David -the winner king of the Izrael – opera act 1

2011-11.opera in opern cycle “From darknes bis lichtkeit”

entities

Komplet apokrif  ungar :

Dávid – Izrael és Júda gyo´´zedelmes Királya.

Fantasztikus, misttikus – sci-fi, internetes opera-orato´rium.

(2011 VIII. 14.-15.) (Megj.: A szo´´vegek az ismert bibliai , valamint “az ido´´sebb Tesla által

talált o´´srégi, eredeti bibliai tekercsek” alapján készu´´lt)

Elo´´játék.

Színhej Péter és E´va tengerparti lakheje. ro´´vid enyelgés után megjelennek az idegenek.

Péter és E´´va:

“…sajnos már számítottunk a hamarosani megjelenéseitekre… ugye nem volt elegendo´´ek  a Tesláto´l kikémlelt informácio´ink …?”

Az idegenek:

“… sajnos nem… bár sokat megtudtunk belo´´le… fo´´leg ami a Tesla által kevésbé eltitkolt eredményeit illeti…azaz amiket a pravoszláv kolostorban talált tekercsekben leírtakto´l  fu´´ggetelenu´´l is elért eredményeit illeto´´leg… s ezek igazolták a feltevéseinket… miszerint Tesla hihetetlenu´´l megelo´´zte a korát … még az Einstein, Bohr, Planck, Heisenberg csoporthoz képest is…talán csak a ti 1980-2000 után fellépo´´ Saskind, Howkins, Lisik, Turek féle csoporthoz lehetne hasonlítani…s úgy néz ki, hogy mindezeket az eredményeket, matematikai egyenleteket a pravoszláv tekercsekto´´l fu´´ggetlenu´´l érte el, azok befojása nélku´´l is elérte volna…

De amit az eredeti bibliai leirások alapján megfejtett második Dávidféle frigyláda tartalmát illeti, … nos hát erro´´l vajmi kevés informácio´t kaptunk… nyilvánvalo´an azért, mert Tesla túl veszéjesnek tartotta az egészet , s emmiatt ojan jo´l elrejtette a kéziratokat meg az azok alapján készu´´lt feljegyzéseit, matematikai egyenleteit, hogy talán már o´´ maga sem találná meg.

Viszont a korábban felvázolt veszéj – a civilizácio´s bojgo´k felrobbanásáínak sorozatai, illetve az úgynev. “5-6-7” valakik (kik?,ki?) megjelenése s a fo´´ld akár teljes gyermekpopulácio´jának megsemmisítése, ill. a fo´´ld teljes lakosságának elpusztítása nagyon is akút veszéj . S az,úgymond “ido´´ben”,s  “más” (az emberek számára érzékelhetetlen változást jelento´´) dimenzo´ban visszatért tízek csoportja sem jutatott semmi eredményre. Egyelo´´re csak annyit sikeru´´lt kinyomozni, hogy egy szupertitkos globállis (fo´´leg USA vezetésu´´) csoport (“Fényes égbolt ” fedo´´ névvel) szinténi tud már az interenten bojongo´, szuperinteligens entitásokro´l valamint a mu´´ testbeli alakjaikro´´l, – s megpro´bálja, a tízek csoportjához hasonlo´an elhárítani a végveszéjt.

Persze o´´k még azt sem tudják – ellentétben a tízek csoportjával – , hogy valo´jában mekkora is a végveszéj s mi minden forog kockán.

A tízek csak annyit tudnak, hogy minden valo´színu´´ség szerint fo´´ldo´´nkívu´´li eredetu´´ az egész jelenség.

Persze mi sem voltunk tétlenek – amellett, hogy fojamatossan pro´báljuk , egyelo´´re eredménytelenu´´l , felvenni a kapcsolatot a “Doktorral” – sikeru´´lt egy és mást kinyomoznunk.

Látjuk , hogy nagyon felfigyeltetek e hír hallatán. Sajnos csalo´dnotok kell, mivel eme eredmények oj szinten vannak – ezért ne sérto´´djetek meg – ami messzemeno´´en meghaladja a ti , a fo´´ldi homo szapiensz-szapiensz tudati szintjeiteket.

Csak annyit tudunk mondani, hogy – ezekro´´l bizonyára már ti is tudtok  s amiket a  ti Turok, Saskind, Howkins, Lisik féle elméletek csak részben megértve pro´bálnak megragadni – a fo´´ldi homo-sapiens-sapiens szintu´´ entitások a teljes , astro-kvantumfizikai valo´ság csak egy igen szu´´k részét képesek érzékelni, verbalizálni, matematiakilag egyenletekbe foglalni – egyelo´´re. Persze ez késo´´bb másként lesz. ”

Lerajzolnak az ujjaikkal egy fény lapot as levego´´be, jobban mondva egy fény ko´´rt. Benne egy szu´´k vonalat.

Fojtatják:” Nos eme szu´´k teru´´leten mozog  – egyelo´´re ! – a fo´´ldi homo sapiens-sapiens entitás.      Pedig az úgynev. teljes valo´ság etto´´l jo´val  gazdagabb. (Rámutatnak a go´´mb u´´res , htalmas két részére.)

