David -the winner king of the Izrael – opera act 1

98
Publikované 17. októbra 2019 od

2011-11.opera in opern cycle “From darknes bis lichtkeit”

Theshort content of the 11thopera: “David – the winner king of the Israel and Judaea.”Ourprotagonists Peter and Eve are visited by the alien entities againand teleported to the age of the King David. They are also warned,that from the dimension out of the time and space, and powered by theabsolute chaos and darkness, the army of the “fallen” (previouslyangel) entities wants to penetrate into our dimension, and they wantto rule our world. Probably even David fought against them with thetechnology which was given to him by the lighting, energetic andspiritual angel beings. (Note: Fromnow on the whole libretto iswritten in the Hungarian, but also in the apocryphal-biblicallanguage, until the return of the two youngsters into the present.)Wesee young David in a different dramatic situations, apart of theothers also as he fights against the enemies, the Philistines, andeven against Goliath. Later on Israel is attacked by the variousenemies, several times also by the Philistines. Once during the nighthe has got a dream where the angel announces him that he has toprotect himself and also his nation because from his bloodline themessiah will come, conceived in heaven, brought by a virgin fromEarth, who will be the messiah of the whole mankind, and who willspread the idea of the universal love around the world.Lateron, all of the enemies with the powers of darkness want to surroundIsrael and destroy it so much, that there will be just a massivecrater left instead of it. They will bring a glassed cage with themwhere the monster is, who calls himself “5-6-7”. He is not fromthis world and he is able to destroy everything.They can savethemselves just the way that all of the men will go to the slaveryand they will have to take over the pagan faith, and all of the womenwill be prostitutes. David is desperate. During the night he iscrying and asking God for help. Later that night he sees a shine inthe sky and in a shinny ray a lighting being descends on Earth. Ittells David that his prayer was heard and he will get the sketch ofthe new Ark with the appropriate equipment. It has got an enormouspower which was just in the birthof the world. Beware ! It can beused just by an unimpeachable person and just for the purpose ofgoodness, otherwise the Ark will destroy the user himself.Inthe morning David shares the happy news with the nation of Israel. Infront of the enemy he demonstrates the power of Ark. He just slightlyopens it and the ray comes out which immediately destroys an islandclose to them. The whole army of the enemies starts to fear andwithdraws, but the monster in the glassed cage shouts: “Now I willdestroy you and the whole population of Israel!” Immediately ascary dark cloud comes out of him with heads made of stones andcrystals. From the crystal heads a scary thundering rays come out.David then opens the Ark a bit more, and the ray which comes out ofit immediately turns to ashes and dust all of the crystal headstogether with the cage with a monster. The enemies are running away.Since this day the King David achieved many victories. Finallyhepeacefully dies during the sunset.Ouryoung scientist travel back to the present and they are welcomed bythe extraterrestrial entities. They say that they don ́t know enoughyet, but with the help of the technology in the Ark they should beable to destroy the powers of darkness. They will also have tocooperate with the even more evolved entities to get a clue what todo and where, even if they are not suppose to impact the life of thelower

entities

Komplet apokrif  ungar :

 

Dávid – Izrael és Júda gyo´´zedelmes Királya.

Fantasztikus, misttikus – sci-fi, internetes opera-orato´rium.

 

(2011 VIII. 14.-15.) (Megj.: A szo´´vegek az ismert bibliai , valamint “az ido´´sebb Tesla által

talált o´´srégi, eredeti bibliai tekercsek” alapján készu´´lt)

 

Elo´´játék.

Színhej Péter és E´va tengerparti lakheje. ro´´vid enyelgés után megjelennek az idegenek.

Péter és E´´va:

“…sajnos már számítottunk a hamarosani megjelenéseitekre… ugye nem volt elegendo´´ek  a Tesláto´l kikémlelt informácio´ink …?”

Az idegenek:

“… sajnos nem… bár sokat megtudtunk belo´´le… fo´´leg ami a Tesla által kevésbé eltitkolt eredményeit illeti…azaz amiket a pravoszláv kolostorban talált tekercsekben leírtakto´l  fu´´ggetelenu´´l is elért eredményeit illeto´´leg… s ezek igazolták a feltevéseinket… miszerint Tesla hihetetlenu´´l megelo´´zte a korát … még az Einstein, Bohr, Planck, Heisenberg csoporthoz képest is…talán csak a ti 1980-2000 után fellépo´´ Saskind, Howkins, Lisik, Turek féle csoporthoz lehetne hasonlítani…s úgy néz ki, hogy mindezeket az eredményeket, matematikai egyenleteket a pravoszláv tekercsekto´´l fu´´ggetlenu´´l érte el, azok befojása nélku´´l is elérte volna…

De amit az eredeti bibliai leirások alapján megfejtett második Dávidféle frigyláda tartalmát illeti, … nos hát erro´´l vajmi kevés informácio´t kaptunk… nyilvánvalo´an azért, mert Tesla túl veszéjesnek tartotta az egészet , s emmiatt ojan jo´l elrejtette a kéziratokat meg az azok alapján készu´´lt feljegyzéseit, matematikai egyenleteit, hogy talán már o´´ maga sem találná meg.

