Publikované 26. júla 2019 od

the untreated ungar text (fragment):

Az 1. Jekenet hiányzik-elveszett- videón van a a történet.

 

 

2.Jelenet Idop´´pont 610 – Mekka ko´´zelében. (Cc.:2015 12.30.-31.)

Mido´n Mohamed elfáradá, egy barlang hu´´vo´´sében keresé az menedéket.

Kismamará elszunnyadá. ekkor minthas ferlriadná , nem tudván, hogy álmodék-e , avagy álmodá-é.

Felriadá – avagy tán mégsem? – mivel az egész barlang remgni kezdé.

Mohamedet ro´´gvest nagy félelem fogá el , kirohaná az barlang elé és o´´lnéze az égboltozatra. S látá, hogy  csaknem az egész égboltozatot sugárzo´, vakíto´ kerek fényesség borítá bé.

Majd eme fénybo´´l lassan egy keskeny fénysugár ereszkedék alá. Majd látá, hogy – mido´´n eme fénysugár lassan eléré az fo´´ldet, egy sugárzo´ alak ereszkedék alá. Ko´´zelebb érkezvén , Mohamed látá, hogy eme alak félig férfi, félig csodállatos no´´ képében látszaték.

Ekkoron Mohamedet borzongás teli félelem keríté hatalmába.

Az alak megszo´lallá:

“(v)Ne félj o´ jo´ ember – én az Isten ku´´ldo´´tte vagyok, – az egy igaz Isten hírno´´ke.

Hírno´´k – mondjuk , hogy a Gábriel arkanygyal – aki az egész mindenségben igyekszik elterjeszteni az magasabb erko´´lcsi, szellemi értékeket.

Már régo´ta terjesszu´´k eme értékeeket imindenu´´tt az egész mindenségben és tt a fo´´ldo´´n is  – ku´´ldo´´tteink és emberi ko´´veto´´ik, mint példúl a nagy Mo´zes pro´fétánk.

Ku´´lo´´no´´ssen sokat terjesztett  úgy 600 éve emberi testben az, aki a legmagasabb szintro´´l származék, – és akit ti Názáreti Jé-zu-sna-k neveztek.

(124v)Hogy miért látogaták meg téged o´, jo´ emlber Mohasmed – ezt azért tevénk, mivel itt, eme teru´´leteken még mindég az barbár, pogány bálvány imádás van elterjesztve.

O´ Mohamed  – mi téged választánk ki az nagy feladatra : Terjeszd el az itteni to´´rzsek ko´´zo´´tt az egy igazi Isten felso´´bbrendu´´ szellemi , erko´´lcsi értékeit. Légy Isten pro´fétája, légy ko´´ru´´ltekinto´´, mértékletes, de egyben bátor, elko´´telezett és irgalmas, egyu´´tté-rzo´´.

Az itteni to´´rzsek váljanak irgalmassá, s egymást szeretvén éljenek példaado´ és gyu´´lmo´´lcso´´zo´´ békességben.

(b145)I´gy tehát prédikálj az U´rnak nevében,ki mindent teremté, a fo´´ldet, a napot a holdat, s a csillagokat, mejek mindegyiku´´k haladnak az o´´ mlegjelo´´lt pájájukon át a mindenségben, s  ki az embert – egy mirriádos fojamat eredményeként – egy az anya méhfalához hozzátapado´ csepbo´´l  teremté, az férfiúi sejtbo´´l, három állapoton át ,majd  homlokába értelmet hejezén el , mert a te Urad rendkívu´´l bo´´kezu´´ , az aki megtanítá a tollal bánni o´´t, erko´´lcso´´t s egyu´´tt érzést adván néki, s megtanítá sok egyébb mindenre, amit az ember még addig nem ismeré.”

(161)Ekkor az alak ismét fo´´lemelkedék az fénysugárban, majd a fénysugár lassan elszakadá az talajto´l s lassan behúzo´dá az hatalmas kerek fényességbe.

Mohamad mintha ko´´vé meredvén, térdelvén a fo´´ldo´´n, mintha so´bálvánnyá vállana.

Ekkor a nagy fényesség lassan kisebbé zsugorodá o´´ssze, s mintha a messzeségbe szállaná fo´´l, hirtelen eltu´´nék.

Ekkor Mohamed o´´sszerogyá az fo´´ldre, s elájulá – vagy tán végig csak álmodék?.

N em tudhatá, hogy mennyi ideig valá ij állapotban.

Majd felriadá, az egész testében fájdalmat érezvén hatalmas remegés fogá el.

“Mi volt mindez? – Igaz-é, vagy csak álmodék-e?”

Haza mené, imígyen morfondírozá:

“(177v)Talán csak álmodék, képzelgék, s remélheto´´leg csakhamar elfelejték az egészet.”

 

3.Jelenet. Cc. 611 év. Mekka. (MPC-B)

Egyedu´´l otthon Mohamed imígyen elmélkedék:

“(v11)O´h mit tegyek? Immár egy éve, hogy talán megjelenék nékem az nagy látomás s felhívá engem az nagy cselekedetekre, felhívá arra, hogy elterjesszem az itteni to´´rzsek ko´´uzo´´tt az egy igaz Isten szellemi , erko´´lcsi értékeit.

(23v)De én csa-k szunnyadék, szunnyadék, kételkedé-k  – még csak szo´´llani sem merék!”

Ekkor kintro´´l ku´´lo´´no´´s zúgást hallék, majd betopaná egy ku´´lo´´no´´s, bizar férfi, nyurga, mosojogva, hosszú barna kaftánszeru´´ ko´´nto´´sben és megszo´lalá:

“(40v)U´´dv, azaz hello´! – Hogy s mint?- A´-á-á, ne csu´´ggedjen. Ne legyenek semmiféle kétejei .”

Mohamed (44)a meglepetésto´´l nem tudá megszo´lalni sem, csak álla, mint az so´bálvány – eme rendkívu´´li, kissé neveztséges férfi láttán, s fo´´ként a fura beszéd modora hallatán.

