Doctor who – cloud atlas…2 fantasy scifi novel-movie-opera part A

106
Publikované 18. novembra 2019 od

2016

the komplet ungar untidy text – first fifth:

(Warning!:
The individual fifths are not related to 29 episo)des. The entire text (about 600 pages) did not fit in one video.

 

Doktor who 2 –

A “Felho´´ atlasz” és a “Kilences álma” 2

(2015 8.28.30.- (a terv cc.2014) –

Fantasi, sci-fi (internetes) regény- “opera” – melodram.

(Felhasználva:Richard Matheson, és David Mitchell ,valaint Russell T.Davies

és C.Danelly o´´tleteinek egyes elemei)

 

 

pca

Jelenet : 9dream A/

A fo´´ld egy meghatározhatatlan hején tudatára ébred 5 ember :

John (amerikai asztrofyzikus és elméleti fyzikus ),

Laerl (svéd to´´rténelmi tanár),

Hanna (román fodrászno´´)

Miriam (francia prostituált),

Sándor (magyar fideszes  politikus).

 

Elkezdenek (9)beszélgetni:

Hanna:

“…mi ez… mi az o´´rdo´´g…mi to´´rtént… (11b)hiszen már kezdek emlékezni… (V)o´´ngyilkos lettem…”

Miriam: (13v)”…mi a fészkes fene… a picsába is… mi ez az egé-sz…?

John:”…(17v)szo´´rnyu´´ség…én már kezdek emlékezni …mego´´ltem az imádott feleségemet, hogy meg megmentsem a kisfiamat… -(22-tovább zsollozmázva, énekbeszéddel(zéb)a kis f hangzo´ hangon)aki eltu´´nt egy ido´´re – s mikor elo´´keru´´lt, vak és su´´ket volt – azt u´´zenték, hogy csak akkor válik ismét egészségessé, ha lelo´´vo´´m a feleségem……én pedig semmit sem értettem az egészbo´´..pedig asztofyzikus és elméleti fyzikus vagyok…  mero´´ képtelenség volt az egész… s azután magamat lo´´ttem le… minekután jo´´ttek értem a rendo´´ro´´k…”

Miriam:”…(32zéb)már én is emlékszem…persze én sem értek semmit sem… a kilslányom egyszeriben csak – mikor végre elo´´keru´´lt – szem, fu´´l és végtagok nélku´´livé vált… s azt u´´zenték, hogy ha nem o´´lo´´m meg az anyámat, akkor így is marad a kislányom… az imádott E´vike…

de minekután leszúrtam az anyám… egyszeriben megváltozott a kislányom az eredeti énjévé… de a halott anyám láttán mérget vettem be…”

Laerl:”(43b) én is hasonlo´ cipo´´ben járnék… a kisfiam egyszeriben – minek után az eltu´´nése után elo´´keru´´lt – beslo´´ szervek nélku´´livé vált, azonnal intenzív mu´´szerekre kellett hejezniu´´k… az orvosok sem értettek semmit sem…

…ekkor azt az u´´zenetet kaptam , hogy ha nem lo´´vo´´m le a feleségem, akkor a kisfiam élete végéig így marad…de ezek után magamat is lelo´´ttem…”

Hanna(47b) és Sándor felkiáltanak :!

” Mi is hasonlo´kat éltu´´nk át…”

Hanna :”(48b) nekem a kisfiam komplett mozgásképtelenné vált… s a férjemet kellett mego´´lno´´ m, majd magamat o´´ltem meg…”

Sándor :”… (50b)nekem a kislányom bo´´r nélku´´l keru´´lt vissza, … speciállis vákumkamrába hejezték, s muszáj volt állando´ ko´mában tartaniuk… a feleségemet kellett a vonat alá dobni… minekután magam is utána ugrottam…”

John :”…(55b)várjatok… nem kaptatok elo´´zetessen egy kis mu´´anyag dobozt, fent egy nyomo´gombal, belu´´l u´´ressen – egy megégett arcú férfito´l, azzal, hogy ha lenyomjátok, akkor valaki meghall – számotokra ismeretlen – és kaptok egy millio´ dollárt, illetve euro´t ?”

A to´´bbiek felkiáltanak :”De igen, igen … mi is így jártunk…!”

John (elgondolkozva ):”… tehát minden a rejtéjes dobozzal fu´´gg o´´ssze… ez nem véltlen … no persze a foradt arcú fura férfivel… ”

Learl:”… de hiszen a doboz nem lehetett semmivel sem o´´sszeko´´tve… honnan tudhatták, hogy végu´´l is lenyomtuk… illetve honnan , hogyan lehetett o´´sszeko´´tetésben a számunkra idegen gyilkossal?”

John “… ez a rejtéj… habár úgy néz ki, mintha ez egy borzalmas láncreakcio´ lenne… megnyomod a gombot…s abban a pillanatban  valakit mego´´ lnek, aki – vagy a ko´´zeli hozzátartozo´ja – elo´´zetessen szintén lenyomott egy másik dobozt…

…de késo´´bb ter is rá leszel kényszerítve arra, hogy mego´´ld a legko´´zelebbidet, mivel meg akarod menteni a fiadat, lányodat…

… de hát mindez hogy lehet o´´sszeko´´tve… ez ellentmond a fyzikai to´´rvényeknek… hacsak…?”

A to´´bbiek:” mi az hogy hascsak…?”

“Hacsak nem a rejtéjes quantum o´´sszeko´´to´´déssel lehetett a doboz a ku´´lvilággal kapcsolatban… de így is érthetetlen…”

“Mi…?”

De ekkor hozzájuk keru´´l egy hosszú, barna kabátos nyurga(David Tennant)  férfi :

“U´´dvo´´zlo´´m o´´no´´ket…E´n a Doktor vagyok… Csak úgy a Doktor…

Bizonyára semmit sem értenek az egészbo´´l… no de sebaj… majd mindenre lassan fény deru´´l…”

A to´´bbiek:”…de hát hiszen o´´ngyilkosok lettu´´nk… hogy, hogy most quási élu´´nk?””

A doktor:”…Valo´ban így van…Amikor mego´´lték a szeretteiket, akkor o´´ngyilkosok lettek, ezért -s az úgymond “gonosz”  fo´´ldo´´nkívu´´li technolo´gia hatásaként-amit ro´´gto´´n elmgyarázok – , ko´´ztes állapotba keru´´ltek  quasi “poltergeist” állapotba.

…de hála… ezért vissza lehet o´´no´´ket vinni a múltba, úgy, hogy – ellentétben  velem  – változtathatnak is, s fo´´leg megakadájozhatnak múltbéli, rossz irányba fordúlo´ alternatívákat.

No persze én is fo´´ldo´´nkívu´´li vagyok (némi bu´´szkeséggel)… a híres doktor, a fo´´ld bojgo´ védo´´je és permanens megmento´´je…”

John:”… no dehát a jelenlegi elméleti fyzikai ismereteink alapján vagy eleve nem létezhet az ido´´ utazás , s ha igen, akkor csak addig az ido´´pillanatig mehetu´´nk vissza, amikor létrehoztuk az ido´´gép technolo´giát – gondolom , hogy o´´n rendelkezik eme technolo´giával – vagy ha igen, akkor is  – az Einsteini elvek alappján a múlt fix, mint az univetzum egy eleve adott állapota, s nem lehet rajta semmit sem változtatni…

…habár a kvantúm fyzika mintha mást sejtetne… persze ezt még nem ismerju´´k igazán… nincsen kvantumfyzikai térido´´gravitácio´s elméletu´´nk, vagyi nem tudjuk az Ensteini egyenleteket o´´sszehozni a kvantum fyzikai eredményekkel…?vagy mégis…”

A doktor :”… pontossan erro´´l van szo´..

…megpro´´bállom elmagyarázni… habár valo´színu´´leg mindezekbo´´l csak az itt jelenlévo´´ John fog valamit érteni…

… nem akarom a to´´bbieket megsérteni… ku´´lo´´no´´ssen nem a két szépséges, bájos ho´´lgyet äs méjen meghajol elo´´ttu´´k, feléju´´k), de azt hiszem, hogy o´´no´´k a továbbiakbo´l vajmi keveset fognak érteni…”

Johnhoz fordúl:

“Kérdés ? Az ido´´ eleve adott – azaz nincs is ido´´ , hanem eleve adott univerzállis állapotok egyideju´´ kuĺo´´nbo´´zo´´ ido´´térbeli hejzetei -, múlt,jo´´vo´´ változtathatatlan s reállisan adott – valo´ban így van-e ?

Vagy pedig minden to´´rténés  -a Heisenbergi értelemben véve –  kiszámíthatatlan és véletlenszeru´´ ???

A válasz : A “valo´sásg”  – s így az ido´´ is –  nem fix szilárd , hanem mezo´´szeru´´en, mintegy “amo´´baszeru´´en” szétfojo´, fojamatos fojamat, interakcio´, meghatározhatatlan, megragadhatatlan.

Vagyis nincs is ido´´ – de ugyanakkor  mégis van. Amennyiben van, annyiban amo´´baszeruí´´en mu´´ko´´dik, fojik szét.

Hogyan és miért amo´´baszeru´´?:

Egyrészt : A kvantumelmélet alapjaibo´l ko´´vetkezo´´en  – azaz a a heisenbergi és schro´´dinger elvek alapján -minden bizonytalan semmi sem adott, semmi sem mérheto´´ ,

Másrészt: A már integrált valo´ság –  azaz az ébrenléti” reállis” valo´ság- , és a még nem integrált  – vagyis az álom, psychedelikus, schyzoid állapotok – valo´sáai g ko´´zo´´tt nincsen éles átmenet, minden quasi “heisenbergi” mo´don szétfojt, meghatározhatatlan,

Haramadrészt- az úgynevezett  “pillango´ efektus” alapján  minden múltbeli és jelenbeli esemény meghatározhatja a jo´´vo´´t, de mivel a múlt  és jelen emo´´be szeru´´, ezért a meghatározás is bizonytalan.

Itt meg kell valamit jegyeznem:

A múlt utazás veszéje az, hogy megváltoztathatjuk a jelent és a jo´´vo´´t, de mivel a múlt  és a jelen is amo´´baszeru´´, ezért nem tudjuk megmondani, hogy hol kezdo´´dik a múlt megváltoztatásának a határa, s mij múlt utazási ido´´ pontro´l van szo´. Pl.: egy évszázad, egy nap, egy mp?, egy plank mp? – de hiszen fojton fojvást ide-oda utazgatunk a mult és a jelen ko´´zt néhány plank mp. nyi eltérésekkel,…ahogyan ide-oda mozgunk…

…azaz  mivel minden mozog  ezért állandoan néhány plankmp ido´´ utazásokro´l van szo´.

Arro´l nem is beszélve, hogy egy 13 milliárd fényévnyire lévo´´ egyénhez képest a mozgás eltérés akár két-három száz évnyi eltérést is okozhat az úgynev. “jelenido´´metszetben”

Ebbo´´l mi ko´´vetkezik ?

A jelen is amo´´baszeru´´, szétfojt, megragadhatatlan, meghatározhatatlan, mérhetetlen…

dnegyedrészt  végu´´l : Minden bizonnyal -pl. a “galamb” kísérlet a szubatomáris részekkel – is ezt igazolta, vagy számtalan elméleti fyzikus elméletei, miszerint a jo´´vo´´beli állapotok eleve meghatározzák a jelenbeli állapotokat, azaz az egyes do´´ntéseinket, irányulásainkat…

… a jo´´vo´´ visszahat a jelenbe s meghatározza azt.

Persze nem végzetessen, szabadakarat nélku´´l, mivel a jelen és a jo´´vo´´ is amo´´baszeru´´. ”

John felkiált :”… de hiszen mindezeket igazolhatná a zenei fojamat mikéntje…

Azaz: Legjobban lehet a fentebben kifejtetteket a zenei “élmény” fojamattal ilusztrálni.

A zenei fojamat eleve adott fix  hangokbo´l, kottákbo´l ,lero´´gzített  hangjegyekbo´´l, vagy computeres számokbo´l, jelekbo´l, digitállis egyedekbo´´l áll egyfelo´´l –

másfelo´´l   – a belso´´ psychikai hatást nézve, a zenei élményt pro´bálván ko´´rvonalazni – mégicsak s meghatározhatatlan a”pillanatnyi ” élményekbo´´l állo´  zenei fojamat-azaz  az egész fojamat a jelenben lefixálhatatlan .

S eme lélektani fojamatban  elo´´re lehet sejteni a jo´´vo´´t , de mej szintén meghatározhatatlan , s amej vissza hat a jelenre , meghatározván azt.

S ráadásúl ez a fojama szinte minden meghallgatással  – pláne a még amo´´baszeru´´bb belso´´ halással “hallgatván”, elképzelvén- , minden alkalommal más és más, apro´ – ido´´nként igen nagy, elementáris – eltérésekkel változik, fejlo´´dik, vagy visszafelé fejlo´´dik , példáúl: azelo´´tt nasgyon élveztem, most semmit sem jelent számomra, vagy fordítva.

A doktor :”…nagyszeru´´ meglátás… valo´ban így van…”

A to´´bbiek:”… no de miro´´l i s van szo´… miért vagyunk itten…

… említett valamijenféle idegen gonosz invázio´t?”

A doktor:

“Hogy kik invadérogatnak ? Nevezzu´´k o´´ket Walton fajnak.

Megrekedtek a szellemi szintre valo´ felemelkedésnek a ku´´szo´´bén .

Miért? Mivel erko´´lcsileg nem eléggé fejlettek, dominál náluk a hiúság, írígység “bu´´ne”.

S nem su´´jdhetnek vissza a “démonibb , also´bb szintre, mivel még nem érték el a szellemi evolúcio´s fokot, ahonnan elindúlhatna a homo spiritus-kadenz visszasu´´jjedés, dezintegrácio´

S a bojgo´juk – csekéjke cirka 20 millio´ fényévnyire lévo´´ galaxisukban –  sorvad, már a relatíve “ko´´zeljo´´vo´´ben” alkalmatlanná válik számukra.

Tudják, hogy a reállis invázio´ eleve sikertelen  – vagyis  ha csak minden századik ember maradna fo´´l, akkor is a hosszú gerilla harc után kénytelenek lennének visszavonúlni.

Ezért jo´val rafináltabb formáját vállasztották az “invázio´´nak”.

Cc. 6-7 ezer éve már ismerik az “ido´´utazásos” technolo´giát.

Azo´ta – az ido´´hurok elv alapján – utazhatnak a fo´´ld múltjába vissza, avvégett, hogy a múltbéli jo´ fejlo´dést megakadájozzák  – persze amennyire ez lehetséges a múlt-jelen amo´´baszeru´´sége fojtán .

Azaz a múltat  rossz irányba akarják terelni, ami végzetes lehetne a jelenre nézve.

A legvszéjesebb az  lenne számunkra, ill. a számukra a legefektívebb , ha konkrét technolo´giákat asdhatnánask át az emberiségnek rossz célra valo´ felhasználásra, rossz emlbereknek, pl. Hitlernek.

De hála ezt nem tudják mlegcsinálni, mivel az o´´ ido´´ utazásos technolo´giájok csak szo´beli, verbállis befojásolást engedhet meg. Másku´´lo´´nben azonnal visszajutnának az o´´ jelenju´´kbe.

I´gy csak szo´belileg tudják rosszra rávenni az erre alkalmas embereket, példáúl Hitlert.

Habár én is vissza tudok utazni a múltba, de mivel nem vagyok fo´´ldi entitás, ezért nem -vagy allig – vagyok képes változtatni  a múltan, de még csak a rossz irányba terelést, eltéro´´t, kibicsaklást sem tudom érdemlegessen megakadájozni.

Viszont – mivel maguk fo´´ldi emberek hm voltatatok, ezért ero´´teljessebben megtudjátok akadájozni a negatív irányba irányulo´ uto´lagos változtatást, s lehetséges, hogy a pozitív irányba valo´ elterelést is némileg elo´´ tudnátok segíteni…

…mint már említettem…én a doctor , nem változtathatok a múlton, mivel ez igen veszéjes és kiszámíthatatlan – de o´´k sem változtathatnának , de o´´k mégis ezzel pro´bálkoznak – nem számolva azzal a veszéjjel, hogy ez az o´´ jo´´vo´´ju´´kre nézve is végzetes ko´´vetkezményekkel járhatna.

Viszont ti o´´ten – mivel ko´´ztes állapotba keru´´ltetek – nagyobb eséjjel akadájozhattok meg rossz irányú változtatásokat a múltbank, ill. esetleg a múltat  – a jelenre nézve – jobb irányba terelhetnétek. ”

A két ho´´lgyho´´z fordúlván:

“Bizonyáara már nagyon úntatom a becses , szépséges ho´´lgyeket, ezért esetleg beszélgethetnek, vagy maniku´´ro´´zhetnek, s egyébb tevékenységgel u´´thetik el az én hosszú szo´szátyárkodásom idejét.”

Miriam:”…á nem … nagyon éedekes az amiket beszél… habár nem sokat értek belo´´lu´´k… de azért fojtassa bátran…”

AS doktor ismét Johnhoz:

“S van itt még valami:

A posztesla kísérletek – nem tudom mikor, valamikor 1946 és 56 ko´´zo´´tt, -o´´nykénytelenu´´l is  – megnyithattak egy ido´´ kaput, mej úgy hat, mintha “ido´´gép” lenne, vagyis pl 56-ig ido´´hurkot alkothat a távoli jo´´vo´´bo´´ĺ – s ezen az ido´´hurok technolo´gián keresztu´´l az inváderek visszatérhetnek a az akkori és a mai jelenbe.

U´gy hogy a sok úgynev. UFO ésszlelés ko´´zo´´tt – mejnek jelento´´s része a titkos poszteszla kisérletek eredményeit jelzik-, akad néhány ojan , mejek esetleg  valo´ban a jo´´vo´´ emberi faj látogatásait jelenthetik.

Persze o´´k sem avatkozhatnak bele a múltba, s csakis az említett 46-56 ido´´szakig térhetnek vissza. – de segíthetnének tanácsaikkal, mivel ha az invázio´ sikeres lenne, askkor ez az o´´akkori, jo´´vo´´beli jelenu´´ket is szétrombolhatná .”

John:”… vagyis már kezdem érteni… o´´k, az invaderek ,  megpro´bálkoznak változtatni a múlton, mégpedig rossz irányba, ami a jelenu´´nket és a ko´´zeljo´´vo´´nket végzetessen pusztúlo´vá tehetné…

A doktor:” …pontossan így van, de ez csak az egyik invadéros irányúlásuk…

De ez nagyon hatásos lehetne…

So´´tt!!!: Nagyon valo´színu´´, hogy – az egyik lehetséges alternatívaként – az esetleges sikeres invázio´ kezd kihatni az o´´ jo´´vo´´beli jelenu´´kre , szétrombolván azt, s emmiatt figyelnek most minket , a jelenkor fo´´ldet, hogy megtudják, mi to´´rtént, mi to´´rténik, mi a veszéj.

