Doctor who – cloud atlas…2 fantasy scifi novel-movie-opera part D

199
Publikované 28. septembra 2019 od

2015-16

complet ungar text –

fourth fifth:

Okczyl: ” elnézést, de ki ez a férfi?”

Az áplo´no´´:”Egy régi ismero´´se.

Volt baletttáncos. Híres.

No de hát maga meg ki…?”

Okczyl:” O´ igen én  a régi férje vagyok, immár 23 évvel ezelo´´tt…

… Istenem , o´´ bizonyára azo´ta valamijen barátja és szereto´´je leehetett.”

Az ápolo´no´´:

” O´ nem… o´´ is cc. 23 éve volt a nagy szerelme…”

Okczyl:” Micsoda… hiszen akkor én voltam a férje…?”

ASz áplo´no´: “O´´ így mondta, hogy , hogy 1985 – és 88 ko´´zo´´´tt volt as barátja, szerelme és szereto´´je.”

Okczyl – szinte felkiáltva:” De hiszen azok voltak azon ho´naspok , amikor dejuris, de de facto is as feleségem volt, s talán – legalábbis ido´´nként – úgymond “boldogok” is voltunk.!”

Az ápolo´no´´:” …pedig o´´ mást mond, hogy Akroza csakis vele volt boldog:”

Okczyl :” no de hát ez hallatlan.”

Odarohan a férfihez , s megragadja a kezét.

“Ide figyeljen!…

… Maga volt a szerelme Akrozánask, miko´´zben én voltam – legalábbis ido´´nként – az úgnevezett boldog férje… egyáltalán ez hogy lehetséges…?!?”

A férfi szomorúan:

” Tudja o´´ állíto´lag sohasem volt boldog magával, én o´´t rendszeressen látogattam a maguk városkájában, ahol o´´ igen szenvedett én nyugtatgattam o´´t meg, … s titokban éjelente, amikor maga aludt… egy hotelbe mentu´´nk át…”

Okczyl:” No hát ez hallatlan”(S rázza a férfi kezét)

… de hiszen úgy tudom, hogy as válásunk uítán egy hieji archivár – aki as válásunk uítán a fo´´városba ko´´lto´´zeo´´tt, s máras már régen nem él – volt a szereto´´je, … hogy van ez az egész?”

A férfi:” az már azután volt , hogy mi már to´´bbé nem találkozgattunk…”

Okczyl:” No hát ez elkepszto´´!”

Okczyl igen ideges, de észreveszi, hogy habár a volt balettáncos legalább 15 évvel fiatalbb Okczylto´´l, mégis jo´val o´´regesebb, megrokkant benyomást kellt.

—————————–

++++++++++++++++++++

Egy (25)nemzetko´´zi nyomozo´ rendo´´r konferencia .

Nagy a zu´´rzavar, o´´sszevissza kiabállanak  egymásra.

A vezeto´´ felszo´llalo´:

” Uraim ! egy kis rendet… hiszen azért jo´´ttu´´nk itt o´´ssze, hogy a vészes jeleket valahogyan rendbe rakjuk…

…annyit már tudunk, hogy a látszo´lag teljessen értelmetlen gyilkosságok, to´´bbnyire a családon belu´´l a legkedvesebb szeretteik felé irányúlva, elo´´zményei majdnem mindég a ko´´vetkezo´´ek :

Eltu´´nik a kedvenc gyermeku´´k, , kinyomozhatatlanúl s teljességgel érthetetlenu´´l, rejtéjessen, majd hirtelen elo´´keru´´l , úgymond materializállo´dva és valamijen végzetes, to´´bbszo´´ro´´s – látszo´lag, mintha veleszu´´letett  – testi fogyatékosságokkal egyu´´tt. Az egyik fél u´´zenetet kap, hogy muszáj mego´´lnie a legkedvesebb hoizzátartozo´ját, ku´´lo´´nben a gyermek végig nyomorék marad.

A gyilkosság után a gyermek hirtelen meggyo´gyul.

Azt is tudjuk, hogy mindezeket megelo´´zo´´leg egy égett arcú ember egy látszo´lag ártatlan mu´´anyag dobozt ad át a családnak – akinek anyagi gondjai támadtak – a doboz tetején egy teljessen árttlan gombal, amit ha lenyomnak, akkor abban a pillanatban egy másik családban megto´ŕténik az értelmetlen gyilkosság, de eme család kap egymillio´ dollárt.

Ráadásúl a doboz ko´´zo´´nséges mu´´anyag doboz, s fizikailag leehetetlenség, hopgy bárminemu´´ o´´sszeko´´ttetésben lehessen a ku´´lvilággal.”

Mindenki zúg a gyu´´lekezetben.

“Ennek nincs semmi érterlme!… Mi ez?!?…”

Az elo´´bbi vezeto´´:

“S ami még furább… emle megégett arcú ember úgyszo´lván felkutathatatlan és megtudtuk, hogy legalább már három napig a ravatalozo´ban feku´´dt, minek elo´´tt halálos villámcsapás érte…”

Ismsét általános zúgolo´dás.

“Uraim! …Kérem egyelo´´re teljes hírzárlat, titkkotartás, a sajto´ teljes kizárásával… ku´´lo´´nben kito´´rne az általános pánik…!”

“Ij u´´gyel még nem volt dolgunk, iszonyú és félelmetes, hátborzongato´.!”

Valaki:” S nem lenne mégiscsak jobb a sajto´?… hiszen akkor talán nem nyomnák meg a doboz gombokat…?”

Az elo´´bbi:

“Nem hiszem, mert az emberi kapzsiság szinte végtelen…”

++++++++++++++++++++

—————————-

Dream9G(49)

!”Semmi hír a doktorro´l… mindenfelé gyu´´lekeeznek a so´´tét felho´´k… Tolsztoj.. Churchil…Wágner…mit tegyu´´nk…?”

—————————-

OR.17/.

Az egyik(75 ) reggel fura kábulattal ébred.

Látszo´´lag minden a legnagyobb rendben, de a lábai is valahogyan piszkosak, mintha sárosak lennének, s a kezei is, so´´tt szinte mintha alvadt vér lenne rajtuk.

Bemegy a munkahejére… s ott halja :

” Nem hallottad… egy fiatal lányt megero´´szkakoltakl az éjjel… s majdnem megfojtották… szerencsére túlélte.. a s egy másik lányt is megero´´szakoltak… s sújos séru´´léseeket okoztak neki… de túl fogja élni…”

A to´´bbiek :” no még ijet …egy kis, nyugodt városkában…?””

Egy másik munkatárs:”… ismerem a heji  rendo´´r fo´´no´´ko´´t … s azt mondta, hogy fura, de nem to´´rtént az ero´´szak fojamán mago´´mlés… nincsen sperma maradék…”

Okczylnak ekkor fura érzése támad, nem tudja, hogy csak egy elo´´zo´´ álomkép – emlék egy álomra, – vagy valo´ságos megto´´rtént eset emléképe:

Mintha valamijen leányt fogna ero´´vel, lefogva, szinte fojtogatva s u´´tlegelve – egy homájos , fel-fel tu´´no´´ álom, vagy emlékkép…

—————————

NM2/

1765 Versailles .

Estefelé nanerl egyu´´tt kamarázik a kiso´´csével, majd Lajossal van ro´´vid légyottja. Lajos :”(v92) O´ te é-des Nannerl, szép álmokat.”

Nannerl:”(v93) O´te édes drága,drága Lajos, szép álmokat.”

E´´jjel.

Nanerl alszik az egyik szobában a ko´´zeli szobában meg Wolfi.

Egyszer csak felriad.

A félhomájban egy kísérteties alakot lát.

Halálra rému´´l. Az alak int, hogy ko´´vesse.

Ekkor a hangokra felriad Wolfi is, berohan:!

“Mi ez… szo´´rnyu´´…kísértet…?”

Nanerl”… kérelek ne bántsd a kiso´´csémet… o´´ nkekem a mindenem… “s gyo´´ngéden Wolfi elé áll.

Az alak ismét int, ko´´vetik s bemennek egy titkos szobába.

Bentt az alak kinyit egy titkos ajto´t.

Ko´´vetik egy titkos fojoso´n, majd a végén egy fura bádog hengerre muíat, mej valamivel alacsonyabb, mint egy felno´´tt férfi.

A “kísértet” mutatja, hogy fel kell nyitni e bádodobozt.

Ekkor egy ko´´zeli elhagyatott kandalo´ váratlanúl szétnyílik és egy fua, hosszú barna kabátos férfi kidugja a fejét:!

“Ne hogy meg tegyétek… mert ez elpusztítaná az egész világot…!”

Majd elo´´húz a zsebébo´´l egy sro´fhúzo´t, s az alak felé irányítja.

Az o´´sszezsugorodik s eltu´´nik a sro´fhúzo´ nyílásában.

A két gyermek:!” …mi ez…semlmit sem értu´´nk?”

A férfi ( még mindég félig a kandalo´ban):

” nem is kelll, so´´tt legjobb ha mindent elfelejtetek”

S a sro´fhiúzo´t a két gyermek felé irányítja.

———–

Reggel .(128)

Felébrednek:!

“(129v)De furas álmom volt…”

“ä132v)Nekem is…”

“(134b)Valmi fura ijeszto´´ alakro´´l álmodtam, egy plédobozro´l, meg egy sro´fhiúzo´s nyurga férfiro´l…”

“E´n is…”

—————-

Nanerl(136) levelet olvas:!

Apukánk nem engedi , hogy komponáljak… mert a lányoknak az a dolguk , hogy felesgek és háziasszonyok legyenek…”

S el kezd síri.,

+-

Ekkor(140) bejo´´ń egy nyurga, hosszú, barnakasbátos férfi :!

“… jé , mintha az álmombasn láttalak volna… ki vagy?””

A férfi:!”… nos ez most nem fontos… az a fontos,… hiogy semmiféleképpen ne hagyd abba a komponálást… mert rendkívu´´l tehetség vagy , s a kis  o´´cséddel egyu´´tt s még nagy zeneszerzo´´ páros lehet belo´´letek… a legnagyobb, minden ido´´k legnagyobb zeneszerzo´´ párosa!!!”

Majd gyorsan eltávozik.

———————

BB5/

Egy cella. (152)

A rendo´´ro´´k verik Gerillanescut s itt- ott Barto´kot is:

Na valjátok be ti gazemberek, hogy ti voltatok a gyujotogato´k.

Most mlg fogtok hallni… ki lesztek végezve…!”

Gerill. kiabáll:!

“Kérem ne bántsátok a mu´´vész urat… o´´ nem tehet semmiro´´l sem… o´´ csak véltlenku´´l kveredett bele…!”

 

Bejo´´n a nagyfo´´no´´k:

“Mit tegyu´´nk?”

“Mind kivégezni… s haladéktalanúl!”

—————-

Viszik a tíz elitéltet a ko´´zség határába.

Ekkor megjelenik egy férfi:!

“Kérem várjanak… Sándor vagyok Pestro´´l…itt van egy bizonyíték, hogy a mu´´vész úr ártatlan…”

A fo´´tiszt elolvassa:!

“Valo´ban ártatlan… de hát akkor mit tegyu´´nk tíz embert kell kell kivégezni… ez parancs…?”

Arra megy egy paraszt szekér.

A fo´´tiszt:!”Megvan a megoldás!”

Leráncigálják a parasztot a kocsiro´l, ki veszik Bélát, s betuszkolják a semmit sem érto´´ parasztembert.:

“Mi az …. mi to´´rtént… nem értem tisztelt rendo´´r urak ?”

A fo´´tiszt:!” Szabad mlu´´vész úr eltávozhat.”

Barto´k értetleknu´´l néz.

Ekkor a ko´´zeli dombon egy hosszú barnka kabátos férfi kezd integetni neki, hogy jo´´jjo´´n oda.
Barto´k odamlegy. A férfi:!

“El kell mindent felejtenie, ne hogyan a lelkiismeretfurdalás miatt – miszerint egy ártatlan embert végeztek ki maga hejett- élete végéig ne tudjonk komponállni.

Még fontos lesz az ouvreja – egy másik kárpátmedencei szerzo´´vel egyu´´tt, ki a halála évében lesz fogantatva – a jo´´vo´´ szempontjábo´l nézve.”

Barto´k értetlenu´´l nézi, de a férfi elo´´vesz egyx sro´fhiúzo´t, végig húzza Barto´k homlokas elo´´tt, mlajd gyorsan beszáll egy ko´´zeli telefonfu´´lkébe, amej hirtelen eltu´´nik. (cc174)

Barto´k felocsúdik semmire sem emlékszik:!

“… mi ez… semmire sem emlékszem az elmúlt néhány hétbo´´l…”

Le néz látja, hogy sortu´´zzel lelo´´nek tíz emlbert, miko´´zben az egyik parasztgúnyában kétségbeesetten u´´vo´´lto´´zik:!

“Mi ez… én ártatlan vagyok, semmit sem tettem… kérem családom van kis gyermekeim, mi lesz velu´´k (elsírja mlagát), irgalmazzanak… semmit sem értek… semmit sem tettem “(mondja sírva, de sortu´´z után már o´´sszerogyik).

Barto´k semmit sem ért az egészbo´´l. (cc179)

Barto´k le megy – a fo´´tiszt némi gúnnyal:!

“Talán csak nem sajnálja o´´tet,… meg a to´´bbieket… lázado´ oláhokat… na meg ezt   a bu´´do´´s, piszkos parasztját…s  ráadásúl nem is magyar, hanem csak magyarúl beszélo´´ bu´´do´´s oláh…”

Barto´k:!”Istenem , hát o´´ is ember volt!”

A fo´´tiszt:…” ha akar segíteni a családjának , itt laktak a ko´´zelben…”

Béla odamegy s letesz a ház ajtaja elé egy nagy ko´´teg pénzt, valamint néhány arany érmét, s a saját arany gyu´´ru´´jét, aranyzsebo´ráját, arany tárcáját s még sok minden egyebet, – majd eltávozik.

—————————-

Priska/(197)    Auswitz- Nagycsoport, sor ko´´zeledik Mengele felé.

Odaérkazik Prikas.

Mengelének szemmelláthato´lag tetszik Priska.

MMegszo´lall:

“O´ , la-la-la …Die Scho´´ne júde medchen, sie sind gravid?”

“Nein”

Mengele int , hogy hová menjen…

—————————-

(Megj.: A megzen. mindkét ko´´vetk. részlet igen lero´´vidítve.)

Ludvig Svoboda 2/ 1968 8.22.

A prágai vár – elno´´ki iroda mellék irodája.

(213)

Az elno´´k de facto házi o´´rizetben.

Bejo´´n a cseh o´´r:

” Elno´´k elvtárs! – Valamijen francia komunistapártbo´l jo´´tt titkár akar o´´nnel beszélni… állíto´lag su´´rgo´´s”

Svoboda:” Ku´´ldje be!”

Belép egy ko´´zépkorú férfi:

Elno´´k elvtárs! – Engedje meg , hogy bemutatkozzak.

Valtsieau-Marsieauvalt vagyok- a francia komunista pártegyik titkára.

Szeretnénk o´´no´´knek segíteni. ”

Svoboda:” Na és hogyan?”

A látogato´ :” Indítsanak haladéktalanúl harcot az oroszok ellen.!”

Svoboda:” Maga mego´´ru´´lt!?- Hiszen egyfelo´´l iszonyú a túlero´´, bármikor háromszor, négyszer ekkora hadsereget is behozhatnak ide – másfelo´´l egyelo´´re ,legalábbis úgymond a baráti országunk a Szovjetúnio´ – mindenféleképpen békésen kéne elrenddezni as hejzetet- vagyis hogy politikailag. ”

A látogato´:!” Jo´l tudja elno´´k elvtárs – hiszen jo´l ismeri a szovjet típusú, “sztálinista-brezsnyevista” szocializmust — ,hogy ez nem fog menni.

A szovjetek ragaszkodni fognak a januíár elo´´tti állapotokba valo´  visszarendezéshez.”

Svoboda:” De akkor is- mindenáron el kell keru´´leni a vérontást… meg hátha sikeru´´l kicsikarni valamijen kompromisszumot… emiatt akarok holnap Moszkvába utazni.”

A látogato´:” Ez nagyon nem jo´ o´´tlet – még ha lesz is valamijen ideiglenes kompromisszum, egy- két év alatt minden vissza fog rendezo´´dni, so´´tt egésszen az 50-es évek szintjére.

Szellemi so´´tétség fog beko´´vetkezni Csechszlovákiára!”

Svoboda:”De hát a harc értelmetlen és reménytelen!”

A látogato´:!”Nem egésszen. Ha várnak egy-két napot, mi tudunk szerezni oj titkos szuperfegyvereket – amiken valaha a nagy Teslas dolgozott – ami egy szempillasnktás alatt elso´´pri, kito´´rli innen a szovjet hadsereget.”

Svoboda:!” De hát ez genocídium… ebben nem vehetek részt… takarodjon!”

A látogato´:!” Gondolja meg még elno´´k elvtárs!”

——————————–

1968.8.23 reggel – a prágai vár elno´´ki irodája.(232-atacca)

Az o´´r:!” Elno´´k elvtárs – ismét egy francia komunista keresi:

“Ku´´ldje be!”

Belép – valo´joában John – s szo´l:

“Elno´´k elvtárs! – Engem a francia komunista párt kuí´´ldo´´tt.

Kérem ne higyjoen a tegnapi látogato´nak. Az nem ko´´zu´´lu´´nk valo´ – talán egy CIA vagy KGB kém, vagy ketto´s kém, – ne higyen neki!”

Svoboda:”Gondoltam… ki is rúgtam… de kérem gyorsan, mert hamarosan idndúl a gépem Moszkvába.”

“John” – mint franc. komuíista :

“Kérem ne utazzon! – Erre kérik  o´´nt az o´´sszes tanácsado´i, az itt maradt csechszlovák KP vezeto´´i is, úgyszo´lván mindenki.

Elno´´k elvtárs! Nem tudom, hogy tudatában van – e annak, hogy az ami itt zajlott joanuár o´ta, az egy abszolút világraszo´llo´ kísérlet, – a legelso´´ a világto´´rténelemben.

Egy nagyszabású harmadikutas valami, aminek abszolúte to´´rténelmi jelento´´sége van.

Nem szabad kettéto´´rni – mert hiszen akkor az emberiség reményét to´´rne ketté -, mindenáron be kell teljesu´´lnie!

Reményt jelent az emberi fajnak, hogy az embertelen kaspitalizmus és a talán még embertelenebb “bolsevista-sztálinista” áll-látszat “szocializmus” (no meg a német nácizmus) mellett létezik egy jobb, ko´´vetendo´´bb, másabb,úgynevezett  marmadik út is!”

Svoboda :” E´n is a politikai megoldás híve vagyok… de hát jelenleg itt nincs kivel tárgyaslni… ezért kell Moszkvába mennem… hogy mentsem azt, ami esetleg még mentheto´´ lehetne.”

John:

” Elno´´k elvtárs! Az oroszok nem fognak engedni, o´´k képtelenek bármiféle értelmes politikai rendezésre.

Valasmit ugyan ki fognask harcolni, de o´´k egyre nagyobb nyomás alá fogják hejezini o´´no´´ket, – lassú , alattomos visszarendezo´´dés fog beindúlni, s végu´´l is át fognak esni a “lo´ túlso´ oldalára” s “pápábbak lesznek a pápánál” .

Az o´´tvenes évekbe fognak visszaesni – teljes és szinte példátlan szellemi “holokaust” fog itt beko´´vetkezni.

Elno´´k elvtárs! Nagyon kérju´´k o´´nt mindmyájan, ne utazzon!”

Ekkor bejo´´nnek as néhány napja Prágában tarto´zko´do´ francia és egyébb nyugati komunista pártok vezeto´´i s csatlakoznak “John”hoz:

Elno´´k Elvtárs!

Az ami itt eddig lezajlott az o´´n hazájában, az abszolút példaado´ az egész  világ és fo´´leg a nemzetko´´zi baloldai, szocialista-komunista-munkás mozgalom számára:

Ime lehetséges a demlokratikus, emlberséges szociaslizmuís!!!

Az értelmes difúzio´ja azoknak a vonásoknask, amik jellemzo´´i a két jelenlegi világ rendszernek – mindkét rendszerbo´´l elvetni azt ami rossz s ami jo´, azt egyesíteni, ahogyan az o´´no´´k Sviták elvtársa mondogatta.

Kérem ne utazzon – hiszen az szovjetek teljes és to´´kéletes  patt hejzetbe keru´´ltek –  még a Vasil Bilák s társai sem hajlando´ak a “hazaárulásra”.

Nincsen senkiju´´k , akivel tárgyalhatnának – kénytelenek lesznek engedni – mindenben engedni.

Svoboda:” De hát túszaik vannak Moszkvában!”

“John”: “azokat ne féltse. nem végezhetik ki o´´ket, mert ezáltal akkora világ felháborodást indítanának el, ami egyfelo´´l az o´´sszes baloldalit ellnu´´k fordítaná s talán még világháború is kito´´rhetne.”

Svoboda:” De hát én ismerem o´´ket, nekik semmi , de semmi sem szent, o´´k képesek válalni a nemzetko´´zi baloldal széthullását, so´´tt még a világhiáború veszéjét is, csak hogy kekik és csakis nekik legyen igazuk – ez egy szélso´´séges “bolsevista- sztálinista ” politikai gondolkodás mo´d , ami jellemzi o´´ket.!”

John és a to´´bbiek :

“Kérem ne menjen – nekik muszáj lesz engedni.

Nem látja, hogy már most is mennyire sikeres a január utáni politikai társadalmi kísérlet ?

Minden meg vasn szálva, s mégis minden mu´´ko´´dik – maguk az emberek irányítanak mindent, felelo´´ségteljessen , igazi emberekhez mélto´an , példátlan o´´sszefogásban – talán elo´´sszo´´r az emberiség to´´rténelmében.

Ami fényessen bizonyítja a szovjetek to´´kéletesen  kiúttalan hejzetét.

Kénytelenek lesznek politikai tárgyalásokra s oj eredménnyel, hogy kénytelenek lesznek akceptálni a január utáni politikájukat.

Egész egyszeru´´en nincs más aslternatívájuk. ”

Svoboda:”E´s 56?”