” (48v)A´-á-á! A kétejei. Hátne legyenek. Minden igaz volt. Csak bátran bele – haver – a feladatba, amire kiszemelték.!”

Láttván (53), hogy Mohamed szinte ko´´vémeredve álla, oda megy hozzá s hátba veregeti :

“(57v)Ugyan már , kis o´´reg , nem csu´´ggedu´´nk, értetted, bátran bele a feladatba!”

Mohamed végre megszo´lalá:

“(53v)No de hát végu´´l is ki maga?”

A férfi:

“(65v)A´-á-á! nos ez most nem fontos. Mondjuk azt  , hogy egy doktor-orvos, aki  segíteni jo´´tt  az itteni fo´´ldi lako´knak , ne hogyan egymás torkának esvén, egymást halomra gyilkolják.

(73b)(gyorsan hadarva- kirohanás ko´´zben:)

Mint mondottam, kezdje el már végre azt, amire magát kiszemelték a to´´lem – hm. sokkal, de sokkal fejlettebb úgymond kollégák.!”

Majd gyorsan kirohaná, s kintro´´l ismét fura zúgás hallatszék.

Mohamed ro´´gvest utánas rohaná  , de – habár kint messzire elláthaték, nem látá ott senkit sem, mintha a fo´´ld vagy az ég nyelte volna el eme fura alakot.

S még mindég a fu´´lében hallá a mikénti zúgást.

Ekkoron , mintha sugallat szállaná az homlokát által s imígyen lkiálltá fo´´l:

“(78v)O-´ – tehát mégiscsak végre kell hajtanom az nagy feladatot – mindenki érdekében!”

 

4.Jelenet. Cc. 613. Mekka ko´´zelében .(PC-C)

Mohamed:

“Immáron három  éve … és semmi… mivégre  vala eme látomás…?”

Hadidža:

“Bízzál, o´ Mohamed, bizonyára az U´-rto´-l érkezett eme u´´zenet…”

“Na dehát azo´ta semmi láromás…?”

Hadidža: “Bizonyára lesz még, bízzál…

O´h mij kívánatos és ifjú vagy még, én néked bizonyára már túl o´´reg vagyok, nkem de ?”

“A´ dehogyis, még mindég igen kívánatos vagy a számomra.”

“(25v)Pedig észrevevém, hogy az igen fiatal csirkéket veszed szemu´´gyre, a még csak allig-allig zsengedezo´´ket – valld bé o´ Mohasmed.!”

“(29ˇv)O´ hát ha szemrevalo´ak, akkor hát meg-meg nézem o´´ket.”

—————–

Mohamed ismét  – mint az elmúlt években oj sokszor – kiméne az barlangba, majd elszunnyadá.

Ekkor ismét a már imert du´´bo´´rgésre riasdék fo´´l, kirohaná, fo´´lnéze s az immáron ismert kép tárulkozék az szemei elé.

Az immárin ismero´´s alakzat megszo´lalá:

(49-to´´l-béb)

“Ismét meglátogatánk téged, immáron harmadszor, mert elo´´sszo´´r gyermekkorodban, mido´´n kiszedénk az májadbo´l  az gyilkos sejtburjánzást.

Mi egyes embereket, családokat rendszeressen meglátogatánk, hogy az emberi faj felemelkeedjék…

“(57v)Ne félj – o´ – Mohamed, jo´ ember…

Az U´r ismét elku´´ldo´´tt hozzád, (61/4v)az U´r. aki nem hagyott el Téged sem a nasppal fényénénél, sem az csendes éjjeleken át, (69v)és nem nézett le téged, (zsoll.)aki bizonyára megajádndékoz téged, a amegelégedésedre.

(74/4v)Hiszen o´´ találtz meg té-ged , (zsoll.78)mint árvát s béfogadott téged az menedékébe,, mint eltévejgo´´t megtalált s az igaz utat megmutatá néked, szegénynek találtatott s gazdaggá tett.

(83v)Ezért az árvákat gondozd, a-z kuldúlo´kat ne– u´´–zd el, ne– u´´–zd el,  é-s a jo´ságos U-radro´l  szá-mo-lj bé más-oknak.Go-ndozd az á-rvákat, koldúsokat.”

Ekkoron ismét eltu´´né az látomás.

Haza méne s beszámolá az to´´rténtekro´´l.

Az arája boldogan biztatá, valamint a kisfia, aki korához képest igen okos valá.

Mohasmed:

“ä102/3v)O-´ holanpto´l kezdve.. elkezdé-m hirdetni az U´-r igéjét , mi-nt azt tevé A´brahám, Mo´zes és a Názáreti Jézus.”

 

5.Jelenet (PC-D)

I.Sz.cc.618.

Mohamed éppen az igen kis számú csoportosulásnak pro´bála prédikállani.

” Ko´´vvessétek az egy igaz Isten intelmeit ,valamint a na-gy pro´-fé-táink A´brahám és Mo´-zes szán-dé-kait é-s to´´rvényeit.

De fo´´képpen a Názáreti Jé-zus az nagy világmegválto´- szellemi o´´ro´´kségé-t.

(éb)E´ljetek ko´´lcso´´no´´s békében, szeretetben.”

Ekkoron(20) a  kis sokaság zúgolo´dani kezd vala:

“(20v)Nem kell néku´´nk eme holmi  nyomorúságos szamárháton járo´ Názáreti jézu, de sem a Mo´zes, sem A´brahám.

Mineku´´nk jo´ az o´´srégi, o´´satyáinkro´l ránkmasradt  o´´si természeti bálvány vallás.

Takrasdj te senkiházi Mohamekmed ,Mohamekmed a ko´´reinkbo´´l, me-e-e-e,me-e-e-e, mint a kecske, menj innen Mekkábo´l. Nem kellesz minéku´´bnk.!”

Mohamed ä33)kservessen elríjá o´´nmagát, majd eltávozá.

