Napoleon -Europe’s first unifier – opera on 4 act -part A with complete text-libreto

2014

ungar libreto:

 

Napoleon.

(Napoleon a 21. századbo´l nézve -a 21. században.)

 

Motto :”Minnél jobban megismerju´´k ezt a nagy embert, annál jobban fogjuk

csodálni (Johann Wolfgang Goethe)

 

(scr.: 2013 I.7.-2013 megszakítva, fojt.2014,befej.IV.28.)

 

I.Felvonás.

 

1. Intermezzo:

A szín neutrállis, – avagy nállam otthon.

(=Nap.A.0)Olvasom Napo´leon életrajzát.

Ko´´zben elmélkedek (egy kissé Raszkolnikov atidu´´dbo´´l ). (b) “Micsoda ido´´k, micsoda leheto´´ségek – hol vannak meg manapság ezek a feltételek?!?”

 

1.Jelenet.

A színhej – a Bremne -le Chateau katonai akadémia.

Idpo´´pont 1779 okto´bere.

Az iskola fojoso´ja.(t19-a továbbiakban csak a szám)

Egy csapat gyerek u´´ldo´´zi gúnyolva a kis Napo´leont – aki kétségbeesetten meneku´´l.

Az osztájtársak kiabálva gúnyolo´dnak:

(v-23-v=vokál)”Szalma a diszno´ban, szalma a diszno´ban, …stréber, stréber, stréber, stréber, …

(25b)Hu´´je korzikai fiú, aki franciáúl sem tud rendessen…”

(27)Napo´leon elbújik egy rejtett fojos´n lévo´´ szekrény mo´´gé.

A to´´bbiek nem találják – kiabálva szo´lo´gatják:

(v29)”Hol vagy , hol vagy te szalma a diszno´…?Hol vagy , hol vagy te szalma a diszno´…?

(31b-b=beszéd)Hol vagy stréber?…Nem is vagy ojan jo´ a matematikában, meg a geografiában és a to´´rténelemben… csak stréberkedsz, …tetteted magad… na búj csak elo´´!”

(33-34))Ekkor már már ráakadnak, de ekkor a kis Napo´leon észre vesz egy még rejtettebb fojoso´t s nagy csendben ellilan, csenben, lábújhegyen, rettegve, remegve futva.

Befordúl egy másik fojoso´ra- az u´´ldo´´zo´´ gyerekek hangja egyre halkabban hallatszik ide.

Ekkora már lassan lépeked hátra-hátra fordúlgatva, – amikor beleu´´tko´´zik egy magas férfibe.

Felnéz reá , látja, hogy egy hosszú, magas , nyurga , hosszú barna kabátos férfi néz le rá.

Az o´´lto´´zéke mintha nem – e világbo´l lenne. S egyben nagyon, de nyagon barátságossan, kedvessen megnyugtatan mosojog reá.

Megszo´llal:

(b)Kisfiam , mito´´l félsz?”

A kis Napo´leon- még mindég remegve:

(b)”…hát.. hát… ezek… a rossz fiúk … u´´ldo´´znek … és gúnyolnak  engemet… szinte nap , mint nap…”

A férfi megsimogatja a fejét majd megszo´´llal:

(b)”Ne félj! -Itt biztonságban vagy , ezek itt ko´´ru´´lo´´tted senkik, de te viszont egy rendkívu´´li ember vagy.!”

A kis Napoleon:

“(v43)Rend-kí-vu´´-li???”

A férfi: (b44)”Az bizony- ha igyekezni fogsz, akkor (v45)o´riási dolgokat fogsz véghez vinni.!”

A kis Napoleon:(v)

“De hát mit?”

A férfi:

(v48)” Egyesíted az egész Euro´-pát,(50b) lehet, hogy az (51éb)egész világot , egy igazságos, demokratikus, felvilágosúlt és szolidárris társadalommá- mejben az igazságos jogrend  és a tudomány uralkodik és irányít mindent.!”

A kis Napoleon – elképedve:

“(b60)…de hát …ez … hogy lehet… és te ki vagy?”

A férfi:

(b)” Hát én…hm…E´n  csak úgy egy bácsi vagyok.”

A kis Napoleon:

(b)”De hát mijen bácsi ?”

A férfi :!

(b)”Csak úgy egy bácsi… mondjuk , hogy a doktor bácsi …”

A kis Napoleon:

(b)”…de furcsákat mondassz.”

A férfi:

(bcc.65)”Hidd el nekem , hogy így lessz, – persze csak akkor, ha nagyon igyekezni e-zen célok megvalo´sításán.

(v67)Máto´l kezdve tu´´zd ki magad elé ezen cé-lo-ka-t:

Egy egyesített világ s egy igazságos társadalom ,mejben minden ember boldog lehe-t !”

(75)Ekkor a kis Napoleon félig behúnyt szemmel maga elé nézett, elmékedvén a hallottakon, – de amikor ismét felnézett, a magas, hosszú barna kabátos férfi már nem volt ott. Sehol sem látta .

De mintha a fojoso´nb lévo´´ ajto´ mo´´gu´´l valami furcsa zúgás hallatszott volna.

 

 

2.Jelenet: (atacca)

Színhej – Versaille.

Napoleon és XVI. Lajos .(85)

Beszélgetnek.

XVI. Lajos:

“(b86)Tehát o´´n is támogtja a tudomány fejlo´´dését?!”

Napoleon: (v99)O´! Teljes szívembo´´l.! – Ez viszi  elo´´re az emberiséget  egy jo´létibb társadalom felé…

…A  mindenki számára elérheto´´, emberhez mélto´ élet!”

XVI.Lajos:

(b99)”Nekem is ez a véleményem.

Nagyon érdekes, hogy szinte ezen szavakat mondta nékem néhány éve egy fura férfi, aki egyszeriben a dolgozo´ szobámba lépett be (cc103b), valahogyan kijátszva -az amúgy is laza – o´´ro´´ket

Akkor arro´l volt szo´, hogy támogassam-e a Montgolfier fivérek to´´rekvéseit.

Akkor azt mondta nekem  a fura férfi, hogy támogassam , (b107)mert ezzel  az emberiség (v108)o´riási lépést tesz meg   az u´´r megho´dításá-ban, (110/3-111b)az elso´´ igazi lépést, mejnek(v112) a legvégén a- csillagokig fog eljutni megho´dítván az egyetemes mindenséget.!”

(116b)Napoleonnak hirtelen eszébe jut egy emlék.

Felkiállt:

(b)”Várjon csak fenség!

Mintha nekem is lenne ij emlékem a gyermekkorombo´l.

Nem volt e férfi furcsa o´´lto´´zékben s egy hosszú barna kabátban?”

XVI.Lajos:

(b)”De igen, valo´´ban így volt.!”

Napoleon:

(b)”Elnésését kérem fenség – s nem nevezte magát a doktornak?””

XVI.Lajos:

(b)Valo´ban így volt… azt mondta, hogy o´´ a doktor, avagy az ido´´lord doktor.”

Napoleon:  (v)Hát ez nagyon ku´´lo´´no´´s és rejtéjes.”

XVI.Lajos :

(b)Valo´ban fo´´lo´´ttébb ku´´lo´´no´´s és érthetetlen.”

 

 

3. Jelenet.

Valahol (125)egy szobában. Napoleon magában elmélkedik. :

(v128)”Istenem, hogy támogattam Még a ko´´zelmúltban Robespierrét…  most egy vérengzo´´ fenevaddá vált, ahogyan megszerezte a teljes hatalmat Páriszban.

(131)Hát minden igaz ember fenevaddá vállik , mihejst hatalmat kap, vagy szerez, akár igazságossan és jogszeru´´en is ???

Mintha valami so´´té–t go–no-sz le-nne, benne a fekete csápjaival…

(150)Ez reám is vonatkozik-e – ha- nagy hatalmat kapnék?

E´n is fenevaddá vállané-k?…gonosszá-…?

(160)Ezt szo´´rnyu´´ és borzalmas akárcsak elképzelni is!!”

 

 

4.Jelent

1791 – Korzika . Harcmezo´´.(166)

Napoleon a harc ko´´zben egy pillanatra egyedu´´l marad s eképpen elmélkedik:

(v178)”Istenem! – mejik félhez álljak?(177 b) A royalistákhoz, a forradalmárokoz, a korzikai nacionalistákhoz?

Mindegyik félben van valami szimpatikus is, de egyben ellenszenves is.

(187v)Ráadásúl engemet igazándibo´l a tudomány , a mathematika érde(191)kel.

(191/2b)A matematikának és a természettudományoknak szeretném szentelni az életemet s nem katona ként ku´´zdeni – habár a matematikai tudásom sokban segítheti a stratégiai és taktikai tervezéseimet – ha egy igaz , jo´ u´´gyért(197v) fo-jna- a- ku´-´zde-lem!  Ha egy igaz u´´gyért foj na-a ku´´–zde-lem,…egy igaz u´´gyért !!!

(206v)Dehát ez itten igaz u´´gy-?

(209b)E´s mejik az?

(O´riási harci zaj, kháosz, Napo´leon kétségbeesetten felkiált)

Mit tegyek  – o´ Istenem?!?”

 

5.Jelenet:

Valahol(225) egy szobában:

Napoleon magában:

(v230)”Istenem! -(233v) Ez a szornyu´´- mé-szá-rlá-s! a Tullierákban. Hogy engedhettedd  meg e–zt  I-ste-nem?”

(240v)E´s Lajos is ! Mij pipogya. Neki meg kellett volna ezt (243v)akadá–jozni. Elég hatalma és ereje volt hozzá.

(246v)Istenem mij szo´´rnyu´´!”

(atacca)

 

 

6..Jelenet.(atacca)

Színhej: egy magaslat Toulon fo´´lo´´tt .(247)

Ido´´pont : 1793 Júliusa.

A´dáz ku´´zdelem.

Lent a városban a royalisták, fent a támado´ republikánusok.

Egy kis  republika párti  ágyú alakulat reménytelenu´´l pro´bál támadni, ehejett hátúl nyu´´szít tehetetlenu´´l.

A hejzet egyre reménytelenebb.

Hátrébb, egy kissé messzebb,  a legfo´bb ´parancsnok:

(v291)Hát senki sem mer támadni? (293v)Elveszett a terv, amejet egy ismeretlen kezdo´´ katona ajánlott?(b) mindennek vége? Vesztettu´´nk tehát ?”

Ekkor látni, hogy egy kis ,alacsony termetu´´,kissé bicego´´ ifjú  tisztecske buzgo´n buzdítja a to´´bbit, hogy ne féljenek, int nékik, a kezeivel elo´´re mutatván.

De semmi hatása a to´´bbi csak retegve lapúl hátúl.

(308)Ekkorismét  látni, hogy távolabb ,hogy azelo´´bbi alacsony termetu´´   ifjú , bicego´´ tisztecske  – egy maga tolván az ágyút  -o´´rjo´´ngve erlo´´re rohan maga elo´´tt tolván az ágyút , bátran elo´´re menvén  a legveszéjesebb kiszo´´gelésbe, s to´´lteni kezdi az ágyút majd lo´´.

Majd újra to´´lt s egyben hátra kiabáll a bajtársainak:

(v312)” Ne csu´´ggedjetek ti kicsinyhitu´´ek , gyertek ide bátran, mindnyájan , segíteni !”

S egyre integet a hátúl lévo´´ bajtársainak, hogy ko´´vessék a példáját.

A to´´bbiek hirtelen felocsúdnak a kábulataikbo´l s kezdi ko´´vetni az ifjú katonát.

Ekkor hátrébb a nem túl nagy messzeségben , a legfo´´bb parancsnok – meglátván mindezt –  megkérdi a segédjéto´´l :

(316b)”Ki ez a rendkívu´´li bátor ifjú katona ?”

Majd a legko´´zelebbi katonának adja át a szájro´-szájra átadando´ kérdést:

“Identifikálja magát ifjú katona!”

(317)A nagy harci zajbank szájro´´l szájra járva eljut az úgyú osztaghoz a parancs, majd ugyanúgy vissza is érkezik.

A mellette lévo´´ katona:

(b318gyorsan,hadarva)” Napoleon Bonaparte vagyok, – azaz Napoleon Bonaparte az ifjú katona, aki az ottani ágyú nasszád parancsnoka.