Illetve az easetleges múltbéli befojásolás mijen jelenbeli változtatásokat okozhatna.

De ez csak egyik tervu´´k…

…a másik a jelenben zajlo´tevékenységu´´k…

S hogy hogyan zajlik a jelenben ez a  nagyon búrkolt invázio´?

Az úgnevezett “dobozokon” keresztu´´l. ez volt a ti o´´to´´to´´k esete is.

Néhány  “poltergeiszt” egyént quási visszahoznak az élo´´k ko´´zé, de a tudatukat már irányítják. Ez volt az égett arcú férfi, aki a dogozokat adta o´´no´´knek.

Persze o´´seredetileg valahogyan egy “walton” fajbéli volt az o´´skezdeményezo´´je ennek a láncreakcio´szeru´´en, domino´efektusossan terjedo´´ fojamatnak.

Akik belestek a csapdábas, azok egy részét kis ido´´re – térido´´ ugrással- átviszik a bojgo´jukra, ahol preparálják o´´ket s o´´k lesznek a jo´´vo´´beli terjeszto´´k.

S hogy miben áll emle lánkcreakcio´ terjesztés lényege ?

Ezt már bizonyára ti is sejtitek.:

Kiszemelnek valakiket, akik rossz anyagi hejzetbe keru´´ltek s felajánlanak nékik egy millio´ dollárt -ezt ko´´nnyen elo´´ tudják kreálni, v. mint papírpénzt, ko´´tvény, stb., v. mint bank számla to´´bletet –  , ha meg nyom egy dobozgombot, mej látszo´lag semmiféle o´´sszeko´´ttetésben nem lehet a ku´´lvilággal.

De…(s itt ko´´zbe vág John:):

John:! “azo´ta kezdem sejteni, hogy az én tudatom, a doboz, s a gyilkos tudata ko´´zo´´tt kvantum o´´sszeko´´to´´dést hoztak elo´´zetessen létre, valahol ott, ahol ko´´zel keru´´lhettek hozzánk…”

A doctor :” Jo´l sejted… valo´ban így van…s ezáltal, így terjed a láncreakcio´.

Egyre to´´bb ember keru´´l a befojásuk alá, a dobozterjesztés ezko´´zévé… s az egyre terjedo´´ – látszo´lag értelmetlen –  gyilkosságok fojtán lassan kezd o´´sszeomlani a fo´´ldi civilizácio´.

—————————————-

A doktor: (b147)”Pedig mily csodállatos ez a bojgo´, s mij csodállatos rajta az emberi társadalom végtelen fejlo´´dése -(150) szinte hallani eme végtelen fojamat dallamát is…”

A to´´bbiek : “(b152)Valo´ban így van… s szinte már mi is haljuk eme dallamot…”

A doktor: “(153b)Valaki meg fogja, vagy már meg komponálta eme dallamot.

——————————————

Zenei ko´´zjáték – villanás képpen látni a to´´rténelem nagyszeru´´, hymnikus pillanatait – A´brahám, Mo´zes, Budha, Spartakus gyo´´zelmét,Artorius király,Napoleon egyesített világtervei,Nikola Tesla-mint újkori Prométheus,Gándhi, A második világháború utáni euforia, Kenedy u´´rtervei, Dubček-68, Lech Walesa,stb..

—————————————-

RO-Elo´´zmények 1/

  1. 1906 Ko´´zép Magyarország.

Egy(196) igen jo´mo´dú családbo´´l származo´, híresés patinás  taníto´no´´ képzo´´t frissen elvégzett szép leányzo´, ki már el van jegyezve egy nemes és gazdag kasztelánnal, meglát egy fiatal embert a bálon.

“Ki ez… oj szimpatikus…?”

A szu´´lo´´k:” O´ lányom ez nem neked valo´… szegény református , mezítlábas lelkész családbo´l származik… s a gymnáziumot meg a jogot is csak azért tudta elvégezni, mert igen jo´ tanúlo´ volt s megkapta a Mária Terézia szegény család támogatást.Felejtsd el”

Az apa, aki volt alispán is, jelenleg megyei tanfeluí´´gyelo´´. :

“Ku´´lo´´nben is azt rebesgetik, hogy fél, vagy negyed cigány…az anyjának, vagy a nagyanyjának talán volt egy istentelen go´´rbe éjtszakája…nem látod , hogy mijen fekete hajú s kissé barna bo´´ru´´?..Cigány no´tákat hegedu´´l, állíto´lag maga is kitalálgat ij no´tákat…so´´tt néha cigány zenekarral is játszik… nem szégyelled magad!?…Semmi szín alatt!”

Ekkor az  említett fiatal ember oda megy Jolánkához és felkéri táncra.

Egy este alatt végzetes szerelem alakúlt ki ko´´ztu´´, Jolánka és Lajos ko´´zo´´tt.

——————

Jolánkáék családja. (215)Ott van az újdonsu´´lt szerelmes fiatalember.

A szu´´lo´´k:

“Na jo´l van fiatal úr  , bele egyezu´´nk a házasságba… ha már a lányunk asnnyira szerelmes lett,… de van egy egy feltételu´´nk. El kell végeznie a doktorátusi és a bíro´i vizsgákat, s akkor komplett hozományt is adunk, régi 17. és 18. századi bútorokat, ko´´ztu´´k egy o´riási tu´´kro´´t is.

——————–

1922 . Jolánka a férjével az orvosnál (228)

Az orvos:” Megmondtam nagyságos aszonyom, hogy semmi szín alatt nem lehet to´´bbé gyermeke, minek után az elso´´, Editke már csaknem húsz éve meghalt, s volt egy végzetes petefészek gyulladása.

Az o´´n élete is veszéjben van, s a gyermek is meghallhat.

(b234)Kár lenne magáért, hisz még mindég úgy néz ki, mint egy 16 éves kislány.”

Jolánka:” …(237v)De én nagyon szeretnék  még saját gyermeket… rengeteget imádkozom emmiatt a jo´ Istenkéhez és szent Terézkéhez…”

—————————–

A 9-ek csoportja és a Doktor:(242)

“Sajnos még egy o´´riási veszéjt fedeztem fo´´l.”

A to´´bbiek: ” De hiszen már eddig is számtalan a veszéj.!”

“U´gy néz ki, hogy az invaderek még egy szo´´rnyu´´ ezko´´zt akarnak bevetni… persze hála nem azonmenten, hanem  elo´´zo´´leg egy-két kísérlettel szeretnék kipro´bálni az emberi fajon az ezko´´z eredményességét.”

“No de mi az az ezko´´z?”

“Nos , bizonyára hallottatok arro´l, hogy az emberi alvás legalább annyira szu´´kséges, mint aaz ivás, vagyis hogy az evésto´´l jo´val fontossabb.

nNmejiku´´k talán hallott arro´l is, hogy az álmodás fázisa, illetve az a méj fázis , ahol az eléggé ritka alvajárás to´´rténik, azok mé etto´l is sokkalta fontossabbak. ”

“John és sándor:” Valo´ban így van.”

Miriam:” Hu´´ de éredekesekt mond doktor.”

A doktor:

“Nos de azt már nem tudjátok, hogy – hasonlo´an a psychedelikus, illetve a schyzoid állapothoz – az álmodás, illetve az alvajárás ko´´zben az úgymond teljes , a még nem integrált valo´sába úgymond “lép át” az illeto´´ tudata. ”

Learl:” …hogy micsoda?”

“Valo´ban így van. Mert a fojoamatossan teremto´´do´´ , létrjo´´vo´´ teljes valo´ságot a tagadás-entro´pia fojamata hozza létre… úgymond as teremto´´-“L/uciferi” fojamat. Ahol már a racionállis, mérheto´´ metematikai to´´rvények uralkodnak, az a már integrált valo´ság rész, az, amit asz ébrenlét állapotában érzékelu´´nk, illetve tudományossan vizsgálhatunk.

De a még nem integrált valo´ság rész az, amejikben a kháosz, irracionalitássú abszolút entro´pia uralkodi. Ez az úgynevezett egyoldalú “L/uíciferi” valo´ságrész.

So´´tt! Az angelusi szintbo´´l kiesett alienek, amejek úgymond a visszesés állaspotában vannak – amej o´´ketz az állati, s nem lét felé viszi o´´ket – nos ezek is eme dezintágrált valo´ság mezo´´ben bújhatnak el, s ido´´nként gazda testként alkalmazva a már integrált valo´sámezo´´ben lelelledzo´´ egyéneket.

Normállis esetben ezt a még nem integrált valo´ságmezo´´t csak apsyhcedelikus, schyzoid, illetve alvás ko´´zbeni álom, alvajáro´ állapotokban érzékelju´´nk csak.

Bizonyára hallottak már oj esetekro´´l, ahol az alvajáro´ – teljességgel irracionálisan – meggyilkolt oj szeméjt, akit ku´´lo´´nben nagyon szeretett és tisztelt.”

“Valo´jában hallottunk ijesmikro´´l, s az illeto´´t a bíro´ság végu´´l is felmenketette, habár a psychologusok valo´jában szinte semmit sem értettek az egészbo´´l..”

“Nos ha valakito´´l megvonják az álmot, akkor rendkívu´´li veszéjes hejzet jo´´het létre, mivel éjjelente nem tud belépni a még nem integrált, irracionállis valo´ságrészbe.”

“No de hiszen éppen ez esetben úgymond “megmeneku´´l” a dezintegrált valo´sámlezo´´to´´l!… nem így van?”

“Nem , mivel a normállis alvás-álmodás rendszeres fojamataiban az egyon tudata veszéj nélku´´l megszokja a két világ ko´´zo´´tti váltogatást, s így az irracionállis, térido´´felborúlt mezo´´t is simán elviseli, átvészeli.

Vagyis meg van az egyensúkj a két állapot , a két valo´sámezo´´ ko´´zo´´tt.

De ha amegvonjuk az illeto´´to´´l az alvás leeheto´´ségét, akkor egy – nem túlságossan hosszú – ido´´ múlva az illeto´´ úgymond éber állapotába alattomossan befurakodik a még nem integrált valo´ságmezo´´, s – mivel amúgy is le van az illeto´´ gyengu´´lve a nem alvásto´l – az egyén nem képes a két állapotot normállis mo´don koexisztenciálni, ezért beto´´rhet a már integrált valo´ságbe a teljes kháos, irracionaliétás, s vele egyu´´tt esetleg a zuhanásban lévo´´ alienek is – nevezhetju´´k aská o´´ket úgymond ” démonoknak.

Vagyis a két valo´ságmezo´´, állapot ko´´zo´´tt fleborúlt az egyensúj, s a két állapo egymásba omlok.

Vagyis beto´´rhet a valo´ságba úgymond maga a “pokol”.

S nehogyan eme kísérletnek híre menjen, az invaders alienek kito´´ro´´lhetik a kísérletet fwelu´´gyelo´´k tudatábo´l – vagy esetleg akár likvidálják is o´´ket – úgy , hogy nem marad emlék, vagy csak esetleg jo´val késo´´bb feltu´´nhet amojan urbánuís legendaként, vagy internetes hoaksként .

—————————-

RO-Elo´´zmények 2/. (299)Tabmoszamyrszky ko´´rzet egy kisebb telepu´´lése.

A nácik elo´´l bújkállo´ fiatal , úgy harmincegy éves ,jogész, aki- kis és ko´´zép nemes  -de mára már teljessen elszegényedett- , magyar.lengyel, német családbo´ származik- a Repetewszky nevu´´ (lengyel régi aristokrata családi név)  családbo´l származik.

Elo´´zetessen papnak készu´´lt, majd késo´´bb jogot végzett, jelenleg autodidakta amato´´r íro´, s mellesleg igen aktívan sportol.

S mivel  egyben  illegállis komunista és zsido´ mento´ fiatal ember , ezért kénytelen Jolánkáék családi házában bújkálni a Gestapo és SS elo´´l. O/tt lakik Jolánkáék lánya , aki korábban megleheto´´ssen ko´´vér volt s emiatt az arca is kis´é eltorzúlt.

S emmiatt a valamikor, amikor Jolánka leánya még csak 10 – 12 éves volt, a zsido´ barátjával igen gyakran gúnyolták és kinevették Jolánka leányát, mint amojan kispolgári, úgynevezett “úricsaládbo´l” származo´ – a szu´´lo´´k unszolására – pokedlikkel, fu´´relizgetéssel, s Szu´´zimájával o´´nmagát produkálgato´ nevetséges kislányt

Mára már valamejest lefogyott s habár még mindég kissé ko´´vérkés , de azért már szép arcú, dundi kamaszos kislánynyá cseperedett. Egyetemre jár a fo´´városba, latin és francia nyelvet tanúl, ahol nagyon komojan el van jegyezve egy ifjú orvostanhallgato´val , akinek a szu´´lei szintén, átmenetileg a szu´´lo´´városban laknak.

S mivel az ifjú jogász, mint már említettu´´k, korábban a barátaival állando´an gúnyolta – az akkor még 10-12 éves leányt, hogy szo´´rnyu´´ egy leányka – s emmiatt . most is az az érzése, hogyha talán csak o´´ lenne a világon az egyetlen leány , akkor sem kellene néki . Ku´´lo´´nben is már neki van egy komoj kapcsolata egy férjezett aszonnyal, aki paradox mo´don náci szimpatizáns kedvelo´´, s Jolánka leánya is már igen komojan el van jegyezve egy orvostanhallgato´val.

De a lánykának is  véleménye van az ifjú jogászro´´l- soha sem kellene neki a nem fess arcú, ero´´ssen kopaszodo´ jogász.

No de mi to´´rtént a háború végefelé :

A leányka éppen zongorázik. Ekkor (337)leesik egy bomba a ko´´zelben.

A lányka rettenetessen megijed , o´´nkénytelenu´´l is oda rohan a karjaiba az ifjú jogásznak, s egyszerre csak elkezdik egymást símogatni, majd forro´n cso´kolo´dzásba kezdenek. .

——————-

Néhány nap múlva, – miko´´zben már bejo´´ttek az oroszok, de a németek is bármikor visszatérhetnek, mivel egy két kilométerre lévo´´ dombon o´´to´´dmagával leszállásolták magukat nehéz fegyverekkel a wermacht katonái – a heji templomban o´´sszeházasodnak, az ifjú jogász és a leányka.

Miko´´zben a templomba mindúntalan belecsapo´dnak a németek gránátjai.

———————————-

PCB:

1940 Moskva (0)melletti titkos katonai bázis és fogoj tábor.

A “Načalník” hiejségébe belép egy altiszt:

Azaljenkovič elvtárs ! egy látogato´´ja van , azt mondja, hogy fontos u´´gyben keresi o´´nt.”

“Lépjen be!”

“Zdrávtvujta Taváriš Ajenkovič !

Egy nagyon fontos ajánlatom van az o´´n számára. De elo´´bb hadd mlutatkozzak be.

Rúslandvalt-Valtmefistovič vagyok.

Bizonyára szeretnék, hogy a katonáik teherbíro´képessége no´´vekedjen.

Nos én ajánlok egy kísérletet.

Egy ismert gázat kevertem el egy újfajta gázzal, aminek ko´´vetkeztében a kísérleti – mondjuk néhány életfogytiglanra elítélt fogjuk – hosszasan alvás nélku´´li állapotba keru´´lhetne.

Egyoldalú tu´´kro´´s-ablakon át figyelnék o´´ket, valamint lehalgato´ készu´´lékekkel. Ennivalo´t kapnának rendszeressen.

Aki sikeressen ávészeli, az amnesztiát kap. ”

———————————

OR1/Jelenet. (23)Tabmoszamyrszky ko´´rzet egy kisebb telepu´´lése.

Még dúl a második világháború. Március vége.

A heji no´´gyo´gyász orvosnál az Retepkyewycz család ifjú házasai.

A feleség :” Janikám, már nagyon késik a havi cyklus…”

Az orvos.”(27b)Dudukám… nagy hírem van… gyereket vársz…”

Az anya elsírja magát:

“(33v)Istenem- eme szo´´rnyu´´ háborúba fogok szu´´lni?”

Az apa és az orvos – mindketten illegális komunisták, zsido´ mento´´k s jo´barátok – megnyugtatják:(37b)

” Dudukám ne félj… a háborúnak néhány hét múlva véget kell érnie…”

—————————————-

1946 Január 11.

A no´´gyo´gyász (41)orvosnál  a Retepk. házasok.

“Janikám, nagy a baj késik a gyermek…?”

Az orvos :!” No ne féljetek… ez még a normán belu´´l van…”

———————–

1946 januíár 20.

Ugyanott, ugyanazok.

“Janikám, már nagyon késik…?!?”

Az orvos :!”Várjatok még egy – két napot… aztán…”

A feleség:”Jaj nagyon félek a császármetszésto´´l!”

—————-

1940 A  Moskva melletti fogoj tábor. (57)

A kísérlet 6 .napja

A fogjok kezdenek o´´ssze-vissza , teljességgel dezintegrállva viselkedni.

——————-

A 9. nap. Az egyik fogoj torkaszakadtábo´l u´´vo´´lto´´zni kezd – a hangjábo´ iszonyú félelmet érezni – , mlajd 3 o´ra uítán, amikor vélheto´´en megrepedtek a hangszállai, ezután már csak rettego´´ ho´´rgo´´ hangokat ad ki a torka.

De kisvártatva  to´´bben is iszonyú félelemmel teli hangon kezdtek u´´vo´´lteni, s arcukon iszonyú rettegés grimasa láthato´. Mintha a tu´´ko´ŕto´´l félnének, mintha onnan kéne valaminek elo´´jo´´nnie. Majd kisvártatva a ko´´nyvek lapjait kitépik, bekenik bélsárral, s a tu´´kro´´t befedik velu´´k.

Etto´´l kezdve napokonát síri csend honol.

Az o´´ro´´k atto´l tartanak, hogy egyáltalán élnek-e még, de az oxigén szint méro´´ készu´´lék jelzi, hogy még lélegeznek.

 

—————-

OR.:

1946 január 22.

Megjo´´nnek (108)a szu´´lési fájdalmak, beviszik az anyát.

Megjo´´n a baba.

Megmutatják az anyának, de az felkiált:

” (113v)(Istenem de csúnya!”

Kisvártatva (114)megérkezik az apa édesanyja megmutatják neki a síro´ kisfiút – s szintén felkiált:

“(115v)Jaj de csúnya!”

