Doctor who – cloud atlas…2 fantasy scifi novel-movie-opera part E

149
Publikované 8. októbra 2019 od

2016

complet ungar text –

last fifth:

nap alatt, vagy pedig csak képzelgés volt az egész az állítolagossan alien  por beszedése után kezdve.

Az elso´´ pillanatra semmi sem változott a családi házban. Szép elo´´tavaszi napsu´´totte nap.

——————–

Az 51 ko´´rzet.(211) hátulro´l, mintegy szellemképként , besomfordál John.

Az u´´res pultoknál nincsen senki.

Odamegy és a kezében lévo´´ utasítások alapján kezdi kikapcsolni az alien származékú virtuállis valo´ságot.

——————

Bécs 1776 Május 1. késo´´ este. (235)

Egyu´´tt u´´nepel a Mozart baráti társaság.

“No ne csugedj Wolfi… elég nagy volt a siker… Ne to´´ro´´dj a felfújt bécsi polgárok fanyalgásaival.

Azt hiszem , hogya maga nemében  a császárnak is tetszett ”

Ekkor hirtelen valami rándítást érzett Mozart.

“Mi van veled Wolfi?”

“Nem is tudom… Mintha az elmúlt ido´´szakban valamiféle álomban lettem volna,… valamiféle más valo´ságban… de semmire sem emlékszem…”

“S jo´ volt eme állom?”

“E´ppen hogy nem…mintha valamiféle fura jo´´vo´´ben lettem volna… s mindenki azt bizonygatta, hogy a zeném egy fabatkát sem ér… senkinek sem kellhet… hiába igyekszem…

…pedig én azt szeretném, hogy ha jelenbešn ez nem is nagyon sikeru´´l – legalább a jo´ň´vo´ň´ben úgy nézzék a zenémet, mint egy kuí´´lo´ňńlegessen nagy csillag  zenéjét…

…de hát amit láttam… eu nem erre valott… ez szo´´rnyu´´ volt…”

“o´ ne csu´´gedj wolfi… bizonyára csak egy rémálom volt…”

———————

Párizs 1965 késo´´ éjjel egy (251)kis kávéház a Mont-Martron.

Pablo és a barátai u´´nnepelnek.

Hirtelen pablo megrándúl.

“Mi van… ” Kérdik a to´´bbiek.

“A´- semmi sem … csak oj fura érzésem támadt, mintha egy pillanatig nem lennék ko´´zo´´ttetek… illetve mégis ko´´zo´´ttetek voltam… de még sem… mintha ti is velem valahol máshol lettetek volna…”

A barátai:! ” Bizonyára sokat ittál.”

“Csak hogy ez nagyon rossz érzés volt.”

“Miért?”

“valamijen fura távolabbi jo´´vo´´ben léteztem, ahol abszolúte ismeretlen voltam, mint mu´´vész, s a képeim senkinek sem kellettek.. hát ez szo´´rnyu´´ lenne ha ez így ko´´vetkezne be…”

(Vége a PC-Zň

————————

(PC-X) (0)

 

1975 április 29, Saigon.

Az amerikai nagyko´´vetség.

Kint legalább 10000 vietnámi, – mindnyájan be szeretnének juítni, s meneku´´lni amerikába.

A kapuknál nagy tu´´lekedés, az o´´ro´´k pro´bálnak – ha lehet  – mindenkit beengedni. elég, ha csak a bejutni szándékozo´ valamire hivatkozik.

Fo´´nt megérkeznek az elso´´ helikopterek.

Kissé távolabb – mindezt figyelve, – Sándor áll,  valamint egy idegen.

Sándor : ” Ez szo´´rnyu´´… akárcsak 56-ban.”

Az idegen :”Valo´ban az … pedig én tudnék segíteni…”

“Na de hogyan?”

Az amerikai szupertitkos fo´´ldalatti kutato´bázisokon vannak oj fegyverek , asmejekkel egy szempillasntás alatt el lehetne so´po´´rni a fo´´ld felszínéro´´l egész E´szak Vietnámot… szo´´tt még a szovjeteket is…”

“Na dehát ez megengedhietetlen… ez genocídium lenne…ô

Ko´´zben a teto´´n leszáll wegy helikopter, s a vietnámiak kétségbeesetten pro´bálnak fo´´ltulakodnie reá.

Sándor:” O´ ez borzalom…(ránéz az idegenre)… de semmiféleképpen a maga ajánlata…”

————————-

A 9-ek társasága. (25)

” No de mi a baj Doktor… mito´´l fél?”

“Nem is tudom… de nagyoon rossz balsejtelmeim vannak… pedig már úgy néz ki, hogy a dobozos láncreakcio´t is sikeru´´lni fog leállítani.”

————————-

Okczyl kinéz s valasmi furát lát. ´(33)

Kint az amúgy csendes utcáján nagy to´´meg menetel transzparensekkel, skaankdálva:

“Nem kellenek a moszlimok… Tu´´njenek el… Ez nem moszlim ország…”

Okczyl:! “Mi ez az egész?…Még mindég a képzelet világban vagyok a por hatása alatt… Hiszen volt, van meneku´´lt u´´gyi válság, de nkem itt, nkem ebben a ko´´rzetekben!?”

Felo´´lto´´zik és ki megy az utcákra. Addigra a menet már rég elvonúlt, viszont kiérve a fo´´térre rendkívu´´li látvány fogadja.

Hatalmas moszlim meneku´´lt to´´meg, sok – sok gyermekkel.

Szemmelláthato´lag nincsen lakheju´´k, s ahogyan Okczyl ismeri a heji hejzetet, nem is nagyoon akadhatna a számukra kello´´ mennyiségu´´ szállás és ellátás.

Oda rohan hozzá egy ismero´´se:!

“Okczyl úr! Ez szo´´rnyu´´… már miodegyik országban to´´bbszázezer meneku´´lt, egyesekben már-már millio´s nagyságrendben…

… Minden kezd felborúlni… Kész az anarchia … borzalom!”

Sok sok rendo´´r, itt-ott katonaság, s polgári o´´nkénytes védelmi alakulatok.

Némejiku´´ke szemmelláthato´lag fasisztoid mo´don szeretné kezelni az egész hejzetet.

Más alakulatok  viszont humanitárius mo´don szeretnének ko´´zeledni a kialakúlt hejzethez.

Okczyxl ko´´zelebb megy a meneku´´ltek egy csoportjához .

Látja, hogy fo´´leg moslim kendo´´s anyukák u´´lnek a fo´´ldo´´n , ko´´ru´´lo´´ttu´´k to´´bbnyire csodállato gyermekek, fo´´ként kislányok. Az asszonyok is to´´bbnyxire igen szépek.

Nem látni, hogy ki a katolikus ki a moslim, de (Okczylt ez végkép nem érdekelte).

Arra gondolt, hogy – habár nincsen sok pénze, illetve ha van is, nem rendelkezik  pillanatnyilag az egész o´´sszeggel  – segíthetne rajtuk.

De ez egyszeriben kéjessen boldog érzéssel to´´lto´´tte el – végre talán lesz szabad s ifjú anyuka, talán to´´bb is, s nem baj, ha nem is lesznek egyelo´´re (legalább is ro´´gto´´n nem) a szereto´´i, illetve a felesége (feleségeik), – fo´´ az, hogy végre család lesz ko´´ru´´lo´´tte.

Minnél nagyobb a kháosz, zu´´rzavar, anarchia, annál jobb a számára – o´´nkénytelenu´´l is Aschenbach jutott az eszébe  – mert akkor bármi megto´´rténhet a zavarosban.

———————

1975 ápr.29. AS CIA épu´´lete Saigonban. (41)

Az apro´ s smeredek létrán szinte fu´´ggeszkedve lo´gnak a vietnámiak, egésszen fo´´l a teto´´ig, ashol egy helokopter szállt le.

Ismét mindezeket látja Sándor.

Megszo´llal az idegen:

“O´ ez borzalom… de már említettem … egy alascsony rezgésu´´ elektromagnetikus rezonancia ezko´´z leso´´po´´rhetné a térképro´´l az egész ko´´zeledo´´ ellenséges hasdseregez…”

“Hogy miket nem beszél maga, …miket nem állít most itt…”

” Miért?”… nem halott-e még a tunguzkai eseményro´´l…?

…Ez is az volt…”

———————

A 9-esek és a Doktor:(55)

“Valahogyan megpro´bállom megakafájozni, azt, hogy az alienek nagyobb csoportokat tegyenek az állomképtelenség által széthullo´vá, a megsemmisu´´lés felé vivo´´ útra lépo´´kké.

S talán sikeru´´l as dobozláncreakcio´´s fojamatokat is leállítani.

Csak hogy, mint már a múltkoremlítettem, félek még egy, legalább ekkora méretu´´  veszéjto´´l.(cc.63)

Egyesek már ko´´zu´´letek bizonyára hallottak a to´´bb életfa elméletro´´l.”

John és Learl: “Igen.”

Nos a jelenlegi fo´´ldi tudo´sok abban bíznak , hogy sikeru´´l fo´´lfedezni egy , vagy to´´bb életfát is. Példáúl az egyik asztro biolo´gusno´´ , felisa Wolfe-Simon ,  fo´´lfedezett egy arzénnal telitatott to´ban oj baktériumokat mejek direkt az arzénban élnek.”

John:”Nyílvánvalo´an egy másik , paralel életfa, vagyis a fo´´ldo´´n legalább kétszer alakúlt ki az élet, – s ez azt jelenti már itt a a fo´´ldo´´n is- hopgy a világegyetemben az élet igen csak hogyx elterjedhet lehet.”

A doktor:

” A legto´´bb astrobiolo´gus feltételezi, már itt a fo´´ldo´´n is , hogy úgy 3-4 milliárd évvel azelo´´tt akár to´´bb élet fa is kialakúlhatott .

Vannak feltételezések, – de ezek már félig-meddig az astro- kryptozoloolo´gia teru´´letei- hogy eleinte nem sok egyedi egysejtu´´ jo´´tt létre, hanem egy nagy o´ceán, mej bizonyos értelemben egy nagy o´´sszefu´´ggo´´ organizmust alakított ki.”

Miriam: ” No de doktor,… ez hm. kissé unalmas… kell ez a tudományos frászkarika?”

A doktor: ” Bizony kell, mivel a nagy veszéj éppen ezekkel az elméletekkel fu´´gg o´´ssze.

Bárcsak tévednék.”

A to´´bbiek :” No de hát végu´´l is mi a veszéj?”

“Ro´´gvest reátérek.

Ha igaz a hypotézis, akkor 3-4 milliárd éve akár to´´bb ijen o´ceánnyi életfaág életforma is kialakúlhatott.

Más hejen ez már elo´´ is fordúlt, higgyék el nekem,, én már csak tudom.

S mivel az elso´´ 2-3 milliárd évben igen turbulens volt a fo´´ld felszíne és méje – iszonyú asteroid bombázás, szupervulkánok to´´mkelegének sorozatai, iszonyú tsunamik a hold ko´´zelsége miatt, 10-20 ereju´´ fo´´ldrengések, jo´val ero´´teljessebb radioaaktivitás, a légko´´r hiánya, illetve a más jellege miatti jo´val ero´´sebb ultraiboja és roentgen suíárzás, stb.,stb.  – az ezen hiypotétikus o´ceánnyi baktérium élettípusok iszonyú ellenállo´ képességekre tettek szert, esetleg akár a fo´´ld ko´´peny to´´bbezer fokos ho´´mérsékletében is talán képesek lennének életben maradni, ha valamiféle baktérium kolo´nia ho´´ellenáll páncélt is képesek voltak kialakítani. ”

Mindnyájan:” Hiszen ez képtelenség!?!”

A doktor:” S ez még nem minden,… az evolúcio´ fojamán, az elso´´ néhány tízmillio´ év fojamán akár egy gigászi organizmussá is o´´sszeálhattak ezen hypotétikus lények. ”

“Micsoda???”

“So´´tt! Akár úgy is léteznetnek, hogy mirriádnyi bakatérium egyedek ku´´lo´´n- ku´´lo´´n élo´´ egyedeikbo´´l állanak csak csupán , de ha kell o´´ssze is állhatnak egy gigászi massza szeru´´ lénnyé.”

“Hu´´ha… hogy micsoda?””

“Sajnos etto´´l félek … so´´tt mi to´´bb, akár ku´´lo´´n féle alakokat is fo´´l vehetnek – szinte o´riás város, vagy akár kissebb sziget nagyságú amo´´ba szeru´´ massza formáját, mej azért mégis csak , szinte céltudatossan, o´´nnállo´an képes mozogni.

Vagy esetleg bármijen , úgynevezett , szo´´rny alakváltásra is képeeks lehetnek , akár szinte pillanatok alatt.”

“Hát ez mero´´ képtelenség!!?”

“S ko´´nnyen lehet, hogy akár szinte az egész bojgo´t behállo´zo´, jelenleg szunnyado´, azaz évmirriádok o´ta szunnyado´ lénnyel is számolhatunk.”

“Jelenleg szunnyado´ … de hát akkor…?”

“Igen.. azaz az alieninvadersek vélheto´´en valamijen mo´don esetleg aktiválhatják, a  – talán a ko´´penyben széthállo´zva szunnyado´  – lényt. ”

“Micsoda?””

“Volt már erre példa más bojgo´kon is… Az egyik bojgo´ o´´snyelvén… s talán ott is, ahonnét az úgynevezett alieninvaders faj jo´´tt, valamijen Cthuílhu gyu´´jto´´ nevekkel illetik az ezen o´´srégi, eredetileg o´casánnyi méret´´ baktérium kolonia lényeket. ”

“Na hát ez pompázatos.!

E´s mond doktor, van- e még valami a tarsojodban a mi ijesztgetéseinkre?”

“Sajnos van. ”

“Na bátran ki vele… hadd rému´´lju´´nk még jobban.!”

“Bizonyára tudja valamejiku´´k, hogy mik azok a piros to´´rpe csillagok. Csak fo´´leg infravo´´ro´´s fényben világítanak.

S talán hallottak az úgynevezett szuperfo´´ld típusú exo bojgo´kro´l is. !?!”

John és Learl, valamint sándor:

“Mi bizonyára igen… a to´´bbiek?”

Miriamék:”Hm…hm…?”

A doktor:”Nos ezeken 3x 4x akkora a gravitácio´, s némejiku´´ko´´n a légko´´r a fo´´ldinál sokkalta su´´rru´´bb.

Az ijen bojgo´k lényeire a mi napunk láthato´ fénye ojan, mint a számunkra a hasonlo´an perzselo´´ gama sugár spectrum.

Viszont az ottani  jo´val su´´rru´´bb  légko´´rho´´z és nagyobb gravitácio´hoz szokott lények számára a mi fo´´ldu´´nk ojan, mintha mi szo´´cskékké vállva ugra bugrálnánk.

Valaha ide lettek az alienek által telepítve egy ij bojgo´ beli lények. Ez még nem okozott volna bajt.

A baj az, hogy az illeto´´ bojgo´n az egyetlen fellelheto´´ étel egy ottani no´´vényben lévo´´ fojadék, ami szinte teljessen azonos az … hm állati is… de fo´´leg emberi vérrel…

Az ottani lények eredetileg az éles fogaikkal átszúrták eme no´´vények szárait és kiszívták a bennu´´k lévo´´ fojadékot.

Nos mijenek lehetnek ezen lények itt a fo´´ldo´´n?””

A to´´bbiek szinte ko´rusban   vállaszolnak:!

“Vám-pí-rok!”

“Nos igen… de sajnos az akkori ember még csak a homo habilitus elo´´fázisában leledzett, s ráadásúl egy zuhanásban lévo´´, idekeru´´lt alien rávette o´´ket, hogy bátran fogyasszák az itteni elo´´emberek vérét éjjelente-  mert nappal csakis a so´´tét fo´´ldalatti u´´regekben létezhettek, illetve akkor aludtak, fo´´ldel befedve, mert az leárnyékolta a nap és u´´r kozmikus radiácio´ját…… így az akkori emberek szinte a kihalás széllére jutottak

Szerencsére egy másik alien faj idejében leállította a genocídiumot, s fo´´ldalatti hatalmas barlangi városokat alakítottak ki a számukra, állati farmokkal, akiknek a vérét fogyaszthatták..

De most az alien inváderek a felszínre askarják hozni eme lényeket – legalábbis éjjelente…”

——————

Az asmerikasi ko´´vetség udvara. (114)

A hejettes ko´´vet:

“Csakis itt lehetne leszállaniuk… de hát itt van ez a gyo´´nyo´´ru´´ fa…mit tegyu´´nk…?”

Az egyes alkalmazottak”

“O´ ezt smmiféleképpen nem … ezt a szép fát…!”

“De hát máshol nem lehet leszállani.”

Kezdik kivágni as fát… egyesek ko´´nnyeznek.

Megszo´llal az idegen:!

“KPár érte… de as kivágott E´szak Vietnámiakért, valamint as Oroszokért nem lenne kár:”

Sándor:” Csak ezt nem… semmifélekppen nem!”

——————–

Másnap(125) reggel Okczyl felo´´lto´´zvén, kimegy az utcára, a fo´´térre, de semmi nyomát sem látja az elo´´zo´´napi meneku´´ltu´´gyi válságnak.

Szégyelli megkérdezni mindezt valakito´´l, mert bizonyára huí´´jjét csinálna magábo´l.

biztossan ismét csak halucinált, vagyis hogy fojato´dott, fojtato´dik még továbbra is az alien por hatása.

Az uto´bbi szavakat magában hangossan du´´nnyo´´gi : “…vagyis , hogy fojtato´dik még továbbra is az alien por hatása…?”

Ekkor észrer veszi maga mellett azt a fura, nyurga, hosszúbarna kabátos, mosojgo´s férfit, – askire csak homájossan emlékszik, nem egésszen pontossan az alkalmakat illetoňňleg – s aki megszo´llítja :

“U´gy van.. bizony-bizony … valo´ban úgy néz ki, hogy még mindég hat a szer…”

Okczyl: “… na de hát akkor minden csak képzelet, vagy valo´sá…?”

AS férfi – askire kezd lassan
Okpczyl visszaemlékezni, arra, hogy valamiféle doktor :

” Nos ezt még én sem tudom biztossan… mivel eme hm. úgymond ” technolo´gia” ojoannyira sofistikuas – mivel a már-már “angelusi” szintre emelkedett entitások hozták létre, s ezáltal az emberekre nézve igencsak veszéjes – hiogy már-már asllig lehiet emlegkuí´´lo´´nbo´´ztetni a mágiáto´l.

… ezt az úgymond ôtechnolo´gia- mágiát” még én sem értem igazán….”

“Na de hát valo´ság volt- e , példáúl a feleségem s a két csodállatos kisleányom, vagy sem?””

“Hát éppen ez az… nkem lehiet tudni… nem lehet tuídni, hogy csakis as te képzeleteeben léteztek , mint asmojan virtuállis lények – s a to´´bbi hasonlo´ lény – vagy pedig valo´ságossan, hm. úgymond ” létrehozott” , hiús – vér emlberek voltak – e?””

” ,,,na de hát ez sziinte mero´´ képtelenség!”

“Igen is, meg nem is…Azaz… élek az ero´´s gyanúval , hogy a te virtuállis volágodban nem csak úgy ed-hok létrejo´´ttek, realizállo´dtak a lények, so´´tt még csak arro´l sincsen szo´, hogyx behastolt eme úgynev. “Mágiatechnolo´gia a tudatod alá, mint azt teszi példáúl a stanilslasv Lem regényében a solaris bojgo´, hanem élek az ero´´s gyanúval, hogy oj szeméjeeket vitt bele a virtuállis világodba, akik valo´jában léteznek, vagy korábban létezhettek, s neked o´´sszekellett volna velu´´k futni, vagyi az ido´´sorsvonaslaitoknak valahogyan  o´´ssze kellett volna fono´dnia, de ez még sem jo´´hetett létre.”

“Nos ezt nem nasgyon értem?”

“Hát igen… én sem teljessen… de, so´´tt, tovább megyek… bizonyára ismered asz úgynev. “Heisenbergi”, vagy “Schro´´dingeri” qvuantum bizonytalanságot, ahol semmi sem azonos o´´nmagával, s valo´ság szinte végtelen leheto´´ségmezo´´k ko´´zo´´tt zajlik le…

Nos valo´jában itt nem arro´l van szo´, hogy as kozmosz minden plank másodpercben végtelen további kozmoszokra bomlik szét, mint ami ma oj dvatos hypotézis – szerintem ebben Frank tippler téved, de csak ebben, ku´´lo´´nben sok mindenben igaza van, példáúl az  omega ponton valo´, informácio´kbo´l valo´ o´´sszemberi újra feltámadás hyxpotézisét illeti – hanem ellenkdezo´´leg as kozmosz egy és egységes, de végtelen számú elágazási leeheto´´ség mezo´´kkel.

Nos és nagyon valo´színu´´leg éppen ezt használja ki ez az igen fejlett “Mágiatechnolo´gia” – azaz a alehetséges, megto´´rténhetett, de még sem to´´rténtmeg leheto´´ségekbo´´l új valo´ságot formál… szinte a fantázia képzelet szárnyaival…”

“De hiszen ez ojasmi, mint a “Végtelen to´´rténe” rezu´´méja!?”!”