Viszont a korábban felvázolt veszéj – a civilizácio´s bojgo´k felrobbanásáínak sorozatai, illetve az úgynev. “5-6-7” valakik (kik?,ki?) megjelenése s a fo´´ld akár teljes gyermekpopulácio´jának megsemmisítése, ill. a fo´´ld teljes lakosságának elpusztítása nagyon is akút veszéj . S az,úgymond “ido´´ben”,s  “más” (az emberek számára érzékelhetetlen változást jelento´´) dimenzo´ban visszatért tízek csoportja sem jutatott semmi eredményre. Egyelo´´re csak annyit sikeru´´lt kinyomozni, hogy egy szupertitkos globállis (fo´´leg USA vezetésu´´) csoport (“Fényes égbolt ” fedo´´ névvel) szinténi tud már az interenten bojongo´, szuperinteligens entitásokro´l valamint a mu´´ testbeli alakjaikro´´l, – s megpro´bálja, a tízek csoportjához hasonlo´an elhárítani a végveszéjt.

Persze o´´k még azt sem tudják – ellentétben a tízek csoportjával – , hogy valo´jában mekkora is a végveszéj s mi minden forog kockán.

A tízek csak annyit tudnak, hogy minden valo´színu´´ség szerint fo´´ldo´´nkívu´´li eredetu´´ az egész jelenség.

Persze mi sem voltunk tétlenek – amellett, hogy fojamatossan pro´báljuk , egyelo´´re eredménytelenu´´l , felvenni a kapcsolatot a “Doktorral” – sikeru´´lt egy és mást kinyomoznunk.

Látjuk , hogy nagyon felfigyeltetek e hír hallatán. Sajnos csalo´dnotok kell, mivel eme eredmények oj szinten vannak – ezért ne sérto´´djetek meg – ami messzemeno´´en meghaladja a ti , a fo´´ldi homo szapiensz-szapiensz tudati szintjeiteket.

Csak annyit tudunk mondani, hogy – ezekro´´l bizonyára már ti is tudtok  s amiket a  ti Turok, Saskind, Howkins, Lisik féle elméletek csak részben megértve pro´bálnak megragadni – a fo´´ldi homo-sapiens-sapiens szintu´´ entitások a teljes , astro-kvantumfizikai valo´ság csak egy igen szu´´k részét képesek érzékelni, verbalizálni, matematiakilag egyenletekbe foglalni – egyelo´´re. Persze ez késo´´bb másként lesz. ”

Lerajzolnak az ujjaikkal egy fény lapot as levego´´be, jobban mondva egy fény ko´´rt. Benne egy szu´´k vonalat.

Fojtatják:” Nos eme szu´´k teru´´leten mozog  – egyelo´´re ! – a fo´´ldi homo sapiens-sapiens entitás.      Pedig az úgynev. teljes valo´ság etto´´l jo´val  gazdagabb. (Rámutatnak a go´´mb u´´res , htalmas két részére.)

Erro´´l még vajmi keveset ,azt lehet mondani, hogy semmit sem tudtok.

Ti még csak – Egyelo´´re! – itt ott sejtitek a to´´bbi, számotokra egyelo´´re még érzékelhetetlen, fo´´lfoghatatlan s a ti úgynev. “matemetikai tudomány egyenletek” által nem megragadhato´ , részt  – amejeket hol hollografikus paradigmként, holl paralel világegyetemként, hol membrán elméletként, hol végtelen terjedelmu´´ nme lokállis szubatomáris részecske elméletként, vagy térto´´l fu´´getlen szubatomáris informácio´k azonnali ko´´lcso´´nhatásként magyarázzátok, – no persze az egyszeru´´bb egyének egyszereu´´en csak paranormállis jelenségként magyarázzák az egészet.

Csak annyit tudunk mondani, hogy a veszéjjes entitások – pl. az úgynev “5-6-7” valami, valo´szinu´´leg , a már ti általatok is sejetett , to´´bbi dimenzio´k, azaz az elementáris részecskék számotokra még ismeretlen tulajdonságai ko´´zo´´tti , hm. úgymond “résbo´´l”, “u´´rességbo´´l”, ha úgy tetszik “dimenzio´k ko´´zo´´tti u´´rességbo´´l” jo´´nnek elo´´. A ti egyu´´gyu´´bb fo´´ldi embereitek úgy mondanák, hogy a “pokolbo´” “bukott angyalonként” jo´´nnek elo´´.

Etto´´l to´´bbet nem tudunk mondani.

Mindenesetre annyira veszéjesek, hogy csak a második “frigyláda” tartalma tudná csak o´´ket megállítani.Amit persze még to´´lu´´nk is magasabb szinten lévo´´ entitás képviselo´´je, úgymond a “Teremto´´” ko´´zvetlen “ko´´vete” adta át Dávidnak a végveszéj idején, azzal hogy csakis demonstrácio´s céllal használhatja fo´´l, ku´´lo´´nben, egyébként  a készu´´lék nem mu´´ko´´dne.

Most hasonlo´ veszéj fenyegeti a fo´´ldet, ezért kell a készu´´lék elméleti leírása.

Vissza kell térnetek virtuállis “dimenzio´ban” az Izrseli dávid király idejébe és hejére- mint annyiszor , most is készu´´ljetek fo´´l az “utazásra”.

Az idegenek s a két fiatal eltu´´nnek.

 

I Felvonás.

(Megj.: az etto´´l kezdo´´do´´szakaszok a Tesla pja által talált o´´si bibliai tekercsek egyes részletei alapján készu´´ltek.Valamint fo´´leg  a narrátor szo´´vegei ko´´vetik ezeket a szo´´vegeket.)

 

1/ (pc2)Jelenet. Színhej : A ko´´zelkelet Ido´´pont cc. az ido´´számításunk elo´´tti elso´´ évezred kezdete tájékán. Betlehem, mej annak idején ko´´zel volt az akkor még hatalmas Holt tenger ko´´zelében.