(Ki tudja, nem ezen elso´´ pillanatok befojásplták Okczyl egész késo´´bbi életét – ki tudja.)

Az orvos odaszo´l a segédjének:

“Hruska bácsi vard be a sebet, de a pinát nem , mert arra még szu´´ksége lesz”

——————–

Aznap (121)délután so´´tétedik, értesítik az apát, hogy meg van a gyermek.

Az apa boldogan siet a ko´rházba.

Ko´´zben nézi a csillagokat, s valami fura érzése támad, félig sugallat, félig kívásnág:

” Az aki most megszu´´letett, az oj nagy  lesz, mint Beethoven , vagy mégnagyobb.”

++++++++++++++++++++

Megjegyzés 2016-bo´l: Ez kísérteteissen emlékeztet egy régi “hangféleségre”, amit annak idejéna poprádi patika elo´´tt “hallott” Kosztka Tivadar – “Nagyobb leszel, mint rafaelo”.

+++++++++++++++++++

—————————————-

Otthon. (128)A szulo´´k:

“(129)Ez nagyon nyugtalaníto´ … már to´´bb, mint két éves és még nem beszél… ”

Az anya: “Istenem… csak tán nem lesz idio´ta…?”

Ekkor megszo´lal a kis Okczyl to´´kéletes kiejtéssel (133v):

“A´rpád…A´rrpád…”

A (135)szu´´lo´´k boldogan néznek egymásra.

——————————-

1940 Moskva, (143)a kísérleti szobák.

  1. nap. Mivel semmi hang immár 5 naspja, az orvosok és a katonák elhatározták , hogy behatolnak a kísérleti szobába.

De ezt megelo´´so´´leg le kellett állítani az ismert gáz és az idegen látogato´ által ajánlott vegyu´´let keverékének az áramlását.

Amikor leállt aa gáz áramlása, bentro´´l elfojtott tiltakozo´ hangok hallatszottak – megszakítván az 5 napja atarto´ csendet – “Ne állítsák le, kell a gáz,”

Behatoltak, de amit bent láttak az szinte fo´´lúlmúlta a dantéi poklot.

Egy immár halott volt, s annak a teste darabokra lett szétszedve, s az egyes test darabok elto´´mték a lefojo´t. Minek ko´´vetkeztében a padlo´n néhány cm.-es bu´´zo´´s fojadék állt, vér, testvíz, geny, stb.

Iszonyú, “Dantéi” bu´´z.

A mlaradék négy ember igazi pokolbéli látványt nyújtott:

Nyilvánvalo´an saját maguknak, vagy egymásnak – as puszta kezeikkel – leszagatták a bo´´ru´´k nkagy részét, so´´tt egyes belso´´ szerveiket is.

A kiszaggatott belso´´ szerveik a fo´´ldo´´n feku´´dtek vérerekkel o´´sszeko´´tve úgy, hogy az élet funkcio´jukat továbbra is ellátták. A mellkasaik fel voltak nyitva, megmutatván a vero´´ szívet és a lélegzo´´ tu´´do´´ket.

Vérbeli “Dantéi pokol” látvány.

A katonák kirohantak, o´´rjo´´ngtek – s néhány o´ra múlva o´´tu´´k o´´ngyilkos lett.

Az egyik kísérleti “Zombi” alany rávdetette magát az egyik tisztre és kitépte a nyakán a fo´´u´´to´´eret , s a tiszt elvérzett.

A másik kísérleti alany elharapta a másik tiszt varlatait, minek után a tiszt szintén ro´´videssen elvérzett.

Két fogjot megpro´báltask megmenteni és átvinni o´´ket a  mu´´to´´ terembe.

Mindketten elutasították az anastéziát, illetve amikor ero´´szakkal 30 szoros adagot kaptak, akkor is atudatuknál voltak, so´´tt  az operácio´kat ro´´ho´´gve, élvezve, arcukon pokoli mosojjal vészelték át, de ro´´videssen meghaltak.

Az egyik fogoj lassan elvérzett, de amikor már az ereiben nem volt végkép vér, akkor is vert a szíve, mlajd amikor véglegessen leált a szívverés, még azokután is perceken át pokoli vigyorral az arcán ro´´ho´´go´´tt.

Az egyik tiszt megjegyezte:

“De hiszen az elmúlt napokban maga a pokol hatolt be a világeseményhorizontján túlro´l.”

“No de elvtárs… mi elvégre nem hiszu´´nk a pokolban.”

Másnap este:

A Načalník:

“Elvtársak! Erro´´l senki seml tudhat, ez nem to´´rtént mleg, maguk most nem voltak itt, értették?”- Ku´´lo´´nben hazaárulás vádjával kivégezzu´´k magukat és az o´´sszes hiozzátartozo´jukat, vagy gulágokba ku´´ldju´´k o´´ket! E´ rtették?!?

Ez maga Sztálin elvtárs szeméjes parancsa… E´r-tet-té-tek!!!??? ”

“Igenis Načalník elvtárs!”

—————————–

OR2/. A kis Okczyl már 3 éves. (194)

Az édesapja régi gramofonon játsza neki  a “pasztorál” symfo´niát, magyarázván az egyes részek tartalmait, majd a Schubert “Nagy  C-dúr “symfo´niáját játsza, amire a kis Okczyl táncra perdu´´l , ujjong, a kezeit rázza, kiabálva:”ez a trombita symfo´nia, ezt nagyon szeretem”.

Ez a kézrázás jo´val késo´´bb is szokásává vált – amikor valamivel nagyon egyet ért, ami fellelkesíti.

—————————–

Ugyanazon a nyáron.(202) A kis Okczyl a strandon lévo´´ vizes homokbo´l bonyolúlt várakat épít, számtalan toronnyal, alagúttal, lépcso´´kkel.

A ko´´ru´´lállo´ felno´´ttek csodálják s megjegyzik :

“Talán híres architektus lesz belo´´le!?!”

Az egyik – német származású férfi:

“Oj nagy talán , mint Albert Speer volt.”

————————-/

Kitéro´´: Okczyl (210)ekkor még nagyon félt, ha nagy zivatar kezdett kito´´rni.

De nem sokkal késo´´bb- úgy 1953 tájékán – már lelkes zivatar rajongo´vá vált.

Jo´val késo´´bb- úgy 2015 tájékán bu´´szkén vallotta magáro´l, hogy o´´ volt az elso´´ “viharvadász – stormschasser” a világon.

———————————–

Megjegyzés: eme jeleenet sor (valamint sok egyébb is) mintegy “videoklipszeru´´eb”, gyorsítva jelenik meg.

———————–

De (217)egy nap múlva egy nagy – talán 14 éves – ro´´ho´´go´´, rangasz, primitív kamaszfiú mindúntalan belerúg és szétrúgja.

A kis Okczyl megkéri az ero´´sebb fiú – quasi ” barátait” – hogy elo´´zetesen hejezzenek a vár ko´´zepébe egy nagy éles ko´´vet.

Aznap délután a vár már elkészu´´lt, benne az éles ko´´vel, s a kis Okczyl messziro´´l nézi a to´´rténéseket.

Ekkor ko´´ru´´lveszi egy nagy, felno´´ttekbo´´l állo´ csoport, mert hallották, hopgy a kis Okczyl sok dallam kezdo´´ hangjait  énekli ku´´lo´´nféle Beethoven, Mozart, Schubert mu´´vekbo´´l.

S miko´´zben a  kis Okczyl énekel – az egyiszakérto´´ megjegyzi, hogy mindent az eredeti hangnemben énekel, valo´színu´´leg igen fejlett, úgynev. “abszolút hallása” van.

A to´´bbiek azon csodálkoznak, hogy , hogyan tud megjegyezni ennyi elnevezést és dallamot .

A szu´´lei mondogatták, hogy egy kis ujjal a zongorán is po´´zyo´´gteti ezen dallamokat. ;;

Ekkor (224)a kis Okczyl félszemével látja, hogy úgy 100 méterrel arréb jo´´n a ro´´ho´´go´´, otromba kamasz fiú, ro´´ho´´gve bele rúg a várba, majd kiabálva o´´sszerogyik, a fo´´ldo´´n fetreng u´´vo´´lto´´zve.

Az Okczylt ko´´ru´´lállo´ felno´´ttek messziro´´l látják a ro´´rténteket, de nem nagyon értik.

Kisvártatva jo´´nnek a mento´´k és hordágyon viszik el a kamasz fiút.

——————————————–

1955 Azerbajdžán. (231)Egy titkos katonai bázis.

A fo´´no´´kho´´z belép egy látogato´ .
Zdrávsvujte Taváris!U´´dvo´´zlo´´m Pirosmánidadze elvtárs.

E´n Valtgrúdadze-Segvaltsvili vagyok, kísérletezo´´.

A minap olvastam, hogy panaszkodnak a akatonáik teherbíro´képeségeinek a cso´´kkenésére.

E´n tudnék ajánlani egy megoldást, de elo´´bb ki kéne kísérletileg pro´bálni o´´nkényt jelentkezo´´ko´´n.”

A fo´´no´´k : ” Benne vagyok … fejtse ki”

“Elo´´bb 72 o´ráig nem alhatnak a kísérleti alanyok , majd egy hegyekben lévo´´ fo´´ldalatti labirintusba hejezzu´´k be o´´ket néhány napra. ”

———————–

OR.:(252)

A kis,cc. 5 éves Okcylasz Retepkyevycz a fo´´téren lévo´´ nagy lakásban tarto´zkodik, ahol az unokatestvérkislány, nagynénije,s a másik nagymamája lakik.

Az emeletes házban ijeszto´´ elhagyott lépcso´´, , ko´´zben félelmetes elhagyott wc (hátha valmi szo´´rnyu´´ség lakozik ott bent?).

Valamivel felzaklatták, elrohan s éktelen du´´hében bele akar az o´´jklével u´´tni a fojoso´ ajto´ u´´vegébe, de az utolso´ pillanatban elrántja a kezét.

S lám, az u´´veg mégis o´´sszeto´´rik, kiesik.

Odarohan a rokonság:”Mit tettél Okczy?”

Okczy – megszeppenve:” E´n semmit… nem tudom, hogy hogyan to´´rtént…”

—————————————

Másnap délelo´´tt. (260)A gyerekek kint játszanak az utcán, Okczyl a kerités másik oldaláro´l nézi o´´ket.

Az egyik fiú oda megy :

Okczyl! … Te mindég csak bent vagy nem engednek ko´´zénk?”

Okczyl:” Azt mondják , hogy to´´letek sok csúnya szo´t és csúnya dogot tanúlok to´´letek… így hát mindég otthon vagyok…”

A fiú:”S nincsenek barátaid sem?””

Okczyl:” …de talán vannak, (263v)de bará-tno´´k. E´vike, Klárika.”

———————————-

Okczyl mindég (267)félt a nagy családi ház feslo´´ emeletéto´´l, s fo´´leg a terjedelmes padlás hejségekto´´l, de ugyanakkor szeretett ott ide- oda járkálni. E´jjelente néha azt álmodta, hogy ott démonok, kísértetek, szo´´rnyek laknak,

– esetleg gonosz boszorkánynénik (késo´´bb ezen képzetekre paralelt talált a Stevens Kingbéli Hotel Overlok-ban bojongo´  démonikus , perverz , sexéhes nénijeiben ).

Kitéro´´: A családi házban valamivel korábban, amikor Okczyl csak 2-3 éves volt, lakott egy , cc. 20 éves albérlo´´leány, Stefike.

Okczyl jo´val késo´´bb arra gondolt, hogy nem-e molesztálta o´´t, mint kisfiút e Stefike (hasonlo´an a Hotel Overlobeli perverz nénijéhez) akárcsak mintegy szadista mo´don, ami megro´´gzíthette Okczylban a mazohista vonásokat.

Kitéro´´ befejezve.

—————–

1955 Azerbajdžán. (273)A titkos bázis.

Immár letelt a 72 o´ra s az alanyokat ávitték a hegyi labirintusba.

Ujjabb néhány nap.

Behatolnak – de csak egy alanyt találnak, félig ájult állapotban.

O´´ssze-vissza van szaggatva a ruhája s a teste telis-tele véres sebekkel.

Semmira sem emlékszik.

—————–

Két nap múlva megtalálják a ko´´vetkezo´´ tagot, o´´ssze-vissza futkos s kiabáll

“Meneku´´ljetek! Jo´´n az o´´riás rovar, mindanyiunkat felfal.”

A behatolo´k tényleg hallanak valamiféle fura kereplo´´, kattogo´ ijeszto´ hangokat. hol mintha a fojoso´ túlso´ felébo´´l hallatszana, hol pedig a mllettu´´k lévo´´ falakbo´l.

Végu´´l megtalálják a harmadikat is ko´mában.

Ko´´zben a másodikat is elfogják. Fura mo´don ko´´ru´´lo´´tte valamiféle hatalmas rovar szárnyak darabjai, leto´´rt o´´riás rovar lábak, stb.. Nem értik, hiszen elo´´zo´ňĺeg a labirintust gondossan átnézték.

Végu´´l is a harmladik is felocsúdik, mivel mesterséges szerekkel élezgették.  Elmondja nagy nehezen azt, hogy mire emlékszik.:

“Elo´´sszo´´r mindhárman meneku´´ltu´´nk, mert ugyan nem láttuk, de a hangját hallottuk és az árnyékát láttuk a falakon. Valamiféle  o´riás, legalább 6-7 méteres rovar lehetett.

De mintha eltu´´nt volna a falakban, ahonnan újra és újra elo´´ bukkant.

Majd az egyiku´´nket elragadta. Kisvártatva ez a tag megjelent a plafonban, mint sziluett.

Igen- igen! bármennyire is hihetetlennek is tu´´nik, s a fyzikai to´´rvényeket cáfolja, de igenis mintha az a fal-plafon  csak valamiféle igelit anyag lett volna. A tag csúszkált a plafonban, so´´tt ki is esett belo´´le , le fo´´ldre, da aztán a sarok mo´´gu´´l ismét elragadta az akkor nem láthato´ valamiféle “o´riás rovar.”

Késo´´bb szinte végtelen számú, gonosz lényt láttam, azok megszáltak emgem, illetve én bújtam beléju´´k.

Kényszerítettek, hogy éljem le végtelen alkalommal az o´´ életu´´ket. ”

—————-

OR:(PC-C)
De(0) a fo´´téren lako´, legko´´zelebbi rokonok s az unokatestvér leányka nagy, régi háza még félelmetessebb volt, telve igen csak so´´tét kamrákkal, klozetokkal,, elo´´padlás terekkel.

S az ott lévo´´ rokonság ráadásúl mindúntalanúl arro´l beszélt, hogy ki halt meg rákban, ki haldoklik, hol mij kísértetett véltek valakik látni.

Igazi “Stevens-Kingi” millio´´ volt ez.

Megjegyzés: ez volt az egyik elo´´-elo´´ inspiratív része Okczylnak.

A (9)másik az apja (eredetileg ero´´ssen humanista-demokrata-keresztény jelleggel) demokrata komunista (Kriegel-Dubček.Smrkovski jelleggel), ateista, scientifikus beállítottsága.

A (17)harmadik – az amerikai ko´´zép kispolgári (“Dallas Texas sorozat) ismero´´s , urizállo´ réteg.

Továbbá (25)az édesaynja bolondos barátno´´inek mulatozo´, bohém társasága  – igazi “Doktor Szo´´szi” – “Pravá blondínka!” – “The L”egally blonde” – millio´´!!!

Vagy az anyai nagyapjának ero´´s kálvinista vallásossága.

Másrészt ,(33)Okczyl visszaemlékezései alapján, do´´nto´´, meghatározo´ szerepe volt  az anyai nagyanyjának (Jolánka) csupa virág ko´´zt mozgo´, idillikus, pasradicsomi, “Szent Terézke ” jellege a késo´´bbi Okczylra  .

Jolánka egy kissé ojan volt, mint quasi Jennifwer Hill a Nagy Halbo´l, illetve az ido´´sebb Libuše Sˇafránková, mivel Jolánka fiatalon nagyon emlékeztetett a három Hamupipo´´ke dio´jának leánykájára.

Másrészt (41)viszont  a vo´´legénye , Lajos viszont emlékeztetett Josef Abrahámra, illetve állíto´lag az ifjú Sean Conneryre.

De amikor Okczyl , úgy 1987 tájékán elo´´sszo´´r meglátta a filmvásznon a már ido´´ssebb Sean Conneryt, szinte megdo´´bbent, hogy mennyire úgy néz ki , mint a nagyapja az o´´tvenes években.

Viszont a to´´le két nemzedékkel ido´´ssebb ismero´´so´´k azt állították, hogy a 20 éves Okczyl ” tiszta Lajos 20 éves korában”, de megint mások állították, hogy a korai sean connery úgy néz ki, mint 1920 tájékán a Lajos.

(Megj. a megjegyzésben:! De mindezek azt bizonyították, hogy Okczyl nem lehetett oj “groteszku´´l visszataszíto´”, avagy “végkép csávo´s pofája nélku´´li” – ha az elo´´zo´´ek egy kicsit is igazak.)

Megjegyzés befejezve.

————————

Egy (49)terjedelmes , kissé elhanyagolt ház U´j angliában.

A 8 éves kis Howard ide-oda bojong a régi szobákon, fojoso´kon át.

E´jjelente aztán azt álmodja, hogy eme fojoso´kon fura, borzalmas lények laskoznak a falak ko´´zo´´tt, amejek esetleg elo´´jo´´hetnek, s mint boszorkány nénik akár meg is kínozhatják, ami persze a kis Howardnak fura,borzalmas  élvezeteket okozhat.
———————————

Mint (67)már említettu´´k Okczy már 8 éves, s ekkora heves zivatar kedvelo´´ lett.

Ma úgymondanánk, hogy o´´ már akkoriban, 1954-ben, “viharvadász” – Stormchasser” , de akkor még azt sem tudták , hogy ijesmi egyáltalán létezhet (valo´színu´´leg még amerikában sem ).

Okczy – akit amúgyis igen érdegelt a fyzika, asztrifyzika, geografia, stb.. szenvedéjessen jegyezte a zivatarokat, ku´´lo´´n kategorizállásokat dolgozott kis, s szinte meg volt veszve, ha zivatar volt, minnél hevesebb, annál jo´bban.

Ha az édesapja felno´´tt látogato´i jo´´ttek, akkor – ha nagy ho´´ség volt – mondogatták:

“,,, na Okczy o´´ru´´lsz eme ho´´ségnek… tudod hogy mi jo´´n ez után… na vajon mi…”

—————————

Ekkoriban (74)el akart kezdeni írni egy regényt, amojan félig mese- félig “tudományos” fantasztikus to´´rténettel, alternatív, fo´´ldalatti realitásokkal, – de sajnos csak az elso´´ két oldalig jutott el.