“Igen!… Pontossan erro´´l van szo´… ahogyan a Bastian létrehozhatott bármit, amit elképzelt… eme szinte már-már angelusi “Mágias technolo´gia ” is bármit létrehozhet, ami vagy megto´´rtént valaha, vagy megto´´rténhetett, vagy a jo´´vo´´ben létrejo´´het…

…A ti fo´´ldbojgo´tokon valaha csak a “kapitány”, vagy ahogyan ti nevezitek a “Názáreti” rendelkezett em “mágiastechnolo´giával”… az már csak detail, hogy as ro´mai katonas fu´´lét újra kreálta, vagy kenyereket  és halakat  , bort kreált, vagy bármi egyebet, újra élo´´ L/ázárt, stb. … nem lehet tudni, hogy a fu´´l, kenyér, hal és bor , L/ázár valo´ságos volt-e , vagy pedig egy valo´ságonak tu´´no´´ érzékelheto´´ virtuállis világ része.,.. azaz mindeketto´´ egyszerre… egy új kozmosz variéáns jo´´tt létre…

…S ez as képességleheto´´ség, igen csak szunnyadva, de benne van a fo´´ldi emberekben is már… hiszen nkem véletlenku´´l írja a bibliátok, hogy “az ember az Isten képére lett létre hozva”… csak hogyx még addig erko´´lcsileg nagyon, de nagyon fo´´l kell emelkednie…”

“…de hát akkor a feleségem és a két kisleányxom mégis csak valo´ságossak voltak-e?””

“Igen is meg nem is… de mégiscsak bizonyos értelemben véve igen… akárcsak a Bastián által újra teremtett fantázia világ…”

“No de hát említetted, hogy talán létezhetett eme három lény?… Vagy létezik valahol, vagy fog létezni?”

“Mint mondtam, ezt még én sem tudhatom eldo´´nteni…De hogy , hm.hm.hm.ne legyen túlságossan egyszeru´´ a hejzet… ko´´nnyen lehetséges, hogy amennyiben  a te virtuállis világodba csak ojanok keru´´lhettek be, akik valo´ban éltek, vagy élnek, vagy fognak élni, akkor o´´k is hm, úgymond eltévedtek az o´´ saját magukbeli virtuállis valo´ságukban… s találkozol vélu´´k is, nem lesz biztos, hogy csak a te virtuállis lényeid, vagy valo´jában o´´k-e?”

“Nos ez egyre inkább a feje tetejére állított…!”

“S nég etto´´l is a fejetetejére állítottabb legyen az egész… még hozzá tehetném azt is, hogy eme félig kreált-félig igazi virtuállis világban az egyén, szubjektum, aki az egészet átéli, valo´jában o´´nmaga sem igatzán o´´nmaga… valo´színu´´leg lehet sajátmagának egyébb , lehetséges változat mezo´´jének bármejik egyede, so´´tt, talán akár más egyének, hm. úgymond… virtuállis szeméjébe is , hm. úgymond belebújhat… ”

“Nohát…ez?”

“S ugyanez vonatkozhat a lehetséges más lényekre is… a te esetedben a már látott három lényre is… o´´k is átvehettek askár más egyébb lények jellegeit is…”

“Na dehát … akkor legalább a kuí´´lseju´´k,… azaz az én ku´´lso´´m is… talán az eredeti mlaradt…?

hm… vagy nem ?””

“…Hát igen ,…éppen ez a kérdés…a válasz… ezt még én sem tudhatom…

Nos ez a … nevezzu´´k jobb hijján úgy, hogy quasi “PC program” … szinte ojasmi, mint a világ teremto´´ program… s ráadásúl – hasonlo´an a muíltiverzum, hm. úgymond “teremto´´déséhez” nem teremto´´dik, hanem o´´nto´´rvényes fojamat által jo´´n létre…”

“ezt nem teljessen értem…?”

“Mert az eredeti o´´s-o´´s-o´´s állapot, vagy nevezzu´´k a “kezdetben vala az ige” állapot elo´´tti állapotnak, vagy a hégeli o´´sidea elo´´tti létnek, amejben minden ojannyira egységben volt, hogy ez volt az abszolút semmi, to´´kéletes nem lét állapota, minden mezo´´k és leheto´´ségek elo´´tti leheto´´ségmezo´´..

… tehát ebben az állapotban természetessen nem lehetett semmiféle o´´s idea, vagy “o´´s atya”… Azaz a mindenség lényege, nevezhetju´´k akár “O´sIstennek is” … mindennel egyu´´tt, az o´´nfejlo´´dés fojamán , o´´nno´´nmagát fejlesztve jo´´tt létre, míg végu´´l a fokozatos o´´nfejlo´´dés fojamán a tudattal rendelkezo´´ lények tudatában a multi verzum egy bizonyos fázisában végre a multiverzum o´´nno´´n tudatára ébredt… hogy a további fejlo´´dés fojamán elérhesse az omega állapotot, mejet akár a “menyországnak” is nevezhetnénk….”

“…no dehát ez megmagyarázhatná azt az ellentmondást, hogy akkor “az Istent ki teremtette”, vagy hogy hoguyan létezhetett eredetileg egy oj bonyolúlt, mindenhato´ és végtelen teremto´´ Isten?”

“Igen, mivel kezdetben, a mindenek elo´´tti állapotban nem volt semmi sem, sem ido´´, s semmi egyébb, hanem csak végtelen, mindenhato´ és végtelenu´´l boĺcs leeheto´´ségmezo´´, valo´szinu´´ségi mezo´´…”

…ezért szerepel a ti o´testamentumokban az, hogy “vagyok , aki vagyok” – avagy “leszek az, aki leszek” – az “Isten ” megnevezhetetlen, “unsichtbar, unforstelbar, unasussprechlicher” – mivel nem egy szeméj, hianem a minddenség értelmes terve, célja, a mindenségi evolúcio értelme, értelmes dyzajneri terve..

… az “Isten ” o´´ntudata valo´´jában a multiverzumbeli értelmes entitások – így a fo´´ld bojgo´ embereiben is –  tudatábank valo´súl meg, bennu´´k ébred o´´ntudatra…

…a mindenség, az értelmes, célirányos multiverzum (“Isten”)  – to´´bbek ko´´zo´´tt – a fo´´ldi emberekben ébred o´´ntudatára …

… s így az “Isten” és az o´´ntudatos entitásk szorosan o´´sszefu´´gnek, egyet alkotnak , az “Isten ” az ember, az ember az “Isten”, egységben fejlesztik a mindenséget az omega pont felé…

… az igazsághoz talán legko´´zelebb egyes jezsuiták jutottak el (Pierre Teilhard de Chardin,Father  Robert J. spitzer ), s nem véletlen , hogy o´´k alkották meg a fo´´ldi emberek to´´rténelmében az elso´´ komunistikus társadalmat dél amerikában…”

———————–

E´´getik (203)as nagyko´´vetség mellett a teto´´ko´´n as rengeteg amerikasi dollárt valamint aCIA iratokat.

Sándor :!” Nos ezekért nem kár… de az emberéletetk o´vni kell!”

“Persze , hogy igen… de az E´. Vietnámiask , valasmint a rusnya muszkák csak hadd pusztuljanak…”

“De ezt nem… semmiféle fo´´lo´´sleges haláll”

“Nem éreznének semmit … egy szempillantás alatt elpárolognának…”

———————-

A doktor (221)és a kilencek ismét egyu´´tt. Leszáll a tárdisz is.

Mindnyájan beszállanak. fo´´lrepu´´lnek s pásztázva figyelik a fo´´ld felszínét.

A doktor figyel:

Ajaj… ez a baj… ott egy kínai faluban már járásnyxi méreteket o´´lto´´tt az egymást felflo´, leszaggato´ álomnélku´´liség állaspot… Rengeteg ember … talán to´´bbezer is… as borzalom ku´´szo´´bén…

Emitt, Indiában pedig elo´´jo´´ttek a fo´´ld alo´l a “vámpír” alienek…

… ott pedig a Fu´´lo´´p szigeteken az o´riás bogarak jo´´ttdek elo´´…

No de sebaj… majd ezekkel a sugarakkal eliminállok mindent…”

——————————

“Magáért jo´´ttu´´nk nagykoo´vet úr:”(262)

“E´n…? E´n addig nem távozom, amig minnél to´´bb helikoúpteren minnél to´´bb egyént magunklasl nem viszu´´nk…”

Az egyik nagy helikoptéra szeretne leszállani az egyik hadihajo´ra, de nYílvánvalo´, hogy lezuhanna, illetve komoj károkat okozna a hajo´n.

Végu´´l egyenként leengedik az utasokat… s végu´´l as pilo´ta bátran leugrik , miko´´zben as gép a tengerbe su´´jjed.

“Micsoda dráma…de ha od po´´rko´´lnénk egy kicsit az ellenégnek… mondhatnánk oda nihilizállnánk egy kissé… ekkor…”

“Ezt nem… ezt így nem…”

———————————–

Okczyl (277)harmadnap ismét fo´´lkel, de akkor ismét látja a rengeteg menkeku´´ltet az utcákon és a tereken.

“Mi az … egyik valo´ságbo´l as másikba… de így nem lesz sem moszlim, sem a korábbi családombo´l semmi sem…”

Mérgessen ide-oda bojong.

Ekkor ismét ott látja a ko´´zelében a … immár fo´´lismeri… a doktort…:

“Látom, hogy nagyon szeretnél visszakeru´´lni oda, ahol a három szeretetre élto´ lény tarto´zkodik..”

“…na de hogyan…?”

“Gondolj ero´´ssen arra, nagyon ero´´ssen és a még meglévo´´ alien por hatása, valasmint a te tudatod úgymond  “teremto´´” ereje megteszi a magáét… higgyél ebben , a hited csodákra képes…

… persze nem garantálom, hogy valo´ban megtalálod o´´ket… mert lehetséges, ogy o´´k hárman már mássá lettek…”

Okczyxl ero´´ssen koncentrálll s igyekszik a “szívében” minnél ero´´sebb vágyat, és szeretet érzést elo´´állítani.

Egyszerre (285)csak mintha elájulna, majd felocsúdván már egy másik hejen van , lent az apokalyptikus fo´´ldo´´n, s fo´´nt látja lebegni a volt u´´rhajo´bo´l vi át és vissza alakított lebego´´ fo´´ldrészt.

————————

A (293)nagyko´´vet: “Vigyázzanak arra, hogy egy-egy helikoptérába csakis egy-két amerikai keru´´ljo´´n be… s húzzuk az ido´´t a végtelenségig… leheto´´leg holnap reggelig…”

Sándor:” ojan o´´, mint asz amerikaiészekvietnámi Schindler… leheto´´leg mindenkit megmenteni…ô

“Ez nagyon szép…de nem fog sikeru´´lni mindenkit evakuállni… de ha… ”

“Jaj csaak ezt nem…!semmiféleképpen nem!”

————————

A doktor(293)rdiszban lebeg a kilencesekkel egyu´´tt a fo´´ld egyes részei foĺo´tt.

“U´gy néz ki, hogy az álomtaslaníto´ gáz , valamint az elo´´bukkano´ szo´´rnyek és úgymond alien “vámpírok”  veszéje is egyre inkább gyengu´´l.”

“…no de hát mito´´l fél doktor ?”

“A´-á-á…Lehet , hogy csak alaptalan a félelmem,… no meg hát amúgy is…”

———————-

Okczyl (321) – fo´´nt az “u´´rhajo´” romjaiban – bemagy egy tisztességes vendéglo´´be , ahol azonnal észreves egy úgy 25-30-35 év lo´´ru´´li három, igen szép anyukákat, s úgy 7 gyermekkel , két kis fiúval és 5 kisleánnyal – amejek úgy 3 és 9 év ko´´ru´´liek lehettek.

Egyszerre csak bejo´´n egy – vélheto´´en nagymama korú , de még nasgyon is jo´ kinézetu´´ asszony.

Amikor bejo´´n, a ,vélheto´´en a 3 lánya, valamint az unokák és még sokan mások a bentlévo´´k ko´´zu´´l do´´bbenten néznek hol Okczylra, hol pedig, a vélheto´´en 70 ko´´ru´´l járo´ asszonyxra.

Ekkor Okczyl is észreveszi, hogy valo´ban az asszony roppant hasonlít reá, csak no´´i kiadásban…

Okczyl az asszonyhoz megy:

“…no de… még ijet…?”

“Hát ez meg… mi… hogy leehet…?”

“Elnézést…o´´n mikor szu´´letett…?

“Hogy én… hát január 22.-én… hm… 1946-ban…

“De…hát… én is…félnégy tájé=kán…”

“U´gy tudom… hogy én…is…”

Mindenki do´´bbenten figyel.

“No … de … hát… mi akkor… ikrek lennénk…?”

“De hát .. hogy, hogy nem tudunk erro´l…”

“Erro´´l sehol sincsen informácio´.”

“E´n is úgy tudom…”

“De vdárjál… maga…te … hol szu´´lettél…”

“U´gy tudom… hogy Tabmoszarszky ko´´rzetben…”

“E´n nis.”

A három fiatal asszony:

” Leheetséges, hogy a még dúlo´ háború miatt a szu´´lo´´k úgy do´´nto´´ttek, hogy az egyik iker pár máshová keru´´l.ô

“No de te hová keru´´ltél?”

E´n… hisz én Sweitzben no´´ttem fo´´l. legalábbis úgy tudom… eredetileg Zicher- Rakuša t volt a leány nevem…”

Okczyl a homlokához kap:

“Megvan ! Tehát as lényegessen jobban szituált Zichert-Rakuša házaspár magához vette az egyik ikret…a Cso´´ppecskét…

… no de hát akkor sem stimmel minden… hiszen én számtalan fényképen rajta vagyok a Sichert Cso´´ppecskével, mint néhiány hetes, ho´napos csecsemo´´k, de te nem vagy egyiku´´ko´´n sem…?”

“Nos igen… a Cso´´pecske volt a testvérem… bár amikor késo´´bb érdeklo´´dtem, hogy hogy lehet az, hogy szinte egy ido´´sek vagyunk, azt válaszolták, hogy csak az apukánk azonos , vagyis, hogy volt neki valamijuen no´´ ismero´´se, s az szu´´lt neki egy másik kislányt…akit aztán Rakuša-Zicherték válaltak.”

“Na és hol vannak az itt lévo´´  gyermekek apukái…?

“Hm.-.hm.. ugyanis mi… mind a hárman… hm.. elváltak vagyunk…”

Okczyl :”Mindenesetre ez csodállastos, hogy egyszeriben lett… volt… lett egy családom… ennyi gyermekkel …és három, illetve négy ijen csodállatos no´´vel… asszonnyal… szinte hajadonnal…”

Hirtelen arra gondolt, hogy talán a három fiatal anyuka ko´´zu´´l valamejik akár a szereto´´je is lehetne… habár ez eléggé… úgymond “vérferto´´zo´´” gondolat.

(Vége a PC-X)

——————-

(PC-Y) (0)

Ekkor ismét mintha elvesztette volna az eszméletét és fo´´nt volt az u´´rben levego´´ fo´´ldrész-u´´rhajo´ teru´´letén.

Arra gondolt, hogy mindenáron meg kéne keresnie az “állíto´lagos” feleségét és a két kisleányát.

Ekkor ismét mintha otthon lenne az ágyában:

“Tehát csak álmodok?”

Limegy s ismét o´´sszefut a – már tuídja, hogy – a doktorral.

“Mi volt ez az egész?

…Igaz-e , hogy van egy iker leáyn testvérem s hogy népes családja van már ?”

A doktor:! ” Nos ezt magad do´´ntsd el…  Ojannyira vágysze egyx család… testvér… gyermekek … iránt, hogy a hm. az alien “valo´ságkreállo´”  – “technologiamágia” ezt a leheto´´séget is, hm. úgymond valo´sággá “materializálta”…

persze leheet, hogy ténylegessen igaz mindez…

Az igazság mindég kissé bizonytalan, “hamis” , kérdéses…

hiszen az egész Marko-Polo to´´rténet is kreált , vagy még sem… mi igaz Schaskespierébo´´l?…az 1905-o´´s és 17-es orosz események úgy to´´rténtek, ahogyan Einzeinstein ábrázolje o´´ket, vagy csak asz egészet einzeinstein találta-e ki… élt-e valo´ban Mohamed és Jézus, vagy hogyx volt az egész?l

“No de hiszen ez már a Descartei solypsyzmus?”

“Valo´ban… a quantum fyzika szerint talán az egész valo´ságot csak a tudatunk kreálja… ki tudja…?”

————————

Néhány (9)tengerészgyalogos elhatározta, hogy a saját szakállára leszállanak a város ku´´lo´´nféle hejein és felvesznek felváltva annyi meneku´==ltet, amennyi csak lehetésges.

Fo´´lszállva nem volt elég uí´´zemanyaguk a vak világba repu´´ltek, végre mlegláttak egy-egy hadihajo´t.

sándor:” …még szerencse, hogy a tengeren nem cirkállankak ellenséges tengeralattjáro´k… mivel akkor úgy járhatnánk , mint 44-ben a Bismarkra meneku´´lo´´, akár 20-30ezer , nagyobbára a tengerbe fúlt meneku´´lt. ”

“De o´´rájuk  már as parton valo´ meneku´´lés ko´´zben is lo´´ttek a foĺo´´ttu´´k száguldo´ helikopterekbo´´l, anyákra, babakocsikra, gyermekekre, o´´regekre…Borzalom…”

“Még sem lett e elitélve azo´ta sem, mint orosz hiáborús fo´´-fo´´ bu´´ntett…!”

“Mert mivel a meneku´´lo´´k ko´´zo´´tt számtelen nehéz katonasi fegyver, …valamint a Bismark is nehéz hadihajo´ volt…”

“Ha akkor a csoda fegyverekkel odapo´´rko´´ltu´´nk volna, oda nihilállhattunk volna az oroszoknak…”

” De a németek is barbárok voltak… habár as családok nem tehiettek ro´´la, fo´´leg a gyermekek nem… no meg aztán még nem voltak mleg még az elo´´bb említett fegyverek…”

“De hogyis nem… s a Schro´´der.Stanc féle fegyver micsoda?”

————————-

Száguldanak a tárdisszal. (19)

“No de doktor… áruld el már végre, hogy mito´´l félsz annyira ?”

“Beszéltem már nektek a lehetséges o´´s életfa-alternatív-ágazatú  leehetséges, hogy igen veszéjes lényekro´´l…”

Nos ha léteznek is, akkor nagyoon régen, leheiet , hogy to´´bb millio´ évvel ezelo´´tt, az o´´semberek o´´s hajnalán, egy itt járt alien faj – nehogyan veszéjeztessék a késo´´bbi emlberi faj fejlo´´dését – eme hypotétikus o´´s “szo´´rnyetegeket” egy néhány plank térido´´ egységnyivel eltolták , s ezáltal nem érintkeznek a mi valo´ságunkal – azaz néhány, szinte mérhetetlenu´´l apro´ plankegységnyi térido´´vel ugyan, de nem a valo´ságunkban léteznek.”

“No de hiát akkor mi a baj?”

“Atto´l tartok, hogy a “Valtonalieninvaders”faj megpro´bálja egyfelo´´l úgymond”felébreszteni” eme o´´s élet formákat, úgy mond “Szo´´rnyetegeket”, – mlásfelo´´l  megszu´´ntetni a mi és ko´´zo´´ttu´´k lévo´´ néhány planktérido´´ eltérést.

“S mit akarsz tenni?”

“Legelo´´bb is meg kell állapítanom, hogy valo´ban léteznek eme úgynevezett “o´´sszo´´rnyetegek” – hopgy egy, vagy to´´bb van-e belo´´lu´´k…”

Tovább suhannak… ezúttal a Csendes o´ceán déli részei fo´´lo´´tt.

A doktor hallgat valamit, majid elkomorúl:

“Nos kezd az asggodalmam igazolo´dni…

… valo´színu´´leg az alieninvaders faj már valamikor a 20. sz- elején elkezdte az ezirányú tevékenységét, mert az egyik úgymond “szo´´rny” már felébredt, s so´´tt már itt van, vagy legalábbis ido´´nké=nt ide-ide keruí´´l a mi valo´ságuínkba.

Halgassák csak meg!”

A kilencen hallgatnak:

“No de hiszen  ez az úgynevezett rsjtéjes _”Bloop” amit 1997-ben lehetett hallani legelo´´sszo´´r, s azo´ta észleltek ido´´ro´´l-ido´´re…!”

“Igen valo´ban ez az…”

“No de hát mi ez?”

“Még nem egésszen tudom, pontossan le kéne sonárultrahang-háromdimenzio´ssan skenelnem…”

A doktor mindenféle mu´´szerekt figyel.

“Nos – úgy néz ki, hogy egyx amo´´ba, de egy teljessen alaktalan o´riás amo´´ba szeru´´ lény, mej néha hegy nagyságú polyp szeru´´ alakot is képes o´´lteni.

Szerencsére csak ido´´nként keru´´l be a mi planktérido´´ egységeinkba.”

———————

Az egyik katona megjegyezte: (59)

” Ez a nagyko´´vetu´´nk elvesztette az objektivitás utolso´ maradékát is… hiszen minnél tovább evakuíállunk… annál to´´bb a meneku´´lt… hiszen a teljes várost képtelenség evakuíállni…!”

“Ha bezzeg be lehetne vetni…”

“Jaj ne kez újra… nkem lehet esetleges genocídiumlta , tényleges genocídiummal vállaszolni…!”

———————-

Okczyl (67)egyedu´´l bojong as fo´´nti u´´rlebego´´ sziget lako´i ko´´zo´´tt.