Ha megengedi Uram o´´nt informálni, ezen ifjú katona fejébo´´l pattant ki e merész, mondhatnám vakmero´´ támadási o´´sszterv. ”

Ekkor a legfo´´bb parancsnok  magában:

(b320hadarva, de fenségessen)”Tehát Bonaparte Napoleon terve volt e merész , mondhatnánk ku´´lo´´no´´s terv. Meglehet, hogy akár sikeres is lehet. Lehetséges, hogy talán eme ifjú Bonaparte egy geniállis katonai stratéga és tervezo´´- minden ido´´k egyik legjobbika!”

Ekkor felkiált:

(b322)”Vegyetek példát eme bátor, ifjú ho´´s katonáro´l, bátran elo´´re ? Harcoljatok , mint még soha sem hiarcoltatok az életetkben!

Elo´´re a szabad ko´´ztársaságért   , és a családotok szabadsá-gá-ért. Harcoljatok , mint az életetekért !

Elo´´re!”

Meghalja ezt Napoleon is s szintén mégjobban elkiálltja magát:

(v)”Elo´´re,elo´´re,elo´´re,elo´´re a ko´´ztársaságért., elo´´re a- ko´´–ztá-rsasá-gért,…Az egyesu´´lt Euro´páért!! !”

A katonák mindenu´´tt o´´rjo´´ngve elo´´re rohannak és támadnak.

E´s aznap estére az angol flotta kényszeru´´lve vissza vonúlt és a város elesett.

 

(NapoB)

Intermezzo 2. (“Melancholia ” )

Ugyanott. (v,de ritm.=parlando,ad libitum)

“Micsoda leheto´´ségek és micsoda tettek. Vajon mit tenne Napoleon az én hejemben, akinek még csak az a leeheto´´ség sem  adatik meg , ami a ko´´zelmúltbanm,  úgy 60 – 70 éve még magáto´lérto´´do´´ volt. Ami még Példáúl Haydn  – azaz szintén Napoleon korában – még magáto´´l érto´´do´´ természetesség volt. Hiába ku´´ldenék kottákat pl. Párizsba . az Utazést a részeg hajo´n cyklust, – mint annak idején tette ezt az addig teljességgel ismeretlen Haydn – észre sem vennék azt, a fio´´kba tennék. Vagy pl. hiába mutatnám meg egy angol, vagy amerikai zenekarnak a Gyu´´ru´´k ura 2007-es változatát – mint tette annak idején Dvorˇák az U´jvilági synfo´niájával  – legjobb esetben a fio´kban végezné.

Mintha minden asbszolút ko´´zo´´nybe és posványba és értelmetlenségbe fulladna fulladna… ”

 

 

7.Jelenet. 1797.

Velence.(27) Az egyik szobában Napo´leon , néhány tiszt, s néhány velencei nemes.

Kint nyári este.

Az egyik nemes :

(b30)”Uram! – Csak nem gondolja komojan, hogy betiltatja a sok száv éves multú velencei maszkkarnevállt?”

Napoleon:

(b33)”Meg szu´´ntetni ezt a ferto´´t !

Borzalom ! A vendégek fele kurtizán, telis tele ferto´´zo´´ betegségekkel.!

Mindenki hentereg , mint az állatok!

Ezt meg kell szu´´ntetni!”

A nemes ember :(b39)” De Uram, ez egy o´riási bevételt jelent velencének.

E nélku´´l a város anyagilag to´´nkre mehet.!”

Napoleon:(b42)” Borzalom, hogy mindent csakis az alantas anyagi szempont alpján ítéltek meg.!

Az emberiség elo´´re haladását kell elso´´sorban szempontként tekinteni, s nem a pénzt hozo´ ferto´´t.

Nem , nem ! Ezt a karnevállt ezennel betiltatom.!”

 

 

8. Jelenet. Valahol olaszországban – 1797.

Napoleon egyedu´´l a szobájában estefelé.

Monologizáll.

(v56)”Micsoda diszno´ság és galádság a royalisták részéro´´-l engemet azzal vádolni, ho-gy olasz diktátor a-ka.rok lenni.!

Méghogy olasz diktáro-r lenni!…Olasz..diktátor!?!

(v66)E´n csak  korszeru´´ republikát é-s demokráciát, szabadságot szeretnék adni a-z olasz  nemzetnek.

(b-gyorsan, hadarva)Hiszen még o´´szentségével is megegyeztem a Leobeni békében.

Persze o´´ ezt nem akarja elfogadni, s inkább a számu´´zetést szeretné vállasztani,… no de sebaj,… úgy kell neki… legfo´´ljebb kiátkoz , mint holmi antikrisztust…”

Elgondolkozva,idegessen  járkál fel és alá.

Majd hirtelen a fejéhet kap :

(b83)”Istenem ! – hiszen ez az én végso´´ tervem – ezt kell megvalo´sítanom – s amit már az a fura hosszú barna kabátos férfi is megjo´´vendo´´lt a gyermakkoromban – (v)Egy egysége–s , demokratikus és szabad euro´pa… ami késo´´bb esetleg kiterjedhet az egész világra !”

 

 

9.Jelenet . Olaszoraszág. (96)

Csodállatos késo´´ tavaszi este.

Napoleon sátra. Napoleon egyedu´´l.Levelet ír.

(v108)O´- drága- Jo-se-fí-ne! O´ de ré-ge-n  nem látlak.

Mego´´ru´´lo´´k te é-rted, az irántadi szerelmemto´´l.

O´- drága- Jo-se-fí-ne! O´ de ré-ge-n  nem láttalak.

Mego´´ru´´lo´´k te é-rted, az irántadi szerelmemto´´l.

S újra , újra  nem vagy itten,  ro´-lad semmi hír. (Kezdenek ko´´nnyek mefjelenni az arcán a meghato´dotságto´l)

…Ide- ke–ll, hogy hívjalak,  tége-d o´ te- drága!

…Ide- ke–ll, hogy hívjalak,  tége-d o´ te- drága!

…nem bí-rom nélku´´led…”

 

 

10. Jelenet . Egyptom – 1798. (125)

Napoleon(130) ku´´lo´´nféle tudománnyokkal foglalkozo´ egyénekkel konzultál :

(b132)”Mindent jegyezzetek fo´´l, és tanulmányozzatok.

(b)Az egyetemes emberi tudománynak és haladásnak nagyon nagy szu´´ksége van az itt tapasztalt ismeretekre. !

Bárcsak nem kéne nekem a politikával – no meg a rám ero´´szakolt mindúntalan háborúzgatásokkal foglalkoznom – akkor csakis a tudománynak szentelném minden ero´´met , mert nincs izgalmasabb a tudományos fejlo´´désnél, mej…

… (cc.136b-egyre gyorsabban s izgatotabban beszélve)  a ko´´zeljo´´vo´´ben exponcionálissan fog felgyorsúlni,s jo´´n egy ember, a tudományok lordja, mej hihetetlen mo´don felgyorsítja a tudományt .. s a nem túl  távoli jo´´vo´´ben a tudomány már már szinte a mágiáto´l lesz szinte megku´´lo´´nbo´´zhetetlen…

(141v)Ez viszi elo´´re ….(148v)áý;az emberiséget !”

 

 

Intermezzo 3. (150-bevezeto´´ zene)

(v156-énekb.eleinte lent s halkabban majd egyre magasabban s hangosabban, végu´´l szinte kiabálva):

“Micsoda bo´´lcs és élles , elo´´re látás.!

Micsoda ero´´ – ebben a jelenlegi szellemi so´´tétségben és szu´´rkeségben – mennyxire más világdimenzio´ként (cc.163)ragyog fo´´l az akkori ero´´ !”

 

 

11. Jelenet. Napoleon sátra a katonai táborban Jaffa elo´´tt.

Napo´leon o´´rjo´´ngve járkál fel és alá  – a to´´bbi tiszt do´´bbenten hallgatja.:

(v170)”Micsoda borzalmas galádság! lemészárolták a béke ko´´veteket. !

(b)E´s én még negylelku´´en felajánlottam nékik a szabdságot és demokráciát.

Szabadon és korlátozás nélku´´l maradhatnánok meg  a moszlim hitu´´kben és a moszlim államvezetésben és a moszlim szokásaikban.

Azzal érvelnek, hogy nekik nem felel meg a nyugati típusú  demokrácia, reszpublika.

De hiszen ezek még nálunk is igen újszeru´´ek és szokatlanok – de mégis csak csakis ez lehet az emberiség fejlo´´désének a jo´´vo´´je !

Mikcsoda o´´ru´´lt , fanatikus moszlimok.

E´s ráadásúl as hadifogjokat kényszerítitk a város védelmére, minden fajta nemzetko´´zi konvencio´kkal ellentétben.

Micsoda elvetelmu´´lt galádság.!

A jo´´vo´´ben még veszéjeztethetik a mi demokráciánkat és republikánkat is.!

No de majd , ha elfoglaljuk a várost , megkeseru´´lik azt, hogy kivel húztak ujjat !!!

Majd egyedu´´l marad – fel s alá járkáll-megnyugszik majd (190-191) Jozefínre kezd gondolni, elmosojog , boldog s nosztalgikus arckifejezéssel :

(v210) “O´–h Iste-ne—-m ! – Drága ki-s Josefí-nem !

Mi van veled éppn most, mi-t tevékenyke-dsz most?

Tudod  , hogy mego´´ru´´lo´´k én érterd  a hiányod miatt szerelmem!?

A szerelmed kárpo´-tol,minden ku´´-zdele-mé-rt

(220v)E szeretet Isten adománya ,fény mej beragyog,

A szeretet kozmiku-s ero´´, mej beragyog mindent s mindég,…

Ragyogj tehát drága fény !”

 

12. Jelenet. 1799. Távozo´ban (227)az arab teru´´letekro´´l.

Napoleon sátra.

Napoleon és néhány tiszt.

A tisztek:(b233)”Uram! A ferto´´zo´´tt katonák o´´riási veszéjt jelentenek.

Már amúgy sem fognak sokáig élni, -úgymond szinte már  haldokolnak.

Nincs más leheto´ség , meg kell mérgezni o´´ket.!”

Napoleon:(b)”Ezt nem engedhetem meg.

Az tény, hogy nem cipelhetju´´k o´´ket magunkal tovább, mivel ez veszéjbe sodorná az egész  célirányulásunkat.

Ezért azt ajánlom, hogy hagyjuk hátra o´´keta sorsukra, némi élelemmel, és gyo´gyszerekkel. ”

A tisztek :(b)” De Uram, akkor leo´´ldo´´sik o´´ket a moszlimkok.!”

Napoleon:(b)”Ez meg lehet, de akkor Isten legyen irgalmas a galád moszlimoknak.!

Isten majd megbu´´nteti o´´ket, hiszen ugyanabban az Istenben hisznek, mint mi .

(b247)Hiszen csak egy igaz Isten van, mej Istene a moszlimoknak, zsido´knak , indusoknak, indiánokna, kínaiaknak,..(fokozatossa énekbeszéd s egyre magassabb orgánumban)…meg mindenkinek az u´´rben, ha van ott valahol élet…vagyis mindenu´´tt, mindenkinek.!…(255-szinte kiabálva,s  o´´nkívu´´letben)…s elviszi a mundenséget a végso´´ fény állapot felé…!!!”

 

Vége az elso´´ felvonásnak.

 

II.Felvonás .

 

(NapoC)

Intermezzo – 4.

(b)”Ezek az események talán so´´tét foltot ejtenek Napoleon emlékén és tettein.

Persze nem lehet, tudni, hogy ki hogyan mu´´ko´´dne ij  végso´, quaiter limits szituácio´kban.

(v)E´n hogy mu´´ko´´dnék?

Lehet, hogy sokkal rosszabb do´´ntést hozattam volna???”

 

 

13. Jelenet. Színhehj : Chateau de Saint-Cloud.

Ido´´pont : 1799 nyara.

Napoleon,Emanuel Joseph Sleyes,Roger Ducos, Joseph Fouche s még mások.

Napoleon : (b)”Uraim! – Sleyes úr meggyo´´zo´´tt engem, hogy a direkto´rium zu´´llik, korumpállo´dik, a nép elégedetlen, a forradalom eszméi nem valo´súlnak meg.