Hazaméne, imígyen panaszkodá:

(41v)O´ Hadidža, – nem kell senkinek sem az új, igaz vallás… mit tegyek…?”

Hadidža:(48v)

“Bí-zzál o´´-no´´n magadban o´– Mohamed.”

Odamegy  a fia is, aki addigra immáron igen értelmes fiúvá cseperedett fo´´l:

(51v)A-pá-m!- Bí-zzál o´´-no´´nmagadban… az igaz Isten megsegít.

Mohamed (55)elsírja magát.

——————-

Ekkoron (62)éjjel Mohamednek ku´´lo´´no´´s álma támadá.

Mintha (64)ku´´lo´´no´´s s hatalmas fénysugáron utazék vala, de egyben mintha ez a fénysugár hatalmas és csodállatos palota terem vala.

Egyszerre (75)csak minthas egy csodállatos fényes város fo´´lé érkezének.

Ekkor mintha hangot hallaná:!

“(v78)Ez Jeruzsálem.”

S minthas leszállanának volna, ekkor meglát egy csodállatos férfiút.

Ekkor (83)ismét hallatszék az elo´´bbi hang:

“I´me – o´´ a Názáreti Jézus.”

Mohamed :”De hiszen o´´ immáron hatszáz éve halott?”

A hang:” (89b)Viszzamentu´´nk az ido´´ben, mivel eme fénysugár o´´sszeko´´té az teret és az ido´´t.

(91b)Az Jézus – ahogyan ti nevezétek o´´tet el – még mindég él, s fog o´´ro´´kko´´n át élni , mivel o´´ a (93v)mindenség szeretet és egység  o´´ro´´kko´´n át tarto´´ és fejlo´´do´´  a megtestesíto´´je”

Mohamed (99)odáméne az Jézushoz, leborulá elo´´tte  s imígyen szo´ňllalá meg:

“(92v)O´ – Nagy Názáreti Jézus, el sem tudá képzelni, hogy mennyire tisztellek és szeretlek téged.”

Majd felállá s sírva áto´´lelé az Jézust.

Ekkor megszo´´lalá Jézus:

” (106v)Akarsz-é találkozni az Mo´zessel is?”

Mohamed:

“(108)´ – nagyon szeretnék, de lehetséges – é ez?”

Ekkor megszo´´lalá az hang, de mintha egyszerre beszélenék az Jézussal egyetemben.:

“(111b)Számunkra ez nem lehetetlen mivel o´´ssze tudjuk kapcsolni az ku´´lo´´nféle tereket és ido´´ket.”

Ekkoron ismét mintha az fénysugárban utazának, majd egy hatalmas tengert láték Mohamed.

A hang és Jézus:

“(125vI´me az Vo´´ro´´s tenger, (127b)mejet egykoron szétvállasztá az Mo´zes egy varázsbot segítségével, mejet mi adánk át egykoron néki.”

S íme ott álla az nagy Mo´zes.

Ekkor Mohamed és Jézus odamenének hozzá s mindketten áto´´lelék o´´tet.

Ekkor megszo´lallá az Mo´zes.:!

(136v)Tehát Te vagy az Názáreti Jézus , aki megváltá az népu´´nke-t.”

Jézus és Mohamed:!

“(147b)Igen , így van, de nem csak a zsido´ népet váltá meg, hasnem (149v)minden népet eme világba-n .!”

S ekkor Jézus és a hang:

” (152v)S minden világokban a mindenségekben.”

Mo´zes – Mohamedhez fordúlva: :

“(156v)De hát te ki vagy jo´- e-mber .”

Ekkor megszo´´lalá az Jézus és az hang:

“(163v)Néki jutott az csodállatos és kiváltságos fel-adat, (166v)hogy az állati szintu´´  bálvány imádá-s moc-sárjábo´l kivezesse az a-ra-b to´´-rzseket (171v)az magasabb szellemi , sze-llemi és erko´´lcsi szintu´´ megvilágosodá-sba…megvilágosodás! ”

Jézus és az Mo´zes , valamint az hang egyu´´tt:

“Nagy kiváltság ért téged o´, Mohamed, – teljesítsd o´´ro´´mmel, szorgalommal, – légy ko´´ru´´ltekinto´´ ,mértékletes, de egyben bátor, elko´´telezett és irgalmas, egyu´´tté-rzo´´. ”

Ekkor eltu´´né az Mo´zes , az Jézus, s minden , az egész látomás, állom, vagy mi vala ez az egész.

Reggel Mohamled felébredé, imígyen szo´llas az arájához s az fiához:

(203 v)O´h mi volt ez az állom, – állom vala-é?”

Hadidža és as fia:

“(v206)Mit álmodá?””

Mohasmed:

” Jézussal és Mo´zessel találkozék az Jeruzsálemben és a Vo´´ro´´s tengeren, as arra biztatánek engem, hogy haladjak az pro´fétai úton át rendu´´letlenu´´l.”

Hadidža és a fia:

“(220v)Látod, Mohamed, hogy ez a nagy feladat hárult reád… tehát bízzál o´´no´´nmagadban.”

Mohamed fia:

“(223v)Nagy felasdat hárult reád…bízzál o´´nno´´nmagadban.”

Mohamed:! (v228) “…de-há-t a- mi-nap csaknem mego´´lének engem.”

Hadidža és a fia:

“(234b)Hát akkor menénk innen el, más városokba, példúl Medínába, ahol rokonaink is élének. M”enju´´nk oda.”

Mindhárman:

(v240)”Ott ahol tán jobb a légko´´r,

béfogadnák minket,

Biztosan ott to´´bb lesz hívo´´d,

Kik szeretni fognak.

 

Jobb lesz ott tán minden , a biztonság,

Béfogadnak tán minket tárt karokkal,

 

Mindnyájan szeretetben,

hívo´´k gyo´´ngéd családja,

szeresd felebarátod,

mindenu´´tt e világban,

 

Szeres felebarátod,

Szeresd az IgAz Istent….