Semmi eséje, hogy újra találkozzon a  “volt feleségével” , valamint a “két kisleányával”.

Tudván, hogy lehet, hogy o´´ maga is egy úgymond “virtuállis, fantom lény”, s akiket keres, azok is azok persz más alakbnan és világban.

———————-

E´jfél(75) után… még mindég ko´´ru´´lbelo´´ 420 ember várt a nagyko´´vetség udvarán.

Ekkor jo´´tt a parancs Washingtonbo´:

” Azonnal befejezni… evakuállni a nagyko´´vetet.”

Megto´´rtént.

ASz utolso´ hivatalnok nyugtato´ beszédet mondott a 420 csoportnak, majd hátulso´, ko´´rbe besompfordált az épu´´letbe s a hátso´ lépcso´´n fo´´lment s elszálltak.

A 420 ezekuítán fo´´lment a teto´´re, várván , hogy mi lesz.

Hajonalodott és lentro´´l  as távolbo´l felzúgtak a ko´´zeledo´´ E´. vietnámi tankok.

A családok o´´sszekuporodva u´´ltek…”Mi lesz most velu´´nk?”

Bent as helikoptérában az utolso´ alkalmazott a szégyento´´l nem tudott megszo´´llalni.

“E´letem legszégyenteljesebb pillanata volt ez.”

Ekkor megszo´lal az “alien-invaders:

“Pedig lehetett volna rajtuk segíteni… elnihilállani…”

“420 ember ellenében százmillio´kat?!?”

“Miért nem…?”

————————

Okczyl újbo´l és újbo´´l keres. (100)

Ekkor szembe jo´ňń vele egy , úgy 50-60 év ko´´ru´´li no´´, ki még megleheto´´ssenjo´l nézk.

U´gy néz ki, hogy szintén nagyon keres valakit:

“Nem látták Pault?… Nem látták Pault?

46 éve nem láttam… hol lehet?”

S mutogat egy fényképet.

Okczyl ránéz:

“Jesszusom, hiszen ez Paul Mccartney !?!…

De hiszen akkor o´´n… Te …

(Hirtelen rádo´´bbent, hogy nem tud angolúl, a no´´ viszont angolúl beszélt… Hogy, hogy értette???)

… te viszont… akkor…Jane Asher vagy…  szinte velem egy ido´´s…”

(ismét nem értette, hogy, hogyan tud beszélni és érteni asngolúl…?…Talán a por, vagy a tárdisz?)

———————–

A doktor (109)és a kilencek leszállanak egy kietlen tengerparton lévo´´ magasabb kiemelkedésen.

Ero´´s egyoladú széll fúj, amej ero´´teljes áramlással egy irányba tereli a tengert, mlej úgy jo´ 15-20 km. széles.

Minthas egy hatalmas fojo´fojna egy irányba , nyugat felé.

S a tenger egyre csak sekéjebb s egyre csak sekéjebb lesz.

Sándor megkérdi:

Miért vagyunk iss… s egyáltalán hol vagyunk…?”

KPo´´zbe vág Learl: “…s mikor… hiszen ennyire kietlen tengerpart ma már nem létezik…”

John:” …no meg megleheto´´ssen meleg van… valahol a tro´pusok ko´´zelében lehetu´´nk…?!”

A doktor: ” figyeljenek… ro´´gto´´n kezdo´´dik… ko´´zbe kell asvatkoznunk.!”

“No de hát mibe?”

A keleti(114) szél egyre viharosabbá kezd vállni, miko´´zben az ellentétes oldalon egyrer inkább  fenyegeto´´bben kezd beborúllani.

Ekkor nem túl  messze nyugaton látni, hogy hatalmas vihar felho´´k kezdenek kialakúllani.

John felkiállt: ” Azt a mindenit… hiszen ez egyx o´riási szuppercellás- mezocyklon lesz…”

L”earl..!” Az ernyxo´´ felho´´ máris legalább 14 km magassan van…”

A doktor:!” Tévedtek… szinte már-már 18 km masgassan.

Az évezred vihara kezd kiaslakúllani.!”

Learl és Sándor és Miriam:

“Micsoda gyo´´nyo´´ru´´ látvány ez asz o´rkiási gomba felho´´!”

John :!” Gyo´´nyo´´ru´´  és félelmetes”

Ekkorra már a vihar felho´´ – az ersnyo´´ felho´´-anvil – része, so´´tt a so´=´tét also´´ cumulusok is a kis csoport felé terjedt ki.

Egyre félelmetessebb so´´tétség botult komoran a tájra.

A távolban iszonyú villánlás kezdo´´do´´tt, so´´tt hatalmas tombák kezdtek aláereszkedni, a tornádo´k elo´´hirno´´kei.

Ekkor egy lent állo´ alak velemiféle fura szerkezettel kezd mintha sugarakat lo´´velni a kialakúlo´ gigászi felho´´ kolosszus felé.

A doktor:! ” Na most kell segítenieto´´k… A kezeitekben ku´´lo´´no´´s energia lakozik. Szabadítsátok fo´´l, s akadájozzátok meg azt, hiogy a lent állo´ alak cso´´kkenteni pro´bálná a kialakúlo´ vihar felho´´t.

E´n majd eme sro´fhúzo´val pro´bálkozom.”

Na de miért kell kialakúlnia eme szo´´rnyu´´ viharnak… bizonyára rettenetes károkat okozhatna…?””

“Miriam:” De hiszen rajtunk, nas meg a  lent lévo´´ alak nélku´´l egy teremtett lélek sincsen itten…vagy mégsem?””

Ekkorra már a vihar felho´´ ko´´zponti része egyre ko´´zelebb érkezett, s a keleti szél kezdett elu´´klni, ahoguyan a nyugati vihar egyre inkább átterjedt a csoport feje fo´´lé.

Mivel (126) ekkor az egyik domb mo´´gu´´l o´riási, s egyre no´´vekedo´´ to´´meg kezd elo´ň´jo´´nni.

Egy szakállas férfi nézi a – ero´´teljes apáj áramlás miatt egyre inkább sekéju´´lo´´ tengerben , a tenger aljábo´l kiállo´ s egyre inkább elo´´bukkano´  – fura hosszúkás, kardszeru´´ valamit.

Látni, hogy mintha leborúlva imádkozna, miko´´zben mindúntalan a végitélet szeru´´ viharfelho´´kre pillant.

Végu´´l a tengerfenéken már csak apro´ csordogállo´ patakok látszanak.

Aa távolasbb állo´ férfi ezt látván, még ero´´teljessebben pro´bálja cso´´kkentenie a kialakúlo´ vihart.

Persze mindezt csak a doktor és a kilencek látják fo´´lu´´lro´´l , a hatalmas to´´meg nem.

A doktor ko´´zbekiállt:

“Most kell ellenakadájozni!”

Miriam: ” De hiszen éppen a vihar kiallakúlását  akarná cso´´kkeneteni a távolabb állo´ férfi…neki kéne segítenu´´nk… ne hogy a hatalmas to´´megnek bajas essék.. úristen… hiszen rwengeteg gyermek, család anya o´´regek vannask ko´´zo´´ttu´´k! … a vihart kell cso´´kkenteni…vagy tán mégsem?””

A doktor – kiabáll :!” Most nincsen ido´´ a vitára… az emberiség teljes jo´´vo´´je múllik most mindenen.!!!”

El kezdik ellenhatásozni az idegen ténykedését, de úgy, hogy nyílvánvalo´an az idegen semmit nem vesz észre..csak annyit, hogy a ténykedése hasztalasn.

A vihar egyre fenygeto´´bben kezd kialakúllani.

L/earl:! ” Micsoda apokalyptikus látvány!”

John:! ” Az évezred szuíppercellás- mezocyklonja…”

A doctor: “Inkább az évtízezred…”

Ekkor lent a szakállas , igen magas férfi – úgy néz ki, hogy valasmiféle vezeto´´ – valamit integet… s errefo´´l a hatalmas to´´meg elíndúl az immár – szárazon rekedt halakto´ fincánko´´lo´ fo´´vényes homokos ,a volttengermedren át elo´´re halasdni.

Sándor felkiállt:” Atya úristen … legalább félmillio´an vannak!”

Learl: ” L/ehet hogy akár egy millio´an is!

A doltor: Tévedtek , innen – ekkora távolságbo´l – nem lehet rendessen mesaccolni – valo´jában to´´bb, mint három millio´an”

Ekkor a távolabb állo´ idegen oda rohasn as magas szakállashoz, s gesztikulállva muítatja, hogy fordúljanak vissza.

A doktor a sro´fhúzo´´ját arra felé irányígja, hogy mit mond az idegen – hallani :  “Ne menjenek … fordúljanakd vissza… én jo´ barát vagyok… Kefasvalt – Ho´rebvasltos vagyok…!”

De a szakállas csak továbbra is cso´´ko´´nyo´´ssen integet mindnkinek , su´´rgetvén az elo´´re haladást.

Az idegen elébe áll.

Pro´báljas a to´´meget akadájozni… már-már sikeru´´l is neki.

Ekkor a doktor felé irányítja a sro´fhúzo´ sugarát, mire fo´´l az idegen elájúl.

“Na végre!”

Miriam ko´´zbekiállt:

“Na de hát doctor, hiszen ekkora viharban, talán az évezred  vihara , elvésznek eme hatalmas to´´meg emberei?”

A doktor

: ” Nem az évezred , hanem az évtízezred vihara, s ami ezt megešlo´´zte, ez a jelenség, talán az évszázezred, vagy talán sokszázezred jelensége, legalábbis ekkora méretekben és jelenségek egyszeri o´´szjátékában.”

Miriam:” … no de hát akkor az elo´´bbi segíteni akart, vagy nem?”

A doktor: ” Nincsen ido´´ vitákra… ez talán az emberiség legfontossabb pillanata, s úgy kell to´´rténnie, ahogyan kell to´´rténnie… punktum!”

Ekkorra megszu´´nt asz ero´´teljes keleti széll és áramlás. Síri csend honolna a tájon, amennyiben nem okozna az égszakadásos villámlás vségitélet szeru´´ , o´´sszefu´´ggo´´, fojamatos du´´bo´´rgést

Az  iszonyxú villlámlás át meg átszakítja az eddigre már-már éjjeli so´´tétséget…… majd kisvártatva hatalmas tornádo´kl ereszkednek alá, bennu´ň´k telis-telve villámokkal.

Ekkorra már a hatalmas to´´meg már szinte a túlso´ part ko´´zelében halad. Ekkor a szakállas alak félelemmel az arcán az elu´´lso´´ hegy lánc felé muítat, ahonnan jo´´ttek.

A kacskaringo´s hegyi úton (135)o´riási kocsi sor ko´´zeled vágtatva, kisvártatva leszáguíldanak a – volt – tengerpartra .

A kocsik jellegzetessen o´kori formájúak.

Iszonyxú sokan vannak, legaslább félmillio´an.

“Talán o´kori ro´maiak?”

“Nem …talán méginkább aszíriak, vagy babylo´niak, vagy netán egyptomiak…?”

“Atya úristen mijen korba cso´´ppentu´´nk… hová vitt minket doktor?”

Ekkor as vihar csúcspontjára kezd érkezni, a rávolban rengeteg tornádo´.

Sándor:

” De hát ez a hatalmas vízmennyiség, amit a szél elfújt, most a szélcsendben…?”

John ko´´zbekiabállva:”De hogyan a szélcsendben… hát nem látják, hogy nyugat felo´´l micsoda szélorkán ko´´zeledik as viharral…Atya úristen!”

“Na mi van?””

“Hiszen az elfújt víézmennyiség ismét vissza fog térni… mégpedig…”

“Mégpedig?”

John:”Kezdo´´dik a dagáj ido´´… a vihar erejével felfokozva, iszonyú vihar dagáj igérkezik… egész hegy nagyságú tsunamival…”

Ekkor felkiállt John :!

Atya úristen…! Hova… illetve mej ido´´ pontba vitt minket doktor?”!?””

Sándor :” hiszen ez… o´´…”

Learl:” Atyaúrísten! Valo´basn… az ott lent …maga Mo´zes ?! … ez meg a zsido´ nép mkeneku´´lése…?!!!”

ASdoktor: “…valo´ban … mondtam,, hogy a fo´´ldbojgo´ emberi to´´rténelmének talán ez as legfontosabb pillanata…

Miriam:”… no de hát akkor ki volt az  ott lent, aki elájúlt?”

A doktor : ” (egyre inkább kiabálva, hogy túlharsogja az egyre iszonyxúbb vihar hangorkánt) egy alien invaders , az emberiség nagy  pillanatában… hogy a jo´´vo´´t to´´nkre tegye…

…ez az emberiség to´´rténelmének a leg kritikusabb, legmeghatározo´bb pillanata…

… ha ez a kis nép megmeneku´´l, akkor mero´´ben új szakasz indúl a fo´´ld bojgo´ to´´rténelmében

…az ehez mérheto´´ pillanat talán már csak egy volt , úgy 1500 éve múlva, április vasárnapjára virrado´ éjjel egy Jeruzsálem melletti sírboltban…”

Sajnos az idegen ugra-bugrállása miatt igencsak le van késve.

S az uí´´ldo´´zo´´ hadsereg egyre félelmetesebben ko´´zeledik.

A meneku´´lo´´kbo´´l ekkor kivállik egy parányi harcos csoport, amej kétségbeesetten pro´bálja fentartani.

Ekkor(144) messze nyugaton fo´´ltu´´nik egy hatalmas hullám-víz-hegy … mej egyre gyorsabban kezd ko´´zeledni, az ekkorra feltámado´ heves nyugat flo´´l fújo´ szélvihar erejével elo´´re hajtván.

John:”U´risten ! Legalább 30 méter magas vízhegy.!”

A doktor: ” ismét rosszúl saccoltak… minimum 50-60 méteres vízhegy…!”

Learl :”Igazi apokalyptikus látvány!”

Ekkor a szakállas magas férfi int a harcosoknak , hogy meneku´´ljenek a túlso´ partra.

Ottan a to´´meg már- már fo´´léert a túloldali dombokra.

Ekkor fo´´léled az idegen s mu´´szerrel pro´bálja fo´´ltartani a ko´´zeledo´´ vízhuíllámot. A doktor ismét reásugároz, minekután ismét elájúl az idegen.

Látván mindezt a ko´´zeledo´´ u´´ldo´´zo´´ hadsereg is vissza fordúl.

Ekorra már az iszonyú zivatar is a ko´´zelbe érkezik , legalább 4 o´riási tornádokkal, villám o´´zo´´nnel, s már látni a ko´´zeledo´´ jégeso´´t- hatalmas ko´´nagységú jegekkel , s az o´´zo´´nvízszeru´´ felhoo´szakadást …

—————————

Okczyl do´´bbenten tántorog:(151)

“hiszn o´´, Jane , szinte velem egyido´´s, néhámy ho´nappal fiatalbb, s mijen jo´l néz ki…”

Ekkor mintha valami ugrott volna ko´´ru´´lo´´tte.

Ismét az elo´´bbi hejen keres, s jo´´n vele szembe egy fiatal, allig 12-13 éves leány, s valasmijen régi mo´dú ruhában … mintha a 20. sz. elejéro´´l keru´´lt volna ide, vagy valamijen mesébo´´l.

Ekkor do´´bben rá, hogy ez ismét Jane, de mintha a mese filmbo´´l lépett volna ki.

Szemmelláthato´lag valamit, valakit keres :

“Hol vagyok… hová lettem… mi ez itt ko´´ru´´lo´´ttem…?”

Okczyl do´´bbenten nézi a távolodo´ leányzo´t.

Ekkor mintha egy szintén kereso´´ , ismero´´s arc tuí´´ne fo´´l.

“Hát persze… o´´ az , Paul… de hát a mai 72-73 éves …”

Paul is keres… KPezében a fiatal, allig 20 éves Jasne fényképével:

“Hol van az imádott szerelmem… miért is hagyzam el… vagy o´´ hagyott el?”

———————–

Az (159)idegen hirtelen ismét feltápászkodik, s látván a to´´rténo´´ket, elo´´veszi a mu´´szert s kezdi sugározni as vihar felho´´ket.

Ekkor két tuí´´zvillámlo´ tornádo´´ a túlparton lévo´´ fo´´lfelé kapaszkodo´ to´´meg felé irányítja.

Valamint a jégvihar-felho´´szakasdás is feléju´´k kezd vonkúlni.

AS to´´meg rému´´lten menekuí´´l.

Ekkor a doktor harmasdszor is a sro´fhúzo´jával  fo´´ldre kényszeríti az idegent.

A to´´meg szerencsére észrevesz egy szélesen húzo´do´ barlang bejárat sort.

Gyorsan bemeneku´´lenk , mielo´´tt a tornádo´k és az alma nasgyságú jégvero´´ orkánok hozzájuk érkeznének .

Ekkorra a vízfal eléri a két ellenségvezért, s mindketto´´t elo´´nti.

KPisvártatva eléri az ellenséges hadsereget is és a to´´bb ezres létszámát pillanatok alatt a víz alá gyúrja.

A túlparton éppencsak hogy nem éri el a meneku´´lo´´, barlangokba húzo´do´ to´´meget.

A vihar rohamossan cso´´kken, majd elo´´bukkan a víz alo´l a két ellenség vezér.

Mindegyik ellenkezo´´ irányba úszik.

—————————–

Okczyl (186)ekkor észre vesz as távolban egy , mintha még allig ismero´´-ismeretlen no´´i arcot, s két ismero´´sebb kislányt .

Rohanni kezd feléju´´k , de hirtelen elveszti a szemei  elo´´l.

Mindenfelé nézeget… mintha egy állomban lenne… de már nem látja o´´ket.

—————————–

Ekkor (194)mintha minden ugrana… s újra látják as két ellenséges csoportot, as vihart, a vízhullámot, meneku´´lést, elo´´ntést… de ekkor már csak as szakállas férfi bukkan elo´´ a víz aslo´l, úszve az elo´´bújo´ serege felé as túlpartra.

John: ” de hát… ez… meg … mi…?

Learl: ” …meg halt a fárao´, vagy még sem?”

A doktor: ” hiszen az újkori to´´rténelem is legalább két féle verzio´t ismer…”

John: ” A quasntum fyzika szerint is to´´bbféle esemény sorozat záajolhat le párhuzamossan…”

A doktor:”… ki tudja , mejik az igaz to´´rténet…?”

—————————–

Okczyl (201)

)ekkorra már egésszen kétségbeesik… van – e egyáltalán eséj arra, hogy megtalálja azokat, akiket ojannyira keres.

Ismét holô le megy a fo´´ldre, hol vissza az u´´rbe.

(Az u´´rlift azo´ta már mu´´ko´´dik, vagy ez már egy egésszen már realitás…? Ki tudja ?)(205)

(Vége az PC-Y)

 

—————————-

(PC-Y1) (0)

A kilencek és a doktor ismét a tárdisszal száguldanak.

“Mit keresu´´nk doktor, s mij ido´´ pontban ?”

“Tuajdonképpen a jelen ido´´ben vagyunk, csak hogy néhány plank másodpercel s plankegységgel eltolva..

Ne ijedjetek meg, ojan lesz ez, mint ha a fo´´ld o´´stérténetében lennénk illetve még sem,  vagy mégis… nos hagyuk ezt. … majd meglátjuk…”

———————(abbahagyva valamikor II.ho´. , fojtatva cc. március végefelé)

(21)Okcxil egyszerre csak meglátja azt a no´´t – vagy legalábbis azt hiszi, hogy o´´ az, mivel csak egyszer látta nagyon ro´´vid ideig – kir állíto´lag a felesége, oda rohan, de a no´´ mellett két halott kislány hever a fo´´ldo´´n s a no´´ keservessen sír.

“Mi to´´rtént?”

“Ezek a lassúak, zombik, vagy mifélék valo´színu´´leg szétverték a fejecskéiket…hm-hm-hu´´m…”

Okczil – habár allig ismerte a kislányokat, szintén kétségbesik.

Ekkor észrevesz egy kissabb épu´´letet, s elo´´tte egy hirdetésfélével:

“Szegény árva gyermekeket lehet o´´ro´´kbefogadni.”

Bemegy s ko´´ru´´lnéz.

Néhány felno´´tt néni, nyilvánvalo´an nevelo´´no´´k, s cc. 15-20 gyermek, úgy 5-s 10 évesek ko´´zo´´tt.

Odarohan (29)egy úgy 6 éves ko´´ru´´li kisleányka:

“Bácsi nincsen senkim, apucika és anyucika meghaltak a világrajo´´ttem után…”

S áto´´leli Okczylt. O´´tt forro´´ s leírhatatlan boldogság o´´nti el.

Odajo´´n az egyik gondozo´néni:

“Uram .. kérem fogadja o´´t o´´ro´´kbe a kis Barborkát , nagyon értelmes, jo´indulatú kislány.”

Okczyl reábo´lint, a kisleány ismét áto´´leli majd kimennek.

“Nézze, nézd, van egy új gyermeku´´nk… kérlek ne sírj már… o´´ket úgy sem hozhatod vissza…”

Barborka: ” O´´k voltak a gyermekeitek? Nagyon szerettétek o´´ket, ugye?”

——————–

Repu´´lnek a tárdisszal.

A tárdisz leszáll egy kietlen hejen.(47)

“Hol vagyunk?”

“A kérdés nem az, hogy hol, hanem, hogy mikor.Azt még én sem tudom pontossan- mivel ko´´ztes ido´´ dimenzio´ban vagyunk – s sietnu´´nk kell, mert ro´´videssen jo´´nek as ko´´ztes dimenzio´kat  felfalo´  – ismét más dimenzio´kbo´l idekeru´´lt – úgymond szo´´rmyecskék.”

