Golgota-Hohlocaust-Oratorium-2010

260
Publikované 19. októbra 2019 od

2010  apokrif text=PL

KOMPLET UNTREATED  SLOVAK (UNGAR) TEXT:

Golgota – Holocaust.                                                                                                                                                          Synfonikus orato´rium az újszo´´vetség, Anna frank,                            Radno´ti, valamint saját szo´´vegekre.                                                                                                                                             (19v)Ježiša však dal zbičovať a vydal Ho , aby ho ukrižovali. (Mat.:Kap.27/26)                                                                                                                          (27)A to vše videla Mária Magdolna, stojac ned´aleko, a hrozne trpiac.(34)A horúce kvapky slzi jej stekaly dolu po tvári.(Evanj.Márie Magdolni Kap.23/7)                    (43) I vyzliekli Ježiša a obliekali Ho do šarlátového plášťa.                                                 Uplietli veniec z trnia a položili Mu ho na hlavu, do pravej ruky podali Mu trstinu, padali pred ním  na kolená a posmievali sa Mu: Bud´ pozdravený , král´ židovský!                                                                                                                                              Pl´uvali na Neho, brali Mu trstinu a bili Ho po hlave.                                                 (56)…potom Ho viedli, aby Ho ukrižovali. (Mat.: Kap.27/28-31.)                           (70)…niesol si sám kríž a šiel na miesto, ktoré sa volalo po hebrejsky Golgota (Ján: kap.: 20/17                                                                                                               (75)Nasledoval Ho velký zástup l´udu a žien, ktoré žialili nad Ním a oplakávali Ho.                                                                                                                              (82)Ale Ježíš obrátil sa k nim a povedal:(84) Dcéry jeruzálemské, nenariekajte nado mnou. ale nariekajte radšej nad sebou a nad svojími dietkami!(Lukáš: kap:23/27,28).                                                                                                                   (90ébe)Ked´ prišli na miesto, ktorá sa volala Lebka…(Luk.kap.23/33)                    (92)…Tam ho ukrižovali a iných dvoch s Ním… (Ján:Kap.: 20/ ,18)                   (98)A tí čo chodili tade, rúhali sa Mu, potriasali hlavami…                                      … a podobne sa mu posmievali aj vel´kn´azi so zákonníkmi a staršími…(Mat.: kap:39,41,44) :            “iných zahran´oval a seba nemôže zahrániť!?”(Mark: kap:15/31)                                                                                                     (114)Ježíš hlasne zvolal: Pane, Otče odpusť im , lebo nevedia čo činia.(119) A jeho všetci učeníci dostali strach a schovali sa na rôzne tajné miesta. Jedine Mária Magdolna sprevádzala Jeho, plačúc: (123)
O´h moja jediná láska. (132) Poobede o štvrtej bola neznesitelná teplota a dusnota, kvôli čomu Ježíš ešte viacej trpel . Mária Magdolna vzlykla: (136)Ach keby aspon´ zapršalo. (138)Vtedy uvidela v dialke na západe blížiací sa pás vysokých, bielých mračien. (140)Vtedy Ježíš vzlykol:(141) O´ Otče odpusť im a odvráť blížiacú sa hrôzu. (evnj.M.Magdolny kap.23/9-13)                                                                                                                    ————————-                                                               (149)Ked´ prišla šiestá hodina, nastala tma po celej krajine…(Mark:Kap.15/33)     …a tá strašlivá, dusivá tma – hl´a ich gn´avila až ka zemy… všetkých prepadla hrôza z toho , čo strašlivého asi sa blíži …(Evanj. M. Magdolni: kap. 23/25)                       Recit.: (Radno´ti)”…a méjben néma csend, halgato´ világok,u´´vo´´lt a cso´´nd a fu´´lemben s felkiáltok,…”                                                                                                                                 (165)…a vtedy uvidel Ježíš pod krížom dve krásné dievčatká, jedna asi 14 ročná , druhá asi 10 ročná… dívali sa na Neho velmi smutnýma očamy…vypadaly aj skutočne , ale aj ako keby z dymovej clony…                                                                           (174)Ježíš sa obrátil na nich: (175)Prečo ste tak smutné  milé dcérky moje? Prečo ste tu, ako sa voláte?                                                                                                     (178)Dievčatká odpovedali: (179b)Já som Anna Frank, a já zase Eva Pick.             Prišli sme za Tebou Ježíši, lebo sme strašne trpeli, ako aj millio´ny naších spolubližných, zavraždily nás všetkých diabolské bezbožné l´udia v čierných šatoch- čierných, ako môže byť len duša zatrateného, strašlivého zločinca.                                        Ako môže Boh dopustiť tolké utrpenie a nespravodlivosti, zla a hrôzy? Vari máme myslieť , ž Boh ani nejestvuje, iba zlý, diabolský l´udia? (187)A tá hrôza , ktorá sa blíži práve teraz od mora?                                                                                                            (188)Obrátili sa k smerom na západ a uvideli v dialke strašlivú temnotu, pod ktorým sa zvijali pekelné sťaby hady v strašlivom ohni.          (Evanj.M.Magdolny, kap.25/ 1-6) (196)A hl´a , vtedy sa objavila silueta Ježiša hned´ vedl´a dvoch dievčatiek. Ale zároven´ ho bolo videť aj na kríži. Dievčatká sa zl´akli. Ježiš im  povedal:(196-paralel-b)  Nezlaknite sa – milé dcérky moje – , to je len  moje duchovné telo, podobne , ako aj vy ste tu iba ako duchovné bytosti!                                   Dievčatká sa ho opýtali: Ale potom prečo sa neosvobodíš z kríža, ved´ sa ti všetci vysmievajú – že ak si boží sin, oslobod´ sa!?                                                                                                 Ježíš odvetil: (201)Nemôžem, lebo moje strašlivé utrpenie má odčiniť more zla, ktoré skôr napáchaly zlí l´udia.                                                                                              (217b)Každý, ktorý nespravodlivo, potupne a výsmešne učíni zlo svojmu spolubližnému,ktorý nie je schopný sa ubrániť, ba až témer uverí tomu , že zlo je páchané na n´om odôvodnene, –  vyvolá strašlivú temnotu v spolubližnom, na ktorom je páchané zlo. A táto pekelná temnota sa potom šíri, ako vlni na vode, ked´ chodíš kamen´ do jazera.                                                                                                                         A já vsiaknem  do seba všetok zlo sveta , ba po smrti zostúpim do pekiel, a tak vysvobodím svet od zla, ba aj zatratených duší v zajatí pekla. Lebo každý tvor vo všehomíra má právo na odpuštenie, aj duše , ktoré padajú z nebies do pekelnej temnoty, a rozkladu. Aj ten, ktorý bol vo mne, a chcel ma vtiahnúť do temnoty, aj ten, ktorý bol v tejto žene všetkých žien – a ukázal na Máriu Magdolnu.                         Z´ial´ – aj moja potupná smrť môže zasiať šíriace sa vlny zla, ale dúfam, že mojoj smrťou vsiaknem a rozplynem čo najviacej zla – aj doposial´ , ale aj po mojej smrti.                                                                                                                         (241)Nuž- ale vy dievčatká moje prečo ste sem prišli cez smrte a tisícročia?                                                                                                                                (246)Ako môže byť tolko zla vo svete? Prečo tomu nezabráni Boh?                      (251)Ježíš vysvetlil: (257b)Keby všetok riadil by rozumný stvoriťel´ nad´alej, od najmenšieho zrnka prahu až po celú všehomíra, city a myšlienky l´udí – tak by všetok by sa ponížil na hlúpí stroj – Boh predsa nie je výrobca detských hračiek.                      Vytvoril poriadok, a nechol ho pôsobiť už d´alej , ako samočinný , meniací sa vyvijajúcí svet. Bez vopred vloženej zákonitej nahodilosti, nepredvidatelnosti, by nemohol svet sa vyvíjať, ba ani l´udí.                                                                                