(A két fiatal virtuállis szilu´´etjei a háttérben.)

Narrátor: “Mikoron Saul – egy égi sugallat formájában – tudomást szerzett arro´l, hogy Betlehemben kell megtalálnia az új Júda és Izrael kirájá, a Betlehemi Izáj házában, elmené Betlehem városába. Meglátogatá Izájt s felkéré, hogy mutatá bé néki az o´´fiait. Izáj bémutatá az Saulnak az o´´ fiait, de Saul egyikben sem vélte feismerni Izrael és Júda új kiráját. Ezért megkérdé Izájt, hogy vala néki még egy fiú gyermeke. Izáj válaszolá Saulnak, hogy van, de kint van az fo´´ldeken s nagyon ifjú, szinte még gyermek. Izáj szo´lá az o´´ szolgáinak, hogy menjenek a legkissabb fiáért.

Mido´´n (19)béjo´´vén a szinte még gyermek Dávid, mejnek igen szép és pirospozsgás arca vala, Saul ro´´gvest felismeré benne Izrael és Júda új kiráját.

Felkéré(23) Izájt, hogy adá néki Dávid fiát. Izáj teljesíti Saul kérését.

Ezentúl az ifjú Dávid Saul udvarában éle. A narrátor ko´rus(25v):

” O´ te szép ifjú- Dávid… te lészel Izrael és Júda na—gy  s dicso´´ királya-…

Dávid, Izrael és Júda na—gy és di-cso´´— ki-rá—ja, kirája!”

 

2(pc3)/ Színhej – egy rét a fo´´ldko´´zi tenger partján.

Narrátor:” So´´tét felho´´k gyu´´lekezének az Izrael valamint az júda egén: Izrael és Júda népe, harcosai egymás ellen nagy haraggal érezének, s evégett háborút szándékozának idítani. Ekkoron (15)Dávidon igen ero´´s kétségbeesés vevén ero´´t, látván az értelmetlen testvér viszájt s majd megynyugodván (19)felálla vala egy az  tenger fo´´lé magasodo´ ko´´szirtre.

Az kimagaslo´ szirten,a zsenge, szinte még gyermeki volta ellenére,  úgy néze ki, mint egy ifjú ho´´s tu´´nemény , kipirult lelkes arcával.

Ezt látván a két sereg, szent borzadáj és révu´´let ko´´lto´´zék az o´´szíveikbe.

E´s Dávid   imigyen szo´llá a viszájkodo´ két sereghez.:

Dávid(51v-falsett):

” Fejezzétek bé eme értelmetlen és az U´rnak nem tetszo´ viszájkodást.

Ti testvé-r nép vagytok, ahogyan az o´´sszes eme tengerparti nép. E´lju´´nk testvérségben. Ha nem, félek ,(66-énekzsolozmázás-b) hogy sok ezer év múlva oj értelmetlen viszáj kerekedék az itteni két testvér nép ko´´zo´´tt, amej háborúba taszíthatá az egész világot .

(75v)Emezt akarátok? Hogy a no´´itek, gyermekeitek értelmetlenu´´l ha-ljanak me-g?

(90v)legyetek testvérek és bé-ku´´ljetek ki.”

A két nép képviselo´´i:

” Megfogadánk a te tanácsaidat, o´ ifjú Dávid, s kibéku´´lénk.”

 

 

3(pc4)/ Jelenet.Színhej. Egy rét a Holt tenger ko´´zelében. A filiszteusok iszonyú ,roppant seregével szemben Izrael maroknyi serege.

Narrátor: ” Mido´´n az filiszteusok térdre akarák kényszeríteni az Izrael lakosait, nagy félelem támad az o´´ szíveikben, látván az iszonyú sereget (37-to´´l)élu´´ko´´n az iszonyú, behemo´t Go´liáthal.

Imígyen szo´llanának(54v):

O´ Urunk ! Végu´´nk van. Ki segít rajtunk?

Eme iszonyú Go´liás elpusztít minket!?”

Ekkor Dávid , ki még szinte gyermeknek néz ki, megszo´llalá(69v):

“Ne félj én népem , kiállok a be-he-mo-´th e-llen.”

Ekkor az Izrael népe szo´´rnyu´´lko´´dvén kiabállá:

” O´ Istenem , Szegény Dávid, hiszen egyetlen ,akár gyenge csapással elpusztít téged eme Go´liás.”

Dávid ekkor elo´´vevén parittyáját, mejjel igen jo´ tudott bánni, egy ko´´darabot raká bé abba s kilo´´vé Go´liás szemébe. A ko´´ kiloccsantá az Go´liás szemét, valamint kiloccsantá annak egy rész egyvelejét. Go´liás ro´´gvest a fo´´ldre suíjtandá.

Látván emezt a filiszteusok serege, megijedén s elsomfordála Izrael fo´´ldjéro´´l.

Látván mindezeket Júda és Izrael békés népe, o´´ro´´mzengésben kezdé ki(148v):

“O´ te dicso´´ Dávid , az U´r megsegített,nagy király lesz Dávid és kivállasztott népe!”

 

4(pc5)/ Jelenet. Színhej Saul palotája. Majd egyébb hejeken.

Narrátor:” Saul – hallván dávid felemelkedo´´ csillagát – szívében mero´´írígység terebéjjesedik el.

Tervezé az Dávid meggyilkolását. Dávid ennek hírére megszo´´kék, elmenekuí´´lé.

Adulámba meneku´´lé Saul nagy haragja és gyu´´lo´´lete elo´´l.

Saul nagy  és irgalmatlan haragjában meggyilkolá az No´bei papokat.