Sándor: ” A Langolírek.”

“Hogy micsodák… ja …igen a ti Stevens Kingetek nevezte el o´´ket így…”

“Pontossabban az egyik regénybeli szereplo´´, akit ezekkel ijsztgettek a gyermekkorában.”

“Azért hoztam o´´no´´ket ide, mivel a reállis ido´´ben  a már – nem is annyira hypotétikus – o´´sgigászok rendkívu´´l veszéjesek lehetnének.”

——————-

Ismét(59) mintha ugrana az ido´´, Okczyl egyszeriben arra ébred, hogy éjjel van , a ko´´zelben alszik Barborka, távolabb az – úgymond – felesége. (A ko´´zben to´´rténtekre nem emlékszik.)

Ekkor hirtelen szinte a semmibo´´l ott terem a két – nem rég még halott – kisleány.

Oda rohannak Okczylhoz , két oldalro´l áto´´lelik (habár Okczyl allig emlékszik reájuk), majd felriad az  – úgymond – felesége, hirtelen feláll, s as két kislányhoz rohan, forr´n áto´´lelve o´´ket.

Okczyl :” Ez nem lehet igaz… talán álmodunk…? mi ez az egész?”

Ekkor Barborka felriad, a a két kisleányka eltu´´nik.

Barborka – mintha valamit sejtene – elsírja magát:!

Kérem ne haragudjatok… elnézést kérek… én csak jo´t akartam…

…remélem, hogy a szo´´rnyeteg nem fog elo´´jo´´nni”

“Mijen szo´´rnyeteg?”

“Aki itt van a ko´´zelemben, de csak az álmomban…s mindenkit magába szippant.”

——————–

Hirtelen (67)mintha Okczyl valamiféle úgymond “más állomba ” keru´´lne.

Ismét fo´´n van a lebego´´ sateliten, járkáll az utcán.

Hirtelen iszonyú zajt hall, du´´bo´´rgés és valamiféle vijjogo´ sziréna szeru´´ hang.

Majd minden hullámozni kezd, s nagyon sok ember holtan rogyik o´´ssze.

Majd látja, hogy sok-sok asteroid , vagy tán u´´sto´´ko´´s darabok kezdenek  potyogni, nagy tu´´zeket okozván.

Apro´bb kavicsok is, de o´riási jégdarabok is potyogni kezdenek.

Mindenki meneku´´l szanaszéjjel. Okczyl egy vízvezeték szeru´´ talaj alatti aknába bújik, to´´bbedmagával egyu´´tt.

“Mi ez az egész?”

“világ vége… as végérvényes?!”

“Nem … asteroid, vagy méginkább széthullott u´´sto´´ko´´s mag érte el ezt a satelitet…”

“Nem ez a világvége… akik meghalltak, azok u´´dvo´´zo´´ltek… mi vagyunk a bu´´no´´so´´k, az elkárhozottak, a bukottak.”

“Ugyan már… mi mind nem érdemesk lennénk?”

“Mint mondtam… ez u´´sto´´ko´´s mag volt… csakhamar vége lesz…”

“Talán valamiféle mérges gáz volt az asteroid darabkákban.”

“Da akkor miért maradtunk mi életben?”

“Mert bu´´no´´so´´k vasgyunk.”

Okczyl (83)arra gondolt, hogy o´´s is bu´´no´´s, megmérettetett és ko´´nnyu´´nek találtatott?

No de hát, ha ez tényleg az ítélet naspja, akkor mennyiben bu´´no´´ssebb, mint sokan mások… hol a határ vonal s miben?

Ekkor (91)a talaj alo´l valamiféle hatalmas , félig szárnyas gyík, félig majopmszeru´´ szo´´rnyek kezdtek elo´´ mászni, majd azonnal repkedni kezdtek és az utcán lévo´´ embereket sebezni, harapdálni, szurkállni kezdték.

Majd etávolabb elo´´jo´´tt egy gigászi lény, alasktalan , idomtalan, de szinte felhio´´karcolo´ méretu´´ lény, felemelkedett, s a sok lelo´go´ éles csápjaira kezdte felszúrkálni a meneku´´lo´´ embereket.

“Ezek a démono.”

“Elvisznek minket a pokolba”

Okczyl arra gondolt, hogy talán az o´´sido´´kben, ahogyan a doktor mondta, valamiféle genetikasi kísérleteket végeztek eeme satelit-u´´rhasjo´n s itt maradtak eme kísérletek eredményi sokáig a fo´´ld alatt, s most valamiféle gázok hatása  stimulálta eme(az ezidáig a  fo´´ld alatt szummyado´)- talán bionanit – lényeket.

——————–

Kimentek a tárdiszbo´l s ko´´ru´´lnéztek. (100)

Ko´´do´´s , kietlen tájék, ko´´rbe-ko´´rbe, mindenfelé.

Ekkor a doktor elo´´veszi a sro´fhúzo´ját, s kez vele ko´´rbe-ko´´rbe pásztázni, ido´´nként valamiféle sugarakat bocsájtva ki.

“…figyeljetek… jo´l figyeljetek…”

Ekkor john észrevesz valamit a messzi láthatáron.

“…ni csak ott!”

Mindenki odanéz.

Messze, talán akár 20-.30 kilométerre is, a dombok mo´´go´´tt-fo´´lo´´tt, a ko´´do´´k-felho´´k ko´´zo´´tt kezdett valami kibontakozni, valami, ami szemmelláthato´lag mozgott.

Eleinte allig-allig lehetett látni az alakját… de késo´´bb már valamejest… ugyanis maga a valami igencsak alaktalan , identifikállhatatlan volt.

A nagyságát s a magasságát nem lehetett meghatározni, de mégis:

“Mi ez…?”

“Atya úristen ! …legalább egy- két kilométer magas…”

“Nincsen alakja… csak mozog…”

“Mintha valamiféle kificimadodott lábai és csápjai lennének…”

A doktor:”Mert részben kvadrilio´nyi baktériumokbo´l tevo´´dik o´´ssze, mejek o´´sszeállhatnak akár meghatározhatatlan, ko´´rvonaltalan, de mégis némileg szilárd alakzattá… félig fu´´st,gáz, fojasdék… félig szilárd, de fojton-fojvást alakot változtato´.”

Ekkorra már mintha inkább szilárdabb alakot kezdene o´´lteni, s a kezdeti felho´´ szeru´´ jellege mintha némileg kezdene eltu´´nni.

“Szo´´rnyu´´… leginkább valamiféle, gigászi, hatalmashegy nagyságú polipra kezdene hasonlítani”

Ekkor hirtelen szétfojt az egész, s messziro´´l is lehetett látni, hogy a hegyek ko´´ru´´l mintha fojadékként, vagy gázként áramolna széjjel, tsunamiként.

———————

Okczyl ismét mintha ido´´ fojasmatokat ugrott volna át:(123)

“Bizonyára még fojton-fojvást halucinállok,… már ebben az állapotban maradok o´´ro´´kké?”

E´jjel volt, Barborka aludt, s a “felesége” a két “újramaterializállo´dott”  kisleányokat babusgatta.

“Térj észre, o´´k nem az eredeti kisleányaid!”

“De igen … o´´k azok!”

“Nem látod, hogy ha Barborka alszik, akkor a titkos kívánságainkat materializállni képes?”

Ekkor a hátso´szoba so´´tét sarkában mozgolo´dni kezd valami.

Jobban odanéznek, s látják, hogy egy alaktalan, félig amo´´baszeru´´, félig gáz-fojadékszeru´´ lény kezd kibontakozni.

Kificamodott lábakat ereszt, csápokat, majd félig a fo´´ldo´´n fojva, félig a csápjai és invalid lábai segítségével ko´´zeledni kezd , egyre no´´vekedvén, már-már szoba nagyságúra.

Okczyl odarohan Barborkához:!

“Barborka ébredj! E´bredj!

Barborka felso´hajt, s minden eltu´´nik, a két kisleány valamint a fu´´stszeru´´ szo´´rny.

—————————

Mindnyájan beszállanak a tárdiszba s felemelkednek. (134)

A doktor lefelé mutat a talajra:

“Oda nézzenek!”

“Atyaúristen!”

Lent – mintha a tenger felszíne alatt lehetne halványan látszo´dnia – egy félig hal, félig polip szeru´´ szilu´´ett tu´´nik fo´´l, mej szinte párhuzamossan halad as tárdisszal. Csakhogy oj hatalmas méretu´´, hogy a fo´´lo´´tte lévo´´, quasi “hullámok” valo´jában dombok, halmok, kissebb szinte hegyek.

“Legalább 3-4 km hosszú, s 1 km. széles.!”

Ekkor hirtelen a feslszín mintha szinte felrobbanna, széjjel nyíllana, s egy hatalmas csáp villámgyorsan a tárdisz felé ágaskodik kifelé.

Szinte már-már elkapja, allig tud a tárdisz hirtelen fo´´lugrania.

“No de hiszen neku´´nk meg kellett volna halnunk, hoszen ez legalább 10-15 G volt.?!”

“30-40 G, de a tárdisz anti G hatású is… de hiszen már a fo´´ldeteken is régo´ta létezik eme technolo´gia, amin még a Nikolas Teslátok kezdett dolgozni… sajnos most el van ásva a fo´´ld alá, ku´´lo´´nféle titkos hejeken… persze azért is, mert az emberiség jo´ része még éretlen eme technolo´giákra, azonkívu´´l – a jelenlegi átszo´´vo´´do´´tt és instabil o´´sszgazdassági hejzetben – a hirtelen nyilvánosságra tételének o´´sszvilági társadalmi o´´sszeomlás lehetne a ko´´vetkezménye.”

——————

Okczyl ismét reggel felébred otthon, minden (mintha?) a régiben lenne.(153)

Elmegy a munkába – tehát csak állomhalucinácio´ volt mnden elo´´zetes élmény (?).

Délután meglátogatja egy tanár  ismero´´sét a ko´´zeli dombok ko´´zo´´tti vikendvadász házában

Az elmondja néki, hogy szerinte :

“E´rzem, minden tagomban érzem, hogy ko´´zeledik a világ vége.

Vagy a harmadik atomvilágháború, vagy a fo´´ldo´´nkívu´´liek támadása.

No de sebaj, van nékem itt egy titkos , nagyon méjen a fo´´ldalatt egy atom biztos bunker – látod , itt a bejárat. Ez a titkos ko´d , amej nyitja.”

Okczyl agyán hirtelen átvillant, hogy semmiféle vikendvadászházas orvost  nem ismert, most mégis úgy érzi, mintha régi ismero´´se lenne.

“mi ez az egész … remélem , hogy már nem hat a szer…”

Este a so´´tétedés után elrohan mellette az orvos ismeero´´se..

“Itt vannak… valami jo´´n… az oroszok… észak ko´reaiak… nem lehet tudni…?”

Hirtelen megbotlik s leesik egy méj árokba.

Okczyl utána rohan, nézi, ko´´zben arra megy egy szanitka.

Okczyl integet, leállanak, odarohannak.

“Késo´´ , elto´´rt a hátgerince, de azért elvisszu´´k.”

Elrohannak.

Okczyl tanácstalanúl áll, s ekkor messze a láthatáron furcsa lila felvillanások kezdo´´dnek.

Haza rohan, bekapcsolja a TV-t. eleinte megy az adás , majd megszakítják a ko´´zvetítést.:

“Rendkívu´´li ko´´zlemény : Euro´pa és Amerika egyes részein , ezidáig megmagyarázhatatlan áram és távko´´zlési kimaradásokat észleltek.”

Okczyl arra gondol :

“Tehát elkezdo´´do´´tt, az orvosnak  igaza volt.”

Hirtelen eszébe jutott az orvso vadászháíz melletti méj bunkere.

Taxit rendel, s elviteti magát a vadászház ko´´zelébe.

Visszaemlékezik a ko´dra , a titkosan szuperálcázott bejáratko´´zelébe ment.

Ekkor a ko´´zeli sziklafalon észrevett egy lefelé ereszkedo´´ fiatal leányzo´t.

Már -már leért, de ekkor beakadt a ko´´tél , elszakadt, s a leány néhány méterro´´l lezuhant.

Okczyl oda rohant , s látta , hogy a leány eszméletlen.

Hirtelen az a gondolatja támadt:

“Meg kéne mentenem… hátha csak mimketten maradunk életben… s nincsen senkim… az elo´´zmények csak talán a szer hatásaként beko´´vetkezett halucinácio´k lehettek… persze lehet , hogy ez is csak az…”

Nem tudta elhesegetni azt a gondolatot, hogy ha katasztro´fa, akkor végre lesz noo´je… s eszébe jutott egy régi álma, úgy 18 éves lehetett:

A kereskedelmi iskolával meglátogattak exkurzio´ keretén belu´´l egy atom bunkert, az édespaja, néhány tanár, sok tanárno´´, s rengeteg 15-18 éves leány.

Ko´´zben lent érte o´´ket a szo´´rnyu´´ hír, hogy kito´´rt a harmadik atomháború, mindenki meghalt , csak o´´k maradtak életben,

Okczyl ezt a leheto´´ legszo´´rnyu´´bb élményként , másfelo´´l a leheto´´ legszebb élményként élte át – néhány férfi, s rengeteg leány az emberiség újra szétterjeszésére.

————————–

A (169)tárdiszban repu´´lve John megkérdi:

“Doktor!… Hogy ha mi itt meg is állítjuk a szo´´rnyeket, azt mondta, hogy ez egy más térido´´ dimenzio´, akkor a valo´ságban mi lesz?”

“Hát az ahejzet, hogy a valo´ságban még nincsen akút veszéj, de az alieninváderek esetleg aktiválhatják ezeket az o´´s lényeket… s atto´l tartok, hogy van még itt egy még  – talán nagyobb – veszéj…”

“…mi az…?”

————————–

(Megj.: a megz. ez a bekezdés o´´ssze van ko´´tve a tárdiszt megelo´´zo´´vel, kissé lero´´v. és smegvált.)

Okczyl finoman felemeli a leányzo´t, elviszi a titkos bunker bejáratához , kinyitja a titkos ko´ddal, beviszi a lányt, bezárja az ajto´t maguk mo´´go´´tt.

Amikor kezdi lefelé cipelni a leányt, hirtelen o´riási zajokat, majd du´´bo´´rgést hall kintro´´l, majd a bunker is kezd remegni.

Fél , hogy beszakad a plafon, vagy az oldalfalak.

Kisvártatva megszu´´nik  a zaj.

Leviszi a leányzo´t, pro´bálja élesztgetni, de eredmény nélku´´l.

de a falon észrevesz egy elso´´segéj úrmutato´t s utasításokat arra vonatkozo´lag, hogy hol talál meg mindenet.

Pro´bálja ellátni a leányt (persze lehetséges, hogy asszony már, ki tudja), s talán sikerrel.

U´gy néz ki, hogy csak apro´ séru´´lései vannak, talán sokkot kapott.

Ko´´zben észrevesz egy rádio´ és TV készu´´léket, feliratokkal, hogy az anténák a fákon vannak elrejteve.

Gyorsan bekapcsolja o´´ket, de csak khaotikus jelek jo´´nmnek elo´´:

“…z-z-z… nem tudjuk, hogy…br-br-br… semmit sem lehet még tudni…zd-zd-zd…mi to´´rtént…”

“Ezek szerint az orvosnak igaza volt…”

Beviszi a leányzo´t eg másik hejségbe, úgy 18- és 28 éves ko´´zo´´ttinek saccolja.

Lefekteti az ágyra,

Talán sokkot

Hirtelen kezd rángato´zni (az írásban olvasta, hogy a sokk után ájulás ko´´zben ez elo´´fordúlhat), ezért finom paplan részekkel az ágyhoz ro´´gzíti, nehogyan leesen.

Ko´´zben arra gondol, – hogy ha ez , s minden eddigi az elo´´zo´´ hetekbo´´l, valo´ban valo´ság s nem a szer hatásának haslucinácio´i, illetve paralelmaterializállo´dásai – akkor nem -e a világméretu´´ Carrietta Whyte syndroma “robbant” fo´´l a hozzá nem mélto´ edigi élete ko´´vetkezményeként (az alkoto´i munkássága láthasto´vá tevésének ellehetetlenu´´lése, az élettársi partner-család kizáro´dása, stb.) ezek által a “világvégi” eseményekként.?

———————-

(Valamint ez is o´´ssze van ko´´tve az elo´´zo´´ tárdisz bekezdéssel.)

“Mi az a veszéj doktor, amit emlegetett?”(185)

“Valamikor nagyon régen , valo´színu´´leg úgy 30-40 millo´ évvel ezelo´´tt a fo´´ldre lettek telepítve klo´nozott o´riási, mentálissan igen cso´´kevényes, legalább 150-200 méter magas emberszabású lények egy fejlett civilizácio´ által.

Ezen lények fo´´ táplálékai voltak az emlo´´so´´k. S egyre inkább a majomfélék, s fo´´leg az agyaik, mivel ezáltal o´´k is kezdtek fejlo´´dni mentálissan.

De amikor megjelentek az  a homo-sapiens-sapiens a fo´´ld bojgo´n, akkor ezek az o´´riás lények rászoktak az o´´ húsukra.

Nehogy a fejlo´´do´´ emberi fajt veszéjjeztessék, ismét a fo´´ldre jo´´ttek, s eme lényeket megváltoztatták úgy , hogy kibírják a fo´´ldkéregben valo´ létezést, illetve, hogy a fo´´ldfeszíne kissé kellemetlen legyen a számukra.

Az iszonyú nyomás alatt lévo´´ fo´´ldkéregben szinte mozdulatlan létre lettek ítélve, s az emészto´´ rendszeru´´k úgy lett átalakítva, hogy jobb hijján asz ásványxokat alakítsák át táplálékká.

Ko´´zben megjelentek itt – úgy 100000 évvel ezelo´´tt – más alienek is , kik számára éppen ezen o´riás lények túllélése volt a fontos, mivel biomfegyvwerként akarták o´´ket tartalékolni.

Ezért fontossá vált az, hogy továbbra is megszokják az emberhúst, illetve, hogy készenlétben legyenek, kívánva az emberhúst, ezért legalább a véru´´ket fogyasszák igen csekéj mennyiségben, készenlétben tartva ezáltal a ragadozo´i kívánaslmaikat.

Megbeszélték a to´´rzsi “kromanyo´niakkal”, hogy meghatározott ido´´nként feláldoznak néhány embert, akiknek az alienek által elkészített mechanizmusokon keresztu´´l a véru´´k lecsorog as méjbe, az o´riások felé, akik aapro´ cseppekként megisszák ezt.

Pontossabban az úgymond “gonosz ” alienek kiklo´noztak ku´´lo´´nféle kissebb szo´´rnylényeket (o´riás kígyokat, po´kokat, élo´´ halottakat,stb.), mejek aztán mego´´lték az áldozatokat.

Ko´´zben ez a titkos rítus fojtato´dott, nem szivárgott ki mivel el terjedt, hogy aki elárulja, az meghal s az ivadékai is.

Eleinte csak egy-két kirájságon belu´´l mu´´ko´´do´´tt.

A 20 sz fojamán lassacskán az áldozatokat végzo´´kbo´´l valo´ságos intézmények alakúltak ki, so´´tt a legujabb ido´´kben mintegy, ugyan nem ko´´zvetített, de  “realitiso´kká” alakúltak át, úgy hogy az áldozo´k egymás ko´´zo´tt kezdtek fogadáskat ko´´tni az elhalálozások sorrendjeiket illeto´´leg.

Az áldozati hej to´´bbnyire egy-egy eldugott, látszo´lag jelentéktelen hej volt (elhagyott raktár, vadászház, várrom,stb.).

Csak hogy nem rég az egyik áldozatnak szánt csoport néhány tagja felu´´lkerekedett, akarva-nem akarva felrobbantotta az egész, to´´bbszintes fo´´ldalatti ko´´pontot, az áldozo´k meghaltak a klo´nozott kis szo´´rnyek által, ketten kimeneku´´ltek, s az egyik o´riás kezdett a felszínre to´´rni – már-már kito´´rve.

Ekkor egy másik áldozati ko´´zpont egy vadász repu´´lo´´géppel szo´´nyegbombázást végzett as felszínen, majd as méjbe leku´´ldo´´tt oj – végso´´ esetre szánt – gázt és sugárzást, asmej elpusztította a feslszínre igyekvo´´ o´riást, valamint a klo´nozott ko´´zép “szo´´rnyeket”.

De most az alieninvádersek igyekeznek ezen o´riásokat a felszínre hozni. ”

——————–

Estére már az o´´sszes ado´ elhallgatott. (201)

Ko´´zben to´´bbszo´´r hallatszott a szo´´rnyu´´ zaj és du´´bo´´rgés.

Okczyl a rejtett kamerán keresztu´´l észrevette, hogy a leány felébredt, kiabáll, s rángato´dzik.

Berohan, a lány megdo´´bben:

“Mi ez az egész, hol vagyok… kérem engedjen el engem bácsi…!”