A do l´udí vložil schopnosť samostatnej vôle – ako božský princíp.                                    L´udia môžu vyberať medzi zlom a dobrom. Z´ial´ , niekedy sa rozhodnú pre zlo – najčastejšie  z pýchy, chamtivosti, závisti a zloby.   Keby Boh vždy zasiahol, l´udia by sa zmenily na bezduché hračky, ba na zvieratá, bez slobodnej vôle.                       Napríklad – aj vy ste sa pítali na to – ako som už hovoril, musím vytrpeť tie strašné muka. Okoloidúci sa mi smejú. “oslobod´ sa, ak si král´”. Ale ved´ moje král´ovstvo nie je z tohto sveta. To “král´ovstvo” je tak mocné – millio´ni rokov nad l´ud´mi – , že si to vôbec nedokážu  predstaviť. jediným mávnutim by mohli nie len zem, ale aj slnko, mesiac zotrieť zo sveta. Ale nemôžu zasahovať, tým by prerušili svobodnú vôl´u l´udí a samočinný pohib sveta. a výsledok by bol ovel´a horšie, ako keby zasiahli.                                                                                                                        Z´ial´ aj v d´alekej budúcnosti bude sa diať vela nespravodlivosti , čo vyvolá následne šíriace sa vlny zla. Bude jeden dobrí, múdrí král´ popravený sťatím hlavy – a potom sa rozpúta strašná vlna stín´anie hláv. A ešte neskvôr bude jeden spravodliví  princ – s nádhernýmy plánmy vylepšiť svet – zavraždený, ako aj jeden múdrý král´ s celou rodinou, vrátane svojích detí bude zgn´avený , ako svine na porážke. V týchto hrozných činoch bude výdastne pomáhať aj jeden temný, padajúcí anjel.                           Po tom všetkom sa rozpúta nepredsdtavitelná hrôza bezprávie, vojen a vraždenia millionoch a millio´noch nevinných l´udí. Vy – milé dievčatká ste tiež obet´amy tejto hrôzy. (Evnj. M. Magdolny: kap.: 25/7-23) .                                                      (280)Recit..(Radno´ti)”…az o´´kro´´k száján véres nyál csorog,az emberek mind véreset vizelnek,a század  bu´´zo´´s, vad csomo´kban áll,fo´´lo´´ttu´´nk  fú a fo´´retelmes halál…”                                                                    (289)Dievčatká sa opýtaly: (291)C´o je tá hrôza na obzore?                                            (293)Ježíš odvetil: (294b)Nie je to peklo, aj ked´ to má pekelné dôsledky. je to búrka, ktorá sa vyskituja ráz za veky vekov. (Ev.M.Magdolny:kap.:25/24)                                               (296b)Ježíš v tom uvidel hrôzu, ktorá sa mala odohrať až za dvetisíc rokov. Zvolal nahlas: (297b)O´ Otče, tá hrôza – hnijúce  kopce na kosť vyhudnutých  mrtvol, živé mrtvoly, mrtvolne živé s vybúlenýmy,  bezduchýmy očamy. Armády čierných démonov, nič nerobiace okrem zabijanie a spalovanie tisíce, desťtisíce a millionov nevinných , božích l´udí- a to denne a denne.                                                                      (305)O chvíl´u temnota bola až neznesitelná. (M.Magd.Kap. 25/25)  Vtedy Ježíš  vykrikol:(313)Eli, Eli, lama sabachtani? (Matúš:kap:39/46)(316) A o hvíl´u opeť nahlas volal Ježíš: (318)Dokonáno… Do Tvojích rúk porúčam svojho ducha.(Lukáš kap: 23/ 46)                                                                                                 (323chorb)A v tom nastala hrôza všetkých hrôz. Pekelné hady zostúpily z nebies, a všetko vyťahovali hore k mrakom, domy aj l´udí. Pod ich náporom zem sa chvela.A v tom sa nebesá sa otvorily a padaly z nej balvany ohn´a , l´adu a vody,a mesto bolo strašlivo spustošené. (M. Magd.: kap. 25 / 27-28)                                                      A hl´a , chrámová opona roztrhla sa na dvoje, od vrchu až do spodku, zem sa triasla, skaly sa pukali. Hroby sa otvárali…( Matúš: kap: 27/ 51,52)                                                L´´udia nariekali: Nastala koniec sveta o ktorom tol´ko hovoril Ján Krstitel, a rabín Ježíš Nazaretský. (M.Magd.: kap: 25/29)                                                                                    ————————-                                                                            (353b)Neskoro večer Jozef sn´al Ježišovo telo , a zavinul ho do plátna a položil Ho do hrobu, vytesaného z kamene…A bol den´ prípravy a nastávala sobota.

(369b)A ženy, ktoré ho následovaly v sobotu, podl´a prikázanie odpočívali. (Lukáš, kap.: 53,54)                                                                                                                                                           ————————-                                                                            (cc417b)V prvý den´ po sobote …včas ráno šli k hrobu …ked´ slnko vyšlo…a niesli vonné veci… ale kamen´ našli odvalený od hrobu.(Lukáš 24/1-2, aj Mark 16/2)                                                                                                                 Ked´ to videli, ostatný išli pre pomoc, a pri hrobe zostala iba Mária Magdolna. Bola vel´mi smutná zo smrti Ježíša, ktorého milovala nadovšetko. A navyše teraz aj telo zmyzlo.Ale zároven´ cítila kl´ud v to krásne ráno, akoby malo nastať niečo zázračné a krásne.(M.Magd.: kap. 26/ 1) (441b) V tom uvidela muža v bielom žiaricom rúchu, ako blesk, bielé ako sneh.( Matúš aj Lukáš kapitoly 28, 24) Maria Magdalena pomyslela: Je to určite anjel z nebies. A anjel povedal: Prečo hl´adáte medzi mrtvýmy toho, ktorý žije. Nebojsa , krásna žena,já som jeden z opravdového král´ovstva toho, ktorého nazíváte menom Ježíš Nazaretský. (Ev. M. Magdolna:Kap.26/2)                                                                                                             (448b)Mária nechápala. (M.M: kap: 26/3,4)                                                                       V tom obrátila sa a uvidela Ježíša stáť, ale nevedela že je to Ježíš(Ján:kap: 20/ 14) (457b)preto že Ježíš taktiež žiaril, v l´achkých bielých šatách, ako keby stál nad zemou, nohamy na nebeskom telese.A mal vzhl´ad krásneho mladíka anjelských rysov. (M.M.Kap.26/ 5,6)                                                                                                 (465b)A v tom Ježíš ju oslovil:Mária!A ona sa obrátila a povedala :Majstre! (Ján:kap.20/16)                                                                                                                Chcela Ježíša vrúcne objať(M.M.Kap.26/ 7), (471b)ale Ježíš povedal: Nedotíkaj sa ma(Ján:kap 20/17) ,lebo už nemám skutočné telo, som už žiaricá čistá síla.Už som sa vrátil do mojho král´ovstva medzi svojích druhov.(M.M. kap:26/8).                                                                                                                              (cc481b)Chod´ a zvestuj dobrú správu, že som vstal z mrtvých, a naše deti, ktoré už nosíš pod srdcom, rozšíria nebeskú krv na celom svete, medzi všetky národy, rasy a jaziky. (M.M:kap:26/ 9)                                                                                             (cc.505b)(recit:Radno´ti)”…s szép mint a fény és oj szép mint az árnyék s kihez vakon, némán is eltalálnék…valo´ság voltál, állom lettél ujra,kamaszkorom kútjába visszahullván…”                                                                                          (cc 526-Radno´ti) “…ha kell. zuhano´ lángok ko´´zt varázslom majd át magam,, de mégis visszatérek…”                       (cc.532-Recit.- Radno´ti)”…Te állanddo´ vagy bennem e mozgo´ zu´´zavarban, tudatom méjjén fénylesz  o´´ro´´kre mozdulatlan, s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodáll…”                                                   (cc.545,recit)(Citát z mimo času:) Nevedela by som budovať život  na smrti, biede a zmetku. Vidím, ako sa svet pomaly čoraz večšmi premien´a na púšť, čujem stále mocnejšie blížiaci sa rachot hromu, ktorý zničí aj nás, cítim bolesť millio´nov l´udí (cc,562-recit)a jednako, ked´ pozerám na oblohu, myslím si, že sa všetko zas na dobré obrátí, že aj toto trápenie sa raz skončí a vo svete zas zavládne mier a láska. (Anna Frank)                                                                                                     (2010 IV.1-1.)