Ahogyan visszatértem Egyptombo´l – mivel balsejtelmeim voltak – mindezeket én is tapasztaltam.

Sleyes úr azt javasplja, hopgy puccsal do´´ntsu´´k meg és tisztítsuk meg a jelenlegi állam vezetést.

E´n teljes mértékben egyetértek Sleyes úrral.

mi ezekro´´l a to´´bbi jelenlévo´´ úraknak a véleményu´´k?”

A to´´bbiek :(b)”Igen ! Néku´´nk is ez a javaslatunk.”

Napoĺeon :(b)”Sajnos egy kis , hm. tru´´kho´´z, bocsánatos hazugsághoz kell fojamodnunk : Majd elterjesszu´´k a nép ko´´zo´´tt, hogy a jakobínusok meg akarják do´´nteni a jelenlegi állam rendszert. ”

 

(atacca)

 

14. Jelenet. A direkto´rium vezetésének palotája, ill. e palota elo´´tere.

(56)Napoleon hatalmas hadsereggel ko´´ru´´lvette a palotát.

Majd behatolnak  – a hadsereg jelento´´s része, ko´´ru´´lvevén a képviselo´´ket, s Napoleon harmadmagával. :

(v59)Uraim – a nép nevében ezennel átvesszu´´k az állam irányítását.”

A to´´bbi képviselo´´ – kiabálva:

(v)”Ez botrányos, felháboríto´, – mijen jogon, ez a demokrácia lábbal tiprása.!!”

Majd kénytelen-kelletlen elhagyják az épu´´letet.

Sleyes: (b-kiabálva)E´n leszek az eslo´´ konzúl!”

Napoleon:(b-énekbeszéd66)”Téved Uram!

(S ekkor elo´´vesz a zsebébo´´l egy babér koszorút s a homlolára hejezi, s a to´´meg fo´´lo´´tt úgy áll a kis emelvényen , mint egy ro´mai császár.)

(v68)Mivel én leszek az elso´´,elsso´´ konzú-l – mivel csak én fogom létrehozni a de-mokráciaát és az o´´sszeuro´pai respublika is az én álmom.!”

 

 

15.Jelenet.Napoleon szobája.

A hejszínen Napoleon, Tallieyrand, és Fouché.

Tallieyrand és Fouché(kissé falzet, mint Rozenkranz és Guildenstern

hajbo´kolva és alamuszi mo´don megalázkodva Napoleon elo´´tt-

– egy kissé úgy is, mint a két beto´´ro´´ a Kevin karácsonáyban 1.+2. “Home Alone”) :

(v88)”Uram ! Nincs más leheto´´ség , ki kell végezni a merénylo´´ket.!”

Napoleon:(v91)”…de hát én nem vagyok ho´hér, gyilkos… nekik is családjuk van…”

Tallieyrand és Fouché :

(v-félig , meddig énekbeszéd-hajbo´kolva , mint a kis Oszrik)”Uram! – Hisz o´´ni szinte csak csodával határos mo´don (96b)meneku´´lt meg a bomba erényletto´´l.

Ha a kocsi csak egy kicsit is ko´´zelebb lett volna, akkor már nem élne .

(Ero´´ssen  gúnyoros hangvétellel:)

(v98)Ki valo´sítaná meg akkor az egyesu´´lt Euro´pa álmot??”

Napoleo-kényszeredetten, elgondolkozva :

:.(v)”No nem baj – végezzék ki o´´ket!….

(utánozva az elo´´bbi hajbo´´klást-

falzet , szintén gúnyoros hangvétellel-103:):

…s vegyétek fel  fo´´vegetek… fejre valo´ az !”

 

(atacca)

 

 

16.Jelenet.Hohenlindene – 1800.

Napoleon egyedu´´l a sátráben, nagyon izgatott.

(v108)”A rohadt osztrákok. Nem hogy o´´ru´´lnének a békének, (110)demokráciának, új eszméknek s a respublikának – ehejett nyomorúságos feltételeket akarnak to´´lu´´nk kicsikarni.

(115v)No de sebaj ! (116v)Majd jo´´l ellátja a bajukat a- Generál Moreau.!

Két nap múlva a lábam elo´´tt fognak heverni!

E´s térden állva nyo´´szo´´ro´´gni a békéért. ”

 

(NapoC.)

Intermezzo 5. (122)

“(b-cc.127)”…Micsoda ero´´, micsoda leheto´´ségek. !!!

Nem csoda , hogy Beethoven és Goethe ennyire csodálták o´´t. …

….(cc.132)S most micsoda nyomorúságos kor, alpári leheto´´ségek.

Vajon mit tenne ma Napoleon, vagy akár Beethoven, Goethe  az én hejemben???

Vajon szintén tengenének- lengenének ismeretelnu´´l, elfelejtve – a to´´kéletes ignorancia posvány popkultúra tengerében ?

(v136-félig énekbeszéd )S vajon ez esetben mi lenne az iszonyú, roppant energia ereju´´kkel, amit annak idején szét áramoltattak a világban a percipiens mezeju´´kben. 49

(cc.142-énb-kiabálva) Ez az energia vissza fojtva felrobbanthatna egy világ méretu´´ katasztro´fállis “Carrietta Whyte – Syndro´mában” !”36

 

 

17. Jelenet . Napoleon dolgozo´ szobája. (157)

A hejszínen Napoleon, Tallieyrand, és Fouché.

Tallieyrand és Fouché :

(b159)”Uram! – nincs más leheto´´ség, vissza kell állítani a ko´´zépa merikai szigeteken a rabszolgaságot. ”

Napoleon :(v165)”De hát oj szép gondolata volt a forradalomnak a arabszolgaság elto´´rlése.!”

Tallieyrand és Fouché :

(b169)”Uram! – Ha ezt nem teszi meg ennek domino´ efektus szeru´´en beláthatatlan ko´´vetkezményei lehetnek. ”

Napoleon :(b172)”De hát ottan nagyon ero´´sek  a volt rabszolgákbo´l létrejo´´tt vezetések s az o´´ket támogato´ hadseregek.

Ne de sebaj – mejd a legrosszabb esetben eladom o´´ket az egyesu´´lt államoknak.

(v179)Azok biztoss-an csakhamar megszu´´ntetik (182 v)a rabszoldaságokat, hiszen ugyanojan elveket vallanak , mint mi , mint én.”

 

(atacca)

 

18. Jelenet.

Napoleon dolgozo´ szobája.

A hejszínen Napoleon, Tallieyrand, és Fouché.

Napoleon :(v193)”Istenem ! – Micsoda o´´sszeesku´´vés!

Szinte mindenki benne van !

Csoda, hogy még élek!”

Tallieyrand, és Fouché.:

(b198)”Uram! – Nincs más leheto´´ség.ide kell hurcolni Louis Condét és kivégezni o´´tet!

Napoleon: (éb200)”…de hiszen o´´ talán nincsen is benne, meg ku´´lo´´nben is a d´Enghien tartomány fu´´getlen és sérthetetlen, – mijen jpgon hurcoljunk el onnan valakit?”

Tallieyrand, és Fouché.:

(v205)”Uram ! – Muszáj ezt o´´nnek meg tennie.!”

 

 

19. Jelenet.

Napoleon és Josefíne hállo´szobája.

Napo´leon:(b-suttogva-210)”Te édes ,drága Josefínom, el sem tudod képzelni , hogy mennyire szeretlek…”

(Látja, hogy Josefín nagyon gondterhelt)

(212)”…mi van veled Josefín?…”

Josefíne (eltolja magáto´l napo´leont, aki viszont egyre inkább át szeretné o´´lelni):(v213)”Ko´´nyo´´rgo´´k Bonaparte, ne végeztesd ki Condét.!

O´ biztos ártatlan, – ku´´lo´´nben is te nem vagy aféle véres kezu´´ bosszúállo´.”

Napoleon:(b-komoran, félig éb-217)”Már elhatároztam   – nem vonhatom vissza.

Ezt javasolták Tallieyrand, és Fouché.”

Majd ismét szerelemre lobban s szeretne ko´´zeledni Jozefínhez.

Josefíne  (ismét elutassíto´lag): (v219) “Te nem vagy az o´´  játék bábuja.

(félelmetes beszédhangon)..S ráadásúl titkos koncepcio´s perben ítéltétek el o´´tet!”

Napoleon :(v220) “Már nem lehet mit tenni!”…

(majd szinte azonnal, odarohan Jozefínhez gyo´´ngéden de ero´´teljessen, szinte o´´mlengve   s forro´n áto´´leli o´´tet:)

(v222)”Ne haragu-dj E´ -de-sem, o´kis Jo-se-fí-nem, ojannyira ssze-retlek…

… meghalo-k érted…

Ne haragu-dj E´ -de-sem, o´kis Jo-se-fí-nem, ojannyira ssze-retlek…

… meghalo-k érted…

te va-gy a mindenem…”

Majd egyedu´´l marad(232/3) s magában :”(v234)…borzalom… muszáj megtennem ezt a szo´´rnyu´´séget…”

 

 

Intermezzo – 6.

(éb-v)”No ez nem volt szép to´´led Napoleon.

• Ezzel a tetteddel a diktátorok felé kezdessz su´´jjedni.!”
• Persze ki tudja, hogy hasonlo´ esetekben ki hogyan viselkedett volna. “
• Jelenet . Napoleon dolgozo´ szobája. Ido´´pont 1804 o´´sze. (253)A hejszínen Napoleon, Tallieryand, és Josefíne.
• Napoleon : (v259) “Muszáj ezt megtennem. lássátok bé, hogy az egysé-ges demokratikus respublikus  Eu-ro´páro´-l szo´´tt álmomat ,egyé-ges ,integrált, to´´mo´´ru´´lt , demokratikus világot …
• (268v)…mindenhonnan veszéj fenyegeti.
• Kívu´´lro´´l is, de ami a legrosszabb be-lu´´-lro´´-l is.
• Csupa intrika,és  merénylet terv, balro´l is és jobbfelo´´l is.
• Most legujjabba-n a- bourbonok tro´n ko´´veteléseik végleg meghiúsíthatná az egységes Euro´pa tervet. “

 

Tallieryand: (zuéb-282) ” De Uram ez csalo´dást fog okozni világszerte az o´´nt csdodállo´k táborában.!

Napoleon, a nagy demokrata, mint császár!?!”

Napoleon:(v289-ko´´zbevágva)”Ne féljetek ti kicsiny hitu´´ek!

Minden marad a régiben, csak így ero´´sebb kézként fogom tudni megvédeni a  respublika vívmányit (294v)itt és az egyre bo´´vu´´lo´´ ku´´lfo´´ldi,egyre bo´´vu´´lo´´ ku´´lfo´´ldiországok, a  hozzánk csatlakozo´ államokban is.

S ráadásúl a császárságot as  respublika ellenzo´´i  kénytelenek lesznek is tiszteletben tartani.

E´n egy újfajta császár leszek! Igazságos császár, mint az általam ojannyira tisztelt ro´mai Cézár! (308)O´ te dicso´´ Cézár!”

Josefíne:(v309)”O´ te- én nagy, dicso´´ császárom!

Bu´´szke vagyok reád.(313v) Hogy fogok melletted ragyogni a csász(314v)ári báloko-n.”

Napo´leon: “Pedi-g még mindég na–gyon szeretlek, o´ te- dicso´´ , o´ te- dícso´´- sze-relmem,o´ te-drága-párom,  éde-sem, , mindennem…”

 

 

(NapoD)

21.Jelenet.1804 december eleje.

Napoleon és Josefíne hállo´szobája.

Napoleon – vádolva:(v7)

“Tudom, hogy csak azért támogatol engem a császári tervweimben, (gúnyossan)mert így magasabbra jutsz és(nagyon gúnyossan) jobban fogsz ragyogni az udvari ceremo´niákon.”

Josefíne:(v11)”O´ Uram! Dehogyis van így. Hiszen szeretlek és támogatlak ,o´´szintén ,mindenben”

Napoleon:(v15)”Dehogyis szeretsz!

(v16)Jo´l tudom, hogy a hosszú távollétem alatt szereto´´id voltak, nem is egy.

