Gonča -Mother tereza opera melodram Part A-2012

2012.2.-3.

Ungar libreto:

-;         Goncsa.- Egy angyali lélek megkísértése

és megdicso´´u´´lése.

Fantasztikus , mysthykus opera-orato´rium.

(2010 XII.31.-2011 III.)(megj.: egypicit a saját lelkem portréja)

 

 

1.          színdráma.

 

 

 

1.jelenet: (elo´´tte elo´´játék -1-55 )Színhej  – az albániai szu´´lo´´i ház ketrtje. Az o´´téves kis Goncsa a ház su´´rru´´ ketje határában játszik, kezeiben néhány gyermekbabával, mejek angyalkákat  és jézuskákat ábrázolnak. Napos nyári délután.

(v)Goncsa egy gyermekdalt dúdolgat.

(v)Váratlanúl egy kisfiús hangot hall a bozo´tosbo´l:

“Goncsa! – Goncsa!”

Goncsa odanéz , de nem lát senkit. Tovább játszik a babákkal.

Ismét megszo´llal a gyermek hang:

“Goncsa! – Gyere velem játszani.”

(v)Goncsa – tovább dúdolgatva – odanéz  , de nem lát senkit. Ko´´zelebb megy a su´´rru´´bb fák ko´´zé. Ekkor(v) meglát ott egy nagyon szép kisfiút – úgy szintén o´´téves ko´´ru´´lit.

Ismétmegszo´llal:”Goncsa,Goncsa, gyere velem játaszani”.;

Goncsa oda megy hozzá(oj hangon ,mint a kis Paulina a cseh szinkronban):

“Ki vagy – s hogy keru´´ltél  ide- még soha sem láttalak.

Hogy hívnak? Az én nevem Goncsa. ”

(v)A kisfiú: ” Tudom,tudom. Hiszen így hívtalak ide.

Az én nevem Szia, vagy Taszia  – hivatalossan Nataszia.A másik nevem Kulcsa.Egésszen pontossan Taszia Refikulcsa.”

(v)Goncsa meglepve: “De… hogy, hogy én eddig nem találkoztam veled?”

A kisfiú:” Pedig én már régo´ta ismerlek, csak eddig még nem találkoztunk .

Gyere ide a su´´rru´´bbe játszani velem”

Goncsa:” s mit akarsz játszani?”

(v)A kisfiú: Oj játékot , amit biztossan nem ismersz – papást mamást”.

Goncsa: …s hogy játszák ezt a játékot?”

A kisfiú: ” levetko´´zu´´nk s én a puncidat fogom fogdosni , te meg az én fu´´tyimet.”

(v)Goncsa: “Fúúúj! – ez nagyon fura játék – s undoríto´”

A kisfiú:” Nem baj . Majd én megkedveltetem veled ezt a játékot.”

Goncsa – egy kissé elpityeredve:

“E´n inkább az angyalkáimmal , meg a Jézuskámmal játszok”

A kisfiú: ” Ez nem jo´ játék… mihaszna!”

Goncsa:” Nem igaz! – Nagyon szép játék. S ha felno´´vo´´k a
Jézuska menyasszonya leszek.”

A kisfiú: ” Ez nem jo´! Hisz Jézuska már rég meghalt”

(v)Goncsa: “Ez nem igaz!!! – Feltámadt- elment a manyországba- de vissza fog térni, hogy egy szebb világot teremtsen. Anyukám mondta nekem ezeket – no meg a pap bácsi. Nekik ezeket elhiszem.!”

(v)A kisfiú(mintha kezdene du´´hében szo´´rnyszeru´´en eltorzúlni az arca s bu´´do´´s nyállat lehelne ki): ” Ez nem igaz, hiába vársz a Jézuskára .”

Goncsa:” Ez nem igaz!. Anyukám mondta, meg a pap bácsi, hogy ha sokat fogok imádkozni , akkor így lesz.”

(v)A kisfiú(mintha egy pillanatra a szép kisfiús arca borzalmassan eltorzúlna s mintha feketee vo´´ro´´s nyálkás felho´´ szállabna ki a szájjábo´l du´´hében): “Pedig hiába imádkozol, senki sem támad fo´´l, senki nem száll le a keresztro´´l.

(ismét megnyugodva a sszép kisfiús arcal) Inkábba legyél az é-n menyaszonyom , ha felno´´vu´´nk. Mi majd egyu´´tt megteremtsu´´k a szép új világot.”

Ekkor felhangzik a a tornácro´l az édesanya kiálltása:

” Goncsa hol vagy ?! – Gyere uzsonnázni.”

Goncsa-miko´´zben továbbra is o´´nfeledten de kissé megszeppenve dudorászik :” Már mennem kell, hívnak.”

 

2.Jelenet: Goncsa már 15 éves.  Otthon van  a családi házban -téli késo´´ délután-  a ko´´zelben az édesanyja és édesapja.

A szu´´lei: “Goncsa… az isten szerelmére… csaktán nem gondolod komojan, hogy apácának mégy…hisz oj rendkívu´´li okos lányka vagy… gondold meg jo´l…”

Goncsa(9):  “… o´ … nagyon is meggondoltam… s nem “apáca” leszek, hanem Jézus Krisztus ko´´veto´´je, az o´´ szolgája…az o´´ szolgája…(b-suttogo´-18) ezt már nagyon is meggondoltam…!”

A szu´´lei: (b-20)… no mi most elmegyu´´nk… de jo´l gondold meg a do´´ntésedet…!”

Eltávoznak, Goncsa egyedu´´l marad a szu´´lo´´i házban.

Goncsa halkan fohászkodi(25-b-suttogva):

“…O´h Istenem … segítsd meg e do´´ntésemet… kívu´´lro´´l nézve nagyon szikla sziláred a do´´ntésem, …de belu´´lro´´l szo´´rnyu´´ bizonytalanságot érzek…s oj egyedu´´l vagyok… oj magányos… mej csak o´´nno´´nmagával mérheto´´…
némi bu´´szke iro´´niával jelenti ki:) …oj magányos vagyok , mint Goncsa…”

(33b)Ekkor a szomszéd, immár szinte teljessen so´´tét szobábo´l elo´´jo´´n egy igen szép , 15 éves formájú kamaszfiú.

Goncsa meglátja, meglepve(41v):

“… de … hiszen … hogy keru´´lsz ide?… hiszen a ház be van zárva?…”

A fiú(44v):” … lehet, hogy a szu´´leid nyitva felejtették a ház ajtaját… de ez most nem fontos…”

Goncsa:”… de hiszen ki vagy…?”

A fiú(49): “ugyan Go-ncsa …hiszen már ismersz… régebben is meglátogattalak … (52/2)to´´bbízben is… nem emléksze-l?… Goncsa!?…(55)a barátod vagyok…(57) a nagy magányodban az egyetlen igaz barátod, mej képes téged igazándibo´l megérteni …igazándibo´l megérteni…

Taszia vagyok … Taszia Kulcsa…”

Goncsa:”… aha … már enlékszem…”

A fiú(69v): …Goncsa… én megértelek téged … tudom , hogy az elhatározásod akkor szu´´letett, amikor 7 éve meghalt a szeretett édesapád…(74v) habár nem értem eme elhatározásodat… hiszen ha van Isten, s végtelenu´´l jo´ságos, ahogy mondják, akkor miért engedte volna meg e szo´´rnyu´´ halált, (84v)s egyáltalán , miért van – s lesz  méginkább a jo´´vo´´ben – az a sok szo´´rnyu´´ség…?

