására kezdi elveszíteni e o´´ro´´ko´´lt, naív, tisztaságot , jo´ságot…

Eme gyermekek teljessen más és más ko´´rnyezetbo´´l, nemzetbo´´l, fajbo´´l származnak, mindenki más, de bizonyos értelemben mindnyájan szo´´rnyu´´ múltat éltek át.

Azt hiszem, hogyx ezeket legalább dio´héjban meg kéne említenem :!

Itt van a csodállatos Larissa Brodsky ,a kis zsido´ lányka ,  ki komponál is  – az itt hallott mu´´ négy társszerzo´´jének  egyike, ki a poklok poklát élte át s szinte csodával határos mo´don maradt életben …

…Továbbá itt van Abrassa Kaplan , szintén zsido´ származású, ki szintén át ment szo´´rnyu´´ viszontagságokon, – s mindketto´´nek a családjáro´l egyelo´´re keveset tudunk, keresik o´´ket…bízzunk abban, hogy talán még életben vannak…

…továbbá  Hanibál Lecter , ki  ,nagy szociállis érzéku´´ ,Lett nemesi családbo´l származik ,  ki valo´di poklokat élt át, s kinek az általa imádott kis testvérkéjét , a kis Mísát- aki ha élne, lehet, hogy ma o´´ is ko´´zremu´´ko´´do´´tt volna (eklkor Hanibál forro´n kezd ko´´nyezni, szinte asllig bírja visszatartani a fuldoklo´ zokogását… s a ko´´zo´´nség , látván ezt,megdo´´bben,s meghato´dik)  s kit a heji nácik , német  SS-ek ko´´zremu´´ko´´désével,  – bocsánatot kérek az itt lévo´´kto´´l – levágták és megfo´´zték , megették (általános elborzadés a nézo´´téren – miko´´zben(122) Hanibál arca eltorzúl a kétégbeesett du´´hto´´l s az o´´kle o´´sszeszorúl) , mego´´lték az egész családját, s mindenkit ko´´ru´´lo´´ttu´´k, …de aki , mindennek ellenére az egyik fontos társszerzo´´je a mai mu´´nek…

ˇHannibál ekkor o´´ko´´lbe szorúlt kézzel elkiálltja magát kétségbeesett du´´hvel a hangjában  :

“Meg fogom bosszúlni… rettenetessen meg fogom bosszúlni…s minden gaz embert megbu´´ntetek… csak az igazakat kíméleml meg…!”

A to´´bbi gyermek pro´bálja lenyugtatni, simogatva Hannibált.

… Továbbá itt van a Ratzinger család, kik az életu´´k kockáztatásával bújtatták a kis Sabínét a kis zsido´ kislányt – mint igazi jo´ hívo´´ katolikusok : Jozef , ki talán , saját bevallása szerint tiszteletesnek készu´´l, továbbá Ratzinger E´va, majd Ratzinger Ju´´rgen – aki az egyik fontos társszerzo´´je a mai mu´´nek  ésRatzinger  Miki, …mindezen testvérek  csodállatos zenei csodagyerekek mind., mind…

…és a csodállatossan brácsázo´ Sabíne, kinek a szu´´lei – ezt már biztossan tudjuk – meghaltak Auschwitzben -…s akit a Ratzinger család , az életu´´k kockáztatásával felfogadott és megmentett…

…Továbbá itt van a kis Hanna , a kívállo´ Heinz so´´rgyáros kislánya… kinek a szu´´leit elo´´sszo´´raz orosz NKDV u´´ldo´´zte, s bújkálniuk kellett s a Larissának és Abrassának ko´´szo´´nhetik mindhárman az életu´´ket… majd késo´´bb a nácikkal keru´´ltek hadilábra, s jelenleg sem tudjuk a két szu´´lo´´ pontos tarto´zkodási hejeit…

… Továbbá itt van Karl, Karlheinz Stockhausen, fontos társzerzo´´je a mai kompozício´nak, kinek a családja to´´bb zsido´ családot bújtatot  s menekített meg a Stockhasusen családi erdészházban – s ez csak most deru´´lt ki -s mindezt tették  az életu´´k kockáztatásával…