Erro´´l még vajmi keveset ,azt lehet mondani, hogy semmit sem tudtok.

Ti még csak – Egyelo´´re! – itt ott sejtitek a to´´bbi, számotokra egyelo´´re még érzékelhetetlen, fo´´lfoghatatlan s a ti úgynev. “matemetikai tudomány egyenletek” által nem megragadhato´ , részt  – amejeket hol hollografikus paradigmként, holl paralel világegyetemként, hol membrán elméletként, hol végtelen terjedelmu´´ nme lokállis szubatomáris részecske elméletként, vagy térto´´l fu´´getlen szubatomáris informácio´k azonnali ko´´lcso´´nhatásként magyarázzátok, – no persze az egyszeru´´bb egyének egyszereu´´en csak paranormállis jelenségként magyarázzák az egészet.

Csak annyit tudunk mondani, hogy a veszéjjes entitások – pl. az úgynev “5-6-7” valami, valo´szinu´´leg , a már ti általatok is sejetett , to´´bbi dimenzio´k, azaz az elementáris részecskék számotokra még ismeretlen tulajdonságai ko´´zo´´tti , hm. úgymond “résbo´´l”, “u´´rességbo´´l”, ha úgy tetszik “dimenzio´k ko´´zo´´tti u´´rességbo´´l” jo´´nnek elo´´. A ti egyu´´gyu´´bb fo´´ldi embereitek úgy mondanák, hogy a “pokolbo´” “bukott angyalonként” jo´´nnek elo´´.

Etto´´l to´´bbet nem tudunk mondani.

Mindenesetre annyira veszéjesek, hogy csak a második “frigyláda” tartalma tudná csak o´´ket megállítani.Amit persze még to´´lu´´nk is magasabb szinten lévo´´ entitás képviselo´´je, úgymond a “Teremto´´” ko´´zvetlen “ko´´vete” adta át Dávidnak a végveszéj idején, azzal hogy csakis demonstrácio´s céllal használhatja fo´´l, ku´´lo´´nben, egyébként  a készu´´lék nem mu´´ko´´dne.

Most hasonlo´ veszéj fenyegeti a fo´´ldet, ezért kell a készu´´lék elméleti leírása.

Vissza kell térnetek virtuállis “dimenzio´ban” az Izrseli dávid király idejébe és hejére- mint annyiszor , most is készu´´ljetek fo´´l az “utazásra”.

Az idegenek s a két fiatal eltu´´nnek.

I Felvonás.

(Megj.: az etto´´l kezdo´´do´´szakaszok a Tesla pja által talált o´´si bibliai tekercsek egyes részletei alapján készu´´ltek.Valamint fo´´leg  a narrátor szo´´vegei ko´´vetik ezeket a szo´´vegeket.)

1/ (pc2)Jelenet. Színhej : A ko´´zelkelet Ido´´pont cc. az ido´´számításunk elo´´tti elso´´ évezred kezdete tájékán. Betlehem, mej annak idején ko´´zel volt az akkor még hatalmas Holt tenger ko´´zelében.

(A két fiatal virtuállis szilu´´etjei a háttérben.)

Narrátor: “Mikoron Saul – egy égi sugallat formájában – tudomást szerzett arro´l, hogy Betlehemben kell megtalálnia az új Júda és Izrael kirájá, a Betlehemi Izáj házában, elmené Betlehem városába. Meglátogatá Izájt s felkéré, hogy mutatá bé néki az o´´fiait. Izáj bémutatá az Saulnak az o´´ fiait, de Saul egyikben sem vélte feismerni Izrael és Júda új kiráját. Ezért megkérdé Izájt, hogy vala néki még egy fiú gyermeke. Izáj válaszolá Saulnak, hogy van, de kint van az fo´´ldeken s nagyon ifjú, szinte még gyermek. Izáj szo´lá az o´´ szolgáinak, hogy menjenek a legkissabb fiáért.

Mido´´n (19)béjo´´vén a szinte még gyermek Dávid, mejnek igen szép és pirospozsgás arca vala, Saul ro´´gvest felismeré benne Izrael és Júda új kiráját.

Felkéré(23) Izájt, hogy adá néki Dávid fiát. Izáj teljesíti Saul kérését.

Ezentúl az ifjú Dávid Saul udvarában éle. A narrátor ko´rus(25v):

” O´ te szép ifjú- Dávid… te lészel Izrael és Júda na—gy  s dicso´´ királya-…

Dávid, Izrael és Júda na—gy és di-cso´´— ki-rá—ja, kirája!”

2(pc3)/ Színhej – egy rét a fo´´ldko´´zi tenger partján.

Narrátor:” So´´tét felho´´k gyu´´lekezének az Izrael valamint az júda egén: Izrael és Júda népe, harcosai egymás ellen nagy haraggal érezének, s evégett háborút szándékozának idítani. Ekkoron (15)Dávidon igen ero´´s kétségbeesés vevén ero´´t, látván az értelmetlen testvér viszájt s majd megynyugodván (19)felálla vala egy az  tenger fo´´lé magasodo´ ko´´szirtre.

Az kimagaslo´ szirten,a zsenge, szinte még gyermeki volta ellenére,  úgy néze ki, mint egy ifjú ho´´s tu´´nemény , kipirult lelkes arcával.