ungarvery match untreated  text-addition:

below, beneath
The story of a hypercannic cyclone, which in 33, ravaged Jerusalem after 6 p.m.:

Egy Hurrikán to´´rténete.                                                                                                  (2000 VIII.)                                                                                        (Bulgakov nyomán – Natália Macedo´nská emlékére.)                                                                                                                                                                                 Ido´´pont: 33 IV. 8. – vasárnap :  Ko´´ru´´lbelo´´l 10 napja az   Atlanti (manapság annak nevezett) o´ceán ko´´zépso´´, valamint az északi térségében, egésszen fo´´l szinte az (mai elnevezés szerinti) Izlandi szigetekig, az évszakhoz képest, szokatlanúl meleg ido´´ uralkodik.                                      A nappali ho´´mérsékletek még a Nagykapu (mai Gibraltár)-to´l  fo´´ljebb, jo´val északabra elérik a nappali 37 – 38 c fokos maximumot, s az éjtszakai ho´´mérséklatek sem su´´jjednek 20 c alá. Az o´ceán, valamint a (mai) Fo´´lko´´zi tenger ho´´mérséklete cc. 28 – 33 c fok ko´´ru´´l ingadozik.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Ido´´pont: 33 IV.8. . vasárnap. Délután – Jeruzsálem. A ro´mai hejtarto´  palotája.:                              A hektarto´  az iménti beszámolo´n elmélkedik, amit az elso´´ hejetteséto´´l hallott.                        Azon elmélkedett, hogy a szokatlan s fo´´lo´´ttébb furcsa eseményro´´l írjon – e jelentést Ro´mának, vagy hagyja feledésbe meru´´lni.                                                                                                                              Fu´´lében csengtek még hejettese izgatott szavai:  “Uram ! Ijet még nem látott.!  – Valamijen nagy híru´´ pro´féta érkezett a városba délelo´´tt. Ami szokatlan volt az egészen, az az iszonyú to´´meg, mej a városbo´l s részben a ko´´rnyezo´´ telepu´´lésekro´´l sereglett o´´ssze. Ekkora to´´meget még nem látott Uram !!! Amerre a szem ellát, a ko´´rnyezo´´ domboldalakon, fákon, házak tetején,mindenu´´tt emberek tízezrei, iszonyú lárma zsivaj,az ember a saját szavát sem érti, – a hangviharban hullámozva hol ezt, hol amazt kiabálják, néha szitkozo´dás, gúnyos káromlás is hallatszik, de fo´´ként ijesmi hallatszik, hogy Te vagy a kirájok kirája,megválto´, stb..  – S méjen lent, a nagykapu elo´´tt,messziro´´l allig láthato´an, szamárháton,ko´´nnyu´´  fehér ruhában, mej a fu´´ledt, délelo´´tti azúrkék párában úgy hatott, mint egy felho´´ az égen,- egy átlagos termetu´´ emberke haladt,  néhány szerény o´´lto´´zetu´´ tanítványával kísérve.”                                                                                                                                                              “S mond !  Mijennek nézett ki ?! Mit mondanak ro´la? Okos, bo´´lcs, tanúlt?!”                                                 “Nem tudom Uram – (felelé a hejettes) – ij távolságbo´l nem lehetett látni az arcát.”                               A hejtarto´ arra gondolt,hogy hátha ez a jo´´vevény más lesz,mint a ko´´rnyezetében meglévo´´ két elviselhetetlen véglet, – tanulatlan, egyu´´gyu´´ po´r szolganép,  másfelo´´l ravasz, brutállis, korlátolt fo´´papok, mejjek hijján vannak mindennemu´´, szellemi finomságnak. Szánalmas nosztalgiával emlékezett a régi szép ido´´kre, ro´mában – a hosszú és lélekemelo´´ vitákra világmindenségro´´l, tudományokro´l, mu´´vészetekro´´l, amiket mu´´velt barátaival fojtatott,nap mint nap.Jaj de gyu´´lo´´lte ezt a két malomko´´vet,mej ko´´zo´´tt volt kénytelen vergo´´dnie ebben a szellemi so´´tétségben.                                                                                                                                                                                                                Ido´´pont  : 33 IV. 10.  – Az egész Atlanti, valamint as Fo´´ldko´´zi térségben , változatlan az imént leírt ido´´járáshejzet – a nappali felmelegedések talán még fokozo´dnak, , az éjtszakai lehu´´lések még enyhébbek.  – Ha ko´´lto´´ien  szeretnénk a hejzetet leírni, azt mondhatno´k, hogy az egész térség fu´´ledt, kékes párában úszik.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Ido´´pont : 33 IV. 10. Jeruzsálem – délután két o´ra, a hejtarto´ palotája.                                                              Az elso´´ hejettes ismét beszámol. “Uram – rendkívu´´li eseményeknek voltam a szemtanúja, amit kissé távolro´l, észrevétlenu´´l és egyedu´´l  figyeltem. ”                                                                                          Itt tartsunk egy kis kitéro´´t. Arro´l van szo´ , hogy a  hejettesnek nem volt teljessen igaza, ami az észrevétlen egyedu´´llétet illeti. Volt ott ugyanis rajta kívu´´l még egy valaki, egy ko´´zeli ko´´vo´´n u´´lve, szintén észrevétlenu´´l, – ha úgy tetszik láthatatlanúl, vagy hol ezt hol azt az alakot o´´ltve, figyelt , – némi szkeptikus szomorúsággal és káro´´rvendo´´ cinizmussal. Aki ott u´´lt két nappal azelo´´tt is, de ott és mindenu´´tt figyelt évszázezredekkel azelo´´tt is, az emberiség hajnalán, so´´tt figyelt évmiliárdokkal korábban is , a fo´´ld keletkezésekor, s még korábban – az univerzum felfúvo´dásakor is, figyelvén, hogy  sorra rendre hogyan siklanak ki  Nagy Ellenlábasának  gigászi alkotásai, – s igyekezvén eme félresiklásokbo´l némi teret ho´dítani o´´nmagának. Mint mondottuk, némi káro´´rvendo´´ szomorúsággal imigyen elmélkedett: ” Na Te szerencsétlen pro´féta, hiába az igyekezeted,  eme nyomorúságos férgek, amit embereknek neveznek, Ellenlábasomnak eme impozánsan félresikeredett  teremtményei,  képtelenek megérteni – egyébként igen figyelemre mélto´ – gondolataidat. Nem veszed észre, hogy e nyomorúságos hangyák minden magasztos eszmét fio´kokba és számokba gyo´´mo´´szo´´lnek, primitíven leegyszeru´´sítvén azokat, a leghatalmasabbat a legostobábban, minden igazabb értelmezést irgalmatlanúl, katonai invázio´val, hulla hegyekkel, lágerekkel torolván meg,- miko´´zben az o´´nmaga elo´´tt jo´ságos és toleráns  rendcsinállo´ bácsi szerepében tetszelgo´´ másik fél  tétlenu´´l szemléli a szeme elo´´tt  lejátszo´do´ vérfu´´rdo´´ket, vérlázíto´ igazságtalanságokat, agyonto´´mvén zsebeit  ama nyomorúságos és haszontalan papírdarabokkal, amit pénznek nevez eme szánalmas patkányok hada. Hiába magyrázod nekik hogy a szeretet a legelso´´ átfogo´  világmindenségi elv, s hogy csak a szeretet ad értelmet az egyetemes létnek s ad roppant lendu´´letet az emberi ko´´zo´´sségnek, s hogya mindennemu´´ élet a mindenséget o´´sszetarto´ egyetemes szentség.                        De hiszen eme  általános, univerzális elveket már néhány napja – pardon, néhány ezer éve – átadták fénytáblákon, éppen eme nép képviselo´´jének, ki , csodák csodája – meg is értette o´´ket, de mindhiába….Pedig még egy ku´´lo´´nleges cso´´szeru´´ szerkezetet is bevetett, amit korábban kapott, s amej az elemekben tud elo´´idézni hihetetlen elváltozásokat, s amej csak ko´´zvetlen tudati energiával volt mu´´ko´´dtetheto´´… de o´´ képes volt rá…Mindhiába…úgy hogy egy elkeseredett du´´hrohamában fo´´ldho´´zvágta e  fénytáblákat… na lett is ám nagy ribillio´…- az én nagy o´´ro´´mo´´mre – a széthasadt fénytáblákbo´ iszonyú fénytu´´z to´´rt elo´´- semmivé égetvén a to´´meg egy részét.                                 