…Továbbá s végu´´l  – s ezt ma már tudjuk – az árván maradt Wulf gyerekek, a csodállatossan csello´zo´ Lora, a fuvolázo´ Líza, a négy kezesen zongorázo´ Gu´´nther és Sígfried (ekkor elo´´hozzák a színfalak mo´´gu´´l a kis tipego´´ Péterkét) testvérek s itt van a legkissebb wulf testvér a kis Péterke… (Nagy mosojgás és o´´ro´´m a nézo´´téren)…s fo´´ként a csodállatos kis E´vike, aki csodálatossan oboázik…

… de itt sajnos  kellemetlen dolgokat is meg kell emllítenu´´nk, mert a Wulf testvérek az egyik legkegyetlenebb náci háborús bu´´no´´so´´k, embertelen ho´hérok (ekkor látni, hogy Líza és Lore elborzadnak, majd sírni kezdenek, Lízát szinte  fojtogatja a zokogás…)… az egyiku´´k már megkapta a mélto´ bu´´ntetését (Líza(130) szinte leesik a fo´´ldre a zokogásto´l , a nézo´´téren sokan megérto´´en néznek a lányokra ), de a másik…Ritter Wulf, a talán legszo´´rnyu´´bb halál doktor, mej még talán Jozef Mengelén is túltett, s legko´´zelebbi ideolo´giai társa volt Hitlernek s aki borzalmas biolo´giai bu´´no´´ket tervezett az emberiség ellen,(ekkor (132) a kis E´vike rettenetessen kezd sírni, szinte fuldoklik a zokogásto´l)-  o´´ rejtéjessen eltu´´nt…habár a félvilág rendo´´rsége keresi… (s itt felemeli s kezét !)

… de meg kell említenu´´nk a csodállatossan oboázo´, csodagyerek kis  E´vát is , Ritter Wulf egyetlen kislányát, aki természetessen semmiro´´l sem tudott, s semmiro´´l sem tehetett, s aki szintén eltu´´nt egy ido´´re az apjával egyu´´tt, de aki néhány hete váratlanúl elo´´keru´´lt s  most itt oboázott  csodállatossana a kora ellenére,  a to´´bbiekkel egyetemben…

…tehát mégegyszer u´´dv e csodállastos gyermekeknek !”

Nagy , hosszan tarto´, taps a nézo´´téren… (E´va ismét megbo´´ki Lízát : Fent a karzaton a félhomájban boldog mosojjal az arcán szintén tapsol az ismeretlen, hosszú barna kabátos, immáron   ismert férfi.)

A gyerekek hátra mennek, s a kis E´vike meglátja az apját.

Odarohann:”…apucikám… szo´´rnyu´´ dolgokast mondtak ro´lad… igaz ez ?”

S áto´´leli az apját, aki a karjaiba veszi gyo´´ngéden, s simogatja , majd leengedi.

E´vike kezd tántorogni.

Az apja:”… már kezd nem hatni az orvosság… nagyon gyorsan el kell mlenknu´´nk Spanyolországba, ahol már készen van az ideiglenes fagyasztá.”

E´vike sírni kezd:” … s mijen lesz az…?”

Ritter Wulf: “… ne félj… csak elaludsz, mint este, s amikor már gyo´gyult leszel, felébredsz, minthA csak az este aludtál volnas el…”

Gyxorsan eltávoznak.

A to´´bbi gyerek odarohan :

“… no de hát hová lett az E´vike?”… az apja vitte el?”

 

 

Epilo´gus 2.

  1. Odesasza.

Egy nagy park teraszán, a híres lépcso´´ fo´´lo´´tt.

Az ido´´s Larissa , Abrassa  nézik a csodállatos tavaszi tájat.

Ekkor odajo´´n egy szintén ido´´s , de nagyon jo´ kondício´ban lévo´´ férfi :

“Megismertek-e ?”…”

Larissa és Abrassa eleinte értetlenu´´l néznek rá, majd Larissa :

“Jé… ez  hát a Hani… Hani te vagy az, …hisz ez csodállatos …”

Mego´´lelik mindhárman egymást.