“Nemmemlékszik semmire sem ? … sziklán ereszkedett lefelé s lezuhent… elájúlt én idehoztam, ápltam… úgyszo´lván szinte ,…hm… vagy ténylegessen megmentettem… valo´színu´´leg…”

“Valamire már emlékszem… kérem engedjen el… vár az ifjú férjem, testvérem a szu´´leim…”

“Allig hiszem , hogy valo´ban várják… nem akarom megijeszteni… de valamimborzalom to´´rtént kint… nem tudni, hogy mi…”

“Miket beszél o´´ssze-vissza… azonnasl engedjen el!…Kérem…”

“Nézze, itt vannak ezen készu´´lékek… sehol semmi… a harddisc ro´´gzítette az elo´´bbi foszlányokat… halgassa meg o´´ket…”

“…no …de … hiszen ez mi… nem manipolált…?”

Hirtelen szo´´rnyu´´mdu´´bo´´rgés halltszik, mintha valamijen város mértu´´ valami lenne a ko´´zelu´´kben  vagy a feju´´k fo´´lo´´tt, a mennyezet szinte beszakad.

“Kérem bácsi …ez ránkszakad… azonnal engedjen ki!”

“Hát nem látja, illetve nem halja, hogy mi van odakint?”

“Mi ez…”

“…nem tudom… idegen hadsereg…vagy méginkább alieninváderek…?”

“…jaj rettenetessen félek…”

“E´n is…nagyon…”

A du´´bo´´rgés és rešngés npéha oj ero´´ssé vállik, hogy a lôeányka szinte elájúl a rettegésto´´l.

ijenkor okczyl nyugtatgatja – habáro´´ is iszonyúan retteg – megsimogatja, , s a leány félve hozzá bújik.

++++

Okczyxltz ekkor igen ellentmondásos érzések kerítik hatalmába:

Egyfelo´´l igen boldog, másrészt atto´l fél , hoguy az egész aspokalypsost o´´ idézte elo´´ – a materializállo´dott világon belu´´l – , mivel a legalapveto´´bb emberi joga van permanensen megvonva to´´le ( feleség, saját gyermek, család), azaz a postapokalyptikus hejzetekben minden felborúl, s bármi lehetséges(akárcsak a “Halál Velencében végefelé, Aschenbach végko´´vetkeztetései).

Nagyon félt, hogy a két syndroma (“Ted Kaczynsky” és “carrietta Whyte”) most eguyesu´´lt.

—————

A doktor (233)lefelé irányít valamijen széles sugarat.

Ekkor látni, hogy nagyon méjen fo´´ld aslatt, legalább 8-10 kilométerre lent , valamiféle emberformájú lények vannak beszorúlva a ko´´vek ko´´zo´´tt.

I/nnen igen parányiknak tu´´nek, de a ko´´zeli dombokhoz mérve látni, hogy legalább 150-200 méteresek.

——————

Néhány o´´rája immár csen honol a bunkerben. (249)

Okczyl elengedi a leányzo´t:

“Nagyo  kérem, kérlek …ne haragudj reám… hiszen megmentettelek téged…”

“Ko´´szo´´no´´m…”

“Nagyon bácsis vagyok ? …hogy annak szo´llítasz… én nagyon fiatalnak érzem magam…”

…Hát… jo´l néz ki… hány éves is magas, hány éves vagy?”

“Nem merem elárúlni… de nem rég voltam 70…”

“Hát ezt nem hittem volna… maximum 55-60-ra saccoltalak… kérlek ne haragudj azért, hogy bácsinak szo´llítottalak…”

Elmúlik vagy 2-3 nap. Okczyl fo´´z az elraktározott ételekbo´´l.

“!Mijen jo´l fo´´zo´´… férfi létedre… ijen finom levest még sohase ettem…”

“Ezt  mondogatta a volt , második feleségem…”

“Elvált vagy, vagy esetleg o´´zvegy?”

“Nem… elváltunk , immár régen …de facto már majdnem 20 éve…de még néha atelefonálgattunk…félig meddig az édesanyám vert szét minket… as feleségem nasgyon érzékeny volt a kisvárosi nyárspolgári ko´´rnyezetre…”

“E´s gyerek nem volt…?”

“Nem volt…illetve nincsen… pedig nagyon szeretnék még…valo´színu´´leg neki nem lehetett gyermeke… habár ki tuídja… lehiet, hogy én vagyok az oka…

…rettenetessen vágyom egy saját gyermekre…vagy legalább adoptáltra… de a nem rég hozott o´´ru´´lt és embertelen to´´rvények aslapján már 50 év fo´´lo´´tt ezt sem lehet… be sem engednének az árvaházba…

… de most már ezek után ki tudja…”

Néhány o´ra múlva, to´´bbszo´´ri beszélgetés után.(257)

A leányzo´ megfogja Okczyl kezét:!

“Nem pro´bálkoztál az interneten?”

“De igen… de senki sem válaszolt, vagy ha igen , szélhámos no´´k, lányok, vagy csak o´´reg nagymamák… o´´zvegyno´´k…”

“Nagyon sajnállak… to´´bbet érdemelnél…”

“Nem vagyok a számodra nagyon csúnya, o´´reg, visszataszíto´?”

“Egyáltalán nem …”

S kissé megsimogatja Okczylt, mintegy finoman hozzá bújván.(265)

Okczylt leírhatatlan boldogság keríti hatalmába – miko´´zben arra gondol, hogy a világvégének kellett beko´´vetkeznie, hogy mindez teljesu´´ljo´´n… a világvége, asmit talán o´´ idézett elo´´ a “Carrietta Whyte syndro´májával”…

…mintegy “bosszúbo´l” elo´´idézte a világvégét, hogy a rend – mindenkinek alapveto´´ joga a család alapítás – as világrend hejre álljobn az o´´ szeméjét illeto´´leg is.

——————–

A tárdisz (273)ekkor egy fura , elhagyott vikkendház fo´´lé ér.

“Jé ismét a jelen valo´ságban vagyunk.”

“Nem egésszen, mivel az elo´´bb is ott voltunk, csak más, eltolo´dott ido´´ dimenzio´ban.”

E´ppen a vikkendház irányába  igyekszik néhány vikkandezni készu´´lo´´ család.

A doktor mindent figyel:

“Ezeket akarják – úgymond realiti śo´ keretén belu´´l feláldozni.

Figyeljenek.!”

Ekkor egy másik sugárral kezd pásztázni, s halványan látni , hogy a ház alatt hatalmas laboratoriu-iroda szeru´´ hejség komplexus van, raktárakkal. Majd a sugár lejjebb ereszkedik s a méjben hatalmas,gigantikus “rubik kockaszeru´´” komplexus van, s nagyítva a képet, bennu´´k mindenféle – de csak innen, fentro´´l nézve – apro´bb szo´´rnyek hejeszkednek el, tetszhalott állapotban.

—————————

A lány ekkor elrántja magát Okczylto´l s elrohan:(289)

“Nekem mindenféleképpen ki kell jutnom innen.

Meg kell tudnom, hogy mi van az édesanyámmal, meg a kisfiú testvérkémmel.”

Hirtelen magához ragadja a kulcsokat, valamint egy skafenderes gázmaszkot s felrohan a sok lépcso´´n, s kezdi sorba nyitogatni az ajto´kat.

“Kérlek ne menj el, ki tudja, hogy mi van odafenn- lehet, hogy a légko´´r ferto´´zo´´tt, mérgezett, vagy radioaktív…”

De a lány végre konyitja az ajto´kat s kirohan.

Okczyl kissé távolabbro´l szemléli mindezt. (305)

Esteledik s mindenfelé zo´´ld mezo´´k, mezo´´gazdassági termékfo´´ldek.

A ko´´zelben nyuszik szaladgálnka, mégko´´zelebb futkoso´ egereket látni.

“Istenem, tehát a levego´´ egészséges, tiszta.”

A leány leveti az álarcot, Okczyl kirohan.

Mindketten felállanak egy ko´´zeli fészer tetejére, hogy jobban lássanak szanaszéjjel.

Sehol semmi , távolabb , jo´néhány kilométerre apro´ dombok.

Ekkor a dombok felo´´l fura zajokat hallani.

Okczyl lerohan egy távcso´´ért, s vissza mászva a fészerre do´´bbenten látja a távcso´´ben :

Egy alaktalan , de a domboknál is hatalmasabb – to´´bbszázméter átméro´´ju´´ – valami ágaskodik ott fo´´lfelé.

Mindenféle polypszeru´´, kígyo´ nyulványokkal teli valami.

S még távolabb 2 hasonlo´ valami hejezkedik el.

Ekkor mintha észrevette volna a két embert, mert iszonyú – még innen messziro´´l is félelmetes – hangot ad ki, majd látni, hogy kígyo´szeru´´ nyúlványokat eresszt ki magábo´´l, úgy néz ki, nyilvánvalo´an a két ember felé, mejek gyorsan ko´´zelednek, sistergo´´, du´´bo´´rgo´´ zajjal a két ember felé, ahogyan a magas fu´´, gabona és kukoricás méjén kúsznak feléju´´k, a fo´´ldet és a no´´vényeket súrolo  hangokkal.´

“Rohannunk kell vissza a bunkerbe.!”

Berohannak, de a lány elesik s beakad a lába.:

“Kérlek segíts rajtam.”

Okczyl egy pillanatig harcol magával, mit tegyen, de a bozo´tosbol hirtelen odaérkezik egy kígyo´szeru´´ csáp, legalább 70-80 cm vastag, s as lány felé ko´´zeledik.

De ro´´gvest egy másik Okczyl felé.

Okczyl még harcol magával, majd bevágja maga mo´´go´´tt az ajto´kat, lecsukja – s még az u´´vegen keresztu´´l látja, hogy a csápok vonszolják el a lányt.

Lerohan – s ekkor fentro´´l hallani, hogy valami gigantikus ko´´zeledik.

“Borzalom! Mego´´ltem egy leányt, ráadásúl az igaz szerelmem lehetett volna… szo´´rnyu´´ség.. irgalom…!”

Kisvártatva remegni kezd az egész bunker

“Nyilvánvalo´an észrevették, vagy a csápok jeelezték.”

A falak kezdenek it-ott repedezni, to´´redezni, a menyezet kezd potyogni.

“Istenem, ro´´gto´´n o´´sszomlik.”

ekkor as fenti zaj elviselhetetlenné kezd vállani, mintha millio´ buldo´zer mu´´ko´´dne ott fo´´nn.

Kisvártatva az egész mennyezet o´´sszeomlik s Okczyl elveszti az eszméletét (vagy meghal?).

(Vége a PC-Y1)

——————

(PC-Y2) (0)

S ha a sugár még méjebbre ereszkedik , látni , sok-sok kilométeres méjségben, hogy egy más melett feku´´dve, gigantikuís, humanoid formájú lények fekszenek, mejek kezdenek felélledni.

A néhány család bemegy a felszíni vikkandvillába.

Boldogan , vidámasn, mit sem sejtve, ide-oda futkosnak, játszanak.

Majd találnak egy fura társasjátékot, mejet kockavetéssel kell játszani, de az egyes állomásokon ku´´lo´´nféle szo´´rnyek vannak reárajzolva.

Kezdenek játszani s az egyiknek egy félig o´riás béka, félig kígyo szeru´´ lény jo´´tt ki.

A doktor nagyítve mutat valamire.

Látni, hogy a kockas játékbo´l apro´ apro´bb elektromos impulz leado´k áramlanak ki.

A doktor lefelé mutat.

A nagyon méjben lévo´´ egyik kockábo´l elo´´jo´´n egy – legalább 5 méteres – ojasmi, ami a kockajátékrajzon volt.

S kezd fo´´lfelé mászni egy fuí´´ggo´´leges ku´´rto´´ben.

——————–

Okczyl hirtelen felriad egy hatalmas sivatag kello´´s ko´´zepén nyilvánvalo´an egy felho´´s éjjel, mert ojasmi a megvilágítás, de méginkább egy éjjeli megvilágított álomképre emlékeztet az egész.

Semmit sem ért, s ekkor kezd(21) egy kissebb forgo´, sivatagi szél fújni a ko´´zelében, s ide-oda fújkálva a ko´´veket, hirtelen észreveszi, hogy mintha valamijen írásokká fújta volna o´´ssze a kavicsokat.

Mintha latinúl s egyébb régi nyelveken lennének a felírások, latínul nem tud, pláne nem régi, o´kori nyelveken, de hirtelen mégis csak kezdi o´´ket olvasni :

“Mene,mene, tekel, ufarsin ”

Majd távolabb :

“Occidere, ut expietur”

Amit úgy értelmezett, hogy : “Gyilkos vagy, ezért vezekelsz (vagy bu´´nho´´dsz?)”.

“Mi ez az egész , pokol, tisztítotu´´z?

Az elo´´bb nem segítettem a lánynak – pedig talán a feleségem s a jo´´vendo´´ gyermekeim anyja lehetett volna – s ezért gyilkos vagyok!?!”

E´rezte, hogy megérdemli q hqlált, qw bu´´ntetéwt, qw purgqatoriuímot – qmšnnyiben ez az.

Ekkor (33)hirtelen feltápászkodik mellette egy fiatal, legfo´´ljebb 23-26 évesnek látszo´ leány. Szép arcal, s alakkal, mini szoknyában s szép színes pulo´verkében.

Franciául beszél, de Okczyl valahogyan mégiscsak érti:

“Mi ez az egész? – Hol vagyok?”

Ekkor észreveszi Okczylt, oda rohan megfogja Okczyl kezét :

“Kérlek segíts! hol vagyunk”

Okczyl érzi, hogy a lány keze hideg, de mégis valami bizsergo´´ érzés fogja el , nagyon izgato´ , s azonnal kezd lent a … jelentkezni.

A lány – kézen fogva – húzni kezdi egy irányba, mivel ott valami sivatagi katonasi bunkerféle látszik.

Megérkeznek, bentro´´l slágerzene hallatszik.

Belépnek – piszkossan s rendezetelnu´´l hátra hagyott katonai bunkerbelso´´ – s bent (41)do´´bbenten veszi észre Okczyl, hogy egy meztelen fiatal fiú fekszik a katonai pricsen, rajta egy félmeztelen , csinos fiatal leányzo´ “lovagol”, melette babrálgatja puszilgatja a fiút egy másik, szintén csinos  fiatal leány, s egy harmadik , felo´´lto´´zo´´tt leányka mindezt nézve, kéjessen nyalogatja a száját, s a kezeivel o´´nmaszturbál a szoknyája alatt. Majd elkezdik egymást eme po´zokban és tevékenységekegben ko´´rbe-ko´´rbe cserélgetni.

“Mi ez … ez a pokol?”… Ijen a pokol?… vagy a tisztítotu´´z, … talán ez egy pro´ba tétel?…”

Ekkor a(49) falbo´l elo´´ jo´´n valamijen éjfekete alaktalan-alakokat . válto´ fu´´stszeru´´ség, majd hirtelen emberformájúra formállo´dik, félig fu´´st, félig szo´´rny félig emberré, majd ráveti magát a harmadik leányra, ledo´´nti s iszonyúan durván kezd vele ko´´zo´´su´´lni , miko´´zben iszonyú, diszno´szeru´´ ro´´fo´´géseket ad ki magábo´l.

Okczyl felso´hajt :

“Istenem… ez egy inkubusz?… vagy a három lány talán sucubus?

Ekkor , (57)                                                                                                                                                                                                                      mintha olvasná Okczyl gondolatait, a fu´´stto´´megbo´´l levállik egy kissebb rész, hirtelen fiatal leányzo´ alakká formállo´dik, felo´´lto´´zve ugyan, de rakott miniszoknyában, so´´tét barna harisnyában , roppant izgato´ alakkal, kerek , kislányos arcal, amej el van takarva, csak az arc felso´´ része látszik , gyxerekes s mégis kegyetlen , csodállatos szép szemekkel , frufrus hajjal.

Oda rohan Okczylhoz s az ujjaival do´´fko´´dni kezdi Okczylt – mej igen fájdalmas de mégis kéjessen izgato´.

Majd lerántja a felso´´ o´´lto´´zékének egy részét, s kibomlik az egyik igen formás cicije.

Okczyl ekkor rádo´´bben :

“Ez az egész csak a tudatom szu´´leménye , materializállo´dása?… valamiféle pro´batét… Purgato´rium?… mi ez az egész… ja! … mégiscsak az alien szer hat továbbra is, haluícinácio´kat okozván?…”

————————-

A doktor kezdi pásztázni a kezeivel az egész teru´´letet.

“Itt van…!”

“Mi ?”m

“Nézzék!… egy láthatatlan energia falat vontak az egész teru´´let ko´´ré… Be lehet hatolni, már mint az áldozatra kivállasztottaknak, kifelé nem…”

“de hiszen a fo´´ldo´´n még nem létezik eme technolo´guia !?!”

“Nem …és mégis igen… persze nem itt s nem is oficiállissan, hanem a posttesla kísérletekben… de itt – valamikor régen- a walton faj, az alieninváders faj hagyta itt szánt-szándékkal… velo´színu´´leg, …persze az is lehet, hogy még a régi, az itt láthato´ entitásokat kialakíto´ faj hagyta itt eme technolo´giát, amit csak … hm . véltlenu´´l, aktiváltak az eme quasi “realitiso´ ” irányíto´k…”

Ekkor a fo´´lfelé mászo´ szo´´rny eléri a felszínt, kimászik úgymond  a talajbo´l  s u´´ldo´´zo´´be veszi a meneku´´lo´´ , vikendezo´´ családokat.

A doktor egy sugárral leteríti.

Ezt észrvevén a fo´´ldalatti laborato´rium szo´rakozo´ – dolgozo´i, felszabadítanak to´´bb a kockában lévo´´ szo´´rnyet. Ezek is kimásznak , de a doktor sorba leállítja o´´ket.

A lenti laborato´riumban elszabadúl a pokol, mivel a szo´´rnyek kezdenek elo´´jo´´nni.

A doktor sorbe lebénítja o´´ket.

Ekkor a legméjebben lévo´´ o´riás humanoidok is kezdenek aktívállo´dni, minden remge, mintha fo´´ldrengés lenne, a családok szanaszéjjel meneku´´lnek.

Az o´riások kezdenek kimászni, de a doktor ismét megbénítja o´´ket.

“Ez to´´bbszázezer évig hatni fog. ”

A doktor végig ku´´ld egy sugarat – vélheto´´leg az egész fo´´ldkerekségen át.

“Ez az o´´sszes fo´´ldalatti lényt lebénítjas legalább sok százezer évre.”

“Na de mi lesz a to´´bbi -hm. más ido´´tér dimenzio´beli gigászi lénnyel?”

“Vissza kell térnu´´nk s lebénítani o´´ket…

De elo´´bb az alieninvaderseket kell felkutatnom s valamijen mo´don másfelé irányítasni o´´ket, más, számukra alkalmas bojgo´ra

Nem akarom o´´ket megsemmisíteni, csak ne bántsák ezt a bojgo´t, hagyják el s – erro´´l kell majd o´´ket meggyo´´zno´´m.”

———————-

Ekkor ismét megjelenik a so´´tét fu´´stszo´´rnyszeru´´ség s Okczyl fu´´lébe súgja :

“Bu´´no´´s vagy …mindenkli bu´´no´´s.”

“No de hát ezért éltem túl egy elo´´bbi… látomás szeru´´ségben, vagy paralel realitásban  a világvégét… ojannyira bu´´nio´´s lennék ?”

“Mindenki bu´´no´´s, … nincsen tiszta lélek, tiszta ember…”

“No de hát akkor – ha egyáltalán van- ki jut a menyországba…? …vagy tán mindenki elkárhozik?”

“Mindenki… nincsen tiszta lélek… a menyország u´´res… s ezért nem is létezik…”

“De hát az Isten, a Jézus szereti az embereket, megbocsájt nékik…!?!”

“Ha-ha-ha!… Ez nem igaz … olvasd el a tízparancsolat eredeti o´héber változatát… az Isten csak bu´´ntet… bu´´ntet és újra csak bu´´ntet, borzalmassan, kegyetlenu´´l…”

 

———————-

“Jé !… ismét a kietlen fo´´ld ido´´tér dimenzio´jában vagyunk.!”

“Itt kell a lényeket lebénítani… elpusztítani eléggé nehéz lenne… ez kérdéses… s ráadásúl mindennemu´´ hatalmas beavatkozás a fo´´ld o´´sszeto´´jébe – s ezen lények mára már szerves részeivé váltak a fo´´ldnek, mondhatno´k, hogy az o´´sszetevo´´it alkotják – végzetes lehetne.”

“Hát persze!… Ojan ez , mintha elterelnénk az o´ceánok áramlásait…”

“Pontossan”

A doktor pásztázza a fo´´ldfelszín alatti méj rétegeket.

S ekkor már látni, hogy ku´´lo´´nféle, szemmelláthato´lag biologiai jellegu´´ valamik szunnyadnak ott, persze némejiku´´k hegy, hegység nagyságú.

Bele vannak olvadva a ko´´zetekbe, némejik egy része mintha lény lenne s a másk fel fokozatossan átfojik valamiféle ko´´zet anyagba.

Némejiku´´k szinte a ko´´penymagmán ússzkáll, illetve lebeg.

A doktor végig ku´´ld egy sugárnylábot, mej kezd elterjedni az egész ko´´zeli s távolabbi felszínen, egésszen as láthatárig s még tovább.

“Na ez akár to´´bbmillio´ évre is megbénítja o´´ket… tetszhalott állapotba keru´´lnek , ko´´zetté válva.”

————————-

“Istenem… ez nem lehet igaz…!?”