A to´´bbiek:” 56 más volt, o´´k – habár ideiglenessen – kiléptek a szocialista ko´´zo´´sségekbo´´l, de az egész változás  túl ro´´vid volt, szinte be sem indúlt – továbbá a KGB által iniciálva to´´bb provokácio´t szerveztek a provokato´´ro´´k , fo´´ként a pártházi , okto´ber 30.-i vérengzésre gondolunk, amikre aztán lehetett hivatkozni.

Azonkívu´´l át akartak térni a nyílt parlamentáris demokráciára, és a piacgazdasságra.

Mindezekbo´´l itt semmi sem zajlott le.

Itt mero´´ben más a hejzet.

Ezért is tartottuk szinte a tegnapelo´´tti reggelig mero´´ben kizárt leheto´´ségnek azt, hogy katonatilag megszálhatják Csechszlovákiát.”

Svoboda:” Most a szavánál fogtam o´´no´´´ket. – Hiszen mégis csak megszáltak mindket!?”!”

A ato´´bbiek – s fo´´leg John:

“Megszálták a hazájukat, de – s ez szinte teljessen biztos, habár merész konspirácio´s elméletnek hat (azaz hátha az egészet a ketto´´s CIA u´´gyno´´ko´´k heccelték fo´´l, hogy azután lehessen az amerikai kongresszus elo´´tt a gonosz Szovjetúnio´ra hivatkozni az újabb és újjabb fegyverkezési ko´´ltségek megszavazásánál) , hogy – ez a megszállás ojannyira értelmetlen, indokolatlon, abszurdum, amire szinte nincsen példa az emberiség to´´rténelmében.

– Azaz abszurdum nem oj értelemben, hogy nem volt agresszív céljuk, mivel erre nagyon sok példa van a to´´rténelemben, azaz , hogy abszurd mo´don megszáll egy ország egy másikat, de van ho´díto´ céljuk – hanem abszurd oj értelemben, hogy nem érték el a ho´díto´, katonai, illetve rendcsinállo´, társadalmi átrendezési céljukat sem.

Egész egyszeru´´en értelmetlen par excelence – bevonúltak és nem to´´rtént semmi, minden maradt a régiben.

Mindez ojannyire képtelen, hogy méjebb okokat kell keresnu´´nk – s ezek ojanok, mintha konspirácio´s elméletek lennének.:!

Kinek volt igazándibo´l szu´´ksége ellenségképre, hogy az állam vezetése jo´váhagyja a csillagászati o´´sszegeket a fegyver ipar fejlasztésére? Nyilvánvalo´ hogy nem a szovjetúnio´nak, mivel az kétségbeesetten pro´bálja a fegyveriparát fejleszteni a lakosság még kétségbeejto´´bb szo´´rnyu´´ hejzetének a rovására.

Nyilvánvalo´an nem is az egyébb euro´pai ko´´zo´´sség országainak. .

Nyilvánvalo´, hogy csakis az USA-beli (valamint a rájuk csatlakozo´ nemzetko´´zi fegyvwer koncerneknek) fegyveriparnak, s az o´´ket képviselo´´ – titkos, s még titkosabb – CIA-típusú egyesu´´leteknek :

Vagyis kelll az ellenségkép , nagyon is kell, ami nyilvánvalo´ csakis a Szovjetúnio´ lehet.

S ez a politika már jo´ 30 éve fojik – fo´´leg a Hoower o´ta – s emiatt lett példátlan antidemokratikus mo´don (amit még a rákosiék is magirígyelhettek volna 1945-48 ko´´zo´´tt) az 1944-es demokrata párti kongresszuson kiebrudálva a Henry Wallace, aki egy egésszen más hiáború utáni világot akart teremteni, egy békés, háborúk nélku´´li, szociállissan igazságos világot.

Egy kissé a Kennedyék  pro´báltak  némileg gátat vetni ennek a szélso´´ségessen antihumánus, antiszociállis, militáns politikának – el is lettek távolítva úgymond “magányos gyilkosok” által (hasonlo´an Martin Luther Kinghez).

Most az amerikai-nemzetko´´zi fegyveriparnak kétségbeejto´´en szu´´ksége van ujabb és ujabb ellenségképre- minekután a kongresszuas megszavazza a csillasgászati fegyveripari fejlesztési ko´´ltségeket.

Ez foji már Peasrl-Harbor o´ta (emejet megvizsgálva a popperifalsifikácio´ , valamint az occami beretva – “scherlock Holmes:”ami marad az az igazság …” elvek által, kidderu´´l, hogy ki volt az egész japán invázio´ valo´di  háttérszervezo´´je és irányíto´ja).

A ketto´´s ágensek addig masszírozzák – az amúgy is korlátolt elméju´´ – szovjet nomenklatúrákat, felhíván o´´ket  az állíto´lagos  csechszlovák “ellenforradalmi” veszéjre, – hogy azok végu´´l is belemennek a to´´kéletessen abszurd invázio´ba. ”

Svoboda:! “Csak hogy erre nioncsenek bizonyítékok.!

Hiszen ezek képtelen konspirácio´ss elméletek!”

A to´´bbiek:” Valo´ban erre nincsenek ko´´zvetlen bizonyítékok, de ha az egészet megv izsgáljuk a “popperi falzifikácio´”, valamint az “occam beretva (Scherlock Holmes) ” elveivel – nyilvánvalo´bbá válik az, hogy ki áll az egész mo´´go´´tt.

S úgy néz ki, hogy az o´´n Dubčekju´´k, vagy ahogyan becézik o´´t , az o´´no´´k Sanyijuk, valahogyan átlátta mindezeket – hogy valo´jában nem a Brezsnyev és a KGB vezeto´´ az igazi ellenség, hanem a CIA, a még titkosabb “CIA” s a mo´´ggo´´tte állo´ nemzetko´´zi-amerikai fegyveripari érdekeltségek.

O´ átlátta ezt s valamikor még nagy baja is lehetne mindezen tudásokbo´l , mind ezekbo´´l, késo´´bb akár el is tehetik láb alo´l, balesetnek álcázva.

Svoboda:” De hát én jo´l ismerem a Szovjeteket, o´´k képesek térdig vérben gázolva is, de csak azértis kicsikarni az akaratukat.?”

“Elno´´k elvtárs!_ Kérju´´k – az egész emberiség jo´´vo´´je érdekében kérju´´k – ne menjen Moszkvába!

Nagyon gondolja meg ezt a lépését!

Végzetes lehet az egész emberiség jo´´vo´´je szempontjábo´l.”

Ekkor Svobodának hirtelen fura látomása villankt fo´´l a szemei elo´´tt:!

Egy – talán francia – tábornokot látott, a távolban iszonyú csatazaj, s azon elmélkedik, hogy visszamenjen a csatamezo´´re, vagy sem, s hogy lehet, hogy az egész emberiség jo´´vo´´je múlik ezen.

Mi volt ez a látomás – nem egésszen értette. Talán Groche volt az, aki azáltal, hogy nem ment vissza ido´´elo´´tt a Waterlo´i csatamezo´´re, megfosztotta Napoleont atto´l, hogy megvalo´síthassa az egységes, egyesu´´lt demokrata-republikus Euro´pa álmát, ami emmiatt csak 150-200 év múlva valo´súlhatott meg.

—————————–

Nanara 3/ Alex (247)este egyedu´´l van… s mint oj sokszor , nagyon hiányzik a leány kapcsolat , lelkileg és fo´´leg testileg.

Ekkor eszébe jut a kártya , amit a nanit lleány adott néki.

Kezébe veszi és aktiválja.

Megjelenik a térben a virtuállis-holo kép.

Benne a szép Nanara mosojog:

“Nanara vagyok . ez egy ro´´gzített felvétel. Ha akarsz élo´´ben látni, simogasd meg a virtuállis térképben az also´ tekercset.”

Alex megdo´´rzso´´li a képet, s ekkor megváltozik a kép :

“(251v)U´´dvo´´zo´´llek A-lex – sze-retnél velem beszélgetni, va-gy találkozni velem?”

Alex – belelkesedik Nanara szépségéto´´l s lelkesse kiabálja :

“(254-belekiabálva-B)Találkozni!”

A kép:” Akkor do´´rzso´´ld meg a másik oldali szakaszt s abbo´l én megtudom, hogy éppen hol vagy.”

Alex megteszi.

“Már tudom, hogy hol vagy … nem sokára ott leszek….báj-báj…”

Ekkor(255) a szoba másik részében megjelenik a térbe kivetített képe Leonidasznak.

Alex észreveszi, hogy a szoba egyik zugában lévo´´ kis dobozbo´l áramlik ki a kép.

“Mi figyelju´´k az ujonnan érkezett muíkatársakat… nkehogy túl komoj kapcsolatba lépjenek a nanit lényekkel… mivel azok csak “gépek”… bármennyire is to´´kéletessek is.”

Alex:” …de hiszenk még csak egyszer találkoztunk, s egyszer beszélgettu´´nk a távkko´´zvetíto´´n keresztu´´l…”

Leonidasz:” Akkor is veszéjes.. azaz a számodra veszéjes… a mifajotánk csak amojan gépi játékszernkek tekinti o´´ket, de a magad fajta, úgymond “ártatlan-naív” lény ko´´nnyenk akár lelki kapcsolatba is keveredhet velu´´k.

Ez nagyon nagy baj lehetne… a te, de fo´´leg az o´´ számára…vigyázz!!!

Figyelni fogunk!!! – Nem enkgedhetju´´k meg, hogy bárki, bármijen mozgalom embernek tekintse a nanit lényeket.!!! ”

Eltu´´nik a kép .

“Istenem , most mi lesz … bajba keru´´lo´´k, ojynnyira o´´ru´´lnék Nanarának… végre!!!”

——————————–

ASD4/Moszkva. 1968 8.22.

Egy eldugott hejen ku´´lo´´n cellákban vannak Smrkovskí, Krígel, Sˇpaček, és Dubček.

Dubčekhez váratlanúl belép egy férfi:!

“Alexvaltovič Valtejevič vagyok”

Sanyi:” U´´dvo´´zlo´´m… mit parancsol?””

A férfi ssuttogva:”Pszt én nem ko´´zéju´´k tartozom… titokban susrrantam be.

Segíteni jo´´ttem.. Sándor! – Ne írjon semmit sem alá… Az én társaim meg tudják o´´no´´ket segíteni… az o´´no´´k hasdseregét…”

Sándor :” no de hát hogyan?”

“El tudunk juttatni o´´no´´khez oj ero´´teljes fegyvereket , amin az amerikai titkos hejeken dolgoznak s amejek Tesla egyenleteit valo´sítják meg.

Ezek által nekem csak a hazánukban tarto´zkodo´ teljes idegen megszállo´ hiadsereget anihilálhatják ki, hanem a Szovjetúnio´ szinte teljese hadseregét.”

Dubček- felháborodottan:”Hogy miket nkem ajánl nkekem… ez mero´´ képtelenség… még hogy teljes genkocídium… s ráadásúl a testvéri orosz nemzet ellen… s akkor a nyugat euro´pa vagy az amerikaiak lerohiannák s maradék kelet Euro´pát … s semmi sem maradhatna  a Cˇechszlovák kísérletbo´´l… csak egy nagy világ pusztulás..én sokkal jobb és igazságosabb világért ku´´zdo´´k… s nem a rombolásért… mindenki éljen tisztességessen és boldogan… mit akar itt maga….Azonnal takarodjon!!!”

A férfi távozo´ban:” …azért még jo´l gondolja meg “Sanyikám”…”

———————–

ABAB1/Faludža – 2015 9. 21.

Abu Bakr al Bagdádi fo´´hadiszállása. (271)

Bejo´´n egy iszlám harcos.

“O´ nagy Emír-Ibrahim … Téged keres egy férfi… azt mondja, hogy nagy iszlám harcos és segíteni tudna a harcunkban.”

“Ku´´ldje bé.”

Belép egy – arabos ku´´lsejuí´´, szakállas – férfi:!

” O´ nagy Uram… nagy Emír – Ibrahim vezéru´´nk és pro´fétánk…

A nevem Valtabúr-Bakra-al Valtbuddádi… és nagy segítséget kínálok o´´nio´´knek a nagy szent harcukban a nagy Allah nevében.”

“Na mond , miro´´l van szo´.”

A nagy Allah segítségével egy régi szent férfi, aki a balkánro´l szármaszik és rokonszenvezett az iszlám szent harcosokkall, létrehozott oj szent fwegyvereket, amik segítségével fényes gyo´´zelmet arathatunk a hitetlenek fo´´lo´´tt.”

“S hol vannak eme fegyverek”

“A nagy ellenégu´´nk, amerika birtokában, a fo´´ld alatt tárolva és kísérletezve.

De neku´´nk leheto´´ségu´´nk van idehozni o´´nnek eme fegyvereket”

“S mifélék eme fegyverek?”

“Ojanok… amik egy szempillantás alatt a semmivé, párává változtathatná a hitetlenek városait, hadseregeiket, lakosságait.

Mégpedig sokféle mo´don – tu´´zgojo´kban, a semmivévállás által, áthejezéssel egy más ido´´be és térbe…”

“S nem sátániak eme fegyverek… mert nekem nagyon is úgy hangzanak?”

“O´ neml nagy Uram, semmiféleképpen nem azok”

AbuBakri:” No nekem nagyon is sátániaknak hangzanak… no még meggondolom…Majd u´´zenek magának…”

————————

AD5/ Moszkva 1968 8.24.

Az elhurcolt delegácio´ immár egy elegáns hotel szobákban tarto´zkodik.

Ekkor reggel belép Dubčekhez “John”:

“Elnézést a zavarásért Dubček elvtárs… én a francia komunista párt egyik titkára vagyok… Marsieasujon vagyok…”

Dubček:!” S mi járatban jo´´tt hozzám eme válságos o´rákban?””

“John”:!” Kérem ne fogadjon el semmiféle feltételeket a szovjetek részéro´´l.

Mindenféleképpen tartson ki… hiszen a Krigel barátja és tánmogato´ja is ímigyen fog cselekedni…”

Dubček :!” Hát ezt meg honnan tudja…?”

“Higyxen nekem, hogy így lesz , s ekkor a to´´bbiek is o´´n mlellé csatlakoznak, Sˇpaček, Smrkovskí és a to´´bbiek…

Kérem ne írjon alá semmit sem… a brežnyevék kénytelenek leszenk engedni… hisz teljes patt hejzetben, mondhatno´k cso´´dben vannak… kiúttalanok…

… nem tudom, hogy tudja-e , hogyx micsoda példátlan o´´sszefogás zajlik az o´´n  hazájában… ?””

Dubček:” Valamit már hallottam a Svoboda elno´´ku´´kto´´l”

“John”:”” … ez is azt bizonyítja, hogy már most is mennyire eredményes az o´´no´´k világraszo´llo´ kísérlete…”

Dubček:” no de hát a brežnyevék eme o´´sszefogásban éppenséggal az ellenforradalom fényes bizonkyítékát látják … szerintu´´k az lenne a szocialista társadalmi tudat bizonyítéka, ha a “testvéri-elvtársi segédnyujtás” ko´´vetkezményeként semmi sem mu´´ko´´dne… ami persze mero´´ képtelenség…”

“Dubček elvtárs:!” Ez is azt bizonyítja, hogy az “ellenforradalom” terminus eleve abszurd, fábo´l vaskarika – ojan mint ha azt mondanánk hogy ellenmákosbájgli…

Csak forradalom van… és visszarendezo´´dés… leállás…

…a maguk o´´ssztársadalmi spontán o´´sszefogása és a sikeres mindent mu´´ko´´dteto´´ szervezetség a kísérlet eredményességének a fényes bizonyítéka…

… de a perverz, aberált brezsnyevék éppenhogy ezt oj érthetetlen képtelenségként  értelmezi, ojannyira megmagyarázhatatlan a számára, hogy az ellenforradalom bizonyítékaként értelmezi…

A mguí fojamata az igazi forradalom… világforradalom… példát és reményt ad az emberiségnek!!!”

Dubček ko´´nnyezik a meghato´dotságto´l és mego´´leli “Johnt”.

“KPérem ne írjon semmit sem alá… as egész világ IGAZI baloldala o´´no´´k mellett áll, s szívrepesve figyeli és drukkol a maguk példátlan kísérletéért…

Ne hátráljon meg eme otromba “Cár ” elo´´tt… aki egy Júdás … cso´kokkal akarja o´´nt magához édesgetni…

Kérem ne engedjen…!”

Ekkor Dubčeknek fura képek villantak  fo´´l a szemei elo´´tt: elo´´bb egy ellenséggel ko´´ru´´lvett várost látott, valamiféle régi keresztényeket, akik titkoban a  to´´ro´´ko´´kkel tárgyalnak arro´ l, hogy kiadják -e a  várost… majd egy tábornokot az erdo´´ben, a távolban iszonyú csatazajjal… s érezte, hogy mindezek fordúlo´ pontokat  jelenthetnének  az egész jo´´vo´´t nézve…

(Vége a drwho…2 PC-P)

————————–

(PC-R)

ABAB 2/ Falludža – Abu-Bakra al Bagdádi fo´´hadiszállása. (0)

Belép “John”: ” Elnézést a zavarásért nagy Uram, Emírem.

E´n egy nyugati nagy híve vagyok… az o´´no´´k szent harcát jo´´ttem támogatni… mint megannyi nyugatro´l érkezett harcos.”

Abu-Bakra :” Remélem, hogy nem fo´´lo´´slegessen zavarsz engemet.!”

“Nagy Uram! – Arro´l van szo´, hiogy az o´´n nagy, szent harcában csak az igazi ellenségeket ku´´zdje le.

Az egyszeru´´, kissé más muszlimvallású arabok, de még csak a jámbor keresztények  és egyszeru´´ zsido´ családok nkem az igazi ellenségei.

Ezek kiirtásávasl csakis az egész világ haragját hívja ki maga ellen… mindenkit  kihívnak  maguk ellen..”

Abu – kissé mérgessen:” Nocsak meg akarod nékem, a szent pro´féta uto´djának , szabni, hogy kit tekintsek ellenségnek…?”

“John”:

“Tovább megyek :Még az egyszeru´´ amerikaiak sem az igazi ellenkségu´´k.. ott is nagy igazi muszlim komunitás él.

So´´tt az egyszeru´´ keresztények és zsido´k sem az igazi ellenkésg´´k.”

Abu – egyxre mérgesebben :” …no de hát has senki seml az ellenségu´´nk , akkor hiát kicsoda ?”

“John”:! Az amerikai és a nemzetko´´zi fegyveripari koncernek, valamint az egyébb nemzetko´´zi fosszíliás energetikai koncernek, az o´´ket támogato´ nemzetko´´zi bankok, s a titkos szervezeteik, akik semmito´´l sem riadnak vissza.

S a még titkosabb szervezetek, akik megakadájozzák, hogy a már meglévo´´ , a jelenleg ismertto´´l sokkal fejlettebb technolo´giák elterjedését, – amejek áldást jelentenének az emberiségnek s megvalo´sítanák Alahi fo´´ldi paradicsomát – de ehejett rombolo´, gonosz , sátáni célokra használják fo´´l nagy titokban eme technolo´giákat.

Ezek az o´´no´´k  igazi ellenségeik…”

Abu:” eléggé érdekes az amiket itt mond… csak hogy asmerika messze van s a fegyveripar, valamint a CIA ellen nem oj ko´´nnyu´´ harcolni…”

John: “… de vannak valakik, akik mindezeket koncentráltan befojásolhatják…

… a világ leggazdagabb bro´kerei, a Wool- Streeton …a Steve Schwarcmann és a David Koch … ko´´nyo´´rtelenek és abszolút kíméletlenek… teljességel nélku´´lo´´znek mindennemu´´ empátiát az emberiség bejai iránt …s ráadásúl az o´´n fo´´ ellenséges nemzet-fajának a képviselo´´i… azaz zsido´k…”

Abu-Bagri:”… hm-hm-hm… tehát zsido´k …a  fo´´ldi fo´´ sátánok… ez jo´l hangzik …”

John: “… gondolja meg jo´l O´ nagy Kalif…ne az ártatlanok ellen harcoljon… hasnem az igazi ellenség ellen..

(17)Maga hisz az anygalokban… valamint a démonokban…

(ekkor a hangja mintha angyal hangba menne át – talán mert már halott?… vagy mert valo´jában angyal hang szo´lalna meg fo´´lo´´ttu´´k)

…nos ha u´´dvo´´zo´´lni akar, s nem elkárhozni…akkor harcoljon a nagy Alláh nevében eme gonoszok ellen, mert valo´jában o´´k a démonok… s az angyalok u´´dvo´´zo´´lni fogják o´´nt…”

—————————

(Megj.: a megz. ez kimarad)

Ezido´´tájt – 2014 16 – Okczylnak egyre inkább az az érzése kezdett lennie, hogy valamijen mo´don a jo´vo´´
(jelenje) befojásolta a távolabbi múltját (állíto´lag Barto´knak is ez volt az érzése – a sok kudarc végu´´l is értelmet nyert, s szu´´kségszeru´´nek tu´´nt a késo´´bbiek fojamán).

S nem csak a sok “kudarc”, hanem egyébb áthallások : Lora Palmer – Akroza – 1972-73 — 1992, Az édesapja – Hans timmeramans – 1970 – 2015, Jolánka – Libuše Sˇafránková – 1973 – 1996, Lajos nagyapja (akkortájt) és J. Abrahám-Shon Connery-1906 – 1966-1973,- 1954-beli ôviharvadászsága és a cc. 50 év múltán elterjedt viharvadász mánia…

…Mintha valamijen , szinte computerjátékba keru´´lt volna az élete.

————————

Giac.Cassanova 2/(26)

Az ido´´s Cassanova :

” mi van velem?… valami furcsa érzésem van… mintha valami nem stimmelne vélem…?”

—————-

Ismét az ifjú cassanova. U´´ldo´´zik az utcán.

“Elo´´lu´´nk nem meneku´´lsz… most, hogy megszo´´ktél… most egy méj to´´mlo´´cbe zárunk, vagy kivégzu´´nk… lefejezu´´nk…”

Cassanova – rohan, meneku´´lve, bújkálva :

“Istenem… csak most meneku´´ljek meg…”

—————-

Az ido´´s Cass.:

“…mi ez… mindezekre emlékszem, de mégis mintha ez talán még sem to´´rtént volna meg….. vagy mégis?”