(suttogva-18)De amikor végre megérkeztél,amielo´´tt már allig bírtalak kivárni, vagy haza tértem én úgy, hogy elo´´zo´´leg szenvedtem az egyu´´ttléted nélku´´l -s ojenkor  még ha nem is vártál, so´´tt  néha elbújtál elo´´lem -akkor is,  amikor megláttalak, egyszeriben elolvadtam, mint egy kis szerelmes kamasz.

(Egyre izgatottabban mondja, s fokozatossan gyorsúlva s hangosabban.)

Csak behúnytam a szemem és becsaptam a szívem , mert annyira szerettelek és szeretlek még mindég.

(v31)O´- te drága Jo–sefí-n!

ojannyira- sze-re-tlek még, te- va-gy a  mindenem…

…drága Jozefín…”

S oda rohan hozzá s forro´n áto´´leli,…

… majd hirtelen eltaszítja magáto´l :

(v39)”Te olcso´ céda. Te szuka.!

(40)Nem szeretsz!

(b41)S hogyan is szerethetsz egy (v42)alacsony, gno´m ku´´lseju´´, kissé bicego´´ nyomorékot – (43-v “sátáni” gúnnyal-torz, falzett hangon)  mikor ko´´ru´´l vagy végyve szebbnél szebb délceg ku´´lseju´´ tisztekkel, udvaroncokkal.!”

Josefíne:(v47)”Napoleon – hogyan beszélsz, hogy mondhatsz ijesmiket.?”

Napoleon:(v48)”

A-nnyira- vá-gyta-m reád  hosszú távolléted a-latt, ho-gy szinte be-le-o´´ru´´lte–m.

“Te meg csak érdekbo´´l megjátszottad a szereto´´ asszonyt.”

Josefíne – felkiállt:(v47)”Napoleon! – Hogy mondhatsz ij kegyetlen szavakat.”

Napoleon :(v56)”Mert sohasom szerettél, érdekbo´´l mentél hozzám ,…hozzá – a nyomorékhoz !

(b63)Talán egy kissé sajnáltál , ez minden.

(64b)Pedig én, hu´´je kamasz, még mindég szeretlek.

Képtelen vagyok téged nem szeretni – habár ez ellentmond minden jo´zan, és logikasi érvnek.

(v70)Sze-retle-k te-lje-sségel i-rracioná-llissan.

O´ -Drága Josefínem!…E´-de–sem…!”

S ismét oda megy hozzá és áto´´leli.

Súgja-de hangossan:(b74)”De azért pár nap múlva a koronázáson vágjál jo´ arcot és játszd meg a szereto´´ ara képét.”

 

 

22. Jelenet. 1804 december eleje.

Az (78)egyik nagyobb hejség.

A hejszínen Napoleon és David.

Napoleon:(b)”…. u´´gyeljen minden apro´´ságra, legyen rajta a képen minden detail.”

David:(b)”Ne féljen Uram, ez lesz életem fo´´mu´´ve!”

Majd eltávozik.

Egy ideig csend van, majd(83) az egyik fu´´ggo´´ny mo´´gu´´l egyszeriben csak elo´´jo´´n a fura, magas, hosszú barna kabátos férfi.

Napoleon észreveszi és meglepetten megszo´´llal:

(bcc.86)”Hát maga?

E´s hogy, hogy annyi év után semmit sem o´´regedett?

Lajos kiráj említette, hogy nálla is jártá, már jo´ régen.l”

A fura férfi: (bcc.91)”Azért jo´´ttem, hogy figyelmeztesselek arra, hogy amira készu´´lsz néhány nap múlva, az lelkileg igen veszéjjes ko´´vetkezményekkel járhat reád nézve.

Túlságossan fejedbe szállhat a (cc95)dicso´´sség, ami veszéjjeztetheti az egységes Euro´pa, majd az egységes demokratikus világ terveidet.

Nagyon vigyázz, hogy ne kábítson el túságossan a hatalom mámora.!”

Majd hirtelen eltávozik az egyik ajto´n át.

Napoleon utána rohan :(b)

“De Uram!”

Kinyitja az ajto´t ,de a fojoso´n sehol senki.

Napoleon:

(b100)”Ez roppant furcsa, ijen gyorsan nem mehetett végi a fojoso´n, hová tu´´nt – és egyáltalán ki ez az alak?

S mintha madam pompadour vissza emlékezéseiben is említette volna, hogy kislány korában valamiféle kísérteties bábuk riogatták éjjelente, majd megjelent ez a hosszúkabátos férfi,- állíto´´lag a nagy fali o´rábo´l jo´´tt elo´´ –  majd elu´´zte a kísérteteket, hozzátévén, hogy o´´ pedig a kísértetek rémálma.

Dehát ez az egész mero´´ képtelenség!?”

 

 

 

23.Jelenet.Ido´´pont:1804 május 26.

Színhej – a miláno´i do´m. (107)

O´riási to´´meg bent is és kint is.

Napoleon oda súgja a hetedik Pius pápának:!

(bcc110)Nehogy o´´szentsége rakja a fejemre a koronát.

Majd én fogom a fejemre hejezni.!”

Hetedik Píus:(b)No de Uram! Ez nem járja!”

Napoleon:(v117)”Mindezt én értem el, mindez az én érdemem , ezért megérdemlem, ho-gy én koronázzam meg o´´nmagamat!”

Majd odébb áll.

Lezajlik a koronázás, ami alatt a hetedik Píus pápa csak mintegy atrapa, stafázsként van jelen.

Lassan eltávoznak díszmenetben, sorfalakkal ko´´ru´´lvéve, a tro´nro´l s menet ko´´zben , egy pillanatra megállva, elég hangossan – hogy a ko´´zelben lévo´´k is halják – oda mondja a sorfalban állo´ testvérének :

(v138)”Lám-lám , ezt is megértu´´k!

Gondoltad volna – e , hogy néhány év alatt ij magasra jutunk .

Bu´´szke lehetne reánk az apánk !”

Majd(144) tovább megy a díszmenetben.

 

24.Jelenet.

A koronázás éjjelén (148)Naplo´leon és Josefíne.

Napo´leon gyo´´ngéden símogatja Josefínt s cso´kolgatja.

Napo´leon:(suttogva – cc.149-to´l)

“O´h édes , drága Josefín , immár császárné vagy …

De most is a kis, dága Josefíénem vagy… te kis édes … szeretlek nagyon, ahogyan csak egy császár tud szeretni, …de egyben ahogyan egy ember, polgár szeret..

(v163)…. szeretlek nagyon,o-j fo-rro´-n… ahogyan  egy császár tud szeretni, …(v167).. szeretlek nagyon,o-j izgatottan… ahogyan csak  ember  tud sze-retni, …(v169)…”

.”

 

 

24.Jelenet. Színhej : Napoleon(184) dolgozo´ szobája. 1804.

Napoleon, Tallieryand, Fouche.

Napoleon o´´rjo´´ng – fel-alá járkálva.

“(b) …Hogyan lehet Euro´pában tarto´s és általános béke, ha a konzervatív osztrákok és oroszok mindúntalan háborúkba kényszerítenek enegem. !”

Tall. és Fouche(hajbo´kolva,édeskés hangon) :(b189)”…no de-de  Uram , nyugodjon meg-meg…!”

Napoleon(izgatottan):(v193)”A nagy álmom egy egységes , demokratikus Euro´pa , mejben az egyes nemzetek gyu´´mo´´lcso´´zo´´ békében élnek és testvériségben.

(v203)De hát ezt nem lehet megteremteni az o´ konzervatív osztrákokkal, é-s a  poroszokkasl,és  oroszokkal.”

Rájuk u´´vo´´lt :(b)”Takarodjatok ki!!!”

Eltávoznak, Napoleon egyedu´´l:

(v210)O´ Iste-nem ! Ismét vé-ge-t nem éro´´ háborúkba vagyok kényszeru´´-lve. !

…A´tkozott legyen!!!

(218-b-cho´´ro´´gve, ijeszto´´, fenyegeto´´ hangon):

“…no majd én megmutatom nékik…”

 

(atacca)

 

25.Jelenet. Austerlitz. (226)Napoleon fo´´hadiszállása.

Látni a  csatamezo´´t,az iszonyú csatát  s a franciák fokozatos s hihetetlenu´´l ero´´feszítéses –

gyo´´zelmét.

Majd Napo´leon beszél a sereghez s a fo´´tisztekhez:

“(v309)Uraim! Ezzel a fényes és csodaszeru´´ gyo´´zelemmel talá-n megteremto´´dik a–z o´śszeuro´pai ta-rto´s bé-ke- leheto´´sége. !

(Hirtelen elkomorúl az arca.)

(v317)Habár amíg ma-radnak o´-feudállis monarchiák, addig a demokrata béke állando´an veszéjben lesz.

(b)Az oroszok jelentik a legnagyobb veszéjt a demokrata euro´pára, most  – s valo´színu´´leg  a jo´´vo´´ben is.

Habár most, hogy a Selím III.-ban szo´´vetségest leltem, valamint a perzsák is csaatlakoznak az orosz ellenes koalício´hoz, nagyoabb az eséje annak, hogy a cárt háttérbe szorítsuk.

Ráadásúl itt vannak az angolok , akik csakis az angol birodalom égisze alatt hajlando´ak egy egységesebb euro´páro´l gondolkozni.

S ráadásúl totállis gazdassági háborúban állanak euro´pával – azzal a fo´´ltett szándékkal, hogy azt térdre kényszerítsék.

(v334) O´h azok az átkozott angolok!”

A to´´bbiek eltávoznak – (cc.337) – Napoleon egyedu´´l marad.

“(b-cc.338)S ráadásúl az álszent anglikánusok fellázították a portugálokon keresztu´´l a spanyol klérust és nemességet.

(b310)Ezek aztán felbujtogatják a tudatlan parasztságot, akik rendre-mo´dra lemészárolják a katonáimat, so´´tt a velu´´nk tarto´ no´´ket és gyermekeket.

(349v)Mijen emberek ezek.

Végu´´l majd kénytelen leszek ezeket a gyi-lkos, de szerencsétlen  parasztokat ,   …gyi-lkos, de szerencsétlen  parasztokat is ki-végeztetni. ”

 

(NapoE)

 

26. Jelenet. Ismét napoleon dolgozo´ szobája.

Napoleon, Talleirryand, Fouche.1809.

Napoleon ismét du´´ho´´ng. :

(bcc.3)”…ez az átkozott PiusVII. átált az angolokhoz.

Pedig VIII. Henrik o´ta nem ismerik el o´´ket,

de most inkább o´´k , nehogy engemet támogassanak.

(v11)Pedig az egységes Euro´pa és világ Isten akarata – (15)hiszen a katolikus egyház is világ egyház  – végcélja egy   katolikus világot  létre hozni.

(18v)Ez az Isten szándéka.

(b20-nagyon du´´ho´´sse,kiabálva)Akkor miért ez az ellenkezés a kontinentállis blokádom ellen ?

(v22)Lehet, hogy Piusz VII. a -Sátán meghosszabított keze le–nne, …Sátán ke-ze…mi-nt a-nna-k idején a Borgia pápa volt ?”

Tall. és Fouche :(b)”A-h a-h U-ra-m … miket be-szél…A-h Uram !?!”

Napoleon:(b44-egyre jobban du´´ho´´nbve)”No majd én rendet teremtek ezzel a pápával !

Házi o´´rizetbe vétetem, s addig nem engedem el, amíg nem engedelmeskedik nékem!”

Tall. és Fouche :(v56) “Jaj Uram miket beszél! Hiszen ez Isten káromlás!”

Napoleon:(vero´´ssen falzett hangon)

“Nem én, hanem a pápa az I-ste-n káromlo´!”

Tall. és Fouche:(v71)”U-ra-m ! Kezd mego´´ru´´lni a hatalom mámoráto´l!”

Napoleon – kiabálva:(b73)”Micsoda?!? Hogy én a hatalom mámoros,(v77-u´´dvrigalva, de o´´nkívu´´letben “kiabálva”)  aki csak jo´t akar az egész világnak ?!?

(b80-81)Azonnal takarodjatok ki innen !”

 

 

 

Intermezzo – 7.