————————

 

Néhány (76)évvel késo´´bb a heji iskola. A fiú osztájtársak állando´ “sikanákkal”zaklatják a kis Okczyt.

Az végu´´l is  rettento´´ du´´hében lerohan az iskola pincéjébe, s hogy-hogy nem, felemeli a to´´bb mázsás , salakkal teli kupákat, s jo´ messzire eldobván (82)o´´ket, minden salak szanat széjjel szo´ro´dik.

Majd ijedten elbújik, s halja, hogy lerohan a pedelus, u´´vo´´lto´´zik :

“Ki tette ezt ?”

A nevelo´´no´´k: “… hát…ez… hiszen ezt csak egy emberfo´´lo´´tti ero´´vel béro´  “herkules” tehette….”

—————————

A (84)heji iskola fojoso´ján ko´´ru´´lveszi a kis Howardot az osztájtársak.:

“(85v)Most jaj lesz neked Howard.”

Meghizigálják a fu´´leit, ide-oda lo´´kdo´´sik, Howard kiabál:

“(88b)Kérlek, hagyjatok békén.

Ha anem hagytok békén, elo´´jo´´nnek a fo´´ld méjébo´´l az o´´riás szo´´rnyek és mego´´lnek titeket.”

A to´´bbiek:

“(91b)Ha-ha-ha… micsodas hu´´jességeket beszélsz.”

Ko´rusban kiabálják:

“(92v)Hu´´je Howard, hu´´je Howard, hu´´je Howard!”

Howard befogja a fu´´leit

Majd hazarohan, s kéri az anyját :!

“Anyucikám, kérlek allig ku´´ldjél ezentúl az iskolába”

————————————–

Ugynabban (102)az évben. A fo´´téri rokon nagy lakásban.

Okczylt kislánynak o´´lto´´ztetik még a haját is úgy formálják s csodálják:

“…lám-lám… mijen szép kislány lehetnél, talán kislánynak kellett volna szu´´letned…”

——————————-

Ugyanez év nyara. Egy gyár ko´´zo´´s étterme.

Okczyl (104)két felno´´ttnekl elkessen, kipirúlt arcal  magyarázza :

“A halál bu´´ntetést pedig el kell to´´ro´´lni… s egyesíteni kell – elo´´bb Euro´pát, – majd a világot… legyen egy nemzetko´´zi betegségi biztosítás…meg kelll szu´´ntetni a ko´´telezo´´ katonaságot… sokkal hatékonyabb egy profeszionális hadsereg, mint egy kényszerkatonaság…”

Okczyl az ételjéhez megy.(108) A két férfi oda hívja az édesapát s valamit hevessen magyaráz neki.

Az apa vissza jo´´n:(félig nevetve)

” Azt mondták ezek a bácsik, hogy vigyu´´nk el psychiáterhez… mivel szerintu´´k elmebajos vagy.”

———————————-

Ugyanebben(112) az étteremben néhány nap múlva.

Okczyl vállogat, kritizálja az ételt.

Az egyik munkás szidni kezdi, félig a szu´´lei felé irányítva a szavait.

“El van kényeztetve, mindent megengednek neki… elkényeztetett macska!

…Ez megengedhetetlen!”

————————————

L/átogato´k Howardéknál.(117)

A kis Howard igyekszi mindenáron a társaság abszolút ko´´zpontja lenni.

Egy ido´´ múlva a látogato´k elkezdik mondani – miko´´zben az anya pironkodva hallgat – a magukét:!

“Micsoda elkényeztett macska . Susi tégy valamit vele… ez nem lehetséges, hogy mindent megengedsz neki.”

Majd felállnak és eltávoznak.

———————

Okczylt (125)kezdetto´´l fogva érdekelték a tudományok, fo´´ként a fyzika, csillagászat, s egyebek.

Ezt fo´´ként az édesapja keltette fo´´l benne, aki  már 3 éves kora o´ta rengeteg tudományos ismeretekkel gazdagította, valamint úgymond sci-fi horror to´´rténeteket mesélt gyakran neki.

De az anyai nagyapja is igen sokat magyarázott néki már 2-3 éves korában a régi 1900-as kiadású “Mu´´veltség Ko´´nyvára” elektromos áramko´´ru´´ fizykájával foglalkozo´ részleteibo´´l.

A fyzika o´rákon néhányszor oj kérdéseket tett fo´´l, ami ugyan nagyon is hején valo´ volt, de – mivel a taníto´néni nem tudott válaszolni reá – csak a akeru´´leten tuídták megoldani.

Megjegyzés:

14 évesen kopmojan gondolkodott azon, hogy asztrono´miát, vagy fyzikát megy tanúlni, de ezen szándék két oknál fogva nem bizonyúlt reálisnak :

a/ A zenei tehetség jo´val ero´´teljessebben predesztinálta a késo´´bbieket.

b/ 8 éves kora után  – mivel az általános iskola amúgy is talán legrosszabb volt az egész országban – hihetetlenu´´l rossz fyzika és matematika oktato´i voltak.

Fo´´leg a matematikábo´ emiatt hihetetlenu´´ĺ elmaradt (úgyhogy évtizedek múlva is az elméleti fyzika általánosabb részét pro´bálta magába szívni, de a matematikai (fo´´leg 2000 után az akkori egésszen új fyzikai elméleteket nézve) egyenleteket végkép nem értette.

Késo´´bb, jo´val késo´´bb ezen érdeklo´´dés( fo´´leg 2010 után )elképeszto´´en intenzív lett, lázassan ko´´vette a discovery science adásait, s keresett beszélo´´ partnereket eme tudomyányokra( amik az izolácio´ban lévo´´, elmaradott szu´´lo´´városkájában nem nagyon akadt).

———————

A kis Howard már 8-10 éves kora o´ta igen intenzíven érdeklo´´do´´tt a fyzika, kémia, asztrono´mia iránt.

Sajnos a matematikai elméleti részét igencsak kevésbé birtokolta, s emiatt az ezirányú egyetemi tanulmányok leheto´´sége gyakorlatilag nem bizonyúltak reállisnak.

Persze késo´´bb lázassan ko´´vette Einstein, Tesla, /Planck elméleteit, s egyike volt az elso´´eknek, akik ráébredtek eme elméletek korszakalkoto´i mivoltára.

———————————–

 

Egy (132)évvel késo´´bb. Anlo´zsa városa , országos zongora verseny, Okczyl nagy fo´´lénnyel exceláll..

Elso´´ díj, rendkívu´´li siker, s a zsu´´ri – ko´´ztu´´k országos híru´´ tanárok, zeneszerzo´´k, miniszteri megbízottak.

Beszélgetnek a kis Okczyval, s csodálják, mintha ko´´ru´´lrajongnák.

Okczy egyszeriben úgy érzi, hogy o´´ mindezek fo´´lo´´tt áll, s ez jo´ érzés a sok iskolai “sikanáért”.

Nagy , o´´riási kariert jo´solnak neki.

——————————————-

Este a gyo´´ztesek koncertje.

Okczy, az elso´´ díjas éppen a versenygyo´´ztes darabokat játsza, ko´´ztuí´´k a saját komúpozício´ját.

A végefelé , nem tudni miért (talán mert asz aznapi korai kelés, utazás, versenyrendkívu´´li, váratlan élményei  rendkívu´´li streszt okozott neki) irányíthatatlan ro´´ho´´gési go´´rcso´´t kapott, mejett allig-allig tudott visszatartani.

Befejezvén a produkcio´t, meghajplt – o´´riási siker – kirohan a fojoso´ra, harsányan kezd ro´´ho´´gni, rászo´lnak a rendezo´´k, de vissza kell mennie ismét a po´diumra meghajolni, ki megy s rázko´dik a ro´´ho´´gésto´´l.

Végu´´l hátra menvén a ko´´zo´´nség soraiba, elo´´lro´´l rászo´l a zsu´´ri elno´´kno´´je, zeneakadémiai vezeto´´tanár, Adnefákszkyewicz tanárno´ :

“Szégyeld magad, has ezt tudtam volna elo´´re, nem adunk neked elso´´ dijjat.

———————-

Azon a (148) nyáron, a fo´´városban, Latnaszyewicz egyetemi tanárnál és zongoramu´´vésznél látogato´ban.

Okczy zongorázik, mejd a tanár akar mutatni neki valamit, de Okczy eltolja a tanár kezét. A szu´´lo´´k fel vannak háborodva, de a tanár reagál:

” …nem baj, ez jo´t jelent, ez azt jelenti, hogy úgy fog elo´´re haladni, mint egy tank, szinte félelmetes lesz. a karierje..”

Megjegyzés: Sajnos nem így to´´rtént – a sok más, egyébb megjo´´vendo´´lés ellenére ( s akárcsak másoknál is az elo´´zetes nagy karrier megjo´´vendo´´lés ellenére anati karriert futottak be – Schubet, sixto Diazu rodriguez) Okczyl (legalábbis 2016-ig beleértve) par excelence anti karriert “futott” be . De lehet, hogy ez így volt “fentro´´l megrendelve” (s ne “alúlro´l”, mert akkor éppenséggel is karriert futott volna be), nehogy véletlenu´´l a dohnányik, korngoldok, jaroslav ježekek útjára “térjen le”.

Megjegyzés befejezve.

——————————

Ugyanabban (156)az évben. a szu´´lo´´városban, egy nagy – már régebben halott  – zeneszerzo´´ anyo´sánál vannyk látogato´ban – Okczyl és az édesapja.

Minek után a már-már 90 . éves néni elmesél néhány diszno´viccet a gro´f és tehénfejo´´s lányro´, meg a gro´fno´´ és a lovász legényro´´l, Okczyl elzongorázik néhány barokk, klasszicista, romantikus, 20. sz.-i mu´´vet, végu´´l a saját kompozício´ját, az “Apuka beteg” címu´´t.

Ekkor oda megy a néni hozzá, hátra hajtja a fejét, megcso´kolja s azt mondja :

“Kisfiam! – Te egy Istenadta tehetség vagy, lehet, valo´színu´´, hogy ojan, mint Béla volt.”

——————

Egy (160)év múlva. Immár Okczyl kétszeres országos verseny gyo´´ztese, s két, félig-meddig ku´´lfo´´ldi verseny harmadik hejezetjeként az iskola padban u´´lve, az egyik tanár, Fabiáni, arro´l beszél, – úgy , hogy azt az osztájtársak nem is nagyon halják s nem értik, Okczyl jo´l halja félfu´´llel – hogy :!

” U´gy szerepel mindenki elo´´tt, hogy mijen jo´, illedelmes , okos fiú, (még halkabban, szinte csak magában) , pedig én átlátok rata, egyáltalán nem ijen..én lelepleztem o´´t….”

Ez a beszéd to´´bbszo´´r megismétlo´´dik az elko´´vetkezo´´ hetekben.

——————-

Egy ho´nap múlva. Otthon. A szu´´lo´´k beszélgetnek:

“No hiát ez… a Fabiáni mij jo´l tartotta magát s most egyszerre csak meghal infarktusban…”

———————

Megjegyzés – (169-170)de ami jo´val , évtizedek múlva deru´´l ki Okczyl számára :

Okczyl tipikussan úgynev. “Indigo” gyermek volt, illetve tipikus ADHD, hyperaktív  gyermek volt, aski késo´´bb “helikoptér” fiatalemberré cseperedett – habár ezen kifejezések ( s talán mint elterjedt tény is) , jo´val késo´´bb “jo´´ttetk divatba”- azaz valamikor 1995 – 2005 tájékán.

———————–

1990- U´j Anglia.

Ismét(176) megalázzák és “sikanálják” a kis , immár 10-11 éves Howardot.

Pedig ezúttal már allig jár iskolába, csakis az év záro´ feleésekre.

De a volt osztájtársak ko´´ru´´lfogják az utcán, fo´´ldre teperik, gúnyolják, verik.

Howard (184)végso´´ erejével kiszabadúl s elmeneku´´l. egy ko´´zeli parkban, ziláltan, piszkossan, kissé véressen, leu´´le egy lo´cára.

A ko´´zelben (189)u´´l egy elegáns, magas bajszos , úgy 45 év ko´´ru´´li férfi.

Megszo´lítja: “Mi bajod van kisfiam?”

“Bácsi… tudja az osztájtársaim megaláznak, néha vernek is… most is éppen csakhogy elszo´´ktem to´´lu´´k.”

“bizonyára azért, mert… mert  ezt nagyon is látni rajtad… te sokal okosabb, értékesebb vagy náluk.”

“Bárcsak így lenne.”

“Bizonyára így is van… s mond, mi érdekel?”

” … tudja… szeretnék íro´ lenni…”

“… íro´..? … nos ez nagyon szép dolog… s mit szeretnél írni?”

“…valamiféle ku´´lo´´no´´s, fantázia, … tudományos fantázia témákat…hm…valami ijesmiket…”

“Ismered-é H.G.Wels regényeit… most jelent meg néhány ko´´zu´´lu´´k?”

“Nem… nem ismerem…”

“Ha lehet olvasd el o´´ket…”

“S bácsi… maga mit csinál?

Ojan fura az angol kiejtése…”

“Hy-hy-hy… mert valo´jában szerb vagyok… tudod-e hogy hol van Szerbia?

“Igen… azaz ko´´ru´´lbelo´´l…

No dehát maga mit csinál?!”

“…hogy én?… hm… tudo´skodok… de nem úgy , ahogyan az úgynevezett, hm. hivatalos tudo´sok szoktak…”

“…o de hogyan?

“…hát példáúl a hivatalos tudomány szerint az emberek sohasem fognak tudni repu´´lni… pláne nem a bojgo´kig, so´´tt mégkevésbé a csillagokig… s persze sohasem repu´´lhetnek ide más világokbo´l más lények…

… pdig én azon dolgozom, hogy hogyan lehetene mindezeket megvalo´sítani…”

!”…s hogyan?”

“… vagy egy oj jármu´´vel, amej igen magas, akár 200 méteres is s 50 méter átméro´´ju´´, telve a legiszonyúbb robbano´ anyaggal, mej másodpercenként sok-sok kilométeres sebessaégre képes felgyorsúlni…s ezen dolgozott nem rég egy zseniállis orosz tudo´s, aski nagyon okos, pedig oj szegény, hogy még az egyetemre sem volt pénze…”

“..nahát ez már igen… ez elképeszto´´…”

“… no de hiszed vagy sem, még ezzel a sebességel sem juthatnánk el még a a legko´´zelebbi csillagokig sem,- legfo´´ljebb néhány ko´´zeli bojgo´ig –  vagy ha igen , akkor csak sok-sok ezer év alatt…”

” … nahát ez szo´´rnyu´´ ido´´…no de akkor hogyan juthatnánk el oda mégis…?”

“Tudod ehez más jármu´´ kell… forgo´, lencse alakú, mej rendkívu´´li ero´´s elektromos rezgéseket bocsájt ki…s ennek ko´´vetkeztében teljessen hangtalnúl s a nehézségi ero´´nek fityet hányva lebeg, fu´´ggetlenu´´l a ko´´rnyezo´´ anyagokto´l… s eme energia áthatolhatatlan édo´´ pajzsot is képez a jármu´´ ko´´ré, mejen sem ágyú, sem bomba, sem u´´rsugárzás, sem u´´r meteor nem hatolhat át …

… so´´tt mégjobb lenne, ha ez az u´´rjármu´´ esetenként  akár tiszta energetikai sugárzássá, mezo´´vé tudna váltani, illetve amojan mikroszkopikus , félig-meddig élo´´ részekbo´´l állana o´´ssze, mejek ko´´vetkeztében akár alakokat is képes lenne változtatni…”

“…nahát…ez elképeszto´´…!”

“… de ez még mindég nem minden…mert ugyanis  ahoz hogy elérju´´k beláthato´ ido´´n belu´´l a legko´´zelebbi, vagy akár a sokkal ttávolabbi csillagokat… ahoz az kell hogy a nehézségi ero´´t is képesek legyu´´nk kordában tartani… vagyis ellen nehézségi ero´´t kell kitalálni, elo´´állítani…mert ku´´lo´´nben az iszonyú gyorsulás ko´´vetkeztében az emberi test kásává esne széjjel, vagy pedig lassú gyorsulás és lassulás esetén évezredekig tartana az út. …

tudod-e hogy mi az a nehézségi ero´´…?

“Igen… ha egy lovas kocsi hirtelen elindúl, akkor hátre esem… vagy leáláskor elo´´re…”

“…no de még így is nagyon sokáig tartana eljutni például oj csillagig ahonnan a fény id sok évtizedik  vándorol         … példáúl a nagy go´´nco´´l szekér , vagy az orion valamejik csillagáig… ehez még valami kéne…”

“… mi?”

“Az , hogy meg tudjuk go´´rbíteni a ko´´ru´´lo´´ttu´´nk lévo´´, a csillagko´´zi teret, mintha például ezt a nagy teríto´´t…”

Ekkor két lo´ca ko´´zé hejez egy nagy abroszt, reá egy kis fadarabot.

“ez képviseli az u´´rjármu´´vet…na most figyelj!”

Magához rántja a teríto´´t, a ráncon keresztu´´l esik a fadarab, s hirtelen jo´val elo´´bbre esik.

“na látod, így szinte azonnal el lehetne érni a még oj távoli csillagokat is…”

“Na ez elképeszto´´… hogy miket nem mond nékem a bácsi!”

“Nagyon hejes… de ezekhez a jármu´´vekhez elképzelhetetlen energia kell…”

“No de azt meg honnan veszi a bácsi?”

“tudod – e kisfiam, hogy példáúl a radírgumi, amit még mindég o´´rcso´´ssen as kezedben szorongatol, akkora ero´´t tartalmaz, hogy fel lehetne vele robbantani, illetve a semmivé tenni ezt az egész várost?”

“Nohát … ez minden képzeletet felu´´lmúl!”

“Pedig hát így van… so´´tt a semmiben a vákuumban…tudod – e , hogy mi az a vákuíum?

“Igenk… persze hogy…”

“Nos as vákuumban elképeszto´´ ero´´ létezik … ha ezekeet feltudjuk szabadítani, akkor elutazhatunk a csillagokig…”

“Na hát ez szo´´rnyu´´ ero´´!”

“Az bizony… s ebben is ku´´lo´´nbo´´zo´´k s, egyébb tudo´sokto´l … azok csak a kis bombákban hisznek… én tudom, hogy akár egy szempillantás alatt el lehet egész fo´´ldrészeket pusztítani…”

“Isnem ez szo´´rnyu´´!”

“Halottál-e már a go´´mbvillámro´l?

“Hm. …igen…”

“Ez valo´´jában oj anyag amej a nap belsejében lakozik… has elég hatalmasat tudnánk alkotni belo´´le, akkor a legiszonyúbb fegyver vállhatna belo´´le..