 

6.Jelenet – cc.i.sz 719-722 ko´´zo´´tt.(2013 1.17.-)

oíé(pc-E)

Mohamed egy barlangba moéne  lepihenni.

Egy kis ido´´ múltán az Mohamed hirtelen felriadá, mivel

az barlang falai remegni kezdenének.

Mohamed meredten figyelé mindezt, s ekkoron az barlang falábo´l egy szépséges  , csaknem ruhátlan no´´ bukkaná elo´´, mejd imígyen szo´lalá meg:

“(7-v)Ne félj te , o´, Mohamed, – én Lilith  vagyok, és segíteni jo´´vék néked.”

Mohamed: ” (9v)Lilith?” – Nem ismerém e nevet,

de igen csak  szép asszony vagy, oda se neki, az ám!”

Ekkor(11v) a szépséges L/ilith odaméne az Mohamedd ko´´zelébe és az szép kezeivel megsimogatá az Mohamed orcáját, majd imígyen szo´lalá meg:

“(12v-szaggatott,izgatott dialogus)Kívánnád-é az asszony o´´lelését , o´ Mohamed?”

Mohamed hevessen lihegni kezdé, s imígyen szo´lalá meg:

“(13-b-hevesen)O´ nagyon is, hiszen az arám már jo´ ideje halott  és sem elo´´tte valamint azo´ta nem volt asszonyom senkivel sem.”

Lilith(15) – teljes testével oda do´´rgo´´lo´´dzék az Mohamedhez – aki egész testében remegni kezdé.:

“(16b)Látom, látom O´ Mohamed, hogy o´tven éves korod ellenére még ott lent igen csak ifjú vagy, (17v-falset)akarsz-é vélem u´´zekedni?(normál hang) O´ Mohamed”

Mohamed – miko´´zben az Lilith lassan vetko´´ztetni kezdé az Mohamedet – hevessen megszo´lalá:

“(18)O´ nagyon is, – o´ igen is!”

Majd (19)Lilith ledo´´nté , az immáron ruhátlasn Mohamedet, az talajra, s hevessen reálovagol az Mohamed igencsak bu´´szkén ágaskodo´ paripájára.

Ekko´´zben imígyen beszéle:

“(21ébťč)udom , tudom o´ Mohamed, -nagyon is jo´l tudom – hogy néked az igen csak  zsenge ifjú leányzo´k is tetszenek, so´´tt, a csaknem még szinte gyermeklányok.

E´n tudnék néked, o´ Mohamed , szerezni (23v)eféle gyermeklányokat. Akarnád – é o´ Mohamed?”

Mohamed, aki ekko´´zben már szinte elveszíte az eszét, imígyen válaszolá:

“(24)O´ ez nagyon is jo´ lenne”

Ekkoron (26)az nemzo´´ fojydék belelo´´velé az L/ilith o´´lébe, miko´´zben valami so´´tét árny-felho´´ szálla bele az Mohamedbe.

Mohamed: ” (v27)Mi volt ez?”

Lilith:! ” (28v)O´ semmi sem, semmiség az egész…

(31b)Mohamed, néked új arára van szu´´kséged, ugyebár,(32v) so´´tt akár to´´bb, sok- sok arára, (33b)mivel igen csak még heves ifjú valá.

Menj vissza egy napra Mekkába, s a város végén találsz egy kerek formájú ro´´t házat, s abban lakik az jo´´vendo´´beli araád, aki igancsak még zsenge valá.

Van elég pénzed, jo´szágod, míg amazok igencsak szegények, bizonyára eladák néked eme zsenge leányzo´t.

(37-38v)A neve Ajsa- s igencsak szép leá-nyka.”

(39Ekkor az L/ilith hirtelen eltu´´né az barlang falában.

 

——————–

 

Mohamed (43)csakhasmar visszautazá az Mekkába, megkeresé az L/ilith által leírt kerek házat, bémene, s ott látá meg az – még csak kilenc éves zsenge, de igen csak szép  – leánykát, aki egy szép labdát tart a kezei ko´´zo´´tt – majd a testvérkislányokkal, valamint a szomszéd kisleányokkal játszadozik.

Ekkor o´´szto´´no´´ssen odaméne az Ajsához, s megsímogatá (45)az arcocskáját.

Ekkor (46)ismét valamiféle árny-felho´´ szállana az Ajsza testébe.

“(47b)- miko´´zben ajsza o´´nfeledten labdázik)Tudod kis Ajsza, ti itten igen csak nagy szegénységben éltek, – én viszont gazdag valák, hazavinnélek téged hozzám, magaddasl viheted a to´´bbi szegény barátno´´idet is, (49v)játszhatnátok , s ha az U´r is megengedé, késo´´bb, valaha akár  az arám is lehetnél.”

Ekkor a kis Ajsza bájossan(53) reá mosojogá, miko´´zben egy szép labdával kezd játszadozni.

Ekkor (55)Mohamednek mintha fura látomása támadá : Látá a kis Ajszát egy kiásott széles  és méj árok alján – amej fo´´lo´´tt egy vérto´´l cso´´po´´go´´ fém zsino´r vala kifeszítve – bájos mosojjal az orcáján egy levágott férfi fejével játszadozni, mintha az fej labda lenne.

Hirtelen megijedt, de azonnal kito´´ro´´lé kezével az fejébo´´l az látomást.

Majd (57)Mohamed  ezekután annak rendje-mo´dja szerint megvásárolá az Ajsát az szu´´leito´´l, majd hazavivé o´´tet – valamint megegyezik asz szu´´leivel, hogy – nehogyan szomorú legyen a kis ajsza – az Mohasmed házába ko´´lto´´zhetznének az testvérei és barátno´´i is.

 

7.Jelenet.Medína. (Pc-F)

Mohamed háza. A kis Aiša immáron tíz éves, s a kérése teljesítéseként oda vitte Mohamed Aiša testvéreit, valamint a volt barátno´´it.