——————-

Priska.(49)

Auschwitz. Priska rettenetessen lesoványxodva, immár a terhesség utolso´ stádiumában.

A szemetekbo´´l keres ennivalo´kat, krumpli héjjakat, sáros kenyereket, stb.

—————–

OR18/ Okczyl(65) esetefelé egy eldugott vendéglo´´ben ebédvacssorázott.

Ekkor észrevett egy fura alakot, aki integetett neki, majd odau´´lt hozzá:

“Tudom, hogy megoldhatatlank rejtéjekkel és bajokkal ku´´szko´´dik.

pedig az életének mu´´ko´´dnie kellene.”

Okczyl :”Hát ezt meg honnét tudja ?”

ASz idegen:” Tudok én ám sok mindent – ku´´lo´´nben had mutatkozzam be- az én nevem hasonlo´ a megáéhoz, Okczvalt-Repetvalt vagyok, néh ojkor-ojkor Okczvalt kurafinak is becéznek…”

Okczyl:”…csak tán nem maga a …”

Az idegen:” Ugyan már csak tán nem ijedt meg?… Hiszen még levelet is írt… no persze már nagyon régen, úgy 1970 tájékán, s leplagizálva thomas-Mannt…no persze nem írta alá …úgymond a saját vérével…mert ez úgymond nagyon ko´´zhejes lett volna… no meg erre már nem volt igazándibo´l mersze, ugyibár… az ám…ugyebár…”

Okczyl:!” mlaga most nincsen is itten… tudja én vagy néhány ho´napja beszedtem egy – úgymond alien port, aminek talán mlár nem is volt hatása… s most talán mégis csak kezd némileg hatni… ez egy úgymond “psychedelikus” fajta hatású por lehietett… vagyis most kezdek halucinálni…

… s ha arra gondolok, hogy maga most itt sincsen, akkor maga ro´´gvest eltu´´nik… – istenem as falhoz beszélek- várjon csak …behunyom  a szemem …”Itt sincsen”… kinyitom … s lám-lám , már nem is látom magát…tényleg … nem látok mellettem semkit…tehát csak a por hatott…”

——————-

Két (73)nap múlva ismét fura érzése támadt estefelé: Mintha minden ediggi gátlás lehullott volna ro´la, … hirtelen úgy érezte, hogy akár egy Cassanova, vagy egy Don-Juan is lehetne…

… belenézett a tu´´ko´´rbe… s mintha valahogyan mero´´ben másként nézne ki… o´´nno´´nmaga volt, de valahogyank mintha fiatalosabb s fo´´leg egy quasi “amerikai” ko´´zépkorú filmcsillag nézne vissza reá…

Hirteleen (81)sétálhatnéka támadt, kiment az utcára s kis vártatva o´´sszetalálkozott a cc. 38-40 éves ankyával s as cc. 12 – 13 éves lányával, akik oj “huncutúl” néztek rá úgy egy-két éve egy auto´buszmlegállo´nál.

Reá szo´lltak:

“De jo´l néz ki, nézel ki”

Okczyl fo´´lényes vigyort vett fo´´l az arcára.

S úgy érezte magát, hogy bármit is megtehet.

Kísérte a két no´´t, miko´´zben egyre merészebben kezdte simogatni és fogdosta az anyát, miko´´zben a kehze a lányára is elkalandozgatott. – miko´´zben  haza érkeztek.

Beszélgettek és az anya egyre inkább “flo´´rto´´lo´´bb” hangulatba keru´´lt.

“Mi lenne , ha fo´´l mennék magukhoz… innánk egy kávét…?”

Az anya:! ” no nem bánom , De nehogy rosszúl viselkedjen ám !”

De a hangjában leehetett érezni, hogy pont az ellenkezo´´jét o´´hajtaná.

Fo´´lérve a lakásba, Okczyl (vagy akivé változott) azonnal kezdte síímogatni az anya nyakát , testét.

“Jaj mit csinál tanár úr…ezt nem szabad…”

De Okczyl egyre hevesebb lett, s érezte , hogy az anya valo´jában éppen ezt kívánja.

Ko´´zben a lánya o´´tt u´´lt a pamlagon és kéjessen nyalogatta a száját.

“Okczyl” ledo´´nto´´tte az anyát a díványra, s azonnal kezdte fogdosni a szoknyája alatt… mindezen látványt a lány szemmelláthato´lag egyre jobban élvezte, tágranyílt szemeivel és kéjes arcával….

Majd Okczyl  leráncigálta az anya  blúzát is s azonnal az aktushoz látott.

“Jaj … jaj… tanár úr… ezt nem szabad…”

“Okczyl” az egyik kezével odaráncigálta magához a lánykát – aki mindezt kéjes, buja mosojjal figyelte, s az egyik kezével símogatni kezdte az arcát, borzolni a haját, majd rákiáltott:

“Vetko´´zz le!”

“hogy…hogy… micsoda?”

“Azonnasl vetko´´zz!”

A lányka el kezdett – elo´´sszo´´r kelletlenu´´l , mlajd egyre nkagyobb o´´nbizalommal – vetko´´zni. , majd teljessen meztelenu´´l oda térdelt melléju´´k s figyelte ketto´´ju´´ket.

Okczyl egyszerre arra gondolt, hogy nem kéne eljutnia a mago´´mlésig, mivel ez egy “kis halál” a férfiaknál… s – miko´´zben az anya már az orgazmus ko´´zelében volt – abba hagyta az aktust, megfogta a lánya kezét s azt dugta be az anya vagínájába, hogy az anya eljuthasson az orgazmusig…

Majd mintha mi sem to´´rtént volna… eltávozott, szinte ko´´szo´´nés nélku´´l.

S amazok csak do´´bbenten néztek reá – miko´´zben az anya az orgazmusban vonaglott – hogy valo´jában mi is to´´rtént… mi is to´´rténik.

Okczyl néhány perc múlva oj érzésbe jutott, minthas álmodna, azt sem tudta biztossan, hogy valo´jában mi to´´rténik vele, mi volt az , amit átélt.

———————–

Még (89)aznap éjjel felriadt… nem tudta, hogy most álmodik vagy sem… mivel minden oj reállis volt… majd mintha ismét elaludt volna… de mégis úgy élte át, hogy átmegy arra a munka hejre, ahol sok 16- 20 év ko´´ru´´li leány dolgozik.

Bemászik az ablakon, a lányok felriadnak – némejik meztelenu´´l alszik – “Okczyl” elkezdi o´´ket u´´ldo´´zni.

Miko´´zben mleglátja magát a nagy szobai tu´´ko´´rben – s meglepetten látja, hogy nem is az ismert arc néz vissza reá – mintha jo´val fiatalabb lenne s ismét oj “amerikai” ko´´zépkorú filmcsillagszeru´´ arcvonásokkal., kéjjes bonviván-no´´csábász arcal….. o´´volt-e valo´jában, vagy pedig   mégsem o´´…

Odamegy az egyik igen csinos lányhoz, ráu´´lteti egyx asztalkára – a lányka nem is nagyon védekezik- s elkezdi fogdosni a lábai ko´´zo´´tt, majd a falloszát be-be dugdossa.

Két másik lányka élvezettel nézi mindezt ( a to´´bbiek do´´bbenten figyelik as jelenetet), odajo´´nnek. Ekkor “Okczyl” félre húzza az elso´´ lánykát s oda húzza a másikat, s vele is néhányszor  ismétli az elo´´bbi “aktust” – néhány másodpercig… mlajd ugyanezt a harmadikkal… miko´´zben ismét tudat alatt u´´gydelt arra, nehogy  eljusson a mago´´mlésig…

Majd hirtelen eltávozik.

Persze az egész mintha álom lenne… kábultan érzi magát.. ismét otthona van az ágyban elalszik.

Másnap csak félig-meddig emlékszik vissza az állíto´lagos “kalandra”.

“Haluíinácio´, állom, valo´ság ?”

———————-

Titkos fo´´ldalatti ko´´zpont. (97)

Ismét látogato´ban az új munkatárs – Walt…-walt…:!

“Van egy javaslatom – ma élo´´, vagy valaha élt egyéneket át lehetne vinni egy más ido´´pontba, de úgy hogy az egyéniségu´´k teljessége megmaradna.

De egy mero´´ben más to´´rténelmi ko´´zegben az eredetito´´l mero´´ben másként funkcionálnának.”

“De hát megtmaradna az eredetiro´´l a to´´rténelmi emlék…ugye?”

“Nem- mivel ez oj to´´kéletessen to´´rténne, hogy az o´´sszemberiség tudatábo´l lenne kito´´ro´´lve.

Példáúl Cervantest át vinnénk mondjuk a 19. századba, de úgy, hogy csak akkor hallanának elo´´sszo´´r ro´´las, amennyiben egyxáltalán felfigyelnének reá.”

“S az illeto´´ áttett szeméj tudata a régi marad?”

“Igen is meg nem is: A régi tudata, tapasztalatai megmaradnak, de mintegy tudat alatt – vagyis látszo´lag elfelejtette o´´ket – de mégis lényegében azt fojtatja, amit annak idején elkezdett, so´´tt valo´színu´´leg nem is tudna igazándibo´l alkalmazkodni a 100 – 200 évvel késo´´bb feltételekhez, társadalmi ko´´rnyezethez, elvárásokhoz.”

“Mi lenne ha példáúl kipro´bálnánk mondjuk Napolennnal, vagy Cervaantessel… vagy talán még jobb lenne …Ez az! Mozárttal, s mondjuk Picassoval…?”

 

————–

Egy (123)titkos computer kutato´ intézet Massachusets technolo´giai innštitútjának fo´´ldalatti labotrato´riumában. 2015.

Harry : “nos azt hiszem , hogy átto´´rést értu´´nk végre el. ”

Jeff: ” Szerintem itt a tu´´zzel játszunk, hisz eme technolo´giát egy titkos ko´´zépkori kolostorban találtuk meg, ott, ahol Bacon dolgozott a tu´´kreivel.

S valo´színu´´leg nagyon régen vélheto´´en itt járt alienek után maradt itt – akik erko´´lcsileg igen magas fokon lehettek.

számunkra ez igen veszéjes lehet.

Minden jel szerint alien technolo´giai leírás. ”

Harry :” Na persze Bacon szerint a sátán mu´´ve az egész.”

Jeff:! ” de o´´ persze nem alkalmazta.”

Harry :” Nem is alkalmazhatta, hiszen akkor még semmi sem ált készen a mai rendelkezéseinkre állo´  ezko´´zo´´kbo´´l.”

Jeff:” de minden jel szerint már mu´´ko´´dik, az egyes virtuállis úgymond “szeméjek”  már úgymond “o´´nnállo´ életre kezdtek kellni.”

Harry: ” Itt van példáúl ez a virtuállis, 18. századi Bécsi világ… érdekes lenne kipro´bállani…”

Jeff:! ” Nehogy kipro´báld! Nagyon veszéjes lehet.

Harry :!” vagy pl. itt van a 20. sz elejei Párizs, roppant érdekes lehet.

No ne félj nem pro´bállom ki.”

Jeff eltávozik.

Harry szemmelláthato´lag harcol o´´nmagával, de kisvártatva morfondírozik magában:

“Egye a fene …,kipro´bállom.”

Lefekszik egy fura készu´´lékbe s magára hejez valamiféle hállo´t:

“10 percre állítom… ezalatt nem to´´rténhet semmi baj. Bécs… beállítom mondjuk 1786 május elsejére… ez egy szép nap…”

10 percig fekszik, majd a készu´´lék ismét fo´´lkelti.

Felltápászkodik, az arcán do´´bbent és egyben lelkes mosoj.

Ekkor betoppan Jeff:

“Jesszusom… te kipro´bálltad?!?”

Harry:” …de hogy…is nem… azaz… csak … ro´´pke 10 percre…”

Jeff:” … de hiszen ez rettenetes…. nagyon veszéjes… s mond mit láttál?””

Harry:!” O´regem … ezt nem fogod elhinni… ojan volt teljessen , mint a valo´ság… azok az ottani…hm… emberek …valo´jában élo´´ , vagyis mintha élo´´ emberek lennének…!”

Jeff: ” Na de hát mijen volt?”

Harry :! ” Egyszeriben (133)rajtam egy korabeli gro´fi ruha volt, egy kocsiban utaztam, az megállt egy… hm hiszen ez a híres Bécsi opera ház , a “Burghtear” volt . Nagy pompával kisegített a szolga a kocsibo´l. Bekísértek, s a kezembe adták az aznapi elo´´adás igen díszes fu´´zetét.

Rajta ” Le nozze di Figaro” – libretto: Lorenzo da Ponte, music: Wolfgang Amadeus Mozart, stb.,stb.

Bementem , leu´´ltettek egy páhojba.

Do´´bbentem vettem észre a nem távoli kiráji páhojt, ahol nyilván a Második Jo´zsef u´´lt.

Hirtelen leoltották a számtalan gyertya nagy részét, majd egy alacsonyabb, kissé molettes, elállo´ fuĺu´´ s ero´´ssen kigúvasdt szemu´´ fiatal emzber lépett a zenekar elé, felemelte a kezeit, de sajnos ekkor végetért a készu´´lék 10 perce.”

Jeff:”Hm… L/orenzo da Ponte, Wolfgang Amadeus Mozart… soha sem hallottam eme neveket… persze a második Jo´zsf az igen… nagy reformer volt… sokat ko´´szo´´nhetu´´nk neki.”

Harry:” Várjál csak! , A Mozart nevet mégiscsak hallottam, nem o´´ a kitalált fo´´szerplo´´je a francia musicalnak, “Mozart Superstar” címmel?”

Jeff:” Valo´ban … de még valamijen délszláviai magyar is írt valamijen kitalált nevu´´ Mozartro´l jazz musicalt?”

Harry :!” Persze hogy… na de hát ez a hm. fo´´ldo´´nkívu´´li technolo´giákra épu´´lo´´ program hiogyan vihette át eme kitalált jelentéktelen figurát az o´´nnállo´ tudattal bíro´ virtuállis világba?”

———————-

San Angelo. 2005. A fundamentalista egyház temploma. (155)

Bent imádkozik Jeff.

Ekkor oda megy hozzá egy idegen férfi.

Jeff reánéz. :

“Ki maga?”

“Engedje meg , hogy bemutatkozzam, SatanostiWalt-Waltmefistus vagyok… s segíteni jo´´ttem magának..”

“No de miben?”

“Hogy az o´´n felekezete minnél jobban terjedjen el.”

“No de hát hogyan?”

“Bo´´vítse ki a felekezete létszámát… s kezdjen el tervezni egy gigászi, antimenstrimes o´´sszeesku´´vést.”

“E´rtem… de konkrétebban fejtse ki”

“Magának nagyon tetszenek az egésszen u´´de lányok, szinte még gyermeklányok,… de ezt elfojtsa magában…

… nos ne fojtsa el… éljen sok-sok, de nagyon sok ifjú, akárcsak 13 – 16 éves lányokkal, s tegye o´´ket mind terhessé s ezáltal bo´´vítse ki hatalmassá a saját vérvonalát…

… vegye o´´ket mind feleésgu´´l s akár egy este alatt to´´bbet is tegyen ko´´zu´´lu´´k terhessé!”

“Ez minden… mindenesetre ez igen csak csábíto´… de nem bu´´n ez?””

“Ugyan már… hiszen a biblia is telis-tele van ij to´´rténetekkel… so´´tt talán jézus ankyja, vagy aki o´´tet kihordta, sem volt to´´bb 13 évesnél…

… ugyan már, ne legyenek skrupulusai… bátran bele, …ezt kívánja magáto´l maga az Isten!

“De hát még valamiro´´l beszélt!”

“Nos igen… El kell jutnia odáig, hiogy uralkodhasson az egész Amerika fo´´lo´´tt…”

“De ezt meg hogyan érjem el… persze ez is jo´ lenne!?”

“E´n eljuttatom o´´nho´´z az atom bomba silo´inak és ko´djainak a titkos koordinátáit… azonkívu´´l el tudom juttatni az AREA51 és a HAARPER alatti titkos bázisok szupertechnolo´giájának eredményeit…

… ezekkel sakban tudná tartani egész Amerikát…”

———————–

Dream9

Egyu´´tt(170) a társaság… teljessen tanácstalanok:

“A doktor sehol…mi van vele…?”

John :Már két éjjel as régi Velencéro´´l álmodtam, ahol Cassanovát is láttam… jelent – e ez valamit?”

Learl:”… fura … de nékem is hasonlo´ álmom volt 4 napja…”

Miriam:” Szégyen bevallani… de az éjjel Cassanovával voltam… hu´´ de erotikus volt…hm…hm…”

Hanna : …hm …nékem is ij álmom volt…”

Learl:”… nézzétek csak… itt hever egy csomo´ cetli ujság darabka… szana-szét… s to´´bb hejen látni a “Cassaniova csokoládé ” reklámot rajtuk…

… jelent ez valamit…?”

Sándor:” Pro´báljunk as Cassanovára koncentrálni valamint a doktorra…”

John :” szerintem nekeu´´nk már rendkívu´´li képességeink vannak… én mintha – álmomban? – to´´bb to´´rténelmi hejen jártam már volna…?”

Learl:” Pro´báljunk koncentrálni…”

———————–

Priska/(187)

Freibeurg. Iszonyú munka atempo´, Priska szinte már- már elvetél.

Szerencsére itt egy kissé lazább az elleno´´rzés és talán nem veszik észre az állapotát.

————————

A Massachusetsi (203)technolo´giai innštitútjának titkos fo´´ldalatti bázisa.

Ezúttal Jeff maradt egyedu´l.

KPissebb o´´nmagával fojatodo´ harc után, lefekszik az “ágybe” és magáras teszi a hállo´t. Beállítja: Párizs – 1906. November 23.

“Egyszer (217)csak egy újságíro´i redakcio´ elo´´tt találja magát, mint újságíro´, a Mont-Martre  ko´´zelében.

Megy az utcán egy kis utcán fo´´lfelé. Igen hu´´vo´´s van.

Benéz az egyik ablakon, s látja , hogy egy fiatal ember, kissé ko´´pco´´s de izmos, elállo´ fu´´lu´´, kissé már kopaszodo´ és kissé kigúvadt szemu´´, cc. 24-26 éves ko´´ru´´li fiatalember szemmelláthato´lag fázo´s hangulatban a kis kájhába rak képeket, festményeket, hogyxvelu´´k fu´´tso´´n be.

A (225)legto´´bb képe csodállatos – rozsaszínben madonnák, kislányok, mlajd kétségbeesett nyomorgo´ anyák kékben, ismét madonnák…

Egyszerre csak Jeffnek az az érzése támad , hogy talán maga a  festo´´ és a saját festményeivel fu´´t be.

Az egyik képen jo´l olvashato´ a Ruiz y Pablo de Picasso név.

Ekkor a gép visszaviszi a valo´ságba.

Megérkazik Harry:

“Lám – lám … semmit sem kifogásolhatsz nekem… te is megtetted.”

“Muszáj volt kipro´bálnom.”

“S mijen volt?””

“Ujoságíro´ voltam a Mon-Martron… majd láttam egy kis szobában… valo´színu´´leg festo´´ volt, nyílvánvalo´an ismeretlen s talán jelentéktelen… várjál csk… hm… megvan… Pablo de Picasso volt a neve s  minden szerint a saját képeit égette, hogy befu´´thessen…”

“Micsoda (235)furaság… a saját képeivel fu´´t… tragédia… vagy még sem , hiszen teljességgel ismeretlen, jelentéktelen… hm..Picasso … sohasem hallottam a nevét…”

“E´n sem…”

pedig azok a ro´zsaszín képei, anya a gyermekével, kisleány, család… gyo´´nyo´´ru´´ek, abszolút klassiklusak… no meg a kék képei , nyomorgo´ anya a gyermekével, vagy anya fogadja a kisleányát, s egy madonna gyermekével-szeruí´´ portré, .-.. mint a legnagyobb régi klassikusok… hogy, hogy teljessen ismeretlen?”

———————

San angelo 2007.

Jeff estefelé. (239)Bejo´´n hozzá hozzá néhány igen fiatal leányzo´, némejiku´´k allig 14 éves.

Némejiku´´k nagyon furán néz ki, mint a régi képeken a sucubusok.

Jeff, aki ekkor már 40 év ko´´tu´´l jár, kéjessen figyeli o´´ket.

“Vetko´´zzetek le… ez az Isten kívánalma.”

A lányok vetko´´zni kezdenek.

Ko´´zben Jeff is vetko´´zik, majd odamegy  hozzájuk és kéjessen fogdossa o´´ket. Majd leu´´lteti o´´ket egy asztal szélére, s felváltva ko´´zo´´su´´l velu´´k , mindegyiku´´kkel néhány mozdulat erejéig.

“Istenem , bizonyára el fogok kárhozni.”

—————–

Párizs – 2015

Egy (245)menedzseri irodába megy be úgy 45 év ku´´ru´´li fiatalember.

“Uraim! … immár 23 éve festek, s maguknak allig-allig van érdeklo´´désu´´k a képeim iránt..”

“Kedves  Olbapziur úr ! elismerju´´k , hogy némejik képe megleheto´´ssen érdekesek.

De hát ma már rengetegen festenek és ráadásúl hasonlo´ mo´don, mint maga. ”

“Na de hát voltak-e az ateliéremben?””

“Persze hogy láttuk… van ott jo´néhány érdekes festménye, de mint már mondtuk, így ma már sokan festenek…”

“S látták-e a nagy , monumentállis képe,et?”

“Persze, hogy láttuk… érdekes… na de mire fo´´l ez a fura cím, hogy “Gyo´´zelem Quernicánál”?

“Nem tudom,… valamiféle belso´´ sugallatra… néha az az érzésem, hogy nem az vagyok, aki vagyok… mintha valamijen másféle életbo´´l keru´´ltem volna át ide… nem értem az egészet…?”

“mi sem… de hát beláthatja, hogy maga távolro´l sem oj jelento´´s festo´´, hogy elkezdju´´k o´´nt ankyagilag támogatni…”

“No de hiszen..