:”(93v) …Ki  tudja… talán én megrészegu´´lnék a hatalomto´l, … azt hívén, hogy egyedu´´l nállam van az abszolút igazság és erko´´lcs…?”

 

(Vége a II. felvonásnak)

 

III.Felvonás.

 

(NapoF)

 

27 . Jelenet . Napoleon hállo´szobája. 1810.                                                                                                                      .           Napoleon és lotharingiai Mária-Lujza Habsburg.

Mária-Lujza: “(v12)Va-lo´ban sze-re-tsz Napoleon-?”

Napoleon :(v15)”Miért eme kérdés?”

Mária-Lujza:”(v16)Hiszen nem rég még egyoldalúan csakis Josefínt szerette-       -d

Napoleon (du´´ho´´dten):(v19)”Hát ezt meg honnan tudod, hogy csak egyoldalú volt a szerelem?”

Mária-Lujza:(v21)”…ugyan már… hiszen mindenu´´tt ezt beszélték…”

Napoleon(távolabb megy) :(v25)”…no hiszen jo´l nézte-m ki, … a felszerva-zo–tt , to´´rp alkatú, bice-go´´–  szerencsétlen s ne-ve-tséges csá-szár!

(34v)Te is így látsz engem?

A– szerencsétlen nyomorúlt?

(o´´rjo´´ngve u´´vo´´lto´´zik)…szerencsétlen nyomorú-lt?!?”

Mária-Lujza, odarohan Napoleonhoz  és áto´´leli:!

(v42)”A´ dehogy is !

Nagyon is szeretlek!”

S forro´n kezdi cso´kolgatni Napoleont.

Napoleonnak hirtelen ismét elkomorúl az arca és odébb megy:!”

(v52)S”…s nem kényszerbo´´l jo´´ttél hozzám, a Habszburg család érdekét képviselve, félvén , hogy megtámadom o´´ket?”

Mária – Lujza:(v55)”Ugyan már Napoleon, hiszen ugyanúgy elmondhato´ lenne ez ro´lad is.

(b58)Elvetted a Habszburg lányt, hogy békét teremtsél az osztrákokkal.”

Ekkor Napoleon rohan oda Máriához – s forro´n áto´´leli:

(v61)O´h te kicsi Máriám ! Hogy mennyire szeretlek!”

Ekkor Mária arca lessz komor és félelmetes(Odébb tolván Napoleont). :

(v65)E´s ha csak a lengyel gro´fno´´t szereted  igazán?”

Napoleon:(v)”Hát erro´ is tudsz?”

Mária:(v)”Hiszen erro´l i beszéltek mindenfelé.”

Napoleon:(v)”Hidd el – ennek már régen vége van!

Kissé hidegebben és kényszeredetten ismét áto´´leli Mária-lujzát.

 

(Abbahagyva cc. 2013I.vége —fojtatva 2014IV.28.-)

 

(Atacca)

 

28/jelenet. 1812 Június 23.

Az orosz határ. (70)Napo´leon beszél az o´riási katona sereghez:

(80v)”Ne féljetek, bátra-n harcoljatok az új euro´páért s a–z ú-jvilágért, mejben már nem lesznek zsarno-kságo-k, csak egy egységes , demokrata respublikák szoros koalício´´ja.

(90)Bátran elo´´re.! A francia sereg legyo´´zhetetlen!”

Ekkor hirtelen(94) a fejéhez kap , mert  fura látomása támad, látja(94) a visszavonulo´ , elcsigázott francia hadsereget a jeges, havas szélben,…

… majd (102)egy fura hadsereget , fura du´´bo´´rgo´´ harckocsikkal, fura henger alakú fegyverekkel a kezu´´kben, az égen égi-gépi madarak húznak át, a zászlo´ikon  ” Legyo´´zhetetlenek vagyunk ” felirattal …

…majd (108)látja ugyanezt a hadsereget elcsigázva, rongyossan felemelt kezekkel megadásra készu´´lve.

(109suttogva)”Mi ez?”… s” hogyan magyarázzam mindezt?”

 

29 .Jelenet.

Egy (111)katonai tábor nem messze az orosz határto´l, de már bent az orosz teru´´leten.

Napo´leon és a lengyel nemesi rend delegácio´ja.

A lengyelek vezeto´´je:

(b113)”Fenség, támogatni fogjuk o´´nt – mivel neku´´nk is érdeku´´nk az orosz birodalom gyengítése – de de cserébe szeretnénk visszakapni az oroszok által leigázott lengyel teruí´leteinket, mint ismét szabad lengyel teru´´leteket, mejeket hozzácsatolnánk a Warso´i hiercegséghez.”

Napo´leon:

(125)”Mindez nagyon szép, de már megigértem az osztrákoknak, azaz az apo´somnak, hogy ez nem fog megto´´rténnie.Nagyon sajnálom .”

A lengyelek csalo´dottan eltávoznak.

Majd (132)bejo´´n egy ku´´ldo´´tség, egyszeru´´, orosz paraszt gúnyákban.

Ko´´ztu´´k lányol is asszonok, oroszviseletben, s a lányok táncolnak is Napoleonnak.Majd megszlalnak(150b) :

“Fenség!. Az orosz jobbágyok rabszolgaságban tartott sokaságának a ku´´ldo´´ttei vagyunk.

Fenség!

Szívessen támogatnánk o´´nt, de cserébe szabadságot kéru´´nk Fenségedto´´, mégpedig eloo´´zetes írásban.”

Napo´leon :”Elvonulok gondolkodni:”

A hátso´ térésgben fel-alá járkál s morfondírozik(161b):

“Istenem, mi lesz ha a katonáim is fellázadnak, ha teljesítem eme ku´´ldo´´tség kérését, pedig jol jo´´nne a segítség, de hátha második Do´zsa Gyo´´rgy eseménybe fog az egész torkolnia így az általam felszabadított orosz teru´´leteket felgyújtják?”

Kijo´´n:

“Sajnos nem teljesíthetem a kérésu´´ket.”

A delegácio´ csalo´dottan eltávozik.

 

 

30.Jelenet.

Ko´´zel Moszkvához.(180)

A fo´´hadi sátorban Napo´leon s néhány fo´´tisztje.

Napo´leon:

“Borzaszto´ ez a tétlenség. Az oroszok csak hátrállanak, meg csak hátrállanak, meg csak újra és újra hárálnak… néhány apro´-csepro´´ uí´´tko´´zetet nem számítva, ahol természetessen o´riási fo´´lénnyel gyo´´ztu´´nk…de mindez mindhiába…mihaszna…csak tétlenkedu´´nk…és csak tétlenkedu´´nk…”

Egyre nehezebben tudjuk megszerezni a hadseregnek s a lovaknak az ellátást.

(Kiabállni -200-kezd s o´´klével az asztalra csap.)

(200b)”Valaminek csak tán kell már to´´rténnie ?!

szo´´rnyu´´ ez a ….. mihaszna tétôenség…!”

 

 

31Jelenet.

1811 Szeptember 7. Borodino. (atacca-214)

Mindenfelé tengernyi, egymást  o´´ldo´´´klo´´ seregek

Napo´leon egy kissebb halom tetjén áll.

Egyszer csak (238)elo´´ugrik egy francia katona a to´´bbiek elé s kibállva u´´vo´´lto´´zik:

(cc.240-242b)”Meg o´´ru´´ltetek?”. Egymást halomra gyilkoni, talán meghalt már az Isten?

(247b)Nincsen  to´´bbé Isten!!!

Térjetek észre!”

Ekkor a az ellenfél katonák széjjel nyílva , minteyg nagyobb ko´´rt alkotnak – ko´´zepén a kiabállo´ katona ágál.:

(256b)”Hiszen o´´k is ugyanojan emberek, mint mi.!”

S odarohan egy orosz katonához s áto´´leli kiabállva :

“Szeretlek orosz testvérem.”

Majd oda-oda rohan a to´´bbi orosz katonához – akik do´´bbenten figyelik az egész jelenetet – s ssorba kezdi o´´ket o´´lelgetni.

Majd int a franciáknask, hogy egyu´´tt o´´leljék át egymást az oroszokkal.

A Napo´leon melletti fo´´tisztek felháborodottan mondják :
(cc.259b)”Fenség!… Lelo´´ju´´k innen a cudar árulo´t?”

Napo´leon : (cc.260v)”Hagyjátok csak, s végu´´l is lehet, hogy néki van igaza…

… (magában-b264)…lehet, hogy csak néki van igaza mindnyájunk ko´´zo´´tt…”

Miko´´zben a francias seregek o´riási eo´´vel vonúlnak elo´´re

(Magában-265b).”..O´h Istenem mit tettem, hiszen egyetemes világbéke volt mindég a szándékom. S most e borzalom ko´´ru´´lo´´ttem, talán minden ido´´k legvéresebb csatája…”

Ekkor (268) messziro´´l látni, elo´´l, hogy egy magaslaton állo´ Kotuzov int az orosz seregeknek as visszavonulásra, akik megkezdik a visszavonulást.

 

32.Jelenet. Kutuzov fo´´hadiszállása.(282)

Esetefelé.

Az egyik fo´´tiszt:

“Uram , miért hátrálunk fojton fojvást ?”

Kutuzov :”…mert az o´´serege , még mindég jo´val ero´´sebb, nem látta a a Borodínt ?… Ja  persze… maga csak tegnap érkezett…ha nem hárálunk meg, akkor pozdorjává zúztak volna minket, habár nékik is o´riási vesztességeket okoztunk…

…ero´´tt kell vennu´´nk s új , hatalmasabb sereget szerezni a hátországban…

addig Napo´leon áttelel  Moszkvában s tavaszre ujjult ero´´vel ku´´zdhetu´´nk meg vélu´´k…

A fo´´tiszt:”…no de hát a moszkvában maradt,…hm talán to´´bbszázezer lakossal mi lesz…?”

Koptuzov:” Ne féltsd te o´´ket, ij szempontbo´l Napo´leonk igazi gentlemlan, úri emlber,  – hisz a respublika-demokráciánask a nagy, elko´´telezett híve…biztossan ajd jo´l kijo´´n az ottani lakosokkal a tél fojamán…

… ku´´lo´´nben is ott számtalan, jo´ravalo´ nemes, no meg tisztességes iparos lakik… itt a vidéken mihez kezdtek volna?… hol laknának…?”

Bejo´´n egy másik , futár tiszt:”…most jo´´vo´´´k Moszkvábo´l… legyetek nyugodtak, a francia tisztek mlgegyeztek a ko´´lcso´´no´´s tiszteletben, s a ko´´lcso´´no´´s ellátásban… tavaszig nem lesz semmi baj…”

Esteledik , a sereg készu´´l lenyugodni.

 

 

(atacca)

 

33.eleenet.

Moskva melletti palota, Napo´leon fo´´hadiszállása.

Mérgelo´´dik s csapkodja az asztalt :

(316b)”Hol van már a béketárgyalási ko´´vetség?”…”Pedig ku´´ldtem nékik kop´´veteket, aszzal hogy tisztelem o´´ket : Borodino´nál a  francia csapat mélto´ lett a gyo´´zelemre, de az orosz csapat viszont mélto´ lett a verhetetlenségre.

Miért nem jo´´nnek már, hogy tárgyalhassunk végre ?!?”

 

34.Jelenet .

E´jjel Moskva. (332)

A zárt intézet bejárata. Néhány ronygyos elo´´kúszik aso´´tétbo´´l – némejiku´´knek tekjessen torz, deformált az arca – s ssuttognik kezdenek. :

(cc.333)”Szabadítsuk ki Roztropčínt, o´´ majd kiszabadítja a to´´bbi társainkat. ”

A csavargo´ beto´´rnek (344) s kiszabadítják az ott tartott , beszámíthatatlannak tartott orosz nemest , Moskva volt polgármesterét , Fjodor Rostropčino´t.

Rostropčin elo´´jo´´n a so´´tétbo´´l.

Rostopčin:

(345b) “…Na végre szabad vagyok,szabadok vagyunk. Ezek a cudar családtagok bezártak engem ide, mint egy állatot, azzal az u´´ru´´ggyel, hogy állíto´lag o´´ru´´lt vagyok

Na majd most megmutatom nékik …

(Komikus fenko´´ltséggel) E´n leszek az orosz hon megmento´´je…(hu´´je vigyorral az arcán) jo´l , de igazán jo´l befu´´to´´k a franciáknak…(idio´ta nevetésbe kezd , ho´´ro´´gve) …ha-ha-ha…”

kiabáll :”Jertek elo´´ mindnyájan ti fogva tartottak.”

