Publikované 26. júla 2019 od

the irogoinal – untreated – ungar text (Ličko Lóránd .- mi father) -cc.1938?):

Karcer. – Ro´´vid komikus jelenet.                                                                                                                                                                                                Szerzo´´ : Licsko Lo´ránt (cc. 1936 – 40 ?).                                                               (Némileg átdolg. Licsko Péter által – Sam Mendez                                                                                                     szellemében – a megzenésítéskor –                                                                                                                                 2005 XI. 6 – 17.)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Szereplo´´k : Kapto´  bácsi – a pedelus (cc. 55 – 60 éves, korához képest igen ´o´ ero´´ben lévo´´ – humánus, jo´ságos tekintetu´´, de ugyanakkor van benne valami sikamlo´san huncút, szatír jelleg is.                                                                                                                                                                                                                 Iskola igaszgato´ – cc. 60 – 65 éves, igen sportos , jo´ megjelenésu´´ férfi.                                                                                                                                                 Madam – cc. 40 – 45 éves ero´´ssen molettes, de ugyanakkor     korához képest igen sexis, atraktív, kívánatos (kissé a kasszírno´´kre emlékezeteto´´) ku´´lseju´´.                                                                                                                                                                                                                                                             János – cc. 17 éves diák, jo´ vágású, sportos ku´´lseju´´, kissé kujon tekintettel, ugyanakkor igen intelektuállis vonásokkal.                                                                                                                                                                                                        E´va – cc. 16 éves, csinos diáklány.                                                                                                                                                                                                               Boldog Jolánka (eredetileg nincs a szo´´vegben, L.P. vitte bele) –                           cc. 14 – 15 éves  kvartos, v. kvintes diáklány, még ero´´ssen kislányos benyomású, naív viselkadésu´´, de ugyanakkor korához képest ero´´ssen fejlett idomokkal, hivalkodo´an kihangsújozott go´´mbo´´ju´´ségekkel. (Kissé ojan, mint a Farkasember-Piroska amerikai film kislánya.)                                                                                                                                                                                                                      A 2 beto´´ro´´ (szintén 2005-ben keru´´ltek bele) – Boho´c állruhábasn és maszkal, maszk nélku´´l ravasz, de kissé szánalmas arckifejezésekkel(kissé mint a Fargo´- v. a Kevin karácsonya két beto´´ro´´je).                                                                           Megjegyzés: A 3 uto´bbi szereplo´´nek nincs szo´´vege, csak a háttérbo´´l, ill. pantomím játékkal szerepelnek.                                                                                                                                                                                                                      Megj.: A megzenésített vált. címe: Karcer – erotikus, tragikomikus buffa jelenet. (Opera szu´´net ro´´vid jelenet.)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Hejszín: Egy régi (19. sz. végén épu´´lt ) iskola majdnem otthoni luxussal berendezett tanári típusú, igen nagy hejsége (cc. 10x 10 méteres).                                               A szobábo´l nem látni a mo´´go´´tte lévo´´ fojoso´ra, se az abbo´l nyílo´ kis szertárszeru´´ hejségekbe, de a színpadro´l a az oldal-felso´´ tu´´ko´´rszo´´gek , u´´vegek miatt a nézo´´k látják e hejségeket is.                                                                                                                                                                                                                        Ido´´pont: cc. okto´ber vége, november eleje, a fákon még sok színes levél. Szokatlanúl kellemes, meleg ido´´ – kellemes enyhe széllel, ragyogo´ napsu´´téssel.                                                                                                                                              A szoba elo´´tt igen su´´rru´´ , magas fák, színes levelekkel, asmiken keresztu´´l as nap csak apro´ sugarakkal to´´r be imitt, amott a szobába (ha feltámad a szél, csodálatos színeket okozván bent a falakon és a padlo´n, ku´´lo´´nben a hejségben sárgás barnás félhomáj honol.                                                                                           A hátso´ fojoso´n még nagyobb a félhomáj, s a raktárszeru´´ kis, túzsúfolt szertárakban egésszen ero´´s a so´´tétbarna félhomáj.