..vagy mesterséges napbelso´´ sugarakká lehetne o´´ket formálni, vagy akár amojan  fénykardá….

Vagy rendkívu´´l alacsony elektromos , vagy hangrezgésekkel, vagy éppen rendkívu´´l magas hang és elektromos rezgésekkel is iszonyú pusztítást lehetne elérni..”

“… de hát ez szo´´rnyu´´ lenne!”

“… na persze isten ments, hogy fel használjuk eme iszonyú fegyvereket…

… ezek éppen arra kellenének, hogy az emberiség megijedjen s már sohasem kezdeményezzen to´´bbé háborúkat…”

“… s ha még sem fognak megjavúlni…?”

“… akkor be kell o´´ket sugározni oj sugarakkal, amik békés, ma szu´´letett bárányokká változtatná o´´ket… a gonosz emberek istenfélo´´ jo´szívu´´ lényekké vállanának…”

“Hogy miket nem mond a bácsi!

… s ezeken mind dolgozik a bácsi?ô

“No nem egésszen, mert ezekhez oj anyagok kellenéndek, amik még egyelo´´re nem léteznek, vagy az elo´´állításukhoz annyi pénz kellene, amejet az egész ország allig lenne képes megadni…”

“… no de hát akkor…?”

“… no persze egyelo´´re egynletek formájában dolgozom ezen készu´´lékeken…

…tudod, hogy mik azok az egyenletek?”ô

“Persze hogy, hiszen az iskolában nagyon szeretem o´´ket… (elpityereg)… na persze, hy nem vernek az osztájtársaim…”

“…de azok az egynletek ezekto´´l sokkal, de sokkal bonyolúltabbak… hallottál-e az integrálro´l, diferenciállakro´l?”

“…igen… de nem tudom, hogy mik azok…”

“…na persze… s képzeld, hogy amikkel én dolgozom, azokhoz képest még az integrál és diferenciál is kezdo´´ matematika… én úgy mond teljessen újfajta matematikán dolgozom…az új tudományhoz ki kell találnom az új matematikát…

…ha sikeru´´lne ezen egyenletek alapján újfajta készu´´lékeket alkotni, akkor akár paradicsommá változtathatnánk az egész csodállatos bojgo´nkat… megvalo´síthatnánk akár az isten fo´´ldi országát, paradicsomát..”

“…na de akkor mikor lesz a varázs készu´´lékekbo´´l valami?…soha?”

“Na ne csu´´gedj… s jo´ , hogy varázs készu´´lékeknek nevezted o´´ket… mert az igazán fejlett tudományt már allig lehet megku´´lo´´nbo´´ztetni a varázslatto´l…

… no de azért már itt-ott én is kezdek valami elo´´-elo´´ kipro´bálni…szerintem már úgy 40-50-60 év múlva már valami meg is fog ezekbo´´l valo´súlni… na persze, has el nkem dugják az emberiség elo´´l… ugyanakkor az eldugásnak, elhaslgatásnak, eltitkosításnak is van némi értelme, mivel az emberiség még teljessen éretlen eme nagyon fejlett ezko´´zo´´k birtokba vételére… képzeld, ha egy gonosz háborús uszíto´ o´´ru´´lt kezeibe juítnának… akár az egész bojgo´t is elpusztítaná…”

“Ez szo´´rnyu´´… lehetséges ez?”

“Bizony… mert ha rossz kezekbe keru´´lnének a már megvalo´súlt, mot még csak papíron létezo´´, ezko´´zo´´k, akár mesterséges távolon meggyullado´ tu´´zeket is lehetneš velu´´k okozni, so´´tt szo´´ko´´árakat is…tudod, hogy mi az a szo´´ko´´ár?”

“úgy nagyjágo´l… de ez szo´´rnyu´´ lenne…!”

so´´tt… még mesterséges fo´´ldrengéseket is lehetne velu´´k okozni… szo´´rnyu´´ pusztításokat… so´´tt eme ezko´´zo´´kkel askár az egész fo´´ldet is el lehetne pusztítani…!”

“Borzalom!”

“”Nem oj régen beszélgettem a már említett Wels bácsival , aki fel is használta itt-ott ezeket a gondolatokat …és jártam to´´bbek ko´´zo´´tt čeh országban is… tuídod-e, hogy hol van ?”

“Na úgy ko´´ru´´lbelo´´l”

“nos ott is találkoztam egy hozzád hasonlo´ kisfiúval, Károjkával, aski szintén íro´ akar lenni… o´´t is elborzasztotta az csoda fegyver , amivel egész fo´´lxdrészeket el lehet pusztítani…azt mondta, hogy ez még a Krakatoa vulkán kito´´réséto´´l is szo´´rnyu´´bb…tudod, hogy mi volt az Krakatoa?”

“egy szo´´rnyu´´ vulkán kito´´rés 1883-ban”

“Na hát te hogy mijen okos kisfiú vagy !”

“Csak az osztátársaim nem ismerik el”

“Ez azért van , mert az okosabb emberekre írígykednek… engemet is vertek az osztájtársaim annak idején…

no de már mennem  kell… csak egy ismero´´so´´mnél voltam itten látogato´ban… ”

Howard kezet nyújt:

“U´´dvo´´zlo´´m a bácsit … ja és én Howard vagyok…”

“O´´ru´´ltem… nos én meg Nikola.bácsi vagyok .. U´´dvo´´zo´´llek…”

S eltávozik.

 

 

————————

PCD

Cc. I.E.75 Roma ko´´zelében.

S1/Jelenet (0)- Színhej ro´ma ko´´zelében Spartakus tábora, ido´´számításunk elo´´tt.

Az egyik katonai segéj:

“(9v)O´ nagy Spartakus !”

Spartakus:” (11v)Kérlek ne szo´líts nagynak, hiszen nem is vagyok magas, (13b)valo´ban az átlagos embernél alacsonyabb vagyok…(14v) nos mit akarsz testvé-r…?”

A segéj:” …(16v)O´ tehát testvér Spartakus! … mivégre eme nagy várakozás?… o´ most bbizonyára bé  tudnád venni a nagy Ro´mát…?”

Spartartakus :”..(22v) O´ hiszen jo´l tudod Lúcius, hogy mennyire tisztelem /Ro´mát…(24-25-26b)Az Istenekre  mondom, de  én is félig meddig az vagyok… (27v)nem akarom romoká tenni…(29v)bennem annál to´´bb a ro´mai…”

Ekkor (31)bejo´´n egy másik segéd tiszt.

Spartakus :”…(32b)Hát te meg ki vagy testvér… azt hiszem sohasem láttalak…?”

Az idegen férfi:” … (33b)nem ismerhetsz, mivel nem rég csatlakoztam a csapatodhoz…”

Spartakus :”…(34b)O´ és számolj bé nékem, hogy  s mint mi járatban jo´´ttél el végu´´l is hozzám?”

Az idegen férfi:”.. (35V)O´ Spartakus … (b)arra akarlak rávenni, hogy (36v)foglald el az nagy Ro´mát… so´´tt rombold le fo´´ldig …ˇ(b37)Engemet Valtorus Valtoriusnak Belfego´riusnak nevezzél  ”

Spartakus :”… (v38)no de ez igen merész terv…

(b(39)No és hogy hívjalak , hm egy kissé ro´´videbben téged, o´ újonnan jo´´tt tiszt?”

Az idegen férfi:”.. (b40)Belfego´rusnak… nálunk, ahonnét jo´´ttem, ez gyakori név…”

Spartakus :”..(b41)valo´ban fura egy név… no de sebaj… de szerintem , visszatérve a tervedre , igen merész egy terv…”

Belfego´rus:”… (b43)valo´ban az… de én még tovább mennék… rombold le ezt az egész ko´´rnyéket, vidéket, fo´´ldet… hogy irmagja sem maradjon eme birodalomnak… (v45)soha senki sem emlékezzen reá…(b46)semmiféle új mozgalom ne vethesse meg itt a lábát…ko´´lo´´no´´ssen az nem amej esetleg majd (v48)keletro´´l jo´´hetne idefelé..!”

Spartakus :”..(b49).no ezt még nagyon is meg kell gondolnom… s mint jo´l tudhatod, én  nagyon is tisztelem Ro´mát… s a te terved igen csak borzalmas… (v51)de az Isteneinkre, van benne némi rácio´is, ode sem neki!.”

Belfego´rus eltávozik.

Az elo´´bbi, Lúcius segéd:”

(b53)O´ testvér ne hallgass reá… ez nagyon nem jo´ terv… ugyancsak gonosz egy gonosz terv…

… Azt ajánlom néked-védd be Ro´mát… de te legyél az új Ro´mai vezér… konzúl… vagy császár… mindegy hogy ,hogy nevezzu´´k … (v58)adj új irányt a ro´mai  to´´rténelemnek…”

Spartakus:”… (60b)Az Isteneinkre Lúcius, ez valo´ban jo´ terv… talán (v61)jobb Ro´má-t, s talán jobb világot is teremthetnék,…”

———————————————

9dream B/

Egyu´´tt (71)az o´´t, o´´ngyilkosságot túlélo´´:

Hanna és Miriam:(79b)-mérgesek és rikácsolnak)

“…mire…mirevárunk…és…kire…”

“…mik vagyubk?…zombik…élu´´nk…élu´´nk…élu´´nk…

…vagy már meghaltunk…a picsába véle…”

John:…Mi van itt… (zsollozmázva-éb)élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…

élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…

élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…élu´´nk e még, vagy már meghaltunk…?”

Learls és Sándor:

 

A doktor: megérkezik.(118)

“(123b)Máris bajt érzékelek… a walton faj egy múltba visszatért alakja rá akarja venni Spartakust, hogy tegye fo´´ldé egyenlo´´vé Ro´mát és az egész birodalmat… nyoma sem maradjon…

… a cél az, hogy a késo´´bbi kereszténység ne terjedhessen el, s így a világ kháoszba su´´jedhessen…”

A to´´bbiek:”Mit tegyu´´nk?”

“Ezt mindenféleképpen meg kell akadályozni.!”

“S mi baj van még…”

O´ riási… sok irányba vissza akarnak menni , s úgy megváltoztani a to´´rténelmet, hogy már jo´val régebben minden emberi civilizácio´ már régerségen kháoszba, pusztulásba su´´jjedt volna…”

A doktor:

“Neked Learl – mivel te jo´l ismered az akkori to´´rténelmet- vissza kéne menned s a walton befojással ellentétben, arra kéne rávenned spartakuíst, hogy foglalja el Ro´mát, legyen egy igazságos, humánus császár, mintegy elo´´ Konstantínus, s így a birodalmat jobban elo´´ készíthetné a kereszténység jo´val hatékonyabb elterjedéséhez…”

————————————————

NM1/.

1764.

Versailles. Késo´´ este. (175)

Az allig  14 éves Nanerl az egyik fojoso´n várakozik, pironkodva, szégyenkezve, de fu´´lig szerelmessen.

Lopo´zva megjo´´n  – az immár 35 éves – Lajos Ferdinánd. :(184v)

“O´ te szerelmem, mij csodás leányka vagy…”

Nanerl:(185v) ” Fenség! De hiszen még csak 14 éves vagyok.”

Lajos:(186v) O´h Kérlek szépségem, ne hívjál  fenségnek.

Néked csak Lajos vagyok – Jo´?”

Majd oda rohan a leányzo´hoz , áto´´leli, s kezdéfoŕro´n cso´kolgatni.

“(v196)Jer idebé, szépséges  leányka,eme- he-lységbe…”

Ekkor váratlanúl odafut egy hét  éves fiúcska, és egy 8 éves szép kislányka.

Nanerl:” (bstb-etc.)Wolfi…Mária…  ti meg mit kerestek  itt… már régo´ta az ágyban a hejetek…”

Wolfi:” Megmondalak anyádnak… megmondalak apádnak…s akkor o´´k megtiltják neked, hogy komponálhassál.”

Lajos megkérdi:” O´ szépséges ho´´lgyem, komponálgatsz is, zenéket is pro´bálsz szerezni ?

O´ ez mij csodás ”

Wolfi:” …úgy bizony, mégpedig nagyon tehetségessen, nagyon szépeket… néha egyuí´tt szerzu´´nk zenéket… vagy ro´´gto´´no´´zgetu´´nk. is ..”

Nanerl:” …no látod Wolfi… hisz mi nagyon szeretju´´k egymást… fo´´leg ha egyu´´tt komponálgathatunk…”

Mária : “Wolfi… nekem is komponálnál valami szépet?”

Wolfi: … bizonyára Mária… hogy is nem ily szép kisleánykának…”

Ekkor Wolfi elmegy, s Lajos besurran Nanerlel egy hejségbe.

A virágos fu´´ggo´´nyo´´k mo´´go´´tt allig látva, ledo´´nti egy nyoszojára Nanerlt.

Nanerl:”O´  … ne oj hevessen, hisz még ártatlan vagyok…”

Lajos :” Nem baj… annál jobban kívánlak…”

Kisvártatva elfojtott lányos sikojokat hallani, félig a fájdalom, s félig a gyo´´nyo´´r dallamaiként, mejek a fu´´ggo´´ny ro´zsaszirmai ko´´zu´´l minteyg éden dallamiként szu´´ro´´dnek által.

Lajos: (brumendo-216) “m-m-m-”

Nanerl: (brumendo-217) “O´-o´-o´-”

…….elfojtott lányos sikojokat hallani, félig a fájdalom, s félig a gyo´´nyo´´r dallamaiként, mejek a fu´´ggo´´ny ro´zsaszirmai ko´´zu´´l minteyg éden dallamiként szu´´ro´´dnek által.

 

——————————

(220-b-etc.)

HowArd az utcán sétál. ˇOdamegy hozzá egy idegen férfi.

“Szervusz kiso´´csém… merre felé sétálsz?”

“Hát csak úgy egy kicsit levego´´zni jo´´ttem , meg aztán elmélkedni.”

“Ugyan már… aztán miro´´l is elmélkedsz?”

“Hát hogy íro´ szeretnék lenni.”

“Na hát e mán do´´fi.

S miket szeretnél írni?”

“Fantázia meséket felno´´tteknek.”

!”Na ez nagyon érdekes. S van már valamiféle o´´tleted?””

“Hát – talán… talán…”

“Nos én segíthetek… tudok egy régi házro´l mejnekk a nagyon, de nagyon so´´tét padlásán … na de hát nem fogsz félni?”

“E´n? – Dehogyis … so´´tt szeretek régi elhgyatott házak padlásain kutatni.”

“Nos ezen ház padlásán van egy ko´´teg irat, mej nagyon- de nagyon régi nyelveken lett írva.

Keresd meg és vidd el egy jo´ nyelvészhez, az majd lefordítja ezt neked… ezek aztán kívállo´ o´´tleteket adhatnak a késo´´bbiek fojamán…

Majd valamikor még találkozunk s akkor mlegmutatom neked, hogy hol találod ezeket az iratokat.

Szervusz… Ku´´lo´´nben Necronomvalt- valtcthulhuvalt vagyok… Viszlát…”

 

 

 

THY1/Jelenet.(239)Thomas Yeferson “Monticello” villája.

Thomas a már jo´val az o´´tvenedik életkora fo´´lo´´tt járo´ politikus – az íro´asztalánál ír, éppen arro´ l, hogy szégyentelen amerikára nézve a rabszolgaság.:(240b)

“.. ro´´gvest el kell to´´ro´´lni.em szégyent … nincs mese… s alá kell támasztani egy(242v) általános emberjogi, az egész bojgo´ra érvényes to´´rvénytervezettel.!”

Leu´´l (253)az íro´asztalhoz és elkez lelkessen írni.

(bTalán itt kéne kezdenem az uradalmamon…

…s minnél elo´´bb elo´´ kell ezt terjeszteni a kongresszus képviselo´´i elo´´tt…

(261v)… Hadd váljé-k  Ameri-ka példaado´ o-rszá-ggá, az egész világ elo´´tt…

…Isten ál–dja a-z Ameriká–t!

hogy adha–son példát az egész világnak…

minden nemzet, ember és fa-j legyen egyenrangú…

Isten áldja a-z Ameri-kát…

Isten áldja a-z Ameri-kát! ”

Esteledik.  (280)Béjo´´n a dolgozo´ szobába egy nagyon csinos, – korához képest igen fejlett idomokkal rendelkezo´´ ,-  félig mulatt, nagyon fiatal, úgy 13-14 éves rabszolga lány .

“(b)Behoztam nagyuram a kávéját…”

Thomasz :” hejezd ide az asztalra, … nagyon ko´´szo´´no´´m”

S – mivel a szépséges leányzo´ láttán igen csak hevesen feltámadá benne a még igen csak fiatalos férfiúi ero´´ – ro´´gvest kanos szemekkel méregeti az igen csábossan kinézo´´ leányzo´t.

Az viszont még gyermeteg kislányos szemekkel visznozza Thomasz nézését, másfelo´´ valamijen rafinált csábíto´ arcokkal méregeti Thomaszt.

Thomysz o´´kénytelenu´´l is elkezdi simogatni a leányzo´´t.

Az csábossan visszamosojog reá.

————————–

Aznap késo´´bb este.

Thomasz készu´´lo´´dik lefeku´´dni, levetko´´zve.

Bejo´´n a néger-mulatt leányzo´, behozaa a teját, leteszi az éjjeli asztalkára.

Egy ideig meredten, de szemmelláthato´an erotikus vágyal telve, nézegetik egymást.

Thomasz – már majdnem meztelenu´´l – nagyon is láthato´an tetre kész a falloszas igen csak ifjúi  állapotba keru´´l.

Egyszeriben, mintha legalább 30 évet fiatalodott vissza.

A leányzo´ meredten, gyermekes ártatlanksággal, de csábos vágyal nézegeti az egyre hatalmasabban bu´´szkélkedo´´  ezko´´zt.:

“Most úgy néz ki nagy uram, mintha csak egy ifjú legényke lenne . ”

Majd egyszerre csak  a leányzo´ szo´ nélku´´l oda megy Thomaszhoz, ledo´´nti az ágyra, majd reá lovagol Thomaszra.

Azonnal mintha teljessen megvadúlna s mintegy o´´si táncba kezd thomasz falloszán.

Thomasz:” …de… no … de hát… mit csinálsz…?”

A leányzo´lihegve, szaggatottan : “…ne szo´ljon …semmit Uram… Láttuk mi azt , …fiatal lányok, ….hogy mennyire meregeti a ….szemeit, ….amikor elmegy a ko´´zelu´´nkben…sokat vihogtunk azon, ….hogy vajon mekkorája lehet… látom, hogy jo´ nagy— majd én szerzek o´´nnek más,…. to´´bb fiatal leányzo´kat is…”

S egyre vadabbúl táncol, thomasz mintha látná az egész o´´si sokezerévdes afrikai  rituállis kultúrát.