Naphosszat o´´nfeledten játszadozának , miko´´zben Mohamed boldogan nézegeti az játshzadozo´ kisleányokat.o´´ket.

Ido´´nként a kis Ašia oda rohan(4)  az Mohamedhez áto´´leli,valamint  megsímogatja az Mohasmedet :

“(5v)O´ Mohamed bácsi , ojannyira szeretlek té-ged.”

Ijenkor Mohamedben feltámad a férfiúi ero´´,- minek után a kis Aiša az kecsesen Mohasmed testéhez do´´rgo´´lo´´dzik –  miko´´zben a kis Aiša megkérdi:

“(9v)O´ Mohamed bácsi, mi oj kemény  csont van a lábad ko´´zt.”

———————–

Ekkoron (14)isméten fura zúgás hallatszik kintro´´l, majd isméten belépe az fura, hosszú, barna kaftános magas férfiú, ki oj fura nyelvjárással beszéle:

“(20v)Nohát, nohát, ismét találkoztunk…Mellesleg Hello´, u´´dvo´´zlo´´m Mohamed…”

Mohamed: ” (25v)Dehát minek ko´´szo´´nhetém eme ismételt látogatást?”

Az fura férfiú:

” (29v)Egyrészt figyelmeztetni jo´´ttem , o´´-nt, kiso´´reg, hogy múlnak-múlnak az évek, s a nagy világra szo´ll ku´´ldetés lassan-lassan fucsba méne…

(34b)…azonkívu´´l a mostani hejzeted igen-igen veszéjes…

… ugyanis az, aki a barlangban jo´ egy éve meglátogatott, o´´ valo´jában egy gonosz , evilágonkívuí´´li entitás, lény… mondjuk úgy, hogy “bukásban lévo´´ angyal”,- “Démon” …s hogy megállítsa a további bukássát , ero´´t kell felszívnia, s eme ero´´ akkor szabadúl fo´´l, ha mego´´lnek egy emberi lényt.

S sok-sok embert kell mego´´lni… Lilithnek nagyon sok legyilkolt ember erejére van szu´´ksége, hogy megállítsa a további zuhanását.

Ravasz mo´don kihasználta a benned lévo´´ rendkívuí´´li ero´´s no´´ iránti éhségedet, illetve azt a vonásodat,azt a testi gerjedelmességedet … ne kertelju´´nk… tetszenek neked(44b) a még allig-allig éredezo´´ kisleányok…

…Ko´´rmo´´nfont mo´don elku´´ldte néked a kis Aišát, akibe  – rajtad keresztu´´l – belé ko´´lto´´zo´´tt a rombolo´´, mondjuk úgy, hogy gonosz ero´´, úgymond “démon”…

… s most már Lilith az Aišán keresztru´´l fog téged markában tartani és irányítani…

(48b)…rá fog téged kényszeríteni arra, hogy az arabokat egymás ellen uszítsd… s széles ko´´rnyéken iszonyú háborúk kezdo´´djenek…

… rettenetes háborúk, mejek évszázadokon, évezredeken át szo´´rny´´´vérontásokat fognak okozni, so´´tt át fonak terjedni az egész világra, …

… testvér testvért fog gyilkolni, a Jézus ko´´veto´´i a te ko´´veto´´idet, a te ko´´veto´´id a Jézus ko´´veto´´it – ezer, millio´ számra, – a Mo´zes ko´´veto´´i minketto´´t s minketten a Mo´zes ko´´veto´´it…

… vérfu´´rdo´´vé tevén e világot…

… s mindebbo´´l Li.lith – valamint más úgynevezett ” bukott angyalok” – fog, fognak  profitálni, ero´´t meríteni… megvetvén a lábát és a hatalmát eme világban…

(56v)… gondold meg jo´l eme szavaimat Mohamed…

(61v)…Gondold meg o´ Mohamed…

(63b)… már rohannom kell…”

Mohamed ko´´vé meredten áll, mlejd kintro´´l hallani a fura zúgást.

Kirohan, de már nem lát senkit sem.

————————

Elmúlt úgy jo´ két év. (67)A kis Aiša – ekkora már tizenkét évesen – immáron megleheto´´ssen fo´´lcseperedett, majdnem-majdnem immár kis ho´´lgyé.

Szép , formás dagado´ kebleivel és formás , kerekded tomporával és combjasival.

Ugyanakkor még mindég igen kisleányos , játékos az arca s a viselkedése is .

Amido´´n oda-oda fut Mohamedhez,  – hozzásimuílván mego´´lelvén o´´tet amúgy még mindég gyermekhez mélto´an, de egyben már talán nem is ojannyira gyermekessen ,Mohamedben igen heves(69) testi gerjedelem támadá fo´´l.

Ijenkor a kis Aiša   gyakran megszo´´llalá :

“(72v)A´llando´an oj kemény vagy ott lent Mohamed bácsi… nem fáj néked  ott?”

Mohamed : “(75v)U´gy bizony, fáj az, de csak te tudnál ezen segíteni.”

Aiša: ” (78v)De hogyan segítsek rajtad, Mohamed bácsi?”

Mohamed: “(80v)Vesd le as ruhácskáidat.”

Aiša (82)engedelmessen és bájos mosojjal ledobja az ruháit.

Mohamed – elo´´sszo´´r látván az kislányt po´´rén – csodálja , de egyben (84)ottan az  kéjes vággyal nézegeti.

Aiša :” (84b)de akkor te is mutasd emeg Mohamed bácsi, hogy mi van ottan lent néked, ami oj kemény.”

Mohamed leveszi az ruháit. Látván mindezt a kis Aiša, – fo´´ként az Mohamed  ifjú úparipáját – sikongatni kezd.

Ekkor (88)Mohamed oda rohan a kis Aišához s hevessen kezdé simogatni ottan az kebleit, tomporát combjait , valamint a kis erdo´´cskét ottan az combocskái  ko´´zo´´tt.

Ekkoron a kis Aiša még hevesebben kezdé sikongatni:!