Dávid eko´´zben fo´´lszabadítá az Keilu népét.

Mivel Saul továbbra is u´´ldo´´zé az ártatlan Dávidot , az a Máon sivatagba meneku´´lé.

Ekkoron o´´nno´´n védelembo´´l dávid majdnem mego´´lé az Sault. De végu´´l is megirgalmaz néki.

Végu´´l is Saul nagy ,látszo´lag mintha haragja csillapodná és kibéku´´lné az Dáviddal , de ez nem tarto´s, csak látszat kibéku´´lés.

De nem sokára ismét haragra gerjedék az o´´ irgalmatlan szévében az Dávid iránt s ismét u´´ldo´´zni kezdé amazt.

Ekkor ismét Dávid majdnem mego´´lé az Sault, de az utolso´ szempillantásban ismét megkímélé amaz életét.

 

5(pc6)/ Jelenet.Ismét a Holt  tenger partján lévo´´ harcmezo´´.

A narrátor:”A filiszteusok nem felejtvén a korábbi nagy szégyenteljes kudarcukat, ismét Izrael népére támadának.

Az Izrael népe és serege , látván az iszonyú túlero´´t, Roppant félelem fogá el az o´´ szíveiket.

Imígyen fohászkodának az U´rhoz(41v).:

” O´ nagy Adonai ! Segíts rajtunk az nagy inségu´´nkben. Ko´´nyo´´ru´´lj rajtunk és az asszonyinkon,  gyermekeinken,o´´regeinken.Ne engedd, hogy nyomorúltan elpusztúljunk.”

Ekkor Dávid imígyen buzdítá az népé(81v)t:

“Népem! U´gy harcoljatok, hogy az U´r felkent hedserege vagytok

(88éb)Ne féljetek, álmomban látám azz U´r ko´´vetét, aki mondá nékem, hogy nagy nemzet leszu´´nk s a mi sorainkbo´l , az én szo´´vetségembo´´l fogá szu´´letni az nagy megválto´, (112v)mej szeretetével,és  irgalmával az egész emberi fajt megváltá, fo´´lszbadítá – fényt, reményt és szeretet hozá néki, s mero´´ben új világot teremtvén ezáltal itt s a világegyetemben.

(127-to´´l-éb)Az U´r nem engedheté meg, hogy eme jo´´vendo´´lések ne to´´rténhessenek meg, mivel (130v)ez az U´r világmindenségi szándéka.

Ezért ne csuí´´ggedjetek, az U´r vélu´´nk van. ”

Narrátor:”Ekkoron oj ero´´ és bátorság fogá el az Izrael népét, hogy azok iszonyú ero´´vel és do´´rgedelmes zsoltár énekléssel támadának az filiszteusok seregének. Az filiszteusok látván az iszonyú orkánként ko´´zeledo´´ Izraeli sereget, roppant félelembe esék, s fejvesztett zuí´´rzavarban kezdék vala menkeku´´lni. ”

 

6(pc7)/Jelenet.

Színhej . Júdakiráji  palotája, ko´´zel a Holt tengerhez.

A narrátor:

” Saul meghalá, s ekkoron Dávidot választák Júda kirájává, ki ekkorára immár szép ifjú heceggé no´´vekedé.

De (21)emezzel Izrael népe ismét nem érte egyet, s ezért viszájjal támadá az Júda népére.

Ekkoron Dávid ismét kibékuí´´lésre buzdítja a két népet:

” Ti mind testvérek vagytok ! Béku´´ljetek ki, mivel az U´r megbu´´nteté a sok ezer év múlva itt élo´´ testvér nép leszármaszottaikat s végnélku´´li háborúba taszítá amazokat, mej véguí´´l , egyetemes o´´sszvilági háborúval fenyegeté az világ népeit.  Emezt akarátok?”

Ekkor a két viszájkodo´ nép kibéku´´lve énekelé(88v):

” Megfogadánk a te tanácsaidat, o´ ifjú Dávid, s kibéku´´lénk.”

Majd  egymást áto´´lelvén ezúttal egy testvérként éle az Izrael és Júda fo´´ldjén. ”

 

II.Felvonás:

 

7/(pc-cd8)Jelenet.Színhej – sokfelé Izrael és Júda fo´´ldjén.

A narrátor: ” Emezek után még to´´bben támadának Izrael és Júda népére. A filiszteusok ismét és még sokan mások. De Dávid biztatá az o´´ népét, és figyelmezteté o´´t az U´r jo´´vendo´´lésére és szándékára.

Ezen szavak újbo´ é sújbo´l ero´´t adának Izrael és Júda népének

s imígyen Dávid népe gyo´´zedelmeket aratá az ellenséges támado´kon, – megkímélvén azok asszonyaikat és gyermekeiket , valamint o´´ragjeiket. (atacca)

 

8/(atacca)(pc-cd8)      Színhej . Izrael fo´´ldje, valamint a holt tenger partja.

Mido´´n dávid immár harmadik éve uralkodá békében és szeretetben Izrael és J úda fo´´ldjén, (20)Iszonyú vész támadá az I!zrael és Júda bátor és békés, szereto´´ népeire.

Az filiszteusok nem bírván lenyelni az  hármas vereséget, fo´´lbuzdíták az o´´sszes ko´´rnyezo´´ népet , mejek félhold alakban vevék ko´´ru´´l Izrael és Júda fo´´ldjeit, hogy eggyu´´tes ero´´vel támadják meg Izrael és Júda népét, azzal a szándékkal, hogy a férfiaikat, valamint gyermekeik és asszonyaik egy részét  o´´ldo´´ssék le, vagy zavarják o´´ket a nyugati tengerbe, s a maradékot hurcolják el rasbszolgának , gyermek, no´´´i valamint férfi prostituálltaknak.