Goncsa(89v):”… azt mondják, hogy az Isten útjai kifu´´rkészhetetlenek…”

A fiú(97b): “…Goncsa… (99v)ne áltasd magad ij bárgyúságokkal… hiszen te sem hiszed el… Goncsa…érzem benned a rettenetes bizonytalanságot… (105)azért jo´´ttem, hogy lebeszéljelek az elhatározásodro´l… ennek nincs semmi értelme… hiszen Isten elhagyott téged … (113)elhagyta az embereket… síri csendben hallgat…s talán nem is létezik…”

Goncsa(suttogva121 után):” O´h istenem mij szo´´rnyu´´ségeket beszélsz…!”

A fiú(130v): “Pedig így van… fordúlj a valo´ élet o´´ro´´mtelibb tartalmai felé… Légy  a szerelmem ,s a  szereto´´m s késo´´bb  feleségem !…(142)Légy hát a szerelmem, s késo´´bb feleségem!!”

Goncsa(150v): “…a-z é-n legnagyobb szerelme-m a Jézus szíve…”

A fiú(161b):” …Goncsa… ne áltasd magad… hiszen a legbenso´´dben érzed az egyre no´´vekvo´´ bizonytalanságodat…

Goncsa(165b ): “O´h … miket nem mondassz nékem!”

A fiú(172- után – b): “Pedig ez lenne a hasznos jo´´vo´´d… én megértenélek téged, velem bodog lehetnél…te nagyon okos lány vagy , ojan , mint Nikola bácsi … s egyu´´tt hatalmas dolgokat vihetnénk végbe boldoggá tévén az embereket,(181-v)felgyorsítván a fejlo´´désu´´ket a tudás fényébe, (egyre gyorsabban,izgatottabban, kiabálva moncdja) felemelhetnénk o´´ket egy magasabb szintre, a gyors felismerés (184vége185eleje-kiabálva,énekbeszéddel)fényét adván nékik…!”

Goncsa(185-után b):”O´h mij furcsa dolgokat mondassz… (v190)úgy beszélsz mintha Lucifer lennél… talán te vagy O´´…?”

A fiú(193-gúnyossan, kiabálva): “…Te mondtad ezt a nevet Goncsa … nem én…”

(Goncsa o´´rvényszeru´´en, kégtségek ko´´zo´´tt ide oda rángato´dzik.)

(Megj.:  Az egész elo´´bbi jelenet ojan legyen, mint az ifjú Hiacinda s a (gyermekgyilkos ) ifjú szerelme)

(201-fuga)Ekkopr kintro´´l behallatszik a megérkezo´´ szu´´lo´´k elo´´szobai hangjuk.

A fiú(cc.203-4innento´´l kezdve-b):” már távozom… gondold meg az ajánlatomat…”

Bejo´´nnek as szu´´lo´´k(cc.207-b):” … szervusz Goncsa… mintha beszéltél volna valakivel…?”

Goncsa(cc.209-210-b):”… o´h csak magamban beszéltem… mondogattam a holnapi iskolai leckét…”

Az édesanyja(cc.213-to´l-b):” Goncsa csak tán nem akarsz tényleg apáca lenni, hiszen oj okos leány vagy, nagy ember lehetne belo´´led, egyetemre kéne menned , mindenki mondogatja, hogy nagy túdo´s is lehetnél, feltalállo´, mint példáúl a nagy példaképu´´nk Nikola bácsi!tudod kiro´´l van szo´, ugye, a régi szerb családi ismero´´su´´nk. -Mostanában  írta amerikábo´´l, hogy egy ij roppant okos leánynak a tudománynak kell szentelnie magát, s nem elásnia magát o´´ro´´k életére egy kolostorban!- Pedig o´´s is eleinte pap akart lenni, a családi hagyományt ko´´vetvén.

U´gy gondolta, hogy a tudomány révén nagyobb szollgállatot tud tenni az emberiségnek, mintha pap lett volna.most . S ahogyan írta egy ko´´zo´´s ismero´´su´´nk már vagy néhány évtizedei édesanyámnak címezve- talán már minden ido´´k legnagyobb tudo´sává vállt, az Isten, a Jézus ku´´ldetését,  szolgálatát ezáltal megvalo´sítván: – Ojan készu´´lékeken dolgozik, mej a fo´´ld minden szegény emberének ingyen energiát és jo´létet biztosít, oj készu´´lékeken, mej mero´´ben megváltoztatja a világot, szebb, jobb , igazságosabb emberiséget teremt, s egyben megakadájozza a gonosz emberek háborúzgatási kedvét – ki akarja iktatni a gonosz emberek agyábol a rosszat , békés , jámbor lényekké tevén o´´ket.El akarja készíteni az U´r – jehova s Jézus Krisztus kirájságát a fo´´ldo´´n. Csak atoo´l fél, hogy a gonosz kapitalista bácsik, akiket o´´nzo´´ és kegyetlen mo´don csak a haszon érdekel  – és ezért holtesteken át i képesek gázolni – hogy ezek megakadájozzák a nagy tervét, vagy mego´´lik o´´t és ellopják , eldugják a nagyszeru´´ találmányait.Mivel most zajlik a háború az e világon uralkodo´ gonosz hazudozo´ s a Jézus kiráj ko´´veto´´i ko´´zo´´tt.Atto´l fél, hogy el fogják tu´´ntetni a hagyatékát a gonosz hazudozo´k, hogy alávalo´ hazugságokkal továbbra is fentarthassák a ko´´rnyezetkárosíto´ s drága technolo´giákon alapulo´ világukat.

Goncsa! – gondold meg azt, amit Nikola bácsi írt!”

A testvére(238-b): “E´n   tiszt vagyok – s ezért jobban ismerem az életet, ne tedd ezt – Goncsa!”-

Goncsa(241-v): “E´n is tiszt vagyo–k – (244v)a mindenség urának szolgálatában……… és a Jézus Krisztus felesége akarok lenni  , s o´´ néha-  igen csak igényes tud le–nni”

 

 

 

3.Jelenet: Goncsa utazik a vonaton dardžilingbe.1946 IX.10.szomorúan, fáradtan, – ko´´ru´´lo´´tte csupa szegény, nyomorúságos utas.

Egyszerre csak valamijen ku´´lo´´no´´s érzés fogta el, csodállatos s egyben szo´´rnyen fájdalmas is – mintha belso´´ hangot hallana, de egyben , mintha kívu´´lro´´l is hallaná a hangot, mintha félig meddig énekelve(quasi “angel chorus”- de maga a szo´´veg nem énekelt, hanem viszhangszeru´´ suttogás- 16-18-to´l):

“Te én kicsinyem, gyere, gyere, vezess be engem a szegények negyedébe,gyere, jo´´jj, légy az én fényem, világosságom,- jo´´jj, add nékem a lelkeket…”

Goncsa lelkében(32-33) és arcán meglepetés, o´´ro´´m s egyben aggodalom kezd uralkodni.