“(92)Ja–j-jaj! …ez nagyon csiklando´z, ”

Mohamed: ” (93v)O´ csak nem fáj néked… kis Aiša…?”

Aiša: “O´ dehogyis… nkagyon is hjo´l esik … csak fojtasd Mohasmed bácsi…!”

Ekkoron (97)berontanak a szomszédban játszo´  kissebb kisleányok, úgy hat- nyolc- kilenc évesek:

“Mi to´´rténik itten… mi is szeretnénk mindezt látni…?”!”

Mohamed reájuk szo´llal meg :!

“Most ne legyenek itt , kislányok … ez nem nektek velo´ látvány…”

Aiša: “O´ engedd meg Mohasmed bácsi, hogy itt legyenek…”

A kislányok:! ” O´ de nagy csont ágaskodik ki belo´´led Mohasmed bácsi…

Megnézhetju´´k… megfogdoshatjuk?”

Majd válasz nélku´´l, vihogva oda rohannask és elkezdik fogdosni az paripát valamint az hatalmas és rugalmas almákat.

Mohamed:” Mit csináltok kislányok …azonnal menjetek ki…!”

Az kisleányok kirohanának.

Mohamed:”(106v)Akarsz-e rajtam segíteni o´ kis Aiša?””

Aiša :” (107v)o´ persze, hogy igen Mohamed bácsi.”

S finoman megsímogtja Mohamed bácsit, s ottan lejjebb az ágaskodo´ paripát is.

Mohamed leu´´l egy pamlag széllére s aišához szo´´ll:!

“O´ kis Aiša, térgyelj le ide az lábaimra”

Majd elkezdi fínomasn símagatni az kis kertecskét.

Aiša kéjessen so´´hajtozá eko´´zben.

Majd Mohamed az zárt barlangot az paripa elé hejezé s imígyen szo´´lalá meg.

“Ne félj kis Aiša… lehet , hogy egy pironyo´t fájni fog”

Majd fínoman megnyitá az kert kapuit s behatolá az ágacska az kertecskébe.

Mohamed : ” Nem fája ez néked?”

Aiša : ” Talán egy kissé… de ugyanakkor igen jo´ érzés mindez…csak nyugodtan fojtasd, o´ Mohamed bácsi.”

Majd kéjessen kezdé táncolni az nagy paripán… miko´´zben az égi-pokoli érzés vesz ero´´t menketto´´n s az nektár az kis Aišába belé lo´´vekedék.

Ekkoroon ismét valami so´´tét árny fedé be mindkét alakot.

 

8.jelenet (pc-G)

Néhány nap múlva.

Mohamed (2)az Aiša barátno´´it az ko´´zeli faluba ku´´ldé el, ahol bérelé egy nagy házat.

Mido´´n (4)Mohamed és aiša éjjel alva feku´´dének, Mohamednak mintha álm,a vagy látomása jellené meg.

Meglátá (5)egy gyo´´nyo´´ru´´, kirájno´´i asszonyt, mej lebegé az u´´r fo´´lo´´tt, a lába alatt iszonyú vihar tombol, benne számtalan kígyo´val, de a teste csodállatos azúrkék-fehér.-ro´zsaszínben ragyogá.

Imígyen szo´lalá meg:

“(8b)Ne félj, o´ Mohamed.

Eń az Isten ku´´ldo´´tte vagyok, ellentétben az Lilithel, aki az Sátán ku´´ldo´´tte.

Nevezhetsz  és láthatsz engem akár az Jézus anyjának, vagy Mária Magdolnának, aki az Jézus házastársa és ikergyermekinek az anyja volt.

Figyelmeztetni jo´´ttem(13b)) titeket, mert beléd és az Aišába az gonosz szálla bé, mejet az Lilith oltá beléd.

Harconotok kell ellene- mivel az Sátán szelleme továbbra is bennetek lakozék s béfojásolni akará az titeket, a leheto´´ legku´´lo´´nbo´´zo´´ orcákat o´´ltvén magára.

Légy jo´(16b) az emberdekhez, adakozo´, megbocsájto´, s ne kezdj háborúkat az vallás nevében senki ellen sem – ku´´zdj a békéért.

Aišához légy jo´, kezeld o´´tet o´´no´´magaddal egyenrangúan.

Ne igyekezzél sok-sok feleséget és rabszolgano´´t szerezni, mert ottan az nagy buíjaságod bu´´ne elfedi elo´´led az igaz Isten képét, s a te nagy ku´´ldetésed célját.”

Majd az no´´i alak mintha a fény kezeivel (20)megsímogatná az Mohamedet és az Aišát.

Ekkor eltu´´né az látomás.

Mohasmed mintha lebegne az saját teste fo´´lo´´tt, mej nyugodtan aludná a mellette alvo´ Aiša melett.

——————-

Felébredvén másnap(23) reggel, mintha az Aiša orcája megváltozá – s mintha hol ijen, hol meg ojsn lenne vala.

Mintha az immár elku´´ldo´´tt barátno´´i orcáti o´´ltené magára, hol az egyiket hol meg a másikat.

Hol még kisleánynak látszana, hol meg már ifjú ho´´lgynek, hol még gyermekáldásra alkalmatlannak, hol már az terhesség állapotára immáron felhasználhato´nak látszana.

Az délelo´´tt az Aiša félre vonulá mondván, hogy :

“(23v)Látomásom vala az éjjel, láttam az Názáretit, lefestem az látomást.”

Buzgo´n (33)kezdé az képet festeni.

Kisvártatva elo´´jo´´vén s megmutatá az képet.

Rajta (49)mintha az Jézus látszana.

Mohamed megszo´lalá:

“(v51)De akit én álmomban láttam, az kissé másként nézett ki. ”

Aiša:”E´n viszont így látom o´´t – mint az édes testvéremet.”

——————-

Néhány nap múlva. Aišának ekkor ismét az eredeti orcája volt láthato´:!