Ezt látván a két sereg, szent borzadáj és révu´´let ko´´lto´´zék az o´´szíveikbe.

E´s Dávid   imigyen szo´llá a viszájkodo´ két sereghez.:

Dávid(51v-falsett):

” Fejezzétek bé eme értelmetlen és az U´rnak nem tetszo´ viszájkodást.

Ti testvé-r nép vagytok, ahogyan az o´´sszes eme tengerparti nép. E´lju´´nk testvérségben. Ha nem, félek ,(66-énekzsolozmázás-b) hogy sok ezer év múlva oj értelmetlen viszáj kerekedék az itteni két testvér nép ko´´zo´´tt, amej háborúba taszíthatá az egész világot .

(75v)Emezt akarátok? Hogy a no´´itek, gyermekeitek értelmetlenu´´l ha-ljanak me-g?

(90v)legyetek testvérek és bé-ku´´ljetek ki.”

A két nép képviselo´´i:

” Megfogadánk a te tanácsaidat, o´ ifjú Dávid, s kibéku´´lénk.”

3(pc4)/ Jelenet.Színhej. Egy rét a Holt tenger ko´´zelében. A filiszteusok iszonyú ,roppant seregével szemben Izrael maroknyi serege.

Narrátor: ” Mido´´n az filiszteusok térdre akarák kényszeríteni az Izrael lakosait, nagy félelem támad az o´´ szíveikben, látván az iszonyú sereget (37-to´´l)élu´´ko´´n az iszonyú, behemo´t Go´liáthal.

Imígyen szo´llanának(54v):

O´ Urunk ! Végu´´nk van. Ki segít rajtunk?

Eme iszonyú Go´liás elpusztít minket!?”

Ekkor Dávid , ki még szinte gyermeknek néz ki, megszo´llalá(69v):

“Ne félj én népem , kiállok a be-he-mo-´th e-llen.”

Ekkor az Izrael népe szo´´rnyu´´lko´´dvén kiabállá:

” O´ Istenem , Szegény Dávid, hiszen egyetlen ,akár gyenge csapással elpusztít téged eme Go´liás.”

Dávid ekkor elo´´vevén parittyáját, mejjel igen jo´ tudott bánni, egy ko´´darabot raká bé abba s kilo´´vé Go´liás szemébe. A ko´´ kiloccsantá az Go´liás szemét, valamint kiloccsantá annak egy rész egyvelejét. Go´liás ro´´gvest a fo´´ldre suíjtandá.

Látván emezt a filiszteusok serege, megijedén s elsomfordála Izrael fo´´ldjéro´´l.

Látván mindezeket Júda és Izrael békés népe, o´´ro´´mzengésben kezdé ki(148v):

“O´ te dicso´´ Dávid , az U´r megsegített,nagy király lesz Dávid és kivállasztott népe!”

4(pc5)/ Jelenet. Színhej Saul palotája. Majd egyébb hejeken.

Narrátor:” Saul – hallván dávid felemelkedo´´ csillagát – szívében mero´´írígység terebéjjesedik el.

Tervezé az Dávid meggyilkolását. Dávid ennek hírére megszo´´kék, elmenekuí´´lé.

Adulámba meneku´´lé Saul nagy haragja és gyu´´lo´´lete elo´´l.

Saul nagy  és irgalmatlan haragjában meggyilkolá az No´bei papokat.

Dávid eko´´zben fo´´lszabadítá az Keilu népét.

Mivel Saul továbbra is u´´ldo´´zé az ártatlan Dávidot , az a Máon sivatagba meneku´´lé.

Ekkoron o´´nno´´n védelembo´´l dávid majdnem mego´´lé az Sault. De végu´´l is megirgalmaz néki.

Végu´´l is Saul nagy ,látszo´lag mintha haragja csillapodná és kibéku´´lné az Dáviddal , de ez nem tarto´s, csak látszat kibéku´´lés.

De nem sokára ismét haragra gerjedék az o´´ irgalmatlan szévében az Dávid iránt s ismét u´´ldo´´zni kezdé amazt.

Ekkor ismét Dávid majdnem mego´´lé az Sault, de az utolso´ szempillantásban ismét megkímélé amaz életét.

5(pc6)/ Jelenet.Ismét a Holt  tenger partján lévo´´ harcmezo´´.

A narrátor:”A filiszteusok nem felejtvén a korábbi nagy szégyenteljes kudarcukat, ismét Izrael népére támadának.

Az Izrael népe és serege , látván az iszonyú túlero´´t, Roppant félelem fogá el az o´´ szíveiket.

Imígyen fohászkodának az U´rhoz(41v).:

” O´ nagy Adonai ! Segíts rajtunk az nagy inségu´´nkben. Ko´´nyo´´ru´´lj rajtunk és az asszonyinkon,  gyermekeinken,o´´regeinken.Ne engedd, hogy nyomorúltan elpusztúljunk.”