O´´nkénytelenu´´ĺ is o´´nmagában kezdte mondogatnu(41-b-suttogva):

“”Mindent megteszek, amit csak elbírok, nincsen kétségem afelo´´l, hogy te voltál aki elhivetott engem ij szeretettel és ero´´vel,ezért ez a te munkád,de nincsen hitem, Jézus ne add , hogy az én lelkem be legyen csapva, hívtalak téged , amikor hívtál, gyere s légy az én fényem, világosságom. ”

 

Ekkor(57) észreveszi, hogy mellette u´´l as vonatpadon egy szép fiatalember u´´l, elegánsan és divatossan o´´lto´´zve, kellemes mosojjal az arcán – aki megszo´llítja:

” Szervusz Goncsa… o´h talán most sem ismersz meg…Goncsa, csak nem ezt akarod mondani- nékem…”

(Megj.: A az elegáns “fiatalember” viselkedése és modora ojan legyen , mint Sax – a Mester modora.)

Goncsa – zavartan(b-63):” …hát…hát nem vagyok biztos…”

A fiatalember(suttogva-65)): ” én vagyok az-  Goncsa Taszia, a régi barátod…”

Goncsa(67-v):” O´h – már emléksze-m…”

A fiatalember- suttogva (69-suttogva): “Goncsa halkabban… ugyanis csak te látsz engemet…a to´´bbiek nem látnak”

Goncsa(72-suttogva):” …micsoda…?”

A fiatalember(fuga 73-tovább=beszéd)):” Goncsa …legjobb ha nem is beszélsz… még azt hihetnék a to´´bbiek, hogy megbolondúltál… legjobb, ha nem is beszélsz… velem tudsz gondolatokkal beszélni… hallod  amit most beszélek…”

Goncsa – meglepve:”… nos igen… hallom , illetve érzékelem…”

A fiatalember:” Nos így már jobb … Goncsa… még midndég érvényes a régebbi ajánlatom… hogy … (83-v)egyu´´tt szebb világot teremtu´´nk…

Goncsa(b-83): “… ah …már emlékszem…”

A fiatalember(85-b):”Goncsa… tudom, hogy az elo´´bb belso´´ hangot hallottál. mej egész életedre új szolgálatra hívott. Goncsa! … ne halgass reá, ne tedd ezt… (89-b)(+bl)ez az út csak a szenvedésbe , fájdalomba, kétségekbe,lelki so´´tétségbe vezet…

(95-b)Goncsa… még mindég érvényes az ajánlatom… légy a hitvesem… (96)-bén gyo´´nyo´´ru´´ és sikeres , híres no´´vé teszlek, velem boldog leszel, s egyu´´tt  szebbé teszu´´k a világot, fényt , a magasabbtrendu´´ tudást  hozunk az emberiségnek…!…s e világban uralkodni fogunk…”

Goncsa:(b)” a mindenséget szemlélni, élvezni s javítani kell, de nem uralni…”

A fiatalember:)b)”… Tévedsz…”

Goncsa(102-b,izgatottanm ,egyre gyorsabban): …már … már … kezdem sejteni , hogy ki vagy te valo´jában… várjunk csak … a te neved … még emlékszem a teljes nevedre… (104-v)visszafelé mondva Lucifer és Sá-tá-n…”

(105-b)A szép fiatalember, kellemesen mosojogva: o´h,  o´h  Goncsa… hiszen ez csak egy do´´re név a sok ko´´zu´´l… oj sok – sok nevem van … az emberek, akik félnek to´´lem megpro´bálnak engem elnevezni, azért , (113-b)(+bl)hogy a félelmu´´ket cso´´kkentsék… mivel nincs szo´´rnyu´´bb a számukra, mint az ismeretlen, megnevezethetetlen…

…pedig én a megnevezethetetlen, vagy a “Névtelen” vagyok valo´jában…”

Goncsa:” Ez borzalom, amiket mondassz…”

A fiatalember(121-b):”…Vigyázz Goncsa… mivel az akit Istennek, vagy Adonainak, Jehovának, vagy pl. az indiánok Nagy Istennek  neveznek – tehát o´´ is megnevezhetetlen, avagy Névtelen, vagyis az emberi szint, az úgynevezett homo szapiensz-szapiensz számára fo´´lfoghatatlan, identifikálhatatlan, megragadhatatlan…”

Goncsa(129-v):”… de …hát az Iste–nt (132)é-rezzu´´k a szívu´´nkben..é-rezzu´´k a szívu´´nkben…é-rezzu´´k….”

A fiatalember(137-b):” …lehet , hogy valamit éreztek… de semmit sem tudtok ro´la…azt sem tudjátok , hogy egyáltalán van – e , vagy sem… s egyáltalán semmit sem tudtok a mindenségro´´l, …csak egy szu´ , allig észreveheto´´ metszetet érzékeltek, s tudtok a világmindenség teljes go´´mbjébo´´l…

…Goncsa …te egy rendkívu´´li okos leány vagy, …ojan , mint a szu´´leid ismero´´se,  a teszerb  Nikola bácsid- aki a fo´´ldi emberi faj  eddigi legnagyobb tudo´saként hihetetlenu´´l elo´´re vivén a tudományt , áldásos jo´létet és felemelkedést, békét s egyu´´ttélést hozhatván a fo´´ld minden emberének.  Sajnos a gonosz “kapitalista” bácsik, a titkos , o´´nzo´´, pénzéhes, féktelenu´´l s  hosszú távon o´´npusztíto´an kapzsi katonai-u´´zleti ko´´ro´´k mai napig eltitkolják az áldásos eredményeit a fo´´ld lakosai elo´´tt.

(145-b)Neked sok mindent elmagyrázhatok.”

Lerajzol egy papírra egy nagy go´´mbo´´t, :”Látod ez a teljesség” – amajd a go´´mb ko´´zepére egy keskeny sávot: “ez az a szféra , amit érzékeltek s tudtok “-

A go´´mb felso´´ és also´ részébe egy-egy nagy kérdo´´jelet rajzol : “Lám lám erro´´l semmit sem tudtok, …mi van itt … pedig eme teru´´leteknek kéne leginkább fo´´lkelteni az emberek érdeklo´´dését… ezeket néh-néha parafenomén, vagy mysthykum nvekkel illetik… pedig a vilámindenség egységes, nem lehet feloszeni para s nem para fenoménra, szellemire és anyagira… a jelenlegi fo´´ldi tudomány eme teru´´leteket nem létezo´´knek, tudománytalannak tartsa… pedig a legtudománytalanbb az, ha amit még nem érzékelu´´nk, amiro´´l még nem tudunk azt nem létezo´´vé titulálni … paradox mo´don éppenség a szélso´´séges materialista etheizmus, s anatiteleologizmus a legtudománytalanabb…

(153-b)nevetve:)éppenséggel az én szeméjem, hogy itt látsz engemet, bizonyítja ezt…no persze erre azt mondaná a híres tudo´s társaság, hogy szegény Goncsa csak hakucináll…”

-majd a sáv alá s fo´´lé egy pici besatírozott sávokat :” lásd , ez a kvantumfyzika, ill. a kvanatúmfyzika hypothézisei, a másik sáv meg a kozmolo´gia tudomány, ill. annak hypothézisei, az antro´pikus elv, a privilégizált fo´´ld bojgo´ elméletet, stb. – mindkét teru´´let mintha ici picikét  kezdené megdo´´nteni  az eddigi dualista világnézeteket s kezdene behatolni a kérdo´´jelekkel ábrázolt nagy ismeretlenbe”

Goncsa(161-b):”… hála Istennek, … akkor talán te is csak az én halucinácio´m vagy…”

A fiatalember: O´h …dedo´´re vagy Goncsa… hiszel Istenben s a túlvilágban… a halhatatlan lélekben… legalább is szeretnél nagyon hinni… de most egyszerre velem szemben a korlátolt álltudományos materializmus alapjaiba meneku´´lsz…?!”