…maguk tévednek… akkora festo´´ mint én vagyok egyszer egy 100 – 200 évenként ha szu´´letik…”

“Kedves (gúnnyal) “Nagy mu´´vész úr” – ezt csak o´´n hiszi magáro´l…talán jo´ lenne psychologushoz fordúlnia…”

.           “Nahát ezt kikérem o´´no´´kto´´l…”

“Nézze! Neku´´nk az kell, hogy legalább némileg eladhato´ak lehessenek a festményei.”

“Istenem”

“Kedves Olbapziur  úr! Vegyen példát mondjuk a Jeff Kuncro´l, vagy példáúl Damien Hirstro´´l…”

De hiszen az elo´´bbi kész gics, teljsséggel értéktelen, a másik meg a bizarság és a ku´´lo´´ncség fura keveréke, mu´´vészet nélku´´l”

!”Pedig ezen festo´´k mas a legkellendo´´bbek, milliárdosok!”

“Hát ez meg hogy leheet?…

hiszen ezek még csak a talpamig sem érnek…!”

“Viszlát Olbapziur úr!”

——————-

A kilencen. (262)

John: “Egyre gyu´´lnek a felho´´k… most valamijen Jeff Warren , o´´ru´´lt hiittéríto´´ készu´´l valamijen mindent felforgato´ terorista tettek végrehajtására…”

Sándor” S a doktor sehol sem… mi lett vele… mit tegyu´´nk…”

——————

Bécs 2015.

Egy magánkonzervato´rium.(277)

Ju´´rgen Atrácom a kollégájával beszélget.

A kolléga:

” Még mindég az az érzésed, hogy mintha nem o´´nno´´nmagad lennél, mintha máshonnaskeru´´ltél volna ide?”

“Igen, állando´an.”

“De azért ez nem akadájooz téged az igen intenzív komúponállásban.”

“O´´rogem! ez nem igaz! egyre ontom a kamara, zenekari mu´´veket, so´´tt to´´bb operát is. Szerintem rendkívu´´l jo´k , teljességgel egyedu´´lállo´ak!”

“Nos ennek nagyon o´´ru´´lo´´k, csak ne csalo´djál aztán.”

Ju´´rgen egy koncert-kiado´ agentúrában . :

“Nézzék ! Már a multkor is mondtam, hogy ezek zseniállis operák… itt van példáúl a “Szo´´ktetés a szerájbo´l”, vagy a !”Figaro házassága”… vagy iten a “Don Giovanni” … ijet még eddig nem írtak. ”

“Kedves Ju´´rgen úr! Ezt csak maga hiszi magáro´l.

Nem hiszem, hogy bármejik itteni, osztrák, vagy német, esetleg olasz, vagy bármijen más operaház érdeklo´´dne ezen , hm. úgynevezett “operák” iránt…

…S a symfonikus , valamint a kamara mu´´vei – habár egyiket a másik után ontja o´´nmagábo´l – hm. … nem rosszak, amojan neo klassicista mu´´vek… de ezekbo´´l is ma már sok van…sokkal divatosabbak, példáúl az Arwo Paert, vagy a Peter Martinček…Goreczky… ”

“De hiszen ezek csak három akordot ismételgetnek egymás után… ez halállossan unalmas zene…”

“No nem osztjuk a véleményét kedves Atrácom úr…

… de miért nem komponáll valamijen hip-hop musicaalt, vagy valami ijesmit…?””

“De hiszen ezek unmusikok…”

“Nézze mi az ijesmiket támogatjuík, mint példáúl a Hans Zimmer, vagy a Peter Breiner…”

!”De hiszen az elo´´bbi mindég magát ismételgeti 3-4 akordal, a másik pedig amojan kedves limonádé zene…”

“Nos ezt csak maga gondolja csak… de a világnak éppen ez kell …

… no meg ku´´lo´´nben is maga is Ju´´rgen úr, csak saját magát ismételgeti fojton fojvást a mu´´veiben,,, s ráadásúl rengeteg fo´´lo´´sleges hangal…”

“Na ezt kikérem magamnak!… éppen annyi hang van bennu´´k , amennyi kell hozzájuk…”

“Na de hát kedves Ju´´rgen úr! … Maga teljességgel elfogúlt a zenéjével szemben.”

“Uraim!… ezeknek a mu´´veknek igazi sztárzenéknek kéne lenniu´´k!”

“Na hát ez már – enyhén szo´lva – túlzás, még hogy sztárzenék… etto´´l maga nagyon messze van Atrácom úr , hogy magábo´l holmi szuppersztár lehessen…”

(Gúnyossan meghajolva elo´´tte)

“Viszlát szupersztár úr!”

Ju´´rgen eltávozik.

A kiado´k magukban:

“ha-ha-ha. Méghogy szupersztár. Ki hallott már ijet

Atrácom a szupersztár… ha-ha-ha… még visszafelé is jo´l hangzik… Mocárta a szupersztár…Ha-ha-ha…”

“Várjál csak… nkem írt-e egy délszláv magyar egy jazzmusicalt ezen címmel a anemrégiben?”

“Persze hogy igen… micsoda véletlen o´´sszejátaszá…”.

(Vége a PC-R)

———————–

(PC-S)

 

OR19/

Egy “c katego´riájú ” festo´´ már (0)régebben készu´´l Okczylt lefeseteni – akinek korábban Okczyl egy zenekari passacagliát komponált.

Végre eljo´´tt leskiccelni Okczylt s néhány nap múlva el is hozta a képet.

Eléggé roskatagnak látszik rajta Okczyl, o´´regebnek, lerobbantabbnak.

Másnap viszont a munkashején mindenki azzal fogadja, hogy mijen jo´l néz ki, szinte meg van fiatalodva.

S ezt fo´´leg a nagyon fiatal kolégano´´k, s fo´´leg a fiatal leány tanúlo´´ alkalmazottak mondogatják.

“Tanár úr , maga úgy néz ki, kora ellnére, mintha egy fiatal ember lenne.

35 éves sexis férfi.”

—————————–

Nanara /(17)

Alex idegessen járkál fel és alá a szobában.

Egyszercsak nyílik az ajto´ s belép Nanara.

Csodálatossan néz ki, pont úgy, ahogyan Alex elképzeli a számára szép , kívánatos leányokat – a haja ,. ruhája,  – mint egy kislányka, tu´´ndérke – egyszo´val mindene.

“Tudod …igyekeztem úgy kinézni, ahogyan a te elképzeléseid mu´´ko´´dnek…”

Alex:” Hát ezt meg honnét tudtad…?”

“Tudod, én , mi , s sokan mindenkit pro´bálunk ko´´vetni, “skenelni”, értékelni, – még az oj magányos, eldugott lényeket is , amijen te voltál eddig – úgy, hogy ko´´ru´´lbelo´´l ismerem a titkos vágyaidat…”

Odamegy Alexhez, s gyo´´ngéden kezdi a haját , arcát , fejét símogatni.

“(v37)Ne-m baj az ne-ked, ho-gy nanit lány vagyok?”

Alex :” (39v)A´ – dehogyis… csodállatos va–gy…”

“Szegény Alex… látni , hogy még sohasem volt no´´vel dolgod…

… nem baj, h ogy elo´´sszo´´r egy nanit lánnyal lesz?”

Alex:!” dehogyis…végkép nem …”

Nanara  – kezdi gyo´´ngéden símogatni Alexet, mindenfelé, s egyre lejjebb.

“Szeretnél gyermeket ?””

Alex:”Nagyon…nagyon…!”

Alex egyre ccsodállatosabban érzi mlagát

“Dehát neked lehet gyermeked is?””

Nanara :”Tudod… valo´jában elvileg igen… de ez tiltva van… ki kell mosnunk… tudod … utána…

… s ha mégis… akkor bezúznának… mint holmi “robotot”…”

Alex::”Istenem… hát ez szo´´rnyu´´…”

Nanara :” Istenet ne emlegesd… ezt a to´´rvényt gonosz emberek hozták létre…

Mint példáúl a Leonidas, akinek mindég és mindenben igaza kell, hogy legyen…”Isten” biztosan nem akadájozná az o´´ imígyen létrejo´´tt  “teremtményeinek” az ijenfajta terjeszkedését a világegyetemben…

…rajtatok keresztu´´l mi is az o´´ “teremtményei”  vagyunk…

————————–

OR.20/

Okczylnak az éjjel ismét fura “álma” volt: (46)

Ezúttal nem lánmyokkal kapcsolatú, hanem számíto´géppel kapcsolatú.

Valahol egy nagy kapacitású computernél u´´lt, s hogy, hogy nem egyszerre csak bekapcsolt a laptok, s megjelent rajta egy u´´zenet, miszerint létrehozott  a számára – valamijen Waaltschwarz-Waltmann  – egy titkos csendeso´ceáni szigeten lévo´´, bankszámlát, amejre átutalt egy o´riási , 7 nullás o´´sszeget dollárokban..

A´lmában felírta egy cetlire a bankszámla számot , meg, hogy hogyan lehet megtalálni, a titkos ko´dokkal egyu´´tt.

Reggel felébredvén megnézte az asztalkát, s meglepetve vette észre, hogy valo´ságossan ott van a cetli a számokkal.

“Hát ez meg hogy lehetséges… talán alva járo´ lettem?”

De nem tudta, hogy hogyan kell eljutni az olcso´ laptokjáro´l a bankszámlához, illetve, hogy egyáltalán létezik e bank számla.

 

——————–

Másnap elflejdkezett az egészro´´l, de két nap múlva a kezeu´´gyébe akadt egy cédula, rajta egy számsorral.

Megnézte az olcso´ laptoján, és ekkor rájo´´tt, hogy hogyan kell tovább jutni a PC programon keresztu´´l s lám-lám  kideru´´lt, hogy ezek a számok navigácio´t jelentenek egy titkos bankszámlához  (valahol a csendeso´ceáni szigeteken) ,mejhez minden szerint csak neki van hozzá férése, s rajta egy 7 nullás pénzo´´sszeggel.

———————

Dream9/(49)

Mindnyájan ko´´rbe állanak s ero´´ssen pro´bálnak koncentrálni Cassanovára és a doktorra.

De egyelo´´re nem éreznek semmiféle eredményt.

——————–

OR21/(57)

Okczyl ku´´lseje egyre inkább kezd megváltozni, – quasi fiatalosabbá válni, s mintha o´´ntudatos, ko´´zépkorú amerikai férfi filmcsillagos jelleget kezdene felo´´lteni.

Viszont a festmény , amit a fura , résszeges festo´´ ismero´´se festett, viszont egyre bizarabb, mljdnem mondhatno´k, hogy ijeszto´´bb jelleget kezdett o´´lteni.

“De hiszen ez már ojan, mint az Oskar Wilde regényben…?!?””

A képet fo´´lvitte az egyik padlás szobába.

———————

E´szrevette, hogy 3 napja az álmában még egy, itteni, ko´dolt bankszámlát is létrehozott a titokzatos egyén.

Másnap as laptokján volt egy u´´zenet amibo´´l kideru´´lt :

Hogy  eme titokzatos egyén titokban átutalt az eme bankszámlárája , a számára egy nagyobb pénzo´´sszeget, s megrendelt egy luxus repu´´lo´´ jegyet az USA-ba, valamint egy angol tolmácsno´´tt – kérte, hogyx csinos legyen, kivállasztott egyet a katalo´gusokbo´l – , s egy nagyobb zsebpénzo´´szeget.

S volt ott egy megjegyzés, hogy mindenféleképpen utazzon, mert fontos emberek várják o´´t New-Yorkban.

Ezért Okczyl  munkahején ideiglenese szabadságot vett ki (váratlan problémák u´´ŕu´´gyén), s másnap a tolmácsno´´vel egyu´´tt az USA-ba utazott.

U´tko´´zben elkezdett kurizálni a tolmácsno´´nek (aki masximum 27 éves leehetett), kezdte simogatni,fogdosni, o´´lelgetni, stb.:!

“No de hát Okczyl úr , miket csinál…?”

Majd behúzte egy paraván mo´´gé, ahol végig fogdosta, tapogatta, benyúlt a szoknyája alá, lehúzta a bugyiját s a falloszát be-be dugdosta a no´´ lábai ko´´zé.

“…az isten szerelmére… Okctyl úr … bármikor bejo´´ht ide egy utas… vagy a stewardno´´…!”

Okczyl:!”… ne nem baj… majd – ha szép- akkor o´´ is csatlakozhat…”

“No de Okczyl úr… miket nem mond…”

De ekkor “Okczyl” abbahagyta s visszamentek az utas térbe.

———————–

GC/(73)

Cassanova a futás ko´´zben hirtelen elesik, … majd mintha valami fura álomba keru´´lne:

“…mi ez… mi to´´rténik… mintha nem én lennék…”

L/tja, hogy egy másik hejen van… már nem u´´ldo´´zi senki sem… nem is az elo´´bbi Velencében van.

“…hol vagyok…?”

————————–

OR22/(83)

A New-Yaorki repu´´lo´´téren egy férfi fogadja Okczylt:

(AS tolmácsno´´ által tolmácsolva)

“U´dvo´´zlo´´m… én Waaltavineau-Waltstreet vagyok, impressário´… feldataink vannak az o´´n számára.”

Okczyl:” Hát én ro´´lam már ennyit tudnak?”

Az “impressário´´”:

“Már néhány napja , talán 2-3 hete figyelju´´k o´´nt… s nagy reménnyel to´´lt el minket a tevékenysége…

…s én hoztam létre a számára a titkos bankszámlát…”

“…Hát… ennek… nagyon o´´ru´´lo´´k…”

“Megyu´´nk a magán  irodámba… a lakásomban lévo´´be…”

——————-

Egy hatalmas limuzín parkol kint, beu´´lnek s az o´´to´´s New-Avineau déli része felé utaznak.

Megálnak a 740 Park Avenue  épu´´let elo´´tt.

“Hát itt vagyunk… itt  van a szerény kis lakosztájom…”

Felnevet.

“Be kell hogy mutassam o´´nt néhány barátomnak, akik itt laknak…

Tudja, mi o´´nt nagyon befojásossá akarjuk tenni… o´´n lesz  a mi zenei szo´szo´lo´nk…”

Megállnak egy ajto´ elo´´tt – rajta a “David Koch” név.

Az impres. felhívja… de Koch ko´´zli, hogy nincsen éppen otthon.

(A tolmácsno´´ súgja a fordított szo´´veget.)

“Majd az este jo´´jjenek át … várom o´´no´´ket…”

Ekkor az “Impress.” átada egy késszu´´léket Okczylnak:!

Hejezze a fejére… ez azonnal fog bármijen nyelvro´´l fordítani egyenessen a tudatába.”

Okczyl:” … no dehiát ez a technolo´gia még nem létezik… csak a sci-fikben…?””

Az “impress.”:

“De létezik… csak a nagyon gazdag emberek vehetik meg… vegye úgy, hogy o´´n máris az… ez az ajándékunk…”

Okczyl a fejére hejezi… s máris minden szo´t az anyanyelvén hal.

Tovább mennek a liften, s megálnak egy másik ajto´ elo´´tt, rajta “Steve Schwarcmann” név.

Az “impress.” felhívja.

Svorzmann kijo´´n:”U´´dvo´´zlo´´m o´´no´´ket…A´ tehát o´´ az… bocsánat o´´n az Okczyl úr… nagyon o´´rvendek… sok mlegbeszélni valo´nk van…S mijen jo´l néz ki a korához képest… maximum 45 évesnek…”

Bemennek.

Az “impress.” és Svorzmann :!”Tudja Okczyl úr… néhány pop csillagnak, valamint filmcsillagnkak kéne szerezni néhány dalt, amikbo´´l világsláger lesz…”

Az i”impress.”:!”s ráadásúl igen szépés fiatal  csillagok… talán még lesz is valami …(felnevet) … akár csak a Berlusconi… oj fiatalos Okczyl úr .. maga lesz laz új “Berlusconi” … az új bulvár-no´´i- afér szereplo´´… ha-ha-ha…”

————————-

AS doktor:”(91)

“Atyám… hiszen már tudom, hogy valo´jában ki vagyok… s nagyon nagy a baj… minden aa feje tetején áll… minden teljességgel o´´sszekuszállo´dott…szo´´rnyu´´ késésben vagyok …ezek az átkozott waltonok… eldugtak engem, mint annak idején a “mestert”…rohannom kell …”

——————–

Dream9/(115)

Egyu´´tt a társaság… s ekkor (123)elo´´rohan a doktor:!:

“Elnézést… ezek az átkozott waltonok eldugták a tudatomat a Cassanova tesébe… még szerencse, hogy maguk felismerték a finom jelzéseket… s koncentráltan visszahívtak engem…

… azonnal cselekednu´´nk kell… mindenfelé iszonyú bajok…”

A to´´bbiek:!” Mi ko´´zben rájo´´ttu´´nk, hogy a rendkívu´´li képességeink vannak… homájossan, de érzékeltu´´k a bajokat… so´´tt John volt is egy-két hejen is…”

A doktor:!”… (nézi a sro´fhúzo´ját ) …Látom…látom… s azt is, hogy hol a baj… majd felosztom a feladatokat ko´´ztetek…

… legalább ezen a vonalon tegyu´´nk rendet… mert a dobozláncreakcio´ is egyre fenyegeto´´bb méretéket kezd o´´lteni…

————————

Sp/(178)

Spartakus és néhány tanácsado´ja:

“Most már valo´ban nem tudom, hogy mit tegyu´´nk…”

Ekkor belép “John”- mint ro´mai szenátor:

O´ nagy Spartakus! A tisztelt  ro´mai szenát egy része hajlando´ veled tárgyalni- mivel félu´´nk to´´led is, de a Crassusto´l is.. talán du´´lo´´re tudnánk jutni egy értelmes kompromisszumban…

(180v)…de mindeneko´´lo´´tt   ne rombold le az Ro´mát…”

Spartakus:” Azt semmiféleképpen nem akarom… túlságossan is tisztelem eme nagy világko´´zpontú várost…”

“John”: “Akkor tehát tárgyalhatnánk?”

Saprtakus:” Tudja, én inkább vagy délre, vagy északafelé vonúlnék… nem lenne jo´ nékem a ro´mai hatalomban valo´ osztozkodás…”

“John” :” pedig ez egy nagyon megoldást jelenthetne… fo´´leg a ko´´zeli, de talán a távolabbi jo´´vo´´ szempontjábo´´l…

(187v)…talán az egész világ sora jobb irányba fordúlna … ”

Saprtakus:” E´rdekes ajánlat…no még meggondo.lom”

—————-

Néhány nap múlva.

“John” ismét az elo´´bbi hejen, de a seregnek hu´´lt heje, csak egy hátra hagyott katona :!

Saprtakus dél felé vonúlt, azt u´´zeni, hogy nem kell néki az ajánlatuk…”

“Nagy kár… nagy kár..

…a további világto´´rténelem megtváltozhatott volna….”

——————-

AD/ Moszkva 1968 8.25. (193)

Belép Dubček szobájába egy látogato´ “Sándor” , mint az egyik o´´r:

“Mi o´´nért drukkolunk Dubček elvtárs… mi is szeretnénk reformokat itt a szovjetúnio´ban, mi vagyunk a to´´bbségben, de nem meru´´nk megszo´lalni… kérem, hogy semmiféleképpen sem  ne írjobn semmit sem alá… halottam, hogy valaki szuper fegyvereket ajánlott o´´no´´knek… kérem ezt nem… ez általános világégést jelentene…”

Dubček:” …nem … ezt semmiféleképpen nem… ki is dobtam az illeto´´tt:”

“Sándor”: ” de azt sem írja alá , amire a Leonid kényszeríti magát… kérem ne…”

Dubček:!” Majd meglátom, hogy mit tehetek… hiszen iszonyú nyomás. kényszer alatt álunk…”

————————–

RW/ Wágner szobájába belép “Miriam”, mint cselédasszony:

“Mu´´vész úr… az elo´´bb halottam valamit az ajto´k mo´´go´´tt… kérem ne doĺjo´´n be a látogato´nak… o´´egy gonosz idegen…”

Wágner:”… no ne féljoen oj képtelenségeket akart… ezt nem…”

“Miriam”: S ha kelll o´´nnek egy szép no´´i husika  , akkor itt vagyok én, oj dolgokat tudok, amikro´´l eddig nem is álmodott, s kell sok fiatal pipi, szerzek én magánask , amennyit csak akar…”

——————————-

L/S/ 1968 8.25. Moszkva. Belép hozzá  “Sándor” :!(229)

“U´´ dvo´´zlo´´m Elno´´k úr, én egy itteni o´´r vagyok… kérem az amit az elo´´bb halottam a szuperfegyverekro´´l , az képtelenség… ne hogy bedo´´ljo´´n neki… o´´ egy gonosz idegen…”

Ludvig:” Nem is hittem el néki… micsoda képtelenségeket állított…”

“S kérem elno´´k elvtárs… ne írjon semmit sem alá Brezsnyevnek sem…”

Ludvig:” no dehát ez fo´´leg a cheszlovák politbyron múlik… azt hiszem, hogy Dubček valamiféle kompromisszum felé igyekszik… habár ezt Krigel a leghatározottabban ellenzi, szerinte ez az egész társaság egy o´´ru´´ltek bandája… s hogy szo´´rnyuí´´, hogy a világ legnagyobb atomarzenálja egy psychopata táraság kezében van…o´´ biztosan nem ír alá semmit sem…”

————————–

AH/ Hitler(247) dolgozo´ szobája. Kintro´´l látni, hogy ko´´zeledik az idegen.

Ekkor belép , bort hozván, “Miriam” , igen csábos, félmeztelen ko´´nto´´sben:

“U´´dvo´´zlo´´m én vezérem… hoztam egy kis bort… az új cselédlány vagyok… o´´n a nagy példaképem..O´ én nagy Fu´´hrerem!.”

Becsukja az ajto´t, mlajd egy sro´fhúzot vesz elo´´, s végig pásztázza a falakat.

“Mit csinál…?”

“A´ csak semmit… azt akarom hogy ne zavarjanak..”

S el kezd vetko´´zni- Hitler kéjessen figyeli:!

” Azt a mindenit… hogy te mij kívánatos egy cafka vagy.”..”

Ekkor “Miriam” Hitler o´´lébe u´´l s kezdi masszírozni mindenfelé.