“…annyi év után…mi van veled ?…zongorázol és komponálsz-e még mindég?”

Hani :”…itt-ott néha…”

Larissa : “Pedig ez nagy kár , hisz oj tehetség voltál…”

Abrassa:”… Hani—hani… nem hiszek a szemenek… ”

Ekkor észreveszik , hogy az egyik kéz feje hejett mu´´ végtagja van.

“Mi to´´rtént a kezeddel?”

Hani :”A´ semmiség … régen volt egy balesetem..illetve fo´´l kellett áldoznom az egyik kezemet egy igaz emberért….”

Larissa :” Istenem mij régen volt már mindaz, amiket egyu´´tt átéltu´´nk… talán igaz sem volt…s mindenki megbu´´nho´´do´´tt már… olvastuk , hogy a Lett náci borzalmas gyilkosokat – akiket  csaknem 10 éven át hasztalanúl kereste a félvilág rendo´´rsége, náci vadászai –  is valaki borzalmas halállal bu´´ntette meg, sorban találták meg s holttesteiket, elevenen szét roncsolva, némejiku´´k testrészeit ,mintha elevene megették volna… , de ez is már nagyon régen volt, még az o´´tvenes évek elején…”

Abrassa: O´ Hani…Hani… o´´reg barát… Hát bizony gyo´´zo´´tt az igazság… megbu´´nho´´dtek a nácik… talán egy klivételével…”

Hani – hirtelen feleszmél:”Egy kivételével…?””

Larissa (216) :”Tudod Hani… Schwartow SS fu´´rerro´´l van szo´, a Hrodnai gyermek mészárosro´l,vagy ahogyan nevezték , a “Hrodnai borzalmas gyermek vadász-gyilkos ” … nos  a mai napig nem tudták elfogni…Pedig sok-sok évtizeden át kereste o´´tet a Moszad, Interpool, CIA,FBI,KGB, stb., pedig nagyon sokszor még hatalmas vérdíjjat is tu´´ztek ki reá…”

Hani : “Talán már nem is él… hiszen ha akkor lehetett vagy 25-30 éves … ma már bizonyára lehet úgy 85 – 90 éves, s ha él is   , akkor bizonyára egy roskatag aggastyán…”

Larissa:”A´– egyáltalán  nem így van… nagyon is él és virul… nem régen dél amaerikában látták, nagyon is jo´ állapotban, majd Mexiko´ban, késo´bb Tájfo´´ldo´´n, majd a Fu´´lo´´p szigeteken… ”

Abrassa :”A félvilág rendo´´rége keresi , az interpo´´l, a moszadnak egy ku´´lo´´no´´, szuípertitkos alakulata is vadászik reá, az FBI,CIA,KGB,mind hiába, hasztalan … hiába van, hogy mindenki keresi… hasztalan, o´´ ojan mint egy fanto´m…elfoghatatlan….”

Larissa :”…s ráadásúl még gúnyos jelzo´´ cetliket hagy hátra, kiro´´hio´´gvén az o´´t   u´´ldo´´zo´´ket, macska-egér játékot u´´zvén veluí´´k : “engemet ti sohasem fogtok elfogni… elfoghatatlan vagyok”

Abrassa: ” Emlékszel a Frankfurti koncertu´´ko´´n  – no meg a Wulf gyermekek által is – emlegetett Ritter Wulfot és az oboázo´ kislányát , E´vára…

…nos egy éve olvastuík a hírt, hogy megtalálták, immár holtan, egy spanyolországi , erdo´´ ko´´zepén eldugott régi árvaházbo´ kialakított bentlako´ internátus pincéjében, a volt bajtársa és ellensége gránátja végzett vele…”

Abrassa :”Az épu´´let alatt , méjen a fo´´ld alatt, kialakított egy gigászi laborato´riumot , mejben fojtatta a borzalmas kísérleteti, eleinte az árvákon, majd a bentlako´ ko´´zépiskolásokon, s az E´va lányát – mivel , o´´ megferto´´zo´´do´´tt sz apjia által kifejlesztett to´´kéletes bio fegyver által – stázisban tartotta, s végu´´las 70-es években  leklo´nozta E´vát, majd a 90-es években a klo´n lányát is..valo´színu´´leg elo´´sszo´´r sikeru´´lt néki az amber klo´nozás az egész világon egyedu´´lállo´an, titokban s a rossz szolgálatában…

s társai , akik szintén világszerte keresett náci bu´´no´´zo´´k , végu´´l is az egész internátus o´´sszes 4010 diákját és a tanári karját is meg akarták o´´lni B cyklon gázzal, …szerencsére az interpol és a moszad s néhány ho´´sies diák ezt idejekorán  megakadájozta. ”

