“Sorstalanság” balet music Kerttész Imre regénye alapján 2003

Sorstalanság – a balett zene  screnplay       magyar ro´´vidített változata.

1. Jelenet:

Búcsúzo´ az édesapáto´l (a fo´´szereplo´´ leitmotívdallama oboán) – 4.-9.u´´tem.                                          Megérkezik Su´´to´´ úr (fagott) – 10. u´´tem – valamint a jo´ságos mostoha anya                                             (csello´)-14. u´´t. , majd végu´´l Lajos bácsi (angol ku´´rt) – 18.u´´t..                                                                      A fo´´szubjektum ( továbbiakban sf.) unatkozik (a nihilbe torkolo´                                         unalomnak, mint esztétikai katego´´riának  a továbbiakban fontos szerepe lesz), s                                     ezért érzékien , titkossan cso´kolgatja Annamáriát – 30-35, 50-55 u´´t..(vono´s                                                 tremmolo´k)                                                                                                                                                                         A regényben ez a társaság kissé groteszk  és unalmas mo´don van láttatva.                       Ko´´zben megérkeznek az egyes vendégek (rondo´-fúga a 62. u´´temto´´l), mégpedig                       a nagymama (pizzicato), a mostohaanya anyja (viola), a mostoha testvére ( nagybo´´-                                bo´´go´´), Vili bácsi (basszusklarinét) s végu´´l Steiner és Fleisch bácsik ( fagorr és                            klarinét).                                                                                                                                                                               A hirtelen cso´´ndben elbúcsúznak (111 – 126 u´´temek – harmo´´nika, klari-                             nét és ko´rus).                                                                                                                                      2.Jelenet :                                                                                                                                                                                Valahol Pest és Csepel ko´´zt, vonat várro´terem – ahová fojamatossan érkeznek a bu-                    szokro´l leszállított zsido´ utasok (Sejemfiú, Rozi, Moskovics, – metalofo´n hangsze-                               rek), akik unalomu´´zo´´ként végtelenu´´l unalmas játékokat játszanak -126 – 165 u´´t,                                amejjet a telefon cso´´rgés ( 165 u´´t.) szakít végre félbe.                                                                                                                                                                                                                                        3 Jelenet:                                                                                                                                                                              Végre elindúlnak Pest felé, egyre és egyre no´´vekvo´´ to´´megben – mej végu´´l                                                apokaliptikus  zsúfoltságba torkollik (166 – 183 u´´t.)                                                                          4 Jelenet:                                                                                                                                                                              Elindúlnak vonattal ( etto´´l kezdve a vonat zene szimbo´´lokus leitmotívum – vonat-                                munka. Sf. a szo´´rnyu´´ ko´´ru´´lmények ellenére az egészet úgy éli meg , mint valami                 kirándulást, mej valami színesebb, érdekesebb felé halad.(184-229 u´´t. )                                                                       Az út alatt a “Sejemfiú”szeretkezik az egyik lánnyal (208-216 u´´t.) .                                                                                                                                                                                                    5 Jelenet:                                                                                                                                                                 Megérkezés Auschwitzbe. Sf. eleinte úgy éli meg mint valami nagyon Színes él-                                          ményt  (magas zwo´´lfto´n hangszínek) – a megérkezést (217),a tumultust (247-                                      264), a Mengele jobb.ball szétosztást (267-276), áto´´lto´´zés abszurd-groteszkségét                       (277-285, és 286-289) – – de ahogyan napko´´zben fokozatossan rádo´´bben                                           a valo´ságra , megjelennek a méj végtelenu´´l zúgo´ alapszínek (az elo´´bbi                                      fenti színek méj hangzatinverzio´´i), az also´ “So´´tétség”- mej a Zeiti jelenet  végén                       kizáro´lagossá vállik.                                                                                                                                                         Az elo´´bbi ketto´´s hangulat memarad a Buchenwaldi út fojamán is (318-                           328).                                                                                                                                                                                      U´t Zeit felé (329-396).                                                                                                      6 Jelenet:                                                                                                                                                                                Etto´´l kezdve az o´´sz hangulat szu´´rke – mej fokozatossan so´´tétedig.  A zene (és a                                 koreográfia) fokozatossan               degradállo´dik a nihil felé, –  meg-meg szakítva a “vonat-                             munka” zenével.Minden egyre “lassúbb” , és szaggatottabb.(337 u´´temto´´l kezdve…)                                 Eme degradácios, leépu´´léses  fojamat meg -meg van szaítgatva egyébb                          intermezzo´kal (Citrom Bandi, a reggeli sorakozo´ tumultusa (340-343) , az ortodox                               zsido´k bizar társasága (354-358),az esti “boldog” o´ra (csello´ – ko´rus) – 380 és 395                    u´´temek , majd a “lázado´ ” rabbi psalmus a kivégzettek fo´´lo´´tt (336-339 és 409-                      413)- ello´´bb ko´rus , késo´´bb vono´sok, találkozás a felismerhetetlen szellemé vált                              Sejemfiúval (ppp xilofon – 449-455).                                                                                                                            A leépu´´lés végén már szinte a semmibe vész az Fs leitmotívuma.                                                      A jelenet végén út Buchenwaldba (177-489).

7. Jelenet:                                                                                                                                                                 Megérkezés Buchenwaldba – sf.-t kidobják a meztelen égbolt alá, havazik, – abszolút                          méjpont, egyben katharzis, – a halál pillanatának abszolút szabadsága, – mintha Isten,                            (vagy tán a gyilkos orvos?)néz le rá a felho´´k ko´´zu´´l ?                                                        8. Jelenet:                                                                                                                                                                             Ide-oda hurcolják, majd ismét a mosdo´ban, (516-524) – s váratlanúl egy viszonylag                   kellemes ko´rteremben találja magát, a kellemes lengyel fogoj társaságában (525-                                            to´´l).                                                                                                                                                      9. Jelenet:                                                                                                                                                                 A láger felszabadúlt, tavasz van, s o´´ hazamehet,(552-to´´l) – majd a Pesti utca                                    forgatagában találja magát             (560-).                                                                                                                                    Meglátogatja Fleischmant és Steinert (megjegyzés: a regény e filozo´fiai                                            dialo´gusát nem lehet zenével “kifejezni”, “ábrázolni”)- az elo´´bbi znei anyag                                 váltakozik a 2 o´´regúr asnyagával.         Végu´´l o´´sszevesz a 2 úrral, s elmegy.                                          Ismét as pesti utcán, ko´´zeledik a késo´´ tavaszi, kora nyári este, érzi a ko´´ze-                                    ledo´´ “boldagságot”, (618-to´l-)- fájdalmas nosztalgiával emlékezik vissza                                       a láger beli esti “boldog” o´rákra, válalván eme emlékeket (a 6. jel. 380 u´´t zenei                                            anygának ismétlo´´dése – csello´ – ko´rus) .                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 P.L. 2003 XI. 2.