Hitler:” O´ micsoda gyo´´nyo´´r… hogy eddig én nem tudtam o´´nro´´l”

Kint látni, hogy az idegen o´´sszetuí´´zésbe keru´´l az o´´ro´´kkel, kisvártatva pisztojokat rántanak, de az idegen elmeneku´´l.

Ekkor Hitler – halván a lo´´véseket – telefonál:

” Mi az… mi to´´rténik?””

“Vezérem , egy idegen jo´´tt, hogy valamijen csoda fegyvereket akar o´´nnek eljutatni…”

Hitler az arcához kap:!”Atyaúristen… be kelett volna o´´t engedni… ez árulás… az új cseléd lány az árúlo´, álnok bestia… hol van…hol van… elfogni…”

De addigra “Miriam” már sehol sincsen.

—————————

MM-itanik/ 1912 4.14. 23.20(272)

E´jjel az o´´rtoronyban. A két o´´r didereg.

Ekkor bentro´´l elo´´jo´´n “Miriam”:

U´´dvo´´zlo´´m o´´no´´ket szép fiúk… én itt szolgálok az étteremben… de egyébb szolgáltatásokat is nyújtok (s kéjessen kelleti magát) …o´ csak nem fáznak… én majd átmelegítem o´´no´´ket ”

S kéjessem himbállo´dhzva oda-oda do´´rgo´´lo´´dzik a két o´´rho´´z.

“Ugyebár már mlelegebbu´´k van…”

S elkezdi o´´ket fogdosni a legérzékenyebb részeiken.

A két o´´r:”… no de neku´´nk … most…”

“Miriam”:”hogy mi van most… most ez van…”

S kéjessen masszírozza a két fiút, a alegérzékenyebb részeiken , s azok hangossan lihegnek.

“Miriam”: “most ezt élvezzék… ku´´lo´´nben nagyon nagy baj lehet… persze így is szo´´rnyu´´ baj lesz, de amúgy még sokkal szo´´rnyu´´bb…”

“…no de ezt nem értjuí´´k amit maga mond…”

Ekkor az egyik észreveszi, hogy már 23.35 van:!

“Elkéstu´´nk… most már kelett volna jelezni…”

“Miriam”:” hogy mit kelett volna jelezni?”

Ekkor az egyik o´´r észreveszi:

“Ott van… atyaisten … mij ko´´zel… a tenger mintha o´´sszefojna… kész fatamorgána… ezért nem láttuík…”

Kezd vadúl jelezni, telefonálni.

A másik o´´r:” Ezek szerint igaz volt… csak nem érteml, hogy miérte elo´´bb kelett volna jelezni  … ja persze, akkor elo´´bb reagáltunk volna…akkor megmeneku´´l a hajo´…  no de hát honnét tudta az illeto´´…?”

—————————–

TK/ Valaki jo´´n fo´´lfelé a ted Kaczynszky bungalov felé.

Ted hátra megy a fegyveréért.

“Ki maga és mit akar”

“Learl”: ” egy jo´ barát… segíteni jo´´ttem…”

Ted beengedi. “Mit akar?”

“Learl”:-“Tudja , valahogyan a tudomásomra jutott, hogy itt járt a minap valaki, aki valamijen szuperfegyvereket akart o´´nnek ajánlani…”

“Hát ezt meg honnét tudja… azonnal áljon a falhoz ku´´lo´´nben leo´´vo´´m…!”

“Jaj csak ne ojasn hevwesen…

… az illeto´´ maga szo´´lta el magát elo´´ttem a minap…”

Ted:” No és…”

“Learl”:  ” tudjas ez általános világrombolást jelenten, milliárdok halálát… hia egyáltalán igaz az egész mese a csoda fegyverekro´´l…

… kérem ne hogy bedo´´ljo´´n neki…”

Ted:” valo´jában én sem akarhatom millio´k, milliárdok – ko´´ztu´´k sok-sok gyermek – halálát… no ne féljen nem do´´lo´´k be neki…”

“Learl”: ” de van még valami… én is matematikus vagyok és nyomozo´i elméleti szakérto´´… kiszámoltam, hogy maga az úgynevezett  “Unabomber”…

(Ted ismét fegyvert szegez reá)

… no ne féljen nem árulom be… naguy tisztelo´´je vagyok magának…

… csak van egy ajánlatom… hagyjonk fo´´l a levélbombák ku´´ldo´´zgetésével… gyerekes o´´tlet az… inkább fejezze be a matematikai és elméleti társadalom filozo´fiai munkáit.

… nasgyon kérem erre…”

Ted :!” maga csak ne avatkozzon bele abba, hogy mit teszek… s most kérem távozzon!

(Ko´´zben Learla mosopjog s leteszi a fegyvert)

No de azért még gondolkodni fogok az ajánlatain.”

S fegyvert fog ismét reá.

(Vége PC – S)

————————-

(PC-T)(0)

OR23/ New-York 740 Park Avenue.

David Koch lakosztájának egy nagyobb terme.

Okczyl, az “impressário”, David Koch, Steve Schwarzmann – várják az érkezo´´ket.

David Koch – a jellegzetes o´´rdo´´gi, démonikus mosojával – Okczylhoz megy:

“U´dvo´´zlo´´m , mester úr, remélheto´´leg gyu´´mo´´lcso´´zo´´ lesz az egyu´´tmu´´ko´´désu´´nk.”

Csakhamar megérkeznek az egyes pop énekesno´´ celebritások az egyes menedzsereikkel.

Amikor egyu´´tt van az ilusztris társaság.

Az “impressário´”:

“U´´dvo´´zlo´´m mindnyájukat… már az egyes menedzsereik bizonyára jelezték, hogy miért jo´´ttu´´nk itt o´´ssze.

Az itt lévo´´ Okczyl Retepewszky hajlando´ eme kiváll pop énekesno´´k számára írni néhány dalt, amiket az itt lévo´´ menedzsereik,  jo´magam s a kedves David Koch, valamint az itt jelenlévo´´ Steve Schwarzmann anyagi támogatásaik segítségével a világ slágerlisták élére visszu´´k majd fo´´l.

—————————

Két (9)nappal késo´´bb, a Pláza hotel egy nagyobb terme – estéj, ahol to´´bb menedzser , az “impressário´”, s fo´´ként to´´bb pop csillag vett részt.

Az egyik ode megy Okczylhoz s int, hogy menjenek félre, hátra.

Ott súgja Okczyl fu´´lébe:

Nasgyon jo´l nézel ki a korodhoz képest… akárcsak a Berlusconi… Bevallom , hogy o´´ is megdugott s nagyon jo´l esett… te is oj fiatalos vagy , mint o´´…”

S elkezdi magát Okczyxlhoz do´´rgo´´lo´´zni.

Ekkor bejo´´n egy másik pop csillag:!

“Csatlakozhatom én is ?””

szinte egyszerre válaszolnak Okczyl és a pop csillag :!

” Persze hogy , természetessen…”

Hátra mennek s egy paravánra do´´ntik le Okczyxlt.

Levetko´´znek  – s ekkor Okczyl:!

“… ez csodállatos, … de van egy furcsa kérésem.. nem szeretnék eljutni a mago´´mlésig… mert egyfelo´´l ez egy “kis halál” a férfi számára, s utána már nehezen megy bármi, s megváltozik az o´´sszhangulat is…”

Ekkor a két no´´ ko´´zbe vág:

” O´ – majd mi gyorsan ismét akcio´képessé teszu´´nk…”

Okczyl fojtatja:!”… másfelo´´l én még szeretnék igazi élettársat, gyermeket, esetleg templomi esku´´vo´´vel meghálálva a gyermekáldást… s erre szeretném tartogatni az ero´´met…”

A két no´´:

“O´  mino´´ erko´´lcso´´s, régimo´di kisfiú vagy… no nem baj majd vigyázunk…”

————————–

TY/

Thomas estefelé dolgozik. (17)

Belép egy szolga:!

Uram… egy John nevu´´ úr keresi.”

“Jo´´jjo´´n be:”

Belép “John”:

Uram… azért jo´´ttem, hogy nehogy elhigye a minapi látogato´ kérését, miszerintz ne írja meg az általános emberjogi kiáltványt…

…Ellenkezo´´leg… eme kiáltvány legyen minnél általánosabb s szélesebb, minnél to´´bb fo´´ldi embert érintsen, nemzetiségre, fajra, vallásra, s orientáltságra valo´ tekintet nélku´´l… legyen minnél inkább antidiszkriminatív…”

Thomassz:”No ne féljen… a minapi látogato´ igen képtelen kéréssel ált elo´´… semmiféleképpen nem teszek neki eleget…

… viszont a nemzetiségre, fara, vallásra valo´ tekintetnélku´´liség nem túlzás egy kissé…?”

“John”:

“Nem… ez kell a fo´´ldi civilizácio´nak…erre van szu´´ksége… ”

Thomas:”… vagyis a kínaiaknak… Mohamedánusoknak., muzulmánoknak .. a csendes o´cáni szigetek lako´inak is kell az egyenrangúság…?”

“John”:”Természetessen… hiszen o´´k is ugyanojan emberek mint példáúl maga is… so´´tt tovább megyek (ekkor mintha távolbo´l a doktor távoli sugallatai alapján beszélne) … az egész világegyetemben, ha vannak ott is értelmes lények, o´´ket is ugyanojan általános jogok illetik meg…”

Thomas:” S vannak-e ij fo´´ldo´´nkívu´´liek?”

“John”:” Nagyon valo´színu´´leg…”

—————————

CHurchil/(31)

Az iroda. “Uram ! Egy látogato´ keresi… azt mondta, hogy fontos u´´gyben keresi.”

Belép”John”:

“U´dvo´´zlo´´m premier úr!”

“Mi járatban eme válságos pillanatokban?”

“Uram! Semmiféleképpen ne menjen bele abba az u´´zletbe, amire már szinte rávették a minapi látogato´k.”

Churchil:”De hiszen ezek csak vici-vacak kacatok, s ráadásúl hatalmas o´´sszegeket kínálnak fo´´l értu´´k…”

“John”:”Hiszen éppen ez a gyanús… nem volt o´´nnek gyanús, hogy eme teljessen értékteken kacatokért ekkora o´´sszeget hajlando´k fizetni…?”

Churchil :”Valo´ban az…”

“John”:Ezek ko´´zo´´tt van egy , amej iszonyú bajokat okozhat, s fo´´leg egy oj o´´ru´´lt rendszer kezeikben , mint a náci vezetés…”

Churchil:” Rendbe van … nem megyek bele eme fura u´´zletbe…”

“John”:”De o´´n se foglalkozzon eme kacatokkal… legjobb lenne, ha méjen elásnák valahol egy távoli erdo´´ben…”

Churchil:” … no de hát miért oj veszéjessek eme kaccatok…?”

“John”:Nos ezt én sem tudom… engemet egy igen fontos egyén informált…

de higye el igen veszéjesek… ássassa el o´´kt…!”

Churchil:” … no majd jo´l meggondolom mindezeket…”

—————————

NM/

Versailles – Nanerl szobája. (50)

Olvassa az apja levelét:

” Kedves leányom! Látsd be végre, hogy egy oj fontos és szép hajadonnak az a feladata az életben, hogy jo´l menjen férjhez, nagy hozománnyal, s legyen belo´´le igazi kersztény család anya .

Ki hallott már ojat, hogy no´´i, hajadon zeneszerzo´´?!!

Az édesanyád egésszen belebetegedett abba, hogy nem vagy véle.

Ezért nagyon eréjessen kérlek, hogy gyere haza és hagyd abba a komponálást… férfiaknak valo´ feladat ez , s nem oj to´´rékeny hajadonnak, amijen  te vagy. ”

Nanerl el kezd keservessen sírni… kezébe veszi a ko´´teg saját kompozícío´it:

“Pedig mennyire dícsérték némejiku´´ket…”

Sír, majd begyujtja a kandalo´t, s szemmelláthato´lag készu´´l elégetni a saját kompozício´it.

Ekkor a kandalo´ felso´´ részébo´´l váratlanúl kidugja a fejét az a fura, de kedves arc, akit már láttak maguk mo´´go´´tt – az álmukban? – a testvérével egyu´´tt.

“Hello´… Jaj csak ne égesd el a kompozício´idat… az Isten szerelmére… nagyon tehetséges vagy… te lehetnél az elso´´ no´´i zeneszerzo´´no´´,… so´´tt nem akármijen… lehet, hogy a legnagyobb , nagyobb , sokkal nagyobb mint I´ris és a Lubica , no meg az April… hm..hoppá… ezeket még nem ismerheted…no sebaj… azaz hogy a kiso´´cséddel egyu´´tt talán minden ido´´k legnagyobb zeneszerzo´´ párosa  lehetnétek…

…kérlek ne tedd…”

Nanerl egyre jobban sír… begyújt egy másik kandalo´t… s el kezdi bedobálni a kompozícío´it.

Az elo´´bbi kandalo´bo´l a afura férfi : “Késo´´… jaj-jaj… o´riási kár…”

Majd eltu´´nik a kandalo´bo´l.

————————-

Nanara./(74)

Nanara és Alex.

Alex a hetedik menyországban érzi magát, hogy végre van egy csodállatos és megálmodott szerelme.

Nanara végtelenu´´l boldog, hogy végre valaki o´´t emberszámbe kezdi venni.

Na.      “(78v)Légy boldog velem,te árva fiúcska

Mindenben szeretnék eleget tenni neked.”

Al.       “(v82)Te vagy az álmom, mennyei tu´´ndér-

-igazi emberré kell vállanod!”

Na.      “Veled elo´´sszo´´r vagyok boldog és szerlemes”

(V88/2)”Vissza tért az elveszett pasradicsom.”

 

(78)

Alex és Nanara o´´nfeledt szeretkezése…

Nanara:” El kellene távolítanom a szpermádat… de valami azt súgja, hogy ne tegyem … ezúttal egésszen kivételes volt minden…”

Alex:” kérlek, hogy ne tedd… én vállaslom a felelo´´ségeket…”

Nanara:” no nem tudod, hogy kikkel állsz szemben”

Ekkor(97) Nanara kap egy rejtjeles u´´zenetet, a karján jelenik meg:” Felfedeztek titeket, menekzu´´ljetek , várunk titeket. Menjetek az ablakba.”

Nanara:” Meneku´´lnu´´nk kell”

Ki mennek az ablak elé.

Ekkor mlegjelenik egy repu´´lo´´ szerkezet, benne egy – felteheto´´en egy titkos gerilla, int nekik, beszállanak.

Azonnal a nyomuíkban egy sereg “rendo´´r” repu´´lo´´  jármu´´.

Cik-cakban mleneku´´lnek… Végu´´l is egérutat nyernek.

——————–

OR/-Hatalmas koncertterem- pop fesztivál. (116)

Csúcsénekesek adják elo´´ Okczyl pop számait.

O´riási siker.

Majd (296)bemennek egy szintén nagy recepcio´s terembe .

David Koch kézenfogva hátrébb vezeti okczylt egy ko´´zépkorú no´´ho´´z. :

“Engedd meg, hogy bemutassalak eme rendkívu´´li ho´´lgynek – íme Ayn Rand. O´ a mi eszmei vezéru´´nk. Az o´´ vezetése alatt úhj világot teremtu´´nk.”

Okczyl: ” S mi ben lesz ez új világ?”

Ayn Rand:

“Meg kell szu´´ntetni a bármikori kormányokat. Nem kell semmiféle ado´zás!

E´ljen az abszolút liberalizmus!

Az egyén szabadúljon fo´´l – értelmes és szabadakaratú egyénekbo´´l állo´ társadalmat klell kiépíteni. ”

Okczyl:”No de hát hogan fog akkor mu´´ko´´dni az ország, a társadalom?”

Ayn Rand:”Majd csak magán kezekben lévo´´ ko´´zintézmények lesznek csak. “Okczyl:” s aki ezeket nem fogja tudni meg fizetni?”

steve schwarcmann ko´´zbe vág :”az nem is fogja o´´ket használni. Minek a szegények, nem kellenek. Pusztuljanak.!”

David Koch felnevet a sajátságos sátáni mosojával:

” Rohadjanak meg! Do´´go´´ljenek meg!”

Okczyl: “No dehát a kormány, kongresszus ezt nem fogja megengedni?”

Steve Schwarcmann : “No de sebaj. Majd elmegyu´´nk a hegyekbe és ott alakítunk egy országot az országban – csakis a gazdagoknak, akik a parttalan liberalizmussal fognak válalkozni, mindennemu´´ korlátozás nélku´´l.”

Ayn Rand (304)odasúgja Okczylnak  :”E´n ezekkel a véleményekkel nem értek egyett, s nem is lennék velu´´k, mivel o´´k teljessen félreértették a gondolataimat.

E´n a szabad értelemes egyénekbo´´l állo´ társadalomro´l álmodtam, o´´k meg csakis a leggazdagabb egyének o´´nkzo´´ uralmátakaraják létre hioznki – s ráadásúl reám hivatkozva.

Ez szo´´rnyuí´´, de egyelo´´re taktikai okokbo´l úgy teszek, minthia velu´´k tartanék.”

 

 

——————–

 

1959.Január 5.. Az AREA 51 fo´´ldszíntalatti egyik irodája.(319)

Bejo´´n egy férfi:

“U´´dvo´´zlo´´m Lee úr. E´n vagyok az új beosztotja – Harrywalt Wltsdorf úr vagyok. A fo´´no´´ke ku´´ldo´´tt. kéne néki az IOXYC irat.”

Lee átadja az iratmappát.

——————–

L/isvártatva bejo´´n a fo´´no´´k.

Lee: ” Megkapta az iratmappát?”

A fo´´no´´k: ” Mijen iratmappát?”

“Hát az IOXYC-t”

“E´n nem kértem semmit… atyaúristen… kinek adta….?”

“Hát az új beosztottomnak, Harrywaltnak…”

“De hiszen az új beosztott még nem léphetett munkába, mivel az eredeti nem volt eléggé megbízhato´ s az újjat még nem vállasztottuk ki…

… azonnal titkos riado´…!”

——————

A 9-es társaság. (339)

A doktor: “Hála … kezdenek a bajok fokozatossan elsimúllani, de újabbak is elo´´jo´´nnek… no meg a doboz láncreakcio´val kelll valamti tennem…”

——————

1959.Január 20.. Az Uráli állami technikai inštitút aulája. (349)

Az aulában épen tízoraizik Igor Alexejevič, az ifjú tanársegéd és sok reménnyel kecsegteto´´  ifjú kutato´ zseni.

Hozzá lép egy férfi:

“Elnézést , hogy zavarom Igor Alexyejevič. . Ku´´lo´´nben Zdrávsvujte!

E´n Waltov, Waltonovič vagyok. Hoztam o´´nnek valamit, ami bizonyára nagyon érdekelhetné. ”

“E´n is u´´dvo´´zlo´´m. Na ki vele, mi az amit hozott.?”

“Nos O´´n mindég is arro´l álmodott, hogy a világ komunizmus megteremtéséhez elo´´sszo´´r le kell rombolni az elo´´zo´´ világot. I´gy van ?”

“Nos hát valahogyan így.”

“Hoztam én o´´nnek valamijen technolo´giai elméleti leírások rendszerét, amejek segítségével o´´n, illetve az o´´n barátai ko´´zremu´´ko´´désével megvalo´sított, realizált újfajta technolo´giák megsemmisíthetnék a régi világot s felújíthatnák a szép új komunista világrendszert.”

” Na hát!… ez negyon érdekes.

S kito´´l származnak eme elméleti hypotézisek?”

“Egy testvér nemzet , a szerb nemzet fiáto´l…

… nézze át o´´ket minnél elo´´bb!”

“Bizonyára, csak hogy most készu´´lu´´nk egy sok napos kirándúlásra az Urálba, tízedmagammal, úgy, hogy majd aztán átnézem azt, amit hozott.”

———————-

A 9-en: (365)

A doktor: ” S van itt még egy o´riási veszéj… atto´l tartok, hogy a úgynev. “valton” faj életre akar kelteni valami elképzelhetetlen szo´´rnyu´´séget…”

A to´´bbiek: ” Na de hát mi az?”

“Erro´´l majd késo´´bb.”

—————————

Az uráli technikai inštitút dékáni irodája. (385,)

1959 Jnuár 25.

Bent két , vélheto´´en NKDV u´´gyno´´k, valamint 2 NKDV ruhában lévo´´, de igen to´´rt oroszsággal beszélo´´, kissé angolos akcentusú férfi.

A dékán:” nos Uraim… to´´bbet én sem tudok… o´´no´´´knek Dˇatlov elvtársal kell beszélni, de o´´ sajnos jelenleg egy uráli expedício´t vezet 9 más társával egyu´´tt.

Legkorábban február 10 – 13 ko´´zo´´tt térhetnek vissza.”

“Addig nem várhatunk.”

“Na de hát mi az, amennyire fontos?”

“Ezt nem mondhatjuk el, mert ez szupertitkos.”

——————–

Három – nyílvánvalo´an szupertitkos u´´gyno´´k- – kutatja Igor Alexejevič irodáját, majd a hállo´szobájába mennek, mindent felforgatnak , majd átmennek Zinajda, Ludmilla,Kolevatov, Slobodin,Georgij, Dorošenko, Nikolaj , Zolotarjov valamint Jurij Jefimovič szobáiba, mindnt gondos precizitással felforgatván.

Az egyik u´´gyno´´k jelenti a titkos kézi telefonján, nyílvánvalo´ amerikai angolsággal:

“Mindent átkutattunk, de sehol semmi.”

“Muszáj megtalálnotok.”

“Lehet, hogy magával vitte.”

“Akkor menjetek utánuk… Ez parancs!

S vigyétek magatokkal… tudjátok mit… a kuhalgatás véget…”

——————————————

AE/(405)

A dolgozo´ szobába belép egy idegen férfi:

“John vagyok – u´´dvo´´zlo´´m professzor úr!

Fontos mondanivalo´m van – Professzor úr , ne hogy belemenjen as multkoriban magánál járt férfi ajánlataiba.

Ezek igen veszéjesek, romba do´´nthetnék az egész világot. Isten Ments!”

Einstein:” No ne féljen jo´ barát, nem is akartam ebbe belemenni, Nyugodt lehet.”