Elo´´jo´´n egy nagy sereg borzalmas, fo´´rtlemes vigyorú o´´ru´´lt a so´´tétbo´´l.

Rostropčin:

Na gyertek …Gyertek, jo´l befu´´tu´´nk moskvának (s ismét idio´ta ro´´ho´´gésbe kezd)…ha-ha-ha”

Elo´śzed az o´´ru´´ltek házának a kamrájábo´l hatalmas mennyiséguí´´, gyujtásra alkalmas ezko´´zt, s kezdi szét osztogatni az o´´ru´´ltekenek és a csavargo´knak:

Gyertek vegyétek el s gyujtsátok fo´´l az o´´sszes házat.”

Az egyik csavargo´ rákiállt:

“No de Uram! …Hiszen itt alszik lehet, hogy to´´bbszázezer lako´, ko´´ztu´´k nemes emberek is , hiszen ezek megégnek?!?”

Rostopčin (Fo´´rtelemessen vigyorogva )”Nem baj, legfo´´ljiebb egy kissé melegu´´k lez …ha-ha-ha… s a franciáknak is jo´l befu´´to´´k”

A csavargo´ :

“Na de Uram a francia fo´´hadiszállás kissé messzebb van Moszkva ko´´zpontjáto´l?”

Rostopčin(elo´´vesz egy ostort):Ne ellenkezz te cudar, diszno´ paraszt , met véresre verlek !”(s kezdi u´´tlegelni korbáccsal -374)

 

 

35 Jelenet.

A francia fo´´hadiszállás. (376)

A háttérben ég az egész Moszkva, s iszonyú jajveszékelés mindenfelé, messziro´´l látni, hogy lángolo´ emberek tengere futkos  mindenfelé.

Dantéi jelenet.

Napo´leon:(cc.392)

“Borzalom… bizonyára az o´´ru´´lt Rostopčin tette…

e már nem tudunk segíteni a to´´bbszázezer emberen… de legalább azt akadájozzuk meg, hogy a tu´´z átterjedjen ide…

Mindenki rohnjon árkokat ásni, s locsolni…!”

A lángok még magasabbra szo´´kkennek, szinte az égig, a pokol legszo´´rnyu´´bb fényeiben izzik.   A jajveszékelés mintha egy ko´rusban egyesu´´lne.

 

(Napo-G)

36.Jelenet.

AS fo´´hadiszállás , a háttérben az u´´szko´´, romos moszkva, megégett, uí´´szko´´ holttestek o´ceánja.

Napo´´len:

“Ah pokolbéli látvány… Nincsen uítánpo´tlás, s ko´´zeledik a kemény orosz tél… mit csináljunk… kénytelenek leszuí´´nk visszavonúlni…

Pedig a kemény orosz télben  – a ko´´nnyu´´, nyári francia katona ruhákban –

ez maga lesz a pokol…!”

 

37.Jelenet. Kotuzov fo´´hadiszállása.(24)

Belép egy kis tiszt :

(cc.29b)”O´ Uram! Borzalom! Iszonyat! …Leégett Moszkva, benne talán to´´bbszázezer u´´szko´´s hulla…s a franciák emiatt kénytelenek a tél beálta elo´´tt visszavonúlni…”

Kotuzov :”…Iszonyat… de legalább annyi a jo´ hér, hogy nem kell a verhetetlen franciákkal to´´bbé megu´´tko´´znu´´nk…”

 

38. jelenet.

Az orosz síkság, 1812 január vége.

Menetelo´´ , elcsigázott francia katonák. iszomyú szél s dermeszto´´ hideg.

A katonák hullanak sorban , mint a legyek.

Ko´´zben mindúntalan rájuk támadnak az orosz jobbágyok apro´ csapatai.

S a katonák egyre csak hullank és hullanask és hullanak.

Majd egy sereg orosz katona támad egyenessen Napo´lont veszéjjeztetve, már már elfogják, de néhányx tisztje az utolso´ pillanatban megvédik, ko´´ru´´lálva a testu´´kkel Napo´leont.

Napo´eon: “Ko´´szo´´no´´m néktek, jo´ katonáim… már-már fogságba estem… muszáj lesz mérget tartani magamnál, az esetre, ha netán tényleg fogságba esnék…”

A sereg tovább halad.

S a katonák egyre csak hullanak és hullanak és hullanak.

 

 

 

 

39. Jelenet1813.Párizs. (76)

Napo´leon:

(v)”Bo-rza-lo—m , végre beko´´szo´´nthetne az e-gyetemes bé—ke, errefo´´l az oroszok, poroszok, a-ngo-lo-k, és a svédek koalício´kba léptek ellenem…

(90b,kiabáll)Hár sohasem nem lesz ennek már vége…?

(93v)Pedig hát most is mindég gyo´´zo´´k fo´´lo´´ttu´´k!”

 

(atacca)

40.Jelenet.

Drezda mellett. (107)

Napo´leon:

(108v)”… ismét gyo´´ztem… mikor fo-gnak végre már tanú-lni az ellenségeim, és  már nem…és már nem, és már nem.. tá-madnak  re-ám?”

Ekkor (117)erohan egy tiszt:

(119b)Fesnég!… Rossz híreim vannak … ismét bo´´vu´´lt az o´´n elleni koalício´…

Immár kétszer akkorányi, mint a mi csapataink…

Istenem mi lesz most…?”

Napo´leon (fohászkodva ):

“Istenem , mi lesz most?”

 

(atacca)

 

41. Jelenet

Lipcse határa. A fo´´hadiszállás.(142)

A háttérben iszonyú csata dúl.

Berohan egy tiszt.:

(157b)Fenség! Vesztésre állunk!”

Napo´leon:(eleinte halkabban, majd egyre jobban kétségbeesetten kiabálva)

(177v)”Tudom,tu-dom,tudom… Hiszen szá-mtalan, eddig hu´´séges jo-´ tisztem átált az ellenséghez…

(187v)…az- egész szakaszával  átált az ellenséghez…

(191v-má-már kiabálva)

…Elárultak e—ngem, a..ki mindég támo-gatta o´´-ket, s akik mindég hu´´ségessen (196/3b-kabálva)kiálltak  mellettem…

…elárul-tak engem…ki- mindég jo´-t akartam ,..akartam né-kik…

…elárúltak…!”

 

 

42.Jelenet.

Párizshoz ko´´zel, (209)Napo´leon fo´´hadiszállása.

Napo´leon s néhány hu´´séges tisztje.:

“Minden honnan ko´´ru´´lvették Párizst …

Muszáj bevonúlnom Párizsba, s megvédenem azt…”

Az egyik tiszt:”Fenség , ezt megelo´´zo´´leg még itt kéne csapásokat mérni az ellenségre, hiszen még nagy a hadseregu´´nk…”

Napo´leon:

(224v)”Ne felejdkezzél el arro´l , hogy hatalma–s tú-lero´´ben vannak… no de a-zért megpro´báljuk…”

 

43.Jelenet.

Ugyanott. (235)

Napo´leon:

Immár gyo´´ztu´´nk a hatnapos csatákban… immár van remény, hogy ha a teljes csapataimmal bevonulunk Párizsba, megvédju´´k a fo´´városunkat…”

Ekkor (244)berohan egy tiszt:

“Fenség!

Nagy a baj… Ney tábornok lázadást uszít a seregében o´´n ellen, azzal a szándékkal, hogy megakadájozzák a Párizsba vonulását, s megadásra kényszerítse a seregét…”

Napo´leon:

“Ez borzalom… csak tán nem…?”

Ekkor bejo´´n Ney tábornok  néhány tisztjével egyu´´tt:

(254b)”Uram… Mi megtagadjuk a hu´´séget o´´nnek s arra szo´´llítom fo´´l o´´nt, hogy mondjon le a tro´njáro´l…!”

Napo´leon:

(v258)”A katonáim engem  fognak ko´´vetni….  é-s ne-m o´´nt  ”

Mindketten klimennek az erkéjre, ahol egy elég nagy sereg katona állomásozik, s számtalan tiszt.

Napo´leon hozzájuk szo´ll:

(265v)Az itt jelenklévo´´  Ney tábornok megadást javasol s azt , hogy mondjak le a tro´-nro´l. …Mondjak le…?

(b272)E´n viszont szeretném megvédeni az imádott fo´´városunkat, Párizst.

(v274)E´–n szabadságot, demokráciát, reszpuíblikát igérek o´´no´´knek, s jo´létet, bé-két az egész euro´-pá-ban…!

(b283)Ha Ney tábornokot ko´´vetitek, akkor vissza áll a so´´tét monarchia, az embertelen  feudállis jogrend, az állando´ háborús s viszáj fenyegetetségével egyetemben.

Kit ko´´vettek tehát ? Engem, vagy az árulo´ Ney tábornokot?”

Ekkor a legto´´bb tiszt  kiabállani kezdenek :(cc.293-94)b

Ney tábornokot, Ney táborno tervét ko´´vetju´´k. ”

Csak néhány tiszt és katona kiabáll, hogy :”E´ljen as császár! E´jen a Napo´leon! E´ljen a demokratikus reszpublika, a békés euro´pa”

Napo´leon bemegy s o´´sszeroskadva leu´´l.

Ko´´nnyezni kezd. (309-10)

Ekkor a háttérbo´´l elo´´jo´´n a már ismert fura, hosszúbarna kabátos , nyurga férfi :

“Sajnos …úgy látszik, hogy az emberiség nem eléggé érett még az egyetemes , demokratikus euro´pai egységre s világ egyesítésre és világbékére.”

S Napo´leonnal egyu´´tt kez ko´´nnyezni.

Majd lassan eltávozik a háttérben lévo´´ fu´´ggo´´nyo´´k mo´´gé.

 

Bejo´´n Ney tábornok s behoz egy elo´´zetes  (cc.315-16)iratot, mej Napo´leon feltételes lemonkdását tartalmazza :

(317b)”Uram! Itt az elo´´zetes lemondási nyilatkozata… Kérem , hogy írja alá!”

(318)Napo´leon o´´sszeroskadva aláírja.

 

(Vége a III. felvonásnak.)

 

IV.Felvonás.

 

(Napo-H)

44..Jelenet. 1814 A´prilis 11. (0)

Egy párizs melletti fo´´palota fo´´terme  Fontainebleauban.

Nagy gyu´´lekezet , az elo´´térben Napo´leon.

Napo´leon, kezében egy irattal:

(4b)”Mivel imádom a hazámat, Franciaországot… s az o´´sszevont hadseregek vezeto´´i azt állítják, hlogy az én császári mivoltom az egyetlen akadája a békének… ezért úgy érzem, hogy nem létezik semmiféle áldozat  – beleértve az életeme is – amit nem hoznék meg az imádott Franciaországért.!”

S aláírja a lemondási nyilatkozatot.

(atacca)

 

45.Jelenet.1814. Elba szigete.(26)

Egy kastéj a magaslaton, – kilátással északnyugat felé, Napoleon kérésére, hogy láthassa , sejhesse a távoli , imádott Franciaországot.

Lent a szélben zúg az azúrkék fo´´ldko´´zi tenger .

Napo´lon megában :

(45b )Istenem!…Még úgymond császár vagyok , eme parányi sziget (gúnyossan) fo´´-fo´´-fo´´ császára, (s gúnyossan -53-54-meghajol a tu´´ko´´r elo´´tt) …

(57b)… ugyan demokratikusabbá tettem az itteniek életét, s a mezo´´gazdasságba bevezettetem új mo´dszereket, bányákat alakítottam, hogy legyen munkájuk az itteni lakosoknak… létre hoztam egy kissebb hajo´ és hadsereg hadat…

(cc.69b)… no de hát mi ez ahoz képest , amit el akartam érni…

…a fiam és a feleségem osztrák elleno´´rzés alatt állanak, elvágva to´´lem…

…megvonták to´´lem a jogokat is, amiket  Fontainebleauban garantáltak…

…s ráadásúl azt rebesgetik, hogy egy atlanti o´ceáni szigetre akarnak számu´´zni…

… nincsen tovább értelem semminek sem…”

S elo´´vesz (82)a zsebébo´´l egy u´´vegcse mérget s a szájjiához veszi.