“´ (58v)Mohamed, – fogytán a pénzu´´nk , s terjeszteni kéne végre az új vallást szerte-széjjel.”

Mohamed: “(v60)Dehát mit tegyek?”

Aiša: “(61v)Ero´´vel kell szétterjeszteni az új hitet, ha kell tu´´zzel.vassa.

A pénzt meg szerezd meg az karavánok megtámadásaival.”

Mohamed :”(66v) Dehát nem bu´´n ez?”

Aiša: “(70v)O´ hát mennyi hívo´´t szereztél eddig Mohamed?-

– Szinte egyet sem.

Cselekedned kell, – ha kell ero´´szakkal.!”

——————-

624 – Badr melett.Március 15.

Borzalmas (75)harc, iszonyú mészárlás, majd a gyo´´zelmes  harc után. Mohamedto´´l kissé távolabb (89)áll Ibn Ishak és Aiša.

Aiša – arcán fenyegeto´´ kifejezéssel – buzgo´n súg valamit az Ibn Ishák fu´´lébe.

Majd Ibn az Mohamedhez mene s imígyen szo´lalá meg:!

“I´me ez az elso´´ vereség, mejet az nagy Alláh a hitetleneknek készített, de én inkább az teljes vérengzés képének o´´ru´´lnék. Nem kellenek az fogjok, csak fo´´lo´´sleges koloncok, mészároljuk le o´´ket.!”

 

9Jelenet (pc-H)

Ido´´pont 625 március 25.

Uhudu.

Hatalmas harc dúla, mejben egyik fél sem aratá az  gyo´´zelmet.

Ibn Ishák – mellette álla az Aiša, amojan kisleányka, és buzgo´n súgá az Ibn fu´´lébe – mint ;Ibn u´´vo´´lto´´zé , mint amojan vad állatt, o´´nno´´nmagábo´l kilépve,ho´´rgo´´ szájjal, nyálladzva, mint szo´´rnyé vált lény:

“(v7)-Mego´´lni!, Mego´´lni!- Mindenkit mego´´lni! – Senki sem maradhat az életében!”

————————

Ido´´pont 627.

Ismételten (17)hatalmas harc dúlá az Medína falai elo´´tt.

Az bástyákon álla az – mint csak tíz éves kisleányka képében – az Aiša, s melette az Ibn Ishák, amint éppen irányítanának az alattuk dúlo´ harcot.

Utasíták az gyo´´zelmes hívo´´ket, hogy mészárolják le az fogjokat, sebezetteket, s dobálják bé o´´ket az ároksáncokba.

———————-

Kideru´´le, hogy az zsido´k segítettek az  hitetleneknek.

Mohamed békén hagyá o´´ket.

Ekkor (49)megjelene az lovon az izzo´an vérvo´´ro´´s asszony.

Felemelé az Aišát s megcso´kolá o´´tet.

Ekkor Mohamed úgy látá az vérvo´´ro´´ssen izzo´ asszonyt az lován, mintha egyszerre Gábriel és egyben Lilith lenne – azaz, mintha az Gábrielnek álcázott Lilith.

Az aszony felu´´vo´´lté ménydo´´rgo´´s- ménkyku´´ hangon.:

“(57v)Letevéd az fegyvert, Alláh pro´fétája?

De az angyalok még nem tevék le.

(61/2b)Ide jo´´ttem felhívni az embereidet, hogy indíts harcot az zsido´k ellen,

hogy reszkessenek az félelemto´´l.”

———————–

Huszono´´t napi harc után az Banu Kurajza o´´sszes férfi  lakosát lemészárolák az Mohamed hívei.

Az gyermekeket és asszonyxokat, leányokat pedig rabszolgánask adák el.

Egy asszonyt kivégezének, ki az utolso´ pillanatáig(72-73) o´´rdo´´gi kacajjal hahotázott.

————————-

Az Isten 628 éve.

Mohamed (75)ko´´ru´´lvevé az o´riási hasdseregével az Mekkát.

Az Mekkaiak látván az iszonyú túlero´t, az harc nélku´´l megadák o´´nno´´nmagukat.

Hatalmas to´´meg vevé ko´´ru´´l az magas emelvényen áll  Mohamedet (81)- az Medínaiak, Mekkaiak, az új vallásra áttért zsido´k, arabok.

Aiša melette álla az emelvényen, az egyik pillanatban mint amojan kislány, a másikban , mint érett ho´´lgy – majd valamit súgá az Mohamed fu´´leibe.

Ekkoro Mohamed felkiáltá:

“Romboljatok le és zúzzátok széjjel mindazt, ami nem az új vallás kelléke.

(95b)To´´rjetek széjjel minden zsido´, ro´mai, o´arab emlékeket.

(97v)S ezentúl az ido´´k végezetéig romboljatok le mindent ami nem az én vallásom kelléke.”

Az to´´meg éljenezve felu´´vo´´lt, mint az vadállatok u´´vo´´ltéseinek tengeri sokasága.

Ekkor Aiša ismételten súgá az Mohamed fu´´leibe valamit.

Ekkoron Mohamed fojtatá az to´´meghez címzett beszédjét:

“(107v)S meg parancsolám, hogy mindedn idegennek ko´´telessége áttérni az új hitre.

Aki ezt nem tevé meg, az mészároltassék le!”

A to´´meg ismét felu´´vo´´lt mint vadállatok o´ceánja.

 

10.Jelenet. – (Pc-I)

Mohamed otthona. Ko´´ru´´lbelo´´l 632 Június 7. -éig.

Sok új feleség, ko´´zo´´ttu´´k igen csak ifjúak, úgyszo´lván még csak zsengéek.

Ko´´ru´´lveszik az Mohasmedet – ko´´ztu´´k az Aišával, ki hol, ifhjú leányzo´, hol még csak kisleányka – s pokolbéli csábossággal hivogatják az Mohamedet az u´´zekedések minden válfajaira.