Ekkor Dávid imígyen buzdítá az népé(81v)t:

“Népem! U´gy harcoljatok, hogy az U´r felkent hedserege vagytok

(88éb)Ne féljetek, álmomban látám azz U´r ko´´vetét, aki mondá nékem, hogy nagy nemzet leszu´´nk s a mi sorainkbo´l , az én szo´´vetségembo´´l fogá szu´´letni az nagy megválto´, (112v)mej szeretetével,és  irgalmával az egész emberi fajt megváltá, fo´´lszbadítá – fényt, reményt és szeretet hozá néki, s mero´´ben új világot teremtvén ezáltal itt s a világegyetemben.

(127-to´´l-éb)Az U´r nem engedheté meg, hogy eme jo´´vendo´´lések ne to´´rténhessenek meg, mivel (130v)ez az U´r világmindenségi szándéka.

Ezért ne csuí´´ggedjetek, az U´r vélu´´nk van. ”

Narrátor:”Ekkoron oj ero´´ és bátorság fogá el az Izrael népét, hogy azok iszonyú ero´´vel és do´´rgedelmes zsoltár énekléssel támadának az filiszteusok seregének. Az filiszteusok látván az iszonyú orkánként ko´´zeledo´´ Izraeli sereget, roppant félelembe esék, s fejvesztett zuí´´rzavarban kezdék vala menkeku´´lni. ”

6(pc7)/Jelenet.

Színhej . Júdakiráji  palotája, ko´´zel a Holt tengerhez.

A narrátor:

” Saul meghalá, s ekkoron Dávidot választák Júda kirájává, ki ekkorára immár szép ifjú heceggé no´´vekedé.

De (21)emezzel Izrael népe ismét nem érte egyet, s ezért viszájjal támadá az Júda népére.

Ekkoron Dávid ismét kibékuí´´lésre buzdítja a két népet:

” Ti mind testvérek vagytok ! Béku´´ljetek ki, mivel az U´r megbu´´nteté a sok ezer év múlva itt élo´´ testvér nép leszármaszottaikat s végnélku´´li háborúba taszítá amazokat, mej véguí´´l , egyetemes o´´sszvilági háborúval fenyegeté az világ népeit.  Emezt akarátok?”

Ekkor a két viszájkodo´ nép kibéku´´lve énekelé(88v):

” Megfogadánk a te tanácsaidat, o´ ifjú Dávid, s kibéku´´lénk.”

Majd  egymást áto´´lelvén ezúttal egy testvérként éle az Izrael és Júda fo´´ldjén. ”

II.Felvonás:

7/(pc-cd8)Jelenet.Színhej – sokfelé Izrael és Júda fo´´ldjén.

A narrátor: ” Emezek után még to´´bben támadának Izrael és Júda népére. A filiszteusok ismét és még sokan mások. De Dávid biztatá az o´´ népét, és figyelmezteté o´´t az U´r jo´´vendo´´lésére és szándékára.

Ezen szavak újbo´ é sújbo´l ero´´t adának Izrael és Júda népének

s imígyen Dávid népe gyo´´zedelmeket aratá az ellenséges támado´kon, – megkímélvén azok asszonyaikat és gyermekeiket , valamint o´´ragjeiket. (atacca)

8/(atacca)(pc-cd8)      Színhej . Izrael fo´´ldje, valamint a holt tenger partja.

Mido´´n dávid immár harmadik éve uralkodá békében és szeretetben Izrael és J úda fo´´ldjén, (20)Iszonyú vész támadá az I!zrael és Júda bátor és békés, szereto´´ népeire.

Az filiszteusok nem bírván lenyelni az  hármas vereséget, fo´´lbuzdíták az o´´sszes ko´´rnyezo´´ népet , mejek félhold alakban vevék ko´´ru´´l Izrael és Júda fo´´ldjeit, hogy eggyu´´tes ero´´vel támadják meg Izrael és Júda népét, azzal a szándékkal, hogy a férfiaikat, valamint gyermekeik és asszonyaik egy részét  o´´ldo´´ssék le, vagy zavarják o´´ket a nyugati tengerbe, s a maradékot hurcolják el rasbszolgának , gyermek, no´´´i valamint férfi prostituálltaknak.

Izrael és Júda fo´´ldjét pedig tegyék az fo´´ldel egyenlo´´vé.

Ko´´ru´´lvevék az o´´sszes ellenséges néppel Izrael és Júda fo´´ldjét.

Ekko´´zben amazok so´´tét mágusaik segítségévelelo´´hívának az so´´tét és démoni elemek segítségét, mejek elo´´jo´´vének  az ismeretlen világokbo´l és terekbo´´l, ido´´tlen ido´´ikbo´´l. (atacca)

9/(atacca)(pc-cd=8file) Jelenet. Színhej – A holt tenger partjai.

Narrátor(93b):

” Az iszonyú ellenség elku´´ldé elo´´ ko´´veti seregeit , bémutatván az iszonyú erejeiket.

Dávid , egy maroknyi hadvezeto´´ivel várá o´´ket.

Az ellenségek elo´´ko´´vet vezeto´´i  elo´´jo´´vének to´´bb iránybo´l .