John: ” inkább pro´bálja o´´sszeko´´tni as kvantum fyzikát az o´´n általános relativitá elméleteivel.”

“No de hát ez nem nkagyon megy…”

“Nézze nekem egy nagyon opos ismero´´so´´m – nem árulhatopm el, hogy ki – valamint jo´magam is elméleti fyzikus …hm… voltam… azaz hogy vagyok…-magyyarázta, hogy mindkét félnek igaza van…”

“Hát ez hogy lehet…?”

“Minden mindennel o´´sszefu´´gg s minden mindent baefojásol… azaz, hogy mér- ha úgy tetszik a Bohm – hm… o´´t  még talán nem is  ismerheti?… – vagyis a Bohmi értelemben véve…

…nincsenek szilárd dolgok csak fojamatok, energetikai mezo´´k fojamatainak ko´´lcso´´nhatásai…

Vagyi állando´an minden, mindent mér, ha úgy tetszik ránéz…

S a holdat nem csak maga nézi, hanem quadrillio´ ráhatások o´´zo´´ne… vagyis ha maga nem néz oda, ezen ráhatások ,érik- nézik a holdat…

A Schro´´dinger mascskáját nem csak akkor nézzu´´k, amikor kinyxitjuk as dobozt, hanem ezt megelo´´hzo´´leg a mérgezo´´ anyag – halétrejo´´tt a hatása… vaslamint sok minden egyébb, a macska pillanatnyi ellenállo´képeségeinek o´´sszhatási, stb., stb.

S ha ezen ko´´lcso´´no´´s mérések, nézések megszu´´nnének, akkor minden megszu´´nne, asz asbszolút semmi, nihil… klháosz jo´´nne létre… a még be nem integrált világ kháosza äúamejbe az álmunkban, schizoid és psychedelikus állaspotunkban jutunk be).ô

” s maga szerint vasn Isten?… mert nem létezhetett mindenek elo´´tt, mivdel ez fo´´loldhatatlan pasradoxonokhoz vezethetne = “Az Istent vajon ki teremtette?””

“Nem jo´´tt létre elo´´bb.. mivel az elo´´bb és uto´bb értelmetlen kérdések…

E´ppen a qwuantum fyzikábo´l ismert “leheto´´ség-valo´színu´´ség”-ben keresendo´´ emle fo´´loldhatatlan kérdésre.

Isten egyszerre jo´´tt létre, fejlo´´do´´tt a mindenség létrejo´´ttével, fejlo´´désével…

azelo´´tt nem volt egyébb… csak egy – quantum jellegu´´ – valo´színu´´ség- leheto´´ség…

Visszont az értelem, a nagy dyzajn, nagy terv az delejéto´´l fogva benne van a mindenség fejlo´´désében… ezt lépten nyomon lehet tapasztalni… s egyre inkább…

Isten nem egy szeméj, hasnem a mindenség rendje, értelme, a nagy dizajn…”

“Nagyon bizar dogokat állít itten…”

 

 

——————–

Nanara/(Megj.: A megz. ez kimarad, mivel az elo´´zo´´ekben már …..)

Egy lebegve-száguldo´ jármu´´vo´´n meneku´´lnek, nyomukban az u´´ldo´´zo´´k egész serege. Egymásra lo´´vo´´ldo´´znek sugárfegyvereikkel.

Majd beszáguldanak egy rejtett mellék utcaszeru´´ségbe. bemennek s mo´´ggu´´ttu´´k az “ajto´” úgymond eltu´´nik, láthatatlanná vállva.

Alex: “Itt nyugodtan világra hozhatod a gyermekeidet, itt senki sem fog u´´ldo´´zni.”

——————–

1959 Ivdel Január 26. (424)

Jurij Jefimovič kint sétál esetefelé – cigarettázik.

Oda megy hozzá két férfi, ko´´zrefogják , hogy mozdúlni sem tud:

“Most elárulod néku´´nk a túra pontos tervét, ku´´lo´´nben véged.”

Jurij hebeg, habog, retteg:

“Jaj kérem ne bántsanak… mindent elmondok.”

“S most találj ki valamit arra, hogy miért nem mégy velu´´k, példáúl azt, hiogy megbetegedtél… E´rtetted???”

Jurij halálra rému´´lve:” Igen… értettem.”

“S ha azt akarod, hogy továbbra is élhess, soha sem fogsz ezekro´´l beszélni…

… ez most itt nem to´´rtént meg… mi nem voltuínk itten… E´rtetted???”

“Jaj persze, hogy értettem.”

(PC-T vége.)

 

——————-

(PC-U)

OR/Egy hotel szoba. (0)Okczyl a három híres pop énekesno´´vel.

Az egyik énekesno´´ :

“Hogy te mijen sexis vagy , Okycza , imádlak, végig puszilgatom ezt az ágaskodo´ paripádat.”

A másik két pop énekesno´´:

“Minket ne hasgyjál ki ebbo´´l a játékbo´l.”

(Okczyl: Csak vigyázzatok, nem akarok eljutni egésszen a mago´´mlésig.”

A három énekesno´´:

“No ne félj kisfiú, majd vigyázunk”.

——————-

1959 február 2.(9)

Az Urál hegység, a Cholat-Sjachyl hegy keleti oldala.

Egy hatalmas sátor, mejben méjen aluszik kilenc túrista.

Egyszer csak a ko´´zelbe érkezik 13 tagbo´l állo´ alakulat, szánokkal s felszerelésekkel.

Az o´´lto´´zéku´´kbo´´l ítélve katonai u´´gyno´´ko´´k lehetnek.

Az egyik jelenti – ismét amerikai angolsággal :! ” Meg vannak… mit tegyu´´nk?”

“Szerezzétek meg az irat mappát.!”

“S ha még sincsen nálla?”

“Akkor minden ezko´´zzel tudjátok, meg , hogy hol van, megszerezni és aztán likvidálni mind as kilencet!”

Csendben a sátorhoz lopo´znak, amej méjjen a ho´ba van beásva.-

Az egyik oldala a nagy ho´bol allig látszik ki , oda somfordál az egyik – vélheto´´en amerikai – u´´gyno´´k s apro´, pici nyílásokat váj reá.

Benéz, majd odasúgja a to´´bbieknek:

“I/tt van mind a kilenc.”

O´vatossan átmennek a sátor másik oldalához, mej kevésbé van beásva a ho´ban.

Hirtelen to´´bb hejen felhasítják, majd to´´rt oroszsággal bekiabálnak:

“Azonnal jo´´jjenek ki!”

S gépfegyvereket szegeznek reájuk.

A kilenc expedício´s rému´´lten felocsúdva kikecmereg, kimászik a sátrábo´l.

“Azonnal vetko´´zzenek”

“Na de kérem… hiszen (megnézi a ho´´méro´´t) mínusz 35 van…”

Az egyik u´´gyno´´k- ro´´ho´´gve:

Mínusz 40… nektek vacak szovjet ho´´méro´´to´´k van.”

Kénytelenu´´l levetko´´znek also´ nemu´´re .

Az egyiku´´kre rászo´ltak:”Neked nem muszáj levetko´´zni”

A másik :! “Kell valaki, aki beszélnifog, míg a to´´bbiek lassan megfognak fagyni.”

Mindnyájan rému´´lten kiabálnak:

“Mit akarnak… mit tettu´´nk… nem tettu´´nk semmit…!”

Igor Alexej:

“Ugyan már… hát nem látjátok a kiejtésu´´kbo´´l… ezek nem a mieink… ezek valo´színu´´leg valasmijen CIA, vagy ijesmi u´´gyno´´ko´´k, vagy pedig ketto´´s u´´gyno´´ko´´k.

I´gy is, meg úgy is meg fognak minket o´´lni.”

A to´´bbi társa u´´vo´´lto´´zni kezd a rému´´letto´´l.

Az egyik támado´ vélheto´´en a fo´´no´´k  u´´gyno´´k, odamegy Igorhoz, s a késével kezdi szaggatni Igor alo´nemu´´jét:

“Nos áruld el , te bolsevik kutya hogy hol van?”

“Mi hol van?””

“Tudod te jo´l… az amit hozott néked néhány napja a látogato´d.”

“Az otthon van illetve az egyetemen.”

“De hol?”

“Nem tudom… ottan kéne nékem is keresnem… nem emlékszem rá, hogy hova tettem…”

“Tehát nem akarsz beszélni… bizonyára itt van nállad… hova rejtetted el… útko´´zben, vagy itt valahol a ho´ alatt, vagy a sziklák ko´´zo´´tt?… Beszélj te szovjet kutya!!!”

Aato´´bbiek kiabállanak:

“Mond el nekik Igor…”

Igor:” Hát nem látjátok , hogy ezek kik, így is úgy is meg fognak o´´lni minket… neku´´nk már befellegzett.”

“U´gy látszik , hogy nkem akarasz beszélni… nos mi majd szo´ra bírunk… gyeru´´nk… Davaj!”

Mind a kilencet felterelik egy boro´ka liget ko´´zelébe.

Ko´´zben a két leány:

“De hát miro´´l van szo´ az Isten szerelmére.?”

“Néhány napja átadott nekem egy vázlatmappát, valamiféle technolo´giai egyenletekek halmaza, amit nem volt még ido´´m átnézni, s nem tudom, hogy hirtelenjében hová tettem.”

Az egyik u´´gyno´´k:

“….hogy nem nézted át… s hogy nem tudod, hogy mi az s hogy hova tetted?”…Ne hazudj nekem…”

S a to´´bbi u´´gyno´´k is kezdi szaggatni a to´´bbi túrista also´nemu´´it.

Megérkeznek, sebtiben lesszagatnak néhány gajjat s tu´´zet raknak.

Látják, hogy Georgij és Dorošenko dideregnek.

“Fáztok… no majd mi megmelegítu´´nk.”

Ketten megko´´to´´zik Georgijt és Dorošenko´, s két két u´´gyno´´k ko´´zrefogja o´´ket , majd  elo´´bb a kezeiket, majd a lábaikat a tu´´zbe kezdik hejezgetni.

Georgij és Dorošenko rettenetessen u´´vo´´ltenek.

A fo´´ u´´gyno´´k: “Beszélj te átkozott Igor Alexejevič, ku´´lo´´nben a atársaidat pecsenyére su´´tju´´k.!”

Igor:” Higyék el… to´´bbet atto´l nem tudok mondani, mint amit már elmondtam.”

Ekkor – kihasználva az u´´gyno´´ko´´k pillanatnkyi figyelmetlenségét – Igor , Zima és Rustyem el kezd lefelé futni a méj ho´ban.

A to´´bbi u´´gyno´´k  – ott hagyván Georgijt és Dorošenko´t – utánuk futnak, a maradék négy expedício´ tagot kézen fogva tuszkolván maguk elo´´tt , illetve hurcolván o´´ket.

Látják, hogy némejiku´´k már-már a megfagyás határán van, ezért a szanaszét hevero´´ ruhákat reájuk adják:

“Ne hogy neku´´nk itt ido´´ elo´´tt megfagyjatok… ha-ha-ha!”

“Na most beszélni fogtok, ti Komunista kutyák!”

Int a to´´bbi u´´gyno´´klek. Azok elo´´cipelnek a ko´´zeli szánokro´l valamiféle fura szerkezeteket.

“Hallottatok-e a spanyol inkvizício´s kínzo´ ezko´´zo´´kro´´l?

Mi ezeket to´´kéjre fejlesztettu´´k ki.Mégpedig a ti szláv rokonotok , a szerb rokonotok o´´tletei alapján… no persze o´´ jo´ célokra tervezte… ugyebár…ha-ha-ha… Most kipro´báljuk a szojet kutyákon.”

Ketten – ketten ko´´zrefogják , a már a hidegto´´l allig mozgo´  Ludmillát és Nikolajt, majd valamijen fémszerkezeteket, hengereket hejeznek a koponyájukra és a felso´´ testu´´kre.

eme szerkezetek valamiféle elektromos rozonanciákat bocsájtanak a szerencsétlenekbe.

Majd lassan elkezdik eme szerkezeteket szu´´kíteni, úgy hogy a két túrista u´´vo´´lto´´zik a fájdalomto´l. “Beszélj te  kuty Igor! Beszélj! ku´´lo´´nben a társaid o´´sszeroppannak.”

“Nem tudok to´´bbet mondani… ko´´nyo´´rgo´´m hagyják abba.!”

Ekkor már hallani, hogy Nikolaj és Ludmilla csontjaik kezdenek to´´redezni, recsegni.

Ekkor ugyanezt megteszik Zolotarjoval is – s neki is kisvártatva recsegni kezdenek a csontjai.

“Nem beszélsz te kutya… na majd a szukád fog beszélni!”

Ekkor elo´´szednek egy fura szerkezetet. Bekapcsolják:

“nos ez az infra hang ágyxú… ezt is a ti szláv-szerb rokonotok tervezte…”

Az o´´sszes u´´hyno´´k magáras vesz valamifélôe védo´´ skafandert.

Bekapcsolják a készu´´léket, s ez elviselhetetlen infra hangokat bocsájt, valamint ero´´s gamma sugárzást…

“Ha-ha-ha… éljen a szerb rokonotok… immáron 16 éve halott… kissé besegítettu´´nk ebbennéki, habár már 87 éves volt szegény…”

Ekkor az egyik oda rohasn L/udmillához , szétfeszíti az amúgy is már szétfeszu´´lo´´ száját, benyúl egy harapo´fogo´val és kitépi a nyelvét. Majd kiszúrja a szemeit és felhasítja a bo´´rét s az arcát leo´´nti valamiféle sárga maro´ fojadékkal.

L/udmilla elszíti az eszméletét.

Majd a felo´´lto´´zo´´tt expedio´shoz is odamegy s az arcába fújja a sprét. Az ro´´gvest elájúl.

“Te hu´´je idio´ta, miért tetted ezt, most már o´´ sem fog tudni beszélni.”

“Ez? Ez már amúgy sem tudott volna semmit sem mondani.”

De akkora már a másik ketto´´ is halott, s Igor és a to´´bbiek is már a ko´´zeledo´´ fagyhalál miatt ájulásba esnek.

Ekkor megszo´llal a fo´´ u´´gyno´´k:

“Sajnos ezekbo´´l már nkem szedu´´nk ki semmit.. Remélheto´´leg az irat mappát nem látta senki.

Ekkor cseng a kézi u´´gyno´´k  telefon:

“Fo´´no´´k… Megtaláltuk a mappát. Az egyetemi VC kagylo´ mo´´gé rejtve, vélheto´´en nem láthatta senki sem a Datleven kívu´´l”

“Na ez jo´ hír”

“Fo´´no´´k ! – mit tegyu´´nk a holttemekkel?

“Nos… eltu´´ntetni kissé bonyolúlt lenne… azt hiszem , hogy hagyjuk így o´´ket, úgy sem fogják tudni, hogy mi to´´rténhetett…

…minden esetre a megko´´to´´zési ko´´teleket tu´´ntessétek el…I´gy  legfo´´ljebb medvékre fognak gyanakodni..

Majd vél évszázadon, évszázadon át fogják értetlenu´´l találgatni,paradoxbo´l paradoxba menve, hogy  valo´jában mi to´´rtént….”

A másik u´´gyno´´k gúnyossan :

“Vagy a Jettire – ha-ha-ha!…de ez sem fog semmit megmagyarázni…”

—————–

Nanara/(73)

AS végso´´ stádiumban.

Mellette, kéz a kézbebn Alex.

Néhány jo´barát orvos, filozo´fus, asztrobiologus:

Nagy pillanat ez az emberiség to´´rténetében… az elso´´ hibrid, ember-Nanit gyermek fog világra jo´´nni.

————————

OR/(77´)

Hatalmas luxus auto´ karaván, – velu´´k egyu´´tt o´´riási kamionok, bágerek, emelo´´darús jármu´´vek – igyekeznek a ko´´zép amerikai hegység belseje felé.

Az egyik auto´ban David Koch, Ayn Rand és Okczyl.

David és Ayn: “No okczyl, most megalakítjuk az új szabad országot:!”

David Koch felnevet mefiszto´s  kacajával:

“A szegények meg rohadjanak széjjel u´´ru´´léku´´k mocskában. Ha-ha-ha.!”+-

————————

Howard immár ifjú ember. (85)

Egy új angliai elhagyatott ház padlásán kutat, mivel hallotta, hogy ott akár o´´srégi, euro´pábo´l idehozott iratokat is találhat.

A padláson fojtogato´ so´´tétség honol.

Az egyik nagy mappában ku´´lo´´no´´s iratcsomo´t talál. Benne régies német nyelven, valamint latin s talán o´ sumér nyelvu´´ szo´´vegekkel.

“Nos ezt én mort nem fogom tudni elolvasni.”

Elviszi egy kívállo´ egyetemi tanár o´ nyelvek ismero´´jéhez..

Néhány nap múlva ismét meglátogatja a nyelvészt.

A nyelvész: “Nos – valamit talán sikeru´´lt megfejtenem.”

“Nos?”

“Valamijen o´´srégi – úgy tippelem, hogy legalább I.E. 10000 évvel korábban – civilizácio´ hagyott hátra valamiféle szo´´vegeket, amejeket aztán átírtak o´ sumér s egyébb nyelvekre.

Nem egésszen világos az egész – hejenként az az érzésem, hogy mintha nagyon régen idelátogatott alienek gondolatai lennének.

Valami ojasmit állít, hogy cc. 3-4 milliárd évvel azelo´´tt to´´bb életfa jo´´tt létre, amejekbo´´l végu´´l is a ma ismert sejtiránjyíto´ – ezt a kifejezést használja – faágazat lett uralkodo´vá a fo´´ldo´´n.

De egyben valami ojasmit is ír, hogy az élet kialakúlásának elso´´ fázisában nem ku´´lo´´nállo´ élet egyedek alakúltak ki, hanem egy hatalmas – így tudtam lefordítani – életmezo´ o´ceánja, mej ku´´lo´´n egyedekbo´´l is állt, de egyben egy egységes élet egyedet is alkotott.

Ezen élet formáknak ku´´lo´´nféle életfa ágazatai alakúltak ki, s késo´´bb ezen életfa ágazatok a fo´´ld alá su´´jjedtek , illetve kényszeru´´ltek, amikor kezdett megváltozni a fo´´ldi légko´´r, s fo´´ként kezdett kialakúlani az oxigén o´´sszetételu´´ légko´´r.

De valo´színu´´leg a “mai napig” – értsd addig, amikor eme szo´´vegek készu´´ltek, azaz cc. 10-12 ezer éve – is úgymond léteznek, élnek eme korábbi életfaág életformák, askár az egész fo´´ld go´´mgo´´tt behállo´zván.

Valamint az ezen szo´´vegeket hátra hagyott civilizácio´k elo´´tti társadalmak, mejek a csillagokbo´l látogattak el ide,még mindég – értsd akkor, 12 ezer éve – léteznek a fo´´ldméji hatalmas városokban, országokban.

S van még itt valami :

Azt írja, hogy vannak itten amojan mondo´ka, makászeru´´ mágikus szo´´vegek, amejeket ha valaki gyakran elmond hangossan, akkor egyfelo´´l megvilágosúl a tudata és to´´bbet is megtudhat eme tényekro´´l, másfelo´´l akár asktivállhatja is az itt leírtakat. ”

 

—————————————-

(Megj.: A megzenésítésben az X/ és az X1 és X2 egymás után ko´´vetkeznek,

s az Y/ és az Y1 ku´´lo´´n-ku´´lo´´n egymás után ko´´vetkeznek.)

 

/Priska- Freiburg- egy eldugott rakatárhejség. (105)

 

Priska a vajjúdás utolso´ stádiumában.

Mellette három barátno´´ fogoj.

Fogják a kezeit:

” Ne félj… sikeru´´lni fog…”

Priska- lihegve, szaggatottan:

“Muszáj… volt …megtartanom …és… kihordanom, …megszu´´lno´´m , …mivel… ez …az … ember… no´´ legfontosabb joga és ko´´telessége… mejet… sen… ki …sem… ve-… het… el to´´…lu´´nk… ku´´…lo´´n…ben… szo´´…rnyu´´… dol… gok… kez… do´´d… né…nek…”

Ekkor beront egy férfi:

Walteichmans-Walthimmlers vagyok… A´ tehát itt vagytok ti zsido´ kurvák, diszno´k… azonnal mlegyek az SS o´´ro´´kért…

Ekkor hátúlro´´l belelo´´ “John”- Az idegen  a fo´´ldre esik.

“John” odaszo´l:

“Ne féljenek én o´´rt állok, addig.”

—————————–

Y/

OR/ Okczyl etto´´l kezdve, mintha két valo´ság-to´´rténetfojamat ko´´zo´´tt lebegne:

Egyfelo´´l fojtato´dik az eredeti otthoni élete – de immár ezúttal a lányokhoz, no´´kho´´z valo´ viszonyulásának  edigi kissé félénk és mondhatni tisztességes jellegégébo´´l ido´´nként, fo´´leg éjjelente feltámad –  egyre kevésbé kontrolálhato´  mo´don – ,az  igen-igen agresszív, szinte állati o´´szto´´neinek valo´ korlátlan engedelmességi állapota..

Nem minden éjjel, de egyre gyakrabban, s hova-tovább már itt-ott napko´´zben is szinte orgiákat kezdett rendezni az éppen kézbe ado´do´ lányokkal, sokszor igen fiatalkorúakkal – vigyázva arra, hogy megáljt parancsoljon o´´nmagánask  ko´´zvetlenu´´l az oŕgazmus elo´´tt.

A rendo´´rség egyelo´´re nem sejt szinte semmit, mivel az észvesztett állapotban is igencsak eszénél volt (hiszen éppen ez fokozta az élvezet tudatosodását), s ezáltal igen konspiratíve viselkedett.

No meg ijenkor a ku´´lseje mero´´ben megváltozott, jo´va-jo´val fiatalabbnak nézett ki, amojan himringyo´ voyo´´rnek. Emiatt senki sem gyanakodott reá.

A rendo´´rség – a leírás és fantomkép alapján – valaki egésszen mást keresett.