Egyszercsak az semmibo´´l , az falakbo´l elo´´jo´´vének mindenféle pokolbéli buja asszonyságok, ifjú leányzo´k, so´´tt még csak allig-allig zsengedezo´´, de immáron minden go´´mgo´´jded bájjal rendelkezo´´ asszonyállatok.

S az Mohamedet rávevék az pokolbéli u´´zekedés és paráznaság minden elképzelheto´´ és elképzelhetetlen válfajaira – amiben persze Mohamed igen csak fo´´rtelmes élvezettel vesz részt.

So´´tt felkéri az ifjú leányzo´´kat, hogy ko´´to´´zzék meg és kínozzák meg, vért szívának az testébo´´l,hlogy az pokolbéli kéjeket még fo´´rtelmesebben élvezze át.

Miko´´zben (75)látá az harcok iszonyú mészárlásait.

S mido´´n (79)az sok-sok asszony-leány szo´´rnyállatok seregével az pokolbéli uí´´zekedésbe kezdé, látá az pokol l(85-86)egméjebb bugyrainak fenekeit.

 

Amikor már – már ellepé az az pokol hetedik bugyrának kéj feneke, akkor felhangzik (87)az ismero´´s zúgás, s megjelenék az fura, hosszú barna kabátos férfi.

Kezében(89) fura vasszerkentyu´´t tartván, izzo´ sugarakat lo´´vel az buja némberek seregére, mire azok eltu´´nének az falakban, illetve ro´´gvest meghunyászkodának.

Az férfi az Mohamedre reá fo´´rmed:

“(94v)Mino´´ bukás! – Hiszen hozzád Jézus is beszélt…dicso´´ munkára biztatott!”

(99b) Mohasmed ! Téged a nem e világi bukott idegen ,Lilith, tart a hatalmában, – kihasználva a legszo´´rnyu´´bb buja pokolbéli képzelgéseidet – hogy ne teljesíthesd a feladatodat.!”

“(107v) Mohamed! Hagyj fel a bukással!

Belo´´led kiveszem a rosszat, megszabadítalak téged és Aišát a szo´´rnyu´´ roszto´l, a so´´tétségto´´l, serénygedjetek ezentúl a jobb világért!”

Miko´´zben (114)a fura vastu´´bo´´l ero´´s sugár lo´´velék az Mohamedre és Aišára.

Miko´´zben az fura férfi eltu´´ne.

Mindketten -Az Mohamed és az Aiša – leesének(118), majd mintha sújos teherto´´l szabadúlának meg fellégezé nek(119-121).

Aiša  immár felno´´tt asszony képében tetszeleg s ott vannak melette az ko´´zo´´s gyermekeik.

 

11.Jelenet (Pc-J)

Otthon – Mohamed lakása. 632 Június 8.

Mohamed kétségbe van esve afo´´lo´´tt, hogy mij bukásbe esett:

(9v) “O´h – mij szo´´rnyu´´ség…

O´h mij méjre su´´jjedtem…

…van még megváltás… bocsánat nékem…?

…hiszen maga Jézus beszélt hozzám biztatva…

…beszélt hozzám Mo´zes is, feltárván a nagy feladatot…

…kialakítván szebb világot, telve szeretettel!”

…………………………..

Mohasmed hirtelen a szívéhez kap:

“O´h Uram még nem… még nem… ne haljak meg..

…ne haljak még most meg…

…félbe hagyva a nagy tettet…”

 

Mohamed ezután elhúnyá.

A ko´´rnyék , család, rokonság do´´bbenten álla .

Aiša kétségbeesetten:

“(35v)O´h mi lesz most?

Az sem tudjuk, hogy ki lesz most az új hit ko´´veto´´inek vezére,

Ali,  Abu ?

Hiszen ezek ko´´zo´´tt  parázs o´´sszetu´´zés is ki, alakúlhat ,háborúhoz vezetve,  akár a szélesebb világot is magába szippantva !

(43v)S a szebb, jobb, szeretetteljesebb világ kialakításának a leheto´´sége  is talán elveszett? … (47v)vagy mikor valo´súlhat meg  valahára? Soha sem?

(49v)S az új hit , Mohamed o´´ro´´ksége, is telve van egymásnak homlok egyenest ellentmondo´  tartalmakkal –

……………………..

-mivel mindketten sokáig a gonosz által voltunk megszállva –

-szeretettel s gyu´´lo´´lettelés igazságozsággal s gazsággal –

– telve van gyu´´lo´´lettel és embertelenségekke-l:

(65v) az új hit is a más hívo´´k irgalmatlan lemészárlásának parancsaival, feleségek állatként valo´ kezelésével, a más kultúrák kellékeinek irgalmatlan szétzúzásának parancsaival,,

……………………………..

(89v)embertelen jogi elo´´írásokkal, végtagcsonkítások-, elevenen megko´´vezések-, és még sok minden egyébb szo´´rnyu´´ségekre  valo´ utasítások sokaságaival.

(106v)S mindez akár teljes világégéshez is vezethe-t.!

(110v)O´ Istenem mi lesz most!?”

…………………….

O´´sszerogyik, majdkisvártatva feltámaszkodva lassan  ismét feláll:

“(126v)O´h Istenem mi lesz mostan, mi lesz velu´´nk o´´ nélku´´le?

Ki fogja a mi hitu´´nket átvezetni jo´ban, roszban,

O´h Istenem , ki lesz velu´´nk?

Jaj Istenem , Istenem, Istenem!

Mi lesz velu´´nk? Mi lesz velu´´nk, mi lesz…?”

Fel s alá járkál:

(134-mintha mindkét hang énekelne , Aiša és Mohamed)

“O´h ne csu´´gedju´´nk… harcolnunk kell, o´´ érte,

o´h ne ccsu´´gedju´´nk, o´h na csu´´gedju´´nk,

Ta-lá-n a távolabbi jo´´-vo´´ben mé-giscsak,.. mégiscsak,  me-gva-lo´-súl-hat  Mo-hamed na-gy álma.a békéro´´l, s szeretetro´´l!”