Goncsa: …Te …te …nem vagy…”

A fiatalember: ” hiszen az alacsony frenkvenciájú, valamint a magasfrekvenciájú elktromagnetikus hullámokat sem látjuk ellentétben a fénnyel, amejnek legalább a visszavero´dését látjuk… ugyanúgy a jelenlegi tudomány számára még ismeretlen live faktor – az elementáris részecskéket, atomokat, molekulákat titokzatos mo´don o´´sszetarto´ ismeretlen  “E´LET” “valami” – is to´´bb “frekvenciájú” . ahogyan az ismert élet formák – beleértve az embereket -szintén egyelo´´re számotokra érthetetlenek  , semmivel sem érthetetlenebbek azok az “élet” formák , amejeket ti szelleminek neveztek. A ku´´lo´´nbo´´zo´´ live faktorok csak más más “frekvencián” mu´´ko´´dnek. ”

Goncsa:” …de hát te , hm csinos fiatalember vagy …s nem holmi megnevezethetetlen…?”

A fiatalember:  :”…hm… most a nagyon régi ku´´lso´´met látod… valaha … nagyon régen… a fo´´ldi évekkel mérve úgy jo´ 2 milliárd évvel ezelo´´tt… egy másik világban így néztem ki … sok más társammal egyu´´tt, majd az évmillio´k  fojamán egyre jobban emelkedtu´´nk, végu´´l elértu´´k az angyali szintet, behatoltunk a teljes valo´vágba, oda , amiro´´l nektek még csak sejtelneitk sincsen.

A téren s ido´´n kívu´´l szellemként létezu´´nk. Néhányunk meg akartuk javítani a létezo´´ mindenséget, bele akartunk avatkozni a mu´´ko´´désbe, s az értelmes lények mu´´ko´´désébe, felgyorsítván a fejlo´´désu´´ket a magassabb fény szintjébe.

De mindenki ellenu´´nk volt –  a mindenség a fo´´lfoghatatlan , amit Istennek neveztek  – : a természet, a mindenség mu´´ko´´désébe valo´ bármijen ero´´szakos beavatkozás beláthiatatlasn láncreakcio´kat indíthat el, s az értelmes  lényeknek megszu´´nne a viszonylagossan  o´´nnállo´ saját akaratuk utoso´  foszlánya is A fo´´lfelé valo´ fejlo´´désben nem lahat átugorni az egyes szakaszokat, nem lehet ezt túlságossan felhyorsítani, mivel ez o´´sszeomláshoz s katasztro´ fához vezet. ”

(185-b)Goncsa: “… de … akkor miért vagy megnevezhetetlen, névtelen…?”

A fiatalember : “…amikor… úgymond …”legyo´´ztek” minket… mivel – ahogyan ti mondanátok … az “irígyésg és hiúság” bu´´nével lettu´´nk megbéjegeztetve… kiestu´´nk a szintu´´nkrui´´l… s kezdtu´´nk úgymond “belezuhanni” oda, amit valo´ban csak megnevezhetetlennek, névtelennek lehetne “nevezni”. Valahová , ami a midenség létrejo´´ttével paralel jo´´tt részre, valami, ahol az ismert mindenség to´´rvényei már nem érvényesek, valami, ami nem a fény elleéntéte, hanem annak teljes hiánya , mindennek , amit ismeru´´nk, mindennek a hiánya, ahol nincsen semmi, amit nem lehet leírni. ”

Goncsa:”… de … hát itt vagy!?”

A fiatalember: … mert nem csak ott létezu´´nkl s ami ott van , nem csak ott van , hanem bizonyos feltételek ide is behatolhat… s ezért o´vva intelek téged Goncsa… hiszen oj to´´rékeny leány vagy…én egy specifikus ero´´térben vagyok amit rjatad kívu´´l mások nem érzékelnek…”

Goncsa:”… mito´´l féltesz engem…?”

A fiatalember:”… nos … akiken segíteni szeretnél … a legelesettebbek, a legszerencsétlenebbek valo´ban ojanok , mint a szenvedo´´ jézus…”

Ekkor ko´´zbe vág Goncsa: “! ugye hogy jo´l éreztem!”

A fiatalember: vigyázz Goncsa , ez nem úgy van, ahogyan gondolnád s ahogyan gondolja a legto´´bb ember…(209-b))Jézus azért szenvedett, hogy magába szívja azt a roppant so´´tétséget, ami a végtelen igazságtalanságokban elszenvedo´´ emberekbo´´l szabadúlt fo´´l, amikor az utolso´ reménysugarat, fényt, boldogságaot is elvették to´´lu´´k, akkor ez az utolso´, végso´´ remény s fény szo´´rnyu´´ so´´tétséggé vált…iszonyú rombolás potenciáljává.. rettenes pusztítást okozhatván… pontossabban mondva a megnevezhetetlenbo´´l táplálkozva.

(209-b)S Krisztus ezt a so´´tétséget szívta magába az utolso´ napján… s így megmentve a világot atto´l , hogy e so´´tétség, megnevezethetetlenség  beborítsa a világotokat. Nem csak az o´´t ért igazságtalanság fojtán létrejo´´tt so´´tétéget, hanem az o´´sszest.

megakadájozta a “Carrietta Whyte  syndro´ma” létrejoo´´tét.

(217-b)Ja ti még nem tudhatjátok , hogy miro´´l beszélek. Ez egy kisregény szerencsétlen leány fo´´szereplo´´je, amit jo´ két évtized múlva fognak megírni,aki szinte szent s angyali  képességekkel rendelkezik, de fojton fojvást megalázzák,  s akit  az egyetlen boldog  pillanatában iszonyúan megaláznak, kinulláznak, kisemmiznek, s ekkor a fény szeretet, boldogság energiája iszonyú rombolo´, pusztíto´  energiává vállik, – a megnevezhetetlenség “valamijévé” .

(225-b)Nos ezt a sszo´´rnyu´´séget szívta magába Krisztus, s fogod magadba szívni te is , ha vállalod a legnuncstelenebbe, legszerencsétlenebbek sorsát!

S most te tényleg ezt a sorsot  akarod válalni…?!?

A magadba szívott, belo´´lu´´k  felszabadúlo´ so´´tétség miatt állando´ so´´tétségben fogsz élni, (237-v)Istento´´l ,Jézusto´ elhagyatva, az o´´ bennu´´k valo´ hitet elvesztve, o´´ro´´k bizonytalanságban – a so´´tétség “szentjeként”…

Ezt akarod … Goncsa…!?

(233-b)Goncsa: …te …te …most rettenetessen “megkísértettél ” engemet… ugye… így van… mert a másik út… amit ajánlsz nekem … (243-v)az a biztos kárhozat útja…”

A fiatalember(237-b): … hm. hm. hm. “kárhozat” … mino´´ ero´´s szavak…

gondold meg az ajánlatomat Goncsa… egyu´´tt jo´t teszu´´nk az emberiségnak…”

Ekkor megérkeztek Dardžilingbe, s a “látomá” eltu´´nt.

 

 

 

1. színdráma.

 

 

 

4.Jelenet.színhej – Kalkatta, a város szélén a volt hinduista szentéjben berendezik a haldoklo´ szegények házát, hogy emberhez mélto´an haljanak meg.