  1.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 délután 15.00 o´ra után.                                                                             Kapto´ bácsi: (so´´pro´´geti a nagy hejséget) A fenébe is, mennyi piszkot hagynak ezek a gyerekek. E´n a pedelus vagyok , nem pedig takaríto´no´´. De ha a takaríto´no´´ beteg, – legalább keresek valamit. (ko´´zben a falon lévo´´ diáklányok fényképeit nézegeti) Itt egy levél: (falsettel- énekelve olvassa 🙂                                                            Mélyen tisztelt Szarvas u´r! Figyelmeztetem o´´nt, ne merjen az és no´´mnek       (kapto´ tekintete Boldo Jolánka fényképére esik – ki ro´zsaszínu´´ ruhácskában, ro´´vid, rakott szoknyácskában látszik, – kislányos ku´´lseje ellenére, igen ero´´ssen kihangsújozott, go´´mbo´´jo´´do´´ idomokkal – ugyanakkor a to´´bbi fényképhez viszonyítva jo´val szegényesebben felo´´lto´´zve, gyerek harisnyácskában, egyszeru´´, papucsszeru´´ cipo´´cskében – látszik, hogy igen szegény családban               nevelkedik, ill. árva, a nagymamája neveli) – udvarolni.Ku´´lo´´nben, o´, nagy baj lesz, és a dolog ko´´nyen a tanári testu´´let elé is keru´´lhet, (Kapto´ nézi B.Jolánkát a másik fényképen, ahol ro´´vid szegényes, de asz idomokat igen kihangsújozo´ tornadreszben látszik. Kapto´ szemmelláthato´lag igen felizgul, a kezével o´´nkénytelenu´´l a bizonyos szervét kezdi msszírozni, nyxelvével kéjessen nyalogatja a száját, as tekintete kanos, szatíros)   (tovább mondva a levelet:) Ami nékem, de fo´´leg o´´nnek is kellemetlen lenne. De ha azt akarja, hogy jo´ viszonyban legyu´´nk, vegyen nékem egy tábla csokoládét(K. még kéjesseben nyalja a szája szélét) és a no´´ az o´´né lehet (K. a teljes izgalom határán, majdnem elélvez).                 (Beszélve:) Lemondok ro´la. (ének:) Hu´´ tisztelo´´je a Sko´t.           (beszélve:)            Na ezek a gyerekek mijen bitangok. (Kimegy)                                                                                                                                                                                                                                                            Beto´´ro´´k besurrannak a másik ajto´n keresztu´´l. A 2 bet. boho´cos álruhában és maszkban vannak. Az egyik fojton beszélni akar és levenni az álarcot, a másik figyelmezteti, hogy ha leleplezo´´dnek a tanúk elo´´tt, kénytelen lesz a tanúkat lelo´´ni. Kéri, hogy ne beszéljen, csak mutogasson. Bemennek a nagyszobamelletti kis titkári hejségbe, a nézo´´k az ajto´n keresztu´´l belátnak, felnyitják a fio´kokat, tele vannak pénzel. Az egyik beto´´ro´´ mutatja hogy sikasztott pénz, az igazgato´sikasztotta el, ezért nyugodtan elvehetik. Kint mintha zajt hallanának , ezért elbújva bezárják belu´´lro´´l as kis hejség ajtaját. (Megj.: Ez a cselekménysor cc. a 45. u´´t.-ig tartson)      Megj.: A 2 beto´´ro´´ kissé u´´gyefogyott ko´mikus mozgású és viselkedésu´´ legyen (kissé mint az Egyedu´´l otthon és New-Yorkban sorozat 2 beto´´ro´´je).                                                                                                                                                                                                                                                                                    (Igazgato´ és János be:)    Igazgato´: Itt fogja a karcert leto´´lteni Gál.                                                                                                János (beszélve tu´´ntetett alázatossággal:) Igenis igahzgato´ úr.                                           Igazgato´: (beszélve:) és jo´l viselkedjen, mert a legszigorúbb szabájokat fogjuk o´´n ellen alkalmazni. Megértette!?                                                                                                        János:(-“-) Igenis igazgato´ úr.                                                                                                        Igazgato´: Ha nem tartozna a jo´ tanulo´k ko´´zé, nem úszná meg as dolgot ij ko´´nnyen.                                                                                 János:(_”_) Igenis Igazgato´ úr.                                                                                                      Igazgato´:(kiabálva:) MEGE´RTETTE!?                                                                                     János: E´rtem Igazgato´ úr.                                                                                                                        Igazgato´: Az osztájfo´´no´´kno´´je fog magára vigyázni.                                                                