Az egyik csoport , – lándzsáikon s sisakjaikon az “5-6-7″ számokkal megjelo´´lévén – egy hatalmas u´´veg kalitkát hozának. Benne so´´tét szurkos párában egy borzalmas szo´´rnyszeru´´ lény lakozék. Megszo´llalának(97b):

” Adjátok meg magatokat egy hét múlva, addig várakozunk. Ez esetben a gyermekeitek felét elviszi eme lény az u´´veg kalitkában, a to´´bbit, a bájosakat elvisszu´´k magunkal gyermekkurváknak, valamint az asszonyaitok, a bájosak felét, valamint a bájos, szép ifjúaitok felét is, a to´´bbit belezavarjuk a tengerbe. Aki nem fullad meg, azt lemészároljuk. ”

Ekkoron megszo´lalá, iszonyú hangon a kallitkába lévo´´ szo´´rny(123b):

” Vagyok az 5-6-7! Kellenek az porontyaitok fele, hogy végtelenu´´ĺ élvezkedhessu´´nk rajtuk- o´´ro´´kko´´n o´´ro´´kké, míg a poronytyok is o´´ro´´kko´´n o´´ro´´kké poronytyok maradának.”

S ekkor(129) kissé megbillenté az kalitkát, ahol elo´´bukkaná egy kisgyermek arca, teljességgel eltorzúlva, valamijen maszkal az arcán.

”  Ha nem engedelmeskedtek , akkor mindnyájan meghalltok, mind egy szállig.

Mint mondottuk, egy hét haladékot kaptok. ”

A másik iránybo´l pdig egy másik szo´´rnyu´´ elo´´ko´´vet csapat vezeto´´ jo´´vén elo´´, sisakjaikon s páncélzatain a 6-6-6 jelvénnyel, valamint egy horogkereszt emblémával.

Elo´´hozának egy hatalmas sziklako´´vet, mejro´´l azt mondák, hogy nem e világbo´l származék.

A sziklako´´bo´´l hatalmas kristájszeru´´ képzo´´dmények ágaskodának kifelé.

A vezérek egy másik ko´´vel megsimogaták az kristájokat, mido´´n azok ro´´gvest iszonyú emberfejekké vállanának s megszo´´llanának. :

” Adjátok meg magatokat eme népnek, mert akkor csak a népeitek felét zavarjuk a tengerbe , ko´´zben lemészárolván azokat. A másik felét , a csinosabbakat,  szemrevalo´bbakat ifjabbakat elviszik gyermek, leány, asszony s  ifjú prostituáltaknak.

Ha nem, akkor tátongo´ u´´rt hagyunk egész Izrael és Júdas fo´´ldjén.

Most bémutatánk az ero´´nket.”

Ekkoron (147)az egyik kristáj fejbo´´l egy vakíto´ sugár lo´´velék ki, amej az egyik ko´´zeli fát ro´´gvest porrá hamvasztá el. Majd egy másik fejbo´´l egy másik sugárnyaláb harolá elo´´, mej egy hatalmas ko´´ sziklát izzé-porrá gyúrá o´´ssze.

A kristáj fejek megszo´´llalának:!

” Mi az egész világotokat is képesek vagyunk egy szemvillanás alatt elpusztítani.”

Ekkor(156) egy fényes kép jelenék meg a feju´´k fo´´lo´´tt, ahol látni vélni, hogy az egész Izrael megsemmisuí´´lé, s a hején irdatlan juk tátong. Majd látni az fo´´ld gojo´bist, amint széthullaná.

Ezt látván Dávidot és a barátait rettento´´ félelem fogá el.

Az ellenség elo´´ko´´vetei fojtaták:

“Egy hét haladékot kaptok.”

10/ (pc-cd=9file)Színhej az Izraeliták és Júda  ideiglenes tábori , kiráji palota sátora.

E´jjel. Dávid kimené az pusztába és térdre borulván, keservessen rívva , imígyen fohászkodék az o´´ nagy kétségbeesében.:(5v)”Ja–j,ja–j!!Ja—–j!”

(9v)”O´- nagy U-ram! Dicso´´ Adonai! O´- nagy Uram! Dicso´´ Adonai! (17v)A világ termeto´´je,  (18v)mindenség teremto´´j,e mindenség teremto´´je (20v)és irányíto´ja !

(21v)Ha akarod , hogy (22v)bételjesedjék(23v) a te nagy akarato-d, valamint, hogy mi , Izrael (25v)és Jú-da népe bételjesítse a Te nagy jo´´vendo´´lése-det (28v)a világmegválto´ és új világot teremto´´(30v) megválto´ddal , a te dicso´´ fiaddal , -(32v) kérlek- ne hagyd nyomorultúl elveszni a semmibe eme dicso´´- népet. (36v)Hát akkor mivégre segítettél megszabadúlnunk az Egyiptomi fogságbo´l, szétnyitván az tengert?

(41v)Mire volt jo´ az egész, ha most elveszu´´nk.

(43v)O´ Uram! Tehetetlenek vagyunk eme iszonyú ellennel szemben- elvesztu´´nk.

O´ nagy U´r! segíts! Legyen meg a te akaratod, hogy eljo´´hessen a te dicso´´ országod, (zsollozmázás az adott hangoko=51v)az o´´ro´´k s dicso´´, szeretetteljes kirájságod az egész világon, minden nép számára, itt és a mindenségben – ahogyan a pro´fétáid már mindezt megjo´´vendo´´lék.