“Akarsz -e újra fiatal, 16- 20 éves lenni…”

“…hát ez jo´ lenne… persze a mai eszemmel és tapasztalatommal, tuídat belso´´vel”

“Ha-ha-ha! … Hát persze hogy a mai tudatoddal, te lu´´ke, ku´´lo´´nben az egésznek nem lenne értelme…”

“Na de akkor elveszed as lelkemet…?”

“hát persze, de hiszen ennek semmi értelme… minden lélek elveszett már… az enyémek mindnyájan… nekem lett igazam az U´rral szemben… valo´jában én vagyok  mindenség ura… vagy legalábbis a teremto´´je… az o´´ro´´k antitézis… hisz te tudhatod… fojton- fojvást ezeken elmélkedsz… én vagyok az o´´ro´´k entropia, mindennek a létrehozo´ja… én hoztam a multiverzumokba fényt…

Ismét vissza akarsz -e fiatalodni? … semmit sem veszíthetsz…ellentétben a Faustal, aki azt hitte, hogy vagy u´´dvo´´zo´´l, vagy elkárhozik,… hát tévedett, .. akárcsak Goethe, aki saját magát képzelte a Faustnak, szerlemes volt egys 16 éves leánykába, ezért legszívesebben ismét 18 éves askart volnas lenni… (felkiált) De nem merte megtenni…a lu´´ke…

…Kiesett a teljes életed … elrabolták… most már 70 évesen nehéz lesz bepo´tolni… az internetes ismerkedo´´k ben senki… mert túl o´´regnek tartanak… habár a szellemed akár 35 éves, vagy méginkább éretlen kamaszé… hisz mindég éretlen gyermek voltál… s testileg is igen fiatal vagy… csakhogy de yuris a korod… no meg a ku´´lso´´d se már 30 évesé…

…Valaha 16-20 – so´´tt még jo´val késo´´bben is, 30 évesen is – úgy néztél ki, mint a mai Keir Gilchrist, vagy nem régen Tobey Maguire, vagy Collier, vagy Mathews B Raps,dehát akkor ezek nem  tetszettek a lányoknak… kiestél as korodbo´l… mindég egy kicsit kint voltál… elo´´bb… de ma eme …a visszatért saját akkori ku´´lso´´ddel askár nagy sikereid lehetnének, …akárcsak Keirnek…

… de vigyázz, a még masi naspig is meglévo´´ bizonyos mértéku´´ félszed azért megmarad… azaz a teljes mai belso´´ tudatod… Na mi van Akarod -é?”

Hirtelen a bunker o´´sszeomlik… s O(kczyl elveszti az estméletét.

—————————

“Jo´ hírem van. Sikeru´´lt találnom egy az úgymond “walton faj ” számára alkalmas bojgo´t, s már-már meg is gyo´´ztem o´´ket, hogy menjenek oda.

Ráadásúl sikeru´´lt kiderítenem a doboz nyomogato´ láncreakcio´ mikíéntjét.

Ez egy jo´val magasabb szinten lévo´´ civilizácio´to´l elorozott “technolo´gia” – valo´ban már- már szinte “mágia” – s a skaláris, holo- quantum o´´sszefono´dásokon, valamint , valamint a rejtet, részben o´´sszetekeredett dimenzio´k kapcsolatain, továbbá a blánkapcsolatokon alapúl. De ezt nektek nkagyon nehéz lenne megmagyaráznom… hiszen a tárdisz , no meg a so´nikus sro´fhúzom is ij , jo´val fejlettebb technolo´giákon alapúl… no persze nem lettek elorozva … régen o´´ro´´ko´´ltu´´k o´´ket az anya bojgo´nkon, a Galifreden…”

————————

Ismét (97)otthon volt, mintha az ágyában ébredne fo´´l, felo´´lto´´zi, s vaslahogyan gyanússan jo´l érzi magát.

Ki megy , véletlenu´´l belenéz egy utcai kirakat u´´vegbe s megdo´´bben… as régi… 60 -as évekbeli énje néz vissza reá…akárcsak a Keir…

Visszarohan a házba nehogy  tényleg csak abba a korba esett voln-e vissza. De minden új mikroelektronika ott van a szobában, s a zsebében az új smartfon.

Kint a fo´´téren oda megy hozzá két fiú és egy viszonylag csinos leányka, mindhárman úgy 16-18 évesek.

“Na mi van Okczyl, megint oj búskomor vagy, légy már egy kissé normálisabb…”

Okczyl persze sohasem látta o´´ket (de ez már elo´´fordúlt to´´bbszo´´r is, azo´ta, amio´ta ez az alien szr hat reá állíto´lag), habár a fiatal lány szemmelláthato´lag úgy néz reá akárcsak egy kívánatos fiatal kamaszra.

Számára a 3 fiatal teljessen ismeretlen… azt sem tudta, hogy honnan ismerik o´´t – de nyilvánvalo´an elo´´zo´´leg ismerték o´´t , egy már ido´´to´´rténetidimenzio´ síkban, vagy az egész egy rafinált halucinácio´… talán a hm. “Lucifer” okozta…

A leány megkérdi : ” még mindég szerelmes vagy E´vába…Hiszen a mobilodban van a képe…?”

A fiú: ” Hát Anna, persze hogy igen… nem látod…?”

“Pedig drogozik… nagyon is… s teljessen elhagyta magát…”

A másik fiú: “S nem akar Okczylro´l tudomást szerezni… teljességgel ignorálja… s ráadásúl valamiféle hu´´je, idio´ta vúdú csoport tagja, mej eszement boszorkány praktikákat gyakorol.”

Okczyl titokban belenéz a mobiljába, hogy valo´jában hogyan néz is ki ez az E´va, akiro´´l annyit beszélnek s akit valo´jában sohasem látott, de állíto´lag mégis csak nagyon is ismeri.

Valo´ban nagyon tetszik neki, persze inkább mai (2016-os) fiatal leány típus.

Ismét haza rohan s a scypeon felhívja az ott lévo´´ E´vát, majd ugyanazt teszi a facebookon is.

E´va ro´´gto´´n válaszolm: “Miért zaklatsz engem… valo´jában mit akarsz… fojton – fojvást…. Mit akarsz?”

Bekopognak – az egyik fiú és Anna.

!”Már megint E´vát nézed… felejtsd el már végre.”

Anna: ” Az is lehet, hogy rossz hejen keresed az igazi szerelmedet…”

Ko´´zben a fiú elsiet : “Már muszáj a suliba mennem.”

Anna : “Ne légy már oj szomorú… sokan észre sem veszik, hogy az igazi szerelem máshol van…

S kezd Okczyl arcához ko´´zeledni.

Okczyl kezd hevessen dobogni, o´´ru´´lni… hiszen Anna is igen szép leány . Ekkor (105)a scypeon megjelenik a másik fiú :

“Szo´´rnyu´´ hírem van… E´vát túldrogozva, holtan találták… az orvos szerint nem kizárt a szándékosság is…”

Okczyl nem tudja, hogy hogyan reagáljon, hisszen sem Annát sem ismerte eddig úgymond, E´vát meg végkép nem.

Ekkor Anna elrohan sírva.

Késo´´bb Okczyl nézi E´va képeit a mobilján… nézi… nézi… s hirtelen mintha E´va képe reákacsintana, reá hunyorítana…

Meg rému´´l… mi ez az egész ?

Ide-oda járkál a szobában… nézi az o´riási barok tu´´kro´´t ( a dédszuí´´lo´´k nászajándékát Jolánkának)… s ekkor a harmadik szoba so´´tétjében, mintha fel-fel tu´´nne E´va sziluetje.

Ismét megho´´ko´´l.

S mintha E´va keze írna valamit a távoli szobábo´l a levego´´be, s ekkor a zu´´lo´´ro´´n megjelenik egy elmoso´dott, kézpárával írt írás :

“Mindég is csakis téged szerettelek Okczyl… szerelmem, édesem!…”

Okczyl végkép ledo´´bben, egyszeriben két szép leány szereti s ráadásúl az egyik már halott, talán o´´ miatta lett o´´ngyilkos.

S ujabb írás : “Gyermeeket akarok to´´led!”

Ekkor már-már Okczyl elszédu´´l. Rádo´´bben, hogy habár visszaiatalodott, mégiscsak megmaradt benne valami a 70 éves mikéntjébo´´l, azaz abbo´l, ami a 70 éves mivoltához képest csak úgy – nehezen identikálhato´an  – úgy 35 és 50 ko´´zo´´tt lebegett.

Ekkor berohan Anna :

“A scypeon ott volt a segéjkéro´´ arcod… hogy nagy bajban vagy…”

Okczyl: “E´n… nem tudok semmiro´´l sem “(már-már megmondta, hogy e napig sem E´vát, sem Annát nem ismerte…).

Ekkor ismét látja a nagy tu´´ko´´rben E´va sziluetjét, aki gyorsan ko´´zeledik Annához.

“Vigyázz Anna!”

Anna látja, hogy Okczyl a háta mo´´gé néz, ezért hátra fordúl, de nem lát emmit sem, …de Okczyl sem lát a valo´´ságban semmit. Ismét a tuí´´ko´´rbe néz s látja hogy az E´va sziluetje már elérte annát s o´´sszeolvadt vele.

Ekkor (113)Anna szemei furán, szinte gonoszan és igen perverzu´´l , “vámpírossan”  lángolni, majd kéjessen megszo´lal:

Már csak én vagyok … s téged – a természetfo´´lo´´tti hatalmamnál fogva – rabszolgaként foglak kezelni, elrabollak soha sem találnak ránk, s gyermekeket fogzs nékem szu´´lni… hiszen az uto´bbi ido´´ben megszállottan akarsz kis gyermekekt, fo´´leg kisleányt… ne is tagadd…”

S ekkor ijszto´´, méj hangon fojtatja :!

“Hiszen ezért is fiatalítottalak meg.”

Okczyl ekkor rádo´´bben, hogy a “volt E´´vában” talán a “Lucifer ” lakozik, aki rajtuk kerešsztu´´l akar e világban terjeszkedni.

Hihetetlen hármas érzés keríti hatalmába :!

Egyfelo´´l végtlene o´´ro´´m, hogy végre gyermeket nemezhet,

másfelo´´l szo´´rnyu´´ félelem és do´´bbenet az gészto´´l ,

harmadrészt iszomyatos lelki fájdalom: Hisz véglegessen  elkárhozik, s kárhozatot hoz az egész fo´´ldre, lehet, hogy az egész (multi)
univerzumra is.

Másfelo´´l bizar érzés… hiszen ez az egész parafrázisa a Keir -Solet filmjének… bizonyára az egészet csak a tudata vetíti ki vagy materializálja egy másik dimenzio´ “falasira”.?!?

Másfelo´´l még bizarabb érzéssel konstatálta, (129)hogy :

Már cc. 1983 o´ta tudja, hogy kiesett a nemzedékének a korábo´l, sokkal inkább az akkori,so´´tt –  s méginkább, s egyre inkább az ujjabb és ujjabb fiatal nemzedékekkel rokon… de hogy a mai – Riffkin szerint az úgynev. “Gap nemzedéket”  képviselo´´ – a szociállis médiákon nevelkedett s internetes hállozatfu´´ggo´´ (de) generácio´s nemzedékhez tartozna ojannyire… ez még Okczylt is meglepte.

———————–

Hirtelen (137)ismét reggel volt, az ismero´´s családi házban, su´´t a májusi-júniusi nap.

“Talán már véglegessen úgymond felébredtem.

Talán már véglegessen visszakeru´´ltem a valo´ságba… a szer már nem hat … vagy tán ez a halucinácio´s térido´´ vándorlás  – végtelen to´´rténetként – továbbra is fog fojtato´dni ?”

Ekkor ismét mintha elaludt volna, vagy átugrott volna valahová másfelé (?).

————————

Egy hajo´´n volt a tenger ko´´zepén. (153)

De ro´´gto´´n látta, hogy nem egy mai hajo´ ez, azaz talán mégis csak lehetne egy régi stílusban megszerkesztett mai luxus jacht.

De ko´´ru´´lnézve a távolabb ált néhány ember, kik o´´lto´´zékei sokkal inkább 19. századiak lehettek volna.

S a ko´´zleben – a hajo´ korlátnak do´´lve állt két ifjú – egy nagyon szép leány, úgy 17-18 évesnek látszott, s egy ka,aszodo´ , lányos arcú kis fiú  – úgy 14 évesnek látszo´.

A lány mo´´go´´tt volt egy nagy karton, rajta valamijen elkezdett rajz, virágok, fák, vízesések, madarak.

A lány hirtelen letérdel a rajazhoz s fojtatja a rajzolást.

Majd szo´´vegeket ír alá .

A kisfiú nézi a rajzot és a szo´´veget :

“Mijen szép rajz s a vers is .”

“Meg akarom zenésíteni – a rajzot és a verset is… ez lesz a dallama.”

S kotta vonalakat rajzol a karton papírra és beleír egy dallamot.

A fiú nézegeti:

“Szép dallam… ezt csináld továbbra is.”

“De az apánk nem nagyon o´´ru´´l ennek, azt mondogatja…”

“Tudom, tudom… hogy ki hallott már ojat , hogy egy lánybo´ zeneszerzo´´no´´ lehessen.”

“De lagalább azt megešngedi, hogy ijen félamateur mo´don legalább apro´bb dalokat írhassak a versekkel és a rajazaimmal egyu´´tt.”

“Nem akarja, hogy a Nanerl sorsára jussál, aki szerencsétlen véglegessen le lett tiltva az alkotásto´l.”

“S te min to´´ro´´d a fejed?”

A fiúcska lelkessen – szinte kiabálva és gesztikulálva:

“Szeretnék valamit írni, ami egy csodállatos tu´´ndérvilágban, tu´´ndérországban játszo´dik le.”

“Hát nem rég mondtad, hogy a Szentiván éji álom ijesmi!?”

“Igen csak hogy…”

“Csak hogy …?”

“Túlságossan valo´ságos, nem eléggé elrugaszkodott, nem eléggé színes, s fo´´leg jo´l ér véget minden… az én tu´´ndérállommomban a fo´´ho´´s elpusztul … szo´´rnyu´´véget ér.”

“De hát a Szentiván éji álom nagyon szép… csodállatos…”

“…Igen… meg is akarom zenésíteni…

…de az én világom egy kissé más… ”

“Na és mijen?”

“…Tudod… ez ojan lesz , ahol a fo´´ho´´s… már mint hogy én… tévejeg, csodállatos érzésekkel a szíváben… szerelemre vágyik…csodállatosra, tu´´ndérire… ugyanakkor retteg is, mi vár ott a túlonnan reá…remény, kito´´ro´´ boldogság és bizonytalanság, so´´tt halálfélelem ko´´zo´´tt vergo´´dik… s ekkor …”

“S ekkor?”

“Egy valasmiféle átjáro´hoz, mondjuk, hogy egy fu´´ggo´´nyho´´z érkezik, rá van írva, hogy innen már mincsen visszatérés… ha belépsz, akkor lehet hogy elvesztél…”

“De hát ez szo´´rnyu´´ … s hogy micsoda fantáziád van neked Félix…

… s mi van tovább?”

“Egy egésszen más világban találjas magát… csodállatos, varázslatos, elátkozott erdo´´ben,… csodállatos világíto´ virágok és lepkék ko´´zo´´tt, lebego´´ fák, erdo´´k és sziklák ko´´zo´´, ahol a semmibo´´l vizesések zuhognak alá… s minezek ko´´zo´´tt..”

“S mindezek ko´´zo´´tt ?”

” …fura apro´ repkedo´´ to´´rpék ugra-bugrálnak… néha vidámak, kedvesek… de ojkor-ojkor gúnyossan vicsorognak, rettenetes torz mo´don nevetgélnek…

… magával rántanak a magasba… repu´´lnek velem… majd letesznek egy tisztásra… ahol egy csodállatos tuí´´ndér lányka vár… oj szép, mint az álmaim leánykái…azonnal szerelmes leszek belé… s úgy néz ki, hogy o´´ is…

… megfogja a kezeimet és kezdu´´nk szárnyalni, repkedni a fák és virágok ko´´zo´´tt… én kérdem… “hol vagyunk?” … “egy másik planétán”… “egy másik planétán? …a Vénuszon a szerelem planétáján?”… “nem a Vénuszon… sokkal messzebb… egy ko´´zeli csillag planétáján…”… s repu´´lu´nk és repu´´lu´´nk…”

“Nos …..és mi lesz aztán?”

“ko´´rbe fognak ismét az apro´ repkedo´´ to´´rpék… kedvesek is de egyben félelmetessek… a lányka már sehol… rettenetessen vágyom utána… s ekkor ismét melettem terem… megcso´kol… jaj ez az érzés!!!… s mennyegzo´´i ruha lesz hirtelen rajtunk… mintha esku´´vo´´lenne  … s utána végtelen keringo´´zés a magasban… boldogan… ”

“S azután?”

“Ismét eltu´´nik a lány … az erdo´´ egyre nyomaszto´b és félelmetessebb … elo´´jo´´nnek a to´´rpék… de ezúttal kaján , roszindulato´ mosojjal az arcukon… ko´´rbe fognak… elrepu´´lnek velem egy szo´´rnyu´´ szakasdékba, verembe…”

“S aztán… a félszet hozod rám Félix!?”

“Szétszaggatnak, darabokra tépnek…”

S a fiúcska a kezeivel kezdtranszban  rángato´´zni… azaz mintha váltakozo´ , presto zongora oktávmozgást utánozna… majd o´´sszomlik a padlo´ra.

A lányka fo´´lébe hajol, rángatja:

“Na mi van veled Félix? Teljessen megijesztettél!

A fiúcska hirtelen felál:

“Istenem, de gyo´´nyo´´ru´´ vagy Fanni… akár az álmaim leánya… te vagy az”

Lekonyúl:”Sajnos én csúny kisfiú vagyok…”

A lány megímogatja a fiúcskát:

“De hogy vagy te csúnya ”

“Valo´ban… mert én nagyon szeretlek… hiába vagy a testvérem… ”

Megfogja a leányka kezeit, megsímogatja, mejd mego´´leli és megcso´kolja az arcát.

“Mit csinálsz Félix… ezt nem szabad… még meglátnak minket…”

“Nem látnak… ku´´lo´´nben is nekem mindegy… (felkiált) … Te leszel a feleégem!…”

S igyekszik szájon cso´kolni a leányt.

“Jaj miket mu´´velsz Félix… az Isten szerelmére … térj észre…!”

————————

Allepo 2016 10.

Mindenfelé kháosz, borzalmas harcok, mindenfelé halott , vagy sebesu´´lt gyermekek.

Megjelenik az alien invaders. Odamegy assasdhoz :”Mind leo´´lni, csak a te híveid maradjanak.”

Majd Putyinhoz megy : “Lebombázni az egész bagézst.”

Majd az amerikai hadu´´gyminiszterhez:!

” Mind lekaszabolni!”

Majd D. Kochhoz:” Ha rááldozol néhány millio´t, s végleg elpusztul Síria, Milliárdokat fogsz  visszakaspni.”

Kisvártatva John – mintegy egyszerre – mgjoelenik az elo´´bbiek elo´´tt :!

“Minden áron véget kell vetni a vérontásnak… hiszen ez az emberiség szégyene, – új “Quernica”, új “Golgota”!

———-

;Tárdisz és az o´´to´´k.

Sibéria – Jamal. A fo´´ldo´´ méj jukak.

“Na etto´´l féltem …”

ik ezek doctor?”

A Hovard segítségével az alienek a mi ido´´tér viszonyainkba hozták és felébreszhtették az o´´s férgeket – 100 méter szélesek s 8.-10 km szélesek.

Ha egy nagy város ko´´zelébe jutnának egész városokat falnának fo´´l.

Vigyázz!!”

Hirtelen fo´´lemeli a tárdist.

A jukbo´l hirtelen elo´´ugrik  egy gigantikus féreg s szinte elkapja a tárdist..

———————–

Speer – az igazi Gáyus Baltár. (“Sonáte for Symphonic orchestra.”)

(“Expozition”)

 

1929 Albert Speer parány                                                                                                                                                                                                                              i mu´´terem-dolgozo´ szobája.

(3v)”Hát nincsen és nincsen semmi megrendelés…

… pedig micsoda terveim lennének…”

+++++++

és micsoda nyomor ho-nol mindenfelé…  egész ország pusztul… a nemzet a to´´nk szélén…”

+++++++++

1922 Albert találkozik az ujdonsu´´lt barátno´´jével Markétkával.

“(v22)O´ csoda Markétka, mino´´ gyo´´nyo´´r,

o´ drága tiszta lény,angyalui tu´´nemény,

o´ drága tu´´ndér, o´ édes kislányka,

véled mindrn más lett, véled munden jo´ lett…

“(31-32b)Hiába akadájoznak minket , én halálossan megzerettelek …”

(33v)légy a párom, légy a párom légy a párom mindvégig o´´ro´´kre,

szu´´ljél nékem sok gyermeket, sz´´uljél nékem sok kislányt és fiút,

 

(38-39b)”O´h Albert … csodállatos szavakat mondassz nékem…”

Markétka:

“,pedig,pedig mind ez,mind ez igaz…pedig,pedig mind ez igaz,…(45)pedig, pedig, én egyetlenem…mind e-z i-ga-z…

légy a párom ,adj nékem kislányt, adj nékem gyermeket, adj nékem fiút,

(ismételve…)

(41v)Markétka:

“o´h  te albert, mi lesz vélu´´nk, nincsen néked semmi munkád,

pedig én is, pedig én is véled szeretnék forro´-  szerelemben…

nincsen munkád mi le-esz vélu´´nk, pedi-g szeretlek oly nagyon forro´n,

(imételve…)

 

 

 

 

++++++++++

(57-58b,az asztalt csapossa éktelen du´´hébe… miko´´zben bejo´´nnek hozzá a hu´´séges diákjai hitler jugend egyenruhákban)

“Nincs és ismét nincsen semmi munka… éhenhalunk a családunkal?…Mi lesz velu´´nk?”