János: Nem kell rám vigyázni. Uram. Az a randa.                                                                     Igazgato´: Ki a randa?                                                                                                                   János: A Márta az randa. Miatta kell most négy o´rát itt u´´lno´´m.                                                 Igazgato´: Mért pofozta fo´´l? Látott már ijet a világ. ?                                                           Kapto´ bácsi. Maga még itt marad egy ideig? Amíg az osztájfo´´no´´kno´´je nem jo´´n?                              Kapto´: Legyen nyugodt igazgato´ úr. Vigyázni fogok rá.                                                                 (Igazgato´ úr elmegy.)                                                                                                                       János: Gondolom, nem is  nagyon haragszik rám.                                                                 Kapto´: E´n is azt hiszem. Az igazgato´ úr jo´szivu´´, megérti a fiatalságot.                        János: Az a fo´´ , hogy elment. Kell hogy egyedu´´l maradjak.                                                               Kapto´: E szerint azt akarná mondani (beszéd:) , hogy én is… (ének:) izé… én is elmenjek innen? (János int, hogy igen…)                                                                                                                        Kapto´: Hát ez bizony nem fog menni. Nekem parancsom van …                                                        (mutatja, hogy  vigyázni kell Jánosra)János: De értse meg , nekem egyedu´´l kell maradnom.      (átadja Kapto´nak a kedvenc cigaerettáját, ki rágyújt…) Kapto´: De mi lesz, ha az igazgato´ úr visszajo´´n? (János jelzi, hogy ha igen, akkor a madam miatt. kivel valo´szinu´´leg szerelmi légyotja van…)        Kapto´: Jo´, jo´ de mégis mért akar (beszéd:) mindenáron (vokál:) egyedu´´l maradni? Csak nem?… (kezével a nyakára mutat)                János: ha…ha…ha… egy pofon miatt … felakasztani (beszéd:) magam…             Kapto´: (beszéd:) kidobhatják az iskolábo´l…                                                                            János: (beszéd:) Nem hiszem, a legjobb diákok ko´´zé tartozom, az iskola érdeke is, hogy jo´ diákjai legyen.Kapto´: Hát akkor én most menjek?                                                                                                           János:Még  maradhat egy kicsit (kinéz az ablakon) …ott megy az o´´reg Bugris Bandi, hogy sántikál …és mijeneket ko´´p…. és ez tanítja az illemtant?! (Kapto´ kimegy, de nem a fojoso´ra, hanem azzal határos szobába) (eko´´zben János az ablak elo´´tt, s az ablakon át beszu´´ro´´do´´, csodálatos, szu´´rt, szívárványszeru´´,o´´szi,  falevélnapsugár kombinácio´kat nézi,                …. és egyre inkább elmereng a látványba , – ajkán boldog mosojjal……)                                                                   (eko´´zben a ko´´zo´´nség a tu´´kro´´k- u´´vegeken keresztu´´l látja – de a szobábo´l János nem – hogy bejo´´n Boldog Jolánka , félve, megszeppenve, kintro´´l a nevelo´´ nagymamája biztatja, hogy ne féljen, bátran … jelzi- s Jolánka is- hogy a kirúgásra állo´ jegyeket ki kéne feketén illegállisan , Kapto´ bácsi segítségével , javítani tintával, mielo´´tt a taníto´néni, pirosan leelleno´´rzi, ku´´lo´´nben kirúgják az amúgy is szegény csonka család ivadékát. Ehez kéne Kapto´ bácsi segítsége.                               Belép a fojoso´ra, várakozik, nézelo´´dik.. a falon a legjobb diákok fényképei, sokan tornadresszben. Látni Jolánkán, hogy még valo´szinu´´leg nem csak szu´´z, de férfi egyáltalán nem ko´´zelített valo´szinu´´leg hozzá – másfelo´´l igen ero´´s erotikus vágyakkal, valo´szinu´´leg rendseressen végez o´´nkielégítést.                                                              Miko´´zben nézegeti a jo´vágású srácok fényképeit – arcán ártatlan izgalommal – o´´nkénygtelenu´´l a lába ko´´zé nyúlik, kezdi masszírozni magát, egyre jobban felizgúl, lehúzza a szoknyája alo´l  a bugyi hejett hordott olcso´´ bugyos gumis tornadrágocskáját, s immár a meztelen testét vakargatja, egyre jobban felizgulva.                             Az ártatlan szinte még kislányos arca egyre jobban eltorzul az izgalomto´l. A bugyiját a kezében szorongatva. Hirtelen meghalja a szomszédszobábo´l, hogy készu´´l belépni Kapto´ bácsi, villámgyorsan felhúzza a tornnadrágbugyiját, s még mindég felizgúlva ko´´szo´´nti Kapto´ bácsit.                                                                                             