Izrael és Júda fo´´ldjét pedig tegyék az fo´´ldel egyenlo´´vé.

Ko´´ru´´lvevék az o´´sszes ellenséges néppel Izrael és Júda fo´´ldjét.

Ekko´´zben amazok so´´tét mágusaik segítségévelelo´´hívának az so´´tét és démoni elemek segítségét, mejek elo´´jo´´vének  az ismeretlen világokbo´l és terekbo´´l, ido´´tlen ido´´ikbo´´l. (atacca)

 

9/(atacca)(pc-cd=8file) Jelenet. Színhej – A holt tenger partjai.

Narrátor(93b):

” Az iszonyú ellenség elku´´ldé elo´´ ko´´veti seregeit , bémutatván az iszonyú erejeiket.

Dávid , egy maroknyi hadvezeto´´ivel várá o´´ket.

Az ellenségek elo´´ko´´vet vezeto´´i  elo´´jo´´vének to´´bb iránybo´l .

Az egyik csoport , – lándzsáikon s sisakjaikon az “5-6-7″ számokkal megjelo´´lévén – egy hatalmas u´´veg kalitkát hozának. Benne so´´tét szurkos párában egy borzalmas szo´´rnyszeru´´ lény lakozék. Megszo´llalának(97b):

” Adjátok meg magatokat egy hét múlva, addig várakozunk. Ez esetben a gyermekeitek felét elviszi eme lény az u´´veg kalitkában, a to´´bbit, a bájosakat elvisszu´´k magunkal gyermekkurváknak, valamint az asszonyaitok, a bájosak felét, valamint a bájos, szép ifjúaitok felét is, a to´´bbit belezavarjuk a tengerbe. Aki nem fullad meg, azt lemészároljuk. ”

Ekkoron megszo´lalá, iszonyú hangon a kallitkába lévo´´ szo´´rny(123b):

” Vagyok az 5-6-7! Kellenek az porontyaitok fele, hogy végtelenu´´ĺ élvezkedhessu´´nk rajtuk- o´´ro´´kko´´n o´´ro´´kké, míg a poronytyok is o´´ro´´kko´´n o´´ro´´kké poronytyok maradának.”

S ekkor(129) kissé megbillenté az kalitkát, ahol elo´´bukkaná egy kisgyermek arca, teljességgel eltorzúlva, valamijen maszkal az arcán.

”  Ha nem engedelmeskedtek , akkor mindnyájan meghalltok, mind egy szállig.

Mint mondottuk, egy hét haladékot kaptok. ”

A másik iránybo´l pdig egy másik szo´´rnyu´´ elo´´ko´´vet csapat vezeto´´ jo´´vén elo´´, sisakjaikon s páncélzatain a 6-6-6 jelvénnyel, valamint egy horogkereszt emblémával.

Elo´´hozának egy hatalmas sziklako´´vet, mejro´´l azt mondák, hogy nem e világbo´l származék.

A sziklako´´bo´´l hatalmas kristájszeru´´ képzo´´dmények ágaskodának kifelé.

A vezérek egy másik ko´´vel megsimogaták az kristájokat, mido´´n azok ro´´gvest iszonyú emberfejekké vállanának s megszo´´llanának. :

” Adjátok meg magatokat eme népnek, mert akkor csak a népeitek felét zavarjuk a tengerbe , ko´´zben lemészárolván azokat. A másik felét , a csinosabbakat,  szemrevalo´bbakat ifjabbakat elviszik gyermek, leány, asszony s  ifjú prostituáltaknak.

Ha nem, akkor tátongo´ u´´rt hagyunk egész Izrael és Júdas fo´´ldjén.

Most bémutatánk az ero´´nket.”

Ekkoron (147)az egyik kristáj fejbo´´l egy vakíto´ sugár lo´´velék ki, amej az egyik ko´´zeli fát ro´´gvest porrá hamvasztá el. Majd egy másik fejbo´´l egy másik sugárnyaláb harolá elo´´, mej egy hatalmas ko´´ sziklát izzé-porrá gyúrá o´´ssze.

A kristáj fejek megszo´´llalának:!

” Mi az egész világotokat is képesek vagyunk egy szemvillanás alatt elpusztítani.”

Ekkor(156) egy fényes kép jelenék meg a feju´´k fo´´lo´´tt, ahol látni vélni, hogy az egész Izrael megsemmisuí´´lé, s a hején irdatlan juk tátong. Majd látni az fo´´ld gojo´bist, amint széthullaná.

Ezt látván Dávidot és a barátait rettento´´ félelem fogá el.

Az ellenség elo´´ko´´vetei fojtaták:

“Egy hét haladékot kaptok.”

 

 

10/ (pc-cd=9file)Színhej az Izraeliták és Júda  ideiglenes tábori , kiráji palota sátora.

E´jjel. Dávid kimené az pusztába és térdre borulván, keservessen rívva , imígyen fohászkodék az o´´ nagy kétségbeesében.:(5v)”Ja–j,ja–j!!Ja—–j!”

(9v)”O´- nagy U-ram! Dicso´´ Adonai! O´- nagy Uram! Dicso´´ Adonai! (17v)A világ termeto´´je,  (18v)mindenség teremto´´j,e mindenség teremto´´je (20v)és irányíto´ja !