Hiszen Téged sem ért meg senki, vagy ami még ennél is rosszabb, félreértenek. Végtelen magányosságod semmivel sem mérheto´… csak o´´nno´´nmagaddal … akárcsak az enyém. Most is majdnem meglincseltek, – nem beszélve arro´l, ami három nap  múlva fog to´´rténni, – de amiro´´l Te is tudsz…        Pedig én roppant hatalmat akartam Neked adni, beléd hejezvén egyik szolgámat, mej hosszú ido´´n át igen sikeresen egyengette útjaidat. A siker már már teljes volt, de asmikor a do´´nto´´ pillanathoz érkeztél volna, hogy akaratodat ellenfeleid irgalmatlan eltiprásával érvényesítsd, váratlanúl vargabetu´´t tettél, meditácio´kkal, éhezésekkel,stb. elérted azt, hogy kiszakadtál hatalmambo´l, – so´´tt ! elérted azt, – ami igen kevés egyénnek sikeru´´lt, – hogy a benned lévo´´ szolgámat is magaddal vitted a magasba, visszahejezvén o´´t eredeti állapotába, mielo´´tt su´´jjedni kezdett volna.”                                      De térju´´nk vissza a hejtarto´ hejettesének a beszámolo´jához :  Uram a nagyhíru´´ pro´féta ma délelo´´tt beszédet igyekezett tartani az egyik ko´´zeli domb tetejéro´´l. Ha látta volna azt a to´´meget, amerre a szem ellátott, mindenfelé emberek tízezrei, százezrei, … a pro´féta hívei kiabálták tovább a szavait, de ahogyan én kivettem, minnél távolabb, annál inkább félremagyrázván azokat, – roppantúl leegyszeru´´sítvén a gondolatait.  A to´´megro´´l nem is beszélve, – az szinte semmit sem értett,  állando´an, egyre fokozo´do´an  kiabálván ko´´zbe, to´´bbnyire rajongo´ hisztériás indulatossággal, itt ott  káromlo´ szitkozo´dásokkal.                                                                                                                                              A pro´féta egy bizonyos pillanatban félbeszakította a mondando´ját, csendre , nyugalomra  szo´lítván a to´´meget,  de kis ido´´ múltán a  ko´´zbekiabállások egyre fokozo´do´ u´´temben fojtato´dtak,  a zu´´rzavar egyre no´´tt, – míg egy pillanatban a legjobban szitkozo´do´ részen szinte egy emberként a to´´meg ko´´veket ragadott,  a pro´féta felé tu´´lekedett,  megko´´vezni igyekezvén azt,  s ekkor a pro´féta tanítványai gyu´´ru´´je által ko´´ru´´lvéve, gyorsan hátrafelé távozott.”                                          “Ja és még valami – (fojtatta a hejettes) – a fo´´papok igen nyugtalanok voltak, de ma bement hozzájuk az egyik tanítvány , felejálnkozván, hogy eláruja a pro´fétát, csupán 30 ezu´´st tallérért. Indoklása fo´´lo´´ttébb ku´´lo´´no´´s volt , azt állítván, hogy ezzel a tettével szerez igazán érvényt a pro´féta igazának.”                                                                                                                                                            A hejtarto´ gondolkozott a hejettes szavain s ismét úgy do´´nto´´tt , hogy egyelo´´re nem ír jelentést Ro´mának.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Ido´´pont – 33 IV.10 – 18,00 o´ra :                                                                                                                            Az akkor még nem karibi o´´vezetnek nevezett térségto´´l délnyugatra rendkívu´´l gyorsan méjju´´lo´´ alcsony légnyomású o´´vezet kezd kialakúlni – cc. 150 x 150 km.-es  térségben.                A kezdetben csak itt-ott elszo´rt cumulonimbus (zivatar) felho´´k fokozatossan s egyre gyorsabb u´´temben kezdenek o´´sszeállni kezdenek o´´sszeállni egy igen heves zivatar o´´vezetté. A légnyomás ekkor cc. 740 tor, de egyre su´´jjed.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Ido´´pont  – 33 IV. 10 – 22,00 o´ra :A zivatar tevékenység egyre hevesebb.                                        Ido´´pont – ,33 IV.11 – éjjel  – 00,10 o´ra : A zivatar o´´vezet ekkor kezdi  felvenni a jellegzetes spirálformát s kezd o´´nmaga ko´´ru´´l forogni, kialakúl a jellegzetes gyu´´ru´´felho´´, ko´´zépen a parányi felho´´tlen szemmel.                                                                                                                                               Ido´´pont – 33 IV. 11 – Hajnali 00,60 o´ra : A tro´úpusi cyklon o´´sszetevo´´i ekkor már igen jelento´´sek :  A szélsebesség a gyu´´ru´´felho´´ o´´vezetben    ekkor már 120 – 150 km/O´ sebességu´´ s egyre fokozo´dik. Az egyes  széllo´´kések elérik a 200 km/o´ sebességet. A gyu´´ru´´felho´´ magasságas ekkor már 14 km, s egyre emelkedik. A csapadék intenzitása cc. 10 mm/3perc. A légnyomás ekkor 120 tor alá su´´jed s egyre jobban s egyre gyorsulo´bb u´´temben megy alá. Az egész formácio´  egyre gyorsulo´bb u´´temben E-EK felé tevo´´dik át.                                                                                                                                                                                                                                                                 Ido´´pont – 33 IV.11 – estefelé 18,00 o´ra : A hurrikán, avagy ahogyan már akkor – késo´´bb az Euro´paiak által  lenézve benszu´´lo´´tteknek  – a szigetlako´k által  hurrakánnak nevezett képzo´´dmény egyre hevesebben tombol, s eléri az akkor még nem Mexiko´i o´´bo´´lnek nevezett térséget. Méretei ekkor már igen figyelemre mélto´ak : A gyu´´ru´´felho´´ magassága ekkor már 16 – 17 km. A szél sebessége ekkor 200 – 220 Km/ o´, az egyes széllo´´kések elérik a 250 – 290km/o´ sebességet. A csapadék intenzitás ekkor 18mm/3perc. A légnyomás 693 mm.                                                                                                                                                                                                                                                                 Ido´´pont – 33 IV. 12  délelo´´tt 09,00 o´´ra: A hurrikán (de illene, hogy végre nevet is kapjon) – tehát a “Páter Arrea” nevu´´ hurrikán – a késo´´bbiekben E.Amerikának nevezett fo´´ldrész déli délkeleti partjainál kezd megfordúlni, E – EK felé. A szélsebesség ekkor már 280 – 330 Km/o´. Az egyes széllo´´kések elérik a 350 Km/o´ sebességet, s egyre fokozo´dnak, a gyu´´ru´´felho´´ magassága ekkor már 19 km, a villám intenzitás 8/sec./1 km ko´´r, a csapadékintenzitás 23mm/3perc,a légnyomás 680 tor s továbbra is  su´´jjed. Ahogyan áthalad  néhány korálszigetcsoporton, azokat szinte percek alatt leso´´pri, kiradírozza az o´ceán felszínéro´´l,  30 méter magas hullámaival.                                                     Itt tartsunk egy kis kitéro´´t a  a figyelemre mélto´ hurrikánunk útjának vázolásánál.  mára már el lett feledve a szájhagyományban, de annak idején a szigetlako´k nemzedékeken át rebesgették, hogy  a szokatlanúl heves vihar ellenére senki sem vesztette életét.  Azt is rebesgették  (de erro´´ talán nem is kéne  kéne említést tenni ), hogy az elo´´zo´´ hetekben to´´bb nap jelent meg az égen, ku´´lo´´no´´sképpen a vihar keletkezésének ido´´pontjában, ide – oda vándorolva az égen.                                              