Ekkor (83)az ajto´  mo´´gu´´l berohan a fura, hosszúbarna kabátos , nyurga férfi, s elkiáltja magát :

(83-84b)”Kérem ne tegye , még nincs minden veszve…”

De késo´´ , Napo´leon kiissza a mérget…(85)

A fura férfi eltávozik , Napo´leon o´´sszeroskad , berohannak az orvosok… vizsgáljiák Napo´leont és az u´´vegcsét :

(92b)”Hála Istennek… a méreg már az ido´´k fojamán erejét vesztette… s o´´felsége túlfogja élni…”

Napo´leon felocsúdik (95)

A ko´´ru´´lo´´tte állo´k:

“Hála istennek, hogy él… Uram! …Fontos híru´´nk van a számára…egyre to´´bben kívánják o´´nt vissza Franciahonba…fo´´ként a nép legjava…”

Napoleon- végleg felocsúdik :

“Hála Istennek élek…”

Látja az ablakon keresztu´´l a azúrkékragyogású északnyugati tengert,a felero´´so´´do´´tt friss nyugati szélben hullámozva, s  mej mo´´go´´tt mintha sejteni lehetne Franciaországot:

“…ah odaát van a kék messzeség mo´´go´´tt asz imádott hazám… tehát vissza oda… akkor hát vissza ..vissza  Franciaországba…!”

Majd látni, hogy már a parton van s látni, hogy néhányadmagával hajo´ra száll – rajta kitu´´zve az ero´´s szélben  bu´´szkén lobogo´napoleoni zászlo´kkal – , s a  dagado´ vitorlák alatt  elhajo´zik a kék párás északnyugati tengeren…el…el …messze…

 

 

46. Jelenet.

Grenoble mellett. (144)

O´riási francia “kiráj hu´´séges ” csapat.

S távolabb o´´sszegyu´´lt civil-polgári emberek, iparosok, parasztok, kisnemesek o´riási bámészkodo´ to´´mege.

Velu´´k szemben  – egy maroknyi katonával élu´´ko´´n  – Napo´leon .

Napo´leon leszáll a lováro´ , elibu´´k megy kibontjy az ingét  s elkiálltja magát

(b154)”Itt vagyok! … O´´ljetek meg, o´´ljétek meg a császárotokat… ha ezt akarjátok…

… eleget éltem már , ha ezt akarjátok , állok a halál elé, mintsem hogy elárulnám az eszméimet, az egységes demokratikus és békés Euío´páro´l …”

(Ekkor -158-hirtelen , egy szemvillanásnyi ideig fura látomás támad : egy  – mintha távoli jo´´vo´´ben lenne – egy más o´´lto´´zéku´´ ido´´so´´do´´ férfi , a mellényén, mintha doktor Krígel lenne írva, szintén széttárja az ingét, mondván :! “Eleget éltem, hát o´´ljenek meg, de nem írom alá a szégyenteljes árulo´ nyilatkozatot, inkább meghalok – hiszen ezek mindnyájan o´´ru´´ltek, kik világvégével fenyegeto´´ háborús ko´´lcso´´no´´s uszításban élnek, s kik ránk akarják ero´´szakolni ene szégyenteljes árulást – nem , nem árulom el a hazám demokratikus ko´´zéputas eszméit, mej példát állítva az egész világ elé , elterjedhet mindenu´´tt, mint végso´´ megoldás az emberiség egyetemes haladásához , … ekkor -160-a háttérbo´´l bejo´´n egy szomorúan, de nagyon kedvessen, de egyben leto´´rten mosojgo´, nagyon humánus arcú férfi, a mellénén Alexander felirattal… )

A látomás hirtelen eltu´´nik.

De ekkor(61) észreveszi, hogy oldalt a ko´´zeli bokrok elo´´tt ott áll a fura , hopsszúbarnakabátos, nyurga férfi,,, arcán nagyon kedves , humánus mosojjal…s mintha biztatván Napo´leont.

Napo´leon fojtatván (illetve egy pillanat alatt sem abbahagyván a látomása ellenére ):

(b61-62)” Ha kell , meghalok az eszméimért, de nem mondok le ro´luk…

… o´´ljétek meg a császárotokat, ha ez az akaratotok…!”

Ekkor a francia seregben mindent elso´´pro´´ u´´dvrivalgás to´´r ki -“Vive L´empereur” – s  mintha az o´ceán áradt volna ki és du´´bo´´ro´´gne – , majd oda rohannak Napo´leonhoz , vállukra veszik(163-64) s kiabállanak :!

E´ljen a császár! E´ljen Napo´leon! E´ljen a demokrácia és a reszpublika !”

S a vállukon viszi az o´riási to´´meg, mint egy megáradt tenger,  Napo´leont .

(Ekkor ismét fura látomás támad : egy távolabbi joo´´vo´´benj  – valamiféle gyári épu´´let nagy kapuján – a háttérben o´riási hajo´k – egy mosojgo´s ,bajszos férfit visznek a válukon, feltételezheto´´en valamiféle u´´dvrivalgo´, mosojgo´s dolgozo´k to´´mege…)

S észre veszi hogy a bokrok elo´´tt még mindég ott áll a hosszúbarnakabátos férfi, lelkessen mosojogva…

Napoleon (176) feláll egy nagyobb szikla tetejére ,kivesz a zsebébo´´l egy babér koszorút, a fejére hejezi s úgy áll ott kimagasodva, mint egy ro´mai császár és beszélni kezd  a to´´meghez.

Napo´leon: (178b)”Polgártársak! Tisztelt polgári gyu´´lekezet.

(ekkor egy szemvillanásnyira felvillan egy kép…az imént szomorú arcú férfi, amint immáron már mego´´regedve, egy erkéjro´´l imígyen szo´llítja az alatta éljenzo´´ o´riási to´´meget)

Egy fegyverdo´´rdu´´lés nélku´´l fogunk bevonúlni Párizsba, s véghez visszu´´k a to´´rténelem elso´´ békés, “nyájas” forradalmi társadalmi rendszerváltást…”

 

47.Jelenet.Malmeson 1815 április.(187)

Estefelé. Josefíéna sírja. Napo´leon hátul o´´sszekulcsolt kezekkel sétál ide-oda- majd elkezd keservessen ko´´nnyezni

(cc.196b)”Drága Josefíne… még mindég szeretlek … a síron túlro´l is…”

(cc.215)Majd mégjobban ,egyre inkább rázko´dik a zokogásto´l.

Hirtelen (232)éktelen haragra gerjed.

(232v)”…s a-z egész euro´pa ellenem van…e-lle-nem van…!”

(240v)Harcolnom kell az egész Euro´pa ellen, de az egész Euro´pa é-rede-kében…

Szabadságért…A- demokra-tikus Euro´páért…, egységes és bé-kés, …bé-kés s jo´létijo´léti és szabad  Euro´-pá-ért…”

(259b-egyre mérgesebben kiabálva, a sírko´´veket csapkodva…)Felajánlottam mindenkinek, hogy marad az 1892-es francia határteru´´let, ez igazán nagystílu´´ ajánlat, de nem !… o´´k vérbe akarják fojtani a reszpuglikát, a demokráciát… s fo´´ként engemet, mivel bennem leátják eme eszmék megtestesíto´´jét…”

 

(Napo I)

48.Jelenet .

Párizs , Napo´leon palotája . (274)

Napo´´leon beszél néhány tisztjéhez:

“Ime az álnok XVIII. Lajos elmeneku´´lt, ki nem volt oj értelmes s nagystílu´´, mint a XVI., méltánytalanúl  szerencsétlenu´´l járt Lajos, kit nagyon tiszteltem…

… de sajnos Bécsben ismét o´´sszeált az ellenem s a szabad, demokratikus Francia hon  ellen irányulo´ álnok koalício´, s ráadásúl holmi ” Banditának” kiálltottak ki…”

(12-Ekkor látomása támad : Az iménti látomás , kedves , méjségessen humánus arcú férfi , majd egy másik hasonlo´ férfi, panaszkodik : ” hogy lehetek én ellenforradalmi bandita, hiszen csak a hu- mános demokráciát akartam, mej példáúl szolgállhatna az egész világnak…”

A látomás hirtelen véget ért.)

 

49.Jeleenet. Waterloo ko´´zelében. (17)

Az egyik altiszt jelenti Napoleonnak:

“…Uram!… atto´l tartok, hogy a legto´´bb alltisztjének már nkem fu´´lik a foga a ku´´zdelenhez, s allig várják, hogy legyen mlár vége a sok csatázásnak… a legrosszabb esetben akár vereség árán is…”

Napoleon:”…micsoda ido´´k… mino´´belsors…tehát kezdenek elárulni enkgem… akárcsak már L/ipcsében is sokan…

…persze meg lehet o´´ket is érteni… beleefáradtak a véget nem éro´´ háborúzásba… pedig eme háborúket nkem én akartem… o´´k kényszerítették mindezt reám… s én csak egy békés demokratikus, egységes világot szerettem volnas létre hozni…”

 

 

50. Jelenet. (34)

Eleinte látni a ko´´zelben dúlo´ iszonyú csatát az angolok ellenében – Napoleon megpro´bálja Groche segítségével elérni azt, hogy az angol s a porosz csapatok  ne egyesu´´lhessenek.

Már-már (73)gyo´´znek az angolok fo´´lo´´tt.

Majd (82-to´´l)látni, hogy jo´val messzebbWaterloo ko´´zelében az erdo´´ben, Groche tábornok menetel  a katonai seregével s morfondírozik :(89b)

“Istenem ! percro´´l percre ero´´sseebb a távoli ágyú moraj, … iszonyú, do´´nto´´ csata dúlhat odaát… mit tegyek…? …de hiszen a do´´nto´´ csatának csak holnap kellett volna kito´´rnie… de hát ez már az igazi, do´´nto´´ csata…?hm… mit tegyek?…menjek segíteni a császáromnak, vagy tartsam magam az eredeti parancshoz, miszerint a poroszokat el kell vállasztanomk az angolokto´l… De Napo´leon geniállis tervet eszelt ki, hogy hogyan vegye kelpcébe az angolokat… de a porosz csapattal már nem bírna… mit tegyek?… hiszen már a poroszokat fél napja nem láttam?… hová tu´´ntek?…ko´´ddé váltak?… s a távoli ágyú zaj egyre iszonyúbb… de hiszen a császár végu´´l is a do´´nto´´ csatát – miszerint megtámadja az angolokat, mkajd látszatra visszavonúl s így kelepcébe csalja Wellington csapatait – ezt csak holnapra tervezte… mi ez a borzalmas , nem szu´´no´´ , fojamatos ágyú zaj?..”

(Ekkor fura érzése támadt, s egyben eszébe jiutott Pilátus, amikor  reggel a felesége ijiedten szo´lt neki, hogy nehogy kivégeztesse az igaz embert, s ekkor Pilátus úgy érezte, hogy az o´´ro´´kkévalo´ság széllén tántorog, de korántsem jo´ értelemben,,, korántsem… so´´tt…:)

“Mi ez … mintha…talán az egész emberiség jo´´vo´´je múlna ezen, hogy vissza megyek a harcmezo´´re, vagy fojtatom császárom eredeti parancsát….?

…ekkor ismét ro´´pke látomása támadt… látott egy ro´mai korabeli harcvezért, ki tépelo´´dik…”vonuljak -e bé Ro´mába…vagy még sem… hátha az emberiség jo´´vo´´je múlik emez lépésemen…?”

…majd ismét úgy érzi, hogy mintha talán eme azonnali elhatározásán – visszamenni as csatamezo´´re – múlna minden további jo´´vo´´…

… majd ismét egy szemvillanásnyi látomása támad, mintha a nem túl távoli jo´´vo´´bo´´l,…… lát egy ,talán elno´´ki lakosztájt,… egy kis dombon, egy nagy város fo´´lo´´tt, egy hatalmas go´tikus-barokk tornyú katedrállis melett… talán ez Prága… ahol , vélheto´´leg az elno´´k, azon elmélkedik…” menjek-e Moszkvába , vagy sem…de hiszen o´´k – hiába vonúltak be – to´´kéletes és kiúttalan patthejzetbe keru´´ltek… akkor hát ne menjek, ..mindenki ezt tanácsolja  nékem… s ha mégiscsak vérfu´´rdo´´t rendeznek…de mégiscsak  hátha  ezen múlik az egész emberiség jo´´vo´´je,… egy integrált , ko´´zéputas jo´léti , szociállis demokrácia…mit tegyek…?”…

…majd a látomás eltu´´nik…

…Uram… mit tegyek…?, …mit tegyek…?..