(25)Egy csapat fanatikus hinduista a kapun beto´´r, s ko´´vetelik  a halott ház fo´´lszámolását.

Kiabálna(32-b)k: ” “Ez gyalázat!” , “Azonnal takarodjanak ki!”, Meggyalázni a hindu templomot!”, “Távozzanak ezek a keresztény némberek!”

Bent a no´´vérek rettegnek(35-b):” Mit csináljunk Teréz testvér, ezek még képesek mego´´lni is minket?”

Teréz anya(41-b):” Ne féljetek, én nem félek, azaz nem saját magamat féltem, hanem azt, hogy nem tudunk majd segíteni a szerencsétlen haldoklo´kon”

A do´´ro´´mbo´´lés s u´´vo´´lto´´zés egyre jobban fokozo´dik.

Teréz anya:(44-b)” Ne féljetek testvéreim, kimegyek hozzájuk.”

A to´´bbiek(45-b):” Jaj ne – hisz mego´´lnek.”

Teréz anya(cc.45-b) :” Ne féljetek ti kicsinyhitu´´ek, Jézus velem van.”

Kimegy(57) – ekkor a to´´meg kissé elhalgat.

Teréz anya(58-b):

“Miért zúgolo´dtok, hiszen a ti hindu testvéreiteken akarunk segíteni, hogy mélto´ mo´don keru´´ljenek be a nirvánába, vagy ahogyan mi, keresztények mondjuk, a menyországba.

Hiszen a ti istenetek a mi istenu´´nk is. Hiszen ezek csak szavak – Krisna, Visnu, Jehova, Adonai, Isten. Másképpen nevezzu´´k el ugyanazt.

E´s a pro´fétái, vagy fiai , legyen az Budha, vagy A´brahám, vagy Jézus (-aki itt járt legalább 10 évig Indiában 31 éves kora elo´´tt, s rengeteget vett át a hinduista s budhista vallásotokbo´l -) , Mohamed, a saját  legjobb belátásaik , szívu´´k szerint értelmezik ugyanezt a emberi elmével fo´´lfoghatatlan,megmagyarázhatatlan, de emberi szívvel érezheto´´ végtelen mindenségi eszmét,a végtelenu´´l jo´ságost és sszépségessen magasztosat, a  teremto´´t. ”

A to´´meg  elcsendesedik s meghátrál.

Teréz anya fojtatja(cc.73-b):

“Nincsen ku´´lo´´nbség kereszténység , hinduizmus, júdaizmus, budhizmus, vagy egyébb Isten eszmét ko´´veto´´ vallások ko´´zo´´tt – tehát azon vallások ko´´zo´´tt, mejek ember szeretet és irgalmat sugároznak, vagyis ojanok ko´´zo´´tt, amejek nem  állat “isteneket”, emberáldozatokat ko´´vetelo´´ hamis “isteneket” imádnak – hanem az emberiség, minden emberi lény felemelkedését , szeretetét, u´´dvo´´zu´´lését segítik elo´´ az irgalmasság s végtelen megbocsájtáson keresztu´´l.

Nagyon fontos a vallások ko´´zo´´tti harmo´nia.Az o´´sszes ellentét ellnére az o´´sszes fontos vallás egy hírt hordoznak: a szeretet, egyu´´ttérzés-irgalom, megbocsájtás,a belso´´ rend és elégedetség hírét.

Hiszen Jézus , aki ifjú korában itt járt ko´´zo´´ttetek(s lehet, hogy már mint anyagtalan létu´´ angyali lény a faltámadása után szintén itt járt) s magába szívta a hunduista s budhista tanításokat – sok más világtanítás mellett – nem elvállaszto´ volt, hanem a nagy egyesíto´´, mejben egyesu´´lhetnének az nagy világvallások s az egész emberiség. ”

A ko´´ru´´lo´´tte lévo´´k mleghato´dnak, némejiku´´knek ko´´nybe lábad a szeme:

” Mijen szépen beszélt”

Ekkor(97) meglátja mlaga mellett az ismert szép fiatal férfit – nyilvánvalo´an a to´´bbiek nem látják o´´t.

A szép fiatalember oda súgja(cc.98-899-to´´l-b) Goncsának, némi mosojgo´ iro´niával:

” Mijen szépen beszéltél Goncsa… kár , hogy engemet nem említettél meg…”

Goncsaä105-to´´l-b): “Gyakoroljatok mindenki iránt szeretet, irgalmat, A´brahám, Jézus, vagy Krisna, Visnu, Budha, Mohamed nevében – de(113-b) o´vakodjatok a hamis istenekto´´l, Mint példáúl Apo´fis, Anúbis, Ré, I´zis, Ozíris, Set,Apollo´, Zeus,Baáll s fo´´leg a Lucifer,Mefisto, Azael,Belzebub – ezek nyomorba, megaláztatásba, szenvedésbe do´´ntenek titeket, mert minden rossz és szenvedés to´´lu´´k ered.

Ezek valaha ugyanojan emberek voltak , mint ti , de a felemelkedés ko´´zben a hiúság és az írigység bu´´nébe estek,Istenekké akartak vállni, uralni a mindenséget,de a mindenség – mint ferto´´t – kilo´´kte o´´ket magábo´l, s emiatt kezdtek széthullani, visszasu´´jjedni also´bb szintekre, s hogy ero´´t merítsenek a su´´jjedés meggátolása végett, gonoszakká váltak,és a vak fegyelembo´´l, szenvedésbo´´l  és az emberáldozatokbo´l merítik ereju´´ket. ”

(Ekkor( -129-b)ismét látja a fiatalember- aki fino iro´niával súgja a fu´´lébe:

“O´h, o´h, o´h , megvagyok hato´dva – Goncsa – végu´´l mégiscsak megemlítettél engemet – no meg néhányatko´´zu´´lu´´nk.”)

 

5.(azonos pc-cd file-atacca)Jelenet.1959- goncsa egyedu´´l van a szobájában. O´nmagában fohászkodik, gondokozik s írja a naplo´jába(cc.169-to´´l-b):

“miért ku´´szko´´do´´m annyira… ha nincs isten, akkor lélek sem létezik…de ha nincsen lélek, akkor te , Jézus –  sem vagy valo´di…”

Már csak magában gondolkodik, s mormol, nem írja le(177-b):

“már régo´ta érzem  ezeket a belso´´ u´´rességeket – amejeket igyekszem  a világ s o´´nmagam elo´´l elleplezni még nagyobb munka tempo´val s o´´nfeláldozással, s a  jo´ságos mosojommal…”

(Hirtelen belso´´ kiálltással fo´´lsuttog:)(200-201-b)

“a so´´tétség  – a finsternis, a darknes szentje vagyok?

és – és -és…(209-b)segítségért kiáltok! ?”

(ekkor mintha valamiféle alaktalan so´´tétség – mintha élne s mozogna – ko´´zeledne felé s mintha vo´´ro´´s foltok vibrálnának benne)

(209)O´´ru´´lten járkál ide- oda, majd lezuhan a fo´´ldre s (225)vekve marad.