De térju´´nk vissza a hurikánunk  leírásához.                                                                                                                                                                                                                                                                                                Ido´´pont – 33 IV. 12  déli 13,00 o´ra : A cyklonnal ekkor valami rendkívu´´l to´´rténik, ami a meteorolo´gusok szerint to´´bbezerévenként egyszer fordul elo´´. Ahejett, hogy annak rendje és mo´dja szerint fokozatossan mérsékelto´´vi zivatarrá alakulván, egyre enyhu´´lo´´ ero´´vel, ENy felé fordúlván nem hogy az intenzitása enyhu´´lne, hanem egyre  fokozo´dik s egyre gyorsulo´  áttevo´´dési u´´temben kezd száguldani E afrika és Euro´pa felé. Ezt a ku´´lo´´no´´s fordulatot  valo´szinu´´leg – az  ekkora már 33 – 35 c fokossá emelkedett o´ceán felszín okozza.  S ekkor kezdenek kialakúlni a szériákban keletkezu´´ gyilkos tornádo´k, valamint az egyre hevesebben kialakúlo´ go´´mbvillám tevékenység. A  gyu´´ru´´felho´´ magassága ekkor már 20 km,  a légnyomás 670 tor – s továbbra is  su´´jjed,  to´´bbehzeréves rekordokat do´´ntvén meg.  A gyu´´ru´´felho´´ alatt szinte teljes az éjtszakai so´´tétség, illetve még sem,  mivel a villámzuhatag roppasnt méretu´´ : 1×1 km-s ko´´rzetben 10 – 15 to´´bbszo´´ro´´s, to´´bbmilliárdfeszu´´ltségu´´ villám/secundum, csapadékintenzitás 250 – 280 mm/30 perc, a szélsebesség 350 – 400 km/o´, a tornádo´´kon belu´´l persze 500 – 600 km/o´ a sebesség.                                                                                                                                                                                                                 Ido´´pont – 33 IV. 13 – péntek  délelo´´tt 00,90 o´ra : A cyklon  már igencsak ko´´zeledik az akkor Nagykapunak (manaspság Gibraltárnak ) nevezett szoroshoz. Az áthejezo´´dés sebessége 150 km/o´, a kégnyomás 663 mm tor, a gyu´´ru´´felho´´ magassága 22 km, valo´sággal 8 – 10 km-el kitolván fo´´lfelé a stratoszférát, mintegy roppant kupolaként fo´´lemelvén azt. Valo´szinu´´leg ez okozza az ujjabb ku´´lo´´no´´s,  ezen az égtájon szokatlan , jelenséget :a konvencio´ sebessége 500 – 600 km/o´, a túlhu´´lt, roppant méretu´´ eso´´cseppek a 15 – 18 km-s magasságbasn, a mínusz 90 – 100 c fokos ho´´mérsékleten, másodpercek alatt megfagynak, de a heves konvaencio´ újra meg újra fo´´lviszi o´´ket,  ujjabb víz fagyo´dik , reájuk míg végu´´l  5 – 8 cm átméro´´ju´´  jégdarabokként hullanak alá az o´ceán felszínére. A´tlag szélsebesség 300 – 350 km/o´´, csapadékintenzitás 300 – 330 mm/30 perc, villámlás 15 – 20/sec./1km o´´vezetben.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Ido´´pont – 33 IV. 13 – péntek – délelo´´tt – Jeruzsálem, a hejtarto´ palotakertje :                                              A “Gibraltálhoz” ko´´zeledo´´ hurrikánro´l, hasonlo´an a város to´´bbi lako´jához, mit sem sjto´´ hejtarto´ rendkívu´´l rossz ko´´zérzetu´´ – s nem elso´´sorban, a talán még az elo´´zo´´ napokénál is fu´´ledtebb, fehérkék párrában úszo´ reggel miatt.Elso´´sorban is szo´´rnyu´´ fejfájással ébredt, s a felesége azzal ébresztette, hogy valami szo´´rnyu´´ rémálma volt, nem emlékszik reá, de valahogyan az o´´ro´´kkévalo´sággal fu´´ggo´´tt o´´ssze. S mindezek teto´´zéseként a szolga jelenti, hogy a fo´´pap akrja felkeresni a néhány napja a városba érkezett pro´féta u´´gyében. A fo´´pap, – az az útálatos, beképzelt, korlátolt, bigott s ravasz alak.                                                                                                                               Amikor az imént azt mondottuk, hogy a városban senki sem tudott a Gibraltár elo´´tt tombolo´ hurrikánro´l, nem voltunk egésszen pontosak. Ugyanis ketten is tudtak a hurrikánro´l, az akinek az u´´gyében keresi fo´´l a hejtarto´t a fo´´pap, no meg az a másik, akiro´´l már szo´ltunk, s aki egyre szo´rakoztato´bb káro´´rvendo´´en izgalmas cinizmussal ko´´vette az eseményeket, ku´´lo´´no´´s figyelmet szentelve a ko´´zeledo´´ viharra.   Emlékezett még arra az eseményre, ami számára csak néhány o´rája zajlott le, amikor is ehez hasonlo´an rendkívu´´li ritka ido´´járási esemény to´´rtént – azaz egy to´´bbszo´´ro´´s (akkor még nem úgy nevezett) “mauríciusi orkán” to´´rt be a Tigris – Eufrátes teru´´letére, s ko´´zel negyven o´ra alatt tizennyolcezer mm csapadék hullott – rendkívu´´l izgalmas élményt okozván a számára. Az volt fo´´lo´´ttébb izgalmas pillanat a számára, amikor azok a “gyakorlati” és “reállis” emberek, akik ho´napokon át gúnyolták azt a szerencsétlen egyént, aki valamijen ku´´lo´´no´´s víz- és u´´tésállo´ szerkezeten dolgozott, minekután állíto´lag fo´´lvitték valamiféle égi szekérbe, ahol fehérruhás egyének átadták neki e szerkezet részletes tervrajzát, – tehát amikor az o´´t gúnyolo´ sokaság ajkára fagyott a mosoj, szembetalálván magukat a fojo´n lezúdulo´ o´´tven-hatvan méter magas árhullámmal, amej o´´sszetalálkozott a másik iránybo´ beto´´ro´´, hasonlo´an magas , szo´´ko´´árhullámmal.  Nagyon drukkolt, hogy most is hasonlo´an izgalmas élményben lehessen része.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Tdo´´pont – 33 IV.13 – péntek –  13,00 o´ra : A hurrikán eléri Gibraltárt s behatol a Fo´´ldko´´zi tengerbe, fokozatossan “enyhu´´lve” – s mérsékelto´´vi zivatarrá alakulván át.Persze az”enyhu´´lés” és “zivatar” szavakat  ez esetben igen viszonylagossan kell értelmezni, – a “zivatar” ereje valo´jában meghaladja a rendkívu´´l heves tro´pusi cyklonokét is. A szél sebessége 250 – 300 km/o´, a légnyomás ekkor “már csak” 680 mm tor, a gyu´´ru´´ felho´´ – amej ekkor kezdi fo´´lvenni a viharfrontokra jellemzo´´ háromszo´´gletu´´ ékalakzatot, az ék élével a keleti part, Jeruzsálem ko´´zeli part szakasz felé mutatván – cc. 20 – 21 ezer méter magas. A csapadékintenzitás 250 – 300mm/30 perc, villámgyakoriság cc. 15 – 18/sec./ 1 km ko´´rzet. Ekkor már állando´ a citrom s alma nagyságú jégeso´´,  s a 150 km-re elo´´renyomulo´ ernyo´´felho´´ cirusos széle jelzi a “zivatar” hihetetlen erejét, a cumulonimbus ko´´zponti része alatt  , ahol a leghevesebb a konvencio´, szinte teljes az éjtszakai so´´tétség.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ido´´pont – 33 IV. 13 –  15,00 o´ra : A vihar átrohan Itália alatt.                                                                 Ido´´pont – 33 IV. 13  – 16,30 o´ra :A vihar délgo´´ro´´gország alatt halad át.  Szélsebesség 180 – 200 km/o´, a tornádo´kban 500 – 600 km/o´, csapadékintenzitás 250 – 300 mm /30 perc, villámintenzitás cc, 15 – 18/1sec./1 km ko´´rzet, a ko´´zponti konvenktív rész felho´´masgassága cc. 19 – 20 km., alatta változatlan az éjtszakai so´´tétség.                                                                                                                                                                                                                                                                                 