De kérlek, ha segítesz , ne úgy tedd, hogy ellenségeink elpusztúljanak, asszonyaikkal és gyermekeikkel, hanem csak félemlítsd meg o´´ket.

(63v)O´ Uram , ko´´nyo´´rgo´´k ,esdekelek , segí–ts!”

Maj dávid o´´sszeroskadá s keservessen zokogva , elhalo´ suttoggással mondá(sut-b):

” O´ Nagy Uram! Ne hagyd nyomorútúl elpusztúlni e szerencsétlen , sanyarú-hányatott sorsú  népedet. Ne hagyd, hogy a dicso´´ terved a világgal s a mindenséggel elvesszen.”

11(pc10)/ Jelenet. A kiráji sátor elo´´tt.

Dávid hirtelen ferliadá az álmábo´l,- s mintha valami beslo´´ hangot hallaték”Dávid ébredj! , Meglátogatá téged az U´r angyala!”   – s mivel valamit sejté elo´´re, evégett felkele.

Kimené a sátor elé, majd a pusztába. Ekkor észrevevé, hogy a feje fo´´lo´´tt hatalmas fénnyeség támadá, mejbo´´egy vakíto´ fény sugár ereszkedék alá. Az sugárban az U´r angyala szálla  alá ,csodállatos  ragyogo´ , fényes sugárzo´ testben, mintha az egész teste fénybo´´l lévén.

Ekkor az Dávidot nagy félelem to´´lté el, látván az U´r angyalát, s letérdele az látvány elo´´tt.

“O´ Uram, nem vagyok mélto´ a re látogadásodra. !

Amaz megszo´lalá igen szelid , csodállatos éneklo´´ hangon(26éb):

Ne félj, o´ nagy  s dicso´´ Dávid, kinek szo´´vetségébo´´l fogá szu´´lni egy tizenhárom éves szu´´z leányzo´ – mej a mennyekben,az égi szekerekben, az angyalok ko´´zo´´tt fogá megfogantatni azt  amej az U´r legkedvesebb fia vala -s a mindenség társteremto´´je, s vezére vala, – s lészen eme fo´´ldo´´n emberi alakban – s O´´ lesz az eme  emberiség megválto´ja, -O´ ne í´´ggedj Dávid! Az U´r meghalgatá az kérésedet, s elkuí´´ldé engemet, hogy segítsek. ”

Ekkor a semmibo´´l ott teremék egy fénybo´´l valo´ papírusz tekercs, mejre az fénylo´´  ujjával felrajzolá néhány írást.

Majd az angyal fojtatá(38b):

” Itt van az írás amej alappján elkészíted az U´r szándéka szerint a régi frigyláda új változatát. A hozzá valo´ ezko´´zo´´ket majd megadánk néked.

Ebben a ládában oj ero´´ fog lakozni, mej csak a világteremtés elso´´ pillanatában volt jelen, a mindenség erejének o´´sszeto´´mo´´rített  isteni parányi részei, mej részek egybe tarták  a mindeség matériáját. .

De figyelmeztetu´´nk, hogy csakis tisztes, jo´, szereto´´  és csakis védekezo´´ szándékkal lehet használni, azaz csakis bemutatás képpen.

Ku´´lo´´nben a láda nem mu´´ko´´dik, rosszabb esetben, gonosz , pusztíto´  szándék esetén a felhasznállo´ját pusztítja el. A láda megérzi a felhasznállo´ szándékait, ojan , mint a teremto´´ ezko´´ze lenne.

(56b)Járj sikerrel o´ nagy Dávid!”

Ekkor(61) az angyal ismét felemelkedék az fénysugárban, s a mennyei fény eltu´´nék,és szemvillanás alatt tovaszáll egy elillano´ fénysugárban a menny so´´tétjében.

12(pc=11)/Jelenet. Az elo´´bbi színhej.

Dávid reggel felébredé, s értetlenu´´l nézé amint meglátván maga ko´´ru´´l az fura tárgyakat, mejek még az estve nem valának ott, valamint a még mindég fénylo´´ papírusz tekercset.

Hirtelen visszaemlékezék egy álmára, mejben mintha az U´r angyala sugallattá volna néki  ezeket a gondolatoka(2)t:

“Ne félj Dávid! az U´r vigyáz az o´´sszes teremtményére itt s az egész  mindenségbeni. Akik még nem tudának felemelkedni, azokat gondos szeretettel o´vja s a már felemelkedett angyalinak segítségével viszi elo´´re o´´ket.

O´vja o´´ket az démonokto´l,-  az angyalokto´l leszakadottokto´l, – de azokat is szeretné visszavinni az felmelkedett szintre.”

Dávid ekkor ro´´gvest visszaemlékezék az éjjel to´´rténtekre s észrevevé , hogy mellette  ott vala az fura fénylo´´, sugárzo´ tekercs , az feliratokkal, utasításokkal, valamint egynéhány fura tárgy, ezko´´z.

Ekkor nagy o´´ro´´m to´´lté el Dávid szívét, s ekkoron (15)kirohaná az sokaságához s imígyen szo´´llá meg(17b):

” Necsui´´ggedj o´ dicso´ népem, mert nagy o´´ro´´m ére engemet s ezáltal titeket is:

Az éjjel meglátogatott az U´r angyala és megadá az új frigyláda elkészítésének a mo´dját. Ez oj segíto´´, de nem pusztíto´ fegyver levén, mej maghátrállásra kényszeríté az elleneinket.”