 

6. Jelenet: Teréz anya a testvéreihez beszél- amikor megalakúlt végre az új rend :

“a szegénység felszabadít…

…az emberekben az istent kell  láttnotok,az istent kell bennu´´k látni,  és vissza kell nékik adni az o´´ bu´´szkeésgu´´ket, amej o´´nmaguk elo´´l is rejtve van…

…kindenki úgy távozzon a rendto´´l, hogy legalább egy kicsit legyen boldogabb, még ha nem is kapott semmi anyagi segítséget…

a saját életeteket éljétek teljességben, o´´ro´´mben, boldogságban,-nékem  soha nem voltak kétségeim a felo´´l, hogy hejesen cselekszem, ez az isten akarata volt , ez hejes választás volt,- soha sem éreztem kétkedést, vagy szomorúságot”

Egyedu´´l marad , a to´´bbiek eltívoznak. Magában mormol(végig-b41-to´´l):

” O´h mij szo´´rnyu´´ o´´nálltatás- s a testvéreim becsapása…

ezzel – az elo´´bbi, hozzájuk intézett szavaimmal – pro´bálom  az ero´´so´´do´´ belso´´ kétkedéseimet  kiiktatni….

Majd az íro´asztalhoz megy s írni kezd:

“…az isten iránti gyo´´ngéd szeretetro´´l beszélek, s vágyom a hit után az

o´´szeretetében,azért imádkozom, hogy továbbra is megtartsam a kívu´´lre kimutatkozott o´´ro´´mo´´met,- s ezzel a fegyverrel képes vagyok az embereket becsapni, – so´´tt még az én testvéreimet is…”

Megszu´´nik írni és ismét magában mormol :

“…U´gy látszik, hogy túl intelektuállis voltam  ahoz, hogy “világjámbor” hitben éljek- ellentétben a ko´´ru´´lo´´ttem lévo´´ egyu´´gyu´´bb no´´vérekkel szemben.

…lehet, hogy mégis csak túdo´snak kellett volna mennem , mint a távoli családi ismero´´su´´nk Nikola bácsi , ki gyermek és kamasz korában szintén pap szeretett volna lenni a családi hagyomány nyomán…?

…de hiszen nékem nem is voltak pap elo´´djeim…?!

Nikola a tudomány révén akarta megváltani a világot, de úgy néz ki, hogy a – ahogyan édesanyukám mondogatta – “gonosz kapitalista bácsik”  ebben o´´tet megakadájozták, teljes magányba kényszerítették, majd valo´színu´´leg mego´´lték, – egy o´´reg , magányos embert! – s elorozták a – talán minden ido´´k legnagyszeru´´bb  – elméletetit, találmányait.

…tehát o´´ sem járt sikerrel…???

…s én sem…???

…Bennem megmutatkozott az ismert túl intelektuállis szkepszis,  – a “Luciferi szkepszis”

Ekkor (65-to´´l-b)egyfinoman iro´nikus hangot hall:” No meg a Carrietta Whyte syndro´ma”.

Goncsa hirtelen odanéz – s ott látja u´´lni a már ismert arcot, egy nagyon fess , meglett férfiút.

Goncsa meglepo´´dik , kissé megrému´´l.

“Hát…hát … te itt vagy…?… már régo´ta nem láttalak…

A férfi: No meg a Carrietta Whyte syndro´ma” – (ismétli) – Hisz tudod, már régebben említettem, az a szerencsétlen leányzo´ , akitcsúny mo´don  leo´´nto´´ttek egy vo´´do´´r diszno´ vérrel az élete legboldogabb pillanatában, s ennek ko´´vetkeztében a benne lévo´ fény, o´riási pozitív energia(73-b-) hirtelen iszonyú , rombolo´ so´´tét energiává vállt. Ja – persze te ezt még nem tudhatod, majd jo´ 10 év múlva fogja csak ezt megírni egy amerikai íro´ – persze atto´l még nagyon is igaz és talállo´ a regényben lévo´´ példabeszéd. –

Mert(81-b) ahogyan –  a te általad szeretni akart, de általa, úgy néz ki., egyre inkább elhagyatva létezvén – Jézus is mondogatta, (némi tettetett fenko´´lt pátosszal idézvén:)  – ne tégy rosszat  felebarátodnak, ne alázd meg, ne nevezd o´´tet gu´´gyének, bolondnak, hu´´jének , mert a poklok poklát fogod elo´´idézni, fo´´lszabadítani –

Azt hiszem nem egésszen popntossan idéztem – nem vagyok túlságossan Jézus rajongo´ – de a lényeg u´´lt.

Mert(89-b) ahogyan o´´ is, te is goncsa , magadba szívod a kisemmizett, meggyo´´to´´rt szerencsétlenekben fo´´lszabadúlo´ iszonyú so´´tét energiákat – de ezáltal te vállsz so´´tétté, reménytelenu´´l bizonytalanná.

Reád is nagyon illene eme híres mondat(232-kiabállva,v. suttogva): ” Atyám! Miért hagytál el engem!?”

(ekkor ismét látja a furcsa mintha élo´´ – so´´tétség masszákat maga ko´´ru´´l, bennu´´k a vo´´ro´´s foltokkal)

Goncsa teljessen magán kívu´´l- a fejét csapkodja – majd(105) o´´sszeroskad. látszo´´llag élettelenu´´l, majd egy pillanatra ismét esdeklo´´en feláll(cc.110-111), majd ismét magába roskad.

Ismét a nyájas mosojú , fiatalember(113-b):

Goncsa! – még mindég érvényes az ajánlatom… okos , gazdag , híres és gyo´´nyo´´ru´´ no´´ lehetnél, nagy tudo´s, a feleségem… s sok jo´t tehetnénk az emberiségnek”

Ekkor megérkeznek a no´´vérkék, s a látomoás szertefoszlik.

 

7. Jelenet: Interjút tart Teréz anya:

“Ku´´ldetve lettu´´nk az Isten szeretét terjeszteni,s ezt a szeretet arra használjuk, hogy az emberek számára kinyilatkoztassuk a mi isten iránti szeretetu´´nket,a tevékenység által, a szolgálat által ,mejet a rászorulo´knak  – betegeknek, elesetteknek, senki által nem szeretetteknek, haldoklo´knak – nyújtunk,

-számunk(17)ra ezek Krisztusok , a nem szeretettek maszkjában”

Bamegy, egyedu´´l marad, miko´´zben még a fu´´lében csengenek az elo´´bbi szavai – magában mormol:

(cc.19-to´´l-suttogás)”senkinek sincsen  volt sejtelme arro´l, hogy mennyire nehéz számomrq  ezt a feladatot teljesíteni”

Leu´´l az íro´´asztralához:

“az Isten heje az én lelkemben u´´res,bennem Isten nincsen,hogy ha az ínség fájdalma oj nagy s én csak vágyom és vágyom az Isten iránt,akkor csak magamat kezdem érezni -… (28-sutt.)segítek a lelkeknek ,hogy akárhová eljuthassanak,… …miért mindez, hol van az én lelkem az én  létezésemben?… -……(33-sutt.) o´´ nem akar engemet, o´´ nincsen ottan,…hol van?…(cc.37-sutt.)…eltu´´nt?…nincsen?…(hirtelen felu´´vo´´lt-v:)… Az Isten nem akar engemet…”

Ekkor (49)bejo´´n a gyo´ntato´´ papja ,- aki egy nagyon mu´´velt, filozo´fikus gondolkodo´,teolo´gus volt,-  látván a meggyo´´to´´rt arcát, oda megy hozzá.

Goncsa:-(50-b)”Atyám… maga látja az életem ellentmondását…(v-53)vágyom az Isten iránt…csakis o´´t akarom  szeretni…csak az o´´ szeretetéért élni,… (58-to´l-b)de csak fájdalmat, vágyat érzek …s semmijen szeretet sem…”

Ismét egyedu´´l marad- magában mormol(65-to´´l-mormolás):

“Ku´´lso´´leg viszont látszo´lag  az  egész életem az Istenre, Isten felé irányúl- az o´´ áldozatkéz szolgálo´jának tartanak  engemet.