————————-

A másik to´´rténet vonal viszont Amerikában fojtato´dik:

Siker-siker után a híres pop énekeno´´kkel, – majd éjjelente gruppen sex aktusok velu´´k. Persze gondossan u´´gyelt arra, hogy ne jusson el az orgazmusig, ez mo´dfelett izgatta o´´t – eljutni a már-már orgazmus határáig, hogy így megmarad az alkoto´ energiája.

————————

Ez a fura ketto´´sség azt sugalta Okczyl számára, hogy mindezen to´´rténések valo´jában talán egyáltalán nem reállisak, – azaz, hogy valo´jában valamiféle fo´´ldo´´nkívu´´li ezko´´z hatása fojamán csak képzeleg, – vagy méginkább egy paralel, de reállis , materiállis világba keru´´lt, s nem tudja, hogy hol kezdo´´dik a realitás és hol a paralel világ  – ahogyan nem rég a doktor figyelmeztette o´´tet.

————————-

Nanara/X1/(122)

A titkos hegyi menedékhej a csodállatos patagon hegyekben.

Alex végig fogja Nanara kezeit a szu´´lési vajjúdás ko´´zben – mivel a szu´´lés illegállis, ezért nem jutottak hozzá a teljes fájdalommentességet biztosíto´ technolo´giákhoz.

Az illegállis orvos:

“Csodállatos pillanat ez – az eloso´´ ember-nanit gyermek szu´´letése.”

Végre megszu´´letnek a kisbabák :

“Hát itt van a kis baba, egy csodállatos iker pár, kisfiú és kisleány..”

Mindnyájan:

” Nagy pillanat ez… mivel ez a világ rendje, Isten akarata… a férfiaknak nemzeni kell, – akár s jo´´vo´´ben nanit lányokat is – a no´´knek szu´´lniu´´k kell – akár nanit anyukáäáknak is – és benépesíteni a mindenséget…”

Vagyis minden embernek- itt és a világegyetemben mindenu´´tt-  igenis joga van ehez – amit senki sem veheet el to´´le, s ha mégis, akkor felborúl a világrend s rettenetes dolgok to´´rténhetnek, kezdo´´dhetnek.

De valo´jában az emberi faj, immár kibo´´vu´´lve fog szaporodni

Ha bárkito´´l is elveszik eme legalapveto´´bb gyermeknemzési-szu´´lési jogot – akár iszonyú dolgok kezdo´´dhetnek el, – de e hejett a kiteljesedo´´ jo´´vo´´re tekintsu´´nk.”

———————-

Y1/

OR/-Hogy a mikéntek elmondottak még bonyolúltabbak legyenek, ido´´nként mintha visszatérne az állíto´lagos fo´´ldo´´nkívu´´li  szer felhasznállása elo´´tti élete fojtato´dna. :

Egyre kínzo´bban vágyik a saját gyermeke iránt – úgy érzi , hogy ez talán mindedn alapveto´´bb emberi jogok ko´´zo´´tt talán a legfontosabb jog!

S természetessen egy szereto´´ no´´, anya után.

Ez mindenu´´tt és minden ko´´ro´´lmények ko´´zo´´tt, mindennek ellenére a legalapveto´´bb ko´´telessége és joga az embereknek, amit semmi féleképpen nem tagadhatnak meg to´´le, ku´´lo´´nben felborúl a világrend és rettenetes dolgok kezdo´´dhetnek.

 

———————–

Priska /X2/(

“Hát itt van a kisbaba… csodaszép kislány…”

Mindhárman meg vannak hato´dva:

“Nagy pillanat ez… ij ko´´ru´´lmények ko´´zo´´tt… s mégisk me*–´´rtént, mindennek ellenére… ez a világ rendje… a férfiaknask nemzeni kell… a no´´knek szu´´lni…s benépesíteni a mindenséget…

Vagyis minden embernek- itt és as világegyetemben mindenu´´tt-  igenis joga van ehez – amit senki sem veheet el to´´le, s ha mégis, akkor felborúl a világrend s rettenetes dolgok to´´rténhetnek, kezdo´´dhetnek.

——————————–

Ido´´pont I.E. cc 70.

Egy katona ku´´lseju´´ férfi rohaná az úton elo´´re , ide-oda nézegetve, bizonyára avégett, hogy nehogyan  észrevegyék.

Ekkor hozzá megy egy fura o´´lto´´zéku´´ ember:

“Hova -hova oj sietve?-

A´ – ne féljen , én nem bántom, so´´tt segíteni jo´´ttem, mivel ismerem én magát.”

“Ismer?”

“Hát persze hogy, de engedd meg , hogy bémutatkozzak : Valtlúcius – Vatorius vagyok. Te meg bizonyára a nagy Spartakus, ugyebár? Sikeru´´lt elmeneku´´lno´´d még a siláriusi csata elo´´tt. ”

“Hát valo´ban így van. – No dehát miben tudna segíteni?”

“Szeretnél ugyebár egy nagy hadsereget?”

“Hát bizony az jo´ lenne!”

“Nos én tudok néked szerezni akkora hadsereget s oj fegyverekkel, amikro´´l még csak nem is álmodsz. De el kell pusztítanod Ro´mát, valamint Jeruzsálemet, mind egy szállig kiirtván a zsido´kat, Jeruzsálemben, Gallileában, Názáretben, Betlehemben, egyszolván mindenu´´tt. ”

“Nos nagyon csábíto´ az ajánlatod, dehát elpusztítani Ro´mát és az egész zsido´ságot?- Ez egy kissé túl durva a számomra.”

“Gondold meg, majd még meglátogatlak.”

———————————

OR – A korábbi énje, – azaz a megszokott realitás – otthon, egyedu´´l, gyermektelenu´´l. (91)

E´ppen kint van a kis , város ko´´zeli aqua parkban Cenirukstátiban – s figyeli a késo´´ nyári este ko´´zeledo´´ csodállatos napfényben aranyozo´ csodállatos ko´´rnyezetet, a gyermek bazéni kis barlangos vízesést, a kis csúzdán o´´nfeledt sikojokkal csúszkállo´ csodállatos kislányokat – miko´´zben fájdalmassan gondol arra, hogy bárcsak néki lehetnének ij gyermekei.

Ekkor (95 )hozzá lép egy idegen férfi:

“E´n ismerem magát – még egyelo´´re szinte teljessen ismeretlen zenszerzo´´ és literátus, amato´´r gondolkodo´, scientolo´gus vagy, habár lehet, hogy minden ido´´k egyik legnagyobbika – de maga, te nem ismersz engem  – én Hornovaltský Valtstodola vagyok.

Sesgíthetnék néked.”

Okczyl: “No de hogyan?”

“A´tvihetlek egy oj virtuállis világba, ahol lehet gyermeked és szereto´´d is.Akarod?”

“No de hiszen mi ez ?”

“Besugározlek ezzel a szerrel s bekeru´´lsz egy oj világba, amejik reállis is lesz, de félig-meddig ojan, mint egy animált film. S ahol minden megto´´rténhet, tér és ido´´to´´l fu´´ggetlenu´´l.

Ha félsz, akkor csak egy két o´ra erejéig pro´báld ki”

Okczyl rábo´lint.

Ekkor a férfi megfogja a kezét s egy szempillantás alatt mintha valami meg változna:

Látja a medencéket, a kisbarlangos vízesést, a csodállatos azúrkék vizet, a fu´´zfákat, a távolabbi cenirukstáti piszkoszo´´ld tavat, a sok-sok visongo´ kislányt, – de egyben minden mintha kissé elmoso´dna, s kissé  mintha valo´jában egy animált film része lenne.

Ekkor az idegen kézenfogva a kint állo´ vonatocska ku´´lseju´´ városi buszocskához viszi, ahol már to´´bb fiatal igen csinos leányka várokozik s néhány  gyermek.

Elindúlnak, de mintha az ismert távolabbi szu´´lo´´vároa látképe lassan kezdene megváltozni s hejette már más tájék felé ko´´zelednének, s ekkor Okczyl do´´bbenten ismeri fo´´l a távolabbi Londont.:(112)

!”Hát ez meg hogy lehet?””

“Mondtam, hogy itt a tér és ido´´ irreveláns.”

Ekkor amojan félhomájossan megjelenik, mintegy sziluett alakként egy alak, mintha ismerné, tán David Tennant, vagy tán  a sorozatbo´ ismert doktor – ???- s megszo´llal :

“O´vlak atto´l, amire ez az ember rá akar venni, világpusztúlást okozhat…”

Majd hirtelen a semmivé foszlik.

Az idegen:

“El kell jutnunk egy titkos raktárba, az egyetem és múzeum titkos fo´´ldalatti hejségeibe – ahol egy titkos magot o´´riznek.”

“No de hát hogyan jutunk be?”

“Majd én eme ezko´´zzel kinyitom az ajto´kat, s neked kell elemelni azt a magot amit én neked megmutatok.”

“No de hát miért nem te viszed el?”

“Mert ebben az félanimált világban én nem tudok semmit sem kézbe ragadni.”

“E´n meg hogy tudok, hoszen én is e világban vagyok?”

“De ez a te úgymond képzelt világod, te meg tudod ragadni.”

“Dehát te gyermeket és szereto´´t igértél, minek kell ehez a mag?”

“Ezt most nehéz elmagyaráznom, bonyolúlt.”

Eljutnak, szinte telpeportállo´dva- mintha állomképekben utaznának – a titkos fo´´ldalatti magtárokhoz.

Az idegen kinyit minden ajto´t, az o´´ro´´ket a kezeivel elaltatja, a vészjelzo´´ket kikapcsolja, a titkos ko´dolt ajto´kat meg ko´´nyedén deko´dolja a kezeivel.

S íme ott az egyik lombikban , egy kis szekrényke méjén, a mag.

Kinyitja, majd int Okczylnask, hogy vegye el.

Okczyl kézbe veszi – úgy néz ki, mint egy már régen megko´´vesu´´lt, elszáradt nagyobb bab szem.

“Most még el kell jiutnunk oda , ahol az angol eredeti kiráji korona ékszert o´´rzik, azt is el kell vinned.”

“Na ne  hu´´ju´´ljo´´n, hiszen az a Nagy Británia legféltettebb kincse, bu´´szkesége.”

“Pedig az kell az tervu´´nkho´´z.”

Hirtelen egy nagy terem ko´´zepén vannak , ahol látni a korona ékszert.

Az idegen végig pásztáz a kezeivel, mirefo´´l mindenki megmerevszik s a páncélozott u´´vegszekrény kinyílik.

“Ragadd el:”

Okczyl – mintegy állomban – magához veszi a koronát.

!”Most ki kell mennu´´nk s igen messzire, észek Angliába.

Kisvártatva egy hatalmas fensíkon lévo´´ mezo´´ kello´´s ko´´zepén vannak.

!”Hejezd a fo´´ldre a magot és o´´ntsél reá egy kis vizt.”

Ekkor ismét látja a doktor sziluítjét, aki kiabáll:

!”Az Isten szerelmére ne tedd.! O´riási bajt okozol.!”

“De hiszen mijen bajt okozhatnék, hiszen itten minden csak képzelgo´´ animácio´, vagy tán mégsem!?!”

“Ha az lenne, akkor miért veled végezteti el ezt a feladatot?””

“De hát mi a veszéj?”

“A fo´´ld felett, úgy jo´ 200-300 kilométer magasban egy hatalmas fo´´ldrész lebeg az u´´rben, valaha egy u´´rhajo´ volt, mejet a bukásban lévo´´ alienek alkottak, s létre hoztak rajta egy sereg klo´nozott szo´´rny, emberformájú o´riást,mejek csaka arra várnak, hogy szo´´rnyu´´ pusztítást végezzenek itt lent a fo´´ldo´´n .

Már a nagyon távoli múltbasn kétszer is lejutottak ide, s allig tudták o´´ket legyo´´zni.

Ebben a korona belsejébe van o´´ntve egy nagyon régi kissebb korona, mej segítségével le lehet gyo´´zni o´´ket. De ha az o´riások kezeibe keru´´l, akkor nektek Isten kirgalmazzon. Aki a fején viseli, az mintegy kirájként korlátlan hatalommal bír.”

Okczyl:

“Csupa mero´´ képtelenségeket állítassz. Hogy lehet to´´bbszáz kilométeres masgasságban egy , hm antigravitácio´san lebego´´ fo´´ldrész, s ott nincsen levego´´?

S hogy, hogy nem tudnak ro´la?

“Mint mondottam, ez egyx u´´rhajo´, mej antigravitácio´s térero´´ket hoz létre, valamint fo´´ldi atmoszférát.

Azonkívu´´l apro´,a mi térido´´nkto´´l  néhány plankmásodpercnyi eltolo´dás ku´´lo´´nbéggel létezik, s ezáltal nem érzékelheto´´ a fo´´ldi jelenlegi mu´´szerekkel. ”

“No de hát ez egy animált úgymond mese világ, vagy mégsem?!?”

“Az is , meg nem is. hiszen éppen ez a rafinált az egészben: Nem valo´ság, de amire rá akar venni ez az Invaders alien, az nagyon is valo´ságos.

Nagy ero´´mbe tellett, hogy bejussak az animált világbeli tudatodba.”

“De akkor hopnnan tudjam meg, hogy mi a képzelgés és mi a valo´ság?”

De ekkor ismét a semmivé foszlik s doktor sziluetje.

Ekkor int az idegen s Okczyl megteszi azt amire kéri. (120)

Ekkor a mag hirtelen gyo´´kereket kezd ereszteni, egyre hatalmasabbakat, majd egy hatalmas no´´vény kezd no´´vekedni.

Az idegen rá kiált :!

!”A koronát hejezd reá az ágra. ”

O/kczyl megteszi.

Ekkor a no´´vény o´riásira vastagszik – gigantikus gyo´´kereket kezd ereszgetni – s hevesen kezd no´´vekedni rajta a koronával az ég felé. Pillanatok alatt már sok  tíz , majd sok száz méter magasra, s egyre vastagszik.

Sok tíz méter vastag, majd már sok száz méteres a vastagsága.

Mindezt Okcsyl mintegy félálomban látja csak, mintha egy filmet nézne.

Minden felé repedetzik a fo´´ld, hatalmas fo´´lddarabok emelkednek ki, vagy su´´jjednek alá.

Ismét látni a doktor sziluetjét, aki kétségbeesetten felkiált:

Késo´´ – ez egy nagyon fejlett bio-nano technolo´gia.!”

!”Hogy micsoda?”

“Igen- az: Ezzel akarta a Názáreti, a !”Kaspitány” annak idején itt a fo´´ldo´´n újra emelni három nap alatt az elo´´zo´´leg lerombolt  Jeruzsálemi nagy templomot.

Késo´´ – itt a világotok vége…”

Majd ismét eltu´´nik a doktor ko´´rvonala.

Házak, egész városrészek su´´jednek alá vagy emelkednek ki – a fa már to´´bb kilométer vastag s a vége mlár eltu´´nik a sztratoszférában.

 

—————-

Howard egyedu´´l van otthon , éppen ír. (147)

Valaki kopog az ajtaján.

“Ki az?”

“Egy jo´ barát, segíteni jo´´ttem.”

HowArd beengedi.

“Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Necronomwalt-Ctulhuwaltson vagyok. ”

!”Nos és mennyiben segíthet o´´n nékem?”

“Engedje meg, hogy bo´´vebben kifejhessem.

Tudomásomra jutott, hogy nem rég talált valamijen o´´srégi szo´´vegeket.

S azt is tudom, hogy szeretne minnél érdekesebb novellákat, regényeket írni.

Nos, ha gyakran fogja mondogatni a talált szo´´vegekben fellelheto´´ úgymond mágikus, mlakám szavakat, akkor nagyszeru´´ látomásai kezdo´´dnek, s igen gyu´´mo´´lcso´´zo´´en fog tudni írni.”

 

—————

Okczyl (163)hirtelen egy fura hejen találja magát, – mintha egy animált filmben – o´riási térségek, termek, hangárok, romos utcák, városok.

Az emberek ide-oda járkálnak, vagy a fo´´ldo´´n fekszenek, teljessen céltalanúl.

Néha mintha csak élo´´ halottak lennének.

A házak romosak.

S fo´´nt az égen látni, nagyon-nagyon magassan – valamiféle fo´´ldrész darabkát, amejhez mintha valamiféle u´´rfelvono´ vezetne.

++++++

Hirtelen mintha ugrana a kép. (179)

Ismét céltalan emberek, de a házak kevésbé romosak, s az emberek is talán jobban o´´lto´´zo´´ttek.

S to´´bb a rendezett ko´´zo´´sségi térség, váro´terem, kultúrállis ko´´zpont, vdendéglo´´k.

“Mi ez az egész ?. Hol vagyok?”

Arra megy egy járo´kelo´´:

Ugyan már Okczyl, ismét kiesett az emlékezete, hiszen itthon van az u´´rbázis saját otthonában.”

“U´rbázis?. Mi ez az egész ?”

“Na hát ismét elfelejtett mindent, ismét el kell magyaráznom, s akkor visszatérnek az emlékei.:

Az u´´rbázison van , ro´´gto´´n a feleségéhez meg az egyik kislányához vezetem.”

“Kislány, feleség? Hányban vagyunk?”

“Ugyan már… 2023-ban”

“2023 ?Az meg hogy lehet?”

“Na ismét mindent elfelejtett, na de sebaj… máris itthon vagyunk.”

Ekkor (187)egy szép úgy 35 éves ko´´ru´´li fiatal asszony megy feléje s hevessen áto´´leli.

De az egész mintha egy animált film része lenne .

Majd (195)egy kislány – úgy o´´téves ko´´ru´´li fut elébe, áto´´leli:!

“Apuckám! De o´´ru´´lo´´k, hogy usmét itt vagy velu´´nk”

Okczyt a legellentmondásosabb érzelmek halmaza o´´nto´´tte el :

Hirtelen csodállatos érzés, hogy tu´´ndéri kisleánya van, – de hogy hogy nem emlékszik semmire sem… mikor to´´rtént mindez?… Másfelo´´l hihtetlen boldogság a jelenlegi hejzet fojtán…

Majd (203)az asszony sírni kezd.

“Mi az? Mi a baj?”

(Fél a nevét megkérdezni illetve a nevén szo´lítani, mivel nem tudja a nevét.)
“Hisz tudod… lent maradt a nagyobb kislányunmk, hm-hm-hm, oj védtelenu´´l abban a sszo´´rnyu´´ világban, pedig még csak allig hét éves… mi lesz vele?… hm-hm-hm…

… s ami még szo´´rnyu´´bb, az egyik a harmadik kislányunk , aki kar nélku´´l szu´´letett, szegényke, az édes angyalka – pedig neki van a legto´´ szu´´ksége a szeretete… szintén eltu´´nt…”

S megmutatja a fényképeket.

Egy nagyon szép kislány s egy szerencsétlen, mosojgo´, boldogswágra vághyo´ karnélku´´li, úgy 2 éves ko´´ru´´li.

Okczyl úgy tesz , mintha mindenro´´l tudna, pedig semmiro´´l sem tud semmit sem…

S elkezdett keservessen sírni – s errefo´´l a jelenlévo´´ kislány(a) is.

A – “felesége” . fojtatja:

“El fog ott pusztulni szegényke… le kéne menni érte… de allig lehet o´´t megtalálni… mivel ott mintha állando´an változna a realitás s az emberek ku´´lseje… mio´ta…”

“Mio´ta?… Lemenni?… Hová? ”

“Jaj Istenem , megint kiesett az emlékezeted… mio´ta az o´riások mindent elpusztítottak… míg végu´´l egy hejre csalogatták o´´ket s nukleáris fegyverekkel ugyan elpusztították o´´ket, de a globállis, hatalmas  EMp impulzus mindent elpusztított, minden  elektronikát kiiktatott, s teljes kháosz, posztapokalyptikus, neo o´´sko´´zo´´sségi állapotba keru´´lt mindenki, akinek nem sikeru´´lt ide felnjutni, ide amit egy úgynevezett doktor alakított át lakhato´ u´´rhajo´vá.”

“Dehát le lehet menni a fo´´ldre, s mennyiben veszéjes az?”

“Iben – Le lehet, de ez igen veszéjes .

A doktor megsemmisítette a so´nikus sro´fhúzo´jával az o´´sszeko´´to´´ fát, s mint már mondottam, elindította az eredeti bio-nanotechnolo´giát, aminek  a segítségével megújjult a lebego´´ fo´´ldrész  eredeti kinézete – ahová fo´´lmeneku´´ltek  – a fán, illetve a doktor u´´rfu´´lkéjje segítségével – az o´riások  mészárlásait túlélo´´ emberek.

S ezek után – bio-nano technolo´giával felemelt egy o´´sszeko´´to´´u´´rliftet.

Csak hogy nem mindég mu´´ko´´dik, néha lent , vagy fo´´nt elszakad s akkor iszonyú károkat okoz a fo´´ld – már amúgy is devasztált – felszínén.

Azonkívu´´l az o´riások után hátra maradtak ku´´lo´´nféle szekrementek, amik igen sok lent rekedt emberben – a mindent túlélo´´ csekéj maradék fo´´ldi lakosság ko´´reiben – egyre inkább terjedo´´ valamiféle félig hm “zombi”, illetve bemerevedettségi mintegy “alvajáro´” jelleget okozott.

Ezeket a szerencsétleneket már nem lehet ide hozni, mivel minket is megferto´´znének. ”

“No de akkor hogy keru´´lt le a , hm a gyermekem?”

“Ido´´nként érthetetlen rejtéjes mo´don eltu´´nik innen valakik – akiiket néha megtalálnak lent.

Itt van egy fénykép”

Okczyl lát egy nagyon kedves szép kislányt s az o´´ro´´mto´´l dobogni kezd a szíve.

Mindég is az volt az álma – a legboldogabb álma már gyermekkorában- hogy megment egy ij, egy vagy to´´bb kislányt, illetve, ha bajba keru´´lnek, vagy elvesztek, megkeresi o´´ket.

(Vége a PC – V )

————————-

(PC-Z)(0)

A ko´´zépamerikai hegyakben Kochal, Andy Rand és sok mindenki egyébb prominens egyeddel egyu´´tt Olkczyl nak megmatatják a jo´´vo´´beli város, városállam alakúlo´ alapjait.