(Ekko´´zben=37brv- hallani az úr angyalának az énekét.)

Ekkoron (41)a sokaság o´´ro´´m rivalgásban to´´ré ki(45v):

” E´ljen az U´-r! —“—!(49(/1/2)E´ljen a dicso´´ Dávid,Dávid, Izrael nagy kirája.

(56v)A-z U´-r megmentett mi-nke-t.!”

Emezek után dávid szorgalmassan készíté elo´´ az U´r angyaláto´l kapott leírások alapján az új frigyládát.

13(pc12)./Jelenet. A színhej az elo´´bbi, de ezúttal ko´´zelebb a nyugaqti nagy tengerhez.

A narrátor:

” Mido´´n az o´´sszes ko´´rnyezo´´ nép iszonyú serege ko´´ru´´lvevé a parányi Izraeli sereget, elo´´jo´´vének az ellenség ko´´vetei, sokan és hozának magukkal az kristájos sziklako´´vet, valamint az u´´veg kalitkába zárt szo´´rnyet .

Megkérdé(13b):

“Megadod-é magad Izrael és Júda szemét, semmirekello´´ , alantas népe?”

Dávid(25v):

” Hiába sérted a mi kivállasztott és dicso´´ népemet, (30v)mi nem adjuk meg magunkat.

Ti- fogtok gyáván elmeneku´´lni eme rettento´´ ,rettento´´- ezko´´zto´´l”   S reámutat a frigyládára.

Ekkor (45)az ellen ko´´veteibo´´l, valamint az u´´vegkalitka szo´´rnybo´´l, s az addigra elo´´bújt kristájfejekbo´´l – iszonyú, gúnyos, démoni kacaj to´´ré elo´´:

Ha-ha-ha! Ezzel a parányi ládával akarsz minket elrettentetni? Ha-ha-ha!

Ekkoron Dávid finoman reá hejezé az fejét a ládára, megsimogatván amazt, majd allig hallhato´an fohászkodá az U´rhoz(53suttogásb):

” Kérlek segíts nagy Adonai”

Ekkor mintegy benso´´ sugallatra , allig láthato´an kinyitá egy parányi résre az ládát.

Amazbo´ ekkoron (60)fényes sugár to´´re elo´´, dávid finoman egy ko´´zeli sziget felé irányítá azt.

Ekkor a sziget fényes sugárban eltu´´né, mintegy ko´´ddé vállá.

Majd (65)egy hatalmas sziklako´´ hegy felé irányítá az sugarat, s amaz azonnal izzé-porrá vállva az  semmivé tu´´nik el.

Ekkoron (69)az ellenek megrému´´lének s hátrállanának.

Nem úgy a kalitkában lévo´´ szo´´rny, s a kristáj fejek.

Megszo´llalá (74)az kalitka szo´´rny:

” Most elpusztítlak mindnyájotokat eme halálos ko´´ddel. ”

S ekkor szo´´rnyu´´ fekete ko´´d jo´´vé elo´´, amej a ko´´zeli állatokat ro´´gvest elpusztítván ko´´zeledé az Izraeli és Júdai seregekhez.

Valamint megszo´´llalának az kristáj fejek.:

” Most elpusztítjuk az egész Izrael fo´´ldjét , iromba, tátongo jukat hagyván hejette.”

Ekkorelo´´to´´rének és  felemelkedének  az kristáj fejekbo´´l az szikrázo´, do´´rgo´´ sugarak az felho´´k fo´´lé , készu´´lve lecsapni az egész Izrael fo´´ldjére.

Ekkor Dávid, mintegy belso´´ sugallatra , egy kissé jobban kinyitá az frigyládát, s abbol ero´´teljessebb sugár to´´ré elo´´.

Az sugarak reá veték magukat az kalitkára, s az szikla kristájokra. Azok remegni kezdenek, mintegy védekezvén, de mind hiába, mind a ketten porrá robbanának széjjel.

Ekkoron az ellen fejvesztetten meneku´lé s elhagyá az Izrael és Júda fo´´ldjét.

14(pc13)/Jelenet.

Szinhej. sokfelé.

A narrátor:

” Ezek után még to´´bbszo´´r támadák meg az ellenek az Izrael és Júda fo´´ldjeit – de ekkoron immárl az o´´ket segíto´´ so´´tét ero´´k immár nem állottak a rendelkezésu´´kre.  – Azonban Dávid , élén a frigyládával mindég  s to´´bbnyire teljessen harc nélku´´l  meghátrálásra kényszeríté az elleneket.

Az ellen, mihejst megjelenék az Dávid gyo´´zedelmes serege – ajkukon do´´rgedelmes zsoltár énekléssel, élen az frigyládával, – ro´´gvest fejvesztett meneku´´lésbe kezdettek vala.

S így élt s uralkodott bo´´lcsen s szeretetben az dicso´´ Dávid kiráj, mígnem mego´´regedvén elmondá az o´´ jo´slását és intelmeit az halállos székén mej a tenger fo´´lé emelkedék egy magas dombon honnan látá az sokaságot s az tengert a leáldozo´ nappal.