Lasrissa :!” nos ez a Ritter Wulf is már 90 év ko´´ru´´l volt , de még nagyon is jo´ tartotta magát.”

Hani :”(nagyon komoran)…nos tehát él és virul (a zsebébo´´l elo´´szed egy kis noteszt).

Larissa :!”Mi ez?””

Hani :”Itt vannak felírva a mego´´lt, levadászott zsido´ és cigány gyermekek nevei,… 633 -an, pontossabban 635 en, mivel a téren halálra kínzott zsido´´ borbéji és a cigány zenész neveik is itt vannak…”

Miko´´zben az o´´kle rettenetessen beszorúl, valamint az arca is szo´´rnyu´´ du´´hbe torzúl.

Larissa :”Mi van veled Hani… csak tán nem te akarod elfogni.. hiszen 66 éve hasztalan keresi k o´´t a félvilág legrátermettebb rendo´´ri szupertitkos alakulatai…s ku´´lo´´nben is te nem vagy sem rendo´´r… sem detektív… nincs is e téren semmi tapasztalatod.. ”

Hani:”… ahogy te nagyonis tévedsz, hogy nincs semmi tapasztalatom e téren…de most mennem kell… nagyon o´´ru´´ltem nektek, de el kell mennem…”

S sietve eltávozik .

 

 

Uto´ második fu´´ggelék.

Két ho´nap múlva.

Larissa berohan a szobábas Abrassához teljessen feldúlva és elborzadva, magánkívu´´l, kezében egy heji újsággal:

“Abrassa!… nézd ezeket a címlap híreket…Hani állíto´lasg minden ido´´k egyik legborzalmassabb gyilkos bu´´no´´zo´´je…nézd ezt a címlapot…

“Hanibál Lecter legborzalmasabb bu´´ntette!!!

Hanibál Lecter , kit a három legborzalmasasbb gyilkosok egyikének tartnak ismét hallatott magáro´l, immár jo´néháyn évtized hallgatás uíán.

A másik két gyilkos már halott, a “Seven” néven ismert, ki “kristuísi-antikristusi megválto´ként a 7 fo´´bu´´n általi gyilkosságokkal akarta felrázni az emberiséget, már a 90-es évek elején ,hogy ntézve , o´´nmagát lo´´vette le az o´´t kereso´´ rendo´´r által…valamint a “Saw” néven ismert borzalmas gyilkos,ki szintén fel akarta rázni a tetteivel az emberiséget, s aki magát igazságoszto´nak tartott,…s aki o´´rdo´´gí mo´´don sohasem gyilkolt direkt, hanem egymással, sokszor az áldozataival végeztette el a orzalmasabbnál borzalmasabb  gyilkosságait, kényszerítvén rá o´´ket rafinált mo´don eme gyilkosságokra …

…nos o´´  meghalt nem rég rákban… de a ko´´veto´´i által még mindég fojna az általa elindított gyilkosságok.. s mindez egy hibbant “világmegválto´”messianistikus  idelo´gia nevében…

De Hanibál Lecter, akit jelenleg a  minden ido´´k legzseniállisabb gyilkosa egyikének tartanak – a világ legkeresettebb bu´´no´´zo´´je  – aki szintén egy borzalmas igazságoszto´ nak tartja magát, mert akiket tisztel s becsu´´letesnek tart azokat életben hagyja , s aki példáúl néhány évtizede inkább a saját karját vágta le baltával, mint semhogy kárt tegyen az általa nagyon becsu´´lt és tisztelt,  s az  o´´t elfogo´ s megbilincselo´´ rendo´´rno´´ben, – nos ez a Hanibál még mindég bujkál, úgyszo´lván elfoghatatlanúl, mint egy fantom. Holott az egész viág rendo´´rsége a nyomában van, az FBI, a CIA, Mosad, Interpoll, KGB s még számtalan nyomozo´ testu´´let. Mindhiába, hasztalan , továbbra is mint egy fantom elfoghatatlan.