De a saját benso´´mben  félek  atto´l, hogy egy hamis elképzelés áldozata leszek, vagyok Mit akar to´´lem az Isten?Képtelen vagyok  ezt átérezni. ”

Ismét ír:

“…amikor elkezdtem dolgozni, tudtam, hogy mi mindennel jár mindez, mi mindent jelent mindez, teljes szívbo´´l elfogadtam kindezt, … de … most Atyám miden oj so´´tét, oj eltéro´´, de mindennek ellenére minden ami az enyém az o´´vé is… ennek ellnére o´´ nem akar engem…”

(81-to´´lv)Ekkor hirtelen maga mellett lát egy szép férfit – aki egyu´´ttérzo´´ , szánakozo´ kifejezéssel az arcán mondja:

“…Goncsa…Go-ncsa… egyre nagyobb so´´tétben van a lelked…(85-v) még mindég hozzám csatlakozhatnál a- fénybe, amit átadnánk az emberiségnek…(89-b) gondold meg ezt …Goncsa…!”

Ekkor ismét bejo´´n a gyo´ntato´ papja – s a “látomás” eltu´´nik Goncsa szemei elo´´l is

A pap hozzá szo´ll  :

“…Testvérkém , aggo´dom miattad – gondolkoztam ezalatt arro´l, amit az elo´´bb mondottál.

Az a hejzet, hogy mkinnél ko´´zelebb keru´´lu´´nk Istenhez annál inkább érezzu´´k az iszonyú távolságot, messziséget, u´´rt , ami elvállaszt to´´le,…

… mivel o´´ nem o´´, hanem nem tudjuk mi, minden és senki, az o´´sszes lehetséges szeméj egyszerre, a mindenség, mivel “o´´a  megnevezethetetlen, névtelen, fo´´lfoghatatlan, érthetetlen, mindennen kívu´´l van amit ismeruí´´nk de mindenben benne is van, az ido´´téren(s mindenen , amiro´´l fogalmunk sincsen) kívu´´l  s benne.”

 

 

III. Színdráma.

 

 

 

8.Jelene(azonos pc+cdfile-atacca)(105-b)t: Goncsa  levelet ír a gyo´ntato´jához(v-113):

“szeretni és mégis nem szeretve-,…szeretni akarom o´´t, ahogyan senki sem szerette o´´tet, valasmikor ez a fájdalnmas nyomás oj ero´´s, (121-v)hogy hallom a saját hangomat ,(123-v) mej kiállt: O´h Istenem, segíts rajtam,segíts… (126-v)de minnél ero´´ssebb a fájdalom, s so´´tétebb a so´´tétség, (129/3-v)s az én mosojom az Isten iránt édesebb,(132-v)annál inkább hasztalannak érzem mindezt….Imádkozzál (135-v)érettem atyám, mert az én benso´´ életem nehezebben élheto´´. …egyre so´´tétebb és u´´resebb, u´´resebb,u´´resebb,…mintha a semmibe  zuhannék…zu-hannék,(143-v)zuhannék,zuhannék…a semmibe…”

Majd ismét o´´nmagában mormol(145-to´´l-suttogás):

“…nem vagyok  biztos abban , hogy az általam  adott segítség és szeretet eljut e a a reászorulo´khoz…

…s minnél jobban érzem  a bennem  lévo´´ bizonytalanságot, annál inkább fokozom  a charitatív tevékenységemet, hogy ko´´zelebb keru´´ljek  az Istenhez…(161)

…de mindhiába… ”

 

9. jelenet: Goncsa a to´´bbi no´´vérhez beszél:

“Jézus a kenyér és a szegények o´´sszeto´´rt testének alakjában van,ugyanaz a Jézus , ezért nagyon szoros kapcsolatban kell vele lennu´´nk az imádságban és az áldozatban,hogy megérinthessu´´k o´´t a szegényekben, ”

…hogy ha a szegények sebeit ko´´to´´zitek , ne feledjétek, hogy ezek a Krisztus sebei!”

Ismét egyedu´´l marad s írja a naplo´t(cc.37-sutt.):

“ez a so´´tétség és u´´resség nem oj fájdalmassak , mint az(cc.41-v) Isten iránti vágyakozás,-… a besnso´´ ellentmondás , amit érzek, elvette a lelki nyugalmamat,…- (58v)mit csinálsz (59v)o´ –(60v)I-stenem (61v)annak, aki oj kicsiny?…(62v)a–nnak aki oj to´´rékeny,…(64v)amikor felkértél, hogy a te szenvedéjedet oltsam bé a szí-vembe,(67v)ez a válasz?… (68v)hogy ha az én szenvedésem eloltja a te ,a te szo-mja-dat,(70/3v)akkor itt vagyok o´- U-ram,o´´ro´´mmel elfogadom az élet vé-gét,(74/3v)s mosojogni fogok a te rejtett (76v)arcodra, o´´ro´´kké,o´´ro´´kké,o´´ro´´kké…az igazi szeretetnek (80v)muszáj fájdalmasnak lenni?!?…”

 

10 Jelenet(atacca, azonos pc-cd file) – a no´bel békedíj átvétele – Goncsa a sokasághoz beszél(97-b):

” nagyon hállás és boldog vagyok , hogy átvehetem e díjjat az éhezo´´k nevében,a hajléktalanok, rokkantak,vakok és leprások nevében,mindazok nevében akik nem akartaknak érzik magukat , akik nem szerettek,elhanyagoltak, az egész mi társadalmunkban,…”

Majd (123-suttogás)a hotelszobájába távozik s egydu´´l mormol s (“Tystnaden”) magában:

“De én  mégis egyedu´´l maradamt a kínjaimban….egyedu´´l,…elhagyatva…magányossan… minden lelki segítség hijján…”

I´r(137-to´´-b): ” …ha létezik pokol , akkor(144-b) ez az,………mij szo´´rnyu´´lehet Isten nélku´´l létezni,”

(ismét látja az alaktalan , ko´´zeledo´´ so´´tét masszát s a vo´´ro´´ssen izo´ színeket)

(Hirtelen o´´sszerogy s egy ideig a fo´´ldo´´n fekve marad.)

Majd lassan, nkehezen feláll.

Ismét csak magában mormol(153-b):

” …de mégis ezt éreztem  a saját végzetemnek …,ehez tartom magamat, mint a fuldoklo´, akinek nincsen mibe kapaszkodnia,…

……a munka csak po´tlék, miko´´zben az Isten iránti vágyakozásom kielégu´´letlen marad…..”

Ismét o´´sszecsuklik.

 

11.Jelenet – Karol Wojtyllával átkarolva mennek a to´´meg elo´´tt.

Karol Wojtylla(valamikor 8 után-b):

“forgasd meg a világot, forgasd fo´´l az egész világot”

Látni(cc.16-to´l)  (film… stb.) , hogy Goncsa járja az egész világot , harcol , ku´´zd a szegények jogaiért, s az abortusz ellen.