(21v)Ha akarod , hogy (22v)bételjesedjék(23v) a te nagy akarato-d, valamint, hogy mi , Izrael (25v)és Jú-da népe bételjesítse a Te nagy jo´´vendo´´lése-det (28v)a világmegválto´ és új világot teremto´´(30v) megválto´ddal , a te dicso´´ fiaddal , -(32v) kérlek- ne hagyd nyomorultúl elveszni a semmibe eme dicso´´- népet. (36v)Hát akkor mivégre segítettél megszabadúlnunk az Egyiptomi fogságbo´l, szétnyitván az tengert?

(41v)Mire volt jo´ az egész, ha most elveszu´´nk.

(43v)O´ Uram! Tehetetlenek vagyunk eme iszonyú ellennel szemben- elvesztu´´nk.

O´ nagy U´r! segíts! Legyen meg a te akaratod, hogy eljo´´hessen a te dicso´´ országod, (zsollozmázás az adott hangoko=51v)az o´´ro´´k s dicso´´, szeretetteljes kirájságod az egész világon, minden nép számára, itt és a mindenségben – ahogyan a pro´fétáid már mindezt megjo´´vendo´´lék.

De kérlek, ha segítesz , ne úgy tedd, hogy ellenségeink elpusztúljanak, asszonyaikkal és gyermekeikkel, hanem csak félemlítsd meg o´´ket.

(63v)O´ Uram , ko´´nyo´´rgo´´k ,esdekelek , segí–ts!”

Maj dávid o´´sszeroskadá s keservessen zokogva , elhalo´ suttoggással mondá(sut-b):

” O´ Nagy Uram! Ne hagyd nyomorútúl elpusztúlni e szerencsétlen , sanyarú-hányatott sorsú  népedet. Ne hagyd, hogy a dicso´´ terved a világgal s a mindenséggel elvesszen.”

 

 

11(pc10)/ Jelenet. A kiráji sátor elo´´tt.

Dávid hirtelen ferliadá az álmábo´l,- s mintha valami beslo´´ hangot hallaték”Dávid ébredj! , Meglátogatá téged az U´r angyala!”   – s mivel valamit sejté elo´´re, evégett felkele.

Kimené a sátor elé, majd a pusztába. Ekkor észrevevé, hogy a feje fo´´lo´´tt hatalmas fénnyeség támadá, mejbo´´egy vakíto´ fény sugár ereszkedék alá. Az sugárban az U´r angyala szálla  alá ,csodállatos  ragyogo´ , fényes sugárzo´ testben, mintha az egész teste fénybo´´l lévén.

Ekkor az Dávidot nagy félelem to´´lté el, látván az U´r angyalát, s letérdele az látvány elo´´tt.

“O´ Uram, nem vagyok mélto´ a re látogadásodra. !

Amaz megszo´lalá igen szelid , csodállatos éneklo´´ hangon(26éb):

Ne félj, o´ nagy  s dicso´´ Dávid, kinek szo´´vetségébo´´l fogá szu´´lni egy tizenhárom éves szu´´z leányzo´ – mej a mennyekben,az égi szekerekben, az angyalok ko´´zo´´tt fogá megfogantatni azt  amej az U´r legkedvesebb fia vala -s a mindenség társteremto´´je, s vezére vala, – s lészen eme fo´´ldo´´n emberi alakban – s O´´ lesz az eme  emberiség megválto´ja, -O´ ne í´´ggedj Dávid! Az U´r meghalgatá az kérésedet, s elkuí´´ldé engemet, hogy segítsek. ”

Ekkor a semmibo´´l ott teremék egy fénybo´´l valo´ papírusz tekercs, mejre az fénylo´´  ujjával felrajzolá néhány írást.

Majd az angyal fojtatá(38b):

” Itt van az írás amej alappján elkészíted az U´r szándéka szerint a régi frigyláda új változatát. A hozzá valo´ ezko´´zo´´ket majd megadánk néked.

Ebben a ládában oj ero´´ fog lakozni, mej csak a világteremtés elso´´ pillanatában volt jelen, a mindenség erejének o´´sszeto´´mo´´rített  isteni parányi részei, mej részek egybe tarták  a mindeség matériáját. .

De figyelmeztetu´´nk, hogy csakis tisztes, jo´, szereto´´  és csakis védekezo´´ szándékkal lehet használni, azaz csakis bemutatás képpen.

Ku´´lo´´nben a láda nem mu´´ko´´dik, rosszabb esetben, gonosz , pusztíto´  szándék esetén a felhasznállo´ját pusztítja el. A láda megérzi a felhasznállo´ szándékait, ojan , mint a teremto´´ ezko´´ze lenne.

(56b)Járj sikerrel o´ nagy Dávid!”

Ekkor(61) az angyal ismét felemelkedék az fénysugárban, s a mennyei fény eltu´´nék,és szemvillanás alatt tovaszáll egy elillano´ fénysugárban a menny so´´tétjében.

 

12(pc=11)/Jelenet. Az elo´´bbi színhej.

Dávid reggel felébredé, s értetlenu´´l nézé amint meglátván maga ko´´ru´´l az fura tárgyakat, mejek még az estve nem valának ott, valamint a még mindég fénylo´´ papírusz tekercset.

Hirtelen visszaemlékezék egy álmára, mejben mintha az U´r angyala sugallattá volna néki  ezeket a gondolatoka(2)t:

“Ne félj Dávid! az U´r vigyáz az o´´sszes teremtményére itt s az egész  mindenségbeni. Akik még nem tudának felemelkedni, azokat gondos szeretettel o´vja s a már felemelkedett angyalinak segítségével viszi elo´´re o´´ket.