Ido´´pont – 33 IV. 13 – péntek – jeruzsálem – A hejtarto´  palotája :                                                                 A hejtarto´n még a reggelihez képest is szo´´rnyu´´bb hangulat uralkodik. Ezuttal nem a fo´´fájás gyo´´tri, az hamar elmúlt, de erro´´l még szo´t ejtu´´nk. Iszonyú kétségbeesett tehetelenség s elkeseredett magányosság kínozza, felváltva hisztériás du´´hrohamokkal. Nem bírja bírja elviselni, hogy az a  csodálatos, ártatlanúl tiszta, jo´ságosan meleg tekintetu´´ ember, ez a hihetetlenu´´l magas szellem, most már jo´néhány o´rája , pokoli kínok ko´´zo´´tt vívja végnélku´´li, iszonyú haláltusáját. S o´´ ezt képtelen volt megakadájozni. Jaj csak azt az arcot ne látná fojton fojvást, – azt a gyerekesen ártatlan- kislányos szemeket, mejjek mo´´go´´tt roppant szellemiség sejlett fo´´l. Ro´´gto´´n látta, hogy végre ho´napok évek után újra oj szellemmel találkozott, akivel el tud beszélgetni o´´szintén, kendo´´zetlenu´´l mindenro´´l. Az az arc s azok a csodálatos, ku´´lo´´nleges, lenyu´´go´´zo´´ nézetek, mintha nem e világbo´ lennének.  Azonnal tisztában volt, hogy e nézeteket ebben az országban, e városban – bele értve a pro´´féta tanítványait is – senki sem képes akárcsak halványan is megérteni, – s egyáltalán néhány ro´mai s go´´ro´´g tudo´s filozo´fus barátait nem számítva senki sem képes ko´´vetni eme jámbor és jo´ságos idegen nézeteit.                                                                                                                                                           Ugyanaskkor lenyu´´go´´zte az idegen teljesen kilátástalan megszállotsága, hogy a ku´´ldetését, – az emberiség ko´´ru´´lményeinek, tudatának megváltoztatását mindenáron végre hajtja, – akár az élete árán is. azzal is tisztában volt azonnal, hogy eme nézetek századának akárcsak ezredéke is , a korlátolt hivatalos, “oficiállis” ko´´ro´´kben hihetetlenu´´l veszéjesnek mino´´su´´lnek. S ezért, amikor az idegen kezdte kifejteni a csodállatos nézeteit arro´l, hogy az emberek nem ijen s ojan tulajdonságúak, hanem egyformák, legbelu´´l jo´k és tiszták ártatlanok, magányosak, rejtett de roppant energiákkal telve, hogy csak a társadalmi viszonyok teszik o´´ket ijenné vagy ojanná, hogy alapjaiban kell megváltoztatni a társadalmi korlátokat, felszabadítván a hihetetlen energiákat – s akkor az emberiség az istenek szintjére emelkedik, – tehát amikor észrevette, hogy a szellemileg korlátolt, intrikus alamuszi írnok (aki természetessen semmit sem értett az egészbo´´l, de hihetetlen érzéke van arra, hogy mejik nézet mino´´su´´lhet oficiállissan államellenesnek) kezd felfigyelni, gyorsan – sajnos túl késo´´n – hátra vonúlt az idegennel, nehogy baja essék a jámbor szerencsétlennek, s négyszemko´´zt fojtatták a roppant izgalmas eszmecserét.                                                                                                                                                    Mint mondottuk – sajnos túl késo´´n – a szellemileg cso´´kevényes írnok túl sokat hallott eme nézetekbo´´l ahoz, hogy ártatlannak mino´´sítse  a jámbor idegent. De biztos volt benne, hogy – tekintettel az u´´nnepekre – felmentést ad neki. Sajnos nem így to´´rtént, – a fo´´papok egy emberként megmakacsolták magukat, s mint a cso´´ko´´nyo´´s o´´szvérek ragaszkodtak a halálbu´´ntetéshez. Eme iszonyú és érthetetlen makacsság láttán, titokban konzultált egyik kémkedo´´ beosztottjával, az e,lárulta, hogy a fo´´papok roppant veszéjesnek tartják az idegent, mivel azt rebesgetik ro´la , hogy nem a szu´´leito´´l szármaszik, hanem  hogy valamiféle csillagbo´l, vagy égi szekérbo´´l hejezte a valo´di apja a nevelo´´ anyja méhébe a magzatot , so´´tt azt is rebesgetik, hogy álmában látogatta az apja a nevelo´´ anyját, akit felvittak az égi szekérbe s ott hejezték az o´´lébe a magzatot.  Azt is rebesgetik, hogy az igazi apja to´´bbszo´´r is meglátogatta s egyengeti az útját. A hejtarto´ mindent  latba vetve, hogy megmentse az idegent, végso´´ elkeseredésében azt is fontolo´ra vette, hogy lemond a tisztségéro´´l, de ez csak a fo´´papok malmára hajtotta vona a vizet. Végu´´l is szimbo´likussan kivonta magát a felelo´´ség aslo´l.  Sajnos valo´jában nem tudta magát fo´´lmenteni.  Iszonyú lelkiismeretfurdalás gyo´´to´´rte, pedig az idegen elmulasztotta a fo´´fájását,  percekkel  korábban megjo´solván a gyo´´trelem megszu´´nését – s valami furcsát is jo´´vendo´´lt, valahogyan úgy, hogy  hat o´ra után szo´´rnyu´´ dolgok fognak to´´rténni,  de ezt o´´ már nem fogja látni.                                                                  Mint mondottuk, éppen elmúlt o´´t o´ra, s az imént jo´´tt az egyik szolga istentudja hányadik jelentésével a koponyahegyen to´´rténo´´ eseményekro´´l. A jelentés változatlan, a ko´´zépso´´ co´´lo´´po´´n az elitélt még mindég él, iszonyúan szenved , a másik két elitélt már egy jo´ o´rája halott. Az élo´´ mintha ido´´nként az atyjához kiáltozna segítségért, valami furcsa héber nyelven.                                 Tehát még mindég él, – ismét ez a jelentés,  – az isten szerelmére ! miért nem ad neki az ég gyors halált !?!?  – Nem elég, hogy a fo´´papok o´´rdo´´gi cinizmussal vele cipeltették fo´´l a koponyahegyre as co´´lo´´po´´t, a to´´meg iszonyú gúnyolo´dása ko´´zepette,  most ráadásúl ez a véget nem éro´´ haláltusa !!! – Ráadásúl minnél gyo´´trelmesebb az idegen kínja, a to´´meg annál pokolibb kéjjel, gúnykacajjal , káromlással élvezi, valo´sággal táncolva – énekelve a co´´lo´´po´´k ko´´ru´´l. – s ráadásúl       ez az iszonyúan vághato´´an  fu´´ledt ho´´ség, perzselo´´ nap. Kinézett – legalább egy felho´´ lenne az égen, – teljessen tiszta, sárgássan perzselo´´ ég, – illetve még sem, – ugyanis amint nyugat felé tekintett           , messze a láthatáron, ahogyan innen látszott,  roppant magasságú fehér egyenes felho´´csík húzo´dott végig a láthatáron, fátyolfelho´´szeru´´ széllel. Ahogyan néhány percig szemlélte, úgy tu´´nt, mintha ko´´zeledne.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 17,00 o´ra 20 perc : Ujjabb jelentés – ismét változatlan – illetve még szo´´rnyu´´bb kínokro´l – s még pokolibb kéjro´´l számol be. A hejtarto´ veszett vadként rohangál a palota termeiben ide-oda, – az imént kétszer is hascsikarásos szu´´kségletet kapott, heves vizeléssel. Ekkor figyelt fo´´l arra, hogy  mintha a napfény furcsa mo´don cso´´kkenne, – kinézett, s látta, hogy a nyugat  felo´´l ko´´zeledo´´ felho´´sáv már elérte a napot,  – eleinte allig takarván el azt,  mintegy fátyolként, – majd az fokozatossan elhalványúlva, sápadt korongként,  végu´´l is teljessen eltu´´nt.  A felho´´zet , a roppant magasság ellenére,  igen gyorsan haladt, – kisvártatva az egész tájra melanko´likus szu´´rkeség burúlt, – a felho´´ széle messze Jordánia felé haladt, – s ez ido´´pontal ellentétessen, a keleti égbolt alján maradt csak  egy kis világos csík, de hamarossan az is eltu´´nt.                                                                                                              17,00 o´ra 40 perc : Ujjabb jelentés, változatlan illetve a hejtarto´ számára még gyo´´trelmesebben zaftosabb.  – Eddigre a felho´´ egyre alacsonyabb lett, ahogyan ko´´zeledett nyugat felo´´l s haladt át kelet felé. Egyre hamuszu´´rkébb homáj borította be a tájat. A hejtarto´ ijet csak messze északon látott késo´´ o´´sszel.  A kékes szu´´rke  teljesen tagolatlasn felho´´ égbolt nyomaszto´ malinkoniko´val nehezedett az ember szívére.                                                                                                           