…mi minden múlhat ezen…?… mit tegyek…?….”

Majd ismét a fo´´ csatamezo´´t látni, ahol megérkezik a porosz csapat s a franciák vérbefojtva veszítenek.

 

————————-

 

Estefelé(161)… a volt csatamezo´´ … mindenfelé o´ceánji holtest tenger …

…némejiku´´k még mindég rángato´zva mozog…

…ekkor látni, hogy az egyik ko´´zeli erdo´´szélén Wellington lovagol lassan ide-oda, arcán iszonyú do´´bbenettel, – majd  az ellenkezo´´ oldalon , az ellentéstes erdo´´széllén Groche tábornok áll , szintén megdo´´bbent arcal…Wellington távcso´´vel figyel s észreveszi a holttesttenger túlso´partján állo´ Grochét… Groché színten távcso´´vet ragad, egy pillanatra megijed, de látja, hogy Wellington szomorúan int neki… megnyugtatva Grochét, Groché visszaint néki, … majd mindketten szomorúan eltávoznak…

…s csak a so´´tét és sivár holttesttenger marad …

 

51.Jelenet. Rochefort kiko´´to´´. (197)

Délután, nyugat felo´´l ero´´s szélben hullámzik a tenger.

A kiko´´to´´ fo´´lo´´tt egy mafaslaton, rálátással az azúrkék-zo´´ld-ro´zsaszín tengerre.

Napo´leon és Maitlan kapitány.

Napo´leon:

” Politikai azýliumot kérek számomra angliában…

… szeretném a tudománynak szentelni asz ero´´imet s ezáltal az angol s egyetemes tudást is gyarapítanám… hiszen mindég is ez volt a rejtett álmom…”

A kapitány igenlo´´en bo´lint.

Ekkor hátre hívjia o´´t fu´´tyu´´részve valaki.

Oda megy a so´´tétbe, (214)s meglátja, hogy a fura, hosszúbarna kabátos, nyurga férfi áll ott, aki megszo´llal :

(216 b)”Ne higyjen nekik… el akarják fogni, mint valami holmi bu´´no´´zo´´t, s egy távoli o´ceáni szigetre hurcolni , ahol megalázo´ házi o´´rizetben kell senyvednie élete végéig …”

Napo´leon:

“O´´h ez szo´´rnyu´´, mit tegyek…?”

A fura férfi:

(227b)”Hát lenne egy megoldás… ne kérdezze , hogy hogyan, de itt létrehozhato´  egy o´´nnel szakasztottan azonos férfi…tulajdonképpen az o´´n megketto´´zo´´tt más  kicserélhetju´´k o´´nnel, s o´´ fog a szigetre menni, … maga viszont titokban tovább dolgozhat a nagy tervein, no meg a tudományon…”

Napo´leon:

“…Dehát ijen nincsen,…ez hogy lehet…?

A fura férfi:”… ezt most nem nagyon értheti meg, még jo´val késo´´bb sem fogják érteni az uto´daitok…a kvantum átko´´to´´tségro´´l van szo´ a definiált hatás valamint a hatáss terjedés sebesség nélku´´li skaláris mezo´´ben ,ahol egyideju´´leg minden mindennel o´´sszefu´´gg a mindenségben…de ez oj bonyolúlt, hogy még az én fejem is beleszédu´´lhet…”

Napo´leon:” …de hát ez mero´´ mágia… ijesmi nem lehetséges…!?!”

A férfi:”…ugyan már… hisz o´´n mondogatta, hogy a tudomány egy nagyon fejlett fokon túl már allig lesz megku´´lo´´nbo´´ztetheto´´ a mágiáto´l…”

Napo´leon:

“De hát akkor is ez mero´´ képtelenség… s akkor is  teljes titktartásban kellene élnem, mindento´´l elvágva, ami eddig jellemkezte az életem…?””

A férfi :

” Sajnos igen… de szabad lesz…!

… s kapcsolatban lehetsz a doppelgengereddel…”

Napo´leon:

” hát azt meg hogyan… ha egésszen másutt leszek s ráadásúl a szigetet o´´rzik ?”

A férfi :

“azt csak bízzad rám… majd el fogsz aludni, példáúl Bécsben s a szigeten fogsz felébredni, s viszont…”

Napo´leon:

“…de hát ijesmi nem létezhet… ez mero´´ mágia…!?”

A férfi :

“…pedig ez így van …én is azt mondom, hogy

az igazán fejlett tudomány végso´´ soron alligallig ku´´lo´´nbo´´ztetheto´´  meg a mágiáto´l…

so´´tt…úgy hozzáveto´´legessen 40 év múlva meg is szu´´letik egy nagy tudo´s, a legnagyobb, aki ez irányban nagy lépéseket fog lépni elo´´re az emberiség érdekében…!”

Napo´leon:

“Na még meggondolom…”

A férfi:

“Nagyon sok ideje nincsen, mert néhány o´ra múlva elfogják…addig it leszek a ko´´zelében..addig do´´ntso´´n….”

 

 

(Napo J)

52. Jelenet.

Szent Ilona szigete.1817.

Néhány barátja távozo´ban van a házbo´l , ahol Napo´leont tartjiák.

Má kint a réten – az egyik :

” hihetetlen és érthetetlen, hogy ez az ero´´s akaratú férfi ennyire o´´sszeto´´rt voln… hogy lehetséges ez…?”

Egy másik :

“Pusztán csak a romja az régi Napo´leonnak…”

Egy harmadik :

“Valo´ban így van… mi to´´rtén vele…szinte mintha kicserélték volna…”

 

(atacca)

53.Jelenet.

London .1818. A The Times szerkeszto´´sége.(30)

Az egyik szerkeszto´´:

“A tegnapi cikku´´nk nyomán o´riási lelkesedés to´´rt ki Londonszerte…

számtalan ablakkot kivilágítottak … s ma Lord Holland felsszo´lalt, lelkesedve, hogy Napo´leon végre szabad, megszo´´ko´´tt…”

A másik szerkeszto´´:

” no, no o´vatosabban… hiszen a hír még nincsen megalapozva…”

Egy harmadik szerkeszto´´:

“De hiszen az elmúlt napokban látták o´´t egy hajo´n , mej távozott Szent I lona szigetéro´´l…s ráadásúl to´´bben felismerték o´´t Euro´pa ku´´lo´´n féle hejein is…?”

 

(atacca)

54. Jelenet.

Anglia . Lord Byron rezidenciája. Látogato´ban van J.W. Goethe.

Beszélgetnek – Lord Byron:

“Szerintem Napo´leon egy magányos, romantikus, u´´ldo´´zo´´tt és megnem értett világraszo´lo´ zseni volt…”

Goethe :

“Valo´ban  így van… még Beethowen is tiszteli, annak ellenére, hogy a császárrá vállása miatt kissé csalo´dott benne, s az eredet “erioca ” finálléjiát az V. symfo´nia finááléjává tette… pedig micsoda zene ez… micsoda ho´´sies világraszo´llo´, holtakat is feltámaszto´ o´´ro´´mu´´nep… igazi Napo´leoni zene, dicshymnuís…”

Byron:

Euíro´pa szerte, no meg az o´ceánon túl is, szinte minden értelmiségi az o´´híve…”

 

 

55. Uto´ jelenet. (68)

Bécs . 1837. Egy park estefelé.

Egy rongyos ku´´lsejuí´´, csavargo´ féle beszél az arra járo´ emberekhez:

” E´n az igazi Napo´leon vagyok,… áljatok mellém… megteremtem a nagy egységes Euíro´pát…”

Ekkor odarohan egy másik csavargo´ s kést do´´f belé. Az elso´´ csavargo´ o´´sszeesik aléltan.

A ko´´ru´´ljáro´k rendo´´rért kiálltanak, azok oda is rohannak, de asddigra már a fo´´ldo´´n nem fekszik senki sem :

“Hová tu´´nt,.. hiszen az elo´´bb még itt fekuí´´dt…?”

 

 

Epolo´gus :!

1847. Párizs. Nagy koncert .(86-87)

A zenekat éppenj Beethowen V. symfo´niáját játsza a 3. tétel végefelé.

A ko´´zo´´nség szorong a 6. fokú szeptakord on alapúlo´ ismételgetéseken, mintha a zene maga a semmibe veszne, egyesek a kabátjukat szorongatják.

Majd elkezdo´´dik az o´riási crescendo´ , elo´´bb a a második fokú kvartsextakordon, , meji a C dúr domináns szeptakorján fojtato´dik.

A karmester mindent , –  a végso´´kig fokozván a hangero´´ emlelkedését  – to´´le telheto´´t bele ad.

Majd a finálét o´riási tempo´ban és hangero´´vel robbantja ki.

Ekkor a karzaton   – a szegények székein – feláll néhány rosszúl o´´lto´´zo´´tt , úgy 60 – 80 év ko´´ruí´´li férfi, s kiálltozni kezdenek :!

“I´me a császár!

Visszatért a császár ! E´ljen a császár ”

S s a hankgjuk belesimúl a du´´bo´´rgo´´, harsogo´ zenkekari orkánba.

Majd (cc.119-to´´l)látni felu´´lnézetbo´´l, cc. a mai Párizst, félig mintha nappali, félig mintha esti-éjjeli megvilágításban.

Nagy to´´meg kering a Louvre ko´´ru´´l, majd a Chan-Elise  ko´´ru´´l, s tovább a Napo´leon szarkofág  mauzelom felé és ko´´ru´´l keringve.

Fokozatossan valamiféle allig érezheto´´ látomás kezd eluralkodni a to´´meg, sokaság legnagyobb részén, mej , minthas ragájossan terjedne. :

Látni egy  – mégmindég szép asszonyt, valamiféle o´kori ruházatban – két csodállatos  iker testvér párral, egy kisleánnyal s egy kisfiúval a karjaiban … s mintha meneku´´lne… majd a két gyereket átveszi egy ido´´ssebb, taníto´mesterféle jámbor ember… majd valamiféle szigetre érkeznek…az ikerárnek késo´´bb gyermekeik szu´´letnek… s késo´´bb az unokáik, déd- és u´´k- stb. leszármazottaik valamiféle dinasztiát alkotnak… mej terjed tova és tova…késo´´bb Korzikára keru´´lve rz a  fo´´ egyenes ág…

,… s ekkor a Napoleon szarkofág s a fo´´lo´´tte lévo´´ mauzoleum mintha ragyogni kezdene…

… ekkor mintha mindenkinek egyszerre azonos gondolata támadt volna :

“…hiszen o´´ a kétezer éves ág egyenes leszármlazotta …”

…s ekkor a Mauzoleum kupolája tetején , mintha látni vélnének egy kedvesen mosojgo´, hosszú barna kabátos, nyurga magas férfit…

…mej a kezével, ujjaival mintha szerbia felé mutatna, ahol nem  rég megszu´´letett az elo´´bb érzékelt egyense ág másik leszármazotta , a tudományok lordja…

…az egyik az emberiséget akarván egyesíteni az euro´pa egyesítése által… a másik pedig ingyen s végtelen energiát adván az emberiségnak…

… ekkor(213) mintha felébrednének, …talán otthon az ágyaikban… s talán csak álmodtak… de mindnyájan azonos álmot…

 

Záradék : (gondolkodom) “Ki  tudja, valo´jában az igazi Napo´leon hallt-e meg íj méltatlan megaláztatásban Szent Ilona szigetén, vagy valahol máshol , késo´´bb, mikor s hogyan s talán még nagyobb nyomorúsásgban és magaláztatásban ?

Ezt talán már sohasem fogjuk megtudni…!

Micsoda EMBER , s micsodas nyomorúságos vég…”

 

(2014IV.28.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————-