Kapto´ bácsi elo´´tt áll a kislány – mej a fénykép alapján felizgatta Kapto´ bácsit, s ki (K. valo´szinu´´leg észrevette) szemmelláthato´lag fel van erotikusan izgulva – kívánatossan, ro´´vid ro´zsaszinu´´ rakott szoknyácskában , szvetterben , piros sapkával                , go´´ndo´´r hajával, csupa go´´mbo´´ju´´ségével, a gyermekharisnya ellenére nagyon formás lábacskájával, papucsszeru´´ szandálkájában.                                                 A kislány ko´´nyo´´ro´´g Kapto´nak, s nyujtja a hozott ajándékot, a fo´´ldro´´l újra a kezébe veszi a fonott kosárkáját az ajándékokkal, nyújtván Kapto´ felé. Kapto´ jo´ságos tekintettel visszautasítja, meg van lepve a váratlan találkozásto´l, fordulatto´l, de egyben kezd felizgúlni a látványto´l.                                                                     Jolánka elmagyarázza (mindez csak pantomim formában), hogy miro´´l van szo´, K. jelzi, hogy megcsinálja ingyen, nem fogadhatja el az amúgy is szegény család utolso´ ajándékát.                                                                                                                                                              Jolánka kezd sírni, Kapto´ bácsi gyo´´ngéden kezdi vigasztalni, a fejecskéjét simogatni – s ekkor mindketto´´nél a meghato´ érzelem átcsap ero´´so´´do´´ erotikus izgalomba.                                                                                                                                                                           Egyre jobban felizgulnak, K. benyúl a Jolánka szoknyája alá, majd behúzza a mellék szobába , ahol félhomáj uralkodik – a barnás fu´´ledt megvilágítás (meg az elo´´zo´´ fojoso´n lévo´´ hangulat) még jobban felfokozza a (ketto´´ju´´k) izgalmát.       (Jolánkának valo´jában visszatér az elo´´bbi izgalma.)                                                               Kapto´ felu´´lteti Jolánkát az asztalra benyúl a lába ko´´zé,Jolánka kéjes engedelmességgel széttárja mindenét megmutatván, K.  lehu´zza a bugyiját s tovább is masszírozza. Jolánka annyira felvan izgulva, hogy szinte elájul, ekkor K. beviszi a hátso´ raktárhejségbe, ahol egy o´cska dívány is van, becsukván az ajto´t, etto´ ´ kezdve már nem látni o´´ket. )                                                                                                                                                 (János továbbra is o´´nfeledten bámulja a pici napsugarak színes falevelek által a szobapadlo´n és falakon kialakulo´, ko´´rbetáncolo´ (szél által mozgásba hozott) paradicsomi állapotra emlékezteto´´ színtu´´ko´´r  látványt, – mit sem sejtve a mo´´go´´tte éppen lezajlo´ eseményekro´´l.)                                                                                                                                                                                          A Madam ko´´zeledésének zajára János fo´´lrezzen (s hátulro´ az ajto´n kirohan Kapto´ bácsi, arcán erotikus mosojijal)                                                                                                                             János: és itt jo´´n a Madam, Fene a pofáját, a frászba, hát ezt most hogy fogom tudni lerázni?         Kapto´ (halja a János végszavát): mint a to´´bbit, mint engem.                                                                         János: ezt nem lehet úgy, ez no´´. Ezzel finomabban kell bánni.                                                                            Kapto´: Mit csinál?                                                                                                                                            János: Azon to´´ro´´m a fejem.                                                                                                                               (A madam belép, frivol o´´lto´´zetu´´, igen molettes, de erotikus kinézetu´´ no´´)                                              János: Bon joúr Madam.                                                                                                                                  Madam: Mi lelte magát Gál, hogy franciául ko´´szo´´n?János: Tudok én magyrúl is, jo´napot kisasszyony. Kampo´ bácsi elmehet, itt van most már a Madam.   (Kampo´ b. átsurran a hátso´ szobába, vissza Jolánkához.)                                                                          Madam: Elég baj. Nekem más dolgom is lenne otthon, mint itt u´´lni és o´´rizno magát.                               János: Madam , ha akar , hazamehet. E´n nem szo´´ko´´m el.                                                                               