Pár percel 18,00 o´ra elo´´tt : A fu´´ledtség elviselhetetlen, a so´´tétség egyre intenzívebb, mintha késo´´ este volna télen, messze északon.                                                                                                               Ujjabb jelentés, – amej méginkább………                                                                                                       A hejtarto´  elviselhetetlen lelki kínjában a szolgához vág egy ko´´nyvet, aki éppen behoz egy mécsest az immár teljes so´´tétségbe borúlt hejségbe. A hejtarto´ , látván a szolga ijedt tekintetét, odarohan hozzá, mego´´leli gyo´´ngéden, – megsimogatja : “Ne haragudj rám jo´ ember, de tudod egy ártatlan ember vívja rettenetes kínhaláltusáját, – s talán nekem kellett volna rajta segítenem.                              Ko´´ru´´lbelo´´l hat o´ra : A legko´´zelebbi kézjelzo´´ (a hejtarto´ a kimagaslo´ pontokon kézjelzo´´ket hejezett el , az innen nem láthato´ koponyhegy és a palota ko´´zo´´tt) izgatottan jelez valamit, – nem lehet pontosan érteni, hogy mit, – talán azt, hogy az idegen meghalt ??? … Az egyre su´´rru´´bb homájban nem látni…                                                                                                                                      A hejtarto´ ko´´ru´´lbelo´´l ekkor figyelt fo´´l az allig hallhato´, de mégis félelmetes s talán egyre ko´´zeledo´´ du´´bo´´rgésre, távoli morajra.  Gyorsan a ko´´rszobába rohant  s ekkor vette észre, hogy az eddig tagolatlan égbolt nyugaton, ko´´ru´´lbelo´´l a láthatár  ko´´zepéto´´l, fokozatossan, kavargo´, o´´rvénylo´´ rendkívu´´l so´´tét kékes feketeség láthato´ –  mintha  egy roppant sziklákbo´ állo´ barlangboltozat lenne , mej egyre alacsonyabb a láthatár széle felé, – mintha a barlangboltozat bele torkolna a tengerbe, – s ott ahol még nem ereszkedik teljesen alá a vízbe , valamiféle furcsa oszlopsor tartaná az egészet. Az oszlopok után teljes éjtszakai so´´tétség,  illetve e so´´tétségen belu´´l tu´´zvész, gigászi tu´´zvész  tombolna, az egész nyugati láthatáron át, – mintha égne a tenger, mint az izzo´ kemencében. Berohant egy mu´´szerért, amit egy ro´mai tudo´s barátjáto´l kapott, amej valami furcsa csiszolt u´´vegekbo´´l állt , s mej képes volt megko´´zelíteni a messzire lévo´´ tárgyakat. Ahogy belenézett, látta hogy az oszlopok valo´jában a felho´´kbo´´l lelo´go´ ormányszeru´´ képzo´´dmények – s ro´´gto´´n tudta, hogy  roppant ereju´´ pusztíto´  forgo´ szelekro´´l van szo´, amejek itt ott ido´´nként  elo´´fordúlnak ezen a tájon  , de itt to´´bb tucatot látott. Még messzebb, ahol a felho´´zet szinte súrolta a tengert, s ahol szinte teljes volt a so´´tétség, – mintha az éjtszaka ko´´zeledne,  az eso´´ o´´vezet csíkját lehetett látni, illetve még sem, mivel ahol  a vibrállo´ fény kezdo´´do´´tt, – villámeso´´t látott, mintha villámzuhatag zuhogna alá, mintha az eso´´ o´´vezetben villámeso´´ zuhogna. A villámok ko´´zo´´tt számtalan izzo´ go´´mb kavargott, – ro´´gto´´n tudta , hogy go´´mbvillámokro´ van szo´, amik igen ritka jelenségek, de itt úgy ro´´pko´´dtek, mint a szúnyogok a mocsár fo´´lo´´tt. A du´´bo´´rgést az o´´sszefu´´go´´ távoli égzengés okozta, ijen furcsa távoli du´´bo´´rgést még nem hallott.                                                                                                                                                                                                                             18,00 o´ra, illetve néhány percel 18 o´ra után : A du´´bo´´rgés egyre ko´´zeledik, ekkor ismét hozzárohan a szolga, hogy ismét jelez a kézjelzo´´, ezúttal megtudják fejteni, kétségkívu´´l a ko´´zépso´´ elitélt halálát jelzi, – s egyúttal  az elo´´bbi jelet is megfejtették, – valahogyan úgy, hogy  az idegen az atyját hívta s valami ojasmit mondott, hogy a ko´´ru´´lo´´tte o´´rjo´´ngo´´ to´´meg nem bu´´no´´s, hanem tudatlan, s kéri az atyját, hogy irgalmazzon meg nekik, ne áljon bosszút rajtuk.                                                        Ekkor már a du´´bo´´rgés igen ko´´zel keru´´lt,, érzékelni lehetett, hogy már a város határához érkezett s gyorsan o´´sszefu´´ggo´´ recsegésbe kezdett átmenni. ekkor – szinte azonnal – támadt fo´´l a heves – s  pillanatok alatt egyre iszonyúbban fujo´ szélvihar, – s szinte ugyanakkor felu´´vo´´lto´´ttek a ko´´zeledo´´ to´´lcsérforgo´szelek, a levego´´ben , szinte vízszintesen, roppant fadarabok, ko´´darabok, használati tárgyak ro´´pko´´dtek, a zúgás u´´vo´´ltés egyre fokozo´dik, fo´´leg akkor, amikor ko´´zvetlen ko´´zel érkeztek az ormányforgo´szelek. Az egyik ko´´zvetlen ko´´zel haladt át a palota mellett, – ahogy kinézett a palotakert négy fala fo´´lé, a ro´´pko´´do´´ tárgyak vízszintes áramlásáto´ oldalra a falak fo´´lo´´tt látszott a magas so´´tét forgo´ oszlop, mint egy o´´ssárkány iszonyú u´´vo´´ltésével. De ekkor már ko´´zvetlen ko´´zel érkezett a fu´´lsiketíto´´, a teljes hasngskálában tombolo´ égzengés, o´´sszefu´´ggo´´en liláskékesvo´´ro´´sen vibrállo´, izzo´ fényével. S ekkor hallotta meg az ujjabb félelmetes zajt,  ro´´gto´´n tudta, hogy érkezik az eso´´fu´´ggo´´ny o´´vezet, azaz iszonyú jégeso´´vel. Néhány pillanat múlva a lárma leírhatatlanná vált, – az orkán, égzengés, jégeso´´ egyu´´ttese révén.                     Ahogy fo´´lnézett  a palotakert négy fallal o´´vezet teru´´let fo´´lé, valami teljessen valo´szinu´´tlent látott : roppant vízjégzuhatagot,  csak hogy ezúttal nem fu´´ggo´´legessen fo´´ntro´´l lefelé, hanem vízszintesen nyugatro´l keletfelé zuhanva ro´´pu´´lt a jégvízfojam, átvilágítva az éjjeli so´´tétségben az állando´an vibrállo´ , vakíto´ . a vízvillámfénnyel. A vízjégzuhatag a keleti belso´´ falra úgy csapo´dott neki alma nagyságú jegeivel,  mintha nyílvesszo´´bo´´l lo´´tték volna rá, majd ugyanojan sebességgel átpantattak az ellenkezo´´  szemko´´zti falra. A falakon úgy fojt lefelé a víz, mintha négy vízesést látna – s percek alatt bokáig, majd térdig, mellig éro´´víz állt lent, mej a fojoso´kon át roppant patakokban  kezdet fojni  a palota ku´´lso´´ nyílásai felé. A szolgák rému´´lten igyekeztek kapaszkodni valamibe, a hejtarto´ rájuk kiáltott, hogy menjenek fo´´l az emeleti hejségekbe,- “de uram neku´´nk oda nem szabad menni” – “nem érdekes, menjenek csak fo´´l” , kintro´´l do´´ro´´mbo´´lés hallatszott, – “mindenkit engedjetek be, s menjenek fo´´l, jo´ emberek a felso´´ emeletekre” – s a hejtarto´ maga tuszkolta fo´´l o´´ket az emeleti lépcso´´kre.                                                                                                                           Ez az iszonyú tombolás ko´´ru´´lbelo´´l  20 percig tartott, majd, majd lassan enyhu´´lni kezdet. Az enyhu´ĺés szo´t igen viszonylagossan kell értelmezni, mivel még jo´ ujjabb 20 percig heves, de már szinte szélmentes felho´´szakadás esett, már csak mogyoro´, majd borso´ nagyságú jéggel , – a villámlás kezdett szakadozottabbá vállni….                                                                                                                                 Ko´´ru´´lbelo´´l 7 o´ra elo´´tt kezdett világosodni, az eso´´ fokozatossan enyhu´´lt.                    