Ismét egyedu´´l egy hotelszobában- magában mormol (41-to´´l-sutt.)és ír:

“… de még az o´riási népszeru´´ségem  sem volt képes elhajtani a belso´´ u´´rességemet…

… amikor a társaimhoz szo´llok , érzem , hogy nékik o´´ro´´met okozok, de nékem ebbo´´l n…em jut semmi, bent minden so´´tét, …érzem, hogy teljessen el vagyok vágva az Istento´´l, …

…szent jános is mondta, hogy akik nagyon ko´´zel keru´´ltek az Istenhez, azok az éjj által szenvednek, az érzékek és a szellem éjje által,

…A mi Urunk úgy látta jo´nak, hogy nékem az alagútban kell élnem s ezért ott fogok élni,…”

 

12.Jelenet(atacca-azonos pc-cd file) – Egy interjúja fojamán mondja(73b):

“álmomban láttam a menny kapuját,: Szent Péter imigyen szo´lt hozzám : “térj vissza, mivel a mennyben nincsanak szegény negyedek, ” – du´´ho´´s lettem, azt mondtam, hogy megtelítem a mennyet csupa szegénnyel,már 50000 tartanak (82b) fo´´lfelé,..s ujjak és ujjak készu´´lnek…egyre to´´bben….”

Jo´´indulatú iro´niával  elmosojodik:

” – ezért biztosan  megbosszúlnak -”

Majd boldog mosojjal hozzáteszi(87b):

” … gyo´´nyo´´ru´´ ugye, – gyo´´nyo´´ru´´ – senki sem halt meg megalázottan, emlberhez nem mélto´an…”

 

13. Jelenet(101-atacca-azonos pc-cd file) – haldoklik – hordágyon viszik, miko´´zben a paparazzo´k hada veszi ko´´ru´´l a kellemetlen fénykép villanásokkal.

Goncsa inkább lecsukja a szemét , hogy ne lássa mindezt.

Magában fohászkodik(suttogás-):

…”annyi megnem válaszolt kérdés éll bennem…,félek o´´ket leleplezni, nehogy káromoljak, ……ha Isten létezik,… létezel, …kérlek bocsáss meg nékem…”

A ko´rházban kileheli a lekét.

 

Fu´´ggelék:

Goncsa – talán – nem volt tudatában annak, hogy mijen állapotban van.

Látja a hejséget s a ko´´zeli hosszú fojoso´kat maga ko´´ru´´l. Majd ekkor lassan a szélek felo´´l kezd beso´´tétedni s mintha már egyre inkább nem lennének ko´´ru´´lo´´tte emberek. Feláll az ágyro´l- csodálkozik, hogy ismét egészséges.

So´´tt , mintha fiatalabb s mozgékonyabb lenne.

Elindúl a fojoso´n, néhányan még ko´´vetik. Hátúl egyre so´´tétebb lesz, mintha ko´´zeledne a feketeség. Valaki elemlámpával kezd világítani a hátúl halado´ ko´´zu´´l. Majd hirtelen kialszik a lámpa. Az illeto´´nek hu´´lt heje. goncsa rohanni kezd , de az elo´´tte lévo´´ fojoso´ vége mintha távolodna to´´le, mintha nyúlna a fojoso´ s egyre so´´tétebb lesz elo´´tte is. Hátúl lassan mindenki el el tu´´nik  s s Goncsa egyszerre egyedu´´l marad.

Megtorpan mivel az elo´´tte lévo´´ térségbo´´l is ko´´zeledik a so´´tétség. Mintha nem is so´´tétség lenne, hanem valami árnyszeru´´ség mej mintha élo´´ organizmusként kúszna felé – minden iránybo´l.

Goncsa meneku´´lni kezd a relatíve legvilágosabb teru´´let felé, miko´´zben egy ijeszto´´ hang szo´´llal meg a méjbo´´l- mej egyszerre borzalmasan kellemes is de egyben iszonyúan félelmetes is:

“Goncsa … Goncsa … már az enyém vagy … nem akartál az enyém lenni dicso´´ségben, … hát most magamba szippantalak…

Ekkorra már már elnyeli Goncsát a so´´tétség.

Ismét megszo´llal a hang:

“…Goncsa… ne meneku´´lj a so´´tét elo´´l… hiszen te szippantottad magadba  a sok sok számtalan szenvedés so´´tétségét… ez a mostani so´´tétség belo´´led árad … te hoztad létre o´´no´´nmagadbo´l… ne félj to´´le… hiszen egész életedben ebben éltél… mára már megszokhattad….”

Ekkorra a ko´´ru´´lo´´tte teljes lett az áthatolhatatlan feketeség.

Mintha fojtogatná, meg sem tudott mozdúlni.

E kkor mintha a ko´´zelében kezdene valami mocorogni s ko´´zeledni feléje.

Utolso´ erejébo´´l szo´´rnyu´´ halál kiáltás jo´´n ki a torkán.

Ekkor, mintha váltana a szín, valamivel világosabb lenne.

Mintha valamiféle – nehezenleírhato´ “víz”, “fojo´, vagy to´” szeru´´ség partján lenne, de nem volt egyértelmu´´ partja, mintha o´´ is félig-meddig a massza szeru´´ valamiben lenne.

A quasi tulso´ part mo´´go´´tt , nagyon távol valamiféle ragyogo´ fények cikáztak ide-oda, s mintha valamiféle reményt sugároznának.

Ko´´zelebb a “tulso´  parton” , valamiféle , so´´téten “színes ” valamik mozogtak, – eléggé félelmetes benyomást keltvén.

S ekkor a “to´bo´l” , a “vízbo´´l” , valamijen alakatalan so´´tét-fekete “alakok” kezdtek kiemelkedni a “vízmasszábo´l”.–Mégpedig u´gy, hogy mintha ugyanabbo´l a masszábo´ állanának, amijen a ko´´ru´´lo´´ttu´´k lévo´´ “anyag”. Félelmetessek, borzalmassak voltak, – úgy néztek ki mint Bacon képeinek szo´´rnyei.

Mintha valamiféle “belso´´” hang azt mondta volna – félig kérdésként – :

“…ez talán a purgato´rium?! – át kell kelnem ezen a szo´´rnyu´´ “fojo´n” ?!”

Elindu´lt a “to´ ” felé , vánszorogva de allig ért – “térdig, hasig” – a “to´ba” , máris kezdték , ko´´zeledve, ko´´ru´´lvenni o´´t. Egyre ko´´zelbb, egyre ko´´zelebb, lassan teljessen ko´´ru´´lvéve o´´t. Reámásznak , kezdik magukaba szívni, s be-be hu´zni a “mocsárba”, masszába.

Ekkor,… váratlanúl  … mintha egy szu´´rnyu´´ u´´vo´´rltés, kiáltás hangja hagyta volna el a “torkát”:

“… ez nem igaz… ez nincsen… ez csak a atudatom szu´´leménye, halucinácio´ja…!!!”

 

(A ko´´vetkezo´´ rész ojasmi legyen, mint amikor kiengedik Elino´rt a megelevenedett szobor démonok a kezu´´kbo´´l s gyo´´ngéden fo´´lfelé kuí´´ldik. – “A “Haunting” film remakéjének a vége.)

 

Hirtelen- mintha egy más hejen – világos lett – leírhatatlan volt a benyomás- valamiféle fehéres, világosazúrkékes, ro´´zsaszínu´´ ko´´rmyezet. Az ismert szavak nem tudják megragadni mindezt.

Valami lágy, gyo´´ngéd “formák”- s mintha valamijen mosojgo´s “kislányok” – fognák ko´´ru´´l… … …

 

Pietro  Vittorio de la Mejilla