 

a lelkes diákjai:

(59-végig b)”Tanár úr! Maga egy zseni, akit senki sem értékel.

Kérem lépjen be a nemzeti szocialista pártba … ott bizonyára értékelni fogják,”

“De hiszen én nem vagyok az o´´ szimpatizánsuk… hiszen o´´k paranojás o´´ru´´ltek, mu´´veletlenek , primitívek, cso´´cselékek…!”

“Ne to´´ro´´djo´´n ezzel… a jelenlegi kétségbeejto´´ hejzetre talán leginkább o´´k jelenthetnének megoldást…”

“Persze az is igazu, hogy az a ki pojáca bajszos boho´c  figura talán nem is ohjannyira ellenszenves…hiszen jo´t akar eme szerencsétlen, nyomorgo´ nemzetnek…”

++++++++++

(“durchfu´´rung”)

Go´´bbelsz:(b—)(77)

“Albert …maga egy zseni… hogy eddig senki sem vette o´´nt észre…”

“Nagyon meg vagyok hatva …Hermann”

“”No Ne féljen…egyre to´´bb megrendelése lesz…

S bemutatom a nagy fo´´no´´knek is… bizonyára nagyon fogsz neki tetszeni…!”

+++++++++

 

Adolf és Albert az új Berlín maketje fo´´lo´´tt.:(79)(b—)

“Albert …maga egý zuperzyseni …muicsoda terv!!!…

Engedd meg, hogy a legjobb barátommá fogadjalak…!

E´s áto´´leli Albertet.

“Nagyon meghat fu´´rerem…”

“Kérlek ne hívhjál fu´´rernek… neked csak Adolf vagyok …. mintha az édes testvérem lennél…”

+++++++

Albeert tárgyal egy ko´´zjegyzo´´vel:(92)(b—)

“Tehát ezen zsido´ polgárok mu´´kincsei ku´´lo´´nféle “stromanok” tulajdonaiba fognak keru´´lni…. ha jo´l  értem?”

“Bizonyára … s ha visszajo´´nnek amerikábo´l , illetve Lengyelországbo´l , akkor vissza lesznek jutqtva az eredeti tulajdonosokhoz,”

“Vagyxis így meg lesznek számukra mentve… nem tehetik rá a kezeiket a náci pribék bandák,”

Albert magában imígyen elmélkedik:

“Micsoda o´´rdo´´gi álszent vagyok… megmentem a vagyon tárgyaikat, de titokban abban reménykedem, hogy végu´´l is az én tulasjdonombvan ko´´tnek ki…

kihasznállom a háború poklát, s a szerencsétlen zsido´ polgárok hejzetét, hogy vagyontárgyakat szerezzek”

Ekkor(93-94) bejo´´n egy fura alak (alien invaders):

“Mister Albert – az o´´sszes vagyon tárgyat harácsolja o´´ssze, s ne legyenek lelkiismereti furdalásai…”

Albert “Na ezt még sem tehetem…”

“Miért nem?””

+++++++

Albert a felesége és a gyermekei.

Az Adolf bajor alpesi menháza.

Albert magában (96 B—)

:”Borzalom … ezen ártatlan gyermekek ezzel a pojáca szo´´rnyeteggel joátszanak és még ráadáúl kedves adolf bácsinak szo´llítják…”

Ekkor (104-105)megjelenik egy fura alak:

“Legalább jo´ nácik lesznek belo´´lu´´k… irtani fogják az o´´sszes alacsonyabbrendu´´ fajokat…”

Albert : ” Ki maga és mit akar?””

+++++++

Mindenfelé borzalmas háborúk(110)

Megjelenik (113)egy fura alak:

” Legalább egymást kiirtják a gyu´´levész bandák… s te ezt támogasd aAlbert”

“Hogy még én?”

 

++++++

1942 Albert – (119)

mint munkau´´gyi miniszter – nézi az alárendeltjeinek az iratait:

“(120v)Szent atyaúristen -ez a gazember rabszolgamunkakén t halálra dolgoztatja a szerencsétlen zsido´kat és az orosz hadifogjokat,…

…mit tegyek …Istenmem… mitr tegyek…???

..(128b).ha jelentem… dehát kinek… majd végu´´l Adolf lecsukat…Istenem … mit tegyek?..Tegyek úgy, mintha semmiro´´ sem tudnék? …végu´´l is az alárendeltjeim szervezik be a munkásokat……?.”

++++++++++

1942 Január.(141)(b–)

Hitler: “gyere te is Albert, habár nem lesz semmi szavasd, de mint barátomnak itt as hejed…Gyxere csak be…”

Hitler, Himmler, Eichmann, s még sokan mások – s mellesleg Albert is.

A to´´bbiek tárgyalnak – Albertnek nincsen szava, csak do´´bbenten hallgat mint a sír.

Hitler: “Urainm természetessen értik, hogy erro´´l semmi jegyzdet nem maradhat fo´´n. ”

Himmler fo´´lnevet:

“Uraim … ha minden jo´´l megy – legalábbis Euro´pában – 2 éven belu´´l nem marad egy bu´´do´´s diszno´ zsidaja sem élve.”

Ko´´ztu´´k u´´l (144)egy fura alk is :

“Ez az … kiitrtani zsdido´kat, arabokat , szlávokat, mindenkit”

Albert magában morfondírozik:

“Szent atyaúristen… a sátánok ko´´zé keveredtem s teljességgel tehetetlen vagyok ellenu´´k.”

Kifelé menet – Adoilf:

“Természetessen te Albert nem voltál itt.”

Kifelé menet albert magában.(150v)

“Ez borzalmas, sátáni,  s a legszo´´rnyu´´bb az, (sempre énekbeszéd=as—-)hogy nagyon titokban mintha abban reménykednék, hogy a lengyelországba vitt tulajdonosok már nem térnek vissza és így a mu´´kincseik az én tulajdonomba keru´´ĺhetnének.”

+++++

Egyre (161)szo´´rnyu´´bb a háború.

Ismét (165)megjelenik a fura alak:

“Albert! – Hadd irtsák egymást!”

“Micsoda? éppenséggel abba kell hagyni ezt az értelmetlen o´´ldo´´klést!”

+++++

Végre (171-to´´l)kezd remény fo´´lderengeni… a náci szo´´vetség egyre inkább háttérbe szorul.

++++++++

O´riási lelkesedés a háború végén.(179-180-to´l)

+++++

(“Repriza”)

(189)

Albert néhány nappal a háború vége elo´´tt eltu´´nt – mint jo´val a halála után kideru´´lt – elintézte , hogy a zsido´ érték tárgyak ujjabb és ujjabb stromanokhoz kru´´lhessenek, úguy, hogy néhány évtized múlva az o´´ tuljdonát képezhessék.

++++++++

A (203)felesége meg van do´´bbenve, hogy a férje sok-sok évre bo´´rto´´nbe fog keru´´lni, s esetleg ki is végzik.

Albert elmagyarázza, hogy bu´´no´´s s megérdemli a bu´´nho´´dést.

+++++++++

Majd (215)o´´nként jelentkezett a készu´´lo´´ nu´´rnbergi bíroság eôo´´készu´´leti bizottsága elo´´tt.

            Bu´´nbo´´snek érzi magát.

            Ez igen jo´l jo´´tt as készu´´lo´´ bíro´i szék elo´´tt – mivel kelett nekik valaki, aki ellensújozhatná nekik a várhato´ go´´ring csoport ero´´s náci propagandáját.

            Arro´l persze senki sem tudott, hogy Albert valo´jában mindent tudott a gyilkos rabszolga munkákro´l is, valamint a végso´´ megoldásro´l.

            Egyedu´´l az orosz prokurátor tiltakozott – nem hitt Albertnek.

            A per fojamán hatalmas “párbaj” alakúlt ki Go´´ring és Albert ko´´zo´´tt.

            Albert megdo´´bbent:”Hiszen a ko´´zvetlen alárendeltemet gondolkodás nélku´´l kivégzik, holott o´´ csakis az én parancsaimat teljesítette… mit tegyek… o´´nkényt menjek a kivégzés elé?…”

            Elmúlt (227)20 év – s a már igen ido´´s Albert Markétkával egyu´´tt – emlékeznek vissza a korábbi éveikre.

           

 

 

 

 

PC Y4-0

Okczyl mintha  ismét mintha minden odébb ugorna.

Egy o´cska teherauto´n “száguldanak ” – do´´co´´gnek, egy ro´´go´´s, poros úton.

Az auton mintha to´´bb család lenne o´´sszezsúfolva – ko´´ztu´´k egy anya to´´bb kisleánnyal.

Az egyik kisleány szemmelláthato´lag halálán van.

Okczyl mégis csak érti a beszédu´´ket, habár vélhato´´en valamijen o´´rmény, vagy o´´rméyn-tatár keverékkel beszélnek , itt-ott orosz szavakkal.

Ekkor odajo´´n egy egyenruhás – valamiféle régi, sztálinkorabeli o´´lto´´zékben, talán nkdvésben – megnézi a leányt :

“Mrtví – daváj prič:”

Az anya kétségbeesetten tiltakozik : “Jištyo´ net.”

“Mrtví a dosť.”

Megragadja a leánykát, s csak úgy kidobja a “száguldo´ ” – do´´co´´go´´ teherauto´bo´l az út mellé.

Ekkor feltu´´nik – mint egy sziluett – egy úgy 10 éves , igen szép, csodállatos  kisleányka alakja, félig ko´´dszeru´´en. Keservessen sír.

Okczyl – aki szintén mintha csak sziluett lenne – oda megy hozzá :

“Pačemú ti plačeš?”

Majd hirtelen rádo´´bben, hogy érti az o´´rmény- valamint a tatár nyelveket is.

Ismét megkérdi : ” Miért sírsz?”

“O´´ volt a nagymamám testvérkéje, s csak úgy kidobták , mint egy szemetet.

De meg lesz bosszúlva – a jo´ságos, de szigorú Alah ezt nem fogja tu´´rni.”

—————

A doktor szo´l a do´´bbiekhez: “De van még egy feladatom… meg kell állítanom valakit.”

————–9

Okczyl mellett terem a doktor , távolabb a fura telefonos fu´´lkéje :

“Mester úr! – Van egy nagyon fontos feladatom a számára… Meg kell állítani valakit… azaz, ahogyan ti mondjátok … a “Sátánt” – ki emberi alakba bújt , s már-már uralja az egész világotokat.”

“No de hogyan – s miért én?”

“Mert az én alkatom más, – fo´´ldi embernek kell megtannie .

Itt van egy , hm. úgymond “varázsto´´r”, ezt kell a szívébe do´´fno´´d”

———————

Kiszállanak a tárdiszbo´l – egy szemmel láthato´lag méjen a fo´´ldalatt lévo´´ bunkerben.

A fu´ggu´´ny mo´´go´´tt látszo´dik egy ko´´véres egy gonosz vigyorú, du´´nnyo´´gve éneklo´´  alacsonyabb férfi :

E´n vagyok a világ ura,

mindenkinek fo´´lo´´tte,

s aki még az útban áll,

eltaposom, mint egy férget.”

A doktor odasúgja : “Most rohanj be!”

S belo´´ki Okczylt a másik hejségbe.

“Nos te Sátán, u´´to´´tt az utolso´ o´rád.ô

S odarohan a férfihez s szívébe do´´fi a to´´rt.

A férfi ho´´ro´´gve o´´sszerogyik.

———————–17

A doktor : “De van még itt még eby veszéj…”

“De hiszen már állítoleg minden elhárúlt…?”

“Igen… de az aslienek voltak annyira rafináltak, hogy itt hátra hagytak oj nyomokat, mejjek esetleg az emberi faj jo´´vo´´jét befojásolhatják… no persze eleintze jo´ irányba… pl. úgy, hogy megszu´´nnek a háborúk, béke és megértés uralkodik el…”

“De hiszen ez jo´ lenne… vagy nem ?”

“Igen is meg nem is… én atto´l tartok , hogy a fejlo´´dést akarják megakadájozni, ami úgy 300 – 400 év múlva teljes degenáráltsághoz vezethet…

… s ennek két útjasslehet…

…vagy ténylegessen kihasználjoák a máris  meglévo´´ degeneráltsági tendenciákat – ez fo´´leg a legifjabb generádio´kbank mutathato´ ki, a teljes ko´´zo´´ny minden iránt, másfelo´´l a csakis az éppen divatos komunikácio´s és azok által nyújtott játékos termékek iránt valo´ érdeklo´´dés …

… vagy pedig asz emberiség fokozatossan beoszto´dik néhány allcsoportra, mejek kizárják az igazi kezdeményezést, amej mindég is a csoportokon kívu´´li, divergens egyénekto´´l indúlhat csak ki… azaz egyx ido´´ múltán as divergens egyedeket az uralkodo´ menstrímes társasdalom kezdi eliminállani…”

“De ez szo´´rnyu´´… askárcsak a nácik… vagy Stálin…”

“No persze ez csak jo´val késo´´bb ko´´vetkezhet be… de sokkala rosszabb lesz, mint a nácik és Stálin… ami végu´´l is az o´´ssz fo´´ldlakosság visszafejlo´´déséhez, elsorvadásához vezethet,… s ekkor visszatérhetnek az alien-invaderszek… hiszen számukra 400 fo´´ldi év ojan is lehet, mint számotokra néhány év…”

——————–31

Okczyl azon kesereg, hogy a tesla hagyatékot – mejet o´´ az ebmberiség felemelkedésének céljábo´l hozott létre – most az ASREA51 valamint a HARP äs még sok egyébb titkos hejeken) a rombolás céljai számára fejlesztenek tovább.

Ekkor (32)megjelenik a doctor :!

“Ne kesderegj, van egy másik, pozitív ttikos ko´´zpont is,… oda repítelek.”

Eklkor (33)Okczyl mintha egy titkos láthatatlan sziklafalon redpu´´lbne át, és egy ku´´lo´´nkleges, futurisztikus ko´´zpontban  találná magát .

A ko´´rnyéken o´riási városok épu´´lo´´ félben, mintha egas futurisztikus paralel világban találta volna magát.

De egyes részek régi, barokk-klassicista mo´don épu´´ltek.

Elébe mennek u´´dvo´´zo´´lni :


U´´fvo´´zo´´lu´´nk! E´n John Galt vagyok – a tesla hagyaték nagy ko´´veto´´je.

Itt a titkkos hegyi ko´´zpontban dolgozunk rajta… s ellentétben az area51, harp s egyébb ko´´zpontokkal, itt valo´ban az emberiség hasznát nézzu´´k… persze ha elég érett lesz már mindezek befogadására és alkalmazására.”

Egy szép no´´:” E´n pedig Dagny Taggart… az o´´n, a te titkos tiszterlo´´d az internetro´´l. ”

Okczyl megdo´´bben:

“Csak tán nem Ron Hubbard ?”

“De igen”

“De hiszen o´´ már rég…hm…úgymond … halott…?””

“No nem egésszen… újra klo´noztuk…

…egy ij geniállis embernek ko´´zo´´ttu´´nk a heje, akárcsak néked Okczyl.”

“S ez meg hogy lehet ?”

Elébe jo´´n Ayn Rankd is egésszen fiatalossan, csinossan.

U´´dvo´´zo´´llek Okczyl – már régo´ta tudunk ro´lad… látod itt az igazi alkoto´ szellemek jo´´ttek o´´śsze.”

Ekkor bejo´´nnek Ron  gyermekei is , mintha 40-50 évvel tértu´´nk volna vissza.

“Látod itt van  családom is…újra fiatalossan

O´´k leszenek az emberiség új zsenijei..”

S ekkor meglát egy igen ido´´s embert, de aki még igen jo´l tartja magát :

Atya úristen … ez o´´ lenne …?”

“Igen o´´ az valo´ban… azaz újra klo´nozva… hiszen o´´ mindezeknek az o´´s atyja… az emberiség igazi “Prométheusa”.”

Okczyl arra gondolt, hogy ez sem lehet igaz, … bizonyára még mindég az alien por hatása alatt kreállo´dik ko´´ru´´lo´´tte a paralel valo´ság.

——————-

Okczyl- amikor mármár sokszor  azt hitte, hopgy véglegessen vissza tért asz úgynevezett “realitásba” (mert végu´´l is mi is az as “realitás”?)- keservessen tapasztalta, hogy korántsem van így.

Felébredt (vagy méginkább tovább asludt?), s kint nem ismert semmire reá.

A szu´´lo´´ ház ugyan állt, de amúgy valahogyan furán, s ko´´ru´´lo´´tte minden más volt:

Szemét , kháosz, távolabb egy to´´bbszázméteres szemét domb.

Ku´´lo´´nféle , valasmiféle utcai o´riási hollogrammos, háromdimenzio´s képernyo´´félék, kivetíto´´ félék, mejjeken valamiféle zagyva sleng nyelven zagyva trágárságok sugároztak . Az utcán járo´kelo´´k hu´´jén rángato´ztak, táncmozgásokkal, mint amojan zombik.

Távolabb egy hatalmas fal húzodott.

Okczyl arra felé futott. Valaki mlegszo´llította:!

“Hé o´ćsko´´s… jo´ a szerko´d… honnan komáztad?… Oda ne menj… ”

“Miért?”

“Beosztanak az o´´tt- vagy , mit tudom én hány csoport egyikébe, s azt kell csinálnod…Minket nem osztottak még be, mert mi úgymond dehenerált, dekenerált, vagy mi a lo´faszok vagyunk…ido´ňńként szo´rnak ide valasmiféle szart, hogy atto´l noprmálisak legyu´´nk s akkor minket is beosztanak…”

Egyszerre csak arra felé repu´´lt valasmiféle fura alkotmány, s kiszo´rt néhiány hullát.

“Ezek azok , akik semmiféle csoportba be nem gyo´´mo´´szo´´lheto´´ek, … úgymond divergensek… csoportko´´ziek… avagy sok csoportba is beoszthato´ak… vagy mit tudom én, hogy mi a alo´fasz…ezeket akinilálják, vagy anihilálják, vagy mi  lo´´fasz…”

Fura érzése tímadt. A ko´´zelben volt egy eldobott papírhalmaz, hátha azokbo´l megtudhatja, hogy mejik évet írjik.

Csak papír fecnik voltak , de sokukon rajta volt a 2553-as dátum.

“Na hiszen jo´l nézu´´nk ki…”

—————-

“S van itt még egy veszéj…van egy Okczyl repetewszky nevu´´ zeneszerzo´´, aki beszedett egy oj szert, amejet csak sokkal, de sokkal fejlettebb entitások alkasmazhatnak csak…”

“Miért?”

“Hát éppen ez az… valo´színu´´leg az alieninvádersek hagyták itt, so´´tt , leheitaséges, hogy o´´k vették valamijen ko´´rmo´´ntfont mo´don reá, hogy akarja beszedni a szert…”

“S mi ebben a baj?””

“Ide-oda ugrándozik ku´´lo´´nféle, hm. kreált, de ténylegessen holo-hiáromdimenzio´´san meglévo´´ realiétások ko´´zo´´tt, térben és ido´´ben… s szinta ehetetenség ezt megállítani…a dolog látszo´lag ártatlan, habár nem az ágyban álmodvaéli át, valo´jában a ko´´ruí´´lo´´ttu´´nk meglévo´´ láthatatlan psychedeliku-schizofrén-állomvilág vált valo´sággá a számára… vagyis nem mátrix ez ´…valo´ ságossan megelevenedett hús-vér valo´ságok ko´´zo´´tt ugrál, egy szinte fo´´lfoghatatlanúl fejlett technolo´gia ko´´vetkezményekként…”

…de nem ez a fo´´baj…”

“Akkor mi?”

“valami ojasmibe keveredhet, ami kihathat az egész itteni valo´ság kontinuumra…s akár egyx úgymond “bukott” entitás… vagy ashopgyan tifelétek mondják, egy “bukott angyal” hatása alá keru´´lhet…

Ugyanis ez a szer csakis nagyon fejlett, szinte angyali szintu´´ entitásoknál mlu´´ko´´dik pozitívem…

Az emberi szinten végveszéjes, mivel – hasonlo´sn a Strugasckij-tartkovskij ko´´ho´´z, illetve szobához – a legtitkosabb, sokszor a legrombolo´bb vágyakat hozza a felszínre…”

—————————

Okczyl hirtelen álmosságot érzékelt, majd lefekuí´´dt a fu´´be és ro´´gvest elaludt.

Felébredvén egy kényelmes ágyban, azt hitte, hogyx mindennek vége, végre a jelenben van otthon.

De azonnasl észrevette, hogy egy idegen házban ébredt fo´´l.

Talán délután van, s mintha délszakibb nasp su´´tne, illetve ojasmi az égbolt. Kiment s látta, hogy egy tengerparti o´´bo´´l melett lévo´´ ház van mo´´go´´tte. – mej ismeretlen volt  a számára.

Igen fu´´rgén érezte magát (habár ezt gyakran érezte 69-70 évessen is), ez szinte új volt a számára.

Valami fura sejtelme támadt, mivel a lába is (mezítlább ment ki, amijan divatos sportos , strandos o´´lto´´zékban) valahogyan túl fiatalos volt.