O´vja o´´ket az démonokto´l,-  az angyalokto´l leszakadottokto´l, – de azokat is szeretné visszavinni az felmelkedett szintre.”

Dávid ekkor ro´´gvest visszaemlékezék az éjjel to´´rténtekre s észrevevé , hogy mellette  ott vala az fura fénylo´´, sugárzo´ tekercs , az feliratokkal, utasításokkal, valamint egynéhány fura tárgy, ezko´´z.

Ekkor nagy o´´ro´´m to´´lté el Dávid szívét, s ekkoron (15)kirohaná az sokaságához s imígyen szo´´llá meg(17b):

” Necsui´´ggedj o´ dicso´ népem, mert nagy o´´ro´´m ére engemet s ezáltal titeket is:

Az éjjel meglátogatott az U´r angyala és megadá az új frigyláda elkészítésének a mo´dját. Ez oj segíto´´, de nem pusztíto´ fegyver levén, mej maghátrállásra kényszeríté az elleneinket.”

(Ekko´´zben=37brv- hallani az úr angyalának az énekét.)

Ekkoron (41)a sokaság o´´ro´´m rivalgásban to´´ré ki(45v):

” E´ljen az U´-r! —“—!(49(/1/2)E´ljen a dicso´´ Dávid,Dávid, Izrael nagy kirája.

(56v)A-z U´-r megmentett mi-nke-t.!”

 

Emezek után dávid szorgalmassan készíté elo´´ az U´r angyaláto´l kapott leírások alapján az új frigyládát.

 

13(pc12)./Jelenet. A színhej az elo´´bbi, de ezúttal ko´´zelebb a nyugaqti nagy tengerhez.

A narrátor:

” Mido´´n az o´´sszes ko´´rnyezo´´ nép iszonyú serege ko´´ru´´lvevé a parányi Izraeli sereget, elo´´jo´´vének az ellenség ko´´vetei, sokan és hozának magukkal az kristájos sziklako´´vet, valamint az u´´veg kalitkába zárt szo´´rnyet .

Megkérdé(13b):

“Megadod-é magad Izrael és Júda szemét, semmirekello´´ , alantas népe?”

Dávid(25v):

” Hiába sérted a mi kivállasztott és dicso´´ népemet, (30v)mi nem adjuk meg magunkat.

Ti- fogtok gyáván elmeneku´´lni eme rettento´´ ,rettento´´- ezko´´zto´´l”   S reámutat a frigyládára.

Ekkor (45)az ellen ko´´veteibo´´l, valamint az u´´vegkalitka szo´´rnybo´´l, s az addigra elo´´bújt kristájfejekbo´´l – iszonyú, gúnyos, démoni kacaj to´´ré elo´´:

Ha-ha-ha! Ezzel a parányi ládával akarsz minket elrettentetni? Ha-ha-ha!

Ekkoron Dávid finoman reá hejezé az fejét a ládára, megsimogatván amazt, majd allig hallhato´an fohászkodá az U´rhoz(53suttogásb):

” Kérlek segíts nagy Adonai”

Ekkor mintegy benso´´ sugallatra , allig láthato´an kinyitá egy parányi résre az ládát.

Amazbo´ ekkoron (60)fényes sugár to´´re elo´´, dávid finoman egy ko´´zeli sziget felé irányítá azt.

Ekkor a sziget fényes sugárban eltu´´né, mintegy ko´´ddé vállá.

Majd (65)egy hatalmas sziklako´´ hegy felé irányítá az sugarat, s amaz azonnal izzé-porrá vállva az  semmivé tu´´nik el.

Ekkoron (69)az ellenek megrému´´lének s hátrállanának.

Nem úgy a kalitkában lévo´´ szo´´rny, s a kristáj fejek.

Megszo´llalá (74)az kalitka szo´´rny:

” Most elpusztítlak mindnyájotokat eme halálos ko´´ddel. ”

S ekkor szo´´rnyu´´ fekete ko´´d jo´´vé elo´´, amej a ko´´zeli állatokat ro´´gvest elpusztítván ko´´zeledé az Izraeli és Júdai seregekhez.

Valamint megszo´´llalának az kristáj fejek.:

” Most elpusztítjuk az egész Izrael fo´´ldjét , iromba, tátongo jukat hagyván hejette.”

Ekkorelo´´to´´rének és  felemelkedének  az kristáj fejekbo´´l az szikrázo´, do´´rgo´´ sugarak az felho´´k fo´´lé , készu´´lve lecsapni az egész Izrael fo´´ldjére.

Ekkor Dávid, mintegy belso´´ sugallatra , egy kissé jobban kinyitá az frigyládát, s abbol ero´´teljessebb sugár to´´ré elo´´.

Az sugarak reá veték magukat az kalitkára, s az szikla kristájokra. Azok remegni kezdenek, mintegy védekezvén, de mind hiába, mind a ketten porrá robbanának széjjel.

Ekkoron az ellen fejvesztetten meneku´lé s elhagyá az Izrael és Júda fo´´ldjét.

 

14(pc13)/Jelenet.

Szinhej. sokfelé.

A narrátor:

” Ezek után még to´´bbszo´´r támadák meg az ellenek az Izrael és Júda fo´´ldjeit – de ekkoron immárl az o´´ket segíto´´ so´´tét ero´´k immár nem állottak a rendelkezésu´´kre.  – Azonban Dávid , élén a frigyládával mindég  s to´´bbnyire teljessen harc nélku´´l  meghátrálásra kényszeríté az elleneket.