A leányzo´ elo´´vesz egy apro´ rongybabát s szúrkálni kezdi:

“Most …már… végleg o´´ssze leszel… velem… ko´´tve… s mivelu´´nk…”

Thomasz ero´´s fájasdlmat érezne , de mintha ez még fokozná az elviselhetetlen “pokoli-o´´si” kéjérzetét.

Majd a leányka végu´´l ismét gyermeteg ártatlansággal, szinte gyo´´ngéd szerelmes tekintettel néz reá Thomaszra.

“Most ismét ifjúvá váltál.”

———————————————-

PC E (Rondo)

AM1/ Doktor (0)Márkus Muir (Miu´´r) – a zseniállis hajo´tervezo´´ – a Hudson lakásban Belfasban – 1909.

Kijo´´n és igyekszik a hajo´ gyár telep felé.

U´tko´´zben (3)látja, hogy a katolikus írek és a britániai anglikánusok o´´sszeverekdnek.

O´´nykénytelenu´´l is átmegy a munkás(5) nyomornyeden , benéz egy lakásba és elborzad a rettenetes nyomor láttán.

Megérkezik a gyártelepre. , ahol éppen az amerikai milliárdos , Morgen fejtegeti, hogy a készu´´lo´´ hajo´ mindenen túl fog tanni s gyakorlatilag elpusztíthatatlan lesz.

Muir:”(112b)De uram, ehez meg kelll radikálisan változtatni a tervezést s a gyártást, fo´´leg az acél mino´´ségét és az o´´sszeszegecselésével… ku´´lo´´nben igen to´´rékeny lesz a jéghideg vízben.”

Morgen:” De ez túl drága lesz…”

Muir:” Pedig e nélku´´l nem fog sikeru´´lni…”

Morgen:” (15v)Hiszen elsu´´jeszthetetlen lesz!”

Ekkor megszo´lal mellette egy hosszú, barnakabátos nyurga férfi :

“… (17b)na-na… ebben az o´´n hejében nem lennék oj biztos… no persze, ha tervezésbe bevonná a barátját a zsenállis szerb tudo´st,… akit az uto´bbi ido´´ben valahogyan mello´´z, akkor talán igaza is lehet…”

Morgen:” …no de hát ki maga… s honnan tudja mindezeket…?”

A férfi:”… tudok én  ám sok minden egyebet is…”

S hirtelen hátra megy s ha Morgen odanéz, már hu´´lt heje.

Magéban du´´nyo´´g, de mellette állo´ Muir megkérdi :

“Ki az aszerb…?”

Morgan:”(,22b)A´– semmi az egész, egy tehetséges szerb tudo´s, aki meg akarja (23v)váltani a világot… egy fantaszta…”

——————-

Stonék lakás a.

Kyty (25)a lányuk  egy korához képest rendkívu´´l mu´´velt lány, éppen az anyját – aki egy korlátolt nyárspolgári no´´ –  gúnyolja:

” Anyám , inkább halgass, hiszen kínosan hu´´jeségeket kérdezel.”

Az anyja:” No de hát lányom…”

Bejo´´nnek(27) Silvestro´ék, akik éppen Stonék lakását reparáljá.k.

Az apa s(28) fo´´leg az anya igen lekezelo´´en bánik Silvestrio´ékkal:

Csinálják meg még ezt, meg azt… na… mire várnak még…azonnal kezdjék el… mi lesz már… azt a fáját neki…!”

Kyty:”(29)…de anya… hogy bánhatsz úgy Silvestroékkal… hiszen nagyon tiszteséges emberek…”

Bejo´´n (30)Kyty vo´´legénye. Szemmelláthato´lag Kytyre csak rá volt kényszerítve ez a kapcsolat, s Kyty nem túlságossan leplezett gúnnyal tekint a vo´´legényére.

Silvestro:”(31v) Ismét kirekesztettek egy munkást… pedig jogos ko´´vetelései voltak…”

Az apa és anya:” (32b)Mit akarnak ezek a munkások… o´´ru´´ljenek, hogy vannak…”

Kyty:”(33b)No de anya … ezen bérekbo´´l nem lehet megélni…”

Ismét (34)bejo´´n Muir.

Kyty :(37b))”U´´dvo´´zlo´´m… n(37/3v)nem akar “krikettezni” menni… egy (gúnyossan) egy nagyon fontos szorakozást u´´-zni-…”

Szammelláthato´lag imponál neki Muir.

Elmennek, de a lo´versenyre.

Kitty halálossan únja a sznob társaságot.

—————

Kint (41)elered a záporeso´´..A ko´´zelben lo´verseny.

Kyty:”Legalább izgalmasabb a hejzet.”

Bemeneku´´l a lovász istálo´ba. E´szreveszi, hogy még   egy nagyon fiatal, szinte gyermek lovászlegény kidu´´lledt szemekkel meregeti Kittyt. Kitty  elkezd csábossan mosojogni rá.

Majd odamegy a fiúcskához , sszemtelenu´´l s szo´ nélku´´l felhúzza a szoknyáját, megmutatván a fiúcskának szinte mindent. Majd odasmegy a fiúcskához  elkezdi o´´t ogdosni a legérzékenyebb részein, majd odado´´rgo´´lo´´dzik hozzá. a fiú o´´szto´´no´´ssen elkezdi Kittyt o´´ssze-vissza fogdosni. . Kitty megengedi neki, – azaz o´´ maga vezeti a fiúcska kezdeit – hogy kivehesse a meztelen melleit s  szemtelnu´´l benyúlhasson  a szoknyája alá s kezdhesse  a kis erdo´´s vo´´lgyecskét masszírozni .

Kyty mindezt szemmelláthato´lg igen csak élvezi – úgy tevén, mintha mindezt senki sem láthatja, de tudván , hogy minimum ketten látják mindezt, s ezáltal éppen azt élvezi ku´´lo´´no´´ssen , hogy messziro´´l mindezt látja a vo´´legénye és Muir is.

———-

Valahol(49) méjen a fo´´ld alatt – mondjuk, hogy az AREA51 méjén.

Az igen  csekéjszámú néhány benfentes fo´´no´´k egyikénél jelentkezik az egyik új “munka társ “:

“Mint fontos expert-specialist vagyok itt – Waltkochovitz-Waltschwarcman vagyok.

Fontos ajánlatom van – éppen ezért ku´´ldtek ide. ”

“Miro´´l van szo´?”

Azt bizonyára már tudják, hogy a quantum szinten az egyes elemek – amik tulajdonképpen nem is léteznek, mint fix elemek, csak valo´színu´´leg amojan munkaponteseményo´´sszefu´´gések – tehát ezen elemek nem csak hogy megketto´´zo´´dhetnek, hanem so´´tt egyszerre eg-egy esemény fojamat is megketto´´zo´´dhet, azaz végbe mehet így is meg egyszerre másként is…”

“Ezt már sejtju´´k, de nem vagyunk biztosak benne.”

“Nos, higye el…így van… s most arro´l van szo´, hogy – mivel minden eme elemekbo´´l áll – ugyanennek vonatkoznia kéne , vagy legalábbis bizonyos esetekben – a makro világra is…

… példúl én most itt beszélgetek magával… de lehet, hogy ugyanebben a pillanatban példáúl kávét iszom egy New-Yorki kávéházban…”

“De hiszen ez szinte képtelenség… pedig számtalan fyzikus ezt már sejti – fo´´leg Tesla o´ta – ”

“higye el, h ogy így van … s én ebben tudnék o´´no´´knek segíteni…”

 

———-

(73)

Kyti távozik Miu´´rrel :

“Na mi van mérno´´ko´´cském… jo´l esett a baszás?”

“Kérlek hogy beszélhetsz így?”

“Ugyan már, hiszen te nem vagy kispolgár, ez tetszik benned nekem!

Veled mindenesetre sokkal jobban esett, mint azzal a helyde tip-top komilfo´s, nyim-nyám vo´´legényemmel.”

—————-

Ismét (84)egyu´´tt a kis csoport.

Megérkezik a doktor:

“Sajnos még  nagyobb a baj. ”

“Na de hát mi van…?”

“Most tudtam meg…, hogy a – nevezzu´´k így –  – Walton faj elorozott egy nála sokkal fejlettebb, úgymond már angyali szinten lévo´´ , úgymond “civilizácio´to´l” egy igen fejlett úgymond “technolo´giát” …”

“No de mi az?”

“Nos eme ezko´´zo´´k segítségével képesek kialakítani egy oj to´´kéletes virtuállis valo´ságot, amej gyakorlatilag azonos a valo´sággal.”

“To´´kéletes számíto´gépes játék, realitás?””

“Nos atto´l sokkal, de sokkal to´´bb… ojasnyira to´´kélegtes, hogy az ottani, úgymond belso´´ lények, itten a fo´´ldi emberek, valo´jában valo´ban érzo´´ , o´´ntudatra ébredt, o´´nnállo´ életet élo´´ lényekké, entitáskká, mondhatno´k, emberekké válllanak.”

A két no´´: ” na de hát ez nagyon is izgalmas lehet.”

A doktor:” igen is meg nem is…

…egyfelo´´l hiihegtetlen morállis kérdések o´´zo´´nét veti fo´´l, másfelo´´l asz invaders alienek mindezt a fo´´ldi civilizácio´ ellen akarják bevetni… persze egyelo´´re csak kísérletileg…”

“…és hogyan?”

“kialakítanak egy , a ténylegessel szinte teljessen azonos, virtuállis, mondjuk, hogy computerben lévo´´ multat, ahová áthejezik egy akkoriban élt , híres , a késo´´bbi to´´rténéseket befjásolo´, egyén tudatát… s ezáltal mintegy kito´´rlik o´´t a tényleges to´´rténelembo´´l…”

“…no de hát ez hogy lehetséges…?”

“…nos azt tudjuk, hogy ha a múltat metgváltoztatnánk – ez az úgynevezett “nagyapa syndro´ma” – akkor ez végzetes lehet a jelenre, a jo´´vo´´re nézve…

… vagyis ha az illeto´´t kiveszik as valo´ságos múltbo´lô s belehejezik egy virtuállis múltba – amejbe a jelenklorban is beléphet bárki, akárcsak egy sszámíto´gépes játékba, akkor az azo´ta to´´rtént to´´rténelmi tuídatbo´l az illeto´´ kiesik – csakis az úgymond “PC játékban ” létezik.”

!”Hát ez képtelenség!”

“Na de ez még nem minden :

Az illeto´´ egyén kikeru´´l az akkori to´´rténetbo´´l, illetve as virtuállis dimenzio´ban éli le az akkori életét, de ugyanakklor áthejezo´´dik egy más, vagy jo´val korábbi, vagy jo´val késo´´bbi realitású ido´´pontba, ahol  már nem fogja tudni kifejteni as gyu´´mo´´lcso´´zo´´ tevékenységeinek a hatásait, mert vagy túl korán jo´´tt, vagy túl késo´´n…”

“Na de hát ez iszonyú!”

“…persze egyelo´´re még csak elo´´, elo´´ kísérletként fogják mindezt végre hajtani… s neku´´nk már a csírájában kell mindezeket elfojtani…!

de van még ezzel o´´sszefu´´gésben egy  még talán nagyobb baj ”

“Mi az…?”

Míg az elo´´bbi csak úgymond az egyén életében magy végbe, ez uto´bbi már to´´bb emberre is vonatkozhat, s nem egy materializáltan kreált valo´ságban, hanem most , bárhol…”

“Nem értju´´k…”

“arro´l van szo´, hogy aquantum fyzikábo´l ismert megketto´´zo´´do´´tt esemény sorozat végbe mehet a makrovilágban is… példáúl én most veletek beszélgetek, de egyben Londonban auto´zom… s mindketto´´ egyenrangu´an igaz…

… s ezt az invaderek felhasználhatják az emberiség ellen, úgy, hogy átadnak valakiknek, valahol oj készu´´léket, mej ezt a makrovilágbeli eseménymegketto´´zo´´dést létrehozhatja…”

—————–

A (143)háttérben látni, hogy Kyti ezúttal nem csak hogy provokatíve levetko´´zik a lovászlegény elo´´tt s  hagyja magát o´´ssze-vissza fogdosni a lovász legány által, hanem a nyakába csimpaszkodik :

“Na te szilaj csiko´, most mindent tehetsz.”

E´s úgy álva megto´´rténik minden – miko´´zben ismét mindent lát Miu´´r és a vo´´legény.

Kyti eko´´zben provokatíve rájuk figyel és kéjessen nyalogatja a száját.

Kyti ezek után o´´sszeveszett a vo´´legényével:(cc.148)

“Na ezek után fel is út- le is út!”

“Neked nem ku´´lo´´nben.”

“…úgy kell neked … hoszen csak kényszerbo´´l tukmáltak minket egymásra.”

Majd Miu´´rrel eltávozik, akiben (cc.157)szemmelláthato´lag imponál neki az anti kispolgári lénye. :

“Ugye hogy izgatott a látvány , amit a lovász legénnyel csináltam… ugya …valld be?!

Még mindég nagyon fel vagyok izgúlva, pedig az elo´´bb csináltuk… rettento´´en viszket nekem ott…”

“kérlek , hogy beszélsz?”

“Ugyan, ne légy már oj finnyás.”

 

S kezeivel ismét oda nyúlik Miu´´r legérzékenyebb részeihez s do´´rzso´´legetni kezdi – majd ismét behúzza egy ko´´zeli csu´´rfélébe, levwetko´´zik s a kazalra do´´nti Miu´´rt, s szemtelenu´´l reálovagol.

 

——————

Howard (162)már kamaszkorba kezd érni.

Egy régi ház régi, régo´ta elhagyatott padlásán jár, amejet a néhány évvel ezšlo´´tti találkozáskor ajánlott néki az a fura idegen a parkban.

Elo´´sszo´´r (163)észrevesz egy fu´´zetet, ahol színes , erotikus-porno rajzok vannak.

Lapozni kezdi, s o´´szto´´no´´ssen kezdi ott lent a kezeivel do´´rzso´´lgetni. rettento´´en felizgul, – elo´´sszo´´r életében – amait még fokoz a padlás fojtogato´´ , ijeszto´´ légko´´re .

Mintha a meztelen no´´k ki akarnának ugrálni a falakbo´l s valami borzalmasat csinállani vele. – majd hirtelen szo´´rnyu´´séges  csilandozást érez ott lent , kirántja a fu´´tyikéjét s ekkor megto´´rténik a mago´´mlés. (166)

Megijed, mivel a ko´´zelben az utcán emberek beszélgetnek, hátha észrevehetik.

Majd keresni kezdi  azokat a ko´´nyveket, amikro´´l az idegen beszélt neki.

A piszokban és a so´´tétben felfedez egy régi ko´´nyvet. elviszi, de látja, hogy latinúl, valo´´szinu´´leg héberu´´l és go´´ro´´gu´´l van írva, so´´tt valamiféle hyeroglifákra emlékezteto´´ írással.

S borzalmas szo´´rny ábrák vannak bennu´´k.

Másnap elviszi egy rendkívu´´li to´´rténelmi és nyelv szakérto´´ho´´z, aki nyugdíjjass egyetemi tanár.

Megkéri, hogy nézze meg a ko´´nyvet. A tanár rendkívu´´li érdeklo´´déssel szemléli a ko´´nyvet.

Egy hét múlva u´´zen Howardnak, hogy látogassa meg. :

“Nos allig tudtam meg belo´´le valamit. A latin szo´´veg a régabbi szo´´vegekre hivatkozik úgy, hogy ott van minden. Ugyanezt teszik a go´´ro´´g s o´héber szo´´vegek is.

De a legrégebbi szo´´veg avalamijen szumérszo´´veghez hasonlo´ nyelven íro´dott. Sajnos igen hiányos  forrásbo´l táplálkozik s emmiatt igen zu´´rzavaros, érthetetlen.

Az egész ojasmi, mint egy o´szumér mytolo´gia :

Valasmiféle, a csillagokbo´ňl jo´´tt Istenekro´´l beszél, majd vaslamijen bukott, gonosz fajro´l, mejek a tudás segítségével iszonyú , pusztíto´ szo´´rnyeket tudtak alkotni.

Késo´´bb ezen szo´´rnyek a fo´´ld méjébe su´jjedtek, de a gonoasz  entitások is.

Etto´´l to´´bbet nem lehetett eme szo´´vegbo´´l megtudni.

Nagyon sajnálom.”

“Nagyon szépen ko´´szo´´no´´m.”

Howard kissé zavarodottan eltávozik.

———

Miu´´r látja, (182)hogy a munkások egyre elégedetlenebbek és lázadoznak.

titokban degyet ért velu´´k .

Egyszerre (187)csak eszébe jut, hogy lényegében stitokban zerelmes lett az alatta dolgozo´ egyik rajzolo´ leányba. Miko´´zben a készu´´lo´´ hajo´ra gondol lelkesedve.

Este (193)silvestrio fia Andrea sétál So´fiával   a jo´´vendo´´belijével, de So´fia szemmelláthato´lag  nem szereti Andreát.

Andrea  viszont fu´´lig szerelmes So´fiába  s az apja is támogatja eme kapcsolatot, de sajnos So´fiának  sehogyxan sem  imponál a fiú.

Kint (202)ismét verekednek az ír katolikusok és az angolok.

Miu´´r (204)mindent ért – a szo´´rnyu´´ nyomor váltja ki mindezeket.

Egy (206)munkás agitáto:

“Munkások ! … o´´śsze kelll fognunk, egységesen kiharcolhatunk szociállis jogainkat!

Meg kell valo´sítanunk Marx elvtárs, s a komu´´nárdok eszméit!”

—————–

Távolabb(212) Morgen magyarázza, hogy a  készu´´lo´´ hajo´ be fog keru´´lni a legendákba.

Megszo´lal (214)mellette ismét a hosszú , barna kabátos férfi:

“Ez igaz, valo´ban évezredes legenda lesz belo´´le, csak hogy atto´l tartok , hogy egésszen más értelemben, mint ahogyan ezt o´´n gondolja…”

De ismét gyorsan eltávozik.

Ekkor hátrébb odamegy a hosszú barna kabátos férfi Morgan feleségéhez:

” (217)Asszonyom! … arra kérem beszélje rá a férjét, hogy támogassa azt a zsenállis szerbet!

A ko´´zelben van
Kyty s megkérdi:!

” Kiro´´l van szo´?”