Majd Okczyl visszatér New-Yorkba mivel ott

elo´´adtak egy szerelmes témájú muzikált, o´riási sikerrel – s utánas a fo´´ protagonista no´´kkel  úgymond “beteljesu´´lés” nélku´´li sex éjszaka ko´´vetkezett.

Ekkor(9) hirtelen furcsa érzése támadt.

!”Mi van? – Mi van veled?”

“Valami to´´rténik a portrémmel, ami otthon van a szu´´lo´´városomban.”

“Ez csak képzelgés”

“Nem… valami baj van,… haza kell mennem…”

Hirtelen elrohan… s a legko´´zelebbi repu´´lo´´ járattal haza utazik.

————————

A (17)két gengszter utazik a “Sarkcsillag ” hajo´val.

Eredetileg át kéne adni eme iratokat a német tiktkos katonai ágenseknek.

Ekkor a tenger kezd megváltozni, furán habzani, hullámozni, asz ég, mintha iszonyú vihar akarna kito´´rni.

Egyszerre csak hozzájuk lép egy férfi (“Sándor”) , aki eréjessen rájuk szo´l:

“Ne hogy átadják a kért iratokat . Ezek a náci rombolásra akarják fo´´lhasznállani.”

s rájuk mutat két gyanús viselkedésu´´ férfira.

(Ekkor már fortyogo´ o´´rvények jelennek meg a ko´´zelu´´kben, so´´tt valamijen hatalmas, irdatlan vízto´´lcsérek kezdenek kiemelkedni a víz bo´´l , o´´sszeko´´tvén az egyre so´´tétebb felho´´ket.)

“Ezek valo´jában nádi u´´gyno´´ko´´k s éppen a wemacht titkos  kísérleti fo´´hadiszállására akarják vinni eme iratokat… titeket meg egész egyszeru´´en lepuffantanának.”

A két volt gengszter do´´benten néz.

(A ko´´ru´´lo´´ttu´´k tombolo´ fura, bizar viharszeru´´ség egyre ero´´so´´dik.)

Ekkor észre veszi mindezeket a két állíto´lagos náci u´´gyno´´k.

Elkezdenek lo´´vo´´ldo´´zni Sándor és a két gengszter felé.

O´k hárman elbújnak, lo´´vések párbaja, majd Sándor lelo´´vi mindkét náci tisztet.

(Eddigre már a ko´´ru´´lo´´ttu´´k tombolo´ valami már-már apokalyptikus méreteket o´´lt – miko´´zben a a hajo´ ko´´zvetlen ko´´rnyéke viszonylag nyugodt.

Fura háromszo´´galakú villlámok jelennek meg, s némejik hullám belsejében mintha gigantikuís szo´´rny alaskzatok rejlenének.)

A két gengszterhez szo´ll:

“Ne féljetek. E´n majd megsegítelek titeket. Itt van 2000 és 2000 dollár fejenként. Ezekkel új életet kezdhettek.”

“Nagyon ko´´szo´´nju´´k. ”

(A ko´´ru´´lo´´ttu´´k lévo´´ tomblás továbbra is kitart, de a hajo´ érthetetlenu´´l lényegében nyugodtan érthetetlen mo´don “álja a sarat” – szinte egy hejben tántorogva.)

————————

Spartakus (41)tobvább rohan az o´´s hazája felé, nem to´´ro´´dvén a néhány nappal azelo´´tti látogato´ ajánlatával. .

Ekkor o´´sszetalálkozik egy másik férfival, ro´mai o´´lto´´zékben.:

“No ne félj o´ nagy hadvezér… az o´´lto´´zékem ellenére barátként ko´´zeledek. Johannusus vagyok… figyelmeztetni jo´´ttelek, hogy semmiféleképpen ne menj bele azon ajánlatba, amit ajánlott a néhány nappal azelo´´tti az a férfi, akivel  útko´´zben o´´sszefutottál. .”

“Nem is megyek… még hogy teromboljam Ro´mát, so´´tt Jeruzsálemet s a zsido´kat irtsam ki… Nem …ezt semmiféleképpen sem…”

———————-

Haza (59)érkezvén Okczyl, azonnal a szu´´lo´´i házba siet.

Belépve a családi házba, mej mindég a bizar ,”túldíszített” kastéj benyomását kelti, rengeteg mu´´ virággal – s melbevágta , az azelo´´tt is már érezheto´´  dohos szag mellett (mejet csak a kintro´´l belépo´´ ember érezhetett) valamiféle fojtogato´, nyomaszto´ – szavakkal nehezen kifejezheto´´ – talán félelmet kelto´´ gyanús hangulat, mejnek   a lelkében  nyomást váltott ki. .

Fo´´lmegy a felso´´bb szintre, majd onnét  amég fo´´ljebb lévo´´ parányi szobába, mejben ki sem lehet egyenesedni. S onnét kúszva a mandzart fo´´lo´´tti kis, fojoso´ szeru´´ hejségbe, ahová a képett hejezte.

Ekkopr látja, hogy a kép az elmúlt – ? – ho´nap , év alatt, igen lerombolo´dott.

Ijeszto´´ és torz asgastyánnak néz ki rajta.

Ekkor a kép mintha mozogni kezdene, elo´´sszo´´r az ijeszto´´ vérvo´´ro´´s szemei, majd az arc, a a fej kezd kidudorodni a képbo´´l. Okczyl rettegve hátrál, de az arc gyorsabban ko´´veti, már- már elkapja, s az élo´´nél nagyobb száj mintha át akarná harapni.

Ekkor zúgás hallatszik, s megjelenik egy magas, hosszú barna kabátos férfi, kezében fura sro´fhúzo´val..

(Okczyl pro´bált vissza emlékezni reá, biztos volt benne, hogy már to´´bbszo´´r látta , so´´tt so´l is ismeri.

A férfi rákiállt :

“Hello´… U´´dvo´´zlo´´m… A´-a´-a´ … látom hogy nagy bajban van … azonnal segítek magán… jo´l kitoltak magával… hiressé és fiatalossá  tették… de amúgy úgymond.hm. bukásban lévo´´ idegen entitás segítsége mo´dján,… elpusztítván magát s ezáltal az o´´sszes iszonyú, ultra geniállis energiáját magába szippantván…”

Miko´´zben lázassa sugarakat lo´´vel ki a kidudorodo´ portréra, mej lassan a semmivé lesz s a kép elég. Valami fura fekete árny maradt utána, mejet a férfi behúz a sro´fhúzo´jába.

“U´gy – úgy …már nem fog energiát kihúzni senkibo´´l sem ez a cudar kurafi, alieninvaders o´´kelmesége…”

Okczyl: “Nagyon ko´´szo´´no´´m…”

A férfi:” …no nem kell hálálkodni… csak nem elpusztították… de vigyázzon… az egésznek még korántsem  sincsen vége…Hello´…viszlát…”

Majd eltu´´nik.

Ekkor Okczyl mintha félállomállapotba keru´´lne, – nem tudván, hogy az elo´´bbi, elo´´bbi néhány- ? – ho´nap valo´ság volt-e, vagy sem.

————————

Okczyl(99) lekeru´´l az igen labilis u´´rliften a fo´´ldre. – Mintegy animált film félálmában.

Ottan mindenfelé romok, égo´´ házak, vagy leégett házak bu´´zei, hamu felho´´k.

S sok-sok zombiszeru´´ mozgású ember.

Kettészelt házak , dombok, fák sokfelé.

Valaki hozzá szo´l, aki nem néz ki zombinak, s nincsen kimerevedve.:

“Nem rég fo´´nt elszakasdt az u´´rlift itt lent a fo´´ldo´´n , s iszonyú károkat okozott minden felé.

De még nagyobb baj lenne, ha fo´´nt szakadna el – mert akkor sokszorossan ko´´ru´´l tekeredne a fo´´ld go´´mb ko´´ru´´l. ”

Valaki más beszél:

“Látom, hogy fentro´´l jo´´ttél. Nagyon vigyázz , látszo´lag jámborak , de vannak ko´´zo´´ttu´´k igen veszéjesek is. ”

Az elo´´bbi: ” S ha fo´´n elszakadna az u´´rlift, akkor fentro´´l megszo´lal egy igen ero´´s, sziréna szeru´´ hang. akkor a méjliftekkel le kell ereszkedned a fo´´ld alá méjre.”

S reámutat egy széles nyílásra a ko´´zelben.

Okczyl: “De én egy kisleányt keresek, úgy 6-7 éveske .

Ez az én kislányom.”

S megmutatja a fényképet, – amej paradox mo´don Okczyl számára is egy ismeretlen kislány arca.

————————

Másik realitás:(107)

Okczyl ismét otthon, de ezúttal mintha nem emlékezne az amerikában és Angliában to´´rténtekre – illetde valahogyan nagyon homájossan, mintegy rég elmúlt álomra.

Estefelé ismét reáto´´rt az agresszív férfias és fiatalodo´ jelleg.

El kezdett rohanni az utcán, majd berohan egy disko bárba, ahol sok teanger korú csinos lány táncol.

Hozzájuk szego´´dik, majd vadúl fogdosni kezdi o´´ket. Reájuk szo´l:

“Gyertek hozzám, nagy házban lakom régi butorok ko´´zo´´tt.”

Majd hirtelen elrohan, miko´´zben arra gondol, hogy valo´jában nem elég nagy a háza. Sokkal, de sokkal nagyobb házban kéne szeretkeznie sok-sok lánnyal.

Eddigre haza érkezik.

Eszébe (115)jut a Winchester ház amerikában – vajon hogyan is  lehetne ode jutni.

Hirtelen a szerhez fut , beszed egy adagot s intenzíven a Winchester házra gondol.

Mintha egy állomban lenne – egyszerre csak a winchester házban van.

Ide-oda kezd futkosni, rendkívu´´l élvezve a szinte végtelen fojoso´, szoba rendszert.

Gondol és kiabál is:

“Gyertek elo´´, csak gyertek elo´´, szép lányok, akik valaha itt laktatok. Vagy akár sucubusok, szép izgato´ lányok, gyertek elo´´.!”

——————————

Az elo´´zo´´, másik realitás:

Okczyl hirtelen vésztjelzo´´ vijjogo´ hangot hall az u´´rbo´´l, égbo´´l, fentro´´l.

(Ismét animált filmként lát mindent.)

Majd ko´´zeledo´´ suhogo´, du´´bo´´rgo´´ hangot hall, mej egyre inkább ero´´so´´dik, ko´´zeledést jelezvén.

Sok- sok ember meneku´´l a fo´´ldalatti lift felé, – azok , akik még emberek maradtak.

Kiabállanak: “Fo´´nt szakadt el az u´´rlift… fo´´nt szakadt el… ez borzalom…!”

Okczyl is oda rohan.

Amint a lift elindúl, látja, hogy a so´´tét felho´´k alo´l egy keskeny zsino´r ko´´zeledik iszonyú sebességgel, s máris kezdi ketté szelni a házakat, fákat, mindent.

A zombik ebbo´´l szinte mit sem érzékelnek.

Majd a lift gyorsan a fo´´ld alá su´´jjed.

Fentro´´l hallani, amint iszonyú du´´bo´´rgéssel rászakad a talajra.

A bánya járat remeg, szinte leszakad a lift, de a fenti du´´bo´´rgés – ahogyan a lift megy egyre lejjebb és lejjebb – csak hamar elhalkúl.

———————–

Másik realitás:

Okczyl ismét a winchester ház o´riási, terjedelmes fojoso´in sétál ide-oda, s ismételten hívja az esetleges, akár démonikus, quasi sexis “szellem” no´´ket .

Mindenu´´tt félhomáj honol – talán már este, vagy éjjel van?

Ido´´nként fel-fel bukkannak , ide-oda suhanva , valamiféle fiatal leányzo´k-no´´k libego´´ szoknyában, mint egy prelu´´d sereg.

———————-

(M?egj,: itt megvált a meghz sorrendje!)(155)

Okczyl leérkezik a fo´´ldalatti hatalmas térségekbe.

(Imét mintha animált filmben lenne.)

Rengeteg ember mindenfelé – de ezúttal úgy nézki senki sincs ko´´zo´´ttu´´k  quasi zombitípusú lény.

Okczyl lezdi kétségbeesetten keresni a fénykép alapján az “állíto´lagos” kislányát.

Ekkor fo´´ntro´´l iszonyú du´´bo´´rgés hallatszik.

Kiabállást hal, illetve egy hangszo´ro´bo´l hallani :

“A fo´´ldko´´ru´´l tekeredo´´ u´´rlift nano zsino´r kezdi méjebben szelni darabokra a talajt, minek ko´´vetkeztében a talaj és a dombok ide-oda mozognak, csúszkálnak.”

A mennyezet remeg, hejenként it-ott kissé beszakad, so´´tt lezuhan, to´´bb szerencsétlent maga alá temetve.

Mindenki ide-oda meneku´´l.

Majd lassan elcssitúl a hangzavar.

Okczyl feltápászkodva ismét elindúl, keresve.

Egyszer csak hozzá lép egy egy idegen férfi :(163)

Láttam ezt a kislányt, nagy bajban van… egy szo´´rnyu´´ maffio´zo´ karmaiba keru´´lt… ki pénzért akarja árúlni.”

“Micsoda? – egy szerencsétlen kisleányt?”

“Igen ! – sietnie kell, majds megmutatom az utat.”

Elindúlnak – megérkeznek egy beépített oldal hejségekbo´´l állo´ komplexushoz.

Okczyl egy oldal ablakon besurran s a fojoso´kon el kezd keresni.

Az egyik szobában reáakda az oj arcú kislányra, akit nagy valo´színu´´sséggel a fénykép ábrázol.

A kislány az ágyon fekszik, valo´színu´´leg enyhén ledrogozva.

Az ágyhoz megy , megszo´lítja  a kislányt.

Az felocsúdik s boldog mosojjal megszo´llal:

Te vagy az apuci… jaj de jo´, hogy értem jo´´ttél… megmentettél..

Már azt hittem hogy végleg elvesztem….”

Majd Okczyl nyakába borúl elpityeredve – áto´´leli Okczyl nyakát és válát s keservessen sír a boldogságto´l..

Okczylt egyrészt hihetetlen , leírhatatlan boldpgság érzés o´´nti el, másfelo´´l ismét semmit sem ért,— semmire sem emlékszik.

Gyo´´ngéden megfogja a kislányt felemeli:

“Tudsz, bírsz-e járni?”

“Talán igen”

Elkezdenek (171)lassan kifelé járni, egyre gyorsabban.

Egy kis ido´´ múlva már szinte futva.

Halják, hogy hátulro´l u´´ldo´´zik o´´ket valamiféle gyanús alakok. Szerencsére jo´ messze vannak még.

Megérkeznek az egyik valaha volt lift aknája alá.

Látni, hogy az egész le van szakadve, illetve lo´g az egész készu´´lék, félelmetes l, nyomaszto´ átványt nyújt.

“Most mit tegyu´´nk?”

A kislány elsírja magát.

S hátúlro´l ismét hallani a ko´´zeledo´´ u´´ldo´´zo´´ket.

—————————

Egyszerre (179)csak ott van melette a mistérikus férfi:

“Csodálkozol ugye Okczyl, hisz a to´´ménytelen alkoto´i muínkád mellett nem lett volna még családalapításra is ido´´d…”

“… ne dehát ez csak egfy materializált paralel valo´ság…(?)”

“…amennyire te tévedsz… ez igenis valo´ságos… végre van gyo´´nyo´´ru´´ feleséged, csodállatos két kislányod… igaz hogy egy szétrombolt világban… de hát e nélku´´l ez bnem mlent volna.-.. szét kellett rombolo´dnia (szét kellett rombolni, rombolnkod) a világot ahoz, hogy teljesedjen a – ( finom gúnnyal )úgymond a legalapveto´´bb, elvehetetlen emberi, ha úgy tetszik kozmikus jogod.

…de hát az intenzív znehalgatási, tudományos s késo´´bb az alkoto´i munkád mellett ez ugyebár nem mehietett volna…

…ja persze a régiek, Bach, szb . az más, akkor volt cseléd vagy bejáro´´nio´´ és a feleség – pl. anna Magdaléna is – teljessen alávegtette magát a családi ko´´telességeknek…

… de neked eme két ido´´to´´ltésre semmiféle képpen nem lett volna ido´´d…

… hát persze nem is emlékszel eme családi muíldadra…

… no hiszen persze, mivel ez csak úgymond alien szer által mlaterializált paralell valo´ság…ugyxebár…

… s hát ha valo´di… s néked  mindklét tevékenység ixdejére jutott ido´´d…

… de hát hogyan?… nem ismlered as Bulgakovot, ahol éjfélto´´ éjfélig, azaz nulla másodperc alatt 4 o´ra zajlik le… de akár a Zemekis filmben is, egy perc alatt 2 o´ra… hiszen a quanktum fyzika számára ezen anomláliák abszolút természetesk…

…imádom as quaantum fyzikát!…Ott minden felborúl…

vagyis hátha számodra minden nap mellett mégegyxszer lezajlott ugyanazon ido´´pont alatt egy másik nap?!?

…na ehez mit szo´lsz,

… s ki segített ebben neked… talán a jo´isten… vagy tán valaki egésszen más?

…         hiszen már legalább 4x-5x átélted azt a fura érzést – néhány o´ra erejéig – amit eleinte de javu viharnak keresztelté el, késo´´bb mátrix viharnak, ujjabban quantum Shro´´dinger viharnak…

…asmkikor 2-3 o´´ráig mintha valamijen más világban lennél, itt is vagy, de vaslasmijen idenktifikálhatatlank “állomszeru´ň´ô világban is, s ijenkor mintha sokkal to´´bb ido´´ múlna el, 1 o´ra hejett 2-3 o´ra múlik el teljességel megmagyarázhastatlanúl… nas ehez mit szo´lsz?…”

Ekkor elôtu´ňńik a misteri man.

 

————-

Ekkor ismét a Winchester házban találja magát.(139)

Megérkezik egy nagyobb termbe.

Ekkor a falakbo´l s fo´´leg a ko´´rbe-ko´´rbe hejezett tu´´kro´´kbo´´l fiatal, s ko´´zépkorúbb lányok, no´´k bújnak elo´´, mindnyájan nagyon erotikussan vannak felo´´lto´´zve s a kinézetu´´k, arcok s igen kívánaatosak.

Kéjessen mosojognak s minden iránybo´l ko´´zelednek.

Okczyl egyre inkább – valamiféle halállos mazochista érzéssel – felizgul.

Okczylhoz érkezve megragadják o´´t és reáfeszítik az asztalra.

Miko´´zben kezdenek levetko´´zni, majd Okczylro´l is kezdik letépkedni a ruháit:, miko´´zben ro´´ho´´gve mondják:

“Most halálra kínozunk… miko´´zben halára baszunk téged …”

Ekkor (147)megjelenik a fura, magasruhás hosszú barna kabátos férfi.

Egy fura sro´fhúzo´val reá sugároz az Okczyl ko´´ru´´lo´´tt hemzsego´´ némberekre – minek után azok hirtelen eltu´´nnek, egyesek a falakba s tu´´kro´´kbe  csusszannak bele.

A férfi Okczylra kiállt:

“A fo´´ldo´´nkívu´´li sszer elvette az eszedet és az ítélo´´ képességedet.

Majdnem mego´´ltek téged, akárcsak a multkoriban a családi házban.”

Okczylhoz lép s a sro´fhúzo´val pásztázzik Okczyl testén:

“Megpro´bálom kiszedni a fo´´ldo´´nkívu´´li szer  hatását a testedbo´´l , tudatodbo´l.

Talán már múlik a hatása.”

—————

Ekkor(187) Okczyl mintha egy fura, bizar álombo´l ébredne fo´´l.

Hirtelen rádo´´bben, hogy otthon van a családi házban – s csak homájossan ,

mattúl emlékszik vissza a to´´rténtekre, az otthon s az amerikában to´´rténtekre – a világ popzenei sikereire, , valamint jo´´vo´´beli, félig animált filmszeru´´ jellegben to´´rténtekre – az állíto´lagos fiatal feleségére s a két kislányára.

“…mindez nem volt igaz?… Amerika, London… az animált jo´´vo´´, a két kislányom…?

Mindez csak képzelgés volt?”

A férfi :

“Ezt még én sem tudhatom bizotssan … Lehet hogy igaz volt, lehet, hogy részben megto´´rtént, lehet, hogy semmi sem to´´rtént meg…

…leheetséges, hogy egy párhuzamos virtuállis valo´ság is létrejo´´tt, ahol az egyes szereplo´´k valo´ságos, érzo´´ lényekként figuráltak…

…s ha részben igen, nem lehet tudni, hogy mijen arányban…

S fo´´leg az a sok-sok pénz, amivel rendelkeztél ez mind nem igaz…”

“…dehát akkor ez szo´´rnyu´´… igaz volt-e… s fo´´leg a két csodállatos gyermekem… ?”

s ha igen, akkor most hol vannak a kislányok, s csodállatos feleségem, akiket csak hm. úgymond egyszer láttam..?”

“Sajnos a to´´rténetnek ez a része valo´színu´´leg nem to´´rtént meg… csak a te fejedben létrejo´´tt képzelgés szu´´lo´´tte, bármennyire is valo´ságosnak tu´´nt…hiszen az egész mintegy aquasi animált film “valo´ság” része volt… Nagyon sajnálom…”

Okczyl el kezd sírni:!

” …de hiszen a kisleányaim… mi lett velu´´k?… Hol vannak most?… Hiszen oj valo´ságossak voltak…?!?”

————————-

A 9-esek csoportja: (179)

A doktor: “Vissza kell fordítani az 51-es ko´´rzet alatti valo´ságossá tett animált világ szerepcseréjébo´´l létrejo´´tt kalamajkát.

Szerencsére csak három kísérlet to´´rtént.

Kérlek John… a számodra jutott ez a feladat. Majd mindent részletessen elmagyarázok.”

“No de mi lesz az ott már létrejo´´tt virtuállis lényekkel?”

“Ne félj! – Azok tényleges reállis emberek hejett jo´´ttek létre, s a kikapcsolás után visszacserélo´´dnek asz eredeti énu´´klbe és ideju´´kbe.”

————————-

Okczyl (203)reggel felébred. Egyszeriben homájossan kezd emlékezni mindenfélékre, amiket átélt az elmúlt – mennyi – ho´na

continued in E….