Az ellen, mihejst megjelenék az Dávid gyo´´zedelmes serege – ajkukon do´´rgedelmes zsoltár énekléssel, élen az frigyládával, – ro´´gvest fejvesztett meneku´´lésbe kezdettek vala.

S így élt s uralkodott bo´´lcsen s szeretetben az dicso´´ Dávid kiráj, mígnem mego´´regedvén elmondá az o´´ jo´slását és intelmeit az halállos székén mej a tenger fo´´lé emelkedék egy magas dombon honnan látá az sokaságot s az tengert a leáldozo´ nappal.

Dávid király(73v):

” Már nem sokára ithagyék én titeket, szeretett népem. O´vva intelek titeket a testvér nép viszájokto´l. E´ljetek egymást szeretvén , valamint békében a titeket ko´´ru´´lvevo´´ népekkel.

(84v)Nagy jo´´vo´´ vár reátok: A ti soraitokbo´l , az én szo´´vetségembo´´l szu´´leték meg úgy jo´ ezer év múlva az nagy világ megválto´,(90-v-VvG-kad.) (zsoll.éb)mej az égben fogantaték s ott hejezék bé  egy nagyon ifjú szu´´z leányzo´ méhébe.

(93v)O´´ az égi enthithászok jo´ságos vezére vala, az U´-r egységet teremto´´ kedves  fia. ”

A narrátor:

Az ko´´vetkezo´´ gondolatok elmondása ko´´zben az ido´´s Dávid kiráj az egyre fokozo´do´ indulat s érzu´´let hatására fokozatossan felemelkedék az székébo´´l, végu´´l is úgy áll az nép elo´´tt , szinte mint egy isten, s a nép szívét -mindezt látván –  ámulattal teli révu´´let és szent borzadáj to´´lté be- s végu´´l mido´´n  az Dávid az emberi faj s  mindenséget beto´´lto´´ enthitászok dicso´´  Isteni kirájságáro´l beszél, szent ámulatában egy emberként hátreho´´ko´´lve térdre borúlának .

Dávid:

“Elindítja az világméretu´´ mozgalmát, amej a hitben, reményben s fo´´leg a ko´´lcso´´no´´s szeretetben, s megbocsájtásban egyesíté az világ o´´sszes népét nemzetségét és faját, magalkotván így az U´r dicso´´, mindent egyesíto´´  világ ki-rá-jsá-gá-t.(113v)S ezáltal az emberi faj felemelkedék megértvén és megho´dítván az egész universitást, mindenséget,s a mindenség enthitászaival nagy egységet alkotván – —(122v)békességgel  – bételjesítvén ezáltal a Teremto´´ eredeti szá-ndé-ká–t az (128v-VvG-kad.id.)általa megteremtett emberpárokat  illeto´´leg.

(131v)De o´vakodjatok az gonosz ero´´kto´´l , mejek a semmibo´´l s az u´´rbo´´l jo´´vének elo´´.

(136b)Itt van ez a frigyláda, ezt rejtsétek jo´l el mindenki elo´´l, mivel igen csak iszonyú ero´´t  hordoz s ezáltal igencsak veszéjjes.

S csakis akkor vegyétek elo´´, ha ismét nagy veszéj támad a semmibo´´l s az u´´rbo´´l a népeitekre, az emberi fajra.

(143v-éb-zsoll.VvGkad.id.)E´ljetek békében és felebaráti szeretetben , sokasodjatok s to´´ltsétek bé eme világot , valamint minden világokat,a mindenségben, s testvériségben a mindenség o´´sszes enthitászával.  ”

Narrátor:

Ezek után Dávid  – az leáldozo´ napot nézvén az tenger foĺo´´tt, szép csendessen, arcán boldog mosojjal eltávozá.

 

Uto´játék.

Színhej. Péter és E´va tengerparti lakheje.

Ismét otthon – megjelennek az idegenek.

A két fiatal:_

” Itt van az általunk szerzett leírás, valamint a maradékbo´l szármaszo´ minta”

Az idegenek megvizsgálják , majd szo´´llnak:

” Igen már részben  sejtju´´k az o´´sszetételét”

A két fiatal:

“…nos tehát mit találtatok…?”

Az idegenek:

“…sajnos ezt még ti nem érthetitek meg…a ti tudományos, agykapacitású szintetek nincsen ezen a fokon. Pontossabban mondva a mi szintu´´nket is meghaladja ezen úgymond “technolo´gia” – ahogyan ti használjátok ezt a kifejezért , nem egésszen pontossan és talállo´an.

Mindenesetre sok ojasmi mellett , amit már mi is értu´´nk , de ti még nem, s amit még mi sem értu´´nk – az általatok , nem egésszen pontossan,  szubatomáris részecskéknek nevezett  o´´sszetvo´´kben, ahogyan ti mondjátok a kvantum elemekben, – a ti általatok Hygs “részecskék”, “mezo´´k” to´´mény koncentrátuma van jelen, s emellett hm. úgymond “megfagyott” állando´an jelenlévo´´ virtuállis tachyonok , áttransponállo´dott “gravitonok”, stb.

Persze ez csak a jéghegy csúcsa.

Mindenesetre ez már talán megvédheti a ti fo´´ldeteket.

De emmiatt kapcsolatba kell lépnu´´nk a ti ko´´zvetítésetekkel a tízek csoportjával – s így a jo´´vo´´ben, ha aktuállis lenne a veszéj, ko´´zo´´ssen, ti ketten, mi és a tízek nagy valo´színu´´séggel elháríthatnánk a nagy veszéjt.

Búcsúzunk.

Eltu´´nnek a fényben.