A ko´´zelben volt egy nkagy u´´veg tábla, belenézett s szinte hátra ho´´ko´´lt – egy allig 12 14 éves , kissé alacsony , fiúcska nézett vissza reá. Azaz: Látta, hogy az arc saját maga, úgy ahogyan 12-14 évessen nézett ki, de a teste jo´val soványabb az akkorinál (1958-60) , illetve úgy nézett ki, ahoguyan o´´nmagát elképzelte akkoriban (1960-ban), vagyis a fo´´lo´´sleges kilo´k nélku´´l.

Ekkor megszo´lalt egy fura hang a háta mo´´go´´tt – valamiféle, allig láthato´ fuí´stszeru´´ségbo´´l:

“Ezt akartad ugye? – úgy nézel ki, mint akkoriban – hiszen érzed , hogy az akkori arc sehogyan sem volt divatos, fo´´leg a lányok szemében nem – most viszont nagyon is divatos, lásd Tobey Maguire   , Keir Gilchrist, Jacob Collier és még…akik valo´színu´´leg teljességgel kiestek volna a lányok divatos érdeklo´´déseibo´´l, ma viszont igancsak futnak…”

“…de hisszen ez az egész ojan, mint…”

“Valo´ban… de ne felejtsd, hogy mostanto´l kezdve csakis ezt a tevékenységet csinállhatod, akár még ij o´´rjíto´´en divatos, vaguy akár , monkdjuk 15-20 év múlva teljessen a semlmibe vész…”

“és no perszel bizonyára el kell adnom a lelkemet néked… nem de… ugyebár…?”

“… no erro´l még beszélhetu´´nk késuo´´bb…”

Okczyl (vagy isten tudja ki volt most) ki futott a homok fo´´vényre… s azon vette észre magát, hogy cigánykerekeket tuíd hányni:!

“No ez meg hogy lehet?”

Eszébe jutott, hogy mielo´´tt úgy 1956 tájékán meghízott, azelo´´tt igenk u´´rge volt, fákra mászo´, stb..

Egy lányka jo´´tt vele szemben – úgy 15 éves ko´´ru´´li – reá mosojgott, de a lányka kissé ko´´zo´´nyo´´ssen fogadta.

Majd oda ment egy legalább 16-17 éves magas fiúhoz s szemmelláthato´lag Okczyl (vagy ki?) felé jelezte a nem túlságos érdeklo´´dését.

De ekkor reá ment egy mollo´ra, s vele szemben jo´´tt – egy szinte talán 13-14-15(?) éves , igen bájoos leánykas, aki reá mosojgott, szinte szerelmessen.

Ekkor valahonnan valamiféle pop zenke kezdett megszo´lalni, leányka énekkekkel, majd saját maga kezdett  – angolúl (ismét angolúl, pedig valo´jában nkem tudott enkgolúl) reppelni.

Az egész igen fuíra, álomszeru´´ volt – akárcsak a gyermekkorio (1012 éves kori) elképzelt mozi, ahol egy ido´´ múlva mkár a cselekmény valo´ságossá vált, háromdimenzio´ssan.

Csak hogy itt fordítva to´´rtént mindez:

Egyx (hialucinált-kreált?) valo´ságbo´l egy quasi “videoklipp”- be ment indez  át.

Kézen fogva kezdtek futkosni ide-oda, cigánykerekeket hánytak, s Okczyl (vagy ki?) boldogságot érzett.

Ekkor do´´bbent rá, hogy valo´joában a Mathew, vagy MattiB Raps szerepét, videoklipjét másolta le a  (szer által, vagy a “kurafi” révén) kreált valo´ságba.

De ekkor meglátta a fu´´stszo´´rny”démont” – mej gúnyossan nevet:!

“Miért nem ezt akartad a lelked méjén?

Visszatérni ma, 2016-ban , az akkori ku´´lso´´dbe, mej ojannyira hasonlított as Mathewre? Valamint , hogy ko´´ru´´l légy véve rajongo´ 122 – 14 éves kissleányokkal?

No ne miond hogy nkem erre vágytál már régo´

ta a lelked legméjjén?”

———————–

Okczyl ismét a nagy fal elo´´tt találta magát.

Ko´´zelebb ment s látta, hogy hatalmlas betu´´kkel reá volt írva ( legalább 30-40 nyelven, ko´´zo´´ttu´´k lengyelu´´l, szlovákúl is):

“Csakis az léphet be, aki már be van osztva valamejik katego´riába.

Az egyes katego´riák:

A társadaslmi egyu´´ttmu´´ko´´dést elo´´segíto´´ okosok katego´riája.

A társadalom elo´´rehaladását segíto´´ szorgalmassan dolgozo´k katego´riája.

A társasdalom relaxácio´s állapotát elo´´segíto´´k katego´riája.

Mindennemu´´ cso´´kevényes és túlhaladott kultúrállis tevékenységekeet felkutato´ és azokat kiirto´k katego´riája.

A lustákat és ellentmondo´akat megbu´´nteto´´k katego´riája. ”

Egyszer csak hozzá lép egy másik alak:

“Be akarsz lépni?Látom, hogy mostanság kívu´ňĺ vltál.

Vigyázz, hogy mejik katego´ríába osztottak be téged a szu´´letésednél?”

“E´n nem tudom, hogy mejikbe.”

“Akkor ez nagyon nagy baj…akkor inkább menekuí´´lj innenellenkkezo´´ irányba jo´ messzire.”

“Miért… mi a baj…?”

“Mindenkit likvidállnak, aki nem kéúpes beoszto´dni”

“De hiszen az emberek igen komplex lények, azonkívu´´l én mindég is kilo´´gtam mindenfajta sorbo´l?!?”

“Hu´´ha, akkor nagyon nagy a baj… menekuí´´lj… talán  már a távfigyelo´´k már észre vettek téged…”

————————-

Okczyl hátra néz, hogy nem látja-e a fura fu´´sto´´t.

“Tényleg már o´´ro´´kre csak ij zenéket lehet komponálni? ez nagyon nem lenne jo´.”

“Ugyan már, talán nema tetszik néked ez a zene?”

“De …hát…”

“Hát igen… o´riási ouvred van, talán a legnagyobb és legjobb a legujjabb ido´´kben…”

“Hát mert én állando´an komponálok, s nem veszteglek, mint ami mostanság oj divatos (“micsoda mu´´vész – lenne, de csak drogozik, iszik nem alkot, mij kár érte” ) s ezáltal lesz híres, so´´tt ha o´´nygyilkos lenne , mint példáúl Marek Brezovsky, vagy kurt cobain és még sokan mások.”

“Hát igen – a 27-esek klubja … Nem gyanúss ez neked?”

“Csak nem?… Hejettu´´k komponáltam mindent, … hejettu´´k lettem nagy?”

“Menj tovább… nem jutott-e még eszedbe, hogy az o´´ nem realizált energiájuk, az o´´ o´´nkéntes halálluk enkergiája át áramlott beléd…?”

“De hiát ez szo´´rnyu´´ gondolat lenne…”

“S nem jutott-e eszedbe az, hogy ugyanebben a hiejzetben lehettek a régi nagyok, Bach, Mozart, Beethoven, so´´tt még a szerény s mello´´zo´´tt Schubert is, mlajd késo´´bb Brahms, Scho´´nberg s a te által imádott Alfred Schnittke, s John Williams ?”

—————————–

Hirtelen a fal tetjéro´´l sok-sok ember kiabállni kezdett, miko´´zben ujjal Okczyalra mutogattak.

Valaki megszo´llította:

Meneku´´lj… megérezték, hogy kategoriák fo´´lo´ň´tti, kívu´´li vagy. Deviáns,aberált , divergens…”

Hirtelen kinyíltak a falon lévo´´ ajto´k s kio´´zo´´nlo´´ttek talán to´´bszázra teheto´´ u´´ldoź´´ seregek.

“Ajjaj, …nagy a baj… ezek az azonnali liquidállk…bizonyára igen-igen veszéjesenek mino´´sítettek a táv felméro´´ mu´´szereikkel. ”

Okczyl megbénultan áll – talán csak halucinácio´ az egész…

A másik kinyit egy a fo´´ld méjébe vezeto´´ rejtette ajto´t:

“Gyere gyorsan… it egy ideig biztonságban lehetsz.”

Okczyl arra gondolt, hogy nem -e csabda ez… de hát nem volt más leheto´´sége.

———————-

Okczylt (138)hirtelen egy sereg gyermek – 10 – 13 évesek – veszik ko´´ru´´l.

Táncolnak, énekelnek – mintha a zenés klipp részesei lennének.

Okczyl ekkor egy vízto´csa atu´´krében meglátja a képmását – do´´bbenten tapasztalje, hogy még fiatalabb lett, legfo´´ljebb 11 – 13 éves.

S fo´´leg szemmel láthato´lag igazi barátjuíknak tartják a ko´´ru´´lo´´tte lévo´ň´gyermekek.

Hirtelen úgy érezte, hogy az az igazi – sok gyermek ko´´zo´´tt elto´´lto´´tt  – gyermekkor , amit “kiloptak ” (sok minden egyébb életkorral egyetemben) az életébo´´l – az most bepo´tlo´dik (bepo´tlo´dhatna).

Ekkor ismét egyhang hátulro´l:

“Lám-lám… most bepo´tolhatod azt, ami kiesett a gyermekkorodbo´l… úgyanúhy nézel ki, mint akkor, de most sok-sok szép kislány rajong érted… nem akarod?”

“No de mi az ára ennek?”

“Most már végig ij reppelo´´ kisfiúnak kell lenned, rap-pop számokat fogsz alkotni.”

“no persze… s neked adom a lelkemet?”

“Arro´l majd késo´´bb beszélhetu´´nk.”

“Ez így sehogyan sincs rendjén…”

“Valamit – valamiért”

++++++

——-

Okczyl (179)a fo´´ldalatti fojoso´kon át megy a lázado´kkal.

A (188)mellék alagutakbo´l félelmetes szo´´rnyárnyak riogatják o´ˇ´ket.

Az (192)alagutakban víz vann , nyakig vízben kell elo´´re haladniuk, miko´´zben a szo´´rnyárnyak fenyegetik o´´ket.

(196) Hirtelen rájuk támad egy sereg szo´´rnyeteg, miko´´zben szurkos sáros iszap akarja o´´ket elo´´netni.

Kimásznak (204)  a felszínre, ahol egyrészt a to´´meg o´riási diktátor ellenes demonstrácio´kat tart mindenfelé – másfelo´´l a (a diktátor katonái – legalábbis úgy néz ki) a to´´megre lop´´vet gépfegyverekkel, asknasveto´´kkel, bombákkal – mindenfelé rengeteg halott, családok , no´´k gyermekek.

Ezek után szo´´rnyu´´ harc kez dúllani.

(212) Végu´´l is a lázado´k vezérei a diktátor ko´´zelébe érkezik s a vezeto´´ leány le akarja lo´´ni.

Ekkor a diktzátor sátáni mo´don ro´´ho´´gni kezd:

“Engemet akarasz lelo´´ni?”… Ha-ha-ha …

Azt hiszed, hogy as sok családot , gyermeket én lo´´vettem le?…Ha-ha-ha…

Valo´jában a ti drágaláto´s vezérno´´to´´k ku´´ldte az áto´´lto´´zo´´tt katonákat, azért, hogy az o´´sszes engemet védo´´ katona fel legyenk háborodva, to´´bbé ne védjenek engemet és így ko´´nnyen gyo´´zhessetek…

De nke hogy azt hidd, hogy mindezt jo´ szándékkal tette…

O´´ akar lenni az új diktátor, mindent fojtatni: A divergensek elleni hajto´vadászatokat, a vállogatottan o´´rdo´´gi kivégzéseke… a s a látszat élet – halál versengo´´ játékokat…Ha-ha-ha…”

Ekkor a fiatal lázado´ leány a saját vezeto´´ no´´ju´´ket lo´´vi le.

erre fo´´l a diktátor még sátánibban kezd kacagni – de nam sokáig, mivel as felbo´´szu´´lt nép meglyncheli, darabokra tépi szét a úpuszta kezeikkal.

PC- Y5:!

(0) AS doktor és az o´´to´´k lelandolnak valahol egyx fél siovatagos teruí´´leten.

Koropmfekete éj.

“I/j so´´tét éjjel már legalább 130 éve nincsen… hiová s mikorra vittél minket mlegint doctor?”

Ekkor (21)a so´´tétbo´´l elo´´lopo´´dzik egy alak , alien invaders.

A doktor a távsugarakkal lebénítja.

Egy kis ido´´ múlva ismét feláll s mintha egyx sziklas sírbolt felé igyekezne.

A doktor ismét leko´mázza.

“mit alar doktor?””

“Bent egy hulla van, s az alien invaders a hulát akarja to´´kéletessen s végérvényessen anihililállani.”

“Ezek szerint mi egy holttestet védelmezu´´nk?”

“Ez talán a legfontossabb holttest eme bojgo´ to´´rténetében.

Csitt – már érkeznek!”

“De kik érkeznek.?””

Ekkor (45) az égbolton apro´ fény jelenik meg , félig felho´´nek néz ki, fényes ko´´d foltnak , s egyre  jobban ko´´zeledik , mintha ereszkedne, s egyre intenzívebben fénylik.

Véguí´´l is rendkívuí´´l ero´´s s sokszínuí´´ fény jelenik mleg a fju´´k fo´´lo´´tt, sok féle , mindenféle színekben csillogva.

Majd lassan egy fénysuagár ereszkedik alá.

John :!” Atyám – hiszen ez a szilárd fény”

Sándor: “A´´llíto´lag ezen dolgozott már Tesla.”

A fény leér a fo´´ldre, mlajd to´´bb alask ereszkedik alá.

MLintha o´´k is fénybo´´l lennének.

Kezeikkel a sírbolt felé irányítják, s az kinyílik.

Bemennekl, s kisvártatva renkdkívu´´li fényeeség árad ki a sírkasmlrábo´l, s mindenfelé.

A doktoron szmu´´veg van, s az o´´to´´k eleve már halottak.

“Mi ez, mintha sok-sok  nkukleáris bomba robbanna. ?””

“Ez az az technolo´gia, ami már-már  megkuí´´lo´´nbo´´ztethetetlen a mágiáto´l.!”

A fény az egész ko´nyéket megv ilágítja.

Ekkor veszik észre, hogy a ko´ŕnyezo´´ dombok telis tele vannak valamiféle o´kori ro´mai o´´lto´´zéku´´ katonákkal, akik most fejvesztetten meneku´´lnek szana széjjel, mindenfelá, hátra.

“Hol vagyunk Doktor, s fo´´leg mikor?””

Ekkor(68)  – az ero´´s fényben allig látva – elo´ň´jo´´nnek a “fénybo´´l lévo´´” aslakok , támogatván egy meztelen férfit.

Borzalmas állapotban van, a testén nincsen egyetlen épp folt sem:

A bo´´re o´´ssze-vissza szétroncsolva, a teste to´´bb hejenk széjjel juggatva,  feje tiszta vér.

Allig bír járni.

Az alakok  gyo´´ngéden a  szilárd fénybe viszik s lasssan felszállanak minydnyájan.

Ekkor (81) a felettu´´k lévo´´ fény még jobban kezd ragyogni, mintha egy gigászi fény város lenne a feju´´k fo´´lo´´tt.

A(97)  felso´´ fény halványúlni kezd, mintha fo´´lfelé távozna, s kisvártatva ismét teljes a síri so´´tétség.

ekkor (109)ismét mlagához tér az alien inváders.

AS doktor ismét ájjuílásba lebénítjas a sugár sro´fhúzo´jával.

“Ez miért kellett..?” …Hiszen a hulla … him.hm …a volt hiulla már nincsen itten?”

“Várjatok… most jo´´n a legfontossasbbikja.”

Lassan (119) kezd pirkadni, a nappali fény egyre ero´´teljessebb.

Ekkor a dombokro´l egy nagyon szép – aránylag még ko´´zépkorú – asszony érkezik, a terhesség utolso´ fázisában.

Amikor(124) látja az u´´res sírboltot, keservessen kezd sírni… s o´´sszeomlik, miko´źben már- már érkezik a reggeli napfény .

Kezdo´´dnek az elso´´ csodállatos reggeli napsugarak, s ekkor(127) – szinte minthas a napbo´l lépne elo´´ – elo´´jo´´n az elo´´bbi férfi, akit kihoztak a sírkamrábo´l.

De ezuúttal teljessen épségben s csodállatossan, szinte ragyogva, mintha o´´ maga is fénybo´´l lenne.

Ekkor a terhes asszony elkezd vele beszélgetni, s egy darabig messziro´´l nézve úgy néz ki, hogy mintha a férfi ismerné az asszonyt, de asszony o´´tet nem.

Ekkor valamit mond a férfi az asszonynak, mirefo´´l az (133)a fejéhez kap, hirtelen felismeri a férfit, forro´n, szinte extátikussan áto´´li, cso´kolgatja, (135)miko´´zben a férfi gyo´ńgéden simogatja s valamit súg a fu´´lébe.

Ezek után a napfény ero´´ssen emegvilágítja o´´ket s a férfi mintha eltu´´nne as napfényben.

Ekkor (141)az asszony eszeveszetten kezd futni, kiabállani, a reggeli napfényben lo´bálva a kezeit:!

“… o´´ él… o´´ él… a rabbi él… a mester feltámadt…!”

Mintha az életéért futna, a dombokon át el ,

(145)s lassan elhalkúl a kiabállása :

“…O´´ él…o´´ él…!”

A dooktor:!(147)

” Nos uraim, azt hiszem hogy éppen szemtanúi voltak eme csodállatos kék bojgo´ teljes to´´rténetének talán legfontossabb pillanatának!”

Mind az o´´ten:!

“…No de hiszen ez Mária Magdolna volt.-.. a férfi pedig Jézuís Krisztus!?!”

A doktor:!”Nos igen , itt ti úgy hívjátok, hogy a Názáreti Jézus  – számunkra o´´ az univerzum as teljes multiverzum “Kapitánya” a “szinthézis” elve.”

—-

Az (153)o´ceán ko´´zepén egy giganatikus kirándulo´ hajo´ úszik .

Fo´´nt (161)a tárdiszbo´l figyelnek mindent az o´´to´´k és a doktor.

“Atto´l tartok, hogy az alien inváderszek úgyx 60 éve , a kis Howard tuídata segítségével, felébresztették az o´´si leg hiatalmasabb szo´´rnyet – azaz as quintillio´ o´´s baktériumokbo´l o´´sszeállhatott emle szo´´rny. ”

“Csak tán nem az úgynevezett “Cthiuílhúra” gondol Doktor?””

“De atto´l tartok , hogy igen!”

Levilágít a muí´´sszerivel a tenkgeren át egésszen a tenger fenkékig.

Ekkor látni , hogy a tenger alo´l egy gigéászi szo´´rny kezd fo´´lfelé emlelkedni, polip szeru´ň´alakzattal s pont a hajo´ alastt van.

“Szent atyám – hiszen csak a szája legalább 1 km széles.”

“Tévedsz… legalább 22-3 kilométeres, a s as teste 8-10 kilométer átméruí´´juí´´.

Uraim – ime as legenkdás “Cthulhiu”.

Ekko´´zben már a polip csápok végei kezdenek kiemelkedni a vízbo´´l, legalább 20-300 méteres mlagasságba, pedig a tárdiszbo´l jo´l látni, hogy a karok legnagyobb része mé=g csak as víz aslatt van.

AS kiemelkedo´´ karok ko´´ruí´´lveszik a hiasjo´t legalább 1-2 kilométeres ko´´rzetben.

A hajo´ – úpedig 3350 méter hosszú s legalább 100 méter széles 70 méter magas – aspro´ játékszernek látszik az alatta lévo´´ o´riás hegy nasgyságú szo´´rnyho´´z képest.

A hajo´n iszonyú pánik to´´r ki – pedig onnasn még csak a mozgo´ , himbállo´dzo´ karmlokat látni szana széjjel.

A doktor ekkor a tárdisz s a szo´nyikus sro´fhúzo´ enkergiáját a leheto´´ maximumra rakja s lesugároz a szo´´rnyre.

Az fokozatossan mirriádnyi és mirriádnyi baktérium felhooŕe kkezd széthullani s lassan eltu´´nik a fo´´ld kérag alatt.

“De van még egy felasdatom:

Az alien inváderszek ravasz , ko´´rmo´´ntfont mo´don elérték, hogy egy Okczyl nevu´´ zeneszerzuo´´ beszedett egy oj – nagyon fejlett fo´´ldo´´nkívu´´li entitásk által kifejolesztett – port, meji paralel reaslitásokat képes létre hozni.

S félek , hioguy ezekbe behatolván károssan és rombolo´an befojásolhiastják as mi realitásunkat.

——-

Okczyl(209) egyedu´´l otthon.

Megérkezik a doktor:

“Végre van technolo´giám asrra, hogy az aslienk por hiatását megszu´´ntessem bennked.

De vigyázz, vissza fogsz térni a 2016-os realitásbas, család s világhír nélku´´l.”

“Nem baj… csak tegye mleg.”

Ekkor a doktor a sro´fhúzo´jával eltávolítjas (Okpczylbo´l a por hatását.

——–

Okczyl(217) ko´´nnye és hállás feslszabadúlást érez, ismét otthon , a szu´´lo´´városában.

 

Warning!:
The individual fifths are not related to 29 episodes. The entire text (about 600 pages) did not fit in one video.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

————————-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

,