Morgan:” (222b)Ugyan már… egy hibbant szerb… arro´l álmodik, hogy mindenki számára ingyen termelést és ingyen energiát adhasson… ki halott már ijet… no meg egy egésszen másfajta ,  egy hangtalanúl lebego´´  és nehézségiero´´ nélku´´li u´´rjármu´´vo´´n elmélkedik , mej segítségével  egésszen a csillagokig fogunk tudni eljutni…”

Kyty:”(225v)O´- hiszen ez nagyon szép , csodállatos gondolat… elrepu´´lni a csillagokig…

… no meg az, hogy mindenki ingyen tisztességes életmo´dhoz jusson…”

Morgen: ” (228)De egy oj fegyveren is elmélkedi – so´´tt állíto´lag már talán ki is pro´bálta valahol egy lakatlan vidéken , messzi északon, vagy szibériában – amej egy szempillantás alatt a semmivé tesz egy egész országrészt, – hivatkozván arra, hogy egy szinte parányi mennyiségu´´ anyagbo´l elképeszto´´ rombolo´ energiát tud kiszabadítani…mivel állíto´lag bármijen  parányi anyag is elképeszto´´ mennyiségu´´ energiát tartalmaz”

Kyty: …O´ ez viszont nagyon nem szép dolog… az életet és az embereket mindenu´´tt védeni kell…”

Morgen: “… Hát hiszen o´´ is az emberek védelmének céljábo´l fejleszti , állíto´lag eme szo´´rnyu´´ fegyvert… hogy mindo´´ro´´kre elrettentesse az emberiséget a mindenkori háborúkto´l…”

Kyty: … ez viszont nagyon szép gondolat…!”

Morgen: ” so´´tt még valami egésszen fura és képtelen dolgon is elmélkedik, amit én sem vagyok képes megérteni  sehogyan sem, bárhogyan is igyekszem.

Valamiféle  – az egész világot átko´´to´´ hállo´zaton gondolkodik, mej minden embert o´´sszeko´´tne  s amej áldást jelenten az emberiségnek, –

ugyanakkor másfelo´´l  –  ne adj Iste –  , ha valamiféle gonosz ember kezébe keru´´lni eeme hállo´zat , akkor az fel tudná használni eme hállo´zatot a saját világuralma elérése céljábo´l  , s háborúkat, rombolást robbanthatna ki eme hállo´zat segítségével. ”

Néhányan a ko´´ru´´lállo´ko´´zu´´l megszo´llal:

“Micsoda képtelenség!”

Morgen:”(231-32)Valo´jábasn ez a szerb vagy egy abszolút o´´ru´´lt, vagy egy oj zseni akihez foghato´ még nem volt Newton o´ta, s (234v)talán sohasem volt.”

 

————-

  1. Az AREA51 leméjebb fo´´ldalatti laborato´riuma.

Az egyik fo´´no´´kkel beszélget az új munkatárs, az állíto´lagos Waltkochovitz-Waltschwarcmann.:

“Itt van a teljes tudományos dokumentácio´.”

“S ezt meg o´´n írta?”

“Mondjuk, hogy ez titok.”

“Ki kéne ro´´videssen pro´bálni., de hol s mikor, mivel kapcsolatban.”

“Legjobb lenne oly esetben, ha példáúl valaki túlságossan ko´´zelkeru´´lt valamiféle szupertitkos informácio´khoz, s problémák meru´´lnek fo´´l az illeto´´ eltakarításával.

Példáúl valaki megvédte o´´t, azaz magát az eltakaríto´t, “takarította” el, s az igen áttételes konspirácio´k miatt ezt az esetet nehéz megoldani.

Ilyenkor az ílleto´´t “eltakarították” – példáúl egy átfedo´´ “hivatalos” verzio´ keretén belu´´l, de másfelo´´l egyben megto´´rtént az illeto´´ valaki általi megvédése.

Ijenkor a tényleges to´´rténethez párosúlhat egy másik, paralel to´´rténés is, vagy pedig mindketto´´ hamis de ugynakkor igaz is – mindketto´´ megto´´rtént, s ez teljessen o´´sszezavarhiatja asz oficiállis verzio´t kutato´katis, de egyben az úgynevezett konspirácio´s elméletek hívo´´it is. ”

 

————-

Másnap (259)Miu´´r az utcán megy.

Látja, hogy sztrájkolnak a hajo´gyári munkások.

Sztájkto´´ro´´ket hívnak, majdnem o´´sszeverekednek, de a munkásvezér lenyugtatja o´´ket:

” Munkás testvéreim!… egy ko´´zo´´s uí´´gyért harcolunk… egyesu´´lju´´nk!

Az egész világ o´´sszes munkásainak egyesu´´lniu´´k kell!”

Eko´´zben Muir vizsgálja a nittelést.

Ez nem jo´.

Kimegy és int, hogy engedjenek le egy acéllemezt.

Az ecéllemez darabokra to´´rik. Muir:

” Na látják… muszáj változtani a technolo´gián.

————–

Ismét(270) lo´verseny , Kyty halálossan únja, hátra megy, s csábossan hivogatja Muirt.

Az utánas megy s Kytty elkezdi fogdosni a legerotikussabb hejein, kiszedi nadrágjábo´l a priap mestert, merészen fogdosván azt, miko´´zben Muir fogdossa Kytyt, kivevén a gyo´´nyo´´ru´´ emlo´´it, s felemelvén a szoknyáját, hátolro´ masszírozván a go´´mbo´´ju´´ tomporait, merészen benyúlván a bájos dombocskák ko´´zé.

Ko´´zben Kyty o´´rdo´´gi mo´don, kéjes mosojjal nyalogatja a kidugott nyelvével az ajkaait – megkérdi :

Ki az a szerb…?”

Muir ero´´ssen lihegve :”Megtudtam, …hogy …nikola aTesla, …egy zseni… az egész …edigi elektronikát …csakis neki… ko´´szo´´nhetju´´k… s állíto´lag azo´ta …még sokkal, …de sokkal ….merészebb terveken…. is dolgozik…”

————–

1966 Az AREA51 legméjebb fo´´ldalatti laboratoriuma.(281)

 

Bwejo´´n Waltkochovitz-Wlt..:

“Azt hiszem megvan az az eset, amin ki lehetne a quantum megketto´´zo´´dés makrovilági kísérletét.”

“Mi az?”

“Valahol ko´´zépeuro´pában egy to´´bbszo´´ro´´s titkos ágensu´´nknek a leánya véletlenu´´l rossz ido´´ben, rossz hejen meglátott valamit – talán azt sem tudta, hogy mit lát – de valakik nagyon megijedtek s cselekvést rendeltek.

Az eltakaríto´val viszont  – értheto´´ konspiratív okoknál fogva – nincsenek ko´´zvetlen kapcsolatban, az viszont quasi eltu´´nt.

Most to´´bb magyarázat is lehetséges: egyszeru´´en csak lelépett, vagy valakik “kiiktatták”, akik már régo´ta pikkelnek rá.

Vagy a leány apja “takarította ” – s ez esetben a leányának kénytelen volt ismeretlen hejen új identitást adni.

A probléma  az, hogy ugyan elo´´keru´´lt egy holttest a vízbo´´l néhány nap múlva, amit gyanúsan gyorsan elhamvasztottak s amiben úgy mond az apa felismerte a leányát.

A baj csak az, hogy – ez iránt érdeklo´´dtek az o´´sszeko´´to´´k – a holtest felismerhetetlen volt, mintha  már sok hete lenne a vízben, s ráadásúl 35 és 40 ko´´zo´´ttinek saccolták az életkorát.”

“Nyilvánvalo´an az apja kreálta a holttestet.”

“Igen  – csak hogy amíg nincsenek elitéltek, addig nehéz lesz a leányt végleg lezárni.”

“Lehetne ku´´lo´´nféle bizonyítékokkal , valamint ko´´zvetett ráhatásokkal – áttételessen kompetens szeméjekre gyakorolt nyomással – el lehetne érni, hogy valakiket elitélhessenek.”

“…és?”

“Ha valo´ban megto´´rténne egy gyilkosság, amit az elko´´veto´´k nem ko´´vettek el, de ugyanakkor el is ko´´vették – akkor a hejzet más lenne.”

“De hiszen akkor minden o´´ssze zavarodna igencsak hosszú ido´´re.?!”

“Talán o´´ro´´k ido´´kre… de éppen ez a cél… a lány  – ha él is – nem fog elo´´keru´´lni, mert akkor vége lenne, sohasem fog tanúskodni… de hiszen már halott a másik verzio´ szerint s a gyilkosok megkapják, megkapnák a múlto´ bu´´ntetésu´´ket.”

“Tehát akkor máris alkalmazhatjuk…?”

“Még most nem, mivel ez csak 10 év múlva fog beko´´vetkezni.”

“De akkor mindezeket honnan tudja 10 évvel elo´´re?ô

“Tudja a quantum fyzika igen magas fokú, szofisztikus alkalmazásával már ez is lehetséges… ezt most nem tudeom részletesebben megmagyarázni…

Most még csak kisleány”

S mutat két fényképet – egy család sétál egy parkban és egy kisleány         névnapi, vagy karácsonyi képe.

“Istenem… szegény család… még csak nem is sejtik, hogy mi vár reájuk…”

“Hát… ez a sors…”

 

————-

(303) Miu´´r ismét az utcán nézelo´´dik.

Ismét munkás tu´´ntetés.

Andrea “vo´´legény”jelo´´ltje (312)megséru´´l.

Andrea (314)habár gyo´´ngéden és odaado´an ápolja, de továbbra sem szerelmes a fiúba.

————–

Kyty (322)magáll az auto´jával Muir melett és félre nem értheto´´en szeretkezni hívja Muirt. Az elutasítja.

Viszont Muirnek imponál  a hajo´gyár tervezo´´ irodában  rajzolo´ leány ( aki már az elso´´ nap o´ta titokbasn szerelmes Muierbe), s Miu´´r rendkívu´´l dícséri a leány képességeit.

Néhány(327) nap múlva megszo´llítja a leányzo´t   s találkát  beszél meg vele.

Estefelé sétálnak s o´´nykénytelenu´´l is cso´kolzni kezdenek .

—————-

Markus,(333) az egyik munka vezeto´´  az egyik munkás o´´sszejo´´vetelen  rádo´´bben, hogy az egyik lerobbant ku´´lseju´´ ido´´sebb férfi valo´jában az o´´ zu´´lo´´tt apja

Valamivel késo´´bb meglátogatja.

Az apja bevalja neki – sok-sok év után, hogy :

“A  régi nagy szerelmed, a lány gyereket várt to´´led, de én féltem,  hogy ott hagyod  az iskolát, ezért mindent letagadtam elo´´tted .s a lány csakhamar meghalt, s a kislány meghalt, úgy tudom.

De van egy másik verzio´ is : A gyermeke túlélte s a gyermeket, kislányt valahová berakták , talán a katolikus  árvaházba. ”

Márkus  :”O´  mit tettél apám… hiszen a gyermek , amennyiben valo´jában túlélte mindezt, akkor valahol él és, bizonyára árván ,szegényen! O´ apám!  Istenem! Mi tettél! ”

Elrohanván :

“Menj a pokolba!”

Az apja o´´sszeroskad s skeservesen kezd sírni.

————-

Andrea megpro´bálja rendbe hozni So´fiával a kapcsolastát , de az továbbra is elutasítja .

—————

Ayn Randal lakása -1966 (344)

Látogato´ban az egyik Waal-Streetes u´´zleti bro´kernél, ko´´ru´´lo´´ttu´´k to´´bb egyébb vezeto´´ u´´zleti emberek.

“Ayn-Alisa: Mit csdináltatok az eszméimmel?

E´n egy jobb, szabadabb világro´ álmodtam, ahol az igazi alkoto´, fu´´ggetlen , integrált  egyéniségek valo´jában érvényesu´´lhenek, s nem nyomják el o´´ket  az uralkodo´ szu´´rke rétegek – ojanok, mint ti vagytok.”

“No de hát…?”

“Igen… ti nem vagytok azon egyéniségek, akikro´´l én álmodtam.

So´´tt – az igazi, fu´´ggetlen egyéniségeket elnyomjátok – ha akad is ijen, a mai világban nem tud érvényesu´´lni…”

 

 

—————-

Márkus(359) felkeresi s volt, mára már halott lány ,szerelmének az  apját – aki nagyon haragszik reá, mivel azt hiszi , hogy annak idején faképnél hagyta az állapotos lányaát.

Márkus elmagyrázza a hejzetet, s megkérdi:

Miért ku´´ldte a kolostorba?… hiszen így teljessen egyedu´´l kellett élnie , halnia, s még a kis lánya is meghalt.

————–

A gyárigazgato´ védi (cc.365)a lázado´ munkásokat, de a to´´bbi részvényakcio´társasági vezeto´´ tag nagyobb szigort ko´´vetel to´´le.:

“Uram! – Muszáj mindennemu´´ kompromisszum nélku´´l keményen elbánni a titltakozo´ munkásokkal!”

A gyárigazgato´:

“De hiszen o´´k is emberek.”

A to´´bbiek: ” Nincs pardon!”

——————-

Márkus(cc.370) keresi Sevont a volt szerelmét egy kolostorban:

“Nem tudtam semmiro´´l sem… Elismerem a bu´´no´´met az Isten, Sevon és kislánya elo´´tt.”

A no´´vér elmagyarázza, hogy a szu´´lés ko´´zben vérmérgezést kapott.

“Sa kisleány valo´jában meghalt, vagy tán még sem?”

S ha igen, akkor  hol kislány sírja?”

“Kislány ?… hisz o´´ nem halt meg , két nappal a Sevon halálas elo´´tt elvették to´´le:”

Márkus du´´ho´´dten sírni kezd:

“Hogy tehettek ijet, egyáltalán keresztények -e maguk ?”

“Azonnal takarodjon innen!”

“Dehát hova tették a kislányt?”

“Takarodjon!”

——————

(381)

Kint mindenfelé, s egyre ero´´so´´do´´ munkás lázadások, tu´´ntetések.

Az egyik lázado´ munkás szerelmes violettába, Silvestri másik lányába.

Szerelmesen néz reá, s a leányka szemmelláthato´lag viszonozza az érzelmeit.

Miko´´zben zajlanak a munkás tu´´ntetések.

—————-

Kideru´´l Muirro´l, hogy eredetileg más volt a neve – Melon, de az igazgato´ elmagyarázza, hogy mivel kivállo´ szakember, ezért szu´´klségu´´k van reá.

Egy intrikus társa nyomozta ki, azért, hogy kirúgják az állásábo´l.

Berohan az intrikus és soviniszta részvénytársaság egyik vezeto´´jének irodájába:

“No ezt nézze meg , mit nyomoztam ki!

Nem Miu´´r, hanem Melon és ráadásúl ír katolikus!”

A részvényes elképedve nézi az iratokat.

Kirohan egy miu´´r alárendelt:

“Képzelje Uram… mindent tudnak magáro´l- bizonyára ki fogják rúgni.”

“Istenem két héttel karácsony elo´´tt de facto ki rúgtak… s itt ez a kalamlajka ko´´ru´´lo´´ttem… de hát végu´´l is igazuk van… no de akkor mi lesz a készu´´lo´´ hajo´val?”

Kint tombolnak a munkások.

A rendo´´rség rájuk lo´´ – to´´bb halott, ko´´zo´´ttu´´k anyák, gyermekek is.

Mindhiába – továbbra is demonstrácio´k.

Muir pro´bál hatni a vezetésr :

“Lássák már végre be, hogy ha a világ legnagyobb hajo´ját építik, akkor nem lehet a munkásoknak éhbért fizetni, amibo´´l még a tissztességes szegénységi életmo´dot sem képesek fentartani.

Meg maguk lépten, noyomon állando´an mindenu´´tt megpro´bálnak az anyagokbo´, kellékekbo´´l valamit kispo´rolni.

Ez így nem mehet.!”

Mindhiába.

Kint tombolnak a munkások.

A transparenseken, to´´bbek ko´´zo´´tt vo´´ro´´s zászlo´k és
Marx képek.

Már már kito´´r a forradalom.

Miu´´r tántorogva járkál ko´´zo´´ttu´´k

(Vége a PC E-nek)

——————

(PC F)

Már (0)szinte pici kora o´ta Okcsyl hihetetlenu´´l egyu´´tt volt képes érezni az állatokkal.

Amikor példáúl úgy 5-6 éves lehetett, s a nagyapja(ki apro´ dzsentri-paraszt papi származású, mezítlábasn 13 gyerekes csládbo´l, s lehet, hogy negyed cigányvérrel az ereiben ) által (to´´bbek ko´´zo´´tt) diszno´k levágására keru´´lt sor, Okczyl egész napra bebújt a párnák ko´´zé s keservessen sírt.

Vagy példáúl úgy 1973-ban , ott, ahol a fo´´iskolán oktatott a zenei katedrán, egy elgázolt, de még élo´´ , kutya feku´´dt ott, ahol ezrével járkáltak mindkét fo´´iskola diákjai, Okczyl kétségbeesettebn pro´bált segítséget hívni a szerencsétlen állathoz – de mindhiába, mindenki abszolút ko´´zo´´nnyel ment el az eset mellett.

Akkor Okczyl úgy érezte, hogy jobban egyu´´tt érez a szerencsétlen állattal, mint a kegyetlen emberekkel.

S ráadásúl néhány nap után elterjedt Okczylro´l (mint már annyiszor azelo´´tt s ez után), hogy nem normállisaz ahogyan ott ágált a haldoklo´ kutya mellett.

Már kis korában érezte – habár ez még akkor nem fogalmazo´dott meg benne verbállissan – hogy teljessen egyu´´tt érez az állatokkal (még az egerekkel és as patkányokkal is- azok “legyikolását” is szentségto´´résnek érezte), s egy állat mego´´lése azonos azzal, ha egy embert o´´lnek meg.!

Ezek a gondolatok askkotájt még csak inkább tudat alattiak voltak, s az ido´´k fojamán váltak benne tudatos meggyo´´zo´´déssé – az állatokkat magunkal egyenrangúvának kell tekinteni és érezni.

Mivel egyu´´tt o´´ro´´ko´´ltu´´k – kaptuk ajándékba – ezt a csodállatos bojgo´t.

(Hasonlo´ nézeteket vallanak az o´´si indiánok: “Csak akkor o´´lj állatot, ha a kínzo´éhségedet akarod enyhíteni, vagy ha az állat ko´´zevetlenu´´l az életedre to´´r – ku´´lo´´nben felborítod a természet rendjét.”)

Sok-sok, nagyon sok év múlvas, amikor találkozott James Pattersonnal, do´´bbent rá, hogy mennyire is igaza volt Okczyl o´´szto´´neinek és nézeteinek , azt lehet mondani – habár eleinte tisztán o´´szto´´no´´ssen is  – már pici kora o´ta.