Dávid király(73v):

” Már nem sokára ithagyék én titeket, szeretett népem. O´vva intelek titeket a testvér nép viszájokto´l. E´ljetek egymást szeretvén , valamint békében a titeket ko´´ru´´lvevo´´ népekkel.

(84v)Nagy jo´´vo´´ vár reátok: A ti soraitokbo´l , az én szo´´vetségembo´´l szu´´leték meg úgy jo´ ezer év múlva az nagy világ megválto´,(90-v-VvG-kad.) (zsoll.éb)mej az égben fogantaték s ott hejezék bé  egy nagyon ifjú szu´´z leányzo´ méhébe.

(93v)O´´ az égi enthithászok jo´ságos vezére vala, az U´-r egységet teremto´´ kedves  fia. ”

A narrátor:

Az ko´´vetkezo´´ gondolatok elmondása ko´´zben az ido´´s Dávid kiráj az egyre fokozo´do´ indulat s érzu´´let hatására fokozatossan felemelkedék az székébo´´l, végu´´l is úgy áll az nép elo´´tt , szinte mint egy isten, s a nép szívét -mindezt látván –  ámulattal teli révu´´let és szent borzadáj to´´lté be- s végu´´l mido´´n  az Dávid az emberi faj s  mindenséget beto´´lto´´ enthitászok dicso´´  Isteni kirájságáro´l beszél, szent ámulatában egy emberként hátreho´´ko´´lve térdre borúlának .

Dávid:

“Elindítja az világméretu´´ mozgalmát, amej a hitben, reményben s fo´´leg a ko´´lcso´´no´´s szeretetben, s megbocsájtásban egyesíté az világ o´´sszes népét nemzetségét és faját, magalkotván így az U´r dicso´´, mindent egyesíto´´  világ ki-rá-jsá-gá-t.(113v)S ezáltal az emberi faj felemelkedék megértvén és megho´dítván az egész universitást, mindenséget,s a mindenség enthitászaival nagy egységet alkotván – —(122v)békességgel  – bételjesítvén ezáltal a Teremto´´ eredeti szá-ndé-ká–t az (128v-VvG-kad.id.)általa megteremtett emberpárokat  illeto´´leg.

(131v)De o´vakodjatok az gonosz ero´´kto´´l , mejek a semmibo´´l s az u´´rbo´´l jo´´vének elo´´.

(136b)Itt van ez a frigyláda, ezt rejtsétek jo´l el mindenki elo´´l, mivel igen csak iszonyú ero´´t  hordoz s ezáltal igencsak veszéjjes.

S csakis akkor vegyétek elo´´, ha ismét nagy veszéj támad a semmibo´´l s az u´´rbo´´l a népeitekre, az emberi fajra.

(143v-éb-zsoll.VvGkad.id.)E´ljetek békében és felebaráti szeretetben , sokasodjatok s to´´ltsétek bé eme világot , valamint minden világokat,a mindenségben, s testvériségben a mindenség o´´sszes enthitászával.  ”

Narrátor:

Ezek után Dávid  – az leáldozo´ napot nézvén az tenger foĺo´´tt, szép csendessen, arcán boldog mosojjal eltávozá.

Uto´játék.

Színhej. Péter és E´va tengerparti lakheje.

Ismét otthon – megjelennek az idegenek.

A két fiatal:_

” Itt van az általunk szerzett leírás, valamint a maradékbo´l szármaszo´ minta”

Az idegenek megvizsgálják , majd szo´´llnak:

” Igen már részben  sejtju´´k az o´´sszetételét”

A két fiatal:

“…nos tehát mit találtatok…?”

Az idegenek:

“…sajnos ezt még ti nem érthetitek meg…a ti tudományos, agykapacitású szintetek nincsen ezen a fokon. Pontossabban mondva a mi szintu´´nket is meghaladja ezen úgymond “technolo´gia” – ahogyan ti használjátok ezt a kifejezért , nem egésszen pontossan és talállo´an.

Mindenesetre sok ojasmi mellett , amit már mi is értu´´nk , de ti még nem, s amit még mi sem értu´´nk – az általatok , nem egésszen pontossan,  szubatomáris részecskéknek nevezett  o´´sszetvo´´kben, ahogyan ti mondjátok a kvantum elemekben, – a ti általatok Hygs “részecskék”, “mezo´´k” to´´mény koncentrátuma van jelen, s emellett hm. úgymond “megfagyott” állando´an jelenlévo´´ virtuállis tachyonok , áttransponállo´dott “gravitonok”, stb.

Persze ez csak a jéghegy csúcsa.

Mindenesetre ez már talán megvédheti a ti fo´´ldeteket.

De emmiatt kapcsolatba kell lépnu´´nk a ti ko´´zvetítésetekkel a tízek csoportjával – s így a jo´´vo´´ben, ha aktuállis lenne a veszéj, ko´´zo´´ssen, ti ketten, mi és a tízek nagy valo´színu´´séggel elháríthatnánk a nagy veszéjt.

Búcsúzunk.

Eltu´´nnek a fényben.