Madam: Nem megyek. a ko´´telesség az ko´´telesség. (Kezd dolgozni.)                                                               János: Hát én most mit csináljak?                                                                                                                             Madam: (dogozik) Csináljon, amit akar. Tanuljon vagy olvasson.                                                              János: Nem hoztam magammal olvasnivalo´t.                                                                                          (Kezd fu´´tyu´´lni egy ismert slágert.)                                                                                                             Madam: (beszéd:) Gál ne énekeljen , zavar a munkámban.                                                                   (János egyre hangosabban fu´´tyu´´l)                                                                                                            Madam: (vokál:) Gál ne énekeljen! Zavar a munkámban!                                                                     (János egyre hangosabb.)                                                                                                                                              Madam: Borzaszto´ itt magával. Nem mondtam, hogy ne énekeljen?!                                                       (János abbahagyja:)                                                                                                                                          János: (beszéd:) Nem is énekeltem.                                                                                                                               Madam: hát azelo´´tt mit csinált?                                                                                                                 János:(beszéd:) azelo´´tt fu´´tyu´´ltem.                                                                                                       Madam: hát legyen szíves, ne fu´´tyu´´ljo´´n. Maga diák, vagy kocsis?!                                                                 János:(beszéd:) Parancsára diák.                                                                                                                   (késo´´bb) Mijen jo´ kenne, ha maga haragos hang hejett, szépen, barátságosan beszélgetne velem.                                                                                                                                                                                          Madam: Mire gondol?                                                                                                                                      János: Arra, hogy maga nagyon csinos no´´.                                                                                                               Madam: Szemtelen.                                                                                                                                          János: Nem tehetek ro´la, hogy a szemeim jo´k, nagyon is jo´k, (beszéd:) látom,(vocal:) hogy maga nagyon csinos. (A Madam szemmelláthato´lag kezd erotikussan felizgúlni, piros lesz, izeg-mozog.)                                                                                                                                                                                             Madam: Cso´´nd legyen Gál, mert kidobom.                                                                                                              János: Elmehetek.De mégis furcsa, hogy itt u´´lu´´nk ketten, és mégsem mondhatom magának, hogy nagyon csinos, és tetszik nekem, mert maga tanárno´´.                                                                                             Madam: (egyre jobban felizgul, bár igyekszik palástolni János elo´´tt)                                                                 Gál, a maga szemtelensége határtalan, nekem fontos írnivalo´m van, maga meg hol énekel, hol meg fu´´tyu´´l, ho meg szo´´rnyu´´ hu´´jeségeket beszél. Felmegyek a tanáriba. Ott nyugtom lesz. Maga pedig megigéri, hogy itt marad.János: Megigérem. –  (Madam Kirohan – s mihejst azt hiszi, hogy nem látják (János – s a nézo´´k is- -valo´ban mindent lát a tu´´ko´´r u´´vegeken keresztu´´l) – szabad kezet ad az izgalmának, kezdi lent a lába ko´´zt masszírozni magát. Lehúzza a bugyiját a szoknyája alo´l, de ekkor elo´´jo´´n ahz igazgato´, váratlanúl látja a Madamot, aki allig bírja palástolni testi és idagállapotát. elkezdi vadúl fogdosni a Madamot, aki újra , mégjobban felizgul. Hirtelen kiszakítja masgát – kissé elo´´re szalad, csábos mosojjal felhúzza a szoknyáját, az igazgato´, meglátván a molettes de kívánatos idomokat, mejjet csak a harisnyatarto´ “takar”, elkezdi mégvadabban fogdosni, Madamnak kibugyannak a hatalmas mellei, ekkor az igazgato´ betuszkolja az egyik mellék, so´´tét szertárba, raktárba.)                         (János , nevetve, egyedu´´l maradva, – kiszo´l E´vának)                                                                          János: E´va, gyere be.                                                                                                                                        E´ va: Mit csináltál a Madammal, kirohant mint egy pujka?                                                                 János: Semmit, csak udvaroltam neki.                                                                                                         E´va: Te , hogy mertél?                                                                                                                                     János: Csak azért, hogy lerázzam.                                                                                                                 E´va: Nem fog o´´ rád haragudni?                                                                                                                 János: Mejik no´´ haragszik, ha szépeket mondanak neki?                                                                 E´va: I´rtad, hogy egyedu´´l leszel – Jo´´jjek.                                                                                                                 János:(beszéd:) és (vocal:) nem vagyunk egyedu´´l?                                                                                                E´va: Azért kellett Mártát fo´´lpofoznod, hogy velem lehessél?!? (beszéd:) Ezt mégsem kellett volna!                                                                                                                                                                                                 János: Megérdemelte. Beárult az igazgato´nál, hogy a mezo´´n (suttogva:) titokban, (vokál:) sétálunk. Még a nyelvét is kio´´lto´´tte rám.                                                                                                                    E´va: azért tette, mert szerelmes beléd. Féltékeny rám.                                                                            János: Nem is pofoztam fel .(suttogva:) E´ppen csak  meglegyintettem az arcát.Mondhatnám, hogy inkább csak (voc.:) simogattam o´´t.                                                                                                                                 E´va: Szemtelen.                                                                                                                                                 Mindketten lassan – boldog mosojjal az ajkukon – a titkár szoba felé mennek, kinyitván az ajto´t, do´´bbeneten látják velu´´k szemben a két boho´cruhás beto´´ro´´t, akik szintén meglepve, álarcnélku´´liek. Néhány másodpercig néma csend – a szerelmesek arcán még mindég ott a boldog mosoj, vegyítve a meglepetés arckifejezésével. Ekkor a “do´´rzso´´ltebb” beto´´ro´´ elo´´ rántja a nagy kaliberu´´ pisztoját. E´va o´´szto´´no´´sen János mo´´gé bújik. A beto´´ro´´ lo´´, a gojo´ keresztu´´l hatol János és E´va szíve tájékán, – a véru´´k stétfro´´csko´´l, lassan lebuknak a padlo´ra. A két beto´´ro´´ elrohan a fojoso´n át. A két fo´´ldo´´nfekvo´´ test a vér cseppek o´´sszekeverednek a padlo´n és a falakon táncolo´ csodálatos színes kavargással – szu´´rtnaspsugár és színes falevelek tu´´kro´´zo´´cdéseivel.Az arcukon még mindég as boldog mosojjal.  A falon megjelenik a két szerelmes quasi “szellemszilu´´etje” szintén elégedett, nyugodt mosojjal. Kisvártatva – a lo´´vés zajára – berohan, besurrannak Kapto´ bácsi és Boldog Jolánka s más iránybo´l az igazgato´ és a Madam – mindnyájan igen hiányos o´´lto´´zékkel, s még arcukun az átélt libido´´ vonásaival. Do´´bbenten nézik a látványt. A “szellemszilu´´ettek” mintha azt súgnák feléju´´k, hogy ne sajnálkozzanak, bodogan haltak meg. A “szellemszilu´´ettek” mo´´go´´tt a falra kivetítve látni az iskola és a városka látványát felu´´lnézetbo´´l, mintegy szállván fo´´lo´´tte.                                                                                                                            Néhány perc múlva – ahogy a zene a végefelé ko´´zeledik – a fu´´ggo´´ny lego´´rdu´´l.