S aki vélheto´´en az 50-es évek elején bosszúbo´l borzalmas mo´don mego´´lt néhány elfoghatatlanúl bujkállo´ háborús bu´´no´´st, azokat, akik legyikolták az egész családját s a kis testvérkéjét mego´´lték és megették s kényszerítették arra, hiogy szintén egyen belo´´le  – valo´színuí´´leg emiatt lett emberevo´´ kannibál-bosszúállo´ gyilkos.

De most ismét hallatott magáro´l :

(Itt egy megjegyxzért raktak a szerkeszto´´k: Kérju´´k, hiogy az alábbiakat gyermekek és gyenge idegzetu´´ek ne olvassák!)

A moszadnak és az interpolnak ku´´ldo´´tt egy-egy levélben  azt írta, hogy “I´me végre megbu´´nho´´do´´tt  az elfoghatatlanúl bújkállo´ náci   háborús bu´´no´´s” – Hanibal Lecter aláírással, kinyomozhatatlan hejro´´l.

S e két levél alapján egy Kuala Lumpúri méj pincében megtalálták az immár 66 éve hasztalanúl keresett  náci bu´´no´´s holttestét, k a Schwartow  névre hallgatott, de aki inkább a “Hrodnai ho´hér ” néven, vagy a “Hrodnai borzalmas zsido´ és cigány gyermek vadász-gyilkos  ” néven vált hirhedté.

De amit ott találtak, az még a legtapasztaltabb rendo´´ri nyomozo´kat is elborzasztotta .

Fo´´nt nagy betu´´kkel fel volt írva :

“Ime – így járnak azok a náci  háborús bu´´no´´so´´k, akik évtizedeken bújkáltak az igazságszolgáltatás elo´´l s akiket hasztalanúl keresett mindezidáig a világ rendo´´rsége..”

Kideruí´´lt, hiogy Hanibál heteken át mesterségessen , gyo´gyszerek segítségével életben s a tudatánál tartotta Swartowot, miko´´zben 635 testrészt, test darabot vágott le belo´´le s elo´´tte megsu´´tvén s megevén azokat, gondossan , orvosi anato´miai és patolo´giai gondossággal u´´gyelve arra, hogy a feltétlenu´´l élet fontosságú szervek épségben maradjanak.

Mindezt heteken át tette, mindent gondossan kamerára fo´´lvett, miko´´zban mindegyik kivágott rész elé odaírt egy -egy gyermek nevet:!”Ezt Sára Mo´zerért tettem , ezt A´brahám Magnheimért, ezt a kis Oláh Gusztávért,ezt a csodállatos Lakato Annácskáért, stb.,stb. o´´sszesen 633 szor, ..végu´´l egy cigány zenész  és egy zsido´ borbéj neve is ott szerepelt a listán.

Az uítolso´ napokban a belso´´ szerveit is kioperálta, kínos lassúsággal, miko´´zben Schwartowot  speciállis szerek segítségével végig és gondossan a tudatánál tartott .S megsu´´tvén azokat, megette Schwartow szemeláttára. …S végu´´l 636-nak a szívét vágta ki , végezvén vele.

S mindvégig mindezt , kamerák és tu´´kro´´k segítségével  láttata Schwartowal, aki kínos lassúsággal nézett mindent , miko´´zben fel volt ko´´tve a szmehártyája, nehogy behúnyhassa a szemét.

Ido´´nként Hanibál megjegyzéseket tett, mint példáúl :Vadászgatunk ?”… Vadászgatunk a cigány és zsido´ gyerekekre?…Igen?…a zsido´ borbéjt felsebzu´´k és beso´zzunk , mint egy patkányt?… igen?…igen…”

Larissa és Abrassa teljessen elborzadva olvassák mindezt , s szinte végkimeru´´lnek… képtelenek rendessen lélegezni…