Ekkor do´´bbent rá, hogy már pici kora o´ta úgy érez az állatokkal szemben . mint pl. Lee Hartley , vagy pl. Robert Oz Professzor.

 

–           —————-

OR3/Okczyl 14 éves, nyár.1960 (41)

Egy orvos vizsgálja Okczylt, az apja jelenlétében, s a falloszát is megnézi. Mondja, hogy minden rendben.

Kint az apja elmagyarázza neki , burkoltan, hogy mi miatt voltak az orvosnál.

Ugyanis  eddig Okczylnak smmiféle konkrét ismerete nem volt  a sexualitást konkrét mikéntjét  illeto´´leg.

Ugyanakkor   már 3 -5 éves kora o´ta jelento´´s biolo´giai, asztrofyzikai ismeretei voltak az apja és nagyapja elmagyarázási eredményeként, pl. tudta, hogy a gyerek szu´´letéséhez kétnemu´´ sejtek o´´sszefonodása szu´´kséges.

Mindezeknek az oka bizonyára az , hogy eddig igen izoláltan élt, elzárva a korabeli fiúkto´l.

Az apja:

” Atto´l féltu´´nk, hogy valamijen bajod van, mivel a hangod még teljessen gyerekes – ezt úgy mondják, hogy még nem mutálsz – a pisurkád ko´´ru´´l még nincsen szo´´r, ellentétben más fiúkkal, de az orvos megnyugtatott, hogy minden rendben van.

Késo´´bb szu´´lettél, 45 december vége hejett csak január 22.-én, s valo´színu´´leg emiatt késo´´bb kezdtél beszélni, s sokáig babáztál, még most is to´´bb macko´val, babával alszol – s valo´színu´´leg emiatt van minden, vagyis hogy még annyira gyermekes vagy korodhoz képest.  ”

Ukczyl csak félig értette, hogy miro´´l is van szo´, – egy-két év múlva, amikor már mindent tudott a sexualitásro´l, csak akkorra értette, meg valo´jábo´l , hogy e orvosi látogatás mi célt szolgált.

Pedig már ekkor majdnem egy éve maszturbált äfo´´leg fent a padláson (valo´színu´´leg 1959 9.23.án elo´´sszo´´r, a barnásszu´´rke félhomáj s szag által felizgúlva) – persze semmit sem értett az egészbo´´l, azt hitte, hogy ez egy specállis, de igen kellemes, izgato´, betegsége van. Persze az is igaz   – de erre is csak késo´´bb do´´bbent rá – hogy lényegében teljességgel még – egésszen cc1960 júniusáig – .ago´´mlés nélku´´liek voltak az orgazmusai..

Miko´´zben(57) egésszen ku´´lo´´nleges , gyermekien ártatlan, de – késo´´bbi énjével nézve – igen perverz képzeteket, to´´rténeteket talált ki – amik nyugodtan beleillettek volna a ruhafétisizmus, infantilis sexualitás, mazohizmus katego´riáiba.

Ezekre is uto´lag do´´bbent rá, s persze arra, hogy – amikor olvasta a “To´´rles iskolaéveit” , – hogy mennyire hasonlo´ a regényben leírt To´´rles sexuállis mikéntjéhez. .

————————–

Itt meg kell jegyezni, hogy Okczyl cc. 10 éves koráig csinte csont és bo´´r soványságú volt, viszont igen mozgékony, gyorsfuto´, fára mászo´fiúcskaként létezett, s ezido´´ tájt allig evett valamit.

Minden lehetséges, s lehetetlen gyermekbetegséget átvészelt, néha szinte már csaknem , majdenm meghalt.

Viszont 10 éves koráto´l kezdve elkezdett hízni  – de még elo´´bb kétszer is szerelmes lett11-13 évesen  két kisleányba , de csak tulajdonképpen félig-meddig távolro´l, “plátoian”, -de azután egyre jobban hízott s  s 14 éves korára már szinte gurúlt.

Szégyelte emiatt magát, szeretett volna fess alakú lenni.

Majd amikor no´´vekedni kezdett – mivel 1 4 évesen korában az átlaghoz mérten  eléggé alacsony fiúcska volt -s mire elérte a 16 éves kort , addigra kissé  megnyúlt és jelento´´sen   lefogyott.

Majd 17 évesen ismét hízni kezdett, s 21 – 22 évesen ismét 88 kilo´s lehetett a 173 centiméteres  masgasságával.

Majd ezek után,  a Gabi iránt érzett , mondhatno´k ultra romantikus- Okczyl szerint a wágneri-tristáni –  szerelmi érzelmei miatt ismét lefogyott két év alatt cc. 68-70 kilo´ra.

(Megjegyzés: sok – sok év múlva, 2009-ben ez az élmíny isnspirálta  az Artus király második felvonásának – Tristán” parafrázis” – részleteit.)

Késo´´bb ismét hízott, s az elso´´ házassága elo´´tt már szinte 93 kilo´ssá lett.

Az Akireva (Laura Palmer féle triller esemény halmaz) fojtán  – vagyis a

“jegyességi” , házassági “kalandregénye ” lezajlásának egy éve alatt ismételten lefogyott 67 kilo´ra.

Késo´´bb lassan hízni kezdett, s 60 – 70 éves korára mérsékelt sújto´´blettel rendelkezett. Megjegyzés befejezve.

—————————————

Ugyanazazév szeptembere. (81)

A fo´´városi konzervato´rium . Iskola év kezdet.

Okczyl látja, hogy megszu´´ntették a zeneszerzés tanszéket, pedig o´´t, ez év április elsején fo´´ként ide vették fo´´l – minek után

amikor 11 éves volt , zongorázott az akkori Igazgato´nak, aki o´´tt “abszolút rendkívu´´li tehetségnek” nevezte.

Ezt akkor nagy csalo´dásként értékelte, de jo´val, sokkal késo´´bb – szinte felso´´bb akarat ko´´vetkézményeként- igen csak pozitív fejleményként szerepelt ya tudatában :

Megmentette o´´t atto´l, hogy valamiféle 60-as évekbeli hivatalos, vagy dominállo´ irányzat szerinti zeneszerzo´´vé váljon, – de ugyanakkor egyben elodázta a tényleges zeneszerzo´´i tevékenységének a megkezdését jo´val. jo´val késo´´bbre, évtizedekkel késo´´bbi to´´rténelmi ido´´szakra, ami már sokkal inkább megfelelt Okczyl alkoto´i natu´´reljének – s így újdonsu´´ltként cso´´ppenhetett  bele az úgynevezett, “postmodern- to´´rténelem utáni” korszakba a 80-as, 90-es években.

———————————–

Azon (89)év nyara – 1961 – , az apjas egyik orvos ismero´´sével egy hetes túra kiránduláson.

Minekután az orvosto´l elváltak, az apa mondja  Okczynak :

” Megkérdeztem Vojto bácsit, hogy az Okczy okos fiú – e , de o´´ azt válaszolta, hogy nem tudja, mivel Okczy rettenetessen naív – ojan, mint egy kisgyerek, ugyanakkor felno´´ttes és o´´reges is lenne.”

Okczy nem értette az egészet, hiszen egy 15 éves fiú még szinte gyermek.

Jo´val késo´´bb, amikor már 60 fo´´lo´´tt volt értette meg, hogy ez az úgynevezett “Ted Kaczynszky szindro´ma” velejáro´´ja, ami minden szokatlan furcsaságot megmagyaráz Okczy életébo´´l s jellemébo´´l (valamint mások, pl. Mozart, Einstein, Tesla, stb.életébo´´l is) š… de erro´´l majd késo´´bb.

—————————

Okczyl(97) a konzervato´rium   második évét kezdi.

Az új internátus igazgato´ja mondjas Okczyl szu´´leinek:”

“Azt írta az elo´´zo´´ internátus nevelo´´i tanácsado´ja, hogy Okczyl teljességel zabolátlan, a társadaslomra nézve igen veszéjes valaki, lényegében egy jo´´vo´´beli “gengszter”.”

A két szu´´lo´´ elképedve hallgatja:

“… no de …ez nem igaz…?!”

———————–

Ez év okto´bere. (101)

Ekkor behívja az internástu igazgato´ja :

!”Okczyl!… elviszu´´nk a psychiáterhez, mivel szerintem nem vagy normállis. Ezt akkor látni, amikor példáúl te mégy lefelé a lépcso´´n, s én veled szemben fo´´lfelé jo´´vo´´k, vagy fordítva … ha látnád ijenkor  ezt az o´´ru´´lt kidu´´lledt szemeidet…de legelo´´bb egy nevelo´´i tanácsado´ fog veled beszélgetni”

Néhány nap múlva a nevelési tanácsado´ hoszassan beszélget Okczyllal.

Amikor (105)ahoz a részhez érnek, hogy miket olvasott Okczyl gyermekkorában

felháborodottan, magábo´l kikelve megszo´lal :

” Hogyan kaphattál a kezeidbe oj ko´´nyveket, mint a Drakula,Baskervillei kutya , vagy E.T.A. Hoffmann, Thomasz Mann, Stefan Zweig… ki volt az az elvetemu´´lt, aki ijesmit adott a kezeidbe… az ijen embert példássan meg kell bu´´ntetni…!”

Mondogatta igen rikácsolo´ hangon.

————-

Néhány(109) nap múlva a valo´di psychiáternél, ki néhány percig beszélget Okczyllal.

A psychiáterno´´,  – igen inteligens – nevet:

” O´ Igazgato´ elvtárs… semmi baja sincsen Okczylnak, terljessen normális, igen inteligens az  ifjú ember.”

—————————-

Az (113)egyik fo´´városi ismero´´se szidja Okczylt :

“Abbahagytad a zeneszerzést, …ez mino´´síthetetlen… pedig micsoda tehetség lettél volna… mindenki kérdezi, J.Z.Bartos, Kabeláč, stb. híres zeneszerzo´´k, tanárok, akik ott voltak a felvételiden, hogy “mi van a fiúval, komponál-e, nem, miért nem?””

Okczyl:”… de… hát… megszu´´nt a tanszék… s itt ismertem meg a 20. századi zenei irányzatokat… nem nagyon értem… el vagyok maradva… a zeneszerzéshez kello´´ alapveto´´ technolo´giákat sem ismerem – kontrapunkt, o´´szhangzattan, stb.- s ráadásúl nincs aki segítsen…”

Az ismero´´s : “Szégyeld magad … mindenkinek csalo´dást okoztál…!”

————————————–

Este(117) a fo´´városi internátusban.

A szobatársak leko´´to´´zik Okczylt, s leborotválják a szo´´rt a fallosza ko´´ru´´l.

Okczyl arra gondol :” tehát is fojtato´dnak as megalázzo´ “sikanák”.”

—————————-

Okczyl (121)egy fél év múlva. A fo´´városban meglátogatja o´´t az édesanyja.

Az osztájtársak meredten nézik.

Majd oda súgják Okczylnak :

“Hé… te honnan szedted fo´´l ezt jo´, bomba no´´t ?”

Oklczyl:” … de hiszen ez az anyám…”

A to´´bbiek elképedve:”

Ez az anyád?”

———————————

Nem (cc126)sokkal késo´´bb az egyik internátusi nevelo´´ no´´ jo´indulato´an szidja Okczylt:

“Hogy nézel ki… így, meg így kéne viselkedned, mert akkor hogyan fogsz kellni egy lánynak, hogyan fogsz nekik udvarolni…”

Ekkor megszo´lal egy szobatárs:

“…ugyan már … o´´ és a lányok?… micsoda paradoxont mondott ki !”

——————————–

Okczyl(129) úgy 18 éves.

Az apja panaszkodik:

“Mijen mafla az én fiam, fél a lányokto´l”

Okczyl arra gondol, hogyx valo´ban: már to´´bbszo´´r szerelmes lett, korábban , 15 évesen, csak egy elképzelt pont lelkileg hozzá illo´´ csodaszép leánykába, késo´´bb, a 16 éves Ilonkába és Valikába, más más E´vikébe, stb.. de még csak a kezeiket sem merte megfogni, – persze az is igaz, hogy más-más városokban laktak, aslig tudott velu´´k félévenként találkozni s akkor is csak allig egy félo´rányi erejéig.

Oda szo´l az egyik – Okczyl gyermekkori, to´´le 2 évvel fiatalabb  lenyzo´hoz.:

“Nézd meg Katinka… hát nem szép fiú …”

Katinka – nézegeti :”…nem is tudom… valahogyan végképpen nincsen csávo´s pofája…”

——————————-

Az(135) ezekben az években elterjedt Okczylro´l, hogy leánnyá operálták s Okcanára keresztelték át.

ASmokor hazajo´´tt a fo´´városbo´l a húsvéti szu´´nido´´re, minden idegen o´´t fixírozta.

Meg kell jegyezni, hogy késo´´bb a 80-as években megint az terjedt el ro´la ,hogy homosexuállis, so´´tt még jo´val késo´´bb – úgy 2010 tájékán, hogy pedofíl.

Megjegyzés: 1/Okczyl mindég jo´val fiatalabbnak nézett ki (pl. amikor 28 évesen a konzervatoriumban intézett valamit, mint már egyetemi tanársegéd, azt hitték, hogy 15 évesen felvételezni megy.

2/ Akkoriban az a típusú arc, amijen az o´´vé volt 1960-67-73 tájékán, akkortájt végkép nem volt divatos. Sokkal-sokkal késo´´bb 2000 után jo´´tt divatba, mint példáúl Tobey Maguire, Keir Gilchrist , Mathew David Morris, Jacob Collier, stb.- ezen arcok 1960 tájékán túlságossan lányosnak, gyerekesnek voltak elko´´nyvelve a ko´´ztudat szemében.Nem voltak eléggé “csávosak”.

De azt is meg kell jegyezni, hogy Okczyl zenéje – és az egész jellege, szeméjisége, szelleme – is sokkal inkább korespondált a 2000 utáni korszakkal, mint az 1963-78 ko´´zo´´ttivel.

Megj.befejezve.

 

——————————–

Június vége.

A (137)19 éves Okczyl sikeres éretségi után, éretségi bizonyítvánnyal a kezében, oda megy a korúsvezeto´´ tanárhoz, s kérdi, hogy miért kaspott e – félig-meddig formállis  – tantárgybo´l négyes jegyet.

A tanárnál – Kafranszkynél – eddig jeles jegyeket kapott ku´´lo´´nféle elméleti tantárgyakra.

Meg kell jegyezni, hogy a tanár nem nagyon szokott emlékezni az egyes diákokra.

A tanár válaszol:

“De hiszen magának hiányoznak a legalapveto´´bb zenei képesseégei is.

Nem tudom, hogy már mi, nincsen ido´´m most kikeresni a jegyzeteimet.

Maga tévedésbo´´l van itt, nos, hagyjuk, hogy hogyan keru´´lt ide, ne firtassuk.

De ha ez nem tetszik magának, akkor o´´szehívhatok egy bizotságot, de akkor o´´t percen belu´´l repu´´l innen kifelé.

Megnézhetem a jegyzeteimet, de csak akkor, az esetben, ha beleegyezik a bizotságba, de akkor o´´t percen belu´´l repu´´l ki.

Azt ajánlom, hagyjuk az egészet.”

Okczyl nem képes egy szo´t sem kicsikarni magábo´l, teljessen el van képedve – de valami ,a lelke leges legméje belsejében, mintha azt mondaná, borzalmas “édes ” érzéssel, hogy hátha a tanár igazat mond.

Persze – reá nagyon is jellemzo´´ mo´don, mint mindég azelo´´tt s azután, ha kellemetlen hatás éri – pillanatok alatt elfelejti az egészet.

Hiszen ez a  jegy amúgy sem keru´´l be egy bizonyítványba sem, sem az éretségibe, sem az abszolvensibe.

—————————

Ugyanabban az évben, szeptember. Iskola (141)év kezdés.

Az osztájtársak mondják Okczylnek:

“Te nem hallottad?. Kafranszky már nem él… Július elején a Horvát tengerparton nyaralt, úszott a vízben, egyszer csak jo´´tt egy o´riási hullám, rávetette egy élse bo´jára, mej szét vágta a belso´´ szerveit. Szo´´rnyu´´ fájdalmak ko´´zo´´tt haldokolt  két-három o´ra múlva.”

Okczylnak akkor nem jutott az eszébe a júniuís végén to´´rténtek, semmiféle o´´sszefu´´gést nem érzékelt.

Megjegyzés: Jo´val, jo´val késo´´bb, a 90-es évek végefelé do´´bbent reá, hogy ez a hypotétikus  úgynevezett “Carrietta White syndro´ma” jellemzo´´ része lehetett – mej to´´bbszo´´r is elo´´fordúlt az életében (Fabiáni, az apokalyptikus zivatar 98-ban, stb.). Persze akkor még erro´´l nem tudhatott, hiszen a “Carrietta Whyte” Stewens King regény sem létezett még.  Megjegyzés befejezve.

——————–

Okczyl (145)20 éves, s o´´sszel átél egy szo´´rnyu´´ napot, amit egy úgymond “existenciaslista” pesszimista hangulatban élt át, semminek sám látta az értelmét, minden fo´´lo´´sleges, hiábavalo´.

Megjegyzés: A ko´´vetkezo´´ év április 1. létrehozott úgynevezett “Syntétikus filozo´fia” ( mejet jo´val késo´´bb, 2006 után, kiteljesített, az úgynevezett “Tudományos Teizmus” koncepcio´iben, libretto´iban és zenéiben) koncepcio´jában válaszolt eme korábbi existencialista pesszimizmusra.

(Megj.:Ez a rész csak késo´´bb van megzenésítve.)Megjegyzés befejezve.
—————

Ugynazon az o´´szo´´n.

Egy (153)banketten o´´sszefutott Gyémánt E´vikével, a 16 éves zsido´ leánykával – aki talán vonzo´dik hozzá.

Randevúzgattak, koncerteken, otthoni zenehalgatás, kiállítások u´´ru´´gyén.

Persze ismét kézfogás és cso´k nélku´´l., mint mindég ez idáig más alkalmakkor is.

De valahogyan Okczylnak nem nagyon tetszett a leányka, s késo´´bb már nem telefonált néki.

Megjegyzés: Jo´val késo´´bb, 2015 után , igen sajnálta ezt a lépését.

Ugyanakkor lehetséges, hogy – a jo´´vo´´ visszahat a jelenre elméleti fyzikai elmélet értelmében (quantum fyzika) – ez is (mint sok minden egyébb to´´rténés az életében, amiket annak idején rossznak ítélt meg, de amejek a késo´´bbiek szemszo´´gébo´´l nézve , az alkoto´i tevékenysége értelmében, igencsak gyu´´mo´´lcso´´zo´´nek bizonyúlt )a  késo´´bbieket nézve szu´´kségszeru´´nek lehetne értelmezni.

continuation of episode B……