A jelento´´ csak  jo´val  7 o´ra után érkezett meg : “Uram ! Leírhatatlan az ami a városban van!                A házak fele romokban, mindenfelé hullák ezrével, tízezrével…A látványt még szo´´rnyu´´bbé teszi az, hogy a város fo´´lo´´tt lévo´´ ko´´ztemeto´´n  keresztu´´l lezúdulo´ vízto´´meg hirtelen keletkezett fojo´i to´´bbemeletnyi méjségu´´ árkokat, hasadékokat  vájtak , kimosva a to´´bbrétegessen eltemetett csontvázakat,  úgy hogy a város tele van csontázakkal mindenfelé, ezreivel.  Ráadásúl – a most már u´´res – hasadékok falai újbo´l és újbo´l megcsuszamlanak, ujjabb és ujabb csontvázakat go´´rgetvén la a városra. Az egyik to´´lcsér forgo´szél egyenesen a fo´´templomon haladt át, minden mozdíthato´ tárgyat szétzúzván, kiso´´po´´rvén, s a roppant sújú kárpit fu´´ggo´´ny, mejet to´´bbtucat férfi emelo´´szerkezetekkel is allig  bírt megmozgatni, két darabra szakította, az egyik darabot kihúzta a ku´´lso´´ falra, rátekervén azt,, megnyirbálva, mindenu´´nnen láthato´an, iszonyú látványt képezvén.”    “De arro´l beszélj végre, ami a koponyhegyen to´´rtént !!”                                                                               “Uram ! Ez ojan volt, mint egy szo´´rnyu´´ színjáték megeelevenedése ! Minden rémálmot fo´´lu´´lmúlva ! Mindent láttam egy szemko´´zti domb  u´´regébo´´l.  Ott volt fo´´nn a város s ko´´rnyék lako´inak jelento´´s része. A to´´meg as ko´´zépso´´ elitélt halála után még egy darabig o´´rjo´´ngo´´tt, tombolt, táncolt, káromkodott, nem véve észre a már szinte éjjeli so´´tétséget, majd szinte egy emberként do´´bbentek rá a ko´´zeledo´´ iszonyatra, – s ekkor néhány pillanatra néma csend lett. O´ Uram ! – ez a csend !  Mintha nem a ko´´zeledo´´ vihar du´´bo´´ro´´gne, hanem maga a csend .!  Majd szinte egyszerre estek pánikba s szo´´rnyu´´ halálfélelmu´´ u´´vo´´ltéssel kezdtek lefelé rohanni a hegyro´´l, gurulván, egymást agyontaposván. De hasztalan volt az igyekezet, az orkán elo´´bb érkezett oda s úgy kezdte o´´ket so´´po´´rni, mint a hangyákat. A forgo´ to´´lcsérek úgy szippantották fo´´l az embereket, mint a hangyász a hangyákat, némejiket azonnal darabokra szaggatván. A levego´´ tele lett jajgato´ testekkel, kiszakított végtagokkal, levágott fejekkel, mejek roppant ero´´vel csapo´dtak vissza a fo´´ldre.A levego´´ben ro´´pko´´do´´ , jajveszékelo´´ testek némejikét az izz go´´mbo´´k szakították szét , mint amikor egy bogár a lámpába esik. Engemet az u´´reg mentett meg, habár, mint egy amfiteátrumbo´, mindent láttam. A ro´´pko´´do´´ tu´´zgo´´mbo´´k valo´sággal széjjelszaggatták némejiket. Akik leértek az utcák kezdetéig, ott isszonyú húscafattá préselo´´dtek o´´ssze a to´´meg nyomásáto´l, s e masssza tetején, halálho´´rgo´´ fejeken át vágtak utat az  újra érkezo´´k, de az utcán is rájuk zúdultak a falak, ro´´pko´´do´´ tárgyak, itt is fo´´lszippantották o´´ket a forgo´ szelek.  Akik elo´´bb értek le,  azokat néhány pillanat múlva a nyílvesszo´´ sebességével vero´´  jégdarabok zúzták agyon, s akik mindezt túlélték, azokat uto´lérte az emeletnyi magasságúvá vált, lezúdulo´ vízfojás, mej roppant ko´´darabokkal egyu´´tt go´´ro´´gtette lefelé a vergo´´do´´ testeket.”                                                                                                     “De azt mond végre, ami az elitéltekkel to´´rtént !!”                                                                                             “Uram ! Mint már biztos tudod, a két szélso´´ elitélt  jo´val elo´´bb halt meg. Az egyik co´´lo´´po´´n lévo´´t az elso´´ nagy szélroham úgy sodorta el messzire , mint egy ro´´pko´´do´´ papíruszdarabot. A másik co´´lo´´po´´n lévo´´, az amejik állíto´lag beszélgetett a ko´´zépso´´ elitéltel, a co´´lo´´ppel egyu´´tt hihetetlen mo´don épségben maradt.  De a legku´´lo´´nlegesebb dolog as ko´´zépso´´ elitéltel to´´rtént.  Amikor az orkán már teljes ero´´vel tombolt s kezdett esni a jég, az egyik tanítvány a co´´lo´´pho´´z kúszott, felmászott rá s levitte a holttetemet, úgy hogy mindketten  – a holttest s az élo´´ – épségben mradtak. Néha úgy nézett ki , mintha valami fénysugárban lennének, amej o´vná  o´´ket.A holttetemet hátra vitte s elrejtette egy sziklas u´´regbe.  S még egy Uram, – a katonák ko´´zo´´tt, a tiszteket is beleértve, – az a szo´beszéd járja , hogy e vihar nem természetes eredetu´´ volt,  s hogy rejtéjes mo´don o´´sszefu´´gg a ko´´zépso´´ elitéltel, s hogy ez elitélt talán valamijen isten fia.”      A hejtarto´nak rendkívu´´l ku´´lo´´no´´s érzése volt. U´gy érezte, hogy a reggeli álom, a napko´´zben to´´rténtek, s a vihar valahogyan rejtéjessen o´´sszefu´´gnek.  A hejtarto´ ro´´vid ideig gondolkozott, hogy írjon-e jelentést ro´mának, végu´´l arra az elhatározásra jutott, hogy elégeti az elkészu´´lt jelentést.                                                                                                                                                               Oda hívta az írnokot:  “Idefigyelj !  Semminek sem szabad eljutni ro´mába arro´l ami to´´rtént !”                                                                                                                                                                                        “De Uram !  A város tele hullákkal, csontvázakkal, a fo´´templom romokban, el kell intézni a javítás megrendelését s e kiadások lejegyzését !?”                                                                                                    “Majd azt írjuk, hogy  hat o´ra után éjjeli so´´tétség volt, megrepedt a fo´´ld, az okozta a sok hullát, csontvázat, s meghasadt a kárpitfu´´ggo´´ny , – ennyit s semmi to´´bbet ! E´rtsék ezt, ahogy tudják !”                                                                                                                                                                                              “S még egy, – a pro´féta testét temessék el illo´´  tisztelettel !”                                                                  Ez uto´bbi parancsot, sajnos nem tudták végrehajtani, mivel másnap reggelre nyomtalanúl eltu´´nt a holttest, hiába kerestette a hejtarto´  mindenfelé.                                                                                                                                                                                                                                                                     Elso´  uto´irat : Sokáig azt rebesgették a városban, hogy a vihar utáni éjjelen, azon a hejen, ahová a tanítvány vitte a holttetemet, ku´´lo´´no´´s fények villo´ztak s egyesek állíto´lag látni vélték, hogy valamiféle fénysugárban fehérruhás alakok ereszkedtek alá s fo´´l.                                                                                                                                                                                                                                                                Második uto´irat : A vihar, amint az szokott lenni, behatolván a szárazfo´´ld fo´´lé, rohamossan kezdett széthullani., végu´´l a távoli jordániai,  mezopotámiai síkságok fo´´lé csak a roppant magasságú fátyolfelho´´ jutott el. Késo´´  este a sivatagi vándorok, oázis lako´k, megcsodálták a vo´´ro´´s minden színében